36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Carolyne Mysler
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Írta: 2019. október 23. 20:15 | Link

Nakahara Daisuke

Szép komótosan sétáltam le a Konyhába ahol egy kis főzőcskézést terveztünk egy Levitás kis barátocskámmal. Ő még nem érkezett meg így én előkészítettem egy két hozzá valót ami rá várok. Csak egy kis egyszerű tésztát fogunk készíteni, remélem nem gyújtunk fel semmit,Szeretek főzni de kicsit ügyetlen vagyok a konyhai eszközökkel, gyakran elvágom az ujjam vagy megégetem magam. Körülbelül 1 hete főztem utoljára és akkor a jobb karomra borítottam a forró olajat így azóta is be van kötve az alkarom, Úgyhogy igen eléggé ügyetlen vagyok. Sokszor le estem a konyha pultról és a Székről amikor valami kellett a felső polcokról. Remélem azért szegény fiúra nem fogom rá hozni a frász ha valami történik.
Utoljára módosította:Carolyne Mysler, 2019. október 24. 20:31
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2019. október 24. 20:23 | Link

Carolyne

Szemeimet erősen dörzsölve mászok le a Levita tornyából, vállamon már a jól megszokott és szinte ikonikussá vált vászontáskával, melyben ott lapul az elengedhetetlen vázlatfüzetem, mely' a kapcsolódási pontot szolgáltatja számomra a világhoz. A nyuszis mamuszom minden egyes kanyarban hangosan nyikorog a kastély kőpadlóján, ahogy folyosóról folyosóra rovom a köröket. Egyesek talán túl femininnek gondolnának egy tizenhat éves fiúhoz képest, azonban szerintem semmi rossz sincs abban, ha az ember egy kicsit szereti a rózsaszínt, meg a cuki dolgokat. Ahonnan jöttem, ott sem voltak engedékenyek azzal kapcsolatban, ha egy kicsit jobban hasonlítottál az ellenkező nemre, de mintha egy icipicit mégis elnézőbbek lettek volna. Lehet csak azért, mert Fukuoka amúgy is egy minden kultúrával megfűszerezett város, ahol ha az ember színes hajjal vagy pirszingekkel megy végig az utcán, akkor az az emberek tömeges áramlásától úgy sem fog látszani, hisz elveszik, akárcsak hangya a ködben. Ugye jól mondtam? Nem értem még én ezekhez a magyar szólás és közmondásokhoz.
Épp jókor érkezek meg a Konyhába, ugyanis ahogy befordulok az ajtón, a hasam hangos korgásba kezd. Jómagam ugyan a hangot magát nem hallom, azonban az ekkor bekövetkező gyomorfájdalmat azon nyomban érezni kezdem. Csak ügyetlenül megvakarom a fejem, majd jó gyerekhez méltóan meghajolok a rellonos leányka előtt. Leveszem a szatyrot a vállamról, majd bőszen turkálni kezdek benne, mígnem kezeim közé akad a füzetem, amit rögtön elő is kapok, hogy aztán gyors kézmozdulatokkal lefirkáljam azt a néhány szót, ami az agyamba ötlött.
- Mi csinálni ma? - Mutatom fel a papírhalmazt, de már rakom is le, hogy a lány válla felül ki tudja kukucskálni és megleshessem a már előkészített terepet.    
Hozzászólásai ebben a témában

Carolyne Mysler
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Írta: 2019. október 24. 21:10 | Link

Love Nakahara Daisuke Love


Amint a fiú belépett azonnal köszöntem neki, majd elolvasva irományát a hozzá valókhoz fordultam
- Valami kis egyszerű tésztára gondoltam ha nincs ellenedre - mosolyogtam rá.
Nuszis mamuszán nem tudtam nem mosolyogni annyira aranyos voolt!
Maga az egész fiú iszonyat aranyos! nagyon jól áll neki a rózsaszín, de ez a mamusz, egyszerűn imádom, olyan cukiii.
- Ettél már Milánóit? Én nagyon szeretem, van kedved azt főzni?
Csillogó szemekkel néztem fel a nálam magasabb fiúra, mindenki mellett eltörpülök, szerintem az egész iskolában nincs nálam alacsonyabb...erről leszek híres, a hiperaktív pici rellonos lány.
Szinte körbe ugráltam szerencsétlen fút annyira izgatott voltam a kis főzőcskézés miatt. Remélem nem ijesztem meg szegényt, nem szeretném elüldözni vagy ilyesmi, egyszerűen csak ilyen vagyok, Mint egy kis Duracell nyuszi. Lehet ha megkérdezik mi a becenevem nem a Carlyt mondom ,hanem a Duracell nyuszit Kicsit sem lenne fura ha így hívnának de, imádnám.
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2019. október 25. 13:24 | Link

Carolyne

Odaállok a lány háta mögé, majd kikukucskálok válla felett, hogy lássam, mi is készül éppen. Nem esik nehezemre, pedig ázsiai genetikám miatt elég alacsony növésű vagyok, azonban a lány még nálam is pöttömebb. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjam el magam ezen a tényen. Ha sok önbizalommal rendelkező egyén lennék, akkor talán még a buksiját is megsimogatnám, de sajnos vagy nem, az élet ezzel sem áldott meg. Így csak állok, alsó ajkamat beszívva, pilláimmal sűrűn pislogva és várom a következő utasításokat. Kicsit igaz hátrébb lépek, hogy ne legyek a másik személyes terében, mikor az megfordul, hogy ismét hozzám beszéljen. Bizonyára kellemes hangja lehet, legalább is én így képzelem el. Nem ismerem még a sztereotípiákat, hogy csak úgy elítéljek valakit, amiért valamelyik ház tagja. Számomra egyenlő mindenki. Az pedig, hogy Carly egyáltalán nem sieti el, amit mond, már épp elég imponáló tényező számomra, hogy kedveljem a másikat. Nagyon megkönnyebbíti a helyzetemet, mert így szépen és komótosan olvashatom le a szavakat az ajkairól, miközben kapok arra is elegendő időt, hogy az agyamban értelmezni tudjam a magyar nyelv szépségeit.
- Az lenni micsoda? - Döntöm oldalra a fejemet, kezemben bőszen szorongatva a jegyzet és vázlatfüzetemet. Sok minden beszivárgott már Japánba, amik amúgy az európai kultúra részét képezik, de erről a "Milánói" nevezetű étekről még sosem hallottam. Na jó, hallani lehet sikerült róla, de kóstolni ezer százalék, hogy nem volt még lehetőségem. Imádom a külföldi ízeket, szóval biztos vagyok benne, hogy ez is ízleni fog. Egyik kedvencem például a hamburger, ami szinte minden hétvégén a menün volt, annyira imádta a család. Vajon azt is csinálunk majd? Jaj, alig bírok magammal, nagyon izgatott vagyok! Végre egyedül - oké, még mindig egy másik diákkal, de már szülő nélkül - főzök!
Hozzászólásai ebben a témában

Carolyne Mysler
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Írta: 2019. október 25. 14:10 | Link


 
Love Nakahara Daisuke  Love



Mosolyogva figyelek fel a fiúra miközben olvasom kérdését Majd elkezdem magyarázni neki mi is az a Milánói.
- Egy egyszerű paradicsomszószos darálthúsos tészta amit majd szépen megszórunk sajtal. Szereted a sajtot?? Én szinte bolondulok érte, az összes imádom még a büdös sajtot is! Ne haragudj, hogy ennyit dumálok, de szeretek beszélni..
Kicsit elkalandoztam már a lényegtől.
Szeretek beszélni ezt le se tagadhatom, de nem is akarom! Bárcsak a sulis anyagokat is igy tudnám lökni mint azt a sok butaságot.

Ismét felnéztem a fiúra csillogó szemekkel.
- A tésztát szeretnéd kifőzni vagy inkább megpiritani a darált húst? Nekem mindegy mit csinálok így te csináld azt amelyikhez csak kedved van!
Széles mosolyom le se lehetne törölni. Mar alig várom, hogy kész legyen a mennyei étek. Már kezdek éhes lenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2019. november 1. 12:55 | Link

Carolyne

Izgatottság bugyog fel belsőmben, ahogy a lány vállán áttekintve lebámulok az asztalra helyezett hozzávalókra. Kezeim izzadni kezdenek, ahogy eljut agyamig a tudat, hogy én bizony itt főzni fogok, méghozzá egyedül.  Jól lehet van társaságom, így teljesen nem vagyok magányos, mégis a lány szavaiból kiszűrve, valamit majd a procedúra során egyedül kell majd elvégeznem. Odahaza sokat ügyködtem a konyhába, hisz sokszor akadt olyan, hogy édesanyám késő estig dolgozott, nekem pedig ennem kellett valamit. Persze ilyenkor csak bedugtam a rizsfőzőt aztán csináltam egy kis onigirit, szóval semmi komoly dolgot nem készítettem, ha sütés-főzésről beszélünk. Pláne nem fogtam még hozzá soha ehhez a makaróninak elnevezett étekhez. Csendben pislogok, ahogy ügyelek arra, hogy minden szót leolvassak majd azokat a fejemben értelmezni is tudjam. Bár úgy látszik nagyon izgatott a kis kalandunk miatt, ezt onnan gondolom, hogy legnagyobb balszerencsémre hadarni kezd a lány. Egy ideig sikerül leolvasnom a szavakat ajkairól, de a darált hús után minden egy maszlaggá válik.
Így hát nem tudván, hogy mi legyen a következő lépésem, csak mosolygok a másikra, mikor is az végre befejezi előző monológját, majd ismét felém fordul s ezúttal sokkal nyugodtabb tónusban tárja elém leendő feladataimat.
- Csinálni tészta – jutok végül a konklúzióra, amit egy hatalmas mosollyal írok le a füzetembe ismét. Ha így folytatom, nagyon gyorsan be fog telni a kicsike, az biztos. Fogom, és elejtem a kis füzetet három számmal nagyobb pulóverem zsebébe, majd a tészta keresésére indulok. Nem telik belé sok, mire meg is találom a kis zacskós köretnek valót, aztán pedig csak állok és egyik kezemben a metéltel, teljesen összezavarodottan. Carly azt mondta, hogy főzzem meg, de vajon hogyan? Ehhez kellene még edény és víz is, nem? Így hát leteszem a zacskót, majd újabb beszerző körutam alkalmával összegyűjtöm a még hiányzó dolgokat. Végül felteszem a vizet, majd újfent a lány felé fordulok, hogy elüssem azt az időt, ameddig a víz felforr.
- Te szeretni milánói? Lenni finom? – gondoltam elüthetnénk az időt valamivel, ameddig a  elkészül aminek kell, szóval előkapom ismét a kis kommunikációs szerkezetemet, majd írni kezdek belé, hogy aztán felmutassam a lánynak, miközben abban reménykedek, hogy el tudja olvasni az írásomat.

Hozzászólásai ebben a témában

Carolyne Mysler
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Írta: 2019. november 4. 21:03 | Link

Love Nakahara Daisuke Love


Mosolyom lemoshatatlan volt, ahogy végig azt figyeltem, hogy a fiú a tésztát keresi majd a lábast.
látszik, hogy néha kicsit tanácstalan, de utána rájön, hogy mi hogyan megy.
Amíg ő a tésztának való vizet rakta fel forrni én a darált húst kezdtem el pirítani.
- Igen nagyon szeretem a Milánóit és nagyon finom is! Anyukám sokat csinált régebben, nagyon sokat főz otthon. Tőle tanultam meg főzni.
Mosolyom csak úgy sugárzott mikor Édesanyámról kezdtem el mesélni, Ő egy csodálatos Asszony, nagyon sokat foglalkozott velünk Apa halála óta, tudom hogy őt is megviselte mégis kitartott mellettünk, ahogy mi is mellette, csodálkozom néha, hogy mennyire is erős.
Ha valaki rá néz, csak egy vékony törékeny boszorkányt lát, de nem is tudják mennyire erős, kitartó és Bátor.
Miközben anyukámon gondolkoztam a húsi szépen megpirult így a paradicsomszószt a szeletelt gombát hozzá adtam, Lassan kész is...Ha anya ezt látná..utoljára nem is tudom mikor főztem
- Mond csak sokat szoktál főzni? Vagy ez most ilyen kivételes alkalom? - fordultam félig a Fiú felé és kíváncsian pislogtam rá a szemüvegem mögül.
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2019. november 5. 20:24 | Link

Carolyne

Nézem ahogy a gőz pörgettyűként száll fel a vízben rotyogó tésztából. Ujjaimat az üst fölé tartom és játszadozni kezdek a levegőtömeggel. Kis köröket járok le, néha mintha csak egy bűbájt próbálnék ki pörgetem meg őket a leglehetetlenebb pozícióban, ám a pára melegsége és nedvessége miatt ujjbegyeim hamar úgy kezdenek el kinézni, mintha már egy órája vízben áztatnám őket, így hamar abbahagyom. Azért elraktározom a látványt a fejemben, hisz kifejezetten szép látvány volt ahogy végtagjaimat beborította a gőz. Elég megnyerő munkásosztálynak való gőzgép plakát lenne belőle, az biztos. Bár nálam talán csak egy újabb felvetődő festmény ötlet lesz, ki tudja. Zsebre dugom mancsaimat, majd visszafordulok a lányhoz. Igen, megint elkalandoztam, de nálam megesik az ilyen. Anya szerint a kreativitás tehet róla, hogy az miatt képes vagyok olyan dolgokat is észrevenni, ami másoknak totál természetes avagy egyáltalán nem mozgatja meg a fantáziájukat. Azonban nekem minden olyan, mintha most látnám először. Hálás vagyok azért, hogy legalább ha hallani nem is, de látni látok valamennyit, így próbálok annyi mindent befogadni, amennyit csak tudok. Hátha egyszer már nem lesz rá alkalmam. Ki tudja, az élet nagyon kiszámíthatatlan. Most itt főzök Carly-val, de lehet, hogy a következő pillanatban belebeg ide egy sárkány vagy kitör a zombiapokalipszis. Ezért nagyon fontos, hogy mindent figyeljünk meg, amíg tehetjük. Bár most eléggé ellent mondom a szavaimnak, hisz Carly-ra már egy ideje nem figyelek. Látom, hogy mozognak ajkai, de a szavak valahogy nem formálódnak mondattá az agyamban. Olyan lehet ez, mint mikor valaki csak a zajt hallja, de a valódi beszédet nem.
- Ano... - írom le az "izét" japánul, de gyorsan kapcsolok, hogy rossz nyelv, így már firkantom is át, hogy rendezetlen magyarságommal újabb fázis íródjon be a füzetembe - Szeretni főzni. Főzni sok. Segíteni anyukának. Én lenni sokat egyedül, lenni muszáj főzni - úgy koncentrálok a szavakra, hogy ujjbegyeim elfehérednek a ceruza fogásától, nyelvem pedig minden egyes kanyarított betűnél ki-kikandikál ajkaim közül. Valóban, sokat főztem otthon, s még ha nem is lett a legjobb, anya mindig örült annak, hogy valamilyen meleg étel várta amint hazaért a hosszú és fárasztó műszakjából. Sosem fogom elfelejteni azt a kedves mosolyt, ami ilyenkor arcára kiült. Sajnálom, hogy csak Budanekeresden találtunk megfizethető lakást, így ezt - a bentlakásosság miatt - a szokásomat már csak szünetekben kamatoztathatom újra.  
Hozzászólásai ebben a témában

Carolyne Mysler
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Írta: 2019. november 10. 20:57 | Link

  Love Nakahara Daisuke Love


Lassan a hús is jóra pirult,nekem közben testvéreimen járt az agyam, olyan rég láttam őket..lassan haza kellene látogatnom...Már nagyon hiányzik a családom.
- Sokat voltál egyedül? A szüleid nagyon sokat dolgoztak? - kíváncsian tekintettem a fiúra. - Vagy esetleg nincs tesód?
Ahogy rá kérdeztem azonnal a saját családom képe reppent fel szemeim elé.
Az a bizonyos kép ami a szobámban van az ágyam mellet. Rajta van Apa,Anya,Dante és Vergil és Én a kezemben Cicámmal Maya-val.
Ez a kép nagyon régi. Még Maya nagyon Pici volt, és mi is fiatalabbak voltunk. Én vagyok a legfiatalabb, Csak percek kérdése hiszen 3-as ikrek vagyunk.
- Tudod Mióta édesapám elhunyt, 4-en maradtunk, Anya és a két ikerbátyám, nagyon sokat segítettem édesanyukámnak Főzni a fiúkra,így nagyon sokat főztem. -néztem szemeibe miközben meséltem, sose meséltem senkinek ilyet magamtól, de benne megbízom.
Igazából, elég kevesen tudják, hogy van két ikerbátyám, nagyon hasonlítunk egymásra, a különbség az, hogy a bátyáimnak fehér a haja, Én csupán befestettem barnára, bár már hiányzik egy pöppet, ki tudja, lehet következőnek hagyom lenőni..
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2019. november 12. 10:51 | Link

Carolyne

Teljesen meg is felejtkezem arról, hogy a tésztát felraktam főni, s ha Carolyne nem pillant rá az általa patronált húsra, én sem veszem észre, hogy a lábasomból a víz lávaként bugyog ki. Ijedten kapok fejemhez, hirtelen felindulásból pedig még a fazék fülét is megfogom. Abban igazat mondtam, hogy sokat főztem a közelmúltban, azonban azt az aprócska részletet elfelejtettem megemlíteni, hogy abszolúte katasztrófa vagyok ezen a téren. Leégetett ételek, tönkrement lábasok és még sok szép más van a repertoáromban, melyeket talán a lány is megcsodálhat nemsokára.
Fájdalmasan szisszenek fel, nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy rájöjjön az ember, hogy rosszat cselekedtem. Ám ekkor már késő, az ujjaimba nyilalló fájdalom hatol, én pedig amilyen gyorsan csak tudom, ellököm magamtól, ami a kezeim közt van. Ugyan az edény nem borul ki, de sikerül épp annyira eltaszítanom, hogy a tűzről lekerüljön. Így a metélt megmenekül. Persze attól még a kezem fáj, akármennyi ideig is tartom a hideg víz alá. Bár a fájdalom alábbhagyott, a kellemetlen találkozásnak így is megmarad a nyoma, vörös ujjaimon. Na most aztán szépen bemutatkoztam Carly-nak. Annyi szerencsém azonban akad a mai napban, hogy még képes vagyok leolvasni a az utolsó kérdést a szájáról.
- Lenni nővér, Junko. Én szeretni ő nagyon. Anyuka lenni, apuka nem, így csinálni sok minden együtt - fogom még ép ujjacskáim közé a ceruzát, miközben sérült bal kezemet a pulóverem ujjába rejtem. Majd később meglátogatom vele a Gyógyítót.
- Ikerbáty? - Szemeim felcsillannak, ahogy elhajolok a pultra helyezett könyvecskémtől. Mindig is szerettem volna egy olyan tesót, aki úgy néz ki, mint én. Bár persze itt annak a veszélye is fennáll, hogy esetleg ő is azzal a hibával születik, mint én, ezt pedig senkinek nem kívánnám. Lehetne arra gondolni, hogy legalább akkor lenne valaki, aki megértene, de nem, nem szeretném senkitől sem elvenni a hallás örömét.  
Utoljára módosította:Nakahara Daisuke, 2019. november 12. 10:52
Hozzászólásai ebben a témában

Carolyne Mysler
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Írta: 2019. november 18. 19:54 | Link

Love Nakahara Daisuke  Love


Ijedten néztem végig, ahogy megégeti újait.
- Te jó isten jól vagy? - Aggódó tekintettel kémleltem bal kezét amit pulcsija ujjába rejt.
Remélem csak kisebb égési sérülése van...
- Igen...van 2 ikertestvérem, Dante és Vergil,Nagyon hasonlítunk egymásra, csak én a fehér hajam befestettem barnára. azon kívül semmi különbség nincs közöttünk. már kezd hiányozni a fehér mondjuk....A nővéred is itt tanul? Vagy ő nem?
Érdeklődve vártam válaszát. az én tesóim nem járnak ide, ő odahaza maradtak anyuval.elég rossz is ez így, hiányoznak az ikreim, az a sok bolondozás, az a sok vicces párna háború amit az egész lakásban lerendeztünk. Sok ilyen volt. Mikor kisebb voltam csak ők voltak nekem, nem voltak szükségeink barátokra, hiszen ott voltunk egymásnak, több nem is kellett.
napi 24 órában együtt voltunk, volt olyan hogy csak úgy az egyik szoba padlóján aludtunk mind a hárman. Ilyen testvérek mellett lány barátokra se voltak szükségeim.
kicsit elkalandoztam a lényegtől..
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint