37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Konyha - Lexine Westbrook hozzászólásai (9 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. április 21. 14:54 | Link
< Olivér >
hajnalban

Hiába a korai időpont, ha egyszer éhes vagyok akkor senki és semmi nem akadályozhat meg abban, hogy egyek. Így van ez most is. Egész éjszaka forgolódtam, nem tudtam aludni, aztán megkordult a gyomrom. Felültem az ágyon és rápillantottam az órámra, hajnali hármat mutatott. Elég furcsa időpont, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, amúgy is fura vagyok, szóval ez akár egy elég hétköznapi dolog is lehetne nálam. Fölkaptam egy pulóvert, felvettem a tornacipőmet, majd úgy ahogy voltam pizsamában elindultam lefelé a konyhába. Tudtam, hogy a legtöbben ilyenkor még, vagy már alszanak, mégis lopakodtam, mintha valami rosszban sántikálnék. Az üres, hűvös folyosók egy kissé félelmetesek voltak és egy-egy sötétebb résznél gyorsabbra vettem a lépteimet. Egy ilyen alkalommal sikerült nekimennem egy lovagi páncélnak. A páncél karrésze hatalmas csörgéssel a földre zuhant és sikeresen felébresztette az összes közelben lévő portrét. Ezek után pedig már hiába magyaráztam, hogy mestertanonc vagyok és nekem ki szabad jönnöm, meg hogy csak egy kis pudingot akarok enni, a magyarázatom süket fülekre talált. Mindegyik csak kiabált velem és a tanárokkal meg a prefektusokkal fenyegettek. Végül szimplán csak megmutattam nekik az egyik ujjamat, felcsaptam a kapucnit és tovább sétáltam. Előbb vagy utóbb majdcsak elhallgatnak nem?
Sokára értem csak le a konyhába, ugyanis félúton eltévedtem (meglátszik mennyit járkálok a kastélyban), de mikor végre megcsapott a kellemet meleg és az illatok egyből föloldódtam. Gyorsan ledobtam a pulcsimat, fölugrottam az asztalra és vártam, hátha erre téved egy manó, ugyanis semmi kedvem nem volt fölgyújtani a konyhát, amúgy meg bőven ráértem, minden álom kiment a szememből. Szerencsére hamar észrevették, hogy itt vagyok így gyorsan kértem egy puncspudingot (hátha alapon). Képes volnék volt öt tábla csokit minden bűntudat nélkül lenyomni, úgyhogy egy puding nem fog kinyomni rajtam. Amint megkapom, elveszem a tálat, ügyes kislány módjára megköszönöm, előhalászom a zsebemből a csomag gumicukromat, rászórom a tetejére majd mint egy óvodás, ujjal kezdem enni. Minek zavartassam magamat? Úgyse lát senki..
Szál megtekintése
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. április 21. 17:25 | Link
< Olivér >
hajnalban

Soha nem voltam az a finnyás típus. Ezt bizonyítja az is, hogy simán nekiállok ujjal pudingot enni pedig biztos, hogy kanállal sokkal célravezetőbb lenne. De hol van abban az élvezet? Ugyan kérlek. Szórakozottan nyúlkáltam vele a tálba, néha kivettem belőle egy pudingos gumicukrot is, közben sűrűn hajtogattam magamban, hogy ez ám az élet. Hajnali majszolás a konyhán. Azt eszek amit akarok, senki nem szól rám és nem köt belém. Amikor kinyílik a konyha ajtaja először oda sem nézek. Mit érdekel engem, hogy ki jön be rajta? Úgyse ismerek senki, nem szeretem a társaságot, pláne nem a lányok társaságát. Soha nem voltam egy csajos alkat. Utálom a magassarkút, a szoknyát a smink sem éppen a kedvencem, inkább a baseballsapka és a gördeszka. Szóval nem volt kedvem beszélgetni azzal, aki épp megzavart a pudingevésbe, de úgy döntöttem annyiban hagyom a dolgot. Tovább nyalogattam az ujjamat, kizárva minden zavaró tényezőt, csak én vagyok, a puncspuding és a gumicukor. Ez annyira jól sikerül, hogy rövid úton megfeledkezem arról is, hogy nem vagyok egyedül.
Épp sikerül a középső ujjammal egy jó nagy adagot kihasználni és a számba egyensúlyozni, amikor egy hang megszólít. Megrázkódom, az ujjam még a számban van, amikor felé fordulok és fintorogva nézek rá.
  - Mi van?
Hát nem biztos, hogy lehetett érteni az ujjamtól de észbe kapva gyorsan kiveszem a számból és megszemlélem a srácot. Ismerősnek ismerős, de ezenkívül semmi extra. Azért titokban elrebegek egy hálát, hogy nem egy lány az, mert neki órákig magyarázkodhatnék miért eszek kézzel és miért nézek ki úgy ahogy kinézek. Jó ideig fintorgok még rá, aztán hirtelen leesik. A megvilágosodás meglátszik az arcomon, gúnyos mosollyal nyúlok bele ismét a pudingba és jólesően nyalom le az ujjamat.
- Nem szép dolog, hogy nem emlékszel rám, megmentetem az életedet.
Igaz, nem volt veszélyben, de nem nézett ki annyira jól szegény kalács, én meg pont kapóra jöttem neki, mert nővérkéset játszottam, aztán pedig lehúztunk pár felest, most már határozottan ismerős, de a neve nem ugrik be, vagy be sem mutatkozott? Nem vagyok az a fajta aki az ilyesmin fennakad, meg a névmemóriám sem épp a legjobb.
Szál megtekintése
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. április 21. 22:33 | Link
< Olivér >
hajnalban

Hagyom neki, hogy megeméssze a dolgokat, láthatóan nincs a toppon, meg amúgy sem tűnik valami eszes darabnak, de hát, az itteni diákok okoznak meglepetéseket. Én meg nem vagyok az a lenézős fajta, tőlem azt csinál amit akar, ez egy szabad ország és ha ő társalogni akar velem, akkor társalogjon. Én nyolcvan százalékig a kajának szentelem minden figyelmemet a maradék húszat nagy kegyesen nekiadom, ha már így hozta a sors. A még nem ragacsos kezemmel kisöpröm a hajat létóteremből, majd folytatva a maradék gumicukor és adagot a számba tolva, felé fordulok. Tádám, látszik, hogy mégsem vagyok annyira felejthető, pedig elég sok szőke járhat-kelhet itt a kastélyban.
- Tusé. De már nem dolgozom ott.
Grimaszba torzul az arcom és inkább visszafordulok a tál felé. Nem akarok erről beszélni, pláne nem egy idegennek. Felesleges lenne felhánytorgatni a dolgok ilyen korai órán, hiszen olyan szépen indul ez a nap.
- Miért minek tűnik?
Felvont szemöldökkel emelem föntebb a kezemben lévő tálat, majd kikapok belőle egy cukrot és azt kezdem el rágni. Hogy lehet ilyen idióta kérdést feltenni? Attól, hogy ő még nem látott a kastélyban, az nem jelenti azt, hogy nem voltam itt. Igaz, nem laktam fenn a kastélyban ez tény, de több mint egy éve idejárok, szóval ha vérmesebb lennék kikérném magamnak a dolgot.
- Nem vagy valami formában. Pedig azt hittem, hogy az ilyen szépfiúknak kell a szépítőalvás, vagy ilyesmi..
Megvonom a vállamat, lenyalom az ujjamról az utolsó adag pudingot és lerakom magam mellé az üres tálat. Ami azt illeti egész szépen kitakarítottam, ha valaki most tévedne ide, biztos azt mondaná, hogy tiszta. Tehetségesen vagyok, éljen.
- Nem, én nem ájulok el tőled, ami azt illeti, rád vetni sem fogom magamat, megnyugodhatsz és leülhetsz, mondjuk a legtávolabbi székbe.
Bizony, teljesen immunis vagyok rá és a hasonszőrű fajtársaiba. És ennek semmi köze ahhoz, hogy ki akarok lógni a sorból, vagy vak vagyok, ahogy azt a legtöbb rajongója bizonyára feltételezné, egyszerűen csak nem az esetem, már akkor sem volt, amikor először megláttam. Egy a sok közül, csak kicsivel nyúzottabb.
Szál megtekintése
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. április 22. 18:37 | Link
< va va voom >
hajnalban

- Egész jó meglátás.
Vallom be, miközben lebiggyesztett szájjal elismerősen bólogatok egy sort. Szeretem az édességet és ennek legyek rabja, mint a tiltott szereknek. Az pedig, hogy őt ez mennyire telíti el undorral egy csöppet sem zavar. Biztos azért ilyen savanyú, mert nem eszik elég édességet. Hát nem? Például az én kedvemet elég nehezen lehet elvenni, a sértések simán leperegnek rólam és ennek tuti köze van a gumicukorhoz, higgyétek el.
- A kérdés az, te minek nézel engem.
Nem vagyok az a gyanúsítgatós fajta, de nem szeretem  ha ilyesfajta játékot űznek velem. Vagy kérdezzen rá, vagy hallgasson, de ne kerülgesse a forró kását. Nem tudom milyen társaságba szokott forogni, de tuti, hogy ez nem normális, ezt pedig meg is fogom neki mondani, vagy legalábbis eltárolom, hogy alkalomadtán visszatudjak vele vágni.
- Mert te olyan srácnak tűnsz. Tudod, aki természetesnek veszi ha a lányok a földön fekve húzzák magukat utána, aki pedig nem így tesz az vak, vagy nincs szépérzéke, hiszen nincs a földön olyan zár amit a te kulcsod ne tudna kinyitni.
Megvonom a vállamat, majd megtámaszkodom a hátam mögött és elkezdem valami belső ritmusra himbálni a lábamat, türelmesen várom, hogy feldolgozza az információ, közben pedig amolyan 'csóri gyerek' tekintettel pillantgatok rá. Nem, nem nézem le, az tőlem távol áll még csak le sem sajnálom, inkább ez amolyan értetlen sajnálat, amiből nem akarom kivenni a részem mert nem érdekel mi fáj neki című dolog, érthető voltam?
- De én nem szeretem az előítéleteket, szóval félreteszem őket. Hogy van az oldalad?
Oldalra billentem a fejemet, miközben az oroszlánommal megdörgölöm a szememet, már nem mintha fáradt lennék, szimplán csak viszket a szemem, közben pedig elnyomok egy ásítást is. Nem, mondom nem vagyok álmos.
Szál megtekintése
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. április 25. 15:15 | Link
< va va voom >
hajnalban

Néha magam is meglepődöm azon, milyen empatikus tudok lenni olyan emberekkel, akik amúgy ránézésre nem érdemelnék vele. Olivér is tök tuskó, csak az a szerencséje, hogy én nem veszem fel az ilyesmit. Úgy vagyok vele, hogy nem tehet róla, ilyen a természete, hiszen Rellonos, akikkel ugyan nincs sok tapasztalatom, de ilyeneknek képzeltem őket, szóval nagyot nem csalódtam.
- Éhes voltam.
Vágom rá sértődöttem, majd belenyúlok a zsebembe, előveszem a kedvenc nyelvfestős nyalókámat és nagy ráérősen elkezdek csörögni a zacskójával. Úgy sem valami pörgős a beszélgetés, szóval simán belefér egy kis édesség, legalább addig sem alszom be tőle.
- Ohh, ezzel azt akarod mondani, hogy voltak kudarcaid, szegény gyerek...
Vigyorogva kapom be a nyalókát, közben pedig a papírjával játszom, legalább addig sem kell a srácra néznem. Nem szeretem szemkontaktust tartani senkivel, mert általában zavarba jövök tőle. Egy rövid ideig még mehet, de folyton valaki lélektükrébe bámulni tök kellemetlen. Mikor ismét rápillantok, a pólóját húzza. Na én viszont ettől nem jövök zavarba, tőlem aztán vetkőzhetne is, a szemem sem rebbenne. Még akkor sem, amikor meglátom a sebhelyet. Ezer meg eggyel találkoztam már a múltamból kifolyólag, nem vagyok az az ijedős fajta, vagy legalábbis a sebektől nem félek de még csak nem is irtóznom. Összevonom a szemöldökömet, hunyorgok, hogy jobban lássam. Majd megtekerem a számba a nyalókát és kihúzom, hogy tudjak beszélni.
- Elég undorító, minek a heg?
Felnevetek, ellensúlyozva ezzel azt, amit mondtam. Közben törökülésbe helyezkedek, nem szeretek túl sokáig mozdulatlanul ülni, attól minden tagom elgémberedik és utána meg majd zsibbad mindenem és olyan érzés lesz, mintha nem is volna lábam vagy karom, na az sokkal rosszabb.
- Nem  fizetett jól. Még mindig üldöznek?
Megvonom a vállamat, nem szeretnék erről beszélni, főleg nem vele. Úgyhogy inkább terelem a témát, ahogy tette az előbb ő is. Közben ráérősen bámulom hol a plafont, holt a nyalókámat, hol pedig megpróbálom megnézni kellően kék e már a nyelvem az édességtől.
Szál megtekintése
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. május 7. 19:34 | Link
< va va voom >
hajnalban

- És akkor mi van?
Úgy húzom fel magamat, mintha valami komoly dologban sértett volna meg, vagy legalábbis olyan komolyban, amit más is zokon vett volna. De engem ez igenis zavar, ki ő, hogy elítélje a szokásaimat? Ha én az éjszaka közepén fejen állva akarok ezerig számolni, ahhoz sem lenne semmi köze, miért pont gumicukraimba köt bele? Más is szereti az édességet nem csak én és attól, hogy ő egy savanyú, komor, Rellonos, attól még nem kell mindenkinek körülötte szintén azzá válni. Pedig a negatív aurája elég romboló és káros az emberi szervezte, vagyis az enyémre biztos.
- Ez is egy felfogás...
Megvonom a vállamat, miközben mérnöki pontossággal ellenőrzöm, hogy mennyi nyalóka fogyott el, tudom, idegesítő vagyok és gyerekes, egyesek szerint degenerált. Ha ilyen jelzőkkel akar illetni, akkor álljon csak be a sorba, nem ő lenne az első aki a fejemhez vágja. Viszont ez egyáltalán nem zavar. Az, hogy a gumicukros témán miért húztam fel így magamat, az rejtély, talán a többi édesszájút is megakartam védeni itt és most, egyetlen mondattal. Más kérdés, hogy nem sikerült, de legalább megpróbáltam, nem? Épp az előbb mondta...
- Fő a pozitív gondolkodás.
Felemelem a szabad hüvelyujjamat, miközben félig vigyorogva bólogatok. Nekem aztán mindegy, ki mikor melyik testrészétől fogja megszabadítani, manapság már nem csak a varázslók, hanem a muglik is csodákra képesek, ha pedig ő valamilyen beteges okból megakarja tartani a hegeit, hát tegye csak azt. Biztos emlékezni akar a szép pillanatokra, hoppá...lehet, hogy egy mazochistába botlottam?
- Ez a tökéletes végszó, leléptem, egészen elálmosodtam tőled, unalmas vagy, ugye tudsz róla?
Azzal a mozdulattal lepattanok az asztalról és már indulok is az ajtó felé, felesleges lenne búcsúzkodni, vagy elköszönni, vagy bármi mást csinálni, az nem én stílusom, meg amúgy is, alig ismerem ezt a gyereket és amiket az elmúlt órában tapasztaltam tőle, abból le is szűrtem, hogy soha nem is leszünk jóban...
Szál megtekintése
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 29. 02:10 | Link
< Karsa >

Álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Pedig korán lefeküdtem, direkt, hogy holnap majd emberi időben kelek, de úgy tűnik a szervezetem szánt szándékkal nem hajt fejet az akaratom előtt, bár ezen mostanában egyáltalán nem kellene meglepődnöm. Ahogy az sem meglepő, hogy a következő fal felé fordulásnál a hasam fájdalmas kordul fel. Állandóan éhes vagyok, szinte mindig ennék, így szokott a közelben lenni valamiféle élelem, amivel legalább reggelig kihúzom. Morogván esek neki tenyérrel az éjjeli szekrénynek, csapkodom, mert haragszom a világra, haragszom az éhségre és haragszom arra is, aki eltüntette a gumicukromat - még akkor is, ha ez a valaki én voltam -. Ez persze azt jelentette, hogy fel kell kelnem éjnek idején enni, amiből pedig az következik, hogy utána nem fogok tudni aludni. Megfontolandó. Ha nem eszek, akkor sem fogok tudni aludni a korgástól, ráadásul éheztetni magamat szigorúan tilos, ezt már elmondatták velem milliószor. Nincs más feladatom hátra, mint lerúgni magamról a takarót, belebújni a papucsba és pizsamában elindulni a konyhába valami élelem után. Nem vagyok szívbajos, amúgy is trikóban és melegítő shortban alszom, de ha a nyuszikás pizsim lenne rajtam se érdekelne, nekem most kaja kell. Csak tudnám, miért végződik miden este így? Bármennyit eszek vacsorára, éjszakára már olyan vagyok, mint akit napokig éheztettek. Ráérős léptekkel szelem át a folyosókat, csak úgy megszokásból jobbra-balra tekingetek, majd mikor megérkezek, stílusosan, két kézzel lököm be a konyha ajtaját és élvezettel hallgatom, ahogy hangos csattanással nekilökődik a falnak. Már indulnék egyenesen kaját csinálni magamnak, mivel tisztában vagyok azzal, hogy ilyenkor itt egy lélek annyi sincs, amikor elkapok egy fura, ám roppant hangos követelést. A tenyereimet a füleimre szorítva nézek rá a gyerekre, kitalálva melyik gyogyóból szabadult, majd lassan leengedem a kezeimet és grimaszolva nézek rá.
- Kapsz kávét, ha nem ordibálsz.
Felvonom a szemöldököm, épp csak egy pillanatra, gondolván ne vigyük túlzásba, majd otthonosan elindulok a már lefőzött kávé felé, a kotyogósban van, nem nagy tudomány megtalálni, vagy legalábbis nekem nem az, másnak ezek szerint igen. Fogok egy bögrét, kitöltöm bele a kávét, lerakom az asztalra, teszek mellé neki tejszínt és cukrot, majd hátat fordítok, hogy végre a szendvicsemnek szentelhessem minden figyelmemet.
Utoljára módosította:Lexine Westbrook, 2014. június 29. 02:28 Szál megtekintése
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 29. 03:13 | Link
< Karsa >

Nagy átéléssel kezdek bele a szendvicsek elkészítéséhez. Hirtelen azt sem tudom, milyen ízű legyen. Talán mindenből tennem kellene belőle kicsit, így megoldódna az ízvilág problémája is, na meg ezt biztosan nem vinné el senki és tényleg mind csak az enyém lehetne, nem úgy, mint az éjjelin lévő gumicukorral. Nagy szívfájdalmam ha nem tudom befejezni a megkezdett édességemet és bár biztos én ettem meg, teljes vállszélesésléggel állítom az ellenkezőjét.
- Örülök, viszont a fülem épsége meg nekem fontos.
Igazán érdekes megközelítés, egy pillanatra még szeretném is komolyan venni, mert hát ez milyen jó kifogás és tök jól hangzik, de éjszaka van én pedig szenvedek az álmatlanságtól és a legutolsó amit hallani szeretnél az, hogy valaki kávéért ordibál.
- Próbáld meg a felső fiókban.
Mutogatok, bár fogalmam sincs, van-e barna cukor, soha nem próbáltam. Én a cukrot mindig a gyerek által vágyott formában eszem, ízesítésre már kevésbé használom, bár fogalmam sincs, miért van ez így. A lényeg, hogy a srácnak már van cukra és kávéja, az én szendvicseim viszont még mindig nem állnak sehogy, a gyomrom korgása viszont ettől még nagyon is jelenlévő probléma. Gyakorlott mozdulattal vágom kettő a zsömléket, ügyelve arra, hogy ne vágjam el a kezemet, majd a vaj után nyúlok, és nem ártana bele valami lekvár, vagy felvágott, esetleg mindkettő? Máris eljátszom az áfonyás sonkás szendvics gondolatával és mivel nem tűnik annyira gusztustalan se első, se második hallása, eltökélt szándékom meg is valósítani a vágyaimat. A probléma csak azzal van, hogy nem találom a lekvárt. Pedig mintha azt láttam volna, hogy a manók ideszokták pakolni.
- Áfonya-lekváros, sonkás, kérsz?
Ki is megy a fejemből, hogy talán néhány embernek ez kevésbé lehet a tetszésére mint nekem és a legnagyobb nyugalommal félvállról válaszolok az ismeretlennek.
Szál megtekintése
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 29. 14:52 | Link
< Karsa >

Igyekeztem ignorálni a srácok és teljességgel átadni magamat a szendvicskészítés katarzis közeli élményének, de nem volt egyszerű csak úgy figyelmen kívül hagyni, mivel elég hangos volt én meg, nos én csöndben voltam. Nem kenyerem a felesleges beszélgetés, pláne nem idegenekkel, amúgy sem vagyok az a barátkozós fajta. Ennek a tetejébe jön a nyűgösség és az éhség, amitől csak még antiszociálisabb leszek.
- Keress valami tükröződő felületet, mondjuk egy kanalat.
Még szerencse, hogy háttal állok neki, így nem láthatta az arcomra kiülő fintort, bezzeg a hangom, a hangom igencsak gúnyos volt, bár nem ő tehetett róla, hogy nem voltam épp a helyzet magaslatán, de ha nem járna a szája, akkor el lehetne kerülni az ilyen felettébb kínos eseteket.
- Nagyon vicces.
Morgom az orrom alatt, bár úgy érzem, ő remekül szórakozik rajtam, ráadásul ki is gúnyol, de rólam az ilyesmi szimplán lepereg, ettől függetlenül valahogy mégis irritál a jelenléte. Talán túl sok időt töltöttem Olivér társaságéban és én is antiszociális lettem? Remélem, hogy csak bal lábbal keltem ki az ágyból és semmi komoly bajom nincs, máskülönben orvoshoz kellene fordulnom. Lábujjhegyen állva pipiskedem, hogy elérjem a lekvárt, majd mikor megvan, nem sajnálom a szendvicsemre az adagot. A miheztartás végett csapok rá két-két szelet sonkát és kész is van a kései vacsora, vagy a korai reggeli? Már magam sem tudom eldönteni, fogalmam sincs mennyi az idő, mindig is borzalmas volt az időérzékem.
- Lennél szíves nem szórakozni az étkezési szokásaimon? Én is tudom, hogy undorító de jelenleg nem tudok vele mit csinálni.
Nem háborodok fel, annyit nem ér, pusztán elkészítem az ő szendvicsét is, ráteszem egy tányérra és levágom elé.
- Egészségedre.
Nem vagyok csicska, igaz, hogy felajánlottam, hogy elkészítem neki, de akkor legalább az lenne a minimum, hogy nem az én káromra szórakozik. Elnyúlok a saját tányéromért, majd az asztalhoz érve leülök az egyik székre és jóízűen nekiállok a kajálásnak.
Szál megtekintése
Konyha - Lexine Westbrook hozzászólásai (9 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint