36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 8. 18:35 | Link

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Nem indult túl fényesen a reggelem, ugyanis egész éjjel rémálmok gyötörtek és ennek köszönhetően nem tudtam igazán kialudni magam. Nem akartam újra a nyugtatóhoz nyúlni, mert már nem sok volt benne, bár valószínűleg jobban jártam volna, hogyha élek ezzel a módszerrel, de nem így történt. Még az ágyból is nehezemre esett kikelni, de még az órák előtt szerettem volna reggelizni valamit, mert este nem haraptam semmit és már iszonyúan korgott a gyomrom. Eléggé paprikás hangulatban keltem fel, de próbáltam uralkodni az érzelmeimen és nem akartam teret engedni a dühömnek és az elkeseredettségemnek, hogy már megint nem tudtam nyugodtan aludni. A készülődés is iszonyat lassan ment, mintha minden dupla vagy tripla időbe tellett volna, mint úgy egyébként. Sokszor a pokolba kívántam a képességemet, mert rettenetesen meg tudta keseríteni a mindennapjaimat, de a kíváncsi énem nem akarta elengedni ezt a különleges képességet, és egyébként is meg kellett tanulnom együtt élni ezzel. Már alig vártam, hogy végre a konyhába érjek, úgyhogy amint végre elkészültem, gyors léptekkel megindultam az étkezés helyszíne felé. Amint beértem a helyiségbe a manók már ott settenkedtek körülöttem és várták, hogy leadjam a rendelést. Még mindig nem sikerült megszoknom őket, olyan furcsa lények voltak, kicsit tartottam is tőlük, pedig egyáltalán nem voltam tartózkodó más lények irányába. Sajnáltam is őket, amiért az egész életüket alárendelt kapcsolatrendszerben élik le, de tisztában voltam vele, hogy kár ezen agyalni, hiszen ők már csak ilyenek, és egy fecske nem csinál nyarat. Leültem az egyik asztalhoz és kértem egy pirítóst tejeskávéval, hátha egy kicsit jobban felébredek tőle. Nem kellett sokáig várnom a rendelésemre, mert pillanatok alatt az asztalra került és legnagyobb örömömre már neki is kezdhettem a reggelim elfogyasztásának. A pirítóst gyorsan befaltam, mivel farkaséhes voltam, a forró italomat viszont kényelmesen iszogattam, mert még volt egy kis időm az óráim kezdéséig.



Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 8. 19:02 | Link



Bármekkora őrültségnek is hangzik, de hajnalban már futni volt. Na, nem kint a mínusz hat fokban, hanem besettenkedett a kívánságok termébe és ott adta ki magából, amit csak lehetett. Mostanában megint kezd visszaesni, a mélység rángatja lábánál fogva a gödörbe, amely ellen kivételesen tenni akar, hiszen célja van. Az ünnepek közeledtével az elmúlt években mindig magába fordult és nem volt kíváncsi másokra, kinevette azokat, akik ajándékokkal, mosolyogva, szörnyűbbnél szörnyűbb pulcsikban rohangáltak a folyosókon. Idén azonban volt kinek ajándékot adnia, ami alapjaiban véve rengette meg az egész eddigi világát.
A futás után megéhezik, elvégre utoljára tegnap este juttatott táplálékot a szervezetébe, ezért nem hálószobája, hanem a konyha felé veszi az irányt. Nem sokszor fordult még itt meg, ezért az itt lévő kavalkád először meglepi. Tömeg és érintés iszonya sem segít azon, hogy a manók elkezdenek körülötte sündörögni és többször is neki ütköznek. – Hát ezt nem akarom elhinni – nyomdafestéket nem tűrő szitkozódások közepette felugrik az egyik asztalra, még mielőtt valamelyik még egyszer neki ütközne. Így végre kikeveredik a hangyabolyból kirajzó manók fogságából és csak ekkor veszi észre, hogy egy szőke személyében társaságra lelt.
– Nézz oda, még műsort is kapsz a reggelid mellé – morcosan böki oda a szavakat Alíznak, majd mikor végre már kevesebben vannak, lecsúszik az asztal tetejéről.
– Te nem tudsz aludni, hogy ilyenkor idevetett a sors bal keze? – érdeklődve néz a Navinésre. Találkoztak már, talán be is mutatkoztak már egymásnak, de ennyi nem elég neki arra, hogy előkotorja a nevet, amely lányhoz tartozik. De ha már egy helyre vetette őket az alvászavarok egyike, akkor kérdezés nélkül lehuppan a lánnyal szemben és szerez magának egy kávét illetve valami szendvics félét.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. december 8. 19:07
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 8. 20:18 | Link

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Kómásan kortyolgattam a kávémat, amikor hirtelen megjelent egy lány, akit idáig maximum látásból ismertem. Úgy gondoltam, hogy ezt a "fantasztikus" reggelt már nem zavarhatja meg semmi, de amikor a manók megjelentek a közelében, akkor hirtelen szitkozódások közepette felugrott az asztalra. Ha nem lett volna a béka feneke alatt a hangulatom, akkor talán még tetszett is volna ez a mutatvány, de jelen esetben nem voltam se túl lelkes, se túl érdeklődő.
- Csodás, minden vágyam ez volt, imádom az ingyen mozit! - mondtam neki vontatott hangnemben, miközben tovább kortyolgattam a tejeskávémat. Közben azon tanakodtam, hogy hogyan fogom túlélni ezt a csodálatos napot, de egyelőre nem jutottam dűlőre ezzel kapcsolatban. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy odavetődött mellém a lány, akin láttam, hogy ugyancsak paprikás hangulatában van. Jobban szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, de egyelőre nem láttam okát annak, hogy elküldjem magam mellől, úgyhogy inkább magamban fortyogtam.
- Hát aludni azt tudnék, épp egy mosott sz*r társaságában csücsülsz. Nem önszántamból keltem fel ilyen korán - morogtam a lánynak, miközben arra összpontosítottam, hogy el ne aludjak itt helyben. Az ételtől még álmosabb lettem, egyszerűen nem volt ahhoz is lelki erőm, hogy mással jópofizzak.
~ Rendelhettem volna volna valami erősebbet! ~ - gondoltam magamban, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy szólok az egyik közelben lévő manónak egy erősebb ital reményében.
- Hozz nekem egy kapucsínót, légy oly kedves! - mondtam a manónak, majd mire kettőt pislogtam már az asztalomon is volt a finom forró itóka.
- Ezt már szeretem! - mondtam a lánynak, miközben beleittam a kapucsínómba, amellyel majdnem sikeresen leégettem a nyelvem.
- A fenébe! - kaptam a kezemet a számhoz. Szerencsémre csak kicsit sikerült megégetnem a nyelvemet, de ettől egyáltalán nem lett jobb a hangulatom.
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 8. 20:53 | Link


 Megkönnyebbülést érez, amikor már nincsenek körülötte a szolgáknak nevezett manók. Neki elég egy is, aki hoz valami táplálékot, így a hozzá legközelebbivel tárgyalja le vágyait. Hangneme a tőle nem megszokott kedvességet súrolja, amelyen még saját maga is meglepődik.
Ám kedvességre törekvése a lány hanglejtését és szavait meghallva, hamar elillan és visszahozza a mindennapokban használt semleges, néha bunkónak nevezhető stílusát.
– A vágyaid pont nem érdekelnek – vállait megvonja. Ő próbált normális, emberi módon beszélgetés kezdeményezni. Igen, tőle ez nagy szó, hiszen nem szokta megerőltetni magát. Ha nem lenne úgymond elviselhető formában, akkor csak elviharzott volna a szőke mellett, talán még meg is löki, amikor iszik. De nem, ő hozzászólt, megtisztelte ezzel, erre pedig kap egy ugatást, amelyet maximum a rellonosoktól szokott eddig meg. ~ - Hát jó. ~
– Úgy is nézel ki, mint a mosott szar – minek bájologjon, ha a másiknak is rossz a hangulata. Az ő kedvével különösebben nincsen baj, természetéből fakad a paprikás hangulat és a csipkelődés és természetesen nem fog bájologni senkivel se, ha nincsen rákényszerítve.
A szendvicsét majszolva nézi, ahogy a lány rendel még magának valamit, amivel utána természetesen, ahogy azt várni is lehetett megégeti a nyelvét. Látva a jelenetet a sajnálat cseppnyi árnya se ül ki az arcára, inkább csak azt lehet leolvasni róla, hogy ’úgy kellett’.
Csendben kortyolgatja a fekete, erős kávéját, mellé pedig eszeget. Nem tervezi a másikhoz hozzászólni, bánja is ő mi a baja, de ha már itt ül le enni, akkor itt is fogja befejezni. Kér még magának három darab mandarint, amit lassan, egyesével meghámoz és némán figyeli a vele szemben ülőt. Tudja jól, hogyha az ember nem vágyik társaságra, azzal még inkább lehet idegesíteni, ha némán bámuljuk, mindenféle érzelem nélkül. Ezt a tehetségét már évekkel ezelőtt kifejlesztette, ő kibírja elég sokáig a némaságot és még közben legalább jól is lakik.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. december 8. 20:55
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 8. 21:46 | Link

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



- Tényleg? Akkor miért szóltál egyáltalán hozzám? Na mindegy... - mondtam neki határozottan, majd ásítottam egy nagyot és reméltem, hogy nem fog tovább fokozódni az amúgy is feszült hangulat.
~ Azta, de felvágták valakinek a nyelvét! ~ - gondoltam magamban, mikor meghallottam a "kedves diáktársam" beszólását, bár belegondolva valóban csak az igazságot jelentette ki. Teljesen tisztában voltam vele, hogy úgy néztem ki, mint akin nemrég átment az úthenger, a karikás szemeim pedig csak még egy lapáttal rátettek amúgy sem fess kinézetemre.
- Köszi a bókot! - mondtam neki egy mosollyal az arcomon, majd azzal foglaltam el magam, hogy a bögrémet tologattam jobbra-balra az asztalon. Közben a lány rendelt még magának három mandarint, amit legnagyobb bánatomra elkezdett meghámozni.
~ Remek! Mandarinszag... utálom a mandarint! ~ - néztem a lányra szúrós tekintettel, miközben sikeresen elárasztotta a helyiséget az iszonyatos gyümölcsszaggal. Vágtam egy fintort erre, de nem volt kedvem felkelni a helyemről és tovább állni, egyébként sem szerettem volna addig elmenni, amíg be nem fejeztem a kapucsínóm megivását. Némán ültem tovább a széken, vártam, hogy végre iható állapotba kerüljön az italom és hogy mehessek végre a dolgomra. Magamat is alig bírtam elviselni, így tudtam, hogy egy kemény napnak nézek elébe, legszívesebben a nyakamba akasztottam volna egy "felelősséget nem vállalok magamért" táblát.
Újra a lányra pillantottam és feltűnt, hogy fapofával bámul rám, amit nem igazán tudtam mire vélni, úgyhogy csak lestem rá tompa fejjel.
- Örülök, hogy ennyire érdekesnek tartasz. Sajnos ki kell ábrándítsalak... - mondtam neki miközben elharaptam a mondandóm végét és kedvem támadt röhögni. Talán ez a második szakasza volta fáradtságomnak, ez olyankor jött elő nálam, ha már totál agyhalott voltam. Sejtettem, hogy mi lesz a válasza erre, hiszen felvette a védekező pozíciót, nem igazán számítottam tőle másra egyébként sem.
- Találhatnál magadnak nálam jobb társaságot is - fűztem hozzá a mondandóm végéhez, miközben rájöttem, hogy rendkívül keveset ittam ma, ezért rendeltem a manóktól egy pohár vizet, amit villámgyorsan ki is hoztak. Normál hangulatomban nem lettem volna ennyire elutasító, de az alváshiánynak és az extra rossz kedvnek köszönhetően pont a lehető legrosszabbkor találkoztunk. Úgy éreztem magam, mint akinek leszívták az összes energiáját, tehetetlenségemben pedig legszívesebben bőgtem volna, de az intézményi évek után megfogadtam, hogy mindig erősnek fogok mutatkozni, de ha kell szabadjára engedem az érzelmeimet.
Ittam egy kicsit a vizemből, közben pedig arrébb toltam a forró kávémat, hogy nehogy leöntsem magam vele, mivel túl közel volt hozzám. Nem volt szerencsém, mert miközben biztonságba helyeztem a kávét, sikeresen levertem a vizespoharat a földre, amely darabjaira hullott és a vízből a lánynak is kijutott egy kevéske, amely pont a nadrágján landolt.
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 9. 00:49 | Link


A fejét megtámasztva eszegeti a mandarint és jót nevet a lány arcára kiülő reakción. Bármennyire is próbálkozna elrejteni az undort és a fintorokat, nem igazán sikerül neki, ami arra biztatja Hajnát, hogy az egyik mandarin gerezdjének a levét is kinyomja az asztalra. A pattanásig feszült idegek harcát megnyeri, hiszen „reggeliző partnere” előbb megszólal, mint ő. Egy diadalittas mosoly ül ki az arcára, miközben hallgatja a semmitmondó szavakat, amelyekre egyből replikázik.
- Ha annyira unalmas vagy, mint az amit beszélsz, akkor már megértem, miért van ilyen búval b***ott képed – meglepődik saját magán. Nem akart ennyire szúrni, sőt még jó kedvvel is érkezett meg, de a lány pillanatok alatt elérte azt, hogy lesüllyedjen egy olyan szintre, amelyet mostanában nem sikerült elérnie.
Lemondóan sóhajt, amikor kiadják útját, de megadja magát a kérés-parancs kombinációnak. Semmi kedve ahhoz, hogy egy ismeretlennel kora reggel veszekedjen, a lelkiállapotának most nem igazán hiányzik ez. Lassú, kimért mozgással emelkedik fel az asztaltól, ezalatt az utolsó darab mandarint majszolja. Tekintete már az ajtót keresi, ezért is nem veszi észre időben a Navinés „ügyeskedését”.
– Nem tudsz jobban vigyázni te szerencsétlen? – felvont szemöldökkel pironkodik a másikra, legalább várta volna meg, amíg elkerül az asztaltól. Végignéz magán és hálát ad mindennek, aminek csak lehet. A futó ruhájában pont az a jó, hogy az ilyen balesetek meg se ártanak neki, amúgy meg előhalássza a pálcáját és suhint párat a nadrágja felet. Dolga végeztével szúrós szemekkel néz a szőkére.
– Talán el kéne húznod, aludni, mielőtt valakiben kárt teszel – hangja a kelleténél erősebb és mogorvább. A bájolgási szakaszon már rég túlléptek, ha kell még meg is pofozza a lányt annak érdekében, hogy összeszedje magát. – Mondanám, hogy segítek visszatalálni a körletedbe, de rohadtul nincsen kedvem, téged kísérgeti. Ha meg dolgod van, akkor szedd össze magad. Ne legyél már ennyire esetlen – kicsit bepörög és amíg beszél még a kezei is mozognak. – Azt a kávét pedig vagy idd meg, vagy vitesd el, mielőtt még égési sérüléseid is lesznek – az asztalon lévő kávéra mutat, ami még szerencsére egyben van. Mondata befejeztével elindul az asztaltól, elvégre mielőtt a Navinés az ölébe öntötte volna a pohara tartalmát, már indulni készült. Jól kezdődött a hajnal, de most a hangulata a tetőfokon, pedig még 8 óra sincsen.
Köszönésképpen csak int egyet a lány felé, az intése véletlenül beintésnek sikerül, amely mellé egy gúnyos mosolyt is villant. Amennyire rossz passzban volt a szőke nem feltételezi, hogy követni fogja, így elindul hálókörlete felé.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. december 9. 00:50
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 9. 08:31 | Link

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel


Zárás



Más esetben valószínűleg könnyebben kijöttem volna a sodromból, de jelen helyzetben annyira fáradt és enervált voltam, hogy egyáltalán nem volt kedvem visszavágósdít játszani. Kicsit még sajnáltam is a lányt, amiért ennyire felizgatta magát azon, hogy nem voltam túl nyitott feléje, szóval nem igazán tudtam rá haragudni emiatt. Tudtam, amint felkeltem, hogy jobb lett volna, ha ma egész nap az ágyban maradok és ki sem kelek, akkor elkerülhettem volna ezt az egészet. Aggódtam, hogy mi várhat még ma rám ezek után, éreztem, hogy ennél bizony lehet rosszabb is a helyzet, ha nem próbálom meg minél gyorsabban összeszedni magam. Rég voltam már ennyire rossz passzban, ráadásul a reggelem is egy alapos fejmosással kezdődött, plusz a fejem is megfájdult. Nem reagáltam a lány beszólásaira, arra összpontosítottam, hogy minél gyorsabban visszatérjek a szobámba egy fájdalomcsillapítóért. Arra gondoltam, hogy mégsem ülhetem végig fejfájással az óráimat, bőven elég büntetés az nekem, hogy ilyen rossz napom van. Szerencsétlen lányra még a vizemet is ráborítottam, aki természetesen szitkozódással reagált erre, aztán kioktató stílusra váltott, amin igencsak csodálkoztam.
- Bocs a vízért! - mondtam neki lehangoltan, még annyi erőm se volt, hogy eltüntessem a pálcámmal a ruhájáról, de ő gyorsan lereagálta helyettem a helyzetet. Valamiket mondott még az esetlenségről, a kávéról és egyebekről, de nem tudtam rá teljes mértékben odafigyelni és nem is akartam, mert már majd szétszakadt a fejem a fájdalomtól. Arra eszméltem fel, hogy elindult kifelé és köszönésképp elégedetten beintett, amire csak legyintettem egyet. Pár percre rá én is felkászálódtam a helyemről és gyors iramban megindultam a szobám felé, hogy véget vessek az iszonyú fájdalomnak, és reménykedtem benne, hogy a napom hátralevő része valamivel jobb lesz.

Köszönöm a játékot! Smiley
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 9. 08:34
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint