Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Rebeka
Kész. Vége. Az unalom majd megölt, és ez ellen tennem kellett valamit. Sürgősen. Csak épp azt nem tudtam, hol kéne kezdenem a változtatást. Túl kényelmes. Semmi, de semmi nem történt, és ez unalmas. Ez pont olyan, mint a főzés: hiába néz ki tök jól az étel, ha attól még íztelen. Bármi történhetne már végre, de valahogy nem akart olyan tempóban telni az idő, ahogyan azt én szerettem volna. Bárcsak vége lenne már ennek! Úgy elegem van a vizsgákból, nyugalmat akarok… És főként egy teljes tanulásmentes, könyvmentes hetet. Azt hiszem, betűcsömöröm lett, tényleg túl sokat tartózkodtam a könyvtárban, és változatosságra lenne szükségem, de fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna. Nem véletlenül vonultam a konyhába, hogy a főzéssel eltereljem a figyelmemet, de a manók alig akarták hagyni a múltkori csapatos kis akciónk után… Csodálkoztam is, mert tényleg rendesen betaláltunk, és elég rendesen lejmoltunk is a kajából, de hát éhes nebuló az… éhes. Nem fog válogatni. És itt jött a fogós probléma, ami általában többnyire a családanyákat szokta érinteni: a mit főzzek tipikus kérdése.
|
|
|
Iványi Polett Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. március 5. 18:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=664649#post664649][b]Iványi Polett - 2017.03.05. 18:48[/b][/url] RebekaKész. Vége. Az unalom majd megölt, és ez ellen tennem kellett valamit. Sürgősen. Csak épp azt nem tudtam, hol kéne kezdenem a változtatást. Túl kényelmes. Semmi, de semmi nem történt, és ez unalmas. Ez pont olyan, mint a főzés: hiába néz ki tök jól az étel, ha attól még íztelen. Bármi történhetne már végre, de valahogy nem akart olyan tempóban telni az idő, ahogyan azt én szerettem volna. Bárcsak vége lenne már ennek! Úgy elegem van a vizsgákból, nyugalmat akarok… És főként egy teljes tanulásmentes, könyvmentes hetet. Azt hiszem, betűcsömöröm lett, tényleg túl sokat tartózkodtam a könyvtárban, és változatosságra lenne szükségem, de fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna. Nem véletlenül vonultam a konyhába, hogy a főzéssel eltereljem a figyelmemet, de a manók alig akarták hagyni a múltkori csapatos kis akciónk után… Csodálkoztam is, mert tényleg rendesen betaláltunk, és elég rendesen lejmoltunk is a kajából, de hát éhes nebuló az… éhes. Nem fog válogatni. És itt jött a fogós probléma, ami általában többnyire a családanyákat szokta érinteni: a mit főzzek tipikus kérdése.
|
|
|
|
Vitéz Rebeka INAKTÍV
Lakóbalfal offline RPG hsz: 304 Összes hsz: 1056
|
Írta: 2017. március 5. 19:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=664660#post664660][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.05. 19:41[/b][/url] PolettA főzés szeretetét talán édesanyjától örökölte. Csak hobbi szerűen foglalkozott az ételek készítésével és nem nagyon hangoztatta senkinek, inkább titokban tartotta és letagadta a dolgot. Ő maga sem tudta, hogy miért is van ez így, de valahogy automatikusan mondott nemet az ilyen jellegű kérdésekre. Mostanra már azonban úgy érezte, az Eridon konyhája túl kicsi ahhoz, hogy ott hódolhasson a hobbijának. Ezért titokban leosont az iskola konyhájába, ahol ugyan még soha nem járt, de elbeszélések alapján már tudta, hogy merre kell keresnie és mire számíthat. Igyekezett a lehető legnéptelenebb folyosókon haladni, ám még így is sikerült belefutnia az egyik barátjába, aki feltartotta elég sok időre. A lehető legbarátságosabb arcát öltötte magára míg folyt a csevegés, de belül fortyogott, hiszen a lehető legrosszabb alkalommal akarta megvitatni a vörössel a srác az élet nagy dolgait. Nagy nehezen, de végül csak sikerült leráznia a fiút és tovább haladhatott az úti célja felé. Szerencsésen megérkezett a konyhához és már csak abban reménykedett, hogy nem talál senkit odabent. Kissé idegesen nyomta le a kilincset és lépett be az ajtón. Lenyűgözte a látvány, ám ahogy végignézett a termen, meglátott egy másik lányt is. Így ha már ilyen szerencsétlenül járt, inkább oda sétált a másikhoz. - Szia!
|
|
|
|
Iványi Polett Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. március 5. 20:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=664671#post664671][b]Iványi Polett - 2017.03.05. 20:35[/b][/url] Rebeka- He…llo! – köszöntem én is, elnyomva egy ásítást. Nagyon el kellett volna valami, ami feldobja ezt az egysíkúságot, aminek minden valószínűséggel én voltam az oka, hiszen ha több bátorságom lett volna tenni ellene, akkor már rég megoldottam volna magamtól. Kész csoda, hogy legutóbb rávettem magam arra, hogy kicsit megcsapoljam a konyhai ételkészletet, társaságban. Rájöttem már, beláttam, hogy nem jó egyedül az élet, unalmas, íztelen, kellenek hozzá a társak. Tényleg nem élhettek így, egérlyukban. - Uh, Polett. Bocs a zombi-állapotért, vizsgák… már úgy szeretnék szünetet – fanyar mosolyt eresztettem meg, valószínűleg fiatalabb tőlem a belépő leányzó, ú, de irigyeltem most a kicsiket. Kevesebb az elfoglaltságuk, az biztos.
|
|
|
|
Vitéz Rebeka INAKTÍV
Lakóbalfal offline RPG hsz: 304 Összes hsz: 1056
|
Írta: 2017. március 6. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=664914#post664914][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.06. 19:25[/b][/url] PolettIdő közben a manók szinte már beterítették. Udvariasan elküldte mindegyiket, ha kellett akkor egyenként, de végül sikeresen át verekedte magát tömegen. Lehuppant egy, a hatalmas asztalhoz közel húzott székre és kicsit kifújta magát. Nem gondolná az ember, hogy milyen nagy erőfeszítést igényel. Olyan kis aprónak és törékenynek tűnnek, de ha egyszerre sokan rászabadulnak valakire, az onnantól nem, vagy csak nagyon nehezen moccanhat, mint megtapasztalta az előbb. Társa mindeközben valamin nagyon gondolkodhatott, hiszen nem szólt egy szót sem. De persze az is lehetséges lett volna, hogy egyszerűen nem kíváncsi a vörösre, ám végül csak megszólalt. - Rebeka, de inkább csak Rebi. És ha ez megnyugtat a zombi állapot jobb egy fokkal, az én állapotomnál. A vizsgaidőszak kihozza a bennem rejlő agresszivitást, így ilyenkor nem ajánlatos hozzám szólni. Bár most mint látod egész jól viselem magam – produkált valami nevetés félét, és még egyszer körbenézett a helyiségben. Alaposabban megfigyelte a részleteket, a berendezést a falakat és úgy összességében mindent. Már tudta, hogy sok időt fog még itt eltölteni. - És mi járatban erre? Mármint ennyi jöttél, vagy főzni? - Érdekelte társa válasza, hiszen ha csak ennyi szeretne, és elég türelmes, akkor megvárhatja míg Rebi elkészíti, ha pedig főzni akkor akár egy ételt is készíthetnének közösen. Mert arra bizony nem gondolt, hogy konkrét tervvel kéne lejönni ide, és nem itt találgatózni, de ilyen a természete, nem tehet róla. Vagyis tehetne, ha akarna, de mivel nem akar, így nem is lesz belőle semmi.
|
|
|
|