37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Konyha - Várkonyi Zoltán hozzászólásai (7 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 27. 20:56 | Link
Vér Lanetta

Alig tette be fél lábát az iskolába, máris munkával halmozzák el a tilosban mászkáló diákok, na, meg persze már ki is építette a besúgói hálózatát, hogy a rosszra érzékenyen reagáló szimatát kipótolja, ezáltal ezer füle és szeme van máris a kastélyban. Jobb jegyért páran hajlandók ilyenre, ő pedig csak végzi a dolgát, hogy ráncba szedje azokat, akik úgy érzik, hogy bármit megtehetnek. Eddig talán igaz is volt, de innentől, más Nap világít az égen. Felháborító, hogy amíg nem volt itt, hogy elkanászodott a diákság, de nem kell aggódni, végre itt van, kezébe veszi a dolgokat, és rendben lesz minden. Kémei jelentettek egy szörnyű esetet, valami Bagolyház volt benne, meg két név. A részletek nem érdekelték, csak az, hogy minden tett megkapja a maga jutalmát. Ő pedig lám, milyen áldozatkész, fáradhatatlan...és egyéb szuperlatívuszok, amiket hosszan sorolhatnánk. Zoltánunk, a nagy Hérosz, azonnal írt is a bűnösnek, hogy jelenjen meg a megjelölt helyen, különben irgum-burgum. Természetesen nem késik, különben honnan tudná, hogy a delikvens pontosan érkezik-e? Ha nem, az csak rontja az amúgy is siralmas helyzetét. Ellenőrizni fogja a kötelező talárt is, még egy lehetséges rossz pont, és ez csak két rovás a sok közül. Idő előtt már a Konyhában vár, a manókat odébb tessékeli a helyiség másik részébe, mielőtt rendel egy kávét, két extra habos, sós-karamellás süteménnyel. Nem kedvence az efféle nyalánkság, ez az egyetlen, amiért viszont rajong. Csak az utóbbi két évben szokott rá, míg lányát kísérgette turnéról, turnéra. Kavargatja a kávéját egyelőre, hogy kihűljön, mert forrón nem kedveli. Legszívesebben lehűttetné hőhűtő bűbájjal, de sok ideje van, ő pedig nem siet sehova. Hosszú óráknak néz elébe, kettesben a kis bűnössel, aki a konyhai óra szerint, ebben a pillanatban máris késik. Feltéve, ha az jól jár, ám Zoltán tudja ezt az érvet orvosolni, egyszerűen azzal, hogy ezt ő dönti el. Ütemesen csilingel a kanállal a porceláncsésze oldalán, szemei összeszűkülnek, ahogy a gyorsan mozgó mutatókat figyeli.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. szeptember 28. 00:32 Szál megtekintése
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 28. 01:12 | Link
Vér Lanetta

Kis híján már a kávéjába szürcsölne, mikor kivágódik az ajtó, és belép rajta a lány, akire eddig várt. Jól ismerte, arcokat nem felejt, legfeljebb neveket, azt is azért, mert meg sem jegyzi őket, csak a fontosakat. Lanetta, az emlékeiben a kacsákhoz kötődik, az már nem rémlik neki, hogy miért, az igen, hogy már tanította, valamint, hogy akkor nem volt probléma vele. Sajnálkozik egy keveset ezen, hiszen mindig kiábrándító, hogy ahogy nőnek a gyerekek, úgy válnak egyre inkább bűnözőkké, ha nem figyel rájuk senki. Nem időzik sokat ezeken a gondolatokon, mert egészen más köti le a figyelmét. A falról lepattanó vakolatdarab, mely az egyik sütin landol, az eridonos hiányos öltözete...a bejövetel, a késés....komolyabb a baj, mint gondolta. Rendesen végigméri a lányt, míg tekintete meg nem áll a harisnyás lábakon. Az, hogy éjjel 11 óra van, még nem ok arra, hogy félig felöltözve jelenjen meg valaki a büntetőmunkáján. Már-már azt hiszi, valaki tréfát űz vele, és az egész, amit maga előtt lát csak illúzió, nincs köze a valósághoz, de ahogy jobban a dolog mögé néz, tudja, hogy szó sincs mágiáról, tényleg ennyire csapnivaló a diákerkölcs. Az éjjeli időpontra is létezik érv: most ér csak rá, a dolog pedig nem várhatott holnapig. A sokkterápiás belépő hatására csak nehezen találja a szavakat, de aztán magához tér lassan.
- Miután még nem érkezett meg, a késés sem realizálódott. Emiatt csak akkor szabadkozzon, ha tényleg itt van. - A vakolatdarabot óvatosan leveszi a hab tetejéről, a kiskanállal gondosan lekapargatja róla a rátapadt édességet, de ott hagyja az asztalon. Nem siet túlságosan a bővebb magyarázattal, hisz tudjuk, ráér, rengeteg az idő, hosszú még az éjszaka. Mikor a csend már élessé válik, akkor szólal meg ismét.
- Mint mondtam, még nem érkezett meg, mivel ez a bejövetel rosszul sikerült. Kezdje újra! Menjen ki, öltözzön fel rendesen, vegyen fel cipőt, gondolom nem akar órákon át, mezítláb ácsorogni a hideg kövön. Még megfázik nekem. - Ó, a kis jóakaratú gondoskodó! Hát lehet ezt száraz szemekkel megállni? Nehezen, pedig még nem fejezte be. Feláll, az ajtóhoz sétál és folytatja.
- Közben gondolkozzon el azon, miért rendeltem büntetőmunkára, aztán, ha mindezzel megvan, jöjjön be illedelmesen, ahogy egy úrilányhoz illik és álljon elő nekem a válasszal! Igyekezzen, mert minden perc késés, tíz perccel hosszabbítja meg a velem való beszélgetést, ami már alapból sem rövid. - Int a fejével a kijárat irányába, miszerint befejezte, Lanetta távozhat. Ha megteszi, becsukja mögötte az ajtót, visszaül a helyére, aztán végre nekilát a jól kihűlt kávéjának. Reméli másodjára sikerül a lánynak a bonyolult mutatvány, bejönni egy ajtón. Ha nem, akkor próbálkozhat újra és újra. Zoltán makacs jószág, tanárnak meg pláne. Nála kötelező a tananyag megtanulása.
Szál megtekintése
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 29. 21:04 | Link
Vér Lanetta


Némi halovány ellenkezést ugyan kivált a lányból az ellentmondást nem tűrő parancs, azonban nincs más lehetősége, ha még azon az éjjelen aludni is akar. Várkonyi halálosan komolyan gondolja, hogy addig nem engedi el, míg le nem telik az az idő, ami a hosszabbításokkal együtt összejön majd. Miután az eridonos után becsukódik az ajtó, a tanár úr egyedül marad a gondolataival, mert idő közben a manók is elszállingóztak. Csak egy-két apróság lézeng, takarítgatnak vagy a holnapi reggelihez készülnek elő. Várkonyi felhajtja a maradék kávéját, és hozzálát a süteményhez, amelyik falas lett. Takarékos ember, nem dob ki semmit. Azt vallja, hogy tilos pazarolni, legyen az idő, tehetség vagy étel. Néha felpillant az órára, számolja a perceket, mert minél több telik el, annál hosszabb az ébren töltött éjszakájuk. Már a tizenötödik percben járnak, mikor befut Lanetta. Tény és való, hogy ezúttal a fal ép marad, úgy, ahogy fel is öltözött, a pukedli meg kimondottan aranyos. De nem Várkonyinak. Ugyan először megtapsolja a lány mutatványát, de szavaiban gúny bujkál, mikor megjegyzi.
- Ezzel felléphetne valami varietében. Ennyi volt, vagy lesz ráadás is? -
Feláll az asztal mellől, szeme megakad a lógó nyakkendőn, meg a kontytűnek használt varázspálcán. Egészen elé ér, aztán kinyújtja karjait, mindkettőt egyszerre. A következő pillanatban pedig már mindkét kipécézett darab a kezébe vándorol. Baljában a nyakkendő, jobbjában a pálca, kisvártatva eltűnik valahol a zsebében.
- Kérem, hogy az elsős Bájitaltan tananyagból írja ki a főneveket, egytől-egyig és bagolyban juttassa el hozzám! Azután két hétig, minden nap, tanítás után, egy általam megnevezett prefektus felügyeletében kitakarítja a Bagolyházat. Ha letelt az idő, a két elkobzott tárgyat visszakérheti a házvezetőjétől, addig nem akarom látni. És most elmehet! Szép álmokat! - Nem így tervezte ezt az egészet, de rugalmasan módosított a terveken, így ha a lánynak nincs hozzá tennivalója, kilép az ajtón és elindul a szobája felé, miután a másik süteményt, pazarlás ide vagy oda, a szemétbe dobja.
Szál megtekintése
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 30. 00:31 | Link
Vér Lanetta

Minden, ami történt abban a kicsit több, mint fél órában, a teljes véletlen műve lehetett, és bár Várkonyi ebben a pillanatban is megpróbál uralkodni rajta, nem mindig jár sikerrel. A lány viselkedése, ha nem ő lenne a szenvedő alanya, még valahol mélyen mulattatná is, de így inkább csalódott. Ezen kívül még egy erőteljes érzés talált hatalmat felette, az, hogy megőrizze a méltóságát, mert az eridonos, házához hűen, nem veszi kellően komolyan a szituációt. Az, hogy idekérette, vagyis inkább rendelte,...nos vitatkozhatunk róla, mennyire volt jogos vagy mennyire nem, hiszen akkor még a suliban sem volt. Ha viszont azt nézzük, hogy a bűn nem avult még el, akkor nem róhatunk fel a tanerőnek semmit. Zoltánt különben sem érdekelnek ilyen apróságok, de a szabálytalanságok felbőszítik. Ő benne nincs harag, nem utálja ezért a főnixet, csak meg kell kapnia, ami jár. Ki kell egyenlíteni a mérleg két oldalát, az adok-kapok harmóniáját vissza kell állítani. Ez nála valami bevésődés, mint a kiscsirkéknél, amik ahhoz kötődnek, amit először meglátnak, legyen az akár egy oroszlán vagy róka, sőt akár tárgy. A végső szó kimondása után, a kilincsért nyúl. El is hagyná a helyiséget, ha legnagyobb meglepetésére nem állná útját a lány. Tudni kell róla, hogy általában ragaszkodik a kimondott szavaihoz, nem szokta megmásítani az ígéreteit, most sem teszi meg, így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy Lanetta mit mond. Az már kicsit jobban nyom latba, ahogyan mondja. Csak ez az, ami arra készteti, hogy az asztal sarkáig hátráljon, leüljön a szélére, és csendben hallgassa végig. Nem hatják meg a könnyek sem, sem a másik érzelmi kitörése. Messze van attól, hogy az ilyen cunamik elragadják lelke hajóját, meg sem engedheti magának a mágiája miatt sem, hogy átengedje az irányítást bárkinek és bárminek. Végighallgatja Lanettát, míg az ki nem fogy a szavakból. Egy darabig vágható a csend a helyiségben, a manók is leállnak az uborka szeletelésével, a légy zümmögését is lehetne hallani, ha lenne. Ebbe a csendbe hatol be Várkonyi szokatlanul barátságos hangja.
- Rendben, megértettem mindent. Nem mintha sokat változtatna bármin is. Mielőtt azonban tovább beszélnék, mosd meg az arcod a csapnál, igyál egy kis vizet és csak akkor gyere vissza, ha teljesen lehiggadtál. - Remélhetőleg a lány megteszi, amit a tanerő kér, az pedig türelmesen vár, míg a másik valamilyen módon nem jelzi, hogy kész a folytatásra. Akkor Várkonyi ismét beszélni kezd, ugyanazon a barátságosnak mondható, már-már szelíd hangon, amit csak ünnepnapokon vesz elő.
- A büntetést nem Ardaiért kaptad. Azért más járt volna, de annak már annyi. Ami pedig a kérésedet illeti....Nem tudok ennél durvábbat és kegyetlenebbet adni, mert ez ezek szerint annyira brutális lett, hogy nem is akarod megcsinálni. Nos, nem szoktam megváltoztatni a döntésemet, de...egy könnyítést adhatok, ám ennek ára van és erre az árra, magadtól kell rájönnöd. Ha nem sikerül...minden marad a régiben. Kegyetlen vagyok és következetes. Ismersz. - Ennyi és nem több. Ezután egyetlen szó sem hagyja el a száját, de a belső feszültség most először kiütközik az arcán. Hihetnénk, hogy haragszik, vagy mérges, igazából csak kíváncsi, mire jut a lány a feladattal.
Szál megtekintése
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 1. 18:24 | Link
Vér Lanetta

Míg a lányra várakozik, fáradtan behunyja szemeit. Csak akkor engedi el magát, mikor látszhat rajta, hogy emberből van, ha senki nincs a közelben, különben a tekintélye forogna kockán, és azt nem élné túl, épp ezért elő nem fordulhatna. Bár csap a konyhában is van, eltekintve a funkciótól abból is ugyanúgy víz folyik, ám, ha az eridonos magányra vágyik, legyen úgy. Egy szóval sem mondta, hogy vonuljon ki a folyosóra, sőt meg is lepődött, mikor sietve elhagyta a helyiséget. Biztos abban, hogy viszontlátja még a mai éjjel folyamán, de az jó kérdés, hogy meddig tart nála, míg lehiggad. Az is biztos, hogy pálca és nyakkendő nélkül nehézségei lesznek majd, ha elindul a tanítás, de ez a semmiség Zoltánt nem izgatja egy cseppet sem. Mikor a főnix lány visszasomfordál az ajtónyíláson, már nyitva a szeme, semmi nem látszik az előbbi fáradtságból. Az éjszaka, neki is éjszaka, bár kevés alvásra van szüksége.
Miután meggyőződött óla, hogy valóban lenyugodott kicsit az aktív vulkáni tevékenység a lányban, kijátssza az együttérzés kártyát, amiről sejthetjük, hogy mit jelenthet Várkonyinál. Egy tőmondatban kifejetve, nem sokat. Az ár, amit kér érte, biztosan drága lesz, úgyhogy Lanetta bármit mond, 20-ra húz lapot. És lőn világosság. Várkonyi tényleg nincs elragadtatva a választól.
- Nem, a büntetés nem lett volna ennyire szigorú, ha csak azt a csínyt veszem alapul, de te sajnos rápakoltál még egy féltucat lapáttal. - Valójában egy izgalmas órát tervezett tartani a konyhában. Azon volt, hogy elsősorban jól érezzék magukat, csak a kötelező jelleg rontotta volna az élményt, na meg a késő esti időpont. jó fej akart lenni, de nem firtassuk, mert úgysem vallja be soha. A kemény álarc, amit magára aggat és nem vesz le soha, csak a szigorú önkontroll terméke. Ha valaki közel tud kerülni hozzá, más arcát is megismerheti, ám azok kevesen vannak.
- A szabályokat eleve kötelességed betartani, ezzel nem szereztél jó pontot. - Közelebb hajol a lány arcához, mielőtt érdeklődve megkérdezi.
- Ez azt jelenti, hogy elfogadod a büntetést, amit kiszabtam? Az írásbelit reggel hatig kérem! - Igen, ebből már sejthető, hogy Lanettta nem találta ki, mi az ára a könnyítésnek, bár sokra nem ment volna vele, hisz Várkonyi megmondta, nem vonja vissza, nem másítja meg, vagyis a Bagolyház takarítása nem marad el. Legyen a válasz bármi, a férfi kontráz, az összes ütőlap a birtokában van, a lány sorsa pedig a markában.
- Vannak módszereim arra, hogy bárhol úgy érezd magad, mintha a bagolyházban lennél, de talán nem lenne legális, az állásom is veszélybe kerülne, úgyhogy arra ne kényszeríts! - Egy eridonosnál az ember soha nem tudhatja, mit lép még egy sakk-matt után. Felborítja a táblát, vagy suttyomban új bábukat helyez a játéktérbe, ezért Zoltán még nem érzi, hogy zsebében a győzelem, de abban biztos, hogy nem veszíthet játszmát.
- Akkor hát holnap, ebéd után 15 perccel várlak a Bagolyháznál. Vita nincs. - Hogy bizonyítsa is, komolyan gondolja, a következő másodperc már a folyosón találja.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 1. 19:33 Szál megtekintése
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 2. 10:00 | Link
Vér Lanetta

Várkonyi tanár úr és tanítványa a legnagyobb egységben, remekül művelik a kommunikáció tudományát, ám mintha nem egy témáról folyna a csevej, vagy legalábbis egyikőjüket sem érdekli, hogy a másik mit mond. Érdekeik ellentmondanak egymásnak, mivel Várkonyi a büntetést akarja hatályba helyezni, Lanetta pedig a megúszásra játszik. Úgy látszik a tanárnak jobbak az esélyei, és a lányt semmi nem menti meg. Rövidre zárja a vitát egy kurta utasítással, majd ott hagyja az elképedt eridonost főni a saját levében, mert egy konyhában, mit is tehetne mást? Ugyan eléri még hallószerveit a lány kétségbeesett bocsánatkérése, ám lepereg róla, mint varangyról a vízicsiga, csak rohan tovább, hogy a hosszúra nyúlt napot egy kiadós alvással koronázza meg. Nem jut azonban túl messzire, mert tompa puffanás, majd egy halk reccs megtöri lendületét. Tesz még pár bizonytalan lépést, miközben hatodik érzéke figyelmezteti: Ne állj meg! Nem hallottál semmit. Jobb, ha tovább mész, majd a manók megoldják. Ne állj meg te szerencsétlen, neee, ne fordulj vissza! Késő. Belső hangja méltatlankodva elhallgat, közölve vele, hogy ha már ennyire okos és önfejű, akkor oldja meg maga a kérdést, ő némasági fogadalmat tesz ezentúl. Ó, hogy azt a megzápult sárkánytojását rúgta volna meg egy megvadult thesztrál! Miért nem futott kicsit gyorsabban? Ha előbb a lépcsőfordulóba ér, ott már nem hallotta volna meg a végzetes hangot, mely egyértelműen jelzi, miszerint a menetrend szerinti ágyat lekéste. És mindennek ez a kis bestia az oka. Hiába dúl-fúl most már, a kötelességtudata nem engedi, hogy elegánsan lelépjen, bármennyire is csábító lenne a lehetőség. Nincs az arcán aggódás, elvégre még él, ha meg meghalt volna, akkor késő lenne aggódni. Ami miatt szenved, csak annyi, hogy nem hallgatott a mai horoszkópjára, mely bizonyos kellemetlenségeket mutatott az esti órákra. Kicsit késnek a bolygók - gondolja keserűen, mielőtt a földön fekvő lányt venné kezelésbe.
- Ennyire nem kéne törnie magát, hogy bocsássak meg, ugyanis nálam ilyesmi nem létezik. Jobb, ha tudja, csak a halála mentené fel a büntetés alól. Egy kis plusz fájdalom még jót is tesz. Hol érzi? - A köréjük gyűlt pár manót bosszúsan hessegeti odébb, azok pedig úgy rebbennek szét, mint törött lázmérőből a higanygolyócskák. Jobban is teszik, mert a férfi tekintete olyan komor, mint jégeső előtt az ég alja.
Szál megtekintése
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 2. 23:33 | Link
Vér Lanetta

Még messze van a konyha bejárattól, ahol a baleset megtörtént, de látja, ahogy a lány még mindig nem bír magával. Ahelyett, hogy nyugodtan feküdne és szenvedne, próbál felülni, és ez biztosan nem kellemes. Habár a törés pillanatában, az emberi szervezetben jókora adag adrenalin szabadul fel, hogy csökkentse a stresszt, meg a fájdalmat, ettől függetlenül Lanetta arcáról leolvasható a gyötrelem. Azonban a fájdalomnál csak az ijedtsége nagyobb. Várkonyi nem kezdi el rögtön vizsgálgatni, hisz nem tudja, mije tört el, és akármennyire is kegyetlen, nem akarja tetézni a sokkot az eridonosban, azt azonban nem állja meg, hogy pár csípős megjegyzést hozzá ne vágjon.
- Egyszerűbb lett volna az "Igen Tanár úr" meg holnap a Bagolyház, nem? Maguk eridonosok mindent túlzásba visznek. - Amint fény derül arra, hol a bibi, Várkonyi leguggol a fal tövében üldögélő, majdnem síró lányhoz. Végigtapogatja a biztonság kedvéért a karjait, vállait, megnézi a fejét, nincs-e esetleg máshol is sérülése, aztán pedig a sebesült lábat veszi szemügyre.
- Sípcsont törés lesz ez. A Gyengélkedőn majd rendbe hozzák, nem lesz semmi baj, nyugodjon meg! - Előhúzza a pálcáját, a beteg lábra célozva, egy fájdalomcsillapító varázsigét küld el, bár gondolkozott rajta, hogy a lány azt is megérdemelné, hogy anélkül vigye fel a másodikra, de aztán a felelősségtudata legyőzte jellemhibáját, öregszik a drága.
- Jobb így egy kicsit? - kérdezi a kis főnixet, aki még az imént tele energiával tombolt, most összetört kis madárként, gubbaszt, könnytől csillogó szemekkel a padlón. A tanár úr erős karjai felnyalábolják a kis sebesültet, hogy terhével a lépcső felé induljon. Második emelet. Nagyot szusszan a gondolatra, miközben átkozza magát és megfogadja, hogy ha legközelebb Lanettának büntetőmunkát szab ki, egyenesen a Gyengélkedőre hívatja, hogy ne kelljen cipelnie. Meg sem kottyanna neki a távolság, csak hát az emelet, az éjszaka, meg a fáradtság, sokat kivett belőle. Azonban némi előrelátásra vall, hogy legalább nem egy másik épültbe rendelte a lányt, így az a két emelet nem is olyan sok.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 2. 23:36 Szál megtekintése
Konyha - Várkonyi Zoltán hozzászólásai (7 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint