Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=587963#post587963][b]Vittman Noémi - 2016.04.18. 08:52[/b][/url]

Ajh, tökre hanyagolva érzem magam. Tuuudooomm, négy év után már hozzászokik az ember az ilyen tökre gázos dolgokhoz, de én nem vagyok hajlandó. Egyszerűen ne-mi-gaz, hogy nincsen alacsony kalóriatartalmú vacsika a Nagyteremben. Arra kényszerülök folyamatosan, hogy a konyhában találjak magamnak vacsorát. A pletyi kedvéért persze ott dekkoltam idáig a Nagyteremben is, de ilyen tökre izé dolog, hogy ott csücsülök, és kénytelen vagyok _éhezni, amíg a többiek tömik a kerek kis pofijaikat. Persze megjegyzést már nem teszek, mert olyan, mintha ezek a kis nyomik tudnák, hogy milyen egészségtelen amivel a legfőbb szentélyüket, kisugárzásuk egyetlen értelmes pontját, az első benyomások ősanyját - a saját testüket tömik, mégsem érdekli őket. Felháborító, cöh. Persze a BFF-em így tökre eljön velem mindig, mert hát természetesen ő is csak diétásat eszik, de sajni most a gyenguszon van, mert pöppikét betegecske, szóval kénytelen voltam egyedül jönni.
 - Ó, sziamia. - köszöntem a fiúnak, akinek látásból ismerős volt az arca. Szerintem a BFF-em háztársacskája, legalábbis a kviddicsmeccsről - ahova szigorúan kviddicses-popsikat nézni járunk ki - úgy rémlett.
 - Ugye tudod, hogy azt a mennyiségű kalóriát ezer kviddicsmeccs sem szentesíti? - mutattam bele csodacuki műkörmözött ujjacskámmal a tányérjába, nyomatékosítva, hogy igen, arra a paradicsomos-tésztás rémálomra gondolok, ami csak úgy tocsog az elhízás-faktortól, és amit éppen a pofikájába töm.
Közben én is így tökre leadtam a rendelésem, ilyen diétás csirkehusis salikát kértem. Pont úgy, mint tegnapelőtt is. Tegnap gyümölcs napom volt, természetesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=589114#post589114][b]Vittman Noémi - 2016.04.23. 23:15[/b][/url]

Hát, Navinés létére nem valami édi. A legtöbb Navis akit ismeretem mindig tökre aranyos meg lelkes meg tökre segítőkész volt meg minden, ez a kviddicses fiú viszont nem igazán volt ilyen. Ezt nem is nagyon értettem, de szerencsére ezen hamar továbbléptem. Arra nem akartam mondani semmit, amit a testével kapcsolatban mondott. Mármint így izé, annyira nem volt vész, de azért lehetett volna még kidolgozottabb... Dehát jézi, egy morcos Navis... Nem akartam még tovább mérgesíteni, nem tudok mit kezdeni egy morci Navissal.
Így aztán szenvedéseim folytatódtak, kénytelen voltam végignézni ahogy tömte a fejébe az egészségtelenebbnél egészségtelenebb falatokat. Uram. Isten. És emberek így leélnek egy életet. Egy rövid és elhízott életet. Undi.
Szerencsére a pillanatot megmentette a tökéletes salim, amit egy cukker manócska hozott a kezében. Na végreee, már azt hittem éhenhalok. Szépen illedelmesen, ahogy az úrihölgyhöz illik megköszöntem a vacsikámat, aztán elegánsan megforgattam a villát az ujjaim között – ember, hogy én ezt mennyit gyakoroltam! – majd nekiláttam. Eddigre már jó fél perce nem szólalt meg sem ő sem én, ami kezdett tökre gázul érinteni, mert hát ki a francos fene bírja ezt a hosszú és totálkínos csöndet... De szerencsére a fiú dumcsizni kezdett velem. Büszkén emeltem kicsit meg a fejemet, úgy válaszoltam a kérdésére.
- Egy idő után megszokja az ember. Ezért - mondtam, miközben jobb kezemet az oldalam mellett végighúzva végigmutattam a már szinte kínosan sovány, ám rendkívül csini testemen - bizony meg kell szenvedni. - bólogattam nagy lelkesen, nagyban ismételve a női magazinok 100%-ában megtalálható közhelyet, ami természetesen szupcsin leírja a nők helyzetét, és mint minden közhely, totál igaz.
- Amúgy is, már a tudat laktat, hogy amit eszem, az egészséges. - nevettem fel, de már lusta voltam újabb rosszalló pillantást vetni a fiú vacsijára.
- Egyébként Noémi vagyok. - mutatkoztam be. Na persze tökre nem azért, merthogy ne tudta volna a nevemet, hanem inkább célzásként, hogy még nem mondta meg az övét. Utálok névtelen emberekkel dumcsizni, az olyan... Furi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=595834#post595834][b]Vittman Noémi - 2016.05.22. 19:52[/b][/url]

Szinte a mennyekben éreztem magam, tisztára mint egy reklámban, annyira tökély volt ez a salika! Nekem nem hiányoztak kicsit sem a tocsogós zsírós undi cuccok, mert még ha majdnem minden nap ugyanazt is ettem, lássuk be, már maga az érzés, hogy szuper-egészségesen eszem, sokkal-sokkal boldogabbá tett, mint bármilyen izé... Ízek. Persze most éppen bűnöztem, mert csirkés salit kértem, pedig amúgy tökre vegán voltam már ezer éve, csak hát... Egy kis zsírszegény csirkehusi néha becsusszant. Hupszi. És valahogy erre a Navis kviddicses fiúka rá is jött, mert rögtön le is leplezett. Jajj ne már, mintha nem éreztem volna magam eddig is eléggé gázul emiatt az egész miatt. Ajj de gázos. Ne már. Na persze nem mutattam, hogy zavarban vagyok, csak egy még szélesebb és csinibb mosolyt villantottam rá. Mindenki tudja, hogy ilyenkor ezt kell csinálni, ugyebár?
- Hát izéke... Van sajni. Pedig amúgy tökre vegán vagyok, tényleg... Csak hát néha elgyengülök. A BFF-em bizti azt mondaná, hogy most teszem tönkre hónapok munkáját, és tisztára igaza van - húztam el a számat, majd félre is toltam a tányéromat. El is ment az étvágyam mára, ahogyan magam elé képzeltem Fanni arcát. Ekkor jutott eszembe, hogy Gellértel tutibizti ismerik egymást, mert hát ugye háztársak... Hát én majdnem elájultam, eskü.
- Jézi, ugye nem köpsz be neki? - kérdeztem, a kelleténél kicsit talán hevesebben, így aztán rögtön halkabbra is vettem a hangomat, mert hát tökre nem úrihölgyhöz méltó, hogy itt kiabálok...
- Cserébe én sem árulom el a CSK-dnak, hogy itt mérgezted magad - kacsintottam rá, hogy tényleg bizti lehessen benne ő is, hogy mi most tökre szövetséget kötöttünk. Huh jajjci, még tiszta szerencse, hogy eszembe jutott, hogy nekem is lenne mivel beköpnöm őt, így azért totál más a helyzet. Jobban fogok aludni. Közben intettem az egyik házimanónak, hogy vigye előlem ezt a csirkehúsos borzalmat. Ma már nem vacsizok, az amúgy is jobbat fog tenni a derekamnak, mostanában mintha kicsit vastagabb lenne... Ajh, miért én?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=597779#post597779][b]Vittman Noémi - 2016.05.31. 19:26[/b][/url]

Hallgattam a fiú mondandóját, de közben csak egy elnézően ráztam a fejemet. Jajjci, hát annyira látszik, hogy sosem olvasott még egyetlen vegán bloggertől egyetlen posztot sem, hogy ennyi erővel már a homlokára is kiírhatta volna! Perszi én sem voltam túlzottan oda ezekért a mugli dolgokért, de azért lássuk be, az internet igazából tökre szupcsi dolog, főleg a sok szép képpel, ami fent van rajta. Jajj, annnnyira királyak.
- Nem-nem. Csak meg kell inni mellé egy-két bájitalt, azok pótolnak mindent, amit a husiból ennél. Meg amúgy is, nagyon jól lehet pótolni a husit sok mindennel. Nem gyengülsz le tőle, csak meg kell szokni és ügyesen kell csinálni. -
Az a helyzet, hogy én tökre ritkán szoktam így bármit magyarázni ebben a kastélyban másoknak, főleg mert általában mindig inkább a tananyagokról szoktak magyarázni a többiek, az pedig engem totál hidegen hagy. Viszont ebben a témában így tökre király vagyok, úgyhogy végre én is kisegíthettem mást. Egész szupi érzés volt.
- Oh köszimöszi - szemeimmel a távolodó salátás tányéromat követtem, ahogy Gellérttől aztán átkerült egy manóhoz, majd végül eltűnt a konyha mélyén. Ajh, igazából tökre tudtam volna még enni. Még szerencse hogy hamar elvitte, így legalább nem tartott túl sokáig a kísértés. Tökre hihetetlen, hogy hány éve foglalkozom már a helyes táplálkozással, és még mindig milyen gyengusz tudok lenni! Tisztára borzalmas.
- Pár éve tértem át az egészséges táplálkozásra - nyomtam meg jóóól az "egészséges" szócskát, szánt szándékkal. Kezdtem úgy érezni, hogy ez a fiú nem hisz nekem, sőt, nem ért egyet velem. Hát milyen Navinés Ő? Tökre nem is ari.
Arra már végképp nem tudtam mit mondani, hogy nem tudott Fanniról. Elvégre még így háztársak is voltak meg minden, és nem tudta kiről beszélek? Ráadásul folyton együtt voltam vele... Hát én nem is értem, bizti csukott szemmel járkál ez a srác a kastélyban, más magyarázata ennek aztán nem lehet. Miután döbbenten pillogtam rá pár másodpercig, úgy döntöttem inkább nem foglalkozom tovább ezzel a furisággal. A stressz árt a szépségnek, ezt mindenki tudja.
- Jaaaj igen, őt tökre vágom! Nagyon durvi az a srác, ilyen tökre... Nagy. - furi hogy vannak itt ilyen félóriások meg ilyesmik, egyébként sem nagyon tudtam elképzelni, hogy a félóriások mégis hogyan készülnek, mármint a méretkülönbségek... Hát bizti fura lehet, én tutira nem próbálnám ki, dehát ki mit szeret a hálószobájában.