Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=708957#post708957][b]Lugosy Benedek - 2017.11.28. 10:33[/b][/url]

A konyhában ülök. Csak kilenc múlt, pedig azt hittem, más sokkal később van. Megcsal most időérzékem, nem gond. Nem nagyon volt mit tennem, hát ide jöttem. Mindig a hasamon jár az eszem. Nem tudok elaludni, ha áhes vagyok. Nem kell sokat ennem, hogy el tudjak aludni, nálam az sem jelent gondot, ha teli hassal fekszek le. Kortyolok a teámból, ami nagyon ízletes. Egy lány toppan be, nem gondoltam volna, hogy vannak rajtam kívül olyan emberek, mint én. Örülök a késői érkezőnek.
- Szia. Örülök, hogy jöttél. Van társaságom a késői falatozásban. Lugosy Benedek vagyok, elsőéves Navinés. -
 Mutatkozok be neki, néha ez lemarad az első mondatokban. Fordult már elő, hogy nem jutott eszembe bemutatkozni, és már a beszélgetés folyamán tettem meg ezt. Kicsit ciki, de ami késik az nem múlik, figyelek erre. Már ül a lány, mikor látom, nincs rajta semmi cipő, vagy ilyesmi.
- Nem tudsz elaludni, vagy csak megéheztél? Vagy azért nem tudsz aludni, mert éhes vagy. Nálam az utóbbi áll fen. Soha életemben nem tudtam elaludni éhesen, így mindig úgy fekszek le, hogy eszek előtte. Nem fázik a lábad, így mászkálva meg is fázhatsz. Kastély padlója azért hideg tud lenni. -
 Mondom neki féltően, nem tolakodóan, vagy kioktatóan, ami távol áll tőlem. Okos sincs rá, ezért sem teszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=709102#post709102][b]Lugosy Benedek - 2017.12.01. 10:21[/b][/url]

Veszek a sütiből, biztos finom lehet. Abból ítélve, ahogy Éda eszi, csak finom lehet. Érdekes név, még nem hallottam róla. Szép és egyben nagyon misztikus. Illik rá, a szépségéhez.
- Szép neved van. Görög eredetű? Még nem halottam egyszer sem életemben. Illik hozzád. Megéheztem, ezért is jöttem ide, nem tudok korgó gyomorral álomba szenderülni. Köszönöm a sütit. -
 Mondom neki azt, ami eszembe jut a nevéről, és megválaszolom a kérdését, miért is jöttem ide.
- Vigyázz azért, meddig járkálsz így, ha hidegebb idők jönnek, biztos megfázhatsz a kastélyban. Nem lenne jó, ha az orvoshoz kellene menned. -
 Most jut el a kis agyamig, hogy Léda is elsős. Nem szeretem már annyira, ha a suliról kérdeznek, mert elsőéves vagyok. Valahogy megfertőztek vele az idősebbek, akikkel eddig beszélgettem.
- Milyennek találod a sulit és a kastélyt, ezt a varázslatos világot elsőévesként? Bocsánat, hogy ezt témát hozom fel. Én sem nagyon szeretem felhozni, de minden idősebb diák ezt kérdezgeti, kicsit unalmas, de úgy látszik megfertőztek vele. -
 Mosolygok rá. Úgy látszik, kezdek beilleszkedni a diáktársadalomba, hogy már a megszokott kérdéseket teszem fel. Nem szeretnék olyan ember lenni itt sem, aki beáll a sorba, de szerintem nem ezzel kezdődik. Minden elsősnek ezt felteszik, és szerintem mindenki megkérdezi ezt majd, ha fentebb jut pár évfolyamot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=710440#post710440][b]Lugosy Benedek - 2017.12.25. 19:27[/b][/url]

Végre, van egy olyan ember, aki hasonló hátterű, mint én. Igaz, én is úgy nőttem fel, mintha mugli gyerek lennék, de van benne varázsló vér. Nagyon megtudom érteni Édát. Ez jól esik számomra, hogy nem vagyok egyedül, lehet ugyanilyen érzést kelt majd benne is, ha elmondom neki.
- Képzeld, nagyon is megértem, hogy mit is érzel. Mondhatni én is mugli születésű vagyok, ami nem teljesen igaz. Édesanyám családja varázsló família, de anyu kvibli, aki nem tud varázsolni. Apu normális mugli családból jött. Szóval ezzel a háttérrel én is tiszta emberi világban társadalomban nőttem fel. Semmit sem tudva milyen képességnek vagyok a tulajdonában, de semmiben sem szenvedtem hiányt. Nagyon is boldog voltam, megtudlak érteni, átérezni azt, ami benned van. Nekem is nehéz volt megszoknom a varázslást. A szellemeket és a beszélő, mozgó portrékat pedig kiváltképpen idegen volt számomra. Mostanra változott a helyzet, még mindig furcsa, nem természetes, mint az aranyvérű társainknak. Nem vagy egyedül, ha kell valaki társaságnak, ki hasonló cipőben jár veled ebben a témában, én itt vagyok. -
 Fejtem ki Édának bőben, hogy nincs szomorkodásra való oka. Megtalálta azt a diáktársát, aki hasonló hozzá. Még mindig aggódom, hogy nincs semmi a lábán, de látom, makacs ahhoz, hogy felvegyen valamit rá. Egyszer csak megjön az esze.
- Nem látszik rajtad. Én nem vettem észre, pedig van szemem az ilyenhez. Jól viseled nagyon. -
 Próbálom megnyugtatni Édát, szerintem nem nagy sikerrel. Azt vallom, ha nem próbálkozik az ember, akkor meg sem tudni, sikerrel fog e járni.