Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=446616#post446616][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.02. 13:35[/b][/url]

Két nap telt el, amióta megérkezett, és bár nincs rossz tájékozódási képessége, a kastély állandóan kibabrál vele. Nagyon sok helyen járt, de gőze sincs, hogy hogyan jutott oda, sőt alig-alig tudja még az utat mosdóig is. Ezért aztán nagyrészt a klubhelyiség egy félreeső sarkában múlatja az időt, könyvet olvasva, néha pedig elindul felfedezni a kastélyt. Így van ez most is, kimerészkedett a Navinéből, csak a pálcáját hozta magával. Mivel a szünet és a vizsgaidőszak kissé megritkította a népességet, szellősebb lett a számára a kastély, nyugodtan tud sétálni a furcsábbnál furcsább folyosókon. Néha randomszerűen benyit egy-egy ajtón, mint most is. Azt már tudja, hogy tanítási időn kívül nem kötelező az iskolai egyenruha, de azért be szokta tartani azt, hogy amíg másnak tanítása van, nem mutatkozik normál ruházatban. A mestertanoncoknak egyébként is nagyobb a mozgásterük, amit nagyon üdvözítőnek tart. Ma fekete farmerben és kockás ingben érzi jól magát, meg egy ehhez illő félcipőben caplat a folyosókon, majd benyit egy furcsa helyiségbe. Nagyon sok manó van a környezetében hirtelen, gyorsan rájön, hogy ez valamiféle konyha lehet, ráadásul meg is rohamozza az egyik azzal, hogy mit szeretne, mert van minden. Mivel egészen éhes, ezért kér egy kis sopszkát, meg сирене sajtot, és ha már ilyen kedvesek, akkor legyen inkább sajttál. Egy kevés halat is szeretne enni. Nemsokára elkészítik neki, addig pedig üljön le Michelle mellé, mondják neki. Ennyire szerencsés nem lehet, gondolja, de azért megnézi magának azt a bizonyos Michelle-t.
pedig ő az, ezért el is mosolyodik, micsoda véletlen. Aztán megszemléli, hogy mennyi mindent hoznak a lánynak, nem mondhatja rá, hogy étvágytalan, ráadásul eléggé vékony típusnak tűnik a francia szőkeség.
- Helló Michelle! Vársz még valakit? – köszönti angolul, piszkálva egy kicsit a lányt, ahogy az ételekre mutat. Odalépdel a lányhoz, majd vele szembe megáll.
- Leülhetek? A manók hozzád küldtek, de nem tudtam, hogy te ilyen bélpoklos vagy – kuncog. – Remélem, azért elférünk majd. Mi újság? – kérdezi vidáman, végül is ennél jobb nem is igen történhetett volna vele. Végre egy ismerősebb arc, persze két nap alatt mit vár az ember? Ráadásul ezt az arcot egészen kedveli, meg azt a fura mosolyt, amit Michelle néha előcsalogat magából, mintha valami ritka szexepil lenne. A sajttál hamarosan meg is érkezik hozzá, ő pedig fel is csippent párat. Hazai ízek, szuper!
- Kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=446728#post446728][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.02. 23:34[/b][/url]

Újra összehozta a sor a veszélyes szőkével, akiről egyelőre nem tudta, hogy veszélyes, csak sejtette. Semmi oka nem volt rá, hogy túlságosan rosszhiszemű legyen vele szemben, pedig a két nap alatt a rellonosokról főleg negatív felhangot hallott. „Kerüld el őket”, „nagyszájúak”, „szemetek” és még megannyi fura jelző volt rájuk. voltak pozitívak is, de Vasil tudta jól, hogy nagyjából mire számíthat majd velük kapcsolatban. Ettől függetlenül Michelle számára még mindig egy vonzó, kedves lány volt, akinek ma nem volt túl jó napja szerinte.
- Nem foglak zavarni, megígérem. Halkan ropogtatok majd – a fiú még mindig viccelt, és a következőekben is megpróbálta még ezt tenni. Minden jó a mai éjjelben, talán még jobban megismerheti a szőkét.
- Tényleg? Lehet, hogy igazad van, mostanában nem ettem túl jól, kissé rossz bőrben vagyok. Na, majd mától elkezdem a dőzsölést - figyelmen kívül hagyja a lány kissé ellenséges modorát, és máris eszik egy kis haldarabot, mert a manók annyira lelkesek voltak, hogy kis katonákat készítettek számára. Egy kisebb darab fogpiszkálóra rátűzdel pár vegyes ételféleséget és máris betolja az arcába, majd kihúzza a fadarabot úgy, hogy az étel a szájába marad. Az ízek összeolvadnak, ő pedig jóleső érzéssel nyeli le a finom falatokat. Ez fantasztikus!
- Jó, ezt is megértem. Én nem hiszem, hogy be tudnám vágni mindezt, de téged nem kell félteni. Jó alakod van, irigyellek, hogy ennyit ehetsz… vagy inkább szedsz egy kicsit fel? Azt mondják, hogy az a jó, ha van mit fogni – kacsint egyet nevetve, majd újabb adag rablónyársat készít, és némi salátát is betermel mellé. Fogalma sincs, hogy Michelle-nek mi áll jól, ő így is túlságosan csinosnak véli, de azt is tudja, hogy a lányok mindig elégedetlenek. Lehet, hogy most kipróbálja majd magát, milyen egy kicsit húsosabban, ki tudja.
- Neked van testvéred? – próbál beszélgetést kezdeményezni, hátha jutnak egy kicsit előbbre is. Hogy miért? Egyszerűen kezdi kedvelni a másikat… vagy inkább a szépsége kezdi egy kicsit a befolyása alá vonni. Mindegy melyik, Vasil jó fej akar lenni éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447237#post447237][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.03. 19:57[/b][/url]

Kezd egy kicsit bűntudata lenni. Igen, kissé megpiszkálta a lányt ego szinten, de hát nem tud elmenni a tény mellett, hogy Michelle két pofára tömi magát, mint egy feneketlen kajakút. Ami egyébként nemhogy visszatetszést kelt benne, hanem igazán tetszik neki, hogy ilyen jó étvágya van Michelle-nek és nem zavartatja magát előtte. Mintha csak egy családi vacsorán ülnének, ahol mindent szabad. Mondjuk nem gyerekek már, hogy rájuk szóljanak, de Vasil nem ezt szokta meg, a Durmstrangban szigorú szabályokhoz volt minden kötve, még az evészet is. Így igazán tetszik neki a Bagolykő szabadelvűsége, ahogy olvasta, csak az igazán nagy kihágásokért járnak igazán nagy büntetések.
- Persze jó étvágyat! Nem akarlak zavarni, még a kézfejem is a főzelékbe kerülne – humorkodik tovább, bár a mondandója őszinte. Nem szeret zavarni, és igazán élvezettel nézi, ahogy csinos szőkeség betolja a kaját, hatalmas adagokat mérve ki az evőeszközére. Mondjuk vicces és morbid a jelenet, ahogy odanyúlna Vasil, Michelle pedig a villájára tűzi az ujját és elrágcsálja szenvtelen arccal. Nevethetnékje támad, de csak mosoly jelen meg az ajkain, nem akar bunkó lenni.
- Ő is itt tanul? Vagy több is van? Aztán jó tesó-e? Az enyémeket tűzre kéne dobni, annyira imádnivalók. A tiéd is ilyen kis pernahajder? Biztos oda van érted és tenyerén hordoz, igaz? – érdeklődik, bár nem tűnt olyannak a téma, amit Michelle szívesen szóba hozna. Bár az is közrejátszhat, hogy éppen eszik, ő meg mégiscsak zavarja. Természetesen ő sem felejt el enni, szépen lassan fogyni kezd a sajttál, meg a halat is felszelte már, és egy két falatot el is fogyasztott már belőle. Most jön a sajtos szószos halpálca, élvezettel fogyasztja el, de egy nagyobb szálka megszúrja a nyelvét. Elfintorodik, majd egy kábé 5-7 cm-es csontdarabot húz elő és nézegeti nevetve.
- Máris ki akarnak nyírni – kuncog tovább, majd félreteszi a szálkát. Egy kis leves is érkezik az egyik manó hihetetlen módon ugrálja körül a párost és majdnem megkönnyezik őket, ahogy jóízűen esznek. Vasil szinte alig tudja két falat között a köszönetét kifejezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447274#post447274][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.03. 20:44[/b][/url]

Vasil beindult, és tudja, hogy ezt mind a szőkének köszönheti. Érzi a veszélyt, hiszen egy kicsit túllőtt a célon, mivel a lány abbhagyja az evést. Nos, ez nem volt tervbe, hiszen így nem tudja nézni, ahogy a csillogó fogak között eltűnik az étel, és a kecses nyelv nem nyúl ki a kanálba, hogy maradéokot a gazdája csinos ajkai közé jutassa. Viszont a kedves, vagy éppen fáradt nézés átalakul, egészen fenyegetővé. Vasil akaratán kívül nyúlt a darázsfészekbe, hiszen csak egy szimpla ismerkedős kérdést tett fel, a lány pedig láthatóan nem örül nagyon ennek. Mi több, be akarja zárni a bolgár fiú száját azzal, hogy a szép szemeit összeszűkíti. valahogy ez viszont új Vasilnak, neki pedig fontosak az új élmények. Az más kérdés, hogy nem hülye, hiszen az elmúlt évek alatt tudja, hogy mit várhat egy ilyen nézéstől, a tapasztalata bőven megvan ahhoz, hogy tudja el kéne hallgatnia. Kettős érzést kezd a lelkében gyúlni, egyszerre tartja kissé hidegnek Michelle-t és… a lényeg, hogy kezdi elcsavarni a másik a fejét. De az is lehet, hogy ő szeretné csak ezt hinni, sőt biztos benne, hogy a bolgár évek után itt mindenfélére lehet majd esélye, akár barátokat is szerezhet. Ez azért nem semmi! Ezért aztán most visszavesz egy kicsit, csak a másik kedvéért.
- Mondhatjuk. Bocs, nem tudhattam, hogy ennyire kiakaszt ez az egyszerű kérdés, nem akartam, hogy megbántódj. Remélem, az ikertestvéred visszajön, mégiscsak elég bunkó dolog szó nélkül lelépni, ezt még én is tudom - húzza el a száját és együtt érez Michelle-lel. Az ő nővérei is egyszer csak nem voltak, most meg nem tudni, hogy hol vannak. Annyira mondjuk nem hiányoznak neki, de mégiscsak a testvérei. Legalább éljenek a fene vinné el őket. Még az is meglehet, hogy így volt.
A halszálkás jelent után kap egy nem túl szép beszólást. Hiszen lehetett volna viccesen is válaszolni, de Michelle még mindig dühös lehet, mert éppen megerősítette, hogy nem annyira hiányzik ide a fiú.
- A manóktól nem várná az ember – teszi hozzá, hiszen tényleg a manók nagyon kedvesek és szolgálatkészek. Persze vannak olyanok, akik a gazdáik érdekében sok mindenre képesek, de ölni akkor sem lehet kényszeríteni őket.
- Imádom nézni, ahogy eszel. Olyan… jóízűen csinálod, hogy meghozod a másik étvágyát. Ráadásul nem piszkítod össze a villát, meg a kanalat, két morzsával, hanem normálisan tolod. Bocs, de ez tényleg király, valahogy természetes és jó – reméli, ezzel már rendbe lesznek, mert igencsak bámulta az egész kajálást. Ami pofátlannak hathat, ha nincs mögötte indok, Vasil pedig valamiért ebben élvezetet talál. Elég fura, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447332#post447332][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.03. 22:23[/b][/url]

Hát, hát. Eléggé túllőtt a célon, pedig azt hitte, hogy csak egy kicsit. Hiába is mondaná, hogy nem akarta, már túlságosan is belebonyolódott a dolgokba és most az egyszer tetszett neki, hogy cukkol mást. Nem ilyen általában, de tényleg aranyos volt Michelle neki teli szájjal, meg a módszerrel, amivel jóízűen eszik. A testvérkérdés kicsit megakasztja a beszélgetést, mi több idegessé teszi a másikat. ~ Biztos történt valami köztük, a fenébe! ~ Átkozza magát, mert valóban nem volt célja megbántani a másikat, csak az őszinteség beszélt belőle.
- Oké, bocs – emeli fel a két kezét és a vidámsága is leolvad róla. Most nagyon mellé lőtt, kicsit kényelmetlenül is érzi magát, talán jobb is lenne, ha elmenne. Fogalma sincs, hogy mit csinált Michelle ikertestvére – két ilyen szépség egy helyen, te atyaég! -, de valamit nagyon elronthatott, ha ennyire felbosszantotta a lányt a kérdésével. Komolyabb bocsánatot is kérne, de nem tartja éppen jó ötletnek, a lány eléggé agresszív lett már így is. Most van meglőve azzal kapcsolatban, hogy melyik az igazi Michelle, akivel először találkozott, vagy a mostani.
- Ige… - néz rá kíváncsian, de már nem is lát semmit, hiszen a torában landol a feje. Most ő is elveszíti az önuralmát, hiszen lobbanékony típus, és nem tartja túl nagy ellenfélnek a lányt, nem is gondol igazán ebbe bele. Felemeli a fejét és letörli a szeme előle a tortát, hogy kilásson, és közben megkóstolja a szájába tolult darabokat. Egészen ízletes lenne, csak a tálalási mód nem éppen volt kedves.
- Remélem, szereted a bolgár konyhát – nem teketóriázik és mosolyogva teríti be a másikat a levesével, bár egy kicsit sajnálja, hogy pazarolja a finom ételt. Sajtdarabokat vesz a kezébe és felpattan, maga elé vesz egy tányért pajzsként. Vigyorog egy kicsit, bár az arcába kenődött krémmel eléggé nevetséges már így is.
- Szóval… így megy ez Magyarországon? Pazarlunk?  - nem vár választ, inkább dobálni kezdi a sipítozó manók közepette Michelle-t.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447669#post447669][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.04. 12:24[/b][/url]

A manók kitettek magukért, tényleg. Minden nagyon finom, még ha gusztustalanul, vagy éppen nevetségesen – nézőpont kérdése – áll a fején. Kicsit sajnálja, hogy a torta nagy része tönkrement miatta, nem hárítja el a saját felelősségét az egészből. Viszont nem hagyhatja annyiban az egészet, szóval megküldi a leányzót a levessel… a szép fehér pólón a sárga leves egész furcsa mintát rajzol ki.
Kicsit hátralép, mert a kis ismeretsége Michelle-lel elegendő volt ahhoz, hogy tudja a lány bosszút áll majd. Vesz egy kis muníciót magához és fedezéket néz ki, ami egyelőre csak egy szék előtte. A rellonos pedig máris küldi a finom főzelékét, amit eddig olyan jóízűen evett. Ez azért meglepi Vasilt, meg a sebesség is, így ha nem is az egész, azért jócskán jut a ruhájára belőle, de ez még nem elég. Úgy látszik, hogy Michelle túl komolyan veszi az egészet, és ebből kulináris háború fog kezdődni. Legalábbis, ahogy a lány védelmi állásba húzódik, erre enged következtetni. Vasil meglát maga mellett egy tányérnyi ragadós, lekváros fánkot, és máris megpróbálja egy kicsit megviccelni a lányt.
Egyet nagy magas ívben dob felé, még senkit sem látott, aki elsőre ezt nem vette be. Csak közben találkozik egy tál pudinggal is, ami majdnem teljesen beteríti őt. Na, elkapja Vasilt is a harci ideg, szóval elküldi a fánkokat a lány felé, aki vélhetőleg még az első ívest figyeli. Ezt a cselt hógolyózásnál is ajánlatos bevetni, nagyon vicces tud lenni.
- Ezért megfizetsz, francia fruska! – belemarkol mindkét kézzel a kukoricás-rizses tálba és már küldi is a bombákat, emellett elindul, a fő bosszújára véresen – azaz lekváros - szájjal Michelle felé. Lehet megijedni, muhahaha. Még a vigyora is Jokeres most. Hogy mire készül, még maga sem tudja, de elégtételt akar venni a szőke, szexi levespóló verseny első helyezettjétől…
Szóval csak közeledik leendő áldozatához, még azt is elfelejti, hogy pálcával talán könnyebb lenne elintézni a másikat. Az nagyon nem lenne fair, végül is ez az egész nem arról szól, csak annyiról, hogy a francia felvágott nyelvű kisasszony megkapja a jussát, és hogy a bélpoklos maradhasson. Vasil visz neki egy kis desszertet…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=448109#post448109][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.04. 20:13[/b][/url]

Beindult a háború! Nagy csaták és vérre menő küzdelmek ugyan nem lesznek, sőt, ha minden jól megy halottak sem, de Vasil nem hagyja magát. Ő egy olyan országból jött, ahol mindig forr a levegő és mindig résen kell lenni, különben megjárod, jobb esetben. Ha figyelsz, van esélyed, hogy elkerüld a dolgokat, vagy legalább megúszd őket. A tortával Michelle-nek sikerült felpiszkálnia a „bolgár barmot” benne, és a válasz sem maradhatott el, jó szaftos volt. De lehet, hogy csak lekváros? Ki tudja már azt, Palacsintaország fővárosa viszont Michelle ruháján megtalálható néhány helyen. Mondhatjuk, hogy a rellonos nyomokban lekvárt tartalmaz, aki allergiás rá, ne közelítsen! Vasilnak viszont kötelessége megindulni és elmondania másiknak, hogy minek is tartja, amire már az említett baromság vissza válasz képében meg is érkezik hozzá.
