36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 30. 23:44 | Link

Noah Jorgensen



A lány megírta az összes leckéjét a szobájában, közben pedig megéhezett. Úgy döntött, hogy miután egy kicsit kitakarít a leckéje után a szobájában, elmegy a konyhába és harap valami finomat. Így is tett, az első útja a gyomrához, azaz a konyhába vezetett: spagettit rendelt a manóktól sütőtöklével. Élvezettel majszolta le a kajáját, mert egyébként is imádta az olasz ételeket, majd lassan kortyolgatta a sütőtöklevét. Arra gondolt, hogy már nagyon rég találkozott a barátnőjével, Lillával, és már nagyon hiányzott a társasága. Igaz, hogy egy szobában laktak, de a lánynak annyi dolga volt, hogy sajnos mostanság elkerülték egymást, és nem tudtak egy igazán jót beszélgetni. Ezt nagyon nehezményezte, hiszen idáig rengetegszer találkoztak és mindent meg tudtak beszélni egymás között, de most közbeszólt a sors és sajnos úgy alakult, hogy ritkábban futottak össze. Rach hiányolta az életéből egy másik barátnőjét is, akivel nagyon jóban volt, de őt másmerre vitte az élet, úgyhogy nem igazán nézték jó szemmel a szülei, hogy alkalom adtán együtt lógnak