36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. március 24. 10:36 | Link

Carolina

Nem hiszem el, hogy megint lekéstem a vacsorát. Frusztráltan túrok a hajamba, miközben a folyosón ácsorogva próbálok visszaemlékezni a konyhába vezető útra, lévén üres a hűtőm és semmi kedvem kotyvasztani. Már így is szédelgek, ami nem könnyíti meg a dolgom. Melyik szárny? Melyik emelet?
Egyáltalán, elérek addig, mielőtt éhen halnék?
Azt homályosan sejtem, hogy a nyugatiban van, szóval arra indulok el. Útközben aztán nagy nehezen eszembe jut, hogy vannak portrék is a világon, úgyhogy szerzek magamnak egy túlbuzgó kalauzt. Egy részem sejti, hogy ez végzetes ballépés volt, mert az épületben előforduló képkeretek mennyisége és elhelyezkedése sztalker-paradicsommá változtatja a folyosókat. Azonban mostanra elkezdtem émelyegni is, úgyhogy ideje rendbe rakni a vércukromat.
Alig lépek be, megrohamoznak és kivételesen hihetetlenül hálás vagyok a manóknak. Egy bögre kávét és valami egyszerűt kérek, mielőtt lerogynék a legközelebbi székre, az asztallapot bambulva.
Nem poén, hogy nem emlékszem, mikor ettem utoljára.
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. március 31. 16:02 | Link

Riley

Mivel a manóknak be szoktam segíteni, így mindig tudom előre a menüt. A mai annyira nem jött be, így nekiállok főzni. Ma estére is olasz kaja lesz, hát mi más. Bár igazából nem hagyományosan olasz, csak egy hasonló ízvilágú. Csilis csirkecomb készül sajtos spagettivel. Nemrég találtam ezt a receptet, úgyhogy most ki is próbálom. A csirkecombokat már tegnap este bepácoltam, így már csak ki kell sütni és a spagettit frissen megcsinálni. A manók szorgoskodnak körülöttem, de nem zavarjuk egymást. Hoznak nekem egy tepsit, amibe belefér a sok csirkecomb, és ki is kenem pár pálcaintéssel egy jó adag kacsazsírral. Szerencsére pont volt a konyhán, így ezt használom. Ráteszem a fóliát és újabb varázslattal a sütőben landol. Beállítom 180 fokra, innentől fél óráig sül, majd még egy 10 percet. Miközben beállítom a sütőt, valaki bejön a konyhába és lecsüccsen az asztalhoz. Ha jól tudom, a pszichológus az, de a nevére nem emlékszem. Oda is megyek hozzá, hátha kérne enni. Szívesen adok, ezért hagyok mindig egy adaggal az Eridon hűtőjében. Rendszeresen elfogy, úgyhogy valaki mindig rátalál.
- Szia! Most kezdtem neki a főzésnek. Csilis csirkecomb lesz sajtos spagettivel, kérsz? A spagettit most kezdem főzni - mondom neki, majd közben a manók hoznak is egy edényt, amit nélkülözni tudnak és kezdem is a tésztafőzést. A vizet felteszem, és kapok egy jó adag durum spagettitésztát. Pár pálcaintés, és a spagetti kibontva, egy jó nagy tál előszedve és kezdem is a szósz elkészítését.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. március 31. 23:49 | Link

Carolina

A manók szorgalmának hála pillanatokon belül kezem közé kapom az életmentő koffein-nedűt, aminek jó harmadát rögvest fel is hörpintem, amint kellő mennyiségű cukrot és tejszínt öntöttem bele. Ez elég lesz ahhoz, hogy a kajám elkészüléséig kibírjam - nyafogásnak tűnhet, de sajna nem az. Megesett már velem, rosszabb időszakaimban, hogy elájultam az éhségtől, vagy hogy a szédelgés miatt tettem kárt magamban. Megint túl sokat dolgozom, úgy tűnik, és mostanában nincs, aki rám szóljon.
A telefonom után nyúlok, de a mozdulat megáll félúton, ahogy egy lány üget oda hozzám. Nem ismerem látásból se, valószínűleg itteni diák lehet, szóval egy barátságos, bár kissé vérszegény mosollyal fogadom.*
- Helló. Ha gyorsan kész, akkor lehet róla szó, de miattam ne siess. A manók összeütnek egy pirítóst és jó vagyok,-*igazából a küszöböt is elrágom, ha attól elmúlik a rosszullétem, szóval egyre megy, mit raknak elém. Addig is folytatom megkezdett kávémat, hogy a szoba - és benne én - ne kóvályogjunk már, mert ez kibírhatatlan.
Ugh. Épp mire felelős felnőttnek hinné magát az ember...
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. április 28. 14:12 | Link

Riley

Szegény már nagyon éhesnek tűnik, így a kávékészítő manót magamhoz hívom és a kezébe nyomok egy receptet. Már régóta kérte, most jutott időm odaadni. A pirítós készítését is átveszem és inkább összedobok egy gyors szendvicset. Frissen sült ciabatta, saláta, feketeerdei sonka, majonéz és kaliforniai paprika kerül bele. Ezt gyorsan összedobom, majd eléreptetem és lassan landol az asztalon. Remélem ízleni fog neki, előételnek megteszi.
- Tessék, csináltam addig egy gyors szendvicset. A kajának még kell idő, a szósz még most lesz elkészítve - mondom neki, majd neki is állok, míg a tészta fő. Vaj és liszt, kicsit világosra pirítom. Mehet bele egy kis tej, laktózmentest teszek bele, hogy kissé édeskés legyen. Kellemesen sűrű lett, mehet a fűszerezés. Só, őrölt bors, szerecsendió, és hogy még jobb legyen, egy kis csipetnyi csili mehet ebbe is. Egy gerezd fokhagymát belereszelek majd mehet bele a már lereszelt füstölt és mozzarella sajt. Kicsit többet teszek bele, hogy jó sajtos legyen. Kicsit megfő, míg bugyog, megszórom bazsalikommal. Az idő meg csak telik, így a tésztát már meg is kóstolom, pont al dente. Egy apró varázslat, és a szűrő már elő is kerül és szűröm is le a tésztát. A forró vízből egy kanálnyit teszek a szószba, kicsit lazább legyen. A tésztát beleforgatom, kellemesen nyúlik a sajt, a számban összefut a nyál, mert az illata is isteni. Összeforr kicsit, majd a gázt lejjebb csavarom. Közben rápillantok a húsra, jól alakul, lassan csak pirulnia kell. Nagyot szusszanok, majd leülök a látogatómhoz, aki remélhetőleg már megette a szendvicset.
- Na ízlett? Mi is a neved? Nem emlékszem, hogy mondtad volna. Én Carolina Bellini vagyok, eridonos mestertanonc. Imádok főzni, ahogy látod - mutatok a konyha felé, majd még üldögélek kicsit. A gyomrom nagyot kordul, elég éhes vagyok már. Közben kicsit elbambulok, mert elfáradtam azért, az elmúlt félórában pörögtem elég rendesen. Közben a husinak már itt az ideje, úgyhogy felpattanok és odamegyek a sütőhöz, Az illata isteni, így már nem sok kell neki. Fogok egy kesztyűt a tepsihez meg konyharuhát, kinyitom a sütőajtót és leteszem a pultra a husit. A pácból maradt még, azt a hús alól és hidegen is ráhalmozom. Ezután visszateszem a sütőbe.
- Na már nem sok kell neki, kis türelem és kész is - rámosolygok, majd újra melléülök.
- Te szeretsz főzni? Vagy enni? Mert lehetnél az, akin letesztelem a kajákat. Jobbnak kéne lennem, de ha lenne egy kóstoló, könnyebb lenne gyakorolni.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. április 29. 10:45 | Link

Carolina

- Hálám üldözni fog,-*emelem égnek a szemem, nem is nagyon nézve, mit kaptam (ilyenkor mérhetetlenül megnyugtató, hogy semmiféle ételallergiám sincs), csak rávetve magam. Éhesen sok ember nem szalonképes, nekem évek erőfeszítésébe telt megtanulni úgy enni, hogy ne emlékeztessek óriáskígyóra. Magyarán rágjak is, ne csak nyeljek. Engem a szendvics, a leányt a főzés köti le, úgyhogy kellemes hallgatás telepszik le közénk, amit az edények és eszközök hangjai színesítenek. Megszokásból követem szememmel mozdulatait, ha fel-felnézek a tányérból.
A kérdés idejére maradt még pár falatom, szóval kezemmel mutatom, hogy príma.*
- Riley Meyers, iskolapszichológus és időszakos éhezőművész, szolgálatodra,-*mutatom be magam, amint a beszédhez szükséges levegőhöz is jutok, bólogatva, hogy ja, elég evidens abból, ahogy sürgölődik. Nem is ül túl sokáig mellettem, mire a morzsák összecsipegetéséig jutok, már megint a tűzhely körül nyüzsög.
- Is-is. Hétközben nincs rá időm, szóval inkább csak hétvégén, meg egyébként is jobban szeretek sütni.-*Ahogy visszahuppan mellém, már nem rondózik a szoba, szóval beszédesebb vagyok. Fontolóra veszem ajánlatát, megdörgölve kevéske szakállamat (nem, én nem szeretem, ha tele van kajamaradékkal, szóval nem azokat rázom épp ki).*
- Tehetünk éppen egy próbát? Viszont akkor hagy viszonozzam majd valamivel; vacakul érezném magam, ha folyton csak te dolgoznál,-*jellemző, hogy nem kérdőjelezem meg szándékait és akkor sem méregetném gyanakvóan, ha esetleg a hírhedt Rellonosok egyike lenne. Nem olyan a kisugárzása.
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. május 6. 15:54 | Link

Riley

Elkészül a szendvics, a férfi pedig hálálkodik. Elmosolyodom, pont ezért imádok főzni, szeretem, ha jobb kedvük lesz a főztömtől az embereknek. Mondjuk ez még csak egy szendvics, de néha ez is életmentő tud lenni.
- Hát nagyon szívesen, ezt szoktam összedobni, ha nagyon éhes vagyok - válaszolom, majd folytatom a pörgést. Ha finomat akarok az asztalra tenni, muszáj. Végre van egy kis időm pihenni, így lehuppanok mellé és kérdezek párat. A válaszokra bólogatok, az éhezőművészre elnevetem magam.
- Hát ha többet találkoznánk, mellettem biztos nem éheznél, mert mindig van nálam kaja - válaszolom, majd szaladok a husihoz, kiveszem és jó bőven teszek rá a pácból. Úgy a legjobb, ha teljesen átveszi a húst a pác ízét és jó szaftos. De a pirult bőrért is odavagyok, ezért teszem még kicsit vissza. A spagetti már csak takarékon megy, keverek egyet rajta és lekapcsolom. Ha kihűlne, max még felmelegítem és pont jó lesz. Közben válaszol Riley, én pedig bólintok egyet, hogy lássa, hogy hallottam. Tudok többfelé figyelni, ezt is sokat gyakoroltam, mert tanulás közben is eszegetek. Néha éhes se vagyok, csak úgy könnyebb koncentrálni. Még jó, hogy olyan jó a genetikám, hogy bármit eszek, nem hízok. Ha híznék minden falat kajától, már gurulnék.
- Hát van pár sütireceptem is, ha gondolod, odaadhatok párat - ezután csüccsenek vissza mellé.
- Hát oké, akkor van pár ötletem a viszonzásra. Mondjuk én elmondom a lelki bajaimat, te meg tanácsot adsz, ez az egyik. A másik, hogy eszel a kajáimból és kíméletlenül véleményezed őket. Az utóbbi meg kissé bonyolultabb... - elhúzom a számat, nem tudom, hogy pofátlanság-e ezt kérni, végülis először látom. De egy próbát megér, mert most nincs túl sok barátom és Marcival se tudom, hogy hogy vagyunk, szóval egy nagyot sóhajtok, majd a szemébe nézek.
- Hamarosan elutazok Franciaországba, Madame Gassario főzőiskolájában fogok tanulni. És tudom, hogy nagy kérés, de el tudnál jönni meglátogatni? Csak párszor, mert most nem túl sok barátom van, aki meg van, az vagy megnősül, vagy nem beszélek vele, vagy túl sok dolga van a BK-ban. Na mit szólsz? - kiskutyaszemekkel és egy apró mosollyal pillantok rá, és remélem igent mond. Hoppanálási pont közel van és hátha akadna egy-két szabad hétvégéje. Ott gondolom a tanoncok is profik, én nem tudom, hogy kerültem be, nem is nagyon főztem híresebb családoknak, csak a testvéreim és szüleim egy-két nagyobb rendezvényén. De úgy tűnik, híre ment, így meg tud valósulni az álmom, a saját étterem. Mennyivel könnyebb lesz főzősulival a hátam mögött, azonnali nyereség lesz, ez biztos. Michelin-csillagban nem reménykedem, de lesz, ami lesz. De odáig még el kell jutnom.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. május 28. 23:58 | Link

Carolina

- Aranyos vagy, de szükségtelen,-*kezemmel szinte elhessegetem a gondolatot, derűsen mosolyogva a leányzóra. Bűntudatom lenne, ha visszaélnék a kedvességével, elvégre boldogulok magam is - mindössze néha kicsit több erőfeszítés és kapaszkodó kell nekem.  
Közben sürög-forog, ebből szed, abból hozzátesz, mielőtt végre leülne. Az ember szinte beleszédül vagy -fárad a nézésébe, bár rám inkább üdítően hat - tenyerembe támasztott állal figyelem, kávémat kortyolgatva két mondat között.
Egy kicsit tűnődöm a javaslatán, mert nagyon hirtelen a felvetés, ám nem szokásom helyből felugrással elutasítani semmit. Az egy másik dolog, hogy a kezdeti megérzéseim általában beigazolódnak, függetlenül attól, alá tudom-e támasztani őket.
- Csereberélhetünk, persze. Nem sokat tudok az európai konyháról,-*vallom be töredelmesen, bár a kiejtésem miatt egyébként is evidens, hogy másik kontinensről jöttem. Ha vannak is errefelé gyökereim, azok még az első világháború előttre nyúlnak vissza és egy-két anekdotát leszámítva semmit sem tudok róluk.*
- Nincs kifogásom ellene, de nem lehetek egyszerre a terapeutád és a kuktád,-*szusszanok, nem rosszallóan, csak túl sokszor kell elmagyaráznom, hogy a barátság és a szakmai tanácsadás kizárják egymást. Nem jó keverni a személyeset a hivatásossal, én pedig tartom magam ehhez a szabályhoz.*- Szóval be kell érned a baráti javaslatokkal, a komolyabb dolgokkal pedig máshoz fordulni,-*foglalom össze dióhéjban, kényelmesen hátradőlve a széken - bár ez nem igaz, majdnem két méterrel lehetetlen úgy elhelyezkedni, hogy pár percnél tovább jó legyen.
Aztán bedobja a következő felvetést, amire alighanem egy átlagos halandó köpni-nyelni nem tudna. Részemről pislogok egy-kettőt, ábrándozva pár pillanatot Párizsról és Franciaországról. Végülis, nem ártana kimozdulni...*
- Szerintem megoldható lenne. Mármint, mindig odázom az utazást, pedig tök kíváncsi vagyok egy csomó helyre,-*morfondírozom hangosan.
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. június 4. 16:16 | Link

Riley

Kis pihenés, majd pörgés, ez vagyok én, ha főzök.
- Rendben, akkor majd te is főzöl, nekem nem is szoktak, csak ha otthon vagyok, vagy ha finom itt a kaja - válaszolom neki, majd szokásomhoz híven újra felpattanok. Itt egy pálcaintés, ott egy varázsige, úgyhogy elég jól állok. Mugli módra is meg tudom csinálni, de ez gyorsabb, Főleg mert nagyon ennék már, ma még csak egy omlettet ettem reggelire.
- Akkor majd megtanítok pár sütit, a legegyszerűbb a Caprese torta. Csoki, mandula, cukor meg vaj, isteni finom és egyszerű is - rámosolygok, majd elkezdek gondolkodni, hány európai sütit ismerek. Pár magyart már tudok, de nem eleget. Van jó pár lengyel is, de persze legjobban az olasz sütik mennek. Ezután felhozza, hogy viszonozná, én meg mondom is az ötleteimet. Az elsőre egy elég jó okot mond, hogy miért nem lehet a terapeutám, így erre bólintok egyet.
- Ez totál igaz, akkor inkább légy a barátom és a kuktám. Ha jól tudom, van még Mácsai Zója is, mint pszichológus, majd a komolyabbakkal hozzá fordulok - ez végülis egy teljesen elfogadható dolog, de nekem barátra van szükségem, nem terapeutára. Barátoknak úgyis híján vagyok, szeretek egyedül lenni, olyankor nem zavar senki.
A következő felvetésemre csak pislog párat, majd mikor azt mondja, hogy megoldható lenne, már elé is pattanok és megölelem. Hát igen, tényleg eridonos vagyok.
- Dejóóóóóó! Akkor majd ha kimentem, majd megbeszéljük, így te is kimozdulsz végre, nekem meg lesz kivel lennem a messzi Franciaországban! - Végre valaki nem kifogásokkal jön, hogy most esküvője lesz, vagy mert összejön élete szerelmével, aki képtelen kimutatni az érzéseit.
Közben a 10 perc is letelik, így már megyek is a sütőhöz és veszem ki a csirkecombokat. A tepsit leteszem a munkapultra egy alátétre, majd megcsap az illata. Kinézetre is isteni, illatra is, az íze is biztos jó lesz. Előszedek két tányért, majd ránézek a spagettire. Kicsit kihűlt, de csak pont ehetőre, így az egyik tányérra halmozok egy jó adag spagettit, majd ráteszek két csirkecombot. A szószból is rákanalazok a húsokra, majd egy kis reszelt füstölt sajtot rászórok, és a combok közé teszek két petrezselyemlevelet. A másikat is hasonlóan rendezem el, majd két villát és kést viszek az asztalhoz, a két tányért meg magam előtt reptetem. Pontosan Riley előtt landol az egyik, a villát meg kést a tányérok mellé teszem.
- Buon appetito! - mondom olaszul, majd elkezdek enni. Spagettit tekerek a villámra és bekapom. Hát igen, nagyon jól főzök. Ezután egy falat a csirkéből, tökéletesen passzolnak egymáshoz. Közben figyelem Rileyt, hogy ízlik-e neki. Ha igen, a többit haza is viheti, én bármikor összedobok egy ilyet.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. június 22. 23:50 | Link

Carolina

- Ha vigasztal, nekem se. Anyát testületileg eltiltottuk a főzéstől,-*bólogatok együttérzőn, mert a konyha nem véletlenül az én területem odahaza. Az ember azt hinné, hogy egy olyan félelmetesen okos és vérprofi szakembernek, mint Emily, a kisujjában van a gasztronómia, ám az élet úgy hozta, hogy kisujjnyi sem jutott neki a főzéshez kellő érzékből.*- Amihez ő hozzáér, abból kajasztrófa lesz,-*mosolyogva megcsóválom a fejem, miközben a lány ismét felpattan és elsiet.*
- Nekem valónak hangzik. Tudod, mit akartam mindig kipróbálni? Azokat a vékony, fura palacsintákat,-*integetek kezemmel, mert előbb harapom el a nyelvem, semhogy megpróbáljam helyesen kiejteni a francia megnevezést. Annak még jó vége sose volt, szóval remélhetőleg ennyiből is érti majd, miről beszélek.*
- Áll az alku!-*Feltartom a mancsom, bele lehet csapni, már ha nem ijed meg a puszta méretétől. Szeretem a munkám, hogy segíthetek másoknak és sosem utasítanék vissza senkit, mégis, örülök, hogy kliens helyett ismerőssel gazdagodtam ma. Emberből vagyok, na. Abszolút az én saram, hogy alig mozdulok ki, de hiányoznak a haverok, akik húznak kifelé, akikkel lehet pezsegni és koromhoz illő hülyeségeket csinálni.
Ölelés? Jöhet!
- Oookés. Hogy szoktál kommunikálni? Ugye nem kizárólag bagolypostával?-*Általában nem vetek be kiskutyaszemeket, de most nagyon, nagyon remélem, hogy nem kell fél Európán át oda-vissza küldözgetnem egy vagy több szerencsétlen madarat. Nekem sajna nincs patrónusom, amivel üzenhetnék, ezért is hordom magammal folyton a ketyeréimet.
Közben elkészül a vacsoránk és ízlésesen tálalják is nekem - tök szokatlan, hogy így körülugrálnak/kiszolgálnak, picit kényelmetlenül érzem magam, de nem akarok lábatlankodni, úgyhogy inkább ülve maradok.*
- Nagyon köszönöm. Neked is jó étvágyat!-*kontrázok rá, bár csak kikövetkeztetem, érteni nem értem. A főztje viszont pompás, elismerően és jólesően hümmögve eszem, ismételten ügyelve rá, hogy visszafogott tempóban fogyasszam. Tetszik a fűszerezés, bár nem sűrűn jutott volna eszembe a csirkét spagettivel kombinálni, remekül illenek. Perceket töltök a tanulmányozásával, némán.*
- Ez istenien sikerült. Elismerésem,-*dicsérem meg, amikor már tudok másra is fókuszálni.
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. július 19. 23:13 | Link

Riley

- Hát az én anyám se főz, mert van konyhánk, így nem koszolja be a kezeit. Apa szerint tud, de én még egyszer se láttam a konyhában - hát igen, én se tőle örököltem a főzőcskézést. Leginkább nagyira tudnám visszavezetni, ő máig mondja és küldi a családi receptjeit, amiket kicsit átdolgozva felhasználok. A szóviccen elmosolyodok, tetszik ez a kajasztrófa szó. Érdekes a magyar nyelv, rengeteg ilyen szókapcsolat van elvileg. A torta ötlete tetszik Rileynak, de van jobb ötlete is.
- Crêpes? Úgy ejtjük, hogy khrep. A vége lemarad, a k után meg egy kis h is van.  Ó, az nagyon finom, főleg nutellával meg eperrel, azt is süthetünk, ha gondolod - ez volt az egyik legelső dolog, amit sütöttem a szakáccsal, azt mondta, ha ezt megtanulom, akkor ettől már csak nehezebbek lesznek. Igaza is lett, majd a kurzuson olyanokat fogok tanulni, aminek a nevét se hallottam.
Aztán szóba kerül ez a terapeuta vagy barát dolog, de megegyezünk a barátban. Belecsapok a tenyerébe, végre lesz kivel lennem. Most barátra amúgy is nagyobb szükségem van, mint pszichológusra. Ezért is merem megkérni, hogy majd jöjjön el hozzám, ha majd ott leszek, és ebbe bele is egyezik.
- Neem, dehogy csak baglyokkal, szegényeket nem kínzom. Apától kaptam ilyen tapizós telefont, még nem tudom tökéletesen kezelni, csak az sms írás, hívás megy, a többi még nem - A 10 perc letelt, így pattanok is fel és folytatom a kaja előkészítését. A hasam nagyot kordul, így teszem a tányérra és tálalom.
- Köszi. - El is kezdek enni, és igyekszem nem az átlagtempóban falni, hanem kicsit lassabban enni. Úgy látom ízlik neki, mert hosszan analizálja az ízek keveredését. Meglepő a csirkecomb spagettivel, de nagyon jól működik. Meg is erősíti szóban, erre csak bólintok, mert spagettit tekerek a villámra, majd a végére tűzök egy darabot a húsból. Az étel gyorsan fogy, mindketten éhesek voltunk, úgy tűnik. A tányér aljáról összegyűjtöm a szószt és megeszem, így már alig kell mosogatni.
- Kérsz még? Mert akkor szívesen szedek még, egyél amennyi jólesik, nekem van még más kajám is.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. augusztus 20. 18:55 | Link

Carolina

Az eredeti szóvicc a 'dishaster' volt, de jó látni, hogy a fordítóbűbájok megbirkóztak vele és érhető maradt. Megérték a beleölt pénzt, ha ennyire finoman képesek árnyalni a beszédemet. Bár a nemlétező nyelvérzékemmel semmit sem tud kezdeni.*
- Kkrepp. Najó, hagyjuk. Palacsintasütés, király. Mi az a nutella?-*valószínűleg valami édes, de rémlik, hogy hallottam már zöldséges meg húsos palacsintákról is, szóval nem merek találgatni. A név alapján esetleg valami mogyorós-diós lehet, de na. Láttam én már karón varjút.
Kapok pacsit és ezzel nagyjából el is dől a dolog, már csak a részleteket kell tisztázni, mielőtt országokon átívelő együttműködésbe fognánk. Mert ez most már ilyen komoly projekt, kérem. Az én időbeosztásom mellett mindenképp szervezésre szorul majd egy-egy út, hogy a lelkiismeretemet ne rágja rongyosra a bűntudat, amiért idegen tájakon dőzsölök és kritizálom más főztjét (aminek nyomába se érek kulináris képességeimmel).*
- Hál' az égnek. Majd cserélünk számot, aztán ha nagyon nem boldogulsz vele, mutathatok egy-két trükköt,-*megkönnyebbülten szusszanok, sőt, már azt tervezgetem csendben, hogy bevezetem a leányzót az instagram legmélyebb bugyraiba. Szeretek korgó gyomorral gyönyörű kajákról készült fotókat nézegetni, bár mazochizmusom ezen formájára még senki sem panaszkodott.
- Köszönöm, de bármily' finom is, borzasztóan jóllaktam,-*utasítom vissza őszinte mosollyal, elvégre én szendvicset is ettem előtte. Az egyik manó készségesen elviszi a tányérom, míg telefonomra pillantok és az idő láttán elszörnyedve gyorsan kávém végére járok.*
- Ne haragudj, nekem most mennem kell. Nézz majd be valamelyik nap hozzám a rendelőbe déltájt, megbeszéljük a többit. Addig is minden jót!-*összekapom magam, majd búcsút intek és elszaladok, mert vár a macska és a munka.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint