Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=153241#post153241][b]Sharlotte Johanson - 2013.07.22. 14:51[/b][/url]

A Nap süt, sőt. Inkább éget, ha már enyhén akarjuk kifejezni magunkat, de ő szereti a meleget. Most talán nem kellene mászkálnia kint, ha már egy hirtelen ötletből valamit megint varratott magára, de éppen annyira nem érdekli. Hadd lássák akkor, úgysem csak úgy minden ok nélkül csinálta.
Egy nagy papírpohárnyi jegeskávéval indult el, valami kis egyszerű sétára, de aztán végül a kastélyba is felballagott. Nagyon nem akart bolyongani, noha mindenről tudta már kívülről, merre van, és csukott szemmel is odatalált volna bárhova, de nem akart távol menni, csak valahol a nyugati szárnyban, ráadásul a földszinten. A meleg mindenkinek elveszi az erejét, hiába is van kibékülve vele.
Mindenesetre azért frissítővel jobban lehet bírni, jéghideg innivalóval, ami még kávé is. Ennél többet ő már nem is kérne, maximum lelki békét. Na az jól jönne neki, de mindent lehet egy kicsit hanyagolni, és szabadságát bizonygatva csinált mindent, amit tett, és nem bánta meg, ennyit erről.
A pohárból hamar kifogyott tartalma, így hát gyorsan a konyhába fordult be, csak hogy valami mást összedobjon magának az ott található innivalókból, vagy akár egy másik adag ilyet. Neki mindegy, csak hideg legyen, édes, és mindenek előtt valami olyasmi, amit szeret.
A hűtőt kinyitva végül arra jutott, hogy ebben kávé nem lesz, hanem a sok gyümölcsből fog valami shake szerűt csinálni, aminek minden segítség nélkül - amit a manóktól tudott volna igénybe venni ugye - nekivágott. Borzasztó felfordulást nem csinált, végül is jártas már az ilyenben, mondhatni gyakran csinálja, így a papírpoharacska új tartalmával együtt úgy döntött, hogy megy is valamerre, de az ajtóig eljutás nem volt olyan gyors, mint az ő gondolta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=155534#post155534][b]Sharlotte Johanson - 2013.07.28. 16:01[/b][/url]

Konkrétan nem volt nála tervben bárminemű szocializálódás erre a napra, de ha már úgy alakul, hogy egyedül nem lehet, akkor neki általában szerencséje van, és a negatív alakok elkerülik. Ez is kedvfüggő, mindig olyas valaki akad rá, akihez épp kedve is lenne. Caiussal régen futott már össze, így ez most kellemes meglepetés neki, a mosolyra pedig mosollyal válaszol.
- Szia! Nem, ez gyümi-shake lesz - fejét is a játékostársa felé fordítja, úgy magyaráz, persze közben ügyelve a kezeire is, mert szeretné, ha az ujjai is egyben maradnának. Elég szerencsétlen tud lenni, ha akar, ha nem, és az általában úgy van, ha jó jön rossz is. Vagy éppen nem, ha jó napja van, akkor jó lesz minden, ha rossz meg rossz. Nála még az élet rendje is másképp alakul.
- Nyugodtan csórhatsz - a málnát annyira nem szereti, de ha a kedvence lenne se problémázna rajta. Nem az a típus, bár kifoghatják olyan állapotban, hogy rá se lehet nézni, ez tény és való. Az viszont ritka, egyre kevesebbszer fordul elő, és szerencsére olyankor békén hagyják.
Visszatérve kicsit gondolatban is a frissítőhöz, a papírpoharába tölti, aztán amit bepiszkított, azt a mosogatóba rakta, de ennyivel le is zárta a dolgot, mert semmi kedve sem volt a mosogatáshoz - a manók majd megcsinálják.
Caiushoz fordult tehát, és csak nézte egy pillanatig mit csinál, utána szólalt meg.
- Hallod, segíthetek? - hogy miben tudna segíteni, az még neki is kérdés, maximum adogatni a dolgokat, mert a puding nem az dolog, ami agysebészi tudást és marha nagy odafigyelést igényel, csak benne most feltámadt ez a gondolat, és kész. Ilyen lendületesen sétál is oda a hűtőhöz megint, kinyitja aztán csak áll előtte.
- Na jó, milyen pudingot szeretnél? - csak mert ugye vannak alap dolgok, meg amit az ember saját maga variál, és erre kíváncsi, csak mert nem igazán ismeri a fiú ízlésvilágát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=159740#post159740][b]Sharlotte Johanson - 2013.08.06. 17:11[/b][/url]

Nem mintha úgy nem lenne elég hideg, de ha már shake, akkor bizony tényleg kell bele jég, ahogyan azt a fiú javasolta neki, így í mosogatóba helyezett jégtartóhoz sétál, és lassan engedve rá vizet kinyitja, hogy a kockák, amik már elváltak a műanyag faltól szépen belepotyogjanak a papírpohárba. Masszív, tehát nem kell félteni.
Persze ennyivel nem lesz vége a találkozásnak, hogy kész az innivalója és továbbálljon rögtön, hanem felajánlja segítségét, kicsit lazán, érdekes felszólítással, de ő ilyen, majd hozzászokik mindenki, vagy tesz rá magasról mit gondolnak róla.
- Okés, kikeverem - és egy kedves mosoly is kell hozzá, amíg tekintetemmel követem a tej útját a pultig, és gondolkozok következő kérdésein. Persze elvigyorodok, aztán összerakom a választ fejemben és mondom is.
- Tökéletes. A málnát pedig nagyon szeretem, de ha keverni akarjuk, akkor csoki menjen mellé - csak egy kis ötlet, de punccsal tényleg nem olyan jó, és azt meg nem tudja, hogy a vegyítéshez mennyire ragaszkodik a srác. Ha nem, akkor maradhat sima vanília, azt még ő is szereti. Viszont nem készül ám el csak úgy, hogy állnak, és nézik az összetevőket, amikből ráadásul az összes nincs is elővéve. Valami fontos hiányzik, a por. Valahol a szekrényekben kell lennie, fent, emlékszik rá, hogy látta, de hogy hl, arra nem. Így ha esetleg nem ad Caius konkrét információt, akkor az összes felső ajtót kinyitja, és amíg meg nem találja, így megy a végéig. Vagyis az utolsó előttiig, mert ott van. Kivesz egy vaníliásat, aztán a fiúra nézve kihajol az ajtó takarásából.
- Csoki is kell? - ha igen, akkor olyat is vesz ki, ha meg nem, akkor egyértelműen hanyagolja az ötletet. De a kis edény keresése, amibe a porokat kikeverheti sem maradhat el, így most lehajol, hogy ott szerencséjére rögtön ráakadjon a megfelelő darabokra. Meg olyanra is, amiben a másik megcsinálhatja majd magát az édességet, tehát gyors azt is kikapja a pultra, majd becsapja az ajtót.
- Tessék - valamiféle szusszanás, aztán fogja is a tejet, egy laza mozdulattal kibontja, önt az edényekbe egy keveset, és a porok kibontása után azokat is beledönti a helyükre. Fakanálra lenne még szüksége, azzal imádja kikeverni a pudingot, és akkor már mehet is. Kiskorától kezdve ez volt a reszortja, ha hasonló édesség készült otthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=161551#post161551][b]Sharlotte Johanson - 2013.08.11. 18:00[/b][/url]

- Persze, hogy maradt - és semmivel se foglalkozva keresett vett elő egy másik poharat, hogy a méretes papírpoharából öntsön át. Ment bele jég is, meg a shake is, ami jelen esetben málna-eper-banán-alma, és még egy szupertitkos, nagyon finom összetevő elegye. Ezt nyújtotta át lelkesen a fiúnak, várva a reakciót, aztán továbblépve, mert a puding nem csinálja meg magát.
- Te meg nem tudod, ugye? - hát persze, hogy de, csak ezt azért még muszáj, feltétlenül bele kell kötnie, és Lotti nem bánja, nem fogja megölni érte, csak édesen visszamosolyog. Ez a "most nem nyírlak ki, de sok nem kell hozzá" mosoly, amit soha nem gondol komolyan, mert az már egy másik megnyilvánulás lenne, ha komoly szándékait szeretné bemutatni.
A következőkben már csak a port kell kikevernie, aminek hamar neki is áll, de még ehhez is kap instrukciókat. Áh, nem baj. Csak visszamosolyog, aztán keveri tovább, nyomkodja szét a kis csomókat, ahogyan szokta, de hagyva is, egyéni kérésre. Neki mindegy milyen, de általában csomómentesre szokta kikeverni. Ha végzett egyértelműen és elég feltűnően letette, aztán a fiúra figyelt, aki arra kérte, hogy meséljen. Hát, azt éppenséggel tudna, csak akkor egy darabig itt ülnének, vagy épp állva hallgatná órákig. Egy másik esetben viszont menekülne előle nagyjából harminc perc után, de ez nem lesz kipróbálva.
- Nem mondhatnám. Az utolsó pillanatra szoktam hagyni, nem hetekben, hanem napokban mérve. Vagy akkor se, és csak úgy átslisszanok, nem bonyolítom túl - ebből nagyon lejön, hogy neki nem a jegyek számítanak, hanem hogy átmenjen, és ezt már kialakította magában régen. - Harmadikos vagyok, de igazából most végzősként itt hagyhatnám már a sulit.. Csak nem jött össze - ez a gondolat mindig visszatér, de már nem érdekli, csak reflex. Kibírja még ezt a két évet, jól érzi magát, aztán meg lelép, és éli a kis életét, valahol máshol, úgy, ahogyan ő szeretné. Szép, de kicsit sem konkrét elképzelések.
- Te meg mt vagy. Azt hiszem azon a kviddicses szakon, tehát... mennyi is van még hátra? Elsős vagy ha jól tudom - azért furcsa, hogy mennyi mindent képes megjegyezni. Talán túl sokat is, mindenkiről nagyjából tudja mit merre, akikkel beszélgetett és valamivel szorosabb kapcsolatot alakított ki, szóval a barátok és majdnem barátok, ellenségek, ilyenek.