36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 5. 21:52 | Link

Kaelyn

Nem megy az alvás. Nem csak ma, úgy általában. Az elmúlt napokban mondjuk legalább tudtam hasznosan tölteni az éjjeli időt, hiszen tanultam, azonban mostanra ez is okafogyottá vált. A kötelező vizsgáimat teljesítettem, hivatalosan is befejeztem az alapképzést, és megvolt a felvételim is mesterképzésre. Azonban van mégöt tárgyam, melyekből, ha akarok, elmehetek vizsgázni, de nem tudom, hogy akarok-e. Egy hét múlva hazamegyek Szalamantonra, aztán onnan tovább a családi nyaralásra, ahol a Payne 10.0 bemutatása megtörténik. Mert, hogy apám valahogy csak összehozta, hogy a nője, vagyis, most mára felesége, teherbe essen, és szüljön neki egy lányt. Hogy az milyen elkényeztetett lesz, Merlinke!
Ezen agyalok, magamban végigzongorázom, hogy mikor merre utazok, miközben a titkos alagutakon a konyha felé haladok. Amíg a plafont bámultam, rájöttem, hogy éhes vagyok. Megpróbáltam elnyomni, a gondolataimat elterelni, de a hasam olyan hangosan korgott, hogy félő volt, felkeltem a szobatársaimat, így aztán inkább kikászálódtam az ágyból, kerestem egy tisztának mondható pólót, mely így fényben már lászik, hogy szürke, a mintha rajta pedig kék, valami állat lehet, de nem igazán tudom, hogy mire gondolt a művész. Nem is nagyon zavar így az éjszaka közepén, csak azt a célt szolgálja, hogy ha elkapnak, akkor ne büntessenek még félmeztelenkedésért is. Mert, hogy alapból csak egy fekete rövidgatyában alszom. Még a taláromat is magamra vettem, és cipőt húztam, hogy ne csattogjak a papucsommal. Én aztán igazán mindent megtettem, hogy ne buktassam le magam.
Az utam sikeresnek mondható, hiszen a következő pillanatban, épp csak véget ér a gondolatfoszlányom, már be is surranok a konyhába, ahol nioncs senki, de úgy rendesen. Ez abszurd. A manók mindig itt lábatlankodnak.
- Na mi van, szakszervezeti sztrájk?
Kicsit hangosabban is kérdezem, hátha előbukkannak, ám nem, sehol senki. Elégedetten dörzsölöm össze a tenyerem, és veszem birtokba a konyhát, hogy egy hatalmas szendvicset, és hozzá gigabögrényi kakaót készítsek. A zord emberek ugyanis odáig vannak a kakaóért, sőt, tovább megyek, még egy túrórudit is magamhoz veszek, csak a móka kedvéért. A szendvicsem, amiből rögtön kettőt is csináltam, pedig tényleg hatalmas, tele minden földi jóval. A középen található asztalhoz ülök, iszok egy korty kakaót és jó ízűen beleharapok az éjjeli vacsorámba.
Hozzászólásai ebben a témában

Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 5. 22:14 | Link

William

Olyan éhes voltam, hogy nem bírtam elaludni. Igazából nem kellett volna kihagynom a vacsorát és akkor most valószínűleg nem lennék az, de mostmár mindegy, ezen már nem tudok változtatni. Ma vizsgám volt és úgy elfáradtam, hogy ledőltem aludni, azonban mire felébredtem már vége volt a vacsoraidőnek, sőt már takarodó is volt, így én csak feküdtem tovább az ágyamon a korgó gyomrommal együtt. Mivel rájöttem, hogy reggelig nem bírom ki ilyen éhesen ezért takarodó vagy sem úgy döntöttem elindulok valami kaját szerezni magamnak. Felkaptam a kedvenc pandamacis pulcsimat, azt amelyiknek a csuklyáján fülek is vannak és elindultam a konyha felé. Bár még soha nem jártam ott nem volt nehéz megtalálnom. Óvatosan jöttem a folyosókon,hiszen ha elkapnak biztos vagyok benne, hogy nem fognak vacsorával megkínálni. Szerencsére sikeresen elértem a konyha ajtaját. Nem tudtam mire számítsak odabent, mivel nem voltak előzetes tapasztalataim. Igazából reméltem, hogy egy manó sem lesz bent, szerettem volna egyedül lenni, úgysem akartam bonyolult utóvacsorát csinálni magamnak, csak abban reménykedtem, hogy Nutellát találok. Egy pillanatot vártam, majd belöktem az ajtót. Belépve úgy meglepődtem ,hogy nem egyedül vagyok, hogy még egy apró sikkantás is elhagyta a torkomat, pedig az egyáltalán nem szokásom. Aztán rájöttem, hogy az asztalnál ugyanaz a srác ül akivel már összefutottam nem is olyan rég a klubhelységben, így azért megnyugodtam egy kissé. Még egy aprócska mosoly megvillant a szám sarkában miközben köszöntem neki. Nem is értem mi van velem, nem igazán vagyok az a kedves, barátkozós típus, ráadásul a sráccal alig néhány szót váltottunk eddig.
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 5. 22:37 | Link

Kaelyn

Tagadhatatlan, hogy én vagyok a szendvics mágus. Egyszerűen ebben a szendvicsben minden annyira jó, hogy rendesen elhiszem magamról egy pillanatig, hogy rossz irányba indultam el a továbbtanulás tekintetében. Persze azt azért a negyedik falat környékén felfogom, hogy attól még, hogy jó szendvicset csinálok, még senki sem fog mesterszakács címet adni.
Éppen az ötödik falaton rágódok, amikor nyílik az ajtó. Remélem, hogy csak egy manó, és nem prefektus az, aki be akar jönni. Egyik se nyert, ezt egyből tudom, ahogy a rágó hajú lányt meglátom. Nagyon bátor, hogy ezzel a hajszínnel kint mert járni, mert például esélytelen az, hogy beleolvadjon a környezetébe. Péter Fanni ilyen még. Ráadásul ő még az a tipikus cukorlány is, aki még segítené is a büntető szerveket, hogy ránk találjanak.
- Helló!
Köszöntöm én is vigyorogva. Vicces, hogy mit ki nem tudok váltani a lányokból, pedig csak szendvicset eszek. Látna akkor, amikor házit írok, elolvadna, ahogy koncentrálok, és megjelenik néhány csíl a homlokomon tőle.
- Ezek szerint nem csak én nem tudok aludni.
Jegyzem meg nyugodtan, mikor már a falat teljesen lecsúszott, én pedig egy nagyobb korty kakaót is utána küldtem. Szerencsére nem prefektus, és elég magabiztosan jött be ide, így valószínűleg sem ők, sem tanárok nem mászkálnak ezen a szakaszon. Ennek igazán örülök. Magabiztosabban állok fel, mint amikor esélyes, hogy valaki rám nyit. Szeretem, ha az étkezést békésen, a magam tempójában tudom megejteni.
- Segítek.
A néhány lépés alatt megtörlöm a számat, a szalvétát gombóccá gyűrve dobom a kukába, majd intek, hogy kövessen, és bevezetem a csodakamrába, ahol szó szerint minden jóból fel van halmozva annyi, mintha a kajamennyországba csöppentünk volna.
- Mivel a manók nem rontják itt a levegőt, így van lehetőségünk bármit enni. Nyugodtan szolgáld ki magad, és szólj, ha valamit nem érsz el.
Ezekkel az intelmekkel engedem, hogy kutakodjon, én a magam részéről már legyártottam a ma esti menüt, így visszaséálok, és megint letelepszem a kis asztalkámhoz, hogy folytassam az evést.
Hozzászólásai ebben a témában

Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 5. 22:53 | Link

William

Sikeresen ideértem, anélkül, hogy bárki elkapott volna, de úgy látom ezzel nem csak én vagyok így.
-Hát igen, így jár aki kihagyja a vacsorát. Nem hagyja aludni a saját gyomra.-válaszolok a göndör hajú srácnak aki közben folytatja a szendvicse evését amiről be kell valljam nagyon jól néz ki és én pedig csak még éhesebb lettem a látványától. Valószínűleg érezte, hogy még idegen vagyok erre felé, mivel pár pillanattal később felállt és intett, hogy kövessem. Egy kamrába vezetett, ahová belépve szó szerint elállt a lélegzetem. Szerintem bármit is ennék itt mindent megtalálnék, annyi féle kaját láttam már első pillantásra is. A srác közben otthagyott én pedig még alaposabban körül tudtam nézni. Aztán pár perccel később meg is találtam amit kerestem. Egy nagy doboz nutella volt a polcon azonban akárhogy nyújtózkodtam, olyan magasan volt, hogy sehogy sem értem el. Kerestem még kalácsot is, majd kiszóltam a srácnak, mert nagyon szerettem volna nutellát enni.
-Tudnál segíteni egy kicsit? Nem érem el az életmentő nutellámat.
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 6. 11:34 | Link

Kaelyn


Kicsit hümmögök arra, amit mond, de úgy igazán kimondani is ki kéne a dolgokat, így lenyelem az aktuális falatot, és felelek.
- Az kellemetlen tud lenni. Mondjuk én nem hagytam ki a vacsorát, de így is éhes maradtam.
Ez pedig nagyon kellemetlen érzés volt. Olyannyira, hogy fel kellett kelnem, és el kellett jönnöm ide, hogy egyed jól. Hát igen, az élet nagyon, de nagyon kegyetlen. Viszont sikeresen ideértem, nem kapott el senki, és van olyan kaja, amit enni akartam. Na igen, azért a kárpótlás is megvolt. Ráadásul olyan ember követett, akinek semmilyen joga nincs büntetni engem, ám ha lebukunk, akkor ugyanúgy szív ő is.
- Persze.
Az első szendvics végénél járok, már most is egy kicsit tele vagyok, de hősként megküzdök majd a kihívással. Felkelve visszasétálok hozzá, egy kis vigyorral arra, hogy a nutella életmentő. Nem vagyok az az édességes típus, de azt meg kell hagyni, hogy a nutella jó dolog, például a palacsintába. Egy röpke pillanatig átfut az agyamon, hogy mennyire ennék palacsintát, azonban ténylegesen nem fogok nekiállni csinálni. Azért az már biztos lebuktatna minket.
- Vele ellentétben én könnyedén leemelem a hatalmas üveget. Nem csoda, hogy ilyen magasan van, csak néha kapunk a jóból, még akkor is, ha a koszt kifejezetten ízletesnek mondható. Viszont sikerül simán levennem, így át is adom neki, nehogy itt összeessen nekem, ha már ekkora utat tett meg, ilyen veszélyes időpontban érte.
- Szívesen adok a szendvicsemből is. Én kezdek tele lenni, már csak egy felet tudok max megenni.
Azért ha nem vacsorázott, akkor tudom, hogy nem árt, ha eszik valami hétköznapibb, táplálóbb kaját is, nem csak nutellát. Viszont ez már az ő döntése, én nem szólhatok bele.
Hozzászólásai ebben a témában

Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 6. 16:40 | Link

William

Odajött és simán levette nekem azt az üveg nutellát amit én sehogy sem értem el. Pedig én sem vagyok törpe növéső. Leültem vele szemben és nekiláttam megkenni a kalácsot nutellával, jó vastagon ahogyan szeretem. Közben a srác felajánlotta a szendvicse felét, amit szívesen el is fogadtam, mert ínycsiklandóan nézett ki.
-Köszi, szívesen megeszem. Feltéve ha nem mérgezted meg.-teszem hozzá mosolyogva, jelezve, hogy azért ezt nem gondoltam komolyan.
Így viszont úgy döntöttem, hogy először megeszem a szendvicset és utána a nutelláskalácsot, mint egy desszertet.
-Williamnak hívnak igaz? Remélem jól emlékszem.-szinte meg sem vártam a választ, már fel is tettem a következő kérdésemet amire már azóta kíváncsi vagyok, mióta bejöttem ide:-Nem kellene egyébként a manóknak itt lenni és reggelit csinálni vagy valami ilyesmi?
Miközben a válaszára vártam haraptam mégegyett a szendvicsből. Tényleg nagyon finom lett.
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 29. 19:50 | Link

Kaelyn

- A mérgezés nem az én műfajom.
Jegyzem meg egy bujkáló mosollyal. Igaz azon eddig nem gondolkoztam, hogy mégis miként intéznék el valakit, ha el kellene. Az biztos, hogy nem a mérgezés lenne ugyanakkor, amit tennék, mert a lassú és a gyors mérgeknél is szenved az áldozat, és a vége undorító, én meg szeretem, ha a dolgok szép simán lezajlanak. Óóó te jó ég! Gondolatban megrázom a fejem. Mikor lettem én ennyire elvadult? Régebben ez nagyon távol állt tőlem, most pedig a hónapban már másodszorra gondolok bele abba, hogy valakinek kellemetlenséget okozzak, ráadásul ez most a halála. Nem kellemes.
Ahelyett, hogy aggodalmaimat megosztanám a lánnyal, vágom ketté a szendvicset, és a nagyobb felét egy másik tányérra átpakolva tolom a lány elé. Én már ettem egy nagyot, ő pedig jó lenne, ha enne valami táplálót is, nem csak nutellát.
- Igen, Williamnek, te pedig...öhm… Kaetlyn?
Vagy valami ilyesmi. Nem feltétlenül vagyok benne biztos, hogy a „Kétlin” jó válasz volt, de közel állhat a valósághoz. Legalábbis így belegondolva. Az extra kinézetű embereket meg szoktam jegyezni magamnak, bár fogalmam sincs, hogy miért.
- Elméletileg de. Mindig van itt legalább öt manó, de inkább egy egész sereg. Én is csodálkoztam. Először azt hittem, valami csapda, de már jó ideje itt vagyok, és semmi.
Egy kicsit még a vállam is megvonom, bár be kell vallanom, hogy azért odabent zavar a dolog, de ilyen aggodalmakról sem szoktam beszámolót tartani.
- Mi a jó a nutellában?
Kérdezem inkább. Én nem vagyok az az édességkedvelő arc, de például a húgaim igazán sokszor fogyasztják. Biztos valami különleges hatással van a lányokra.
Hozzászólásai ebben a témában

Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. október 1. 23:25 | Link

William

Tényleg nem is gondoltam komolyan, hogy megmérgezte volna a szendvicseket, bár ez gondolom a mosolyomból kiderült. Sőt igazából kedveltem is a srácot, nagyon rendesnek tűnt, plusz nem utolsósorban jól is nézett ki. Az sem igazán zavart, hogy idősebb nálam, de azért még ezeket a gondolatokat nem terveztem egyenlőre megosztani vele. Majd esetleg később, ha úgy alakulnak az események.
 -Nem Kaetlyn, csak simán Kaelyn. 'K' nélkül. De egyébként a barátaim csak Kaenek szólítanak. Esetleg neked is megengedem, hogy így szólíts-feleltem kihívó mosollyal a srácnak. Belül azért tényleg nagyon szerettem volna, ha így szólítana. Őszintén szólva amúgy sem szokott sok ember Kaenek szólítani, csak akiket tényleg a barátaimnak tartok, gondoltam magamban.
Williamtől közben megtudtam, hogy nem én voltam az egyetlen, aki aggódott a manók hiánya miatt.
 -Én azért még mindig tartok tőle egy kicsit, hogy megjelenik itt egy prefi, vagy egy tanár és lefülel minket. Nemtudom pontosan mennyi az idő, de azért benne vagyunk az éjszakában az biztos. De közben szerintem nem olyan rossz itt manók nélkül, legalább nyugalom van. Ja és így ehetek nutellát.
Már éppen végeztem a szendvicsével és alig vártam, hogy végre hozzákezhessek a nutellához is amikor William feltette az élet egyik a legfurább és legértelmetlenebb kérdését. Mégis mi lenne jó a nutellában. Minden. Hát, hogy lehet egyáltalán ilyet kérdezni. Ezt persze ki is mondtam, hogy ő is hallja.
 -Najó kifejtem egy kicsit bővebben is, mert látom, nagyon érdekel ez a téma-mondtam mosolyogva.-Kérlekszépen, ha most minden okot felsorolnék, hogy mi a jó a nutellában, akkor reggel is itt ülnénk, úgyhogy inkább most csak a legfontosabbakat mondom el. Az első, hogy csokis és mogyorós. A csoki pedig finom, a mogyoró is finom. Együtt pedig tökéletesek. Főleg ha ilyen krémes valami az egyvelegük. Sőt gondoloma sok cukor miatt is de engem felpörget. Ja meg egézségtelen. Nemtudom néha szeretek egézségtelen kajákat enni. Tiszta lázadónak érzem magam tőle. Pedig amúgy edzek rendszeresen és odafigyelek arra, hogy ne hízzak el, de azért mégis na. Jólesik.
Miközben mindezt elmeséltem, teljes beleéléssel, pont megkentem a kalácsot is a nutellával. Igaz a nutella konkrétan vastagabb lett rajta, mint a kalács, de sebaj, akkor most kalácsos nutellát fogok enni, gondoltam magamban.
 -De tényleg te amúgy nem szereted a nutellát vagy mi? Mert ha nem akkor majd én megszerettetem veled.
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. október 11. 13:32 | Link

Kaelyn

- Esetleg? Ki kell állnom a hét próbát?
Kérdezem vigyorogva, mert hát nem is tudom elképzelni, hogy mi más akadálya lenne. Mondjuk az kicsit ciki, hogy nem találtam el a teljes nevét Kaelyn, egy életre megjegyeztem viszont, ami azért egy pozitív dolog, bár a baki nélkül jobb lett volna. Hihetetlen, hogy ez most mennyire zavar, máskor maximum megvonom a vállam, úgy tűnik ma valami érdekes este van, lehet telihold.
- Igen, a nyugalom tényleg jó. Engem elég gyakran idegesítenek azzal, hogy körbeugrálnak, néha olyanok, mint a kisebb testvéreim. A hat év alattiak.
Mivel apám jó párszor megházasodott, van jó pár kisebb testvérem, és ahogy a bagoly a minap rámutatott, eggyel nőtt a számuk, bár nevetségesnek gondolom, hogy egy bátyám korabeli nő szült neki gyereket. Olyan ez, mint valami groteszk film, bár ez igaz az egész életemre, ha azt nézem, hogy milyen „karriert” futott be az apám ezen a téren.
- Ne tarts ettől. Mármint erre elég jó esély van, de ha aggódsz miatta, akkor bevonzod a negatív dolgokat, és akkor be is következik. Anyám valami ilyesmi nézet szerint éli az életét.
És ezt próbálta ránk is átragasztani. A válás előtt volt ilyen rosszabb passzba, be is következett a válás, aztán arra rá két hónappal kezdte el máshogy látni a dolgokat, és azóta ez az általános felénk. Amúgy van is benne valami, mert tényleg ez a helyzet.
- Én a chipsre szavazok inkább. Imádom, amikor a tartósítószer szétolvad a számban.
Még kacsintok is a kijelentésemhez, bár így este lehet, hogy túl fáradt a poén, de amúgy tényleg, éljen a chips, meg a feltalálója, aztán pedig a tejfölös – hagymás ízesítés kitalálója. Mert valljuk be, egy jó kis hagymás – tejfölös chips miatt egyből összefut a nyál az ember szájában.
- Az szép kihívásnak hangzik. Megvallom, magát az édes ízt nem kedvelem.
Néha, nagyon néha eszek, de alapvetően a cukros – mázas – csokis dolgok nagyon hidegen tudnak hagyni.
- Tisztelem persze a csokiszeretetet, de ne kényszeríts, mert csúnyán elbuksz.
Ez az egy biztos, ha a családomnak tizenkilenc év alatt nem sikerült megszerettetni, akkor másnak se fog.
- Hogyhogy edzel? Sportolsz is? Kviddics?
Hozzászólásai ebben a témában

Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. november 26. 19:07 | Link

William

 - Hmm, néha ha valami sósat kívánok akkor én is a chipshez nyúlok először, abból is valami csípőshöz, de általában inkább az édes dolgokra szavazok - ezzel a sráccal megérné jóban lenni, így legalább nem ennénk el egymás kajáját, teszem hozzá magamban, halvány mosollyal az arcomon. Nem is igazán értem mi üthetett belém. Nem szoktam ennyire kedvesen cseverészni az emberekkel, mindenféle csípős megjegyzés nélkül. Furcsa érzés volt.
 - Hát jó nem fogom ráderőszakolni. Legalább több marad nekem. - mondtam neki miközben elnyomtam egy ásítást. Elég későre járhat. Vagy az is lehet, hogy ezt már úgy mondják korán van.
 - Nem, szeretek kvidiccsezni, de mint keményen, versenysportként nem igazán az én műfajom. Inkább a küzdősportokat kedvelem, abból is főleg a kyokushin karatét. Kikapcsol meg minden. Tényleg te sportolsz valamit? - kérdeztem tőle, miközben próbáltam elnyomni egy újabb ásítást. Sajnos ezt már nem sikerült, így valószínűleg lelátott a gyomromig.
Várakozóan néztem rá, miközben a szemem le-le csukódott, de azért még kitartottam.
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. november 27. 20:18 | Link

Kaelyn

- Bizony, így legalább több marad nekem.
Nekem meg legalább nem kell olyan kellemetlenül éreznem magam, hogy nem fogadom el. Van az úgy, hogy az ember egyszerűen nem kíván valamilyen ízt, és hihetetlen, de nálam ez az édes. Nem vágyom utána, viszont a sós és csípős ízeket nagyon kedvelem. Az ásítást nem tudom nem figyelembe venni, sőt át is ragad, azonban én elfojtom, csak a vállam rándul össze tőle egy picit.
- Nem, nem igazán. Futok, de nem versenytávokat, csak napindítónak vagy naplevezetőnek. Elég rendszertelenül, amikor éppen sikerül beiktatnom. Nem igazán foglal le. Viszont úgy érzem, hogy jobban járok, ha nem packázom veled.
Nem igazán értem, hogy a lányokat miért érdeklik a durva sportok, de ugyanakkor nem is ítélkezem. Azt viszont fontosnak tartom, hogy meg tudják védeni magukat. Gondolom sokan ezért kezdik el őket. Vagy lehet, hogy azért, mert erősek akarnak lenni. Eddig bele se gondoltam, most mégis fürkészve nézek a törékeny lányra, az alakja nem olyan, mint akiből nagy erő jönne ki, de gondolom, pont ezért kell tartani tőle, mert okozhat meglepetéseket.
- Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mennénk, későre jár, ettünk is.
Jegyzem meg, miután végez, és épp készülnek leragadni a szemei. Ha itt elalszik nekem, és kézben kell visszavinnem, és úgy kapnak el, akkor az biztos, hogy egy igazgatói túrával is megfejelt büntetés lenne, ahhoz pedig semmi, de semmi kedvem. Így hát szépen elküldöm a piszkos tányérokat és evőeszközöket a mosogató felé, ahol a többi tányér is "fürdik", majd a lány társaságában, egy alapos körbenézés után kilépek a folyosóra. Az alagutakat használva, együtt jutunk vissza a hálókörletünkbe, így egy sikeres, büntetőmunka nélküli utóvacsorát tudhatunk magunk mögött.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint