Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Kornélia

A beosztási ceremóniát követően Agnes az első adandó alkalommal megszökött a nagyteremből. Feszélyezte a sok ember, és úgyis mindenki az eridonosokra figyelt, így kihasználva ezt szépen kiosont egy óvatlan pillanatban. Gondolta, úgysem kelt nagy feltűnést, ha egy emberrel kevesebb ül a Rellon asztalánál, mégsem tartanak névsorolvasást. Vagy igen? A gondolatra már kezdi is rágcsálni a mutatóujja körmét, de szerencsére gyorsan ráébred, hogy nem szabad. Most olyan szépen megnőttek végre a körmei, hogy az elmúlt két hétben, amit otthon töltött, nem rágta egyáltalán. Tegnap érkezett vissza az apukájával, és még jártak a cukrászdában is, mielőtt ő visszament volna Gotlandra, de persze megígérte, hogy azonnal ír, amint kiderül, melyik házba került. A nagyteremből így azonnal a toronyba szaladt, ahol a baglyokat tartják és a már előre összekészített levélpapírra gyorsan ráfirkantotta az örömhírt, hogy ő is Rellonos. Már egészen eksztatikus állapotban van egyébként ettől a hírtől, hiszen ez azt jelenti, hogy ugyanabba a házba került, ahol az apukája is tanult és prefektus is volt, meg kviddicsjátékos, ő pedig mindennél jobban szereti őt és szeretne a nyomdokaiba lépni. Szeretné, ha büszke lenne rá. Persze, azt mondja, már most is nagyon büszke rá és akkor is az lenne, ha levitás lenne vagy navinés, de ettől még Agnes mindig is úgy érezte, hogy vagy Rellon vagy semmi. Szorongott is ezen tegnap estétől a beosztási ceremóniáig egészen, és még akkor sem sikerült teljesen megnyugodni, amikor a választást már hallotta és beült a nagy rellonosok közé. Még akkor sem hitte el teljesen, amikor már a levelet hajtogatta össze. Még most sem hiszi el igazán. Még remeg a keze az izgalomtól, és bár próbál komoly maradni, ahogy az egy nagylányhoz illene, el-elmosolyodik. A bagoly már elrepült, ő pedig az oldalán lógó táska fülét szorongatva - valahová el kellett tenni a levél megírásához szükséges dolgokat ugye, hiába néztek rá furán, minek neki táska, még ha kívülről csak akkora is, mint egy levélboríték  - inkább a folyosón téblából ahelyett, hogy visszatérne a nagyterembe, és végül a konyhába téved be. Azazhogy, lépéseket hallott, és oda menekült be, ez volt a legközelebbi nyitva lévő ajtó, egy másikkal hiába próbálkozott, nem engedett a kilincs.
- Hejsan! - köszön zavarában svédül a bent nagy munkában lévő manóknak. Megzavarta volna őket? - Izé... bocsánat. Helló. Jaj... nem is akarok zavarni. Készíthetek magamnak egy kakaót? - érdeklődik. Nem kérné, hiszen az plusz munkát jelentene a kis lényeknek, de az egyikük már pattan is és tölti neki bögrébe a gőzölgő italt, hogy Agnes csak tátott szájjal figyeli az egészet.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=854865#post854865][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2022.10.21. 13:36[/b][/url]

Kornélia

A beosztási ceremóniát követően Agnes az első adandó alkalommal megszökött a nagyteremből. Feszélyezte a sok ember, és úgyis mindenki az eridonosokra figyelt, így kihasználva ezt szépen kiosont egy óvatlan pillanatban. Gondolta, úgysem kelt nagy feltűnést, ha egy emberrel kevesebb ül a Rellon asztalánál, mégsem tartanak névsorolvasást. Vagy igen? A gondolatra már kezdi is rágcsálni a mutatóujja körmét, de szerencsére gyorsan ráébred, hogy nem szabad. Most olyan szépen megnőttek végre a körmei, hogy az elmúlt két hétben, amit otthon töltött, nem rágta egyáltalán. Tegnap érkezett vissza az apukájával, és még jártak a cukrászdában is, mielőtt ő visszament volna Gotlandra, de persze megígérte, hogy azonnal ír, amint kiderül, melyik házba került. A nagyteremből így azonnal a toronyba szaladt, ahol a baglyokat tartják és a már előre összekészített levélpapírra gyorsan ráfirkantotta az örömhírt, hogy ő is Rellonos. Már egészen eksztatikus állapotban van egyébként ettől a hírtől, hiszen ez azt jelenti, hogy ugyanabba a házba került, ahol az apukája is tanult és prefektus is volt, meg kviddicsjátékos, ő pedig mindennél jobban szereti őt és szeretne a nyomdokaiba lépni. Szeretné, ha büszke lenne rá. Persze, azt mondja, már most is nagyon büszke rá és akkor is az lenne, ha levitás lenne vagy navinés, de ettől még Agnes mindig is úgy érezte, hogy vagy Rellon vagy semmi. Szorongott is ezen tegnap estétől a beosztási ceremóniáig egészen, és még akkor sem sikerült teljesen megnyugodni, amikor a választást már hallotta és beült a nagy rellonosok közé. Még akkor sem hitte el teljesen, amikor már a levelet hajtogatta össze. Még most sem hiszi el igazán. Még remeg a keze az izgalomtól, és bár próbál komoly maradni, ahogy az egy nagylányhoz illene, el-elmosolyodik. A bagoly már elrepült, ő pedig az oldalán lógó táska fülét szorongatva - valahová el kellett tenni a levél megírásához szükséges dolgokat ugye, hiába néztek rá furán, minek neki táska, még ha kívülről csak akkora is, mint egy levélboríték  - inkább a folyosón téblából ahelyett, hogy visszatérne a nagyterembe, és végül a konyhába téved be. Azazhogy, lépéseket hallott, és oda menekült be, ez volt a legközelebbi nyitva lévő ajtó, egy másikkal hiába próbálkozott, nem engedett a kilincs.
- Hejsan! - köszön zavarában svédül a bent nagy munkában lévő manóknak. Megzavarta volna őket? - Izé... bocsánat. Helló. Jaj... nem is akarok zavarni. Készíthetek magamnak egy kakaót? - érdeklődik. Nem kérné, hiszen az plusz munkát jelentene a kis lényeknek, de az egyikük már pattan is és tölti neki bögrébe a gőzölgő italt, hogy Agnes csak tátott szájjal figyeli az egészet.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=855051#post855051][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2022.10.23. 21:57[/b][/url]

X nemakarom X zenésdi X taláralatt

Ez az egész nem volt rendjén. Egyszerűen nem. Mardosta bűntudata a múltbéli tette miatt és -szerinte- egyedül csak magának köszönhette, amibe keveredett. Miért nem tudta visszafogni magát? Miért jött ki a sodrából? Egyszerű a válasz: kamasz. A valóság pedig az, hogy valami olyasmire akarták kényszeríteni a szülei, amely nemcsak őket, de az egész varázslóvilágot veszélyeztette volna. Ő persze helyesen járt el, ám nem úgy, ahogy rendjén lett volna. Csúnya ilyet mondani, de talán jobb is így.
Mindent el akart felejteni. Önzőn hangozhat, de nem is nagyon érdekelte más akkor a saját baján kívül. Jól esett volna neki, ha beszélhetne erről Zalánnal és Kornéllal. Vajon tényleg el merné mondani nekik? Biztos csalódnának benne, de talán ennek ellenére a KKZ trió ugyanúgy megmaradhat.
Az évnyitó elején ugyan  megmutatkozott, de a vacsorát nem várta meg, helyette csak kilógott a teremből. Semmi kedve nem volt tettetni a boldog boszit, ráadásul étvágya sem nagyon akadt. Aladár persze végig a nyomában volt, próbálta felvidítani a lányt, de az igyekezett nem tudomást sem venni az árnyékáról, mely ezt felfogta és visszahúzódott.
A konyha felé vette az irányt, nem látta az őt megelőző elsőst. A nyikorgó ajtót belökte, szemeit szipogva törölte bele talárja ujjába, hogy elrejtse szomorúságát s csak ekkor találkozott szembe az épp kakaót kapó lánykával.
- Neked nem az évnyitón kellene csücsülni? - tette fel kérdését, de nem is nagyon merült bele a részletekbe jobban. Leült hát mellé és a bánatát korábbról kiszúró manócska hamar töltött egy bögre kakaót Kornéliának is.
- Jaj, nem kellett volna - meglepődött, ám a kedveske mosoly láttán nem is folytatta inkább, csak megköszönte illedelmesen - Köszönöm - aprócska mosollyal viszonozta a manóét, mely hamar visszaszaladt a dolgára. Tulajdonképpen nem is számított rá, és ez a gesztus  megmelengette a szívét.
Kakaójában elsüllyedő kanalát a zsebében pihenő pálcájával egy pillanat alatt megbűvölte, hogy az táncraperdülve a csészében kavarni kezdhesse italát.
- Szóval hogy-hogy itt? - nézett fel ismét a lányra kékjeivel, melyek enyhe rózsaszínben játszottak szomorkás hangulata miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=855094#post855094][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2022.10.25. 12:04[/b][/url]

- Jaj, de kedvesek vagytok. Nagyon szépen köszönöm - mosolyog rá a manóra, akitől a kakaót kapta, és már le is huppan az első székre szerencsére, amikor nyílik az ajtó. Össze is rezzen, hogy majdnem kilöttyen a kakaó a bögréből. Most már lehet, hogy ettől remeg a keze, nem az izgalomtól, hogy a Rellonba osztotta a bot? Merthogy éppen észrevehetően remeg a keze, ezért kénytelen mindkét tenyerét a bögre meleg oldalára tapasztani, úgy mégiscsak stabilabban tudja fogni azt. Nem hiányzik, hogy máris leöntse a szépen vasalt talárját. A hozzá intézett kérdés megakasztja kicsit, csendben bámul fel a lányra, aki betoppant, miközben agya hevesen pörög, mit is mondhatna. Nem kellene már első nap büntetést kapnia, ha nem muszáj.
- Lehetségeeees... - szólal meg végül, a szó szinte vontatottam esik ki a szájából, ahogy nyakát a válla közé húzza és félig a gőzölgő bögre mögé bújik. Nem lehetne, hogy most összezsugorodjon és eltűnjön egy egérlyukban? Biztos van itt néhány, amilyen ódonnak tűnik ez a kastély is. A manók szerencsére elterelik a másik lány figyelmét, mivel neki is töltenek kakaót. Milyen kis segítőkész és kedves lények, állapítja meg magában, és a gondolattól mosolyra húzza a száját, tekintetével követve az előtte elhaladó manót. A kakaótól talán váratlanul akadt társa is elfeledkezik az iménti kérdésről, bár túl nagy reményei nincsenek. Szeme sarkából megállapítja, hogy talárja alapján eridonos lehet. A színek erről árulkodnak. Belekortyol a kakaóba is, ami nagyon finom, annyira, hogy egy akaratlan "mmmm" hanggal nyugtázza, és bár nem húzza ki magát szálegyenesre, ahogy illene, mégis felenged kicsit a szorongása és már nem próbál összezsugorodni. Szinte már otthon érzi magát egy pillanatra, mielőtt újabb kérdést kapna. Upsz. Igazán csendben maradhatott volna.
- A mosdót kerestem - dönt egy hihető füllentés mellett. Ha a természet hív, annak ki tudna nemet mondani? Legfeljebb azok a híres guruk, akikről a mágiatörténet könyvek valamelyikében olvasott. - Meg kicsit túl sok volt az ember, de mindjárt visszamegyek, csak ezt megiszom előtte. Isteni finom. Szerinted is?