- Rellonos ripacs, hát ez kell neked? – közelít tovább a lányhoz, aki közben megérezvén a veszélyt hátrálni kezd. Az más kérdés, hogy a „véres Vasil” már majdnem elröhögi magát, miközben nagyon is komolyak a szándékait azzal kapcsolatban, amit kitalált. Már abban is biztos, hogy egyszer meghógolyózza majd a lányt, mert hát úgy látszik a bélpoklos vevő rá. Végül odaér hozzá, addig próbálja kikerülni a támadásokat. Megáll előtte, hogy Michelle elhasználhassa a maradék tartalékát is rajta, majd egy hirtelen mozdulattal odalép hozzá és szorosan megpróbálja átölelni. Ha sikerül neki, akkor szinte hozzádörgölőzik, mint egy kukac még az arcát is a másikéhoz keni. Nyilván nem lesz tökéletes a támadás, de amit tud, azt megteszi. Végül, ha nem lökik el, vagy hasonló ellép a lánytól és úgy gondolja, hogy ezzel ő nyert. Bármi is a végeredmény azért még odapiszkál egy kis szösszenettel.
- Na, bélpokloska, hogy ízlik a bolgár kaja? – vigyorog, mint a tejbetök, de ahogy kinéz, az biztos, hogy egy katasztrófa. A háttérben a manók pedig egymást csitítgatják, mert némelyikük igen ki van kelve magából.
- Maradnod kéne takarítani, mégiscsak te vagy a lány… - emeli meg szemtelenül a szemöldökét Michelle-re sandítva. őszintén szólva, még így is bájos neki, ha éppen nem torzul  idegbajosra a francia szőke pofija.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=448270#post448270][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.04. 22:03[/b][/url]

Belehúztak eléggé, ha lehet így mondani. Vasil mindenhogy kinéz most, csak jól nem, a ruhája is megtépázódottan és csalódottan nézne a fiúra, ha élőlény lenne. A bolgárt viszont egyáltalán nem zavarja, hogy koszos, remekül szórakozik, és ugyan nem az Örs Vezér Teréről indult, de elvitte a hév. Amit lehet Michelle-hez vág, még egyszer egy manó is kezébe akad, de azt zavartan elengedi bűnbánó fejjel. Élvezi, hogy partnere akadt a játékban, ráadásul most bár elszántnak, de nem morcosnak tűnik a francia poussin, szóval talán megbékélhetett már Vasil rossz szólásival kapcsolatban. Neki még mindig van egy kis szálka a lelkében, hogy rosszat kérdezett, de felül tud majd emelkedni rajta.
A haditerve végül beválik, átkarolja Michelle-t és a saját trutyiját – igen, ezt már nem nevezné ő sem ételnek – a lány ruhájába dörgöli. A szöszke nevetni kezd, és Vasil sem bírja tovább, bekapcsolódik, élvezettel törli bele a lányba az arcát is, és arra sem figyel, hogy hova. Neki most nem számít, hogy az előtte lévő igenis egy szép lány, hanem csak a móka és az, hogy Michelle mennyire jókedvű és talán megbocsájtó. Végül ellép tőle, hiszen a ruházatuk immár hasonló, lesz mit kiszedni belőle… remélhetőleg nem mentek tönkre a szép szemű ruhái, azt sajnálná azért Vasil.
- Egész jó a konyhájuk, azért majd meg is kóstolom rendesen – vigyorog, de nemsokára kizúg alóla a talaj, ő pedig a földön találja magát, a hátára feküdve. Nem tud haragudni a másikra – talán kirúghatná a lábát -, inkább csak nevet és szétteszi a kezeit.
- Ó, ez nem ért, időn túl volt – nevet tovább, de nagyon jól érzi magát a padlón, figyelve a megtépázott Michelle-t.
- Oké, lovagias leszek, te nyertél – mozdul végül meg, majd óvatosan felkel és körülnéz. Elhúzza az ajkát balra, és kissé félős fejet vágva néz a másikra, meg a manókra.
Végül megvonja a vállát, majd besegít tényleg, és leül Michellel szembe.
- Ugye azért a ruhádról nem eszed fel majd a kaját, ha hazaérsz? Nem ettél meg mindent… - vigyorog, de gyorsan védekezni kezd.
- Jójó, csak vicceltem! Meg ne egyél… jaj! – már ezen is nevetni kezd, majd újra szétnéz. Disznóólat csináltak a konyhából. Halkan suttogni kezd.
- Szerintem… fussunk – nyújt békejobbot, és ha Michelle elfogadja, akkor felpattan, felhúzza a lányt és nevetve rohannak ki a konyhából. Vasil konkrétan majdnem felbukik még a sima padlóba is, majd meglátja a Navinébe vezető utat.
- Most mennem kell, ne haragudj! Majd összefutunk még és ha szerencsénk van, nem fog fájni – kuncog egy kicsit, és a közben utánuk eredő pár manós különítményre néz, majd szaladni kezd mosolyogva a szállása felé. Régen (n)evett(ett) már ilyen jót!