Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=723785#post723785][b]Jeong Woo Jin - 2018.05.22. 23:24[/b][/url]

Az egy dolog, hogy nappal kell járőrözni, meg figyelni a szabályszegőket, de, hogy ezt éjszaka is, az kissé felháborító. Lenne elég dolgom enélkül is, szívesebben aludnék, vagy írnám a következő dalszöveget, esetleg készülnék a holnap utamra, vissza Koreába.
A megfelelő időben elindulok, sem előbb, sőt legszívesebben később tenném, azonban minél előbb végzek, annál előbb hajthatom álomra a fejemet. Eddig minden unalmas, nem történik itt semmi sem. Ez volt a gondolatom, legalábbis addig, amíg meg nem láttam egy kisebb fénysugarat, ami a folyosón igyekezett. Ha nem szintén kint járó prefektusról van szó, akkor nagyon megüti most a bokáját. Távolról követem, és figyelem, merre sétálgat. Az utolsó sarkon befordulva a konyha felé indulok. Jobban örülnék, ha enni tévedtem volna ide, viszont remélem, gyorsan lerendezhetjük ezt a kis incidenst, és a megfelelő büntetés után visszaterelem a körletükbe. Belépve nem csak egy diákot pillantok meg, rögtön kettőn akad meg a tekintetem. Az egyiknek hasonló kékben pompázik a haja, mint nekem, de ennyitől nem enyhül meg a szívem. Megállok az ajtóban, ahonnan jól láthatnak, és a falnak támaszkodva figyelem a duójukat. Nem szólalok meg, egészen addig, míg valamelyikük a jelenlétemet nem észleli. Ekkor a köszönést teljesen mellőzve, kezdek bele a prefektusi dolgokba, megvillantva a jelvényem, hogy ne is akarjanak tiltakozni, ellenkezni.
- Nem érdekel mit kerestek itt, nevet, házat, évfolyamot, de gyorsan. Minél tovább húzzátok annál rosszabb büntetés vár rátok – az arcom teljesen érzelemmentes, nem jó nekem, ha büntetést szabok ki rájuk, mert azt is nekem kell ellenőriznem, viszont elengedni sem szabad őket. Pillantásommal siettetem őket, valamelyikőjük belekezdhetne már. Még nem ismernek, azonban nem vicceltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=723894#post723894][b]Jeong Woo Jin - 2018.05.24. 20:59[/b][/url]

Semmi kedvem pisisekkel foglalkozni, akik nagynak képzelik magukat, és éjszaka kilógnak kajálni. Legszívesebben az ágyamban aludnék, hogy holnap reggel korán kelhessek, azonban a munka az munka.
Először a nagyszájúra nézek, majd a másik. Lazán felmutatom azt a bizonyos P betűt, ami a tisztségemet jelenti. Ha ennél könnyebben venném a dolgokat, már szétesnék, ami nekik csak kedvező lenne, mégsem adom meg nekik azt az örömöt.
- A barátnődnek igaza van, ha azt akarod, hogy tiszteljenek, neked is azt kell tenned másokkal, például a feletted állókkal. De azt hiszem, már tudom is milyen büntetés szabok ki neked – ennél többet még nem beszéltem idegenhez, viszont ha a lány ennyire nagyra van magával, hát legyen. Nem teszi zsebre, amit tőlem kap.
- És akkor most nevet, házat, évfolyamot, ne mondjam még egyszer – itt már jobban megnyomtam a szavakat. Nem jó velem fáradtan kikezdeni, akkor sokkal ingerültebb vagyok, mint kipihenten, gyorsabban elveszítem a türelmemet. Pillantásomból is pont ezt olvashatják ki, innentől nem vicc az egész. Eddig sem volt, bár akkor még annyira nem akartam az ágyban lenni. Két kiscsaj ne pattogjon nekem.
- És most szépen visszamentek a hálótermetekbe. Egy-kettő gyorsan, nehogy elővegyem a varázspálcát. És te mész vissza először – mondom a kék hajúnak címezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=724315#post724315][b]Jeong Woo Jin - 2018.05.29. 21:46[/b][/url]

Felvont szemöldökkel, és karba tett kézzel hallgatom a kékhajú hozzám intézett szavait. Annyira nem hülye a kiscsaj, legalább ez a gondolkozásmódja tetszik, azonban az éjjeli kiszökés… Azt meg kell büntessem. Mielőtt még válaszolhatnék, a barátnője kezd el hozzá szavakat intézni. Hallgatom egy ideig a lány, igazából mindkettejükkel egyetértek valamilyen szinten, mégis csak az előbbit reagálom le.
- Nem mondtam, hogy engem tisztelned kellene, azonban a rangom feletted áll, és azt illene. Egyáltalán nem érdekel, hogy egy kislány mit gondol rólam, vagy épp mit nem, esetleg ebben a pillanatban fejben melegebb éghajlatokra küldesz. A legkevésbé sincs kedvem itt lenni, viszont a kötelesség az kötelesség. Jelen pillanatban nekem a prefektusi munkám végzése, amibe beletartozik, hogy a kint csavargóknak büntetést adjak és visszaküldjem őket a saját helyükre – remélem ezzel mind a ketten kielégítő választ kaptak, bár az eridonos, akiről később kiderül, hogy odatartozik nem tiltakozik.
Végül mind a ketten elárulják, amire kíváncsi vagyok, és így már egyszerűbben végezhetem a dolgomat. A büntetést már kitaláltam mind a kettejük számára, és míg így édes hármasban vagyunk el is árulom nekik.
- Rendben, ha már itt tartunk, akkor mind a ketten írni fogtok egy ötszáz szavas fogalmazást a tisztelettel kapcsolatban, és a navinés lázadónak ezt vacsora közben fel is kell olvasni a Levita asztalánál, mikor én is jelen vagyok. Neked elég leadnod az irományt nekem, vagy bagolyban elküldeni – a körülményekhez mérten még kedves is voltam velük, a legtöbb prefektus nem szereti a feleselést, és sokkal keményebb büntetéseket rónak a diákokra, de azzal magamnak tennék rosszat. Nem szeretnék arra is figyelni a karrierem építése közben.
Látom, ahogy az eridonos kifelé távozik, illetve köszönne el a másiktól, amit nem értek. A végén visszafordul megkérdezni a nevemet, így van lehetőségem visszahívni köreinkbe, pontosabban megindítani Kamillát utána.
- Jin vagyok, és ne siess ennyire. Visszakísérlek mindkettőtöket a házatokba, kezdve a Navinével, mert az közelebb van – pillantásommal a sárga felé nézek, ezzel siettetve őkelmét, hogy mozduljon már, nem érünk rá egész éjszaka. Ha nem akar távozni? Teszek róla, hogy ilyen gondolat máskor ne forduljon meg a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=724748#post724748][b]Jeong Woo Jin - 2018.06.02. 12:26[/b][/url]

Utálom, ha vitatkoznak, és nem értenek meg elsőre. Itt nincs semmi egyezkedés, rossz helyen vannak, rossz időben, ekkor jár a büntetés, akár elfogadják, akár nem.
- Akkor a házvezetőd fogja levonni a házadtól a pontokat. Az elmulasztott feladatok kb. mínusz harminc pont, és sok mérges nézés a ház többi tagjától – hátha ez meghatja, bár kötve hiszem, szóval nekem kell kezdenem valamit a helyzettel. – És, ha tovább vitatkozol, többet adok, de nem csak neked, hanem a barátnődnek is.
Kegyetlenség? Talán, azonban így megtanulja, hogy ki a prefektus, és ki a büntetendő diák. Ezzel magamnak csinálok plusz feladatokat, szóval belül magamat is átkozom. Az eridonosra pillantok, tekintetemből érezhető a „ez most komolya?!” nézés, amit gondolom, nem kell részleteznem.
- Nem, ha tényleg olyan ronda az írásod, akkor elég, ha nekem felolvasod – sóhajtok egyet. Ennyire peches nem lehetek. Miért vernek onnan fentről? Ahelyett, hogy a debütálásomra koncentrálhatnék, és gyakorolnám a rappelést, két büntetőfeladatot kell meghallgatnom.
Nem engedem, hogy egyedül induljanak el, még a végén máshol kötnének ki, legalábbis a navinésből kinézem. Arcomon látszik, hogy reggel óta talpon vagyok, és már hiányzik az alvás, amit két elsős vesz el tőlem. Még mindig nem látja be a helyzet súlyosságát, de engem nem érdekel, csak magával csesz ki a lány.
- Jó, akkor legyen hétszázötven mindkettőtöknek, és most már lefekvés, mert elmúlt takarodóidő – indítom meg őket a kijárat felé. Ha még vitába akarna szállni, most már tényleg előveszem a varázspálcámat, és szájtapaszt varázsolok a szájára. A végén megfájdul tőle a fejem komolyan mondom.