32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 89 90 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 12:57 | Link

Hanka, Márk, meg a többiek, akik később jönnek Cheesy

kinézet

Kicsit későn kezdtem el készülődni, aminek hála későn is értem le a nagyterembe. Annak ellenére viszont, hogy késtem, teljes mértékben elégedett lehetek magammal, szóval no problem.
Ahogy beérek a feldíszített ruhában, elég kényelmetlenül érzem magam, hiszen a ruhám sárga, miközben a terem kékben pompázik, meg bronzban. Mellettem ismerős arcok, akiket amikor észreveszek, rögtön lesütöm a szemem, mert inkább hagyok, majd bent úgyis beszélgetünk. És bár beszélgettünk róla, hogy együtt jövünk le, meg miegymás, és jó buli lesz, én mégis most egyedül megyek be a nagyterembe, hogy leüljek egy hosszabb szabad részre az asztalunknál, ahova majd a többiek is csatlakozhatnak. Addig pedig mindenképpen tudok agyalni a következő éven, amit jajjj...
Most jut eszembe, hiszen évet zárunk. És végre másodikos leszek, nem elsős, és jön velem Hanka is, meg Zoli is, meg Shi, és még nagyon sokan mások is. Egy pillantást vetek az asztal tanári asztal felőli végére, és megpillantom az elsőseinket. Olyanok, mint annak idején én magam is, félénkek és bátortalanok, meg ahogy nézem, jelenleg ismerkednek.
Ezen kénytelen vagyok elmosolyogni, majd utána ezen is jár a fejem addig, míg majd valaki le nem ül mellém, majd szóra nem bír.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 18:36 | Link

Állia Szipenni


Újra itt. Már azt hittem sosem érek ide. Na persze az elmúlt évben csak kívűlről figyelhettem a kastély életét, mivel kihagytam az évet.
Ahogy figyeltem a diákokat és innen -onnan hallottam kinek milyen élményei, borzalmai voltak a vizsgákról még örültem is ennek.
Ahogy körbenéztem megláttam egy csinos lányt. Nem vagyok ilyedős, egyből elé léptem.
-Szia. Ron vagyok. Mi lenne, ha együtt fogyasztanánk el a vacsorát és kicsit megismerkednénk. -Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, és mélyen a szemébe néztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 18:52 | Link

Szofi Wilkinson



Ahogy megérkeztem a kastélyba egyből arra gondoltam, hogy otthon vagyok. Már nagyon hiányzott ez a légkör. Az elmúlt 2 évben szinte minden gondolatom a tanulást és a csínyeket vezérelte. Átöltöztem a számomra legszimpatikusabb zöld taláromba. Szép alakzatok vették kőrbe, egy szép vöröses-sárgás főnixmadár harcolt egy türkizkék sárkánnyal. persze mindez diszkrét méretben.
Felkaptam egy pergament és egy pennát. Hátha valamit le kell írnom, mert elég szétszórt vagyok.
Ahogy leértem szétnéztem. Már majdnem elkéstem, szokás szerint megint. Elindultam hát a saját házam, az Eridon asztalához, amikor a Rellonosok között megláttam egy szép lánykát. talán elsős. De nagyon csinos. Felrémlett bennem az amit megfogadtam az idénre. Minden elsőst próbálok segíteni. Ez most kapóra jött. Mivel volt mellette egy hely, hát lehuppantam mellé.
-Szia. Ron vagyok, Eridonos.- hadartam.
-Mi lenne, ha segítenék beilleszkedni a kastélybeli életbe.- kacsintottam rá kicsit cinkosan. Persze nem flörtölni akartam, de sosem lehet tudni, minek véli a fiatal lány.
- Volt valami fontos eddig?- hadartam mindezt egyszerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 20. 19:17 | Link

Ronald Little-Leah

Lassan sétálok le a lépcsőn a nagyteremhez. Közben pedig végig nézek a sokaságon, mindenki itt van és várja az évnyitó kezdését. Én már nem várom annyira, harmadik évem lesz és már nem olyan érdekes mint elsőre, de még mindig kellemes. Én pedig az alkalomhoz remekül öltöztem. Dísztalárom alatt ott méregzöld térdig érő, fekete szegélyű estélyi viselek, apró kiegészítőkel, hozzá pedig szintén méregzöld magas sarkút viselek. Amiben úgy 2cm-vel magasabb vagyok. Kiengedett hajamba egy sárkányos csatot tettem, ami illik a táskámon lévőhöz. Így teljesen illek a házamhoz, de még mindig a saját stílusomnál vagyok. Le érve körülnézek, hátha látok valaki ismerőst, de csalódnom kell, mert nem látok senkit. Épp indulnék befele, amikor mellém lép egy fiú és a szemembe néz. Bemutatkozik, majd arra invitál, hogy együtt üljük végig a dísz vacsorát. Vissza mosolygok rá. Majd kedvesen válasz szolok.
-Szia. Állia én vagyok. Mért is ne.
Fülem mögé tűrőm az egyik tincsem, majd elkezdek kedvesen csevegni.
-Melyik házból vagy?
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 19:37 | Link

Állia

-Szép neved van. Milyen nemzetiségű? Még sosem hallottam. -Kezdtem a csevegést, majd sietve hozzáfűztem
-Amúgy Eridonos vagyok. Harmadikos diák.
-Gyere, keressünk valami jó helyet. Hátha hallunk majd valami bölcsességet ma. Na meg jó lenne a legfinomabb ételeket is megtalálni.- mosolyodtam el, pedig tudtam, mindenki elérhet minden ételt.
- Tudod már mit szeretnél tanulni idén?- tettem fel talán a legostobább kérdést, ami elhangozhat első beszélgetésként.
Majd elmélyedtem a lány szép szemeiben. újabb cinkos mosollyal palástoltam zavarom. jelezve, hogy épp keresem a jó helyet megkérdeztem, hova is ülhetnénk.
-Van hely a Rellonosok és az Eridonosok asztalánál is.
-Melyik házhoz is tartozol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 20. 20:07 | Link

Ronald

Örömmel fogadom a bókot. Majd jókedvűen felelek. Ezzel most már elindítva a beszélgetést.
-Köszönöm. Nem is tudom pontosan, de nem csodálom, hogy nem halottad még, nincs több ilyen nevű lány a suliban.  
Sajna tényleg nincs név rokonom a suliban. Bár ezt nem is csodálom. Közben Ron válasz szol a kérdésemre. Kicsit meglepődöm. Harmadikos, nem emlékszem, hogy láttam volna eddig, szóval elég meglepő. De lehet, hogy csak én nem emlékszem rá. Rá is kérdek.
-Ez furcsa, én is most leszek harmadikos, de még nem láttalak.
Ezen kicsit elgondolkodom, de mikor Ron szól, hogy most már talán mennyünk be. Úgy hogy már nem törődöm vele. Most már újra vidám leszek, és úgy válasz szolok.
-Rendben menjünk.
Míg haladunk befele, Ron újabb kérdést tesz fel. Amire kicsit habozva felelek. De ez nem látszik rajtam.
-Mindent, ami érdekel.
Egy pillanatra elhallgatok, majd vissza dobom a labdát.
-És te?
Aztán meg állunk, én pedig csak azt veszem észre, hogy újra egy más szemébe nézünk. Majd Ron cinikusan elmosolyodik, amire én is elmosolyodom. Aztán újra helyet keresünk. Ron tájékoztat, hogy hol is van hely. Már majd nem mondanám, hogy a Rellonhoz, mikor meg kérdi, hogy melyik házba is tartózom. Erre egy apró vigyorral felelek.
-Házamhoz öltöztem, de ha ebből nem jössz rá, a hajamban ott a címer állatunk.
Kicsit oldalra fordulok, hogy lássa mi van a hajamban.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 20:56 | Link

Lorelai

A nagylány most átad nekem egy pohár vizet. Először nem értem, hohy miért, én is pont most akartam venni. De amikor beleiszom, érzem, hogy nagyon hűs. Valószínűleg lehűtötte. Nem szólok neki, mert lehet, hogy az udvariatlan -  igazából fogalmam sincs - , de hálásan tekintek rá, hátha észreveszi a célzást. Bemutatkozik. Nagyon tetszik a neve, én is mindig ilyen hosszú, sok magánhangzós nevet akartam. Újra megszólal. Hmm..manók?? Hallottam már manókról, de nem igazán tudom, milyenek. Lorelai nem olyan lánynak néz ki, aki ki nevetne ezért, úgyhogy megsúgom neki:
- Igazából én még nem láttam manót.- hát nem tudom. Egy kicsit fura, hogy manók főznek...Persze, annak örülök, hogy kiszolgálnak, de talán mégsem ezt érdemelnék.
 Megkóstolom a vacsorámat. Hú, ez tényleg nagyon finom! Hirtelen gyorsan lenyomok pár falatot.
 Aztán megkérdezi, hogy milyen származású vagyok.
- Németországban éltem eddig, mert a nevelőszüleim németek. De igazából magyar vagyok, és az igazi szüleim is varázsoltak. Vajon megkérdezi, hogy miért vannak nevelőszüleim?Ha igen, remélem el tudom mondani anélkül, hogy ne érezzek a torkomban gombócot. Most, mielött eljöttem a Bagolykőbe, meglátogattuk a szüleimet. Nagyon szegény körülmények között élnek, én nem gondoltam , hogy ennyire! Jaj minek kellett erre gondolnom! Már érzem a torkomban a gombócot. Elfordulok, hogy ne lássa az esetleg eleredő könnyeimet. Szipogok egy nagyot, feltörlöm a könnyeimet, és felerőltetek magamra egy mosolyt. Remélem, nem vette észre.
- Khm..-berekedtem még ettől a kicsi sírástól is.-De te se magyar vagy, ugye? újra felemelem a poharat, és iszom belőle egy kortyot.
Utoljára módosította:Sophie Alsen, 2014. március 31. 20:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofi Wilkinson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 87
Írta: 2014. március 20. 21:05 | Link

Ronald

Most, hogy itt ül, szívesen hazamenne. Ülni egyedül, miközben mindenki diskurál valakivel az elmúlt hetekről, nem túl jó érzés.  Meghúzódva figyeli az eseményeket. Amikor egy fiú leül mellé, megijed. Olyan váratlanul érte, már kezdett belelendülni a gondolataiba.
- Ööö... Szia. Én Szofi vagyok, mint látod Rellonos.  – válaszoltam a bemutatkozására.
Beilleszkedni. Még nem is ismerjük egymást, de már segíteni akar. Nem tudom mire vélni ezt. Most vagy túl kedves, vagy neki sincsenek barátai.
- Egyszer majd élek a lehetőséggel köszönöm. – Mosolygok rá, mint a tejbe tök.
Szofi furcsának tartja az ilyesfajta gyors közeledést.  
- Mire gondolsz? Hogy érted azt, hogy fontos? – Néz rá értetlenül. Igazán nem tudja, mire gondolhat a fiú. Lehet, azt gondolja, hogy most lett elsős Szofi. Pedig idén, már a másodikos Rellonosok táborát gyarapítja.
- Te… Ööö.. Hányadikos vagy? Teszi fel aztán a lány a kérdést.
Nem tudja, hogy mit is keres a Rellonos asztalnál egy Eridonos. Eddig mindig is úgy tudta, hogy minden ember a saját háza asztalánál ül. De lehet ő tájékozódott félre, aztán mindenki oda ül, ahová szeretne. Bár ezt igazán kétli. Hogyan tájékozódhatott ő félre? Pont ő? Aki mindig mindent a legjobban tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. március 20. 22:01 | Link

Sophie

Látom, ahogy a lány elveszi a poharat tőlem, nem igazán érti, miért pont azt kéne innia. Viszont nagyon tetszik, hogy nem kérdez semmit, csak csendesen kortyolgatja a hűs vizet. Talán némi feloldást jelent neki a talár melege alól. Elkaptam a tekintetét, ahogy egy hálás pillantást vetett felém, én pedig egy aprót bólintottam neki. Most, hogy így belegondolok, gyakran kommunikáltam mindig is apró, nonverbális jelekkel.
Amikor azt mondja, hogy nem látott még manókat, csak megemelem az egyik szemöldökömet. Kicsit érdekes, de egyáltalán nem lepődök meg rajta.
- Varázstalan szülőknél éltél, ugye? Amikor idejöttem, én sem láttam még manót, ne aggódj. Viszont ne lepődj meg, ha sok új dologgal találkozol majd a kastélyban.
Jobbnak láttam előrevetíteni, hogy készüljön fel a meglepetésekre. Jól emlékszem, amikor idejöttem, mennyire hihetetlen volt az egész. Mint egy rémálom - hiszen én utáltam itt lenni. Ennek ellenére csodálatosnak találtam a varázsvilágot. Viszonylag hamar meg is szoktam mindent, a manókat és minden mást. A kastélyt is kiismertem már teljesen, hiszen rengeteg ideje élek már itt. Hét éve? Még belegondolni is iszonyat sok. Halvány mosoly kúszik az arcomra, amikor ezekben a gondolatokban elmerülök. Nosztalgikus érzés, csak idősebbnek érzem magam tőle. Mintha már ide sem tartoznék...? Egyszer el kell hagynom a kastélyt, ha minden igaz. Nem élhetem itt le az élete. Vagy mégis?
Közben Sophie-t figyelem, azt, ahogy eszeget és látom rajta, tényleg ízlik neki. A mosolyom erősödik kicsit, amikor őt nézem. Hiába, nem tehetek róla. Egyszerűen aranyosnak találom a lányt. Jól is esik most beszélgetni kicsit vele és nem az esemény felkavarodására figyelni. Amikor meghallom a nevelőszülő szót, akaratlanul is kicsit megrándulnak a szemöldökeim - össze akarnak húzódni.
- Mesélj róla, ha akarsz. - Ajánlom fel neki. Nem akarok rámenős lenni, miért lennék? Ha nem akar róla beszélni, úgysem fog. Ha pedig akar, majd meghallgatom. Pontosan tudom, az ember mennyire meg tud szenvedni a családjáért, a családjával. Elég sok dolgon mentem keresztül, talán most hasznot húzhatnék belőle és tanácsolhatnék neki valami hasznosat.
Aztán Sophie elfordul, egyértelmű, hogy sír és az is, hogy titkolni akarja. Nem mondok semmit, nem teszek rá megjegyzést. Úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Nem akarom nyaggatni vele, hagyom, hadd szedje össze magát. Csak utána pillantok le rá újra.
- Angliából származom, de a nagynéném előírta, hogy itt tanuljak. Megszerettem Magyarországot, csodálatos hely. - Bólintottam mellé egy aprót, majd belegondoltam, mennyire jóra fordult minden... már ami az országot illeti. Nekem kellett ez, szükségem volt erre. Itt kellett maradnom, még ha itt nem is menekülhetek örökre az emlékek elől. Nem is szabad tovább menekülnöm, szembe kell néznem velük.
- Így elsőre hogy tetszik a kastély? Örülsz neki, hogy itt lehetsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2014. március 21. 00:02 | Link

Évnyitó/záró - Keith drága;;


Nem is telt el olyan sok idő, na jó, egy fél tanév azért csak-csak, a legutóbbi bál óta. Most nem volt abban a kifejezett nagyruhás, tinci-táncis hangulatban, de ott akart lenni, ráadásul volt egy eridonos fiú, akit egy nagy, fura, mókás és tök szupi véletlen által ismert meg, amin máig nagyon jókat kacarásznak. Tudni kell ugyanis, hogy egy elkóborolt baglyocska kezdte az egészet, aki nála és Benjinél kötött ki, Luca pedig felbuzdulva megválaszolta azt, amiből egy nagyon vicces levelezés lett. Máig nem tudja, hogy az eredeti címzettnek van-e erről tudomása, vagy sem, mindenesetre azt megtudta, hogy a lány, Leonie, akinek szánta a szőke, nagyon cuki vörös leányzó. Biztos jól kijönnének, mondta akkor Keith. Azóta persze megismerte és nagyon bírja a kis főnixet.
Találkozott vele pár napja, és megbeszélték, hogy együtt fognak érkezni. Nagyon megkedvelte a fiút, mert ő is ilyen művészi beállítottságú. Lucának nem nagyon van mása, mint a rajzai, innen jött az ötlet, hogy emlékezetből megpróbálta lerajzolni a fiút, egy nagy Főnix mellett, mert mégis csak az a háza állata. Nagyjából egy napja rá is ment erre, éppen az ünnepség előtt nem sokkal fejezte be rajta az utolsó simításokat. Aztán a szobája - ami amúgy sem rendes, a négy lányból minimum 4, ha nem 5, tök rendetlen, ez már egy matematikai káosz- egyik sarkában talált egy fekete szalagot, de valami pirosat is akart bele, így keresett tovább. Végül egy zacskó külön csomagolt cukorka papírjait találta meg, kreatív Lucus bekapcsolt, nekiállt felragasztgatni egy lapra, a Fiú nevét kirakva belőle, majd ebbe csomagolta a rajzot, amit gondosan a háta mögé tervezett rejteni, még a barátja megérkezik.
Az asztalra letette a meglepetést, aztán rohant is a szekrénybe, amiből csak úgy repültek ki a ruhák. Talált végül egy csinos piros szoknyácskát, meg alá egy fekete harisnyát, majd, gondolván van még ideje, belebújt vissza az egyszarvús mamuszába, és az egyik alsó ágyra csücsült egy könyvecskével a kezében, amibe élvezettel kezdett. Érdekes könyv volt ez, egy hajótörött kislányról szólt, aki, hogy ne érezze magát egyedül naplót írt, és minden este felolvasta magának az előtte nap írt mesét. Végülis csak a könyv felénél jár, nagyon kíváncsi, hogy happy end-e a vége, de nem akar kukacoskodni és előre olvasni, szóval inkább a kezében lévő hajkefével esik neki a bogos hajának, mikor ez kész elkezdi szépen fonogatni az egyik oldalra. Egész mosolygós, mikor a folyosóról hallja beszűrődni a sietős léptek hangjai. Jaj, az ünnepség!
Mint akit puskából lőttek, úgy pattant fel, semmit nem nézve, felkapta a becsomagolt rajzot és leviharzott a nagyterembe. A díszek mind a szfinxeknek szóltak, ámult egyet vagy kettőt, aztán tekintetével Keitht kereste, miközben ide-oda billegett, a navine asztala felé menve megállt a sütiknél, biztos pontnak érezte a barátja és maga között ezt a helyet. Saját magának pedig az már fel se tűnt, hogy mamuszban sikerült lejönnie… Majd Keithivel biztos jót nevetnek, ha felhívja rá a figyelmét, addig is figyeli, ahogy beszállingóznak az emberek, és türelmetlenül billeg háta mögött a kis ajándékkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. március 21. 09:20 | Link

Évzárás/nyitás – Emma


A nagy hajtás után elérkezett a várva vár pihenés, a szünet, minden, amit egy vizsgázó csak kívánhat. Nemigen találkozik már ideges, kapkodó emberekkel, mint akkor, nemigen kell már senki idegeit, főként a saját idegeit nyugtatni. A vizsgáit sikeresen tudhatja maga mögött, megnyugodhat, hogy a következő, az utolsó lépcsőfok áll már csak előtte. Hogy mit hoz a jövő, arra csak elképzelése  és terve van, nem tudja viszont, hogy bejön-e, sikerült-e. De nem adja fel, már nem olyan, tudja, hogy ha akar és küzd, meg tudja tenni.
Jelenleg viszont nem azzal kellett törődnie, a Tervvel, amit még senkinek sem vázolt. Túl kezdetleges, és még túl bizonytalan talapzaton áll. Később persze, elmondja azoknak, kik számára fontosak, de addig ez az ő kicsi „titka” lesz. A Nagyterem felé igyekezve, az idei évben saját talárját felhúzva sietett az ünnepségre. A tavalyi bakira ő még emlékszik, a tömeg bizonyára kevésbé, de nem is egy örök életű pletykát akart ezzel elindítani. Menet közben, kikerülve az egy helyre siető diáksereget, megigazgatta gúnyáját, jelvényét, amelyet el sem vesztett, és kinyújtóztatta tagjait. A szünet idejében nemigen ment messzire, nem tervezett utazást, csak hazalátogatott, hogy elújságolja, idén mi hogy sikerült, és ennyi. Felelősségtudata, mely a jelvényhez köti, inkább azt mondta, jobb, ha azokra figyel, akik a kastélyban maradta netalántán. De hát, ez a dolga.
A Nagyterembe érve, a díszítést megszemlélve mosolyodott el, hiszen tudta, hogy mi és miért pompázik kék színekben, hiszen háza megint kitett magáért, igyekezett elérni azt a bizonyos győzelmet, ami sikerült is nekik. Beljebb haladva, az említett asztal felé igyekezve köszönt oda háztársainak, morzsolt el pár szót egy-egy emberrel, majd udvariasan elnézést kérve, tovább is haladt. Célszemélye, kit keresett, más asztalnál foglalt helyet, ha megérkezett már, és nem késésben van, mindenesetre, jelenleg vele szeretne a legjobban találkozni az ünnepélyen. A Navine asztalához lavírozva állt meg, futtatta végig íriszeit az ott tartózkodó arcokon, alakokon, majd miután nem találta meg, kit keres, az egyik szabad ülőhelyre huppanva, a bejárat felé tekintve várt türelmesen. Most biztos fura annak a kis elsősnek, aki mellett jelenleg ücsörög, hogy mégis mit keres itt a másik ház diákja, ekkora erővel, de nem szólja meg végül a dolgot, vagy csak a fiú nem hallja, hiszen a zsivaj nagy, az apró, halk hangok elvesznek a tömegben. De figyelme éber, és kitartóan vár Emmára, ameddig meg nem pillantja, nem moccan a helyéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 21. 12:55 | Link

Ott nyílik, ahol zárul  Cheesy  Márk

Szerencsére várni rendesen megtanultam, volt rá időm is, Márknak is megadtam arra, hogy ideérjen végre. Türelmem talán határtalan, kiváltképp vele szemben, bár be kell valljam, kihozott már a sodromból ismeretségünk alatt, de olyan édesen csinálja, hogy nehéz rá haragudni. Hogy ez az ő varázsa, vagy én lettem általa elvarázsolva, azt nem tudom, de mostanában gyakran felmerül bennem egy kérdés: Milyen lehet a szerelem, mert még soha nem éreztem, és hogy, amit Márk iránt érzek, az vajon az e? Még nem tudom, de megpezsgeti a véremet minden alkalommal, ha látom, ha pedig gondolok rá, mint minden percben, valami a gyomrom tájékán bizserget. A közelében gyorsabban száll az idő, vagy épp megállni látszik, a hiánya pedig sajdítja a szívemet. Ezt azonban egyelőre nem kell tudnia, nem tudom, mit reagálna rá, amúgy is én úgy tanultam, a fiúnak kell kezdeményeznie. A díszes kavalkádban csak őt kerestem tekintetemmel, arra fókuszáltam, mikor látom meg egyéni védjegyét, hajkoronáját, közben reméltem hamarosan feltűnik a fordulóban és nem alszik éppen mélyen, szobája kanapéján. Nagy sokára vagy csak egy pillanat telt el, megláttam alakját közeledni, szemeim itták a látványt, hevesebben vert a szívem is, alig bírtam levegőt venni, pedig csak néhány órája váltunk el, otthon, mielőtt vásárolni indultam volna, na meg szépítkezni a lányoknál.
- Szia, ha már bent lennénk is késő lenne, induljunk azonnal. Persze, ha nincs ellenedre. - vettem át az udvarias stílust, ezen alkalomhoz ez illett. Karján vezettetve, mint valami hercegnő léptem be a terembe. Várakozásomat felül múlta az a pompa, mi ott várt, és különösen jól esett a kék szín dominanciája. Büszkén húztam ki magam, Márk miatt elsődlegesen, meg a Levita győzelme miatt is, még így is, hogy semmi érdemem nem volt ebben. Jövőre nézvést meg ígérni sem tudok, ha most minden tárgyat fel kell majd vennem, nagy lesz rajtam a nyomás. Lopva pillantottam kísérőmre, így öltönyben, kiöltözve még nem láttam, de amit szemrevételeztem rajta, az minden igényemet kielégítette.
- Jól mutatsz...úgy értem, szépségemet csak jobban kihangsúlyozod. - tompítottam azért a burkolt dicséreten, még elbízza magát, na meg attól soha nem tántorodtam el, hogy húzzam kicsit az agyát. Soha nem csalódtam a visszavágásában és ez mulattatott, meg megadta a beszélgetésünk alaphangját, ami ebben a feszélyező helyzetben reméltem engem is és őt is feloldja majd. Egyre beljebb jártunk már a tömegben, én a levita asztalát kerestem, de nem tudtam, neki mik a szándékai.
- Hová menjünk? Ott ül Dóri. Vagy keressünk egy csendes sarkot? - kérdeztem nem minden célzatosság nélkül, és ez már bőven több volt annál, amit megengedhettem magamnak.
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 21. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 15:15 | Link

Merkovszky Ádám

Évnyitó/záró ünnepély


Feltett szándéka volt, hogy minél sűrűbben lássa húgát, aki ezt bizonyára kevésbé szerette volna, tenni mégsem tudott ellene. Összetartoznak, életük egy családban indult útnak, és ha nem is jutott sok a jóból, most lehetőséget kaptak az egymásra találásra. A viszontlátás öröme azonban elmaradt, de a fiatal nő ezt soha nem fogja felróni Opheliának. Természetes viselkedés egy természetellenes élethelyzetben.
A szünidőben mindent elintézett, életét átszervezte Bogolyfalvára, lassan megírják az albérleti szerződést is, és kiköltözhet a már belakott, megszokott, otthonossá varázsolt tizenegyes szobából. Most az évnyitó ünnepségre is fürdőjében készül, egyszerű matt fekete kisestélyijét húzza végig lábain, csípőjén, s bujtatja bele vállait. A cipzárt rutinos mozdulatokkal húzza fel hátán, hiszen soha nem volt segítsége, mindent egyedül tanult meg, férfi pedig a leggyengébb pillanatában sem érhetett hozzá, így gyorsan önállóvá vált. Tökéletes élete volt egyedül is, szerette napjait, a munkáját, a család hiánya testvére eltűnésén kívül máshol nem ütötte fel fejét.
Selyem sálát maga köré tartva siet az ünnepélyre, fekete topánjának sarka kopog a falu kövén. Kellemes az idő, és ez jókedvre ösztönzi. Belemosolyog a napba, a bárányfelhők égen utazó társaságába, majd az utcán zsibongó emberek között, egyenes háttal halad a kastély felé. Annak tornyait már messziről megpillantja, látványukra szíve azonnal hevesebben kezd verni. Nem tudja miért, ideje volna már megszoknia húga - és mások - közelségét.
A kastély folyosóit elözönlik a diákok, így azonnal eszébe jutnak saját emlékei, hogy mennyire nem szerette a kötelező rendezvényeket, a nagy tömeget és az elhallgathatatlan ricsajt. Némi feltűnést bizonyára kelt megjelenésével, a diákok egy része talán azt gondolja róla, hogy egy új tanárnő, de tévednek. Taníthatna is, mert ért hozzá, most mégsem azért érkezett, hogy az oktatási szakértelmét csillogtassa meg. A nagyterem előtt dísztalárba bújt fiatalok várakoznak, izgatottan kukucskálnak az ajtón túlra, hogy mi történik a teremben, Daphne viszont pillanatnyi habozás nélkül lép be a Levita színeiben pompázó, ünnepi hangulatba öltöztetett helyiségbe. Elmosolyodik, hiszen a Roxfortban is nehéz volt versenyezniük a Hollóháttal, a séma úgy tűnik tehát, hogy változatlan maradt. Okos, precíz emberek háza a Levita, akik nem restek szorgalmukkal lekörözni a többit.
A fiatal nő körbenéz, de egyelőre nem látja Opheliát, akiről könnyen feltételezi, hogy a kötelező megjelenés helyett Milannal üti el az időt. Fiatalok még, had élvezzék egymás társaságát. Ő viszont az egyik asztalhoz lép, ahol italok és sütemények kínálják magukat, a kókuszos finomságoknak pedig képtelen ellenállni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. március 21. 15:39 | Link

Avery
évnyitó ünnepség.

Itt az évnyitóó, itt az évnyitóóó. Megint tanulás, megint stressz, megint hatalmas röhögések Mandával és Adrival. Igazából két dolog változik meg csak ettől a tanévtől kezdve. Az egyik, hogy lemondtam az Eridon kviddics csapatának vezetésének jogáról. Már egy ideje ért bennem a gondolat, három évig voltam kapitány, kettőt a Griffeknél, egyet a saját házam csapatánál, de őszintén, kezdtem úgy érezni, hogy kinőttem az iskolai bajnokságot. Mind korilag, mind képességileg. Nem tartom magamat egy hű, de hatalmas tehetségnek, de talán túl régóta játszok már itt. Túlfejlődtem a dolgot, ennyi. Szóval ebben az évben kispados leszek, csak szükség esetén ugrok be meccselni, átadtam a stafétát Ginnie-nek a kapitányi poszton és egy lelkes elsősnek a karikák előtt. Lássuk, hogy teljesítenek akkor, ha én csak a háttérben vagyok.
A másik ilyen megváltozó dolog az életemben az, hogy ez lesz az utolsó évem. Bizony, átmentem a vizsgáimon, így végre ötödikes leszek/vagyok. Bár egy kicsit túlkoros vagyok itt a végzősök között a magam 20 évével. De nem zavar. Végre-valahára eljutottam idáig is. Tudom, hogy apu büszke lenne rám, annak ellenére is, hogy később végzek, mint az átlagos diákok.
Most épp a bejárati csarnokban toporgok és várom a spontán összeszedett kísérőmet, Averyt a Rellonból. Hogy miért spontán? Had meséljem el. Egyik ebédnél már éppen jóllaktam és hátradőltem egy kicsit a padon, mikor jött ez a szimpatikus fiatalember, aki valami botlás következtében az ölemben landoltatta a levesét. Mivel ez nem minősül szabályszegésnek, de mégis meg akartam valahogy torolni a dolgot, arra a közös nevezőre jutottunk, hogy akkor elkísér az évnyitóra. Éljen a hatalommal való némi visszaélés és a Rellonosodás!
Nem tudom eldönteni, hogy most ő késik, vagy én érkeztem-e túl korán, de kezdek kicsit türelmetlen lenni. Nincs nálam semmiféle időmérő eszköz, ami orvosolni tudná ezen problémámat, szóval igyekszem a lehető legtürelmesebb énemet elővarázsolni és várni. Hamarosan be is fut az ideiglenes lovagom és együtt indulunk el a nagyterem felé. Odaérve meglepve tapasztalom, hogy pont lekéstük az igazgatói beszédet.  Ha Robi 5 másodpercen belül elkezd őrjöngeni, akkor nem lett iskolaelső, amennyiben nem, akkor ő lett az. Beszéltem vele néhány napja, a tőle megszokott magabiztossággal jelentette, hogy mindenből kiválóra vizsgázott és valószínűleg ismét iskolaelső lesz. Én azért remélem, hogy összejött neki a dolog.
- Hozol valamit inni, kérlek? - fordulok most a kísérőm felé, amint besétáltunk az ajtón. Éhes nem igazán vagyok, indulás előtt nem sokkal ettem otthon. Manda csinált kaját, jól esett a házi koszt. Remélem Avery hajlandó hozni valami frissítőt. Máskülönben kénytelen leszek én magam elmenni érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. március 21. 16:58 | Link

Daphne A. LaFonde - Évzáró/nyitó rendezvény

A szünetem egyáltalán nem telt olyan jól, mint ahogy terveztem. A Temivel való veszekedésünk után, bár meglátogattam a szüleimet, de pár nap után vissza is tértem Bogolyfalvára. Nem bírtam tovább apám látható rosszallását és mostohám furcsa arckifejezését, amiben egyszerre volt aggodalom és megnyugvás is. Utóbbit egyébként sokkal rosszabbul viseltem, mint édes szülőm tulajdonképpen jogos haragját, sőt olyannyira zavart, hogy láttam anyámon a megkönnyebbülés jeleit, hogy még gonoszul oda is szóltam neki, miszerint ne örüljön ennyire nyilvánvalóan a dolognak.
Végül inkább visszajöttem, és lányaimmal töltöttem a szünet további részét, ők pedig mindent megtettek, hogy valamennyire jobban érezzem magam. Sajnos minden igyekezetük ellenére sem tudtam kiverni a fejemből azt, hogy, ha nem is az egészében, de nagy részben az én hibámból vesztünk össze év végén a menyasszonyommal. Mikor már nem telt el nap anélkül, hogy ne céloztam volna arra, hogy egy balfácán vagyok, kezdett a dolog az elemi varázslataimon is meglátszani. Életemben először nem voltam magabiztos, viszont négy elem irányítása és összehangolása nem engedi meg a lelki instabilitást. Így történt, hogy az új tanév előtti pár napot az elemi mágia tanterembe bezárkózva meditálással töltöttem.
Az évnyitón azonban illő volt megjelennem, így hát kopott farmerom és fehér ingem fölé, magamra kaptam egyik fekete taláromat és elindultam a nagyterem felé. Amikor beléptem a kékkel díszített helyiségbe az első, akit megláttam, Temi volt. Láttam, hogy még viseli a gyűrűmet, de azzal is tisztában voltam, hogy nem tehet mást, ezért ezt nem is vettem egyértelmű jelnek, mely kibékülésre utalt volna. Hirtelen megsajdult a szívem a hiányától, azonban büszkeségem meggátolt abban, hogy azonnal odamenjek hozzá bocsánatot kérni. Inkább elfordultam tőle, és körülnéztem a teremben.
A diákok többségét nem ismertem, hiszen csupán keveseket tanítok elméletre, és közülük is csak párat gyakorlatra. Néhány tanárnak köszöntem, és az igazgató felé is bólintottam tiszteletem jeléül, de egyelőre még nem foglaltam helyet az asztalnál. A termet vizslatva egyszer csak feltűnt, hogy már többször is átsuhant a tekintetem egy fiatal nőn, akit egészen addig, míg háttal állt nekem diáknak gondoltam. Meglátva az arcát azonban úgy éreztem, hogy valahonnan ismerem őt. Nem is kellett sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, a faluban már futólag többször is láttam a hosszú, szőke hajú lányt.
Nem értettem, hogy mit keres itt, de örülve, hogy folyamatosan Temihez visszatérő gondolataimat a kíváncsiság pár percig maga mögé utasítja, odaléptem a nőhöz.
- Üdvözlöm, Merkovszky Ádám vagyok - mutatkoztam be neki, majd kézfogásra nyújtottam a kezem, remélve, hogy nem utasítja vissza. - Elnézést kérek, amiért megzavartam, csak éppen érdekelne, részvételének oka, ha nem érzi tolakodónak a kérdést. A válaszért cserébe szívesen lennék a kísérője az ünnepség idejére.
Vártam a lány reakcióit, közben pedig próbáltam megfeledkezni arról, hogy Temi mit gondolhat rólam, és, hogy ez a helyzet, hogy nézhet ki kívülről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 21. 17:12 | Link

Hanka, Márk, Dóri, meg azon Levitások, akik kicsit késnek!

Sosem szerettem, ha valami ünnepség volt! Mindig ki kell öltözni, ilyenkor úgy érzem magam, mint aki karót nyelt, meg van szabva hogy ülhetsz le, milyen mozdulatokat tehetsz. Ezeket muszáj volt elviselnem, mert nem tehettem mást, de egy cseppet sem volt ínyemre. Szívem szerint inkább el se indulnék a bálba. Aztán eszembe jutott, Levitások sokan lesznek, így nekem is mennem kell. Keserű szájízzel, de elkezdtem készülődni. Felvettem a nadrágot, majd az inget, utána a cipőt, majd az öltönyt, végül rá a talárt. Mély levegő, majd elindultam. Nagy a tömeg, alig bírok előre haladni. Azt gyűlölöm ebben a tömegben, hogy mindenki lökdös mindenkit és még csak elnézést sem kér, még ha véletlen ment neki a másiknak. Haragomban inkább a fal mellett mentem, így kisebb az esély, hogy több oldalról nekem jöjjenek, viszont nő az esélyem, hogy a talárom falas lesz. Ezt az aprócska kockázatot vállalva, haladtam a nagyterem felé. Kicsit megijedtem mikor odaértem, hisz tömeg az volt, de Levitásoknak hűlt helyét sem láttam. Vagy korán jöttem, vagy késtem. Jellemző, mindig kések az ilyen rendezvényekről. Sebaj. Beléptem hát a terembe, majd szemügyre vettem az asztalokat. Diákok serege beszélget, nézelődik, nevetgél. A tanári asztalra téved szemem, Páran itt vannak, de nem mindenki. Állapítom meg. Levita asztalt fürkészve, páran itt vannak. Elhatároztam, hogy leülök és várok. Vagy jön valaki beszélgetni, vagy nem. Vagy - ami szintén megfordult a fejemben, hogy senkinek sem fog feltűnni, ha szépen visszamegyek a hálókörletbe. Bár ezt megtartom vész tervnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 17:17 | Link

Lorelai

Szerencsére a nagylány egyáltalán nem lepődik meg, és nem nevet ki, amikor elmondom neki, hogy nem láttam manót. Azt mondja, hogy sok új dologgal fogok megismerkedni. Hát igen, ezt én is gondoltam.
 Amikor a kis sírásom után azt mondja, hogy nyugodtan beszéljek, egyszerűen kiszakad belőlem. Egész idáig tartogattam, mert a nevelőszüleimnek ( vagy ahogy mondani szoktam, a szüleimnek) nem mondhattam el, mert az nagyon fájt volna nekik, hogyha látják, hogy szomorú vagyok az örökbeadás miatt. Egyszerűen úgy érzem, hogy ennek a lánynak bármit elmondhatok, mert megért, és segít.
-Tegnap, még mielőtt elmentünk az állomásra, és felszálltam a vonatra, meglátogattuk a "régi" szüleimet. Most nyelek egyet, megpróbálom visszatartani a könnyeimet. Most még ne, majd legfeljebb miután elmondtam.-Nagyon szegények, és...Ők nem rosszindulatból adtak örökbe. Csak nem volt elég pénzük, és nem tudtak volna eltartani. Nagyon szeretem őket, de mindig olyan nehéz a találkozás, főleg utána, amikor nem sírhatom el magamat csak úgy, mert a szüleimnek rosszul esne. És ott van a nővérem is. Nekik volt már egy gyerekük, amikor megszülettem, ezért nem élhettem velük.
Úristen, milyen hálátlan vagyok! Itt vannak a szüleim, akik örökbe fogadtak, és én meg azon szomorkodom, hogy miért nem élhettem a régi szüleimmel, amikor nagyon jó gyerekkorom volt és van, és semmi okom a panaszkodásra!
Most újra megszólal, lehet, hogy azért, hogy ne kelljen tovább feszengenem, lehet hogy nem, mindenesetre megkönnyebbülök. Azért is, mert erről nem kell tovább beszélnem, de azért is, mert elmondtam neki. Nagyot sóhajtok.
-Igen Magyarország tényleg nagyon szép. De egy kicsit meleg, nem gondolod?-kérdezem, és elmosolyodok. Na. ez egy igazi mosoly volt. Kiadtam magamból ami zavart, most már könnyebb és talán vidámabb lesz a beszélgetés. Nekem egyre szimpatikusabb ez a lány. Tényleg érdekli is amit mondok, nem csak azért hallgatja végig, mert elsős vagyok, és be kell illeszkednem. Amikor megkérdezi, hogy tetszik-e a kastély, még szélesebben elmosolyodok.
- Az nem kifejezés, hogy tetszik! Nagyon tetszik! Ezek a nagy, barátságos falak, a nagy ablakok....- álmélkodva körülnézek újra.
-Alig várom, hogy a kastély többi részét is lássam!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. március 21. 18:49 | Link

Elena Rose

Hiába volt csak pár hónap, Erik számára a szünidő egy örökkévalósággal ért fel. Nem, mintha nem érte volna csupa kellemes élmény otthon. Tény, hogy a falubeli srácok továbbra sem foglalkoztak vele, de az is igaz, hogy ez Eriket már tizenéves kora elején sem zavarta, hozzászokott már. Ellenben a húgai nagyon érdeklődtek a Bagolykő és a kinti világ iránt, ő pedig szívesen mesélt róla. Ha a szüleik nem voltak a közelben, mivel ők viszont hallani sem akartak Erik "beteges" kíváncsiságáról és felfedezéseiről, ami Magyarország, s majd később akár külföld muglikkal szennyezett varázslóvilágát érintette.
Aztán a szünetben két alkalommal is sikerült kviddicspályára lépnie a falu többi sráca között, és meg is látszott rajta az az egy bagolyköves edzés és az utána következő erőnlétgyakorlatok, amiket azért végzett, hogy megállhassa helyét az Eridon kviddicscsapatában jövőre.
A falu végén lakó öregúr szívesen hallgatta a mesét arról, hogy jeleskedett a nála készített seprű az iskolai edzésen, és hogy mi mindent tudnak a profi márkák, például a Tűzvillám, amit itt vehetett Erik szemügyre tüzetesebben egy csapattársa jóvoltából. A fiúnak magának nem tűnt fel, de akik ismerték Szentegyeden, észrevették, mennyivel többet és könnyedebben beszél, és hogy csillog a szeme, ahogy megoszt vagy meghallgat mindenféle őt érdeklő dolgot.
Már egy hete állt lezárt ládája a szoba végében, készen az utazásra, vissza, fel az ország felső csücskébe, a Bagolykő Mágustanodába. A nap végre elérkezett, Erik elbúcsúzott családjától, most pedig, csomagjait lepakolva már itt lökdösődik ő is a diákforgatagban. Pontosabban őt inkább csak lökdösik, a fiú pedig igyekszik szilárdan állni a talajon, fel ne bukjon. Nem lát egy ismerős arcot sem a tömegben, de mivel maga is alacsony és a legtöbb itteni cimborája sem nőtt nagyra, könnyen elvesznek a tumultusban.
Végre odasodródik az Eridon asztalához, és megmarkol egy szimpatikus részt az asztallapon, átveti lábait a padon és gyorsan leül. Körülötte gyűlnek az eridonosok, egyre kisebb a tömeg, de még mindig szállingóznak a diákok, ő pedig szemügyre vesz minden érkezőt. Egy konkrét személyre vár; már két leülni vágyakozót kért meg udvariasan, hogy válasszanak egy másik helyet, mert a mellette lévő párna foglalt. A fejét forgatja, előrehajol, végignéz az asztalon, de nem látja sehol az illetőt.
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. március 30. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 21. 21:36 | Link

Nagyterem -Év záró/nyitó ünnepség -Ádám

 Egyre csak jönnek és jönnek diákból és kollégából egyre több és több lesz. Nekem csak foltok ők, suhanó árnyak, testtelen hangfoszlányok zümmögő tömege. Minden a kék-bronz pompában töltött perccel egyre szürkébbnek érzem most magam, csak smaragdbaglyom zöldell örök, mély-sötét reményként szívem felett. Érzem bevonja, átjárja energiája, de a sebek nem hegednek hiába, csak mélyültek a szünet alatt és ebben a minutumban is. A szüleim nem vettek ebből észre semmit, jól titkoltam bánatom, előttük megszokott-mosolygós álarcot hordtam, Vőlegényem hiányát munkahelyi kiküldetésével odáztam.
 Amikor szinte minden éjjel álmatlanul forgolódtam feladtam, inkább kiszöktem sétálni a közeli folyópartra. Végighallgattam minden kedvenc számomat és néha csak hajnalban tértem haza. Egyik ilyen kóborlásomkor belebotlottam Blasba, aki jött meglátogatni minket, és szabadidejét azzal töltötte, hogy a napfelkeltét fotózta a víz mellett. Észrevette a könnyeket amiket törölgettem, rögtön tudta mi történt velem. Nem mondott semmit, csak átölelt. Tudta hiába szólna, hallgatott és hagyta, hogy vállán zokogjak. Szörnyű időszak volt, de elmúlt, ahogy a nyár is.
 Lélegzetvételnyi idő, hosszú órák és napok vágyai öltöttek előttem hirtelen testet, mert végre megérkezett. A pillantásom azonnal rávetült és újra élesen láttam, úgy mint talán soha ezelőtt. Ő is észrevett engem, de hiába szándék, ha a harag fala, mi közénk épült magas gát és áttörni egyikünk sem kész még. Ádám elfordult és más után néz. Egy szőke hajzuhatag, egy nálam sokkal arányosabb alkat köti le immár figyelmét. Bennem pedig a világ víztiszta tükre szilánkjaira omlik össze. Nem látja senki, ki venné észre, hisz zsibong a lég, hogy egy furcsa nő szívét idebenn a Nagyteremben ismét összetörték.
 Felkelek a Tanári asztal mellől és olyan könnyedén, mintha nem fájna semmi kín sétálok el mellette, majd észrevétlen ejtem le a gyűrűt, ami minket és engem az élet biztonságával köt össze. Amíg tart az est kibírom, erős vagyok és nem haldoklom. Ahogy véget ér azonnal elutazom Szegedre és ott, majd új követ állítanak e kettő helyére. Még nem érzek semmit, csak a lassuló ki-ki maradó dobbanásokat, amíg mozgok gondom remélem nem akad, ám ebben biztos nem lehetek.
 Viszont lassan eltelik az este és indulhatok a megoldást keresve. Ha nem kellek neki hát legyen szabad, engem erre tanítottak, engedd el, s örökre veled marad, ha nem testben hát emlékezetedben. Fülembe csengenek ezek a szavak, ahogy Apámé is, és lásd igaza lett ismét. Ha gondja akad elhagy majd hamar egy másikért, és te ott maradsz megint egymagad, mondta. Így lett. De nem bánom, van családom és számtalan Levitás gyermekem, életemet nekik és a köveknek szentelem.      
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. március 22. 02:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 21. 21:52 | Link

Levitások

    Meg se fordult a fejében, hogy ellenkezzen, bizonyára régebb óta itt lehetett Hannus, s egy két háztársukat már láthatta beszállingózni, szembe vele aki épp csak ideért. Belépve a kint tapasztalt változatlan, a tömeg rendkívüli, szerencse hogy így ültükben nem fojtogató. Ilyenkor csodálkozik rá arra, hogy mennyien járnak ide, kerülnek elő rég látott arcok, vagy olyanok akiket elvétve látott eddig, talán néhányat már elfelejtett volna legutóbbi találkozásuk óta.
    A tavalyi után megérdemeltnek érzi itt a helyét, mint levitás, annak ellenére, hogy idén ellenkezően szorgoskodott, mint tavaly. Köze nem volt a mostani eredményhez. Ehhez a kellemes érzéshez tesz hozzá Hannus. Igazán úrinősen kezeli a helyzetet, mondhatnánk, hogy a vérében van. Márkot se feszélyezi semmi az ünneplő ruha okán, kényelmesen érzi magát a bőrében - s a cipő se gond -, na meg a lány fennköltségéből rá is átragadt valamennyi. Öntelt mondatával se tudott ellenkezni. Dacból rávághatott volna valami frappánsat, de erőltetett volna, magához képest is.
A két kérdés között találta meg az irányt, Dóri felé indulva. A második kérdést amúgy se értette, most jöttek, de vonuljanak félre? El se kellett volna indulniuk akkor hazulról. Értetlenül pillantott Hannusra.
- Kettesben lehetnénk ha otthon maradunk a sok mosdatlan tányér s a többi között, az is elég szórakoztató program, takarítani. Megnéztem volna ebben a ruhában, hogy menne.
Csak előjött egy apró szurka, s közben már odalavíroztak Márk határozott irányításával. Figyelte előbb a tekintetét, mikor a keresztnevet említette, meg most a srácét, aki kettővel arrébb ült. Két szék üresen, mintha csak Márkékra várnának. Kihúzta párjának amint odaértek, majd ledobta magát a másikra, előtte a támlára a talárt.
- Ahoj kicsik, Márk! - Köszönt egyszerűen, hozzá képest csak azok, hiába csak egy évfolyam a különbség. Hozzábiggyesztette a nevét is, fordított esetben nem gondolta biztosnak, hogy említette Hannus nekik őt, ahogy őket neki. A srácnak a kezét is nyújtotta, miközben a másikkal már a krumplipürét kanalazta a tányérjába. - Előre szólok ha valami büntetést megint összehoztatok, mint múltkor Tendernél, én nem segítek be itt takarítani, Dórival max. felügyelünk, ugye? - Fordult mosollyal az arcán a fiú felé, majd a szőkén túl a barna leányzóra, felelevenítve azt a múltkori büntetőmunkát. - Hannusnak amúgy is az ilyen munka a gyengéje.
    Ha elfelejtené, mi vár rá otthon, így biztosan nem fogja. Egy bocsánatkérő pillantást küldött felé, s a köret után már a húsokkal szemezgetett, melyiket is kívánná meg leginkább. Mikor kiválasztott két szimpatikus oldalast, feltűrte ingujjait, s hozzá is látott a vacsorához. Ha táncra kerülne a sor, lesz egy kis balansz a gyomrában, amitől nem szédül el.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2014. március 21. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. március 21. 23:00 | Link

Mulatság

Szóval ezt a vizsgaidőszakot is sikerült kihúzni valahogy, ráadásul a vizsgákon túlteljesítette önmagát. Már amelyiken egyáltalán megjelent. De hiszen sokkal érdekesebb az unikornisok szarvállásának szögét tanulmányozni, vagy a kastélyt kívülről tökéletesen befedni krétarajzokkal. Plusz nem olyan régen felmerült benne az ötlet, hogy a tornyokra hatalmas masnikat kéne kötni, de egyelőre még nem készített hozzá megvalósíthatósági tervet, márpedig egy jó közgazdász - akarom mondani boszorkány - anélkül semminek nem fog neki. Az viszont legalább eljutott szétcsúszott kis agyacskájáig, hogy a mai nap folyamán évnyitó meg –záró van, amin érdemes volna megmutatnia magát a népnek. Különben is, Keeffel megbeszélték, hogy este rendeznek egy süti evő versenyt, ami roppant jó mókának ígérkezik, úgyhogy nem kell kétszer mondani neki, hogy öltözzön már, mert elkésnek. Kirángatja Wowbagger szájából a szerelését - alig pár fognyom maradt csupán a citromsárga, csupa csoki, vagy inkább csupa csipke, térdig érő ruhán -, s már a padlón ücsörög, és a haját fonogatja, mikor legkedvesebb pajtása bejelenti a nagy hírt. Elhívta magával Lucát. Hogy mi? Egészen a bokájáig csúszik az álla meglepetésében, de csakhamar átvált ez az érzés sértettséggé. De hát… de hát… de hát megbeszélték, hogy ők ketten! Ketten! Ki ez a Luca? Karácsonykor is Czettneréknek írt Keith a vöröske helyett, és ezt a mai napig nem tudta feldolgozni aggyal. Most meg még ez is! Hogy merészeli szétpukkantani saját kis szivárványos világuk buborékát? Sértetten felpattan, és mutatóujjával rábök a fiúcskára.
-Tudod mit? Akkor… akkor…! – hirtelen nem is tudja, mit vágjon a másik fejéhez. – Akkor mostantól add inkább Lucának az áfonyás tekercseidet, mert én nem is szeretem! Ésésés… a Wowbaggeres képed nem is tettem ki otthon, mert... mert nem... nem is tetszett annyira! Különben pedig megbeszéltem valakivel, hogy ma fogócskázunk kint a kastély körül az évzáró helyett, csak elfelejtettem szólni, szóval mennem kell – szemrebbenés nélkül kamuzik össze mindent, majd fogja magát, lecsúszik a létrán, és búcsú nélkül elszalad.
Még mindig feldúltan trappol be a terembe, és majdnem kitöri a nyakát kezdésre. Kellett neki azt a piros, enyhén magas sarkú cipellőt felhúzni. Nevetni sem tud saját bénázásán, továbbrohan az eridonosok asztalához, és leveti magát a padra. Ismét úgy érzi, egy világ dőlt össze benne, Keith teljesen kiforgatja önmagából. Talán nem kéne őt úgy kezelnie, mintha a tulajdona volna. De hiszen a tulajdonát bárkivel szívesen megosztaná; ha úgy hozná a sors, mindenét örömmel ajándékozná el… érthetetlen. Nagyot fújtat, majd körbenéz a jelenlévőkön, és mosolyt erőltetve magára odainteget pár ismerős arcnak. Többek között Elenának, Eriknek és Ronaldnak. Ha beleszakad is, ma biztos rá sem fog nézni a Luca-Keef párosra. Már azon gondolkodik, mivel kéne inkább feldobni ezt a csodálatos mulatságot.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2014. március 21. 23:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. március 22. 00:31 | Link

Évnyitó - Egy Kék srác (Kilt Zoltán)

 Ez hihetetlen, megint eltelt egy év. Harmadikos leszek, ami szuper. Megérte egész évben teperni, bár barátot, na azt nem szereztem egyet sem, de szövetségest azt igen. Igen rövid időre...Persze Noel jól pórul járt miattam, azóta nem is beszéltünk. Szóval oké én megértem. A spanyol satrafáról meg kiderült, hogy a nagynéném, csak pislogott Anyu amikor benyögtem neki, hogy tudok a nagy titokról. Szóval nyugodtan elmesélheti miért volt a macskám Artemisia Rubya.
 A sztori annyi, hogy ők nagyon jóban voltak, de a szüleik, fene a déli virtust egyszer nagyon összebalhéztak és letiltották őket egymástól. Na már most az én leleményes anyukám levelezett a kő bolond nénivel és stikában össze is jártak. Miután megszülettem kaptam egy gyűrűt is tőle, a baglyosat, ami most is rajtam van, és amit Anyu csak a 13. szülinapomon adott át. Amikor kiderült hogy felvettek a suliba a nőci önként jelentkezett őrző-védő házi szörnynek és lett belőle Éjfél az én értelmes szemű macsekom. Közben pályázott a tanári állásra és mikor megkapta úgy döntött nem kell már állatként mellettem lennie. Na szóval nagyjából ezt tudtam meg a nyáron.
 Egy fekete talár, alatta fekete blúz és fekete szoknya, ez az ünneplőm. Beslattyogok mint vesztes had a terembe, ami anyám borogass olyan kék-bronz, hogy elájulok. Nem! Semmi bajom velük, de bakker azért a belemet kitanultam és nem nyertünk, pedig volt esélyünk rá. Na mindegy erre innom kell, ez sokk hatás egyszerre. Szóval irány a gyümölcsleves asztal. Egy narancs-barack-répalevet, de azonnal! Elveszem a poharat és elindulok a Zöld asztal felé, de ekkora béna is csak én lehetek, rálépek és megbotlok a saját taláromban. szerencsére puhára esem. Hoppá, egy srácon landoltam. Uh ez nagyon ciki.

- Jaj, ne haragudj...Öhm, ugye nem ütöttelek meg nagyon? Egek! A poharam tartalma az mind a karodon landolt. Sajnálom! Várj eltüntetem...Amúgy Iva vagyok, gyümölcs levet Iva. Szóval Ivy A. Ives Rellon leendő harmadikos...És te kedves esésgátlóm ki vagy?

 Na remek, össze-vissza dumálok szegénynek ahelyett, hogy pálcát húznék, eltüntetném az innivalómat a talárjáról és lapsokúszásban húznék a helyemre. Neeem, ugyan már leállok vele trécselni, mint csajok a ruhaboltban. Totál kattantnak fog nézni. Vöröslő fülekkel kotorászok a pálcám után és igyekszem leverekedni magam a srácról míg az meg nem szólal és jól le nem teremt. Ekkora égést, és pont az évnyitón, rajtam fog röhögni aki csak látta. Szégyenkezve szárítani kezdem a fiú talárját és próbálom kizárni a körülöttem lévők arckifejezéseit és hangját.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. március 22. 01:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15053
Írta: 2014. március 22. 13:24 | Link

Évnyitó/záró - Boti
-Öltözék.-


Ez az év a vártnál is nehezebben zajlott. Annyi minden sűrűsödött össze, hogy igazából órák se lennének elegek ahhoz, hogy röviden össze tudja azt foglalni Emma, így inkább csak pár momentumot emelve ki üzent haza, hogy csak egy hétvégére tud hazamenni, mert állásinterjúja lesz, ismét. Örömmel fogadták, de féltették is őt. Egyrészről, végre felnőtt a kicsilány, aki nem olyan régen még a házban szaladgált boldogan, bújócskázott, hajtogatott és karkötőket készített, másrészt viszont nem egyszerű szakmákat választott, mind a kettőnek van bőven hátulütője, bár azt egészen jól fogadták, hogy a tanári pályát környékezi, attól meg majd kicsattantak, hogy a sárkányok egyelőre a listán hátrébb kerültek. Tisztában vannak a szülők Emma ambícióival, amikben biztosak, hogy komolyak, hiszen mindig is olyan volt, aki ha nekiállt valaminek, annak oka volt és véghez is vitte, vagy így, vagy úgy.  Egyelőre Véda nénit, a mentorát értesítette csak róla, mi is a helyzet most, hogy sikerült mindez, de hamarosan le fog hullni a lepel, hiszen jön az évnyitó és záró ünnepség. Még a vizsgaidőszak előtt kapta el pár szóra, Botit keresve a kékek vezetőjét is, aki egyébként egy tündéri teremtés, és még mindig kicsit különös számára, hogy egy ekkora lánykában, akit simán közéjük illesztene, hogy lehet ekkora vezetői képesség, hiszen győzelemre vitte a házat!
Felhúzott egy egyszerű és kedves ruhácskát, a piros harisnyáját, meg egy magassarkút kapott mellé, mert hát nem egy égimeszelő, na. Boti meg olyan magas, jó, igazából abban reménykedik, hogy most legalább találkozik vele, mert az elmúlt időszak egy kapcsolati katasztrófa, mert mindig csak kis időre, alig-alig látta. Neki is rengeteg dolga volt, Emmának is. Éppen ezért csillogó szemekkel kapta fel kezébe még a talárt, ami egyelőre ott pihen, és sietősen indult meg lefelé a nagyterembe, ahová, szokás szerint nem érkezik meg időben, de csupán csak azért, mert egy pillanatra megállt az igazgatónak köszönni és Szendrei tanárnővel beszélni pár szót. Amint azonban lezárta az eszmecserét, belépve a zsibongó tömegbe, tekintete a sárgácskákat kereste, az ismerős tekinteteket, illetve Botit.
- Sziasztok.
Csiripelte az ismerősöknek oda kedvesen. Hamar ki is szúrta a fiút, átvágtatva a tömegen, amiben néha majd elveszik, pontosan mögé érkezett, és kicsit lehajolva hátulról átkarolta és hozzábújt. Azon már csak mosolygott, milyen kis mókás, hogy tavaly Rud talárjában feszített itt a kedvese, idén pedig a navinések között üldögél. A mellette ülő lánykát már ismeri, oda is biccent felé, aztán végre Botihoz szól.
- Úgy hiányoztááál!
Csókot nyom az arcára, aztán elengedi, hogy a talárjába bújjon, majd leül mellé, úgy, hogy szembe fordul vele, a mosolya egyre szélesebb lesz, a szemeiben pedig ott csillog a boldogság, belülről majd felrobban az örömtől. Legszívesebben ugrándozna és össze, meg vissza, meg át, meg keresztbe ölelgetné. Ez utóbbiból nem is fog engedni valószínűleg.
- Hogy mentek a vizsgák? Felagund professzor kegyes volt? Jártál otthon te is?
Nem, ezzel nem célozgat, csak eszébe jutott, mert az anyukája nagyon kifaggatta most már sokadszorra a fiúról, az apukája meg pláne, mikor otthon volt. Közben, tőle nem meglepő módon, megint öleléssel halmozza el Botit, aztán meg felbátorodva csókolja meg, mikor éppen nem beszél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. március 22. 14:59 | Link

Luca

Mint mindig, most is tökéletesen működik közöttük a hangulat-gerjesztő-átvitel kis gépezete; Keith a nagy tükrük előtt ácsorogva nézegette magát vadiúj harangujjú vörös dísztalárjában, miközben alkalmanként rámosolygott Leonie-re, aki mögötte csacsogva fonta a haját. Már éppen javasolni akart egy közös arcfestést az estére, mikor eszébe jutott, hogy Luca így kilógna a csoportból - aztán eszébe jutott az is, hogy Leonie még nem tudja, hogy csatlakozik hozzájuk a lányka. Ami eztán történt, már magától értetődik; Leonie felpattant, Keith megfordult, és mindketten egyszerre érezték magukon a másik, és a saját maguk fájdalmát és sértettségét is. Mikor Leonie elszaladt, Keith éppen csak annyit habozott, amennyi idő alatt a pajtásra eltűnhetett - a festményre vonatkozó megjegyzése telitalálat volt.
Némi keresgélés után Keith tőle abszolút nem megszokott, és nem is természetes haraggal tér vissza a padlásra, hogy befejezze a készülődést (gyűrűk, kócos haj, fényes cipő). Körülötte a dolgok időközönként felreppennek, majd hanyagul levágódnak a földre, a grammofon pedig 10 másodpercenként eltekeri a zenét, nagy valószínűséggel tönkre is téve két lemezt, bár az is igaz, hogy meg se próbálja megnyugtatni magát. Arra a kósza gondolatra pedig, hogy bosszúból Lucának ajándékoz valamit kaotikus ruhatárából, némileg megundorodik magától. Végül is ajándék-ruha nélkül, de az eleve Lucának szánt speciális ceruza készlettel indul el, még utoljára a zsebébe süllyesztve azt a két vörös pecsétgyűrűt, amit az eredeti tervek szerint Leonie-val együtt viselt volna.
- Állati a mamuszod! - Köszönti Lucát lelkesen felnevetve, mikor a nagy tömegen átpasszírozva magát odaér hozzá, egy kicsit megpörgeti és ad neki két puszit. Nagyjából 20 másodpercébe került észrevennie Leonie másoknak integető alakját az eridonosok körül, de a reakciója kimerül egy zavart mosolyban és abban, hogy rögtön az áfonyás sütis pakkhoz nyúl, kiemelve egyet Luca részére is. A nagy tömegben sokkal egyszerűbb elterelni a figyelmét a fenti eseményekről, mivel természetéből adódóan imádja a társasági eseményeket, a tömeget, ráadásul Lucával van, akit Leonie véleményével együtt is nagyon kedvel.
- Leonie is mindig ilyenekben jár, de egyszarvúsa neki sincs. - Mondja félig tele szájjal, miközben felméri az eddig figyelmen kívül hagyott díszletet, amit minden különösebb lelkesedés nélkül vesz tudomásul, és néha odaköszön egy-egy elhaladó ismerősnek. Még utoljára félig-meddig Leonie felé sandít, de mikor legközelebb Lucához fordul, már megadja neki azt a teljes és korlátlan figyelmet, amivel beszélgetni szokott az emberekkel.
- Hogy vagy? Állati jó végre újra látni. Ezt neked hoztam. Múlt héten jártam Londonban a rokonoknál, ott találtam abban a művészellátóban, ahol én is szoktam vásárolni. - Az, hogy örül Lucának, egyértelmű lenne akkor is, ha nem mondaná; olyan közvetlenül és természetes örömmel vigyorog, mintha évek óta várná ezt a találkozást. Alapvetően soha nem lehet meglepetés, ha Keith ajándékot ad valakinek, mert bármiféle ünneptől függetlenül is szereti meglepni a környezetét ilyesmikkel, de Luca még nem kapott tőle semmit, az első alkalmak pedig mindig fontosak.
- Azt hiszem ezzel könnyebb lesz az árnyékolás meg a kontúr. - Az átnyújtott kis készlet hat mágikus ceruzát rejt, melyek át vannak itatva azzal a kivonattal, amik a képeket és a festményeket is "élővé" teszik, általában Keith is ilyeneket használ, praktikus kis holmi.  
- Végre lerajzolhatod nekem a Navinet, ha már nem tudok bemenni. - Teszi hozzá hamiskás vigyorral, ami nem épp azt sejteti, hogy egy Navine-rajzzal a birtokában rögtön feladja majd a reményt, hogy bemenjen a házba. Persze az egyértelmű cinkostársa eddig csak Riri lehetett volna, de ő este már nehezen elérhető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 17:38 | Link

Merkovszky Ádám

Évnyitó/záró ünnepély


Süteményét habzsolja éppen, kezét a lehetséges morzsák felfogása miatt szája elé tartja, mikor megszólítja egy férfi. Meglepettségében majdhogynem kiköpi a falatot, hiszen alig ismer itt valakit, így nem számít társaságra, főleg nem ilyen hamar. Az ismeretlen ismerősre pillant, és mutatóujjával jelzi neki, hogy egy pillanat türelem, mindjárt megrágja az ínycsiklandozó édességet, és utána értelmes beszédre is képessé válik. Elfordul az udvarias férfitól, hogy úri hölgy módjára fejezhesse be a rágást, majd egy szalvétával megtörli finom bőrét, és azt összehajtogatva fordul vissza a bemutatkozó fiatalemberhez.
- Elnézést - mondja egy üdvözlőmosoly kíséretében, miközben biccent a névre. - Daphne LaFonde, örvendek a találkozásnak!
A kézmozdulatot viszonozza, azután maga mellé engedi karjait, hogy egyik tenyerében az előzőekben összehajtott szalvétát szorongassa tovább. Figyelmesen hallgatja a férfit, és míg az beszél, emlékeiben kutat, hogy honnan ilyen ismerősek neki ezek az arcvonások.
- Ne haragudjon, de megkérdezhetem, hogy láthattam-e már lent a faluban? - kérdezi elöljáróban, s míg Ádám válaszol, addig ő nyugodtan átgondolja adni készülő válaszát. - Csak nemrég érkeztem Bogolyfalvára családi ügy miatt, és az ünnepségre is hasonló okok miatt jöttem el, a kísérői szerepet pedig szívesen fogadom, köszönöm.
Belemosolyog Ádám szemébe, de nem lép közelebb hozzá, tartja a tisztes távolságot mind a férfi, mind a saját érdekében.
- Ön talán itt tanít? - kérdezi tőle, s közben az italokhoz lép, hogy öntsön magának egy kis mentes vizet. - Kér esetleg?
Nyugodt mozdulatokkal tölti az italt, újabb kérdésének idejére felveszi a szemkontaktust újdonsült partnerével, majd a válasznak megfelelően cselekszik. Közben tekintete óvatosan átszeli a hatalmas termet, hogy valós célja, Ophelia megérkezett-e már. Egyelőre nem látja húgát, sem más ismerőst, így abbahagyja a nézelődést. Ismét Ádámra szegezi kék tekintetét, hogy egy pillanat múlva már egy sötét hajú nőre legyen figyelmes, aki mellettük halad el, és egy apró gyűrűt ejt ki kezéből. Hol a férfit, hol a nőt nézi, és közben csak arra gondol, hogy ez most tipikusan olyan helyzet, amiben ő a harmadik fél, és a nő valószínűleg azt hiszi róla, hogy bohó csalárd jellem, és éppen szívszerelmét készül lecsapni kezeiről. Nagy tévedés. De még mekkora.
- Nyugodtan menjen, semmi baj - mondja komoly arcvonásokkal, biztató mosolyt küldve a férfi felé. - Vigye azt a gyűrűt, és kérjen bocsánatot.
Utoljára módosította:Daphne A. LaFonde, 2014. március 22. 17:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 22. 20:53 | Link

Évnyitó - Egy zöld lány (Ivy A. Ives)

Melegem van. Nincs bent annyira meleg, mégis majd meggyulladok. Csupán az öltöny enyhe szorítása és a tömeg váltja ki belőlem. Folyton iszok, ezzel igyekszem enyhíteni magas hőérzetem. Szerencsémre nincs lázam. Kár, mert azzal is indokolhatnám, miért kellene elhagynom az ünnepséget. Nincs kedvem itt lenni. Még jó, hogy csak páran vannak, akik figyelnek rám, így nem kell mindenkinek elmagyaráznom az okot melyet hamar kitalálok távozásomra, lehetőleg még a tánc előtt. Táncolni sincs kedvem, béna is vagyok benne. Sokan mégis az ellenkezőjét mondják.
Gondolataimból arra riadok, hogy a nagy meleg, mely engem nyomaszt, öltönyben mindig kicsit melegem van. Nos, most egy kis enyhe és kellemesen nedves érzés fogott el, igaz ez a karomon. Jól esett. Majd egy enyhe nyomást éreztem, biztos valaki megbotlott és belém kapaszkodott. Hallom, hogy nem győz bocsánatot kérni.

 Ugyan, ne mentegetőzz! Köszönöm, kicsit felfrissítettél!

Mondom neki mosolyogva.

 Örvendek, Ivy! Szólíthatlak így? Az én nevem Kilt Zoltán.

Majd elkapom az egyik kezét és lágy csókot adok rá.

 Megengeded, hogy az asztalotokhoz kísérjelek? Csupán csak, hogy biztonságosan le tudj ülni!

Nyújtom kezem, várom hogy belém karoljon. Mosolygok rá, nem mutatom jelét bármiféle haragnak sem, mert nem is haragszom. Bárkivel megeshet, hogy elesik és leönt valakit. Becsülöm benne, hogy nem szaladt el, hanem itt maradt és felvállalta azt, melyről igazán nem tehet.

 Van már táncpartnered?

Mit művelek? Te jó ég. Hiszen táncolni nem is tudok, erre ettől a tüneménynél rákérdezek a táncra? Remélem igennel válaszol és lehetőleg nem rám gondol. Nincs kedvem elrontani a bálját azzal, hogy tánc közben rálépek a lábára, vagy valami galibát okozok neki. Ezt sehogy sem akartam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 21:05 | Link

Kisnagykékek ^^

Nem is tudom, mit csináljak most, hogy már ülök, szóval előrehajolok a kezemre, aztán az ujjaimmal dobolok a most megtámasztott államon. Egyelőre unatkozom, valamint, amíg nem csatlakozik hozzám valaki, biztos így is marad. Nem is kell sokáig várnom, leül mellém az egyik évfolyamtárs, akinek a nevét nem tudom. Csak rámosolygok, a kezem leengedem, így most már csak a könyököm van az asztalon, a kézfejeim lelógnak onnan.
Már szólásra nyitnám a számat, mikor odaér az asztalunkhoz az előbb még az ajtóban turbékoló pár, vagy nem pár, nem is tudom, nem az én ügyem, na szóval odaérnek, aztán le is csüccsenek, én meg csak figyelem a helyzetet, és nehéz nem nevetni rajtuk, meg a többi csetlő botló emberen. Márk kérdez tőlem, vagyis a mondatnak van eleje is, amit bevallok nőiesen, halvány lila gőzöm sincs, hogy micsoda, így csak reflexből válaszolok.
- Naná, hogy csak.
Jelentem ki bátran, aztán én is szedek magamnak egy adag párolt káposztát és mellé sült csirkecombot, csak mert épp ezt kívántam meg. Viszont a helyzetet nem találom a legalaposabbnak részemről, így azért visszakérdezek.
- Egyébként mit csinálok csak és úgy, ahogy mondtad?... Röviden és tömören... Mit is kérdeztél az imént, amire válaszoltam?
Nézek a fiúra a szomszédomon keresztül, aki épp valakivel beszélget, vagy már ott sincs, nem tudom, lehet, hogy csak odaképzelem alakját. Márkra és Hankára viszont annál határozottabban figyelek, hiszen ők kezdtek velem beszélgetni, ami jó, mert már legalább elvonják a figyelmem erről a cécóról, aminek örülnöm kéne, mert értünk van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 22:05 | Link

Kiva

Annyira nem volt boldog, hogy partnere is akadt az évnyitóra. Nem, végképp nem tetszett neki a dolog, pláne, hogy így nem lehetett az ő drága, elsős öccsével, habár úgy tűnt, annyira nem is hiányolja őt a srác. Mindenesetre nem tudott mit tenni, ha már múltkor volt olyan ügyetlen, hogy éppen egy prefektus ölébe borította az ételét - és persze ezt is Alexis miatt, aki volt olyan kedves, és első Nagyterembeli látogatása során őt lökdöste -, akkor már igazán megérdemelte azt is, hogy vele jöjjön az évnyitóra. Egyébiránt meg volt a véleménye az olyan lányokról, akik így fognak maguknak kísérőt, de hát nem ő lesz az, aki ezt pont felróná bárkinek.
Rendes volt - felvette a dísztalárját. Fekete volt ez is, mert képtelennek érezte arra magát, hogy más színt öltsön fel, szóval a fekete hajával és szemével némiképp gyászhuszárnak nézett ki, de annyi baj legyen. Arról nem volt szó, hogy színesbe öltözzön, nem igaz?
Mikor az előcsarnokba ért, a lány már ott volt, Avery pedig biccentett neki.
- Bocs a késésért, fel kellett mosni egy vérző elsőst a Rellon klubhelyiségben - hazudta meglepően könnyedén és hihetően, egy olyan mosollyal az arcán, ami nem jelentett semmi jót másokra nézve.
Persze igazából arra ment ki az egész, hogy ne kelljen végighallgatnia a sok díjkiosztást. Valahogy nem volt hozzá hangulata.
Mikor a terembe értek rájött, hogy nagyon ügyes volt, mert tényleg vége volt már a hivatalos résznek, úgyhogy egy kicsit lazítani kezdett. Innen már otthonos a terep, nem lesz gond. Megint csak mosolyogva fordult a lány felé, mikor az megszólalt.
- Hogyne! Mit kérsz inni? Gyümölcslevet, töklevet... levest? - biccentette oldalra egy kicsit a fejét pimasz mosollyal az ajkain, de egyébként nem akarta megint leönteni a lányt, a múltkori sem volt direkt. Ha Kiva nyilatkozott, akkor el is indult az egyik asztal felé, hogy kerítsen egy pohár valamit, majd kicsivel később visszatért a lányhoz, és a kezébe nyomta az innivalót.
- Na, és most mit szeretnél csinálni? - érdeklődött, várva, hogy a hölgy kinyilatkoztassa akaratát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 22. 22:33 | Link

Márk, Dóri, Zoli csak épp az említés szintjén

Dagadó keblekkel masíroztam hercegem mellett, aki nem fehér lovon érkezett ugyan, a kebleim pedig nem a szilikontól dagadtak, hanem mindez a kék dizájnak volt köszönhető, azonban mindjárt leengedtem, mikor romantikus próbálkozásomra, Márk cseppet sem kedvesen az otthoni mosogatnivalóra utalt. Valóban elfelejtettem elmosni az edényeket, amiből ettünk, de ha rajtam múlik, ad egy nem ettem volna, hanem megvártam volna itt a vacsit, de Márk erősködött, hogy nem bírja ki addig, ad kettő, használhattunk volna papírtányért, de mgint csak Márk vétózta meg azzal, hogy rangján aluli volt ez a megoldás, ad három, hogy ő varázslattal is elvégezhette volna a melót, ad négy, én otthon sem voltam, ő meg csak tespedt. Persze nem szóltam semmit, mert megint csak én jöttem volna ki rosszul a dologból, és bár nem fordultam ki annyira teljesen magamból, hogy végleg leszoktam volna a szurkálódásról, de ez most nem a megfelelő pillanaat volt. Majd kapsz te még ezért, forrongtam magamban, közben meg majd megvesztem érte. A Levita asztalhoz érve, köszöntem Dórinak, meg a többieknek, és Márk mellé ültem le. Csacsogott, csacsogott folyamatosan, be nem állt a szája, miközben lapátolta a tányérjára a kaját, de nem állt le a froclizásommal sem. Felhozta a büntetésem Tendernél, és ez már kezdte kimeríteni tűrőképességem határait. Duzzogva húztam fel az orrom, és azon filóztam, mivel vágjak vissza, de úgy látszik elhagyott a jó formám ma. Nem illett a ruhámhoz a rosszaság jelleme, dugomba is dőltem miatta. Bosszúm csak annyira futotta, hogy az egyk oldalast a tányéromra mentettem, némi burgonyapürével együtt Márk adagjából.
- Ne egyél annyit, már otthon vacsiztál. Talán nem kellett volna, akkor nem lenne gond a mosogatás sem. - vigyorogtam a fiúra elégedetten. Aztán egy másik fiúra is elégedetten vigyorogtam, sőt fel is vihogtam, minek következtében némi püré is került háztársam hátára, elég emberes adag. Szerencsére nem vette észre, egy lánnyal merült mélyebb kontaktusba. Aztán már ott sem volt, szólni sem tudtam Zolinak, bár nem is nagyon akartam. Dóri felé fordítottam a figyelmemet, és felkészültem arra, ha esetleg Márk nem boldulga azzal, hogy értelmes választ adjon neki, én megtehessem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. március 23. 00:00 | Link

Évzárás/nyitás – Emma


Nemigen elegyedett szóba senkivel, noha nem azért, mert nem kedvelte a navine ház diákjait, hanem azért, mert mindenki elfoglaltan ecsetelte a másiknak, hogy melyik vizsgája hogy sikerült, mit fog tenni a szünetben, merre jár majd, vagy épp, hogy milyen bugyután néz ki az a valaki, akit épp figyelnek. Nemigen tudott ezekbe a beszélgetésekbe bekapcsolódni, de nem is nagyon hallgatózott, akaratlanul tudta meg, hogy a mögötte lévő lány, a tengerparton fog napozni holnaptól, vagy épp, hogy mennyire törik a másik haja. Ezeket inkább kizárta, és kinyújtóztatta a tagjait, miközben ismét a bejárat felé pillantott, ahol inkább háztársait, mintsem a várt hölgyeményt látta meg. No de sebaj, gyerek még az idő, ő volt túl pontos valószínűleg, sőt biztosan, ezt valahogy sehogy sem képes levetkőzni. Nem is zavarja, legalább – annyit – nem késik. A lábait kinyújtóztatva kicsit, a cipőjét figyeli egy pár pillanat erejéig, majd, behúzva azokat maga alá, ismét a figyeléssel foglalja el magát. Szép lassan telik meg a Nagyterem, máskor nem is lát itt ennyi embert, csak mikor nagyobb események vannak, az étkezésekkor valahogy sosem kapja el a teljes létszámot. De ez már csak ilyen, valaminek a vége, vagy a kezdete mindig odavonzza a tömeget, no meg a bálok, amelyek előfordulnak még az iskola falai között.
Nem számolja igazán a perceket, csak gyomra ad hangosabb jelzést annak, hogy a vacsorát követeli, mely még odébb van így nem is nagyon törődik vele különösképp, bár bevallja magának, elhozhatta volna azt a fél csomag cukrot az asztaláról, ilyen esetre. Már mindegy, nem indul vissza érte, túl nagy ahhoz a folyosón a tömeg, no meg, elkésné mind a kezdést, mind a találkát. Vétek lenne. Ahogy ezen gondolkodott, illetve a terítéket figyelte, nem vette észre rögtön, hogy ki lopódzott mögé, így kissé meglepve érzékelte, hogy átkarolták. Pislogott párat, de amikor az őt öleli kezekre tekintett, egyből eltűnt minden meglepettsége, és elmosolyodva fordult félig hátra, hogy – most ültében – felpillanthasson rá.
- Te is nekem. – jóleső szusszanással fogadta a puszit, majd követte a tekintetével, ahogy a talárba bújva foglalt helyet mellette. Ismét fordult egyet, hogy szembenézhessen vele, miközben odanyúlva fogta meg a kezét, és cirógatta meg bőrét hüvelykujjával.
- Uhh, a vizsgák meglepően jól mentek, nem is vártam, hogy ennyire jól mennek majd. – emlékezett vissza az eredményekre, meg úgy az egész vizsgájára, amely felett görnyedett hosszan. - Hát.. megtornáztatta az agyam eléggé, de álltam a sarat, és sikerült. – húzta ki magát, hiszen egészen, sőt nagyszerűen szerepelt azon a vizsgáján, amely a legfontosabb volt neki, tanulmányait, és tudását nézve. Az utolsó kérdésre bólogatott serényen, miután visszagörnyedt előző testhelyzetébe.
- Ühüm, de csak futólag, hogy vissza is érjek. Na de, neked hogy mentek a vizsgák? És mi volt otthon? – érdeklődött a lány dolgai iránt, hiszen nem egocentrikus ő, nem csak magával foglalkozik. Meg amúgy sem tudna több mindent mesélni, hisz tényleg csak sietve ment haza, hogy beszámoljon a történtekről. Ahogy a lány odahajol hozzá, úgy mosolyodott el a dolgon, hisz rég találkoztak már, hiányolta a közelségét, így, a vélhetőleg rajtuk csámcsogó, sustorgó haddal nem törődve viszonozta a csókját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 89 90 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet