36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 8. 23:24 | Link

Kamilla

 Rászokott. Már akkor tudta, mikor elkezdett a cukrászdában dolgozni. Amikor minden műszakot csak egy nagy adag kávéval tudta elkezdeni. Persze az egy éves távollétének köszönhetően jócskán megcsappant a kávéfogyasztás mennyisége, és még a kocsmai években sem volt olyan túlzottan sok bögre per nap az adagja. Ott inkább másra hívták meg.
 Visszatérve azonban az Edictum miatt átvirrasztott éjszakák száma is megnőtt, aminél a legegyszerűbb az volt, ha egy nagy adag kávéval készült. Nem is csodálkoztak hát a manók, hogy megint vizitet szervezett magának a konyhába. Már kérdés nélkül készítették neki az adagját, ám ezúttal kért hozzá még egy csészével.
 Már korábban is tervezte, hogy leköltözik a faluba és most, hogy van elég összespórolt pénze, talán még sikerülhet is. Egy albérlet is bőven megtenné. Egy kis garzon. Amúgy is lassan több időt tölt lenn, mint a kastélyban. Elsősorban egy bizonyos személy társasága miatt.
 Így hát ezért is hívta le Kamillát. Nem olyan régóta ismeri, de elég sokat beszéltek az elmúlt évben, hisz annyi iskolai tevékenységben vett részt, hogy szinte kikerülhetetlen volt egy-egy interjú vagy információ erejéig. Anna pedig szívesen beszélgetett vele.
 Most persze elsősorban az volt a cél, hogy megtudja, hátha hallott esetleg valami helyet, ahol meghúzhatja magát. Hisz egyértelmű volt, hogy Nándorhoz, a... vér szerinti apjához nem fog leköltözni. Kapcsolatuk még messze nem volt olyan közvetlen.
 Belekortyolt a kávéba, és lehunyta a szemét. Nem olyan, mint a cukrászdában, de határozottan jól esett az első csészével aznap.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2017. február 8. 23:24
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 18:50 | Link


külsőség

Nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg, mikor Anna elkapott a folyosón, hogy találkozhatnánk valamikor, csak úgy. De hát miért is ne, én nem vagyok ilyen csípőből elutasító személyiség. Ja, hogy de. Viszont Anna már nem egészen idegen a számomra, és azon a pár alkalmon, amikor beszélgettünk, sem tűnt furának. Vagy félelmetesnek. Vagy olyan idegennek. Szóval why not, mondtam, hogy legyen, és most itt is vagyok, úton a kastély felé, kabátban, sapkában, bakancsban.
Igazán jöhetne már a tavasz. Felajánlottam neki, hogy le is jöhet akár hozzánk, Balázs nem egy emberevő - amikor jó napja van. Meg Noel sem szokott sűrűn megfordulni a házamban (!!!!!!!), szóval annyira nem nagy megerőltetés, hogy ismét leballagjam ezt az utat.
Ahogy belépek a kastély ajtaján kihúzom kezeim a zsebemből, összedörzsölöm a tenyereim, majd a számhoz emelve lehelek a bőrömre, próbálva ezzel felmelegíteni, közben meg elindulok a folyosók sokaságán a célpont felé. Nem mondom, hogy kifejezetten sietnék, nem vagyok késésben, meg amúgy ez nem ilyen életfontosságú találka lesz, gondolom én.
Lehúzva a fejemről a sapkát lépek be a konyhába, meglátva az eridonos vöröskét el is mosolyodom.
- Szia - kibújva a kabátomból köszönök is neki, majd elindulok az asztal felé, és le is teszem magam egy székre. - Köszönöm - kiszélesedik a mosolyom megpillantva a kávét, ami, ha nem várunk még valakit, igencsak az enyém lesz. Rá is teszem a mancsom, egy pillanatra lehunyva szemeim élvezem ki az éltetű nedű illatát, és a csésze adta melegséget a bőrömön.
- Hogy vagy? - nem sietünk sehova - én legalábbis nem.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. február 20. 17:38
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 9. 23:08 | Link

Kamilla

 Az ital kellően keserű volt az ő ízlésének. Sosem tett bele cukrot, csak egy csöpp tejet a színe miatt. Most is csak élvezte, ahogyan a kofffein végigáramlik a testén, sebesen végigszáguldva az ereiben. Kicsit megmozgatta tagjait, hogy kipróbálja új energiáját.
 Persze mindez csak a fejében történt. Igen, talán ez már a függőség egyik komoly jele lehetett.
 - Szia - mosolyodott el szélesen a belépő Kamillát meglátva. - Gondoltam kelleni fog így a reggeli órákban.
 Neki el sem kezdődhetett a reggele kávé nélkül, és ha jól sejtette Kamilla is kellő figyelmet fordít a fekete levesnek.
 - Remekül, bár kissé fáradtan. Tudod, nemsokára megjelenik az Edictum. Kész örültek háza - mesélte egy szemforgatást beleszőve a mondat közepébe. Utálta, hogy az utolsó pillanatban kell mindig rohanniuk. Nem mintha előbb nekiállt volna a feladatoknak...
 - Van viszont egy nagy hírem - tette le izgatottan a csészéjét az asztalra, talán kissé erősebben koppant a fán, mint szerette volna. - Arra gondoltam, leköltözöm a faluba.
 Ez igen nagy lépés volt a számára. Ha leköltözik, és vesz egy lakást, azt jelenti, megállapodik a faluban. Ő viszont nem akart itt ragadni. Viszont huszonegy évesen már épp itt az ideje, hogy életében először legyen egy külön szobája. Ez pedig egy konyhával és fürdővel is járna. Legalább ezekkel.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 11. 18:04 | Link


- Egy gondolatolvasó vagy - elmosolyodva töltök én is egy kis tejet a csészémbe, majd a cukrot is felfedezve, azzal is megajándékozom a mennyei nedűt. Nem voltam soha egy reggeli személyiség, pedig azt mondják, hogy a mozgás azzá tesz. Nos, elmondhatom, hogy a kviddicsnek köszönhetően minden nap van részem mozgásban, de ettől még mindig utálom a koránkelést. Szomorú.
- Húha, most kiket lepleztetek le? - a csészén fölül nézek rá, még a szemöldökeim is megvonogatom. Nem gondolom komolyan a kérdést, nem is várom el, hogy válaszoljon rá, ez olyan íratlan szabály, hogy nem beszélünk róla. ,Emlékszem, egy időben szinte minden újságban benne voltam, és amikor Balázs megjelent, körülötte is nagy volt a felhajtás. És ez hozta őket össze Ninával. Mégis jó valamire az a pletykarovat. Ahogy felvezeti a nagy hírét, felvonom az egyik szemöldököm, leteszem a fejem, és még a fejem is oldalra billentem, mint mindig, amikor kíváncsi vagyok valamire.
- Ó - bólintva veszem tudomásul a szándékát. A falu jó hely. - És egyedül fogsz lakni? - összeráncolom a homlokom, az azért mégsem lenne olyan jó mulatság. Egyedül semmi nem olyan jó, de végül is ez az ő döntése.
- És hova szeretnél pakolni? - újabb korty, lassan átmelegszenek a kezeim is.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. február 20. 17:38
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 12. 23:48 | Link

Kamilla

 Egy mosollyal az arcán forgatta a szemeit. Tény, hogy az újságot elsősorban a friss pletykák és csámcsogni való történetek miatt járatták a diákok, de neki sosem tartoztak ezek a rovatok a kedvencei közé. Véleménye szerint a személyes teret meg kell hagyni az embernek, és sokszor ez túllépet a határon. Persze ha kellett, hát megcsinálta. De inkább a kulturális rovatot választotta.
 Még egyet kortyolt a kávéból, mielőtt felvázolta volna a legnagyobb tervét. Igen, nagyobb tervnek tartotta, mint a kolumbiai kalandozásait. Mondjuk az inkább Nath ötlete volt. Ő csak az árral sodródott, mint mindig. Persze ennek most már vége.
 - Persze, hogy egyedül - vonta fel a szemöldökét. El sem tudta volna képzelni, hogy ha egyszer leköltözik a faluba, vagy egy igazi albérletbe, lakótárai legyenek. Persze olcsóbb lenne, ha többen lennének, de a kényelem most az első. Pénze van elég. Szűken ugyan, de elég.
 - Nos éppen ez az... - mindkét tenyerét a meleg csésze köré fonta, majd oldalra nézett. Nem volt kenyere a következő dolog, de tényleg nem ismerte ki magát igazán ezen a területen. - A segítségedet szeretném kérni ebben. Arra gondoltam, biztosan jobban ismered a lakókat, és talán van olyan, aki kiadna egy garzont vagy ilyesmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 20. 17:57 | Link


- Nem gondolod, hogy nehéz lesz az elején? - nem áll szándékomban sem lebeszélni, sem elérni, hogy megváltoztassa az ötletét, mert ez az ő élete, és mindenki úgy alakítja a saját életét, ahogy szeretné, legalábbis szerintem. A kérdést sem rosszakaratból teszem fel, csupán magamból kiindulva gondolom, hogy nehéz lehet elkezdeni egy ilyen dolgot egyedül. De nem mindenki olyan, mint én, és ez így rendjén is van. Elég káosz lenne, ha egyformánk lennénk.
- Uhumm - hümmögök egyet, még bólintok is, belekortyolok a kávéba. Összeráncolva homlokom gondolkodom el, aztán visszanézek a vörös eridonosra. - Hát most nem jut eszembe hirtelen senki, de megkérdezem majd Balázst, nem-e tud valakit. Esetleg kérdezd meg Niko-t, ő ilyen társaslakásszerűben lakik, ha jól tudom. Vagy Misit, azt hiszem ő is - megvonogatom vállaim, ujjaimmal körözök a csésze peremén. - De utánanézek még a dolgoknak - ismét bólintok, ahogy felvésem az agyamban levő jegyzettömbbe, hogy ezt se felejtsem el a közeljövőben elintézni.
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 28. 21:07 | Link

Kamilla

 Világ életében önállónak tartotta magát. Rákényszerült. És ebben a mesterképzése előtti egy év is keményen alátámasztotta. Így meg sem fordult a fejében, hogy bárkivel összeköltözzön, már csak azért, hogy könnyebb legyen. Kamilla felvetése persze igaz volt, de nem mindig jobb a könnyebb.
 - Persze, de van épp elég pénzem és időm arra, hogy egy garzont vagy egy kisebb lakást fenn tartsak. És kezd egy kicsit szűk lenni a toronybéli szobánk a többiekkel... - Na igen. Az a sok állat, azzal a sok másikkal... vagyis a szobatársai is cserfes eridonosok voltak, akiket bár imádott, kellett neki bizonyos fokú magány. Vagy mondjuk inkább biztonság a cuccainak.
 Inkább kortyol egyet a lassan már langyosnak mondható kávéjába. Elő is kotorja pálcáját, hogy felmelegítse. Szerette hosszan inni a löttyöt, kifejezetten jól esett az íze. Kivéve persze akkor, mikor Kamilla mondatára félrenyelt.
 Köhögött egy keveset, hogy helyre álljon a légzése. Niko említésére kissé összerándult a gyomra. Igen, talán pont ezért is akart kivenni egy lakást. Egy házban vele azonban... olyan messzinek és lehetetlennek tűnt.
 - Köh... köszi - köhögött még néhányat, hogy a maradék kávé is a helyére kerüljön. Érezte, ahogyan az arca kezdi felvenni a hajának színét, de ez betudható volt a köhécselésének. - Majd rákérdezek náluk is, hátha van valahol egy kiadó. Valami olcsó.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint