36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. január 12. 18:15 | Link

[Lucus]

Barátnője nem teketóriázik, máris megy vele, és ennek Ashley nagyon örül, mert ha még egy percig magában kell tartania ezt a hírt, biztos, hogy szétpukkan, mint egy lufi. Luca kijelentése kibillenti egy pillanatra a gondolatmenetéből, úgyhogy előbb arra válaszol.
-Kár, hogy nem lehet kipróbálni, szívesen megnézném a klubhelyiségeteket. És lehetnénk szobatársak!-
Lelkesedik, de aztán eszébe is jut rögtön, miért rángatta el a legjobb barátját a többiektől, és közli vele, hogy bizony, az ő nagyfiúja megcsókolta. Nem kell csalódnia barátnőjében, ami a reakciót illeti, csaknem olyan elragadtatott, mint a nagykislány, sőt, még át is öleli őt, amire őszintén, és megkönnyebbülten felkacag! Imádja ezt az egész érzést, de azért fura annyira örülni valaminek, hogy remeg belül a lelkünk, ettől függetlenül nem cserélné el semmiért. Elengedi Lucus, ő pedig felcsap mesélőnek, hogy megossza a részleteket.
-Tegnap este... oké, elmondom, de kapcsold ki a prefektusi éned, jó? Nem akartam rosszat! Ő rellonos... ezt már mondtam. Tegnap este belopóztam a Rellonba.-
Itt pedig megtorpan, mert ahogy folytatná, az az, hogy felöltötte Amanda alakját, nade akkor Luca vagy százfűlére gondolna, vagy arra, hogy ő metamorf, ezt pedig... nem kellene elárulnia. Nem akarja, hogy még egy ember megtudja, Kornél már így is rájött.
-Beszélgetni kezdtünk, mert meg akartam tudni, mit játszik a nagylányokkal, aztán hirtelen megcsókolt.-
Magyarázza, és azzal nyugtatja magát, hogy tulajdonképpen igazat mondott, csak egy lényeges információt kihagyott. Tehát nem hazudott Lucának, csak... nem mondott el mindent. Reméli, a lánynak nem lesz fura a történet, és nem kezdi tovább kérdezgetni, mert abban egészen biztos, hogy hazudni nem tudna neki.
-Megijedtem, és elrohantam, ő pedig utánam szaladt, és nagyon összevesztünk, mert nem szereti, ha utána mászkálok. Ilyet sosem csináltam... ezelőtt, és ez meg csókkal végződött, szóval nem tudom, hogy is gondolta ezt, hogy majd elrettentő példa lesz a számomra, amikor... megcsókolt!-
Szalad ki az egész monológ a száján, és csak kicsit hökken meg a saját őszinteségén, pontosabban, hogy ki merte mondani, nem ért egyet a fiú módszereivel, és tulajdonképpen Kornél egyáltalán nem arra motiválja, hogy ne császkáljon utána... persze ezt neki sosem mondaná meg, sőt, azt sem gondolta volna, hogy valaha kimondja hangosan, így némileg el is pirul a dologtól.
-Olyan volt... nem is tudom elmondani.-
Még jobban elpirul, ahogy a rellonosok asztalát fixírozva visszaemlékszik élete első csókjára, és keresi a megfelelő szót rá.
-Mint a záporeső egy tikkasztó nyári napon... pezsdítő és frissítő.-
Mondja végül, bár úgy érzi, ezek sem a megfelelő szavak, amivel jellemezhetné. A kezét a hasára teszi, ahogy megint Lucára néz.
-Azóta is remegek belül. Érzed?-
Megfogja a lány kezét, és a hasához húzza, bár nem tudja, érezhető-e ez kívülről. Aztán a lány következő kérdésére próbál válaszolni, csak nehezen tud rá, így ráncolja is a homlokát némileg.
-Nem, ő nem ennyire izgatott. Azt mondta, hogy neki ez nem olyan volt, mint nekem...-
Megvonja a vállacskáit, ahogy ezt elmondja, mert azon még nem gondolkozott, vajon mi lesz ezután. Ismét szélesen elvigyorodik, ahogy megint Lucára pillant.
-De a lényeg, hogy megcsókolt!-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. január 19. 14:41 | Link

Ashley;;


Igazából a hirtelen döntések is rá vallanak ilyenkor, hiszen nem teketóriázott és azonnal indult is meg barátnőjével. Nem is nagyon tudna okot, vagyis talán lenne, de az most nem áll fenn, ami megakadályozná ebben. Izgatottan köszönti és vágja egyből rá azt, amit szemmel láthatóan mindenki észrevesz az eridonos leányzón. Csak úgy sugárzik belőle a jókedv, a vidámság és a boldogság. Magában már el is kezdi összetenni, mi lehet ennek az oka és már a mosoly is szélesedik, mikor kezdi sejteni a dolgokat. Arra, hogy a Navine asztalához ülnek, meg kell jegyezze, mert tényleg érdekes, hogy Ash is illene ám oda. Bár sokkal bátrabb, mint általánosan azok, akik idekerülnek, meg sokkal vidámabb és társaságkeresőbb. Luca magát ezért is érzi néha kilógónak a sárga tömegből, de nem lehet mindenki egyforma. A családban is ő az, aki leginkább elüt a „megszokottól”, már ha ezt így lehet nevezni, bár nem bánja.
- Én nagyon örülnék neked, és jó lenne, ha szobatársak lennénk, tök sok dolgot tudnánk csinálni! Bár biztos nálatok is tök jó, én is kíváncsi vagyok az eridonéra.
Mondja vidáman és picit elhadarva, mert már igazából másfelé járnak gondolatai, a kérdések pedig a mondottak után sorra ki is szaladnak a száján. Nem bírja magában tartani. Nagyon meglepődött, ami pillanatokra belé is fojtotta a szót, de mikor ezen átlendült és megértette csillogó szemekkel várta a folytatását a dolgoknak. Izgatottan hallgat, mikor belekezd, bár annál a résznél, hogy felejtse el picit a jelvényét, ami alapból sikerül neki általában, bólint egyet, mutatván, hogy rendben van.
- Hogy tudtad kikerülni a Rellonos prefiket? Senki nem ismert fel?
Teszi fel a kérdéseket, persze nem szakítja félbe, hanem a kis szünetek alatt, nem akarja megtörni a történetmesélésben, hátha kihagyna valami fontos információt, azt meg senki sem szeretné. Kissé furcsállja, de majd meglátja, mi kerekedik még ki a történetből. Közben elértek ahhoz, amiről már annyit beszéltek. A nagyok játékához, amit már megkérdezett barátnője az anyukájától, Luca pedig Zoétól is. Egyikük se kapott olyan hatalmas információkat, ebből is adódhat, hogy az eridonos még kíváncsibb volt, mint azelőtt. A csók pedig… ha jól emlékszik Zoé szavaira, akkor tulajdonképpen már felkérte őt az a fiú a játékra. Vagy ilyesmi. Közben kiderül, hogy nem ment ez olyan simán, mint ahogy Luca azt leszűrte az első mondatokból. Veszekedés? De ha megcsókolta, akkor nem örült neki? Kicsit zavaros ez a legkisebbik Czettnernek, de jobbnak érzi ebbe nem túlságosan belebonyolódni. Látja, hogy a végére érve, kicsit felháborodik, aztán el is szégyelli magát barátnője. Próbál a mosolyával bátorító maradni, mert nem akarja, hogy most meg inkább ne is merjen többet mondani, mert ennyire őszinte volt.
- Igazodjon ki rajta az ember… Mármint furcsák a módszerei, deeeee ez akkor is az első csókod volt! Attól kaptad, akitől szeretted is volna, igaz? Ez annyira szép! Mármint érted…
Próbálja a túllelkesedését ellensúlyozni és felvázolni, hogy ez olyasmi, mint a mesékben, vagy regényekben… Minden jóra fordul a végén, általában, vagy legalábbis mindig van egy jó kis időzítés a főhősnőnek, amikor eljön a várva várt pillanat. Ez is egy ilyen lehetett a lány számára. Azt nem bírja viszont Luca magában tartani már, hogy milyen is lehetett ez neki, szerencsére attól nem kell tartania, hogy tudatlan marad barátnője mellett. Hiszen egyébként is nagyon okos lány, most meg pláne úgy érzi, többet tud nála. A hasonlatokból megint leszűri azt, amit vélhetően kell, közben észreveszi a rellonosok felé tévedő pillantásokat. Meg kell, kérdezze tőle ott ül-e.
- Itt van most a nagyteremben?
Közben az érzés körbeírására figyeli, ahogy a saját hasát fogdosni kezdi Ashley, kicsit különös a dolog, de még hasonló helyzetben sem volt így elhiszi neki, bár van egy kis kétkedés a tekintetében és hangjában is. Ezek a dolgok még elég távolinak tűnnek neki ebben a pillanatban.
- Nem lehet, hogy csak éhes vagy és korog a pocid?
Valószínűleg egy ilyen mondattal romba tudja dönteni a romantikát, meg a kellemes mesét, de annyira gyermeki gondolatokkal, mint az övé még ilyen esetekben, mert bár van olyan, amihez felnőtt, az ilyen dolgokban még nincs otthon. Azért reméli, nem veszi rossz néven, a kedves mosolyát is újra megvillantja, hogy aztán a zöld fiúról essen szó.
- Igen, ez a lényeg. Biztos mindenkinek más érzés lehet. De látod, mondom én, hogy fontos lehetsz neki! Vannak azok a rossz fiúk, akik csak csókokat lopkodnak, hallottam, de ő még utánad is ment, veszekedés ide vagy oda.
Nem tudja igazából maga sem, hogy ez most hozzátevés vagy bátorítás, nyilván Ashley ahogy értelmezi, de nehéz úgy többet mondani, hogy csak az egyik felet ismeri, és annak az érzéseit… érzi, mert nem csak tudja, azt, amiről Ashley beszél.
- Tudod már azt, te mit szeretnél ezzel a dologgal? Mármint, ilyenkor nem tudom, hogy szoktak történni a dolgok, fogtok-e együtt sétálgatni, megfogja a kezed? Vagy ilyesmi… - Kezdi picit zavarosan, de azért érthetően kifejezni azt, ami eszébe jutott erről. Szeret vele beszélgetni, annyi izgalmas dolog derül így ki mindig, mondjuk a legjobb barátnője… csak izgalmas lehet, ami vele történik!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. január 22. 21:57 | Link

Karácsonyi bál

A bál a legkevésbé sem úgy alakult, ahogy azt eltervezte. Először is, nem azzal jött, akivel akart, és habár szeretett háztársai társaságában lenni, mégis bántotta kicsit a dolog. Másrészt pedig a szeme előtt jött össze Keiko és Ati, aminek persze örült, de mégis keserű volt a szájíze kicsit, megint csak az első ok miatt. Dórinál kötött ki újfent, és habár próbált beszélgetést kezdeményezni a lánnyal, gondolatai csak visszatértek a rellonos felé, nem tudott túllépni a helyzeten.
Megnyugodva hallgatta a másik levitás beszámolóját az elválásuk óta eltelt időről, szerencsére semmi maradandó sérülése nem lett a lánynak, bár látta rajta, hogy azért fájlalja a lábát. Ezt követően ismét Keikóékon akadt meg a szeme, ami miatt - a változatosság kedvéért - a bosszankodás újra átjárta. Az utolsó csepp minden bizonnyal Dóri ártatlan megjegyzése volt, amelyre csak kínosan elmosolyodott, úgy szűrte fogai közül a választ.
- Valami rellonos dolgot kell elintézzen, de egyébként elvileg igen, párral jöttem...
Körmeit tenyerébe vájta, hogy uralkodjon érzelmein, nem akarta mutatni idegességét a másiknak, így az új kérdések megválaszolásához még egy mosolyt is erőltetett ajkaira. Csak nyugalom, beszélgess!
- Semmit nem hirdettek ki, talán csak a fenyődíszítés van még, mint program, bár őszintén, engem nem nagyon vonz a dolog. A lábaidról meg biztos túlzol, mindenki tud táncolni, ha nagyon akar. Bár inkább most egy darabig még ne nagyon próbáld ki a tehetséged.
A végére még egy őszintébb fajtából való mosoly is futotta, utána azonban megint csak elkomorodott, képtelen volt a gondolatait tartósan távol tartani a táncolóktól. Ezt csak fokozta, hogy egy - legalábbis számára - ismeretlen felsőbbéves Dóri kezébe nyomott egy dobozkát, amely, mint az szavaiból kiderült, minden bizonnyal valami ékszert rejtett. Csak egy halk "wáó" jött ki az ajkai közül, majd döntésre jutott. Még befejezte a tányérán lévő süteményeket, majd megelégelve az egészet, úgy döntött, ő inkább befejezi mára a bálozást. Határozottan állt fel, tekintetével még egyszer megkereste Noelt, egy kérdő szemöldökfelhúzást is küldött felé, amennyiben a fiú is figyelt rá, majd még Dórinak tett egy gyors exkuzálást.
- Ne haragudj, szerintem én most visszamegyek a toronyba, fáradt vagyok egy kicsit.
Felvillantott egy bocsánatkérő mosolyt, majd szapora léptekkel indult meg a kijárat felé. Bűntudata volt, hogy otthagyta a lányt, azonban jelenleg nem vágyott társaságra, maximum egy jó könyvre, amelybe beletemetkezve elfelejtheti az egész estét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. január 28. 18:21 | Link

[Ágota]

Sálban, vastag pulcsiban battyogok végig a kastély folyosóin, amiken egyébként tök meleg van, a réteges öltözködésre azért van most szükségem, mert elég ramatyul vagyok, a hirtelen téli hideg mindenkit meglepetésként ért, de legtöbbeket nem betegített meg a szeszélyes időjárás. A Nagyterem felé haladok, már majdnem két napja nem ettem szinte semmit, nem mintha sok kedvem lenne így, köhögősen, tüsszögősen, orrfújósan emberi lények közé menni, kénytelen leszek, ha nem akarok még rosszabb állapotba kerülni. Vagy éhen halni, ami végül is egy elég rossz állapot... Egyedül a tanórák kedvéért mozdultam ki az utóbbi napokban, legtöbb időm a toronyban töltöttem, leginkább aludtam és olvastam, másra nem igazán szokott energiám lenni, mikor ilyen beteg vagyok, a gyengélkedőn sem tudtak segíteni rajtam, gondolom vannak olyan kórok, amikre a varázsvilág sem talált egyszerű és gyors megoldást. Még.
Ahogy belépek a Nagyterembe elmegy a kedvem az élettől, tele van emberekkel, mindenki vidáman nevetgél az asztalánál, csak én vagyok ilyen letört és búskomor ezen a reggelen, bárkit választasz ki a tömegből, a legjobb formáját hozza. Odacammogok az első olyan szabad helyre a Levita egyik asztalánál, aminek semelyik oldalán nincs senki, nem akarok megbetegíteni másokat, meg egyébként sem vágyom most kitüntetett figyelemre. Miután leültem, teszek tányéromra egy kiflit, és azon vacillálok, vajon mit kéne rá tennem... Édeset nem kívánok, így a lekvár kiesik, de semmilyen ehetőnek tűnő húst vagy sajtot nem látok ebben a pillanatban, szóval marad az üres vajas kifli. Amúgy sem akarom, hogy nagyon megfeküdjék a gyomrom a dolgok amiket meg fogok enni, egy hasfájás magában sem jó, egy torokfájós vírus mellett meg kész rémálom. Innivaló gyanánt kávét fogyasztok, valahogy kénytelen vagyok rábírni magam arra, hogy ne aludjak el a Nagyterem közepén, a legjobb módszer pedig természetesen az erőszak... Se. De most nincs nagyon más lehetőségem, bár erre is biztos van valami varázsige, inkább nem próbálkozom azzal, hogy előkutassam ködös elmémből, hogy tényleg van-e ilyen, és ha van, akkor hogyan idézhetném elő.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2014. január 30. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zámonyi Ágota
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 31. 17:42 | Link

Bence

Elsőnek a nagyterembe irányítottak, mondták, ott majd biztosan találkozom háztársakkal. Így is lett. Hatalmas bőröndömmel érkeztem meg, jó lassan. Utáltam sietni, minek szívassam a tüdőmet, ha elég a sípályákon teljesíteni?
Leültem egy helyre a Levita-asztalnál, aztán hirtelen nem tudtam mit kezdeni a bőséges kajakínálattal.
- Hű, mennyi minden van itt! - otthon többnyire kénytelen voltam tartani magam egy megszokott étrendhez -abból ki nem billenhettem. Itt azt eszek, amit akarok! Rögtön le is csaptam egy méretes bundás kenyér-adagra, meg gyümölcsteára. Fogok is én salátán nyammogni!
Egy fiú ült velem szemben, láthatóan nem volt igazán jó bőrben. Elétettem egy csomag zsepit. Nem irigyeltem a megfázós típusú embereket, biztos borzasztó lehet nekik ez a betegedős időszak.
- Szia. - köszöntem rá félénken. Nem voltam egy hú, de beszédes alkat, így nem is cifráztam túl a dolgokat. A finom reggelim jobban lekötött. Hirtelen még többet szerettem volna enni, ami talán nem volt túl jó ötlet, de nekiestem az ételnek. A fiú, velem szemben nyilván meglepődött, hisz úgy tűnhetett, mintha ezer éve nem adtak volna semmilyen ételt elém. Pedig csak a sportolás miatt nagyobb az étvágyam. Anya négy szendvicset is elpakolt az útra, bizony ám! ÉS mind a négybe tett paradicsomot! Világvége... meg is etettem a háziállatommal. Bizony, most Szederlekvár is ott gubbasztott mellettem a kalitkájában. Hogy miért Szederlekvár a neve? Nos, ő egy papagáj, és ilyen ciklámenes színnel rendelkezett, nekem meg a kedvenc gyümölcsöm jutott eszembe erről a színről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 2. 14:15 | Link

Ádám, és a többeik

  Az óra csörgésére ébredt reggel Emma. Gyorsan kinyomta. Visszafeküdt a pihe-puha ágyába, de már nem tudott vissza aludni. Tudta, hogy fel kell kelnie. Ide-oda vergődött, de aztán kócos hajjal kikelt az ágyából. Percek alatt felöltötte magára a szokásos ruháját, és egyik sarokból a másikba közlekedve készülődött tovább. Fehér műszálba öltöztetett ágyát bevetette. Haját féloldalas fonásba kötötte, és lesétált a lépcsőn, hogy a szokásos reggelit elfogyassza. Amikor belépett a teremben, az első ami megragadta a figyelmét, hogy az elvarázsolt plafonról pici, puha pelyhű hó esett.
  ~ Ez csak egyet jelenthet. Hogy kint is esik az a fránya hó. ~ sóhajtott egy nagyot.
  Az ódon fa asztalok hosszú sorban álltak. Emma kinézett magának egy egészen szimpatikus helyet, ahol csak pár ember üldögélt. Nagy léptekkel átszelte a helyet.
  ~ Vajon jó ötlet, hogy a helyett, hogy ismerős arcot keresnék, ideülök egy rakás ismeretlenhez? ~ gondolkodott, és közben oda is ért a csoporthoz.
  - Ide ülhetek? - kérdezte az egyikőjüket. Kezét rátette egy egyik üres szék háttámlájára. A szemek rá szegeződtek, aztán az egyikőjük bólintott. Emma kihúzta az ülő alkalmatosságot, és leült. Tányérjára rakott néhány frissen sült zsemlét, és egy kis gyümölcsöt.
  ~ Vigyáznom kell az alakomra. Itt az ember percek alatt elhízhat! ~ gondolatai cikáztak. Közben szemével követte a keze mozdulatait, amivel megkeni a péksüteményét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. február 18. 19:26 | Link

Emma és a többiek

A hajam olyan, mint egy nagy szénakazal, amit éjjel unikornisok táncoltak szét. Szerettem volna lelapítani, de sehogy se sikerült, így aztán úszósapkát húztam rá, és reménykedtem benne, hogy amíg összepakolom a könyveimet, lezuhanyzom és felöltözök, addig sikerül annyit elérnem, hogy ne legyen ennyire zavaróan égnek álló. A terv viszonylag jól bevált, közel egy órás hihetetlenül fáradt, csiga tempóban történő bepakolás – zuhanyzás – öltözés kombó után levettem a sapkát, és a fejem most csak kicsit volt össze-vissza, pont, mintha így terveztem volna. Elégedetten igazítottam meg kicsit, majd a nyakkendőmet megkötve, taláromat felhúzva, felhelyeztem a vállamra a táskát és elindultam a nagyterem felé, hogy ne kések le a reggeliről. Imádok enni és ebben a kint eső hó sem tud megakadályozni.
A szokásos helyemet megkeresve, biccentettem pár ismerősnek, akik körbevettek, szeretem a szokásos arcokat magam körül, majd egy nagy kiflit – aminek most nem jut eszembe a neve – vettem magamhoz, megvajaztam és teleraktam felvágottal, zöldségekkel, majonézzel. Töltöttem magamnak egy nagy bögre teát, majd butaságomra bele is kortyoltam, ami kissé égető érzést okozott a torkomba, kis köhögés, de igyekeztem nem ezzel foglalkozni, hiszen egy lány szólított meg.
- Persze, csak nyugodtam.
Mindig jó, ha új arcok ülnek közénk, így még egy mosolyt is megeresztek, mielőtt a szendvicsembe harapok, addig ő is kényelmesen el tud helyezkedni mellettünk, én pedig kivételesen nem viccelem meg bemutatkozáskor.
- Ádám vagyok. Harmadéves, és te?
Pillantok felé érdeklődve, a válasza közben intek egyet Ayva-nak, a nővéremnek, aki nem messze tőlünk sétál el, hogy helyet foglaljon a Navine asztalánál. Kell majd vele beszélnem, meg Andine-nal is, de ez még várhat, hiszen nagyon finom ez a reggeli. Az asztalra sandítva túrórudit keresek, és az első riadalom után örömmel konstatálom, hogy a most helyet foglalt lánytól nem messze van-
- Adnál nekem két rudit? Köszi.
Előre megköszönöm, így reménykedek benne, hogy tényleg meg is kapom. Imádom a túró rudit, szerintem nincs az a mennyiség, amitől rosszul érezném magam, csak nehogy felkavarodjon a gyomrom bájitaltan előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. február 26. 18:37 | Link

Katkó - este hétkor

- Ne húzd az agyam. Edd meg, gyerünk. Nem érek rá egész este. -Ma halmozottan jött az áldás, jobb is, rosszabb is egyben. Elsőként volt szerencséje hajnalban végignézni, ahogy az egyik kliensét elvezeti két minden lében kanál auror. Csak enyhén ment fel a cukra, tényleg. Ezután délelőtt a képébe vágódott egy bagoly reggelinél azzal az igen kurta-furcsa üzenettel, hogy a bácsikája országon kívül lesz, a nénikéje beteg, vigyázzon egy napig a négyéves unokaöccsére. Ne aggódjon, mágus a gyerek, múltkor leégette a macska bajszát.
Hát csodás! Nagyon örül, minden vágyálma abban merül ki, hogy ovisokat pesztráljon, akik épp nem hajlandóak megenni a sonkás szendvicsüket és az asztalra köpködik a kukoricaszemeket a majonézből (ennek a gyereknek irgalmatlanul furcsa kérései voltak a manókhoz! ). Lassan kezdi érezni a késztetést, hogy levigye Gábort a kínzókamrába és fellógassa a bokáinál fogva. Tanulja meg, ha egyszer a szadista unokabátyja közli, hogy "Márpedig megeszed azt a szendvicset, vagy kígyóvá varázsolom és ő fog téged felzabálni!", akkor neki kutyakötelessége enni és befogni a száját a további csiripelésektől. Alapjáraton bírja a kölyköket, tényleg, de Gábor különösen irritálja már csak azért is, mert éppen olyan hülyén tud nézni, mint az anyja, és mindenre kíváncsi. Az előbb elszedte a cigis dobozát és majdnem megevett egy szálat belőle. Kevésen múlott, hogy ne pofozza fel helyben.
További nyafogás következik most, hogy de nincs narancsleve, a szalvéta nem katicás, az anyukája pedig szokott málnalekvárt kenni rá (Éva tényleg beteg- hogy a fenében lehet majonézes sonkás szendvicsre MÉG málnalekvárt pakolni?) , és ekkor csap az asztalra. A cérna kezd elszakadni.
- Jól nyisd ki a füled. Megeszed a szendvicsed, megiszod a teád. Nincs narancslé, nincs extra szalvéta, nem rágod meg a cigim, nem kapsz málnalekvárt, mert nem foglak meggyógyítani a hasmenésből, érted? Ha még egyszer nyavalyogsz, összekötöm a bokáid és a csuklóid, és behajítalak abba a bogolyfalvi házba, amit még a Kaszás is messze elkerül a két rellonos miatt, aki lakja. Ha azt akarod, hogy felzabáljon valami az udvarukon, mielőtt még meghallanák, hogy szuszogsz, kérlek, folytasd csak a vinnyogást. - Az arca ennél hidegebb aligha lehetne, a hangja is halk, a gyerek pedig gyakorlatilag kővé dermedve néz rá, de aligha a szavak súlya miatt. Sokkal hihetőbb, hogy az unokabátyja modora belevágta a frászt. Elképesztő, milyen gyorsan tud abrakolni egy gyerek, ha megfenyegetik, hogy rossz vége lesz a hisztijének. Gáborka full speedre kapcsol a szendviccsel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 26. 19:03 | Link

Misi

Farkaséhesen és elég fáradtan, ami nálam egyenlő a kissé pihent agyú, szórakozott és ingerlékeny állapotommal, esek be a nagyterembe. Volt egy elég tanulságos beszélgetésem Warrenel az aurori szakmáról, ami még mindig foglalkoztat, és egyébként pedig szorgalmas tanulással töltöttem a napot.
Levágódok egy üres székre a Misiék asztala melletti asztalhoz, mégpedig olyan pozícióban, hogy a rellonos fenegyerek háttal van nekem, viszont a vele szemben ülő fiúcskára tökéletesen rálátok. Igazából elsőre fel sem ismerem Misit, nem is foglalkozom velük, mert inkább azzal törődök, hogy ipari mennyiségű rizst halmozzak a tányéromra és lelocsoljam egy liter majonézzel. Csak a fiú hangja alapján jövök rá, hogy Misi ül ott átellenben. Döbbentem igyekszem felfogni, hogy Misi egy gyereket etet. Ha épp nem fenyegetné a gyereket, még nevetnék is ezen a furcsa képen, vagy talán el sem hinném, hogy tényleg Mihael az. Na nem mintha olyan nagyon ismerném a rellonost, de volt egy kis afférunk, meg egyébként is folyton hallani róla ezt-azt.  De visszatérve a jelenbe, megáll a kezemben a villa, miközben hallgatom, milyen könyörtelen, hideg hangon félemlíti meg az óvodásforma gyereket. Azonnal megsajnálom szegény párát, amiért a rellonossal van, bár arról (a döbbenet miatt) lekések, hogy közveavatkozzam a jelenetnek, mely következtében a kis lurkó máris tömi magába az egyébként nem túl guszta szendvicset.
Kaját mosoly jelenik meg az arcomon, kicsit meg akarom leckéztetni Misit, meg egyúttal talán jobb kedvre deríteni a gyereket is. Rövid ideig gondolkodok, mivel érhetném ezt el, majd a rellonosra irányítva a pálcám nonverbálisan elvégzek egy fognövesztő ~Densaugeo! ~ és egy szemöldök növesztő ~Fronscresco!~ átkot. Csak azt sajnálom, hogy így hátulról nem fogom látni a fejét, és kénytelen leszek a kicsi fejéről leolvasni a hatást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. március 2. 12:43 | Link

[Lucus]

Persze számíthatott volna arra, hogy Lucus okos, és kérdezni fog arról, hogyan került ő a Rellonba, de mindent összevetve, ezek a kérdések egyszerűek, könnyű is rájuk válaszolnia, mégcsak nem is izgul annyira, mint egy vizsgán.
-Nem találkoztam prefikkel... senkivel sem, rajta kívül. Szerencsém volt, gondolom.-
Megvonja vállacskáit, és örül, hogy nem kellett újabb fél-igazságot mondania a lánynak.
Barátnőjét vizslatja, vajon mit fog mondani, és aztán szélesen elvigyorodik a hallott szavakon. Imádja Lucát, ő annyira hasonlóan gondolkodik, és megértő is! Izgatottan összeszorítja két ökölbe szorított kezét maga előtt, majd előre lendülve megöleli a lányt, ami nem szokása, mármint ölelgetni másokat, de most szükségét érezte, úgyhogy megszorongatja, mielőtt elengedné.
-Értem, igen, én is ezekre gondoltam!-
Ez olyan, mint egy csodálatos tündérmese a számára, és nagyon várja a folytatást, bár ha őszinte akar lenni, akkor bizony van némi balsejtelme, de ezeket elhessegeti, elvégre csókot kapott, finom édeset, a Szív Királytól!
A kérdésre, a teremben van-e, arra téved a pillantása, ahol Kornél ülni szokott, és megrázza a fejét. Ezután kitör belőle a nevetés a kérdés hallatán, mármint, nem Lucát akarja kinevetni, de ez a kérdés nagyon vicces!
-Nem, nem vagyok éhes!-
Elgondolkozik a lány szavain arról, hogy utána ment, és biztos fontos neki. Igen, ezt már mondta is a rellonos, hogy ő fontos neki, Anya is azt mondja, Luca is, akkor már háromszorosan is igaz, sőt, ő is így érzi, így már négyszeresen. Azonban a következő szavak összezavarják kicsit.
-Nem... nem hiszem. Ő nagy, én kicsi vagyok, nem hiszem, hogy szeretné, ha sokan látnának minket együtt, pláne úgy nem, hogy hozzá érek... nem szereti az ilyesmit.-
Ahogy ezt végigmondja, hirtelen megvilágosodik arról, mennyi mindent is tud már a fiúról, és ez jó érzéssel tölti el, olyan biztonságosnak tűnik.
Mint derült égből a villámcsapás, kap észbe, hogy a külvilág létezik, és az iskolában iskolai dolgok is történnek, nem csak rejtélyes Szív Királyok vannak és csókok csattannak, de órákat is tartanak, úgyhogy összerezzen, majd felpattan.
-Rohannom kell órára, de majd még találkozunk, és beszélgetünk!-
Hadarja, és már el is száguld a teremből.


//Köszi a játékot! <3//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. március 2. 14:14 | Link

Reggelizzünk /vagyis Ádám és Emma... meg aki még csatlakozik/

 Éppen farkasok elől futott. Sötét erdő, újhold és nedves föld... minden, ami ilyenkor kell, hogy elbotoljon a kiálló gyökerekben. Fel is borult. Felhorzsolta a térdét, és a keze belesüppedt a ragacsos sárba. Előző este eshetett az eső, ő meg ebben a hatalmas ruhában próbál menekülni. Hallotta a négylábúak csaholását maga mögött. Megpróbált gyorsan felállni, de elbotlott a hosszú ruhában és ismét visszaesett. Hátranézett, reménykedve, hogy üldözői még messze vannak, de már csak egy nyitott állkapcsot látott, amint a torka felé ugrik.
 Ekkor ült fel hirtelen az ágyában. A gólyalak megnyugtató, piros színei fogadták. A nap fakó fénye beszűrődött az ablakokon, így teljességgel megbizonyosodhatott arról, hogy már nem az erdőben rohan. A legtöbb ember mondhatná, hogy ilyen szörnyű rémálom után már rosszul indult a napja, de Anna nem tartozik ezek az emberek közé. Olyan élénk lett tőle, hogy azonnal kipattant az ágyából és fülig érő szájjal kezdett el válogatni szanaszét szórt ruhái között.
 Végre történt valami izgalmas, még ha csak álmában is. Érezte, ahogyan a szíve a torkában dobog és az adrenalin végigjárja a testét. Már alig várta, hogy elmesélje valakinek!
 Belenézett a tükörbe, hogy egy kicsit megigazítsa a haját, de az úgy állt, mint ahogy szokott: kissé kócosan, de mégis elég rendezettnek tűnt. Végigsimított rajta, megtéve a szükséges erőfeszítést, hogy rendbe hozza - bár ez csak látszólagos dolog volt -, és már rohant is le a nagyterembe reggelizni. Hosszú, gyors léptekkel végigbaktatott a folyosókon, majd belépett a Nagyterembe. Egy pillanatra megállt az ajtóban, hogy szemügyre vegye az emberkínálatot, majd meglátta Emmát és elkezdett felé sietni. Boldogan huppant le a padra mellé, miközben mindenkinek köszönt, aki szembe jött vele. Néhányan elég furcsán néztek rá emiatt.
 - Szép jó reggelt mindenkinek! - köszönt az asztaltársaságnak széles vigyorral, és a kakaó felé nyúlt.
 - Képzeljétek mit álmodtam! - mesélte lelkesen, miközben kiöntötte az italt, megkente a kiflijét vajjal, majd elkezdte belemártogatni a kakaóba. - Elköltöztem Erdélybe, és hozzá akartak adni  az ottani farkasfalka fiához... a herceghez vagy mi. Mert ugye ezek nem igazi farkasok voltak, hanem ilyen animágus-szerű izék. Na mindegy. Szóval én meg nem akartam ezt, és megpróbáltam elszökni egyik éjszaka, de ők meg üldözőbe vettek és meg akartak ölni, mert ellenszegültem a törvényeiknek. Hát nem izgalmas? - tömött a szájába csillogó szemekkel egy nagy adag vajas-kakaós kiflit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 6. 20:01 | Link

Susani Moon
     //reggel, 10:22//

Fáradtan ébredtem. Alig bírtam kikászálódni a piha-puha ágyikómból. De sajnos muszáj volt. Benny már alig bírt nyugton maradni, legalább várhatott volna, amíg felöltözöm. Gyorsan magamra kaptam valamit és rendbe szedtem a fejem, aztán kezdődhetett a kiképzőtábor. Jól kifárasztott, de hát a szépségért meg kell szenvedni. Visszatérve a szobámba a hasam jelentette, hogy még semmit nem kapott ma. Mivel a lányok már eltűntek, ezért enyém volt a fürdő, így nyugodtan lezuhanyoztam, felvettem a taláromat és lesiettem reggelizni.
Ilyenkor általában szokott még lenni valami kevés maradék, ám amikor beléptem a terembe az asztalok roskadoztak a sok ételtől. Összefutott a nyál a számban és a levita egyik asztalához lépdeltem.
Leültem egy helyre és bőségesen szedtem a földi jóból. Nagyon meg voltam elégedve az iskolával, már nagyon megszerettem. A nagyterem közben folyamatosan kiürült, én pedig az órámra pillantottam. Két óra múlva órám lesz! De addig még van kettő teljes szabad órácskám. Nos, mivel töltsem? Fogalmam sem volt, így úgy döntöttem, hogy tanulok az egyik vizsgámra. Fogtam egy tányért, pakoltam rá még egy kis elemózsiát, aztán felálltam. Hiszen nekünk van konyhánk! – jutott eszembe, szóval gyorsan befaltam a maradékot és indulni készültem. Felpattantam és hátranéztem, ahol az üres tányérom állt. Ekkor nekiütköztem valaminek. Vagyis valakinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Susani Moon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2014. március 7. 22:14 | Link

Isobel Reeves

Ott álltam a nagyteremben, sárkánylével leöntött fehér-kék pólómban. Próbáltan felsietni a szobámba, mielőtt a figyelem középpontjává kerülök. Elindultam a szobám felé, mikor észrevettem, hogy a karkötőm beleakadt a lány kötött pulcsia szára egyik szálába. Próbáltam kiszabadítani magam mielőtt kínossá vált volna a helyzet.
 
Utoljára módosította:Susani Moon, 2014. március 8. 12:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 8. 13:15 | Link

Susani Moon

A hirtelen felállástól, nekiütköztem egy lánynak, aki magára öntötte a sárkánylevét. Döbbenten néztem rá és szabadkozni kezdtem.
- Ó, ne haragudj, nem volt szándékos, had se...- meg sem várva a válaszom elindult a terem ajtaja felé, viszont a karkötője beleakadt a taláromba. Segítettem kiszedni a karkötőt, majd a lány után futottam.
- Tényleg bocsi, nem direkt csináltam, csak olyan hirtelen fordultam, meg hogy nem vettelek észre - próbáltam valahogy megállítani. Ekkor érkeztünk a lépcsőfordulóhoz, ahol elé szaladtam és elálltam az útját.
- Had segítsek! - kértem. A lány talárja nem éppen a levitához hasonló volt, így tudtam, hogy nem egy házba járunk és ha felmegy a szobájába, nem mehetek utána. Ruhájából ítélve Eridonosnak néztem, de lehet hogy tévedtem. Nem tudom pontosan, hogy ki kicsoda, hiszen csak pár hónapja érkeztem az iskolába, a vizsgák elején. El is felejtette, anya tanácsát, amit az előtt mondott, mielőtt meghalt. "Légy mindig...illemtudó..." Észbe kaptam és bemutatkoztam.
- Isobel Reeves vagyok. Téged hogy hívnak? - mosolyogtam rá. Reméltem, hogy nem lesz ellenséges és válaszol a kérdésemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Susani Moon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2014. március 8. 17:27 | Link

Isobel Reeves

-Szia, a nevem Susani Moon-mondtam kissé sietve.De végül is ..... ha már itt vagyok beszélhetek pár szót.Úgy sem ismerek nagyon senkit, még csak 1 hónapja érkeztem a suliba. Próbáltam a talárommal eltakarni a leöntött pólómat, és folytattam a veszélgetést.
-Te lavitás vagy?-kérdeztem, és azon gondolkodtam ,hogy vajon Isobel hanydikos lehet. Na mindegy ezek mellékes dolgok. És a gondolkodássort befejezve, Isobel válaszára összpontosítottam.


Utoljára módosította:Susani Moon, 2014. március 9. 15:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 10. 20:23 | Link

Susani Moon

A lány Susani néven mutatkozott be, aminek örültem, hiszen ha már elárulja a nevét, könnyebb dolgom van a beszélgetéseknél. Egy jó pont. Nem sok ember öntöttem le sárkánylével, sőt nem szoktam embereket leönteni, hiszen azt figyelem, hogy mikor jön majd egy diák, és jól nyakon öntöm. Susani próbálta a talárjával eltakarni a pólóján okozott foltot, ami többé-kevésbé sikerült is neki. Gyorsan visszaszaladtam a terembe és a legelső szalvétakupacot felmarkolva visszasiettem hozzá és a kezébe nyomtam párat.
- Tessék! Ezzel talán felitathatod! – mosolyogtam rá, majd lehajtott fejjel a foltra koncentráltam és próbáltam valahogy ledörzsölni. Szerettem volna segíteni neki, de egyelőre az lett volna a legokosabb, ha felmegy a szobájába és átveszi a pólóját. Mielőtt szólásra nyitottam volna a számat, Susani megelőzött és egy kérdést tett fel.
- Lavitás? Bocsi, de nem a Levitára gondoltál? – kérdeztem vissza. – Amúgy igen, levitás vagyok, jelenleg első évfolyamos. Te? – érdeklődtem. A talárjából persze tudtam, hogy Eridonos, hiszen ott volt a kis címerkéje a talárján, de azért jó volt megérdeklődni a kilétét. Végül bátorkodtam megszólalni.
- Figyelj, az lenne a legokosabb, ha most felmennél a toronyba és átcserélnéd a pólód! – egy halvány mosolyt küldtem felé, közben a fekete lógó köpenyem birizgáltam és úgy tettem, mintha valami szöszt próbálnék leszedni róla. Persze nem volt ott semmi, ez csak csupán pótcselekvésnek szolgált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Főmesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 95
Írta: 2014. március 17. 22:02 | Link

ÉVNYITÓ - ÉVZÁRÓ


Hamarosan este hét óra, a folyosók tömve, egymást lökdöső diákokkal, akik mások között átnyomakodva igyekeznek megkeresni a barátokat, hogy elmeséljék a szünidei élményeket egymásnak. Vannak itt megszeppent elsősök, akik épp csak túlestek a beosztáson, még keresik a helyüket, és próbálnak nem elesni az új talárjukban. Vannak itt szellemek, akik mindenféle tekintet nélkül suhannak át embereken, akiket kiráz a jeges érzés a találkozás miatt. És vannak tanárok, dolgozók, akik igyekeznek a rendet fenntartani a bejárati csarnokba, noha ez szinte lehetetlen, hiszen egy szünidei románc, egy izgalmas utazás ilyenkor sokkal fontosabb, mint az, hogy ne tapossunk rá néhány lábra.
Odabenn a díszek kékben és bronzban tündökölnek, a gyertyák is kékek, bronz díszítéssel. A tanár asztalt a Levita ház színeivel terítették meg, mögöttük pedig büszkén tekinget a falat betöltő szfinx. Lassan a tanárok is megérkeznek az asztalhoz, melynek közepén már ott ül az igazgató, jobbján ülő kollégájával mély értekezést folytatva. Amint elüti az óra a hetet - alig van addig tizenöt perc - megkezdődik az új tanév, és lezárjuk a régit.


//Játékidő: 2014. március 17 - április 06. //


//A hozzászólásokat egy szálba, az előző hozzászólóra (nem a játékpartneredre) szálazzátok!//
Utoljára módosította:Gál Botond, 2014. március 19. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Susani Moon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2014. március 18. 15:01 | Link

Isobel Reeves
A szalvéta kupac jól jött. Míg a lány próbálta  felitatni  a foltot, addig válaszoltam neki.
-Elsős Eridonos diák vagyok.
Válaszoltam, de amint már kimondtam jött is egy tanács:
 - Figyelj, az lenne a legokosabb, ha most felmennél a toronyba és átcserélnéd a pólód!
Hirtelen fel sem fogtan,hogy mit mondott, mert zavaromban nagyon lefoglalt a sarokban hálótszövő pók.De hirtelen észre vettem, hogy kínosan néz rám a tanulmányaim során. De feleszméltem és válaszoltam.
-Kösz a tanácsot!Mindtam kicsit sietve, és elindultam a szobám felé, amikor eszembe jutott, hogy a nagyteremben maradt a pálcám. Hát elindultam vissza az ebédlőbe.
Utoljára módosította:Susani Moon, 2014. március 18. 15:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 18. 17:57 | Link

Év záró/nyitó ünnepség

 A szünet olyan gyorsan telt el, ahogy a szél fújja a lehullott leveleket az udvaron. Szaladtak a napok és most azon kapom magam, hogy már itt ülök megint a tanári asztalnál bal oldalt, legszélen. Levita kék-bronzban áll a helység és a teríték, aminek örülök és büszkén vezetem körbe pillantásom, de korán van még a diákok jó része odakinn tobzódik és csevegi el társainak a nyár élményeit. Jó nekik, gondolom magamban és eszembe jut saját diákkorom. Nosztalgiázgatok szépen csendben és figyelem, ahogy lassan mégiscsak megtelik a Nagyterem.
 Fekete dísztalárom alatt egy vérszín estélyit viselek, hozzá a szokásos ékszereimet, egyet kivéve. Vőlegényem apjától kapott medálom nincs rajtam, veszekedésünk óta az most talonban, egy puha selyemmel bélelt dobozban pihen, szerelmünkkel együtt. A féltékenységet nem tűröm, szabad vagyok de hűséges, ha ezt nem tudja felfogni nincs közös jövőnk. Kár féltenie, mert fogadtam: Az övé vagyok. Hordom a gyűrűjét, nem tehetvén amúgy sem mást mert egészségemnek is záloga az ékszer, illetve a benne lévő kövek. Azért jöttem ide ilyen hamar, hogy lássam bejönni. A vitánk, vagyis év vége óta nem találkoztunk. Ahogy én úgy ő is családjához tért haza. Furcsa lesz ismét a közelemben tudni, hogy vajon megbocsátottunk-e egymásnak az majd ezen az estén kiderül.
 Addig is míg várok csendben tovább szemlélődöm. Nézek, de nem látok, lélekben máshol járok, fahéj íriszem fénytelen ürességgel fixíroz immár egyetlen pontot és valami látenset keres, ami sohasem volt ott. Koncentrálok, kizárom a világot és csak a mellkasom közepét érzékelem. Smaragd baglyom zölden ragyogó fénye világítja be lelki szemeim előtt szívem s negyedik csakrám, gyógyítva sebeit, mint a hegedűből kicsalt édesbús dallamok, ez a kő is így szól hozzám. Befelé figyelek csupán,  hiába vesz körül a mind hangosabban zsibongó ember orkán.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. március 21. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 17:58 | Link

Lorelai K. Riviera

  Megszeppenten nézelődöm. Nekem nagyon új ez a hely, a nagy, ódon falaival. De másrészt viszont nagyon megkönnyebbülök, mert végre vége a beosztásnak! Igazából nem annyira lepődtem meg, amikor kiderült, hogy navinés leszek. Sejtettem, hogy vagy a Navinébe, vagy az Eridonba kerülök. De azt nem tudtam, hogy a kettő közül melyikbe, és a süveg se nagyon. Bár nagyon örültem, hogy az eridonba is mehettem volna, de igazából jobb így. Mert az eridonosoktól mindig elvárják, hogy tegyenek valami nagyot, bátrat. Eddig annyira nem gondolkoztam ezen, csak amikor leültem a székre, és a fejemre húztam a süveget.
 Eddig egy kicsit féltem, hogy milyen lesz itt, és hogy lesznek-e barátaim, de most megnyugodok. Valahogy jó hatásra van rám ez a nyüzsgés.
 Öntudatlanul keresgélek az emberek között, hátha van, aki észrevesz, aki rám mosolyog, vagy leül velem beszélgetni. Nem nagyon zavar, hogy haszontalanul keresek, mert látom, hogy sok gólya van még, aki egyedül ücsörgél.
 A talárom egy kicsit nagy rám. Eléggé kényelmetlen is, és nagyon meleg. Én nem tudtam, hogy Magyarországon ilyen meleg van! Eddigi életemet Németországban töltöttem. Szerencsére van a ládámban egy kevésbé meleg talár is. A mai estét meg valahogy kibírom.
 Alig várom, hogy elkezdődjön a vacsora, mert akkor valaki leülne mellém, és ha van egy kis szerencsém, még beszélget is velem. Így nézelődöm tovább csendben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. március 18. 18:55 | Link

Kowai
~ öltönyöm
Évnyitó/Évzáró


A nyár sem telhetett el eseménytelenül, most mégsem tud egyetlen emlékével sem törődni, egyszerű fekete öltönyében robog a Rellon klubhelyiség felé, hogy minél hamarabb újra láthassa a régi arcokat. Egyetleneggyel nem szeretne találkozni még, mert hiába teltek el hónapok, úgy érzi a viszontlátásra egyelőre nincs felkészülve. A klubhelyiségben várakozik, reméli, hogy táncpartnere hamarosan lelibeg hozzá a hálókörletéből, és csakúgy, mint a karácsonyi bálon, ma ismét elkápráztathatják a nagyközönséget. Tekintete a régen látott, szívéhez nőtt falakat, a sárkányokkal díszített bútorokat, kandallót, s ósdi padlót járja. Jó érzés visszatérni házába, megnyugtató újra érezni a sárkányfészek utánozhatatlan illatát és izgalommal teljes belegondolni az elkövetkező időszak lehetőségeibe. Másodévesként folytathatja tanulmányait, napokon belül az új tanév első óráiról fog hiányozni, hogy készülhessen az előzőleg nem megcselekedett balhékra. Kowai megpillantásakor széles vigyor telepszik arcára, és a lány elé lépve tartja jobbját, hogy karoljon belé.
- Látom sikerült most is lánynak öltöznöd - ugratja vidáman a sötét hajút, akinek ugyan nem mondja, de hiányzott neki a tanulmányi szünet alatt, és egyszer-kétszer levélírásnak is nekifogott, aztán a levélpapírok bizonytalan indokok miatt hamar a kukában végezték. - Jól nézel ki.
A klubhelyiség lassan megtelik háztársakkal, Noel pedig úgy látja ideje indulniuk. A nagyteremben ritkán jár, csak ha éppen társaságra van szüksége, egyébként a konyhában szerzi be ételszükségleteit, szerencsésebb esetben pedig egy Trubadúr nevű házimanóval hozatja be kedvenc vacsoráját a szobájába, hogy némi panaszáradat meghallgatásáért cserébe további kényelmi szolgáltatásokat vehessen igénybe. Szeret elkényeztetve lenni, főleg a konyhai dolgokban van szüksége hozzáértőkre, hiszen főzni-sütni egyáltalán nem tud, a legegyszerűbb fogásokra sem képes, és az ételek jóízű elfogyasztásán kívül nem is érdeklik ezek a feladatok.
A folyosók tömött sorban állnak, a képkeretek izgatott lakókat rejtenek, néhány páncél csevegő hangon diskurál, a házszellemek itt-ott bukkannak fel. Úgy tűnik, mindenki vidám, és várakozással teli, a rellonos fiatal pedig egyenesen majd kiugrik bőréből.
- Kíváncsi vagyok, ki hogyan változott meg a nyár alatt - súgja, miközben közel hajol a lány fejéhez. A hajolás alatt megállapítja, hogy valószínűleg nőtt pár centit, mert mintha eddig nem kellett volna ennyire mélyre hajolnia. Vállat von magában, aztán megáll a nagyterem ajtaja előtt, és pillanatnyi bekukucskálás után elengedi Kowai karját, és szembeáll vele.
- Kész vagy, hogy újra színre lépjünk? - sanda félmosolyt ereszt meg kérdése után, aztán körbenéz a folyosón, hátha meglátja a szőke frizurát, s kék szemeket, amelyek elől ha menekül is, szíve mélyén látni akarja viselőjét. Visszapillant szövetségesére, arcára ezáltal azonnal visszatér a derű, s jókedv, majd fejével a teremajtó felé bök. Mehetünk?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. március 18. 18:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. március 18. 19:30 | Link

Sophie Alsen

Az évnyitó unalmas, mint mindig, de a megjelenés kötelező. Legalábbis nekem biztosan, ugyanis prefektus vagyok. Kicsit el kellett gondolkodnom azon nem vagyok-e túl régóta ebben a pozícióban... ráadásul már másodszorra veselkedek neki ennek az egésznek.
Szokásos rutinfeladataimat végzem az évnyitón, a bukdácsoló, tanácstalan elsősöket útbaigazítom, igyekszem elhallgattatni azokat a személyeket, akiknek túl nagy a szájuk és zavarják a helyet. Próbálom a tömeget is irányítani, ha éppen valami történik. Mert ezeken az évnyitókon sosincs nyugalom, na persze nem mintha máskor olyan ártalmatlan és unalmas lenne a kastély.
Ráadásul undorító kék az egész ünnepség, amikor gyönyörű sárga színekben pompázott a nagyterem, sokkal jobban tetszett. Fintorogva néztem körbe... a Levita nagyra lehet magával, ezt az évet átengedtük nekik. A következőben biztosan lesz ellenfelük, nem akarom feladni, bár nem volt túl sok időm a pontversennyel törődni ebben a tanévben. Így utólag morogni én is tudok, hogy elvesztettük a kupát, de nem érzem magam bűnösnek, hogy nem tettem érte. Az ilyesmi egyszerűen lepereg rólam.
Amikor vége volt a beosztásnak, végignéztem az újdonsült diákokon. Nem festettek valami talpraesettnek, mégis nosztalgikus érzéseket keltettek bennem. Ó, igen, nagyon is emlékszem arra, amikor én álltam ott, amikor idejöttem a kastélyba. Még egészen elveszett voltam, nem tudtam éjszakánként jól aludni, akaratom ellenére küldtek ide. El sem tudtam volna képzelni rosszabb helyet ennél. Most viszont elég nehéz lenne elképzelni az életem a Bagolykő nélkül. A sors iróniája.
Annyira fáj az önérzetemnek bevallani, hogy a nagynénémnek igaza volt: itt megtalálhattam a számításomat. Deborah sosem lesz a szívem csücske, de már nem akarok minden áron lázadni ellene, rájöttem, hogy felesleges.
Felpillantottam, visszatértem az emlékekből a valóságba. Halovány mosollyal megrázta a fejem, majd odaléptem a Navine asztalához. Mielőtt még leültem volna, egy kislányt láttam erre téblábolni, a házamhoz osztották be őt. Éppen egy szellem repült felé és tapasztalatból tudtam, hogy nem túl kellemes élmény.
- Tűnés. - Szóltam a szellemnek, miközben felemeltem a pálcám, bár nem sok kárt tehettem volna benne. A kísértet kikerülte a lányt, talán csak a fagyos tekintetem ijesztette el. A kis újoncra pillantottam.
- Látom nem igazán találod a helyed. - Mondtam neki, miközben leültem az asztalunkhoz. - Ülj ide, ha akarsz.
Biztosan ijesztő lehetek egy kislánynak. Nem vagyok a legbarátságosabb jelenség, emellett mestertanonc vagyok... további erényem, hogy még meg is büntethetem, ha akarom. Halványan elmosolyodtam a gondolatra, ahogy magamra nézek kicsi szemmel és megremeg a térdem. Lori, a rettegett. Őszintén szólva, tetszik ez az imázs. De most megengedtem a kislánynak, hogy leüljön velem vacsorázni. Miért ne? Ma rendesnek kell lennem velük és nem elijeszteni őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 20:37 | Link

Lorelai

 Na, végre valaki észrevesz! Nagyon örülök, hogy valaki hozzám szólt.Bár egy kicsikét megszeppenek, amikor észreveszem, hogy prefektus. Nem hinném, hogy valaha is leszek prefektus, nem nagyon akarok lenni. És az se túl valószínű, hogy év végén mindenből jól le tudok majd vizsgázni. Ez vajon látszik rajtam?
 Ú, és még mestertanonc is! Remélem, nem egy olyan lánnyal tévedtem össze, aki utálja a rossz tanulókat! De ahogy jobban megnézem, kicsit megnyugodok. Jó, egy kicsit talán ijesztően néz ki, ahogy végigmér, de nem hiszem, hogy ne lenne jófej, különben miért akarna mellém ülni? De az is lehet, hogy csak megszánt. Sőt, ez valószínűbb! De ha megszánt, akkor valószínűleg nem akar valami apróságért megbüntetni.
 Most megnyugszom, de lehet, hogy egy kicsit furán néztem ki, miközben átgondoltam az egészet.
 -Öööö. Köszi. -Huh, ez sikerült.
 Hirtelen nagyon melegem lett a talárban. Jaj, miért nem bírtam a kevésbé meleg taláromat felvenni!!!
 Leülök mellé. Ugye nem látszik, hogy bő rám a talár?! Nagyon feszengek. És még a hajam is szét jön. Na, hát ez jó. Hogyan keltsek így jó benyomást az emberekre?
 Megpróbálok megnyugodni. Jó, most nagyjából sikerült. Lélegezz nagyokat!
Felnézek rá, hogy észrevett-e valamit. Úgy tűnik, nem. Most szemügyre veszem a navinéseket. A legtöbbjük szimpatikusnak néz ki. Azért jó navinésnek lenni, mert a navinések a legbarátságosabbak, szóval itt a legkönnyebb beilleszkedni.Ez így nagyon jó lesz! Most szétnézek az egész teremben. Mindenki beszélget. Hát, akkor én is megpróbálok... Be  kéne mutatkoznom!
-Ööö Sophie vagyok. Sophie Alsen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. március 19. 00:01 | Link

Évnyitó/Évzáró
Ombozi.




* Nem sokat volt otthon, ami nem meglepő... ugyan úgy tűnik, hogy a következő évfolyamba léphet, Awer anyuka mégsem volt túl boldog, hogy nem mindenből hibátlan Kiválót vitt haza a kicsi Eris, és ugyan a vastagon felkent kenőcsök eltüntették már a kék-zöld foltokat, halványan még mindig láthatja őket az, aki nagyon közel nézi a bőrét. Nem jött jól ez a bál, legszívesebben el sem menne, de nem hagyhatja szövetségesét egyedül, szégyenben maradna, ha lány nélkül lépne be a Nagyterembe, annyira meg - bár nem vallja be magának -, megkedvelte a fiút, hogy ne akarja kellemetlen helyzetbe hozni. A fürdőszoba hideg csempéjén ücsörög egy darabig a gondolataiba mélyedve és a testén éktelenkedő sebeket figyelve, aztán mikor már a többi lány dörömböl az ajtaján, hogy jó lenne, ha igyekezne, feltápászkodik a padlóról és nekiáll készülődni. Nem telik bele sok időbe, máris a mai napra tartogatott zöld-fekete ruháját ölti magára, haját bal oldalt összefogja egy laza, több helyen meggumizott frizurába, pár tincset meghagy szabadon a másik oldalt is, így most kicsit úgy néz ki, mintha egy görög meséből lépett volna ki - persze a dísztalárját kivéve, s karjait egy hosszú zöld anyaggal takarja el. Nyakába csempészi a kígyós medált, amit önmagától kapott ajándékba még karácsonykor, aztán megnézi a tükörben, és megállapítja, hogy ennyi ékszer bőven elég. Szemhéjára csak kevés zöld-fekete füstös sminkfélét kever, nem ért ő nagyon ehhez a cicomázásokhoz, ha meg tovább próbálkozik vele, csak elrontaná és kezdhetné előröl, arra pedig most nincs idő. A "lovagja" már a klubhelyiségben várja, hogy újabb cselszövésüket ismét a nagyközönség leple alatt tervezhessék meg. Még utoljára megnézi a pofikáját az arcán továbbra is csúnyán sötétlő keresztel, aztán kap pár gúnyos megjegyzést az édes Opheliától, de a sötét hajú lány ezzel mit sem törődve, szoknyája alá, a lábára erősített tartóba rejti a pálcáját, s már útnak is indul, hogy megkeresse Ombozit. Nem kell sokáig kutatnia utána, hiszen a fiú valóban rá vár - ki tudja mióta, és rögtön bókkal fogadja, amit Eris egy fintorral "köszön" meg. *
- Te is rendesen kinyaltad magad. *Ereszt egy félmosolyt a fiú felé, majd egy újabb változást fedez fel. * Nocsak. Jól megnőtt a hajad, már copfban kell összefogni. Aztán vigyázz Rapunzel, nehogy a szőke herceg fehér lovon fel akarjon mászni rajta. *Vigyorodik el most már teljesen, aztán elfogadja a feléje nyújtott kart. Észreveszi, hogy Ombozi mintha magasabb is lenne, mint amilyennek utoljára látta, de ezt már nem jegyzi meg. Elindulnak hát ketten együtt ki a klubhelyiségből, Noelnek pedig rá kell jönnie, hogy Kowai azóta sem lett beszédesebb. A lány, miközben karöltve sétálnak, leginkább csak feszeng a dísztalárban és gondolataiban szitkozódik a szoknya feltalálójáról. Idegesíti, hogy össze van fogva a haja, hogy nyomja az a leheletnyi smink a szemhéjait, töri a cipője, magára kell szorítania a selyem anyagot, hogy ne látszódjon a karján a verés nyoma, és különben is, utál emberek között lenni, minek kell neki most megint megmutatnia magát? Ha Noel néha ránéz, csak annyit láthat, hogy időnként rándul egyet Eris szája és mintha valamit motyogna is, de inkább csak az ajkai mozognak. Tudja, hogy nemsokára ott vannak az ünnepség helyszínén, nem csak a falakból, hanem abból is, hogy egyre több diákot látni és mindenféle lényt, akit lehet utálni. Ombozi egyre izgatottabbnak tűnik, kíváncsiságának hangot is ad. *
- Én nem. * Morogja Eris durcásan. Nem akart eljönni, ez most más, mint a Karácsonyi bál. Akkor legalább nagyon jól tudta, hogy csak meg akarja mutatni Noel akkori csajának, hogy igenis tud ő csinos lenni, de most nincsenek ilyen szándékai. Ha Ombozi nem hívta volna el, most biztosan odalent gubbasztana a fürdőszoba padlóján. A fiú bekukucskál az ajtón, elengedi a karját, aztán szembefordul vele. A kérdés és a sanda mosoly legalább eljut hozzá, most már Eris is hasonló mimikát varázsol arcára. *
- Naná. * Ezúttal ő karol bele magától a sárkányba, de még mielőtt átlépnék az ajtó küszöbét, halkan, hogy csak Ombozi hallja, a szokásos "kabalamondatát" is kimondja. * Showtime.
* Odabent kék és bronz áradata fogadja őket, amitől a rosszban sántikáló mosoly egyből eltűnik a lány arcáról, fintorba torzulva. Hát persze, hiszen a Levita nyert idén, de ennyire azért nem kellett volna túlzásba vinni a színeket. Miután kifintorogta magát, ismerős arcok után kutat a szemeivel, hogy feltérképezze a tanárok és a prefektusok helyzetét, nehogy túl közel kerüljenek hozzájuk. Emelt fővel, óvatosan lépked. Nem azért, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet, hanem mert utálja a magassarkú cipőket és nem akar benne elesni. Nagyon reméli, hogy most ha táncikálásra kerül a sor sem akarja belevonni ebbe a hülyeségbe őt Ombozi, de nem mer ebben hinni, hiszen hogyan máshogy tudnának feltűnésmentesen kommunikálni? Már most érzi, hogy nem kellett volna fel jönnie a pincéből, émelyeg a gyomra. *
- Szerintem iszom valamit. Te kérsz? * Pillant fel, sötét szemeivel a fiúét keresve. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 19. 16:34 | Link

Évzáró/-nyitó ünnepség

Azt hiszem nagyon az év vége felé haladva jöttem ide. Nem igazán tudtam még rájönni arra, mik itt a szokások, puszta véletlenségből találtam el helyekre is, de amit felfedeztem, annak mind nagyon... örülök. Már érzem, hogy a kíséretházba sokszor látogatok még el, mintha egy faluban láttam volna! A bútorai porosak, ablakait talán kövekkel verhették be nagyon régen. Szomorúan és üresen áll arra várva, hogy valaki meglátogassa.
A napjaim zöme eseménytelen volt. Kódorogtam, próbáltam felfedezni a helyet, s minél kevesebbet poshadni az iskola unalmas, förtelmes falai közt. Találkoztam ugyan emberekkel, de szokásomhoz híven elég visszahúzódó magatartást mutattam velük szemben. Én inkább magamnak való vagyok, ezért van az, hogy most is egyedül sétálok a folyosón lassan, meg-megbotolva időnként a tömegben, amitől egyébként masszív hányingerem támad.
Neee, nem akarok sokáig köztük lenni! Remélem hamar vége lesz ennek az egésznek! Kétségbeesetten nézek körbe, miután sikerül beesnem az ajtón, végül leülök a saját asztalom legvégébe, remélve hogy a többiek messziről elkerülnek majd. Nem akarok társalogni. Nem akarok most itt lenni. Nem akarom, hogy megpróbáljanak szóba állni velem.
Hajamat kiengedve viselem a mai napon, ami pedig a ruhámat illeti, elég lezser viselet rejlik a talár alatt egy fekete hosszú ujjú, és egy farmer képében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 19. 18:02 | Link

Év záró/nyitó ünnepség

Az elmúlt évben keveset tartózkodtam a kastély területén. Különös betegségem miatt Londonban töltöttem a tanidőt. Visszatérve viszont örömmel láttam, hogy semmi sem változott. A szobám ajtaján még ott a nevem és...
A társaim nem találom. Sietve veszem az irányt a Nagyterem felé, hiszen ünnepség lesz. Nem csak tanévzáró, hanem kicsit részemre is, hiszen újra itt vagyok.
Sok idő telt el, most újra kell keresnem az ismerőseimet. Remélem összetalálkozok egy-két Eridonos ismerősömmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. március 19. 20:52 | Link

Sophie

Úgy látom, a lányka nem érzi magát túl kellemesen itt. Elég idegesnek tűnik, egyből feltűnik. Nem bámulok felé, csak szemöldököm alól, oldalra pillantok néha. Ha már úgy döntött, leül mellém, figyelek rá kicsit. Tudom, nem lehet minden diákot egyesével terelgetni, ahhoz túl sokan vannak, de olyan kis elveszettnek tűnik. Még az én kőszívem is meg lehet enyhíteni néha - a kislány erre most pont alkalmas. Persze, nem mutatom, hogy észrevettem, mennyire rosszul érzi magát.
Úgy tűnik, mintha kicsit melege is lenne a lámpalázon kívül. Elveszek az asztalról egy pohár vizet, egy ideig a kezemben tartom és az elemi mágiával alaposan lehűtöm neki. Jóleső, frissítő így is, de így talán jobban fog csúszni neki.
- Tessék, idd meg ezt. - Adom oda neki a poharat, miközben egy nagyon nevetgélő diákcsoportot méregetek. Nem vagyok túl éhes, talán majd pár falatot eszek, de azt is csak később. Nekem most fontosabb dolgom van, úgy érzem, mintha minden pillanatban elszabadulhatna a pokol.
Aztán a következő pillanatban a lány bemutatkozik, erre kicsit hátrébb dőlök, felé fordítom a fejem, rápillantok. Szimpatikus, hogy nem fél hozzám szólni és nem tűnik megszeppent báránykának, amikor rápillantok.
- Lorelai Riviera vagyok, örülök.
Biccentettem egy kicsit a lánynak, majd egy picit végignéztem rajta. Úgy tűnt, lassan kicsit megnyugszik. Nem tudom, hogy ez a jelenlétemnek köszönhető, vagy magában rendezte csak a dolgokat, de őszintén szólva nem is érdekel annyira. Viszont ha már megmert szólítani, igyekszek felhagyni a szavakban szűkölködő énemmel.
- Egyél bátran, nagyon finom szokott lenni. Jól főznek a manók, különösen a sültekhez értenek.
Halvány félmosollyal adtam tanácsokat neki, hiszen még nem igazán tudja, milyen is itt a koszt. Nem vagyok nagy evő, de vannak fogások, amiket tényleg muszáj kipróbálni itt, ilyenek a sültek. A manók nem tudom, hogyan csinálják, de legyen az sertés, bárány, marha, csirke... mindig tökéletes. Nem túl rágós, de nem is száraz. Pont tökéletes.
- Nem magyar neved van. Honnan jöttél ide? - Kérdeztem végül, miközben elvettem én is egy pohár vizet és ittam belőle pár kortyot, majd testemmel félig a lány felé fordultam, hogy a szemébe nézhessek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofi Wilkinson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 87
Írta: 2014. március 19. 21:42 | Link

Ronald
Ünnepély

Szofi az egész szünetet a nagybátyjával töltötte aki, egy héttel Szofi hazaérkezése előtt jött haza Németországból. Nagy volt a boldogság, hogy itthon van a rég nem látott kedvenc nagybácsi.
Mivel így kifejezetten izgalmasan telt a szünete, az utolsó pár napban, amikor visszautazott a szeretett nagybácsi a leányzó körülbelül végig csak aludt. Szóval nem igazán bánta már, hogy vissza kell jönnie. Ha több embert ismerne még jobban várta volna. De majd idén, amikor már nem elsős lesz, többen meg fogják ismerni. Úgy tervezi több ideje lesz, mint eddig volt és akkor majd megismerkedik mindenkivel és mindenki tudni fogja ki is az a Szofi Wilkinson.
~Szép elgondolás. – Szólalt meg magában a lány.
A talárját felöltve, határozottan vette az irányt a Nagyterem felé.  Minél közelebb ért hozzá, annál jobban bántotta a fülét a nagy zsivaj. Nem tud ellene mit tenni, el kell viselnie, hisz kötelező iskolai program. Mondjuk, csúnya lenne, ha már az évnyitón nem lenne itt.  A sok elsős, micsoda félelemmel, izgatottsággal nézi a kastélyt, az embereket. Milyen jó érzés, hogy ő már túlesett rajta. Amikor minden szempár rád szegeződik, és te ártatlanul emeled a fejedre a süveget.
Az ajtóból egyből szétnéz, először a Naviné felé pillantgat, majd a Levita, ahol ismerős arcot lát. Int neki, rámosolyog, majd továbbviszi tekintetét. Az Eridonosokra pillant, néhány emberen megakad a szeme, elmosolyodik, majd testével elindul a Rellonos asztalhoz, és tekintetével mindenkit végigmér. Már majdnem mindenki itt van. Leül az asztalhoz, onnan várja a sült galambot remélve, hogy odarepül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 19. 21:44 | Link

Évzáró/nyitó, Márk, levitások

Különleges alkalom az iskola életében, hisz egy évben csak egy ilyen van, én mégis szorongva készülődtem, hiszen a tanulmányi eredményeim nem úgy alakultak, ahogyan alakulniuk kellett volna, és ezért már a legrosszabbra is fel voltam készülve. Ám most ruha kellett, de persze nem kaptam erre pénzt, így Márktól kellett kölcsönkérnem, megígérvén, hogy valahogy törlesztek majd neki. Egyelőre még fogalmam sem volt róla, de egy dolog világossá vált, nem mehetek ennyire ellene apám akaratának, hiába nincs itt. No nem Márk miatt, bár neki sok mindent megtennék, hanem hogy békén hagyjon, és lenyugodjon, hogy minden a legnagyobb rendben van velem. Eddig is az volt, csak az én nézőpontomból. Szóval kellett egy ruha, ennek érdekében pedig kisétáltam a Főutcára, meg a Boglyas térre, nincs messze a házunktól, és kinéztem egy olcsóbb, de azért tetszetős rucit. Nem mentem már haza, nem akartam, hogy Márk ebben lásson, csak ha már ott vagyunk a bálon, ott ugyanis már nem sok mindent tehet ellene. Amúgy meg rajtam lesz a talár is és alig, fog belőle látszani valami.  Megbeszéltem Issie-ékkel, hogy a szobájukban átöltözhetek majd, Márk pedig utánam jön, és a Nagyteremben találkozunk. Magamra öltöttem a ruhát, a hozzáillő cipőt. A hajammal nem csináltam semmi különöset, csak egy simító bűbájjal, még otthon tanultam, kiegyenesítettem tincseimet. Mivel a lányok már valahol másutt voltak, nem vártam rájuk, majd Márkra elég lesz várakozni, így el is indultam a Nagyterem irányába. Szinte sodródtam a tömeggel, sietősre kellett vennem lépteimet, hogy fel ne lökjön valaki a hátam mögött. Hamar elértem a Nagyterem ajtaját, de nem mentem be azonnal, pedig ahogy belestem az ajtó nyíláson, a sok kék és bronz, a Levita színei nagyon csábítottak, hogy egészben lássam a dizájnt, de Márkkal együtt szerettem volna belépni, mert az olyan romantikus, nem mellesleg meg azt beszéltük meg, hogy a bejáratnál találkozunk.  Ő még persze nincs sehol, így várnom kell rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 19. 22:54 | Link

    Olyannyira kiment a fejéből az iskolai bál, hogyha Hannus nem kért volna hozzá egy kis aprót, ő talán el is felejtette volna. Nemrég érkeztek meg a harmadikos könyvei, s saját szobájában képtelen volt helyet találni a számukra. Épp a konyhában keresett neki megfelelő helyet, amikor jött a kérés.
    Egyrészt azonnal rábólintott, helyben, az egyik fiókban volt az apai apanázs, na nem mintha titkosan lett volna elrejtve Hannus elől, kivehette volna maga is. A lehetséges kérdés megelőlegezve visszasietett a szobájába – nehogy a vásárláshoz is kísérnie kelljen -, onnan kikiabálva beszélték végig, hogy jó, fent találkoznak, a csajok között majd szépítkezik, az úgyis több óra, szia-szia.
Ennek örömére miután a lány távozott, bement az ő szobájába, mert dísztalárját az ő szekrényébe tárolta. Ott akadt megfelelő hely számára, s mivel szó nélkül hagyták, ott is maradt. Kivette onnan, visszatért a saját szobájába, s levágta magával együtt az ágyra, hogy aludjon este előtt.
Neki ezzel telt a készülődés, hogy aztán mikor felébredjen, az idő hiányán túl lássa, nem minden tökéletes. A cipője nem az övé, apjáét sikerült elhoznia, szerencséjére nagyjából a mérete volt, csak icipicit szűk. Csokornyakkendője sima állapotban, amiről lövése nem volt hogy kellett volna megkötnie. Youtube és internet hiányában úgy maradt, a földre hajítva. Végül fehér inge kicsit gyűrött a vállánál, na ez se világvége, nem veti le a dísztalárt, séta közben pedig kisimul rajta. Felkapva ezeket, öltönynadrággal és a háza színeit viselő iskolai nyakkendővel, s pálcájával bálra késznek nyilvánította magát.
A sétát amennyire lehetett, elnyújtotta, ki tudja este folyamán hányszor gyújthat rá, valószínűleg semennyire. Talán egy felsőbb évest elkaphat ha megérzi rajta a füstöt, esetleg a mosdó. Az ilyesfajta terveit aztán hagyta, ahogy belépett az iskolába. A tömeg a Nagyterem előtt még épp vállalható ahhoz, hogy kiszúrja Hannust. Pislogott kettőt, hármat, mert bár láthatta eddig is elégszer őt, most annyira másnak tűnt. Az egyenes haj, meg talán smink is, más az arcának a fehérsége, összességében kicsit idegnek hatott. Bár talán a sok fény meg a ruha, vagy hogy szépnek találta, de magának se ismerte be, ha így lenne.
    Finom köhintést ejtve lépett oda hozzá a párjához, közben biccentett egyet-kettőt másoknak is. - Várunk még másra is? - Köszönés letudva, de karját úgy tartotta, hogy átérhesse Hannus sajátjával. Ha így tenne, akkor biztosan beléphetnek.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2014. március 19. 23:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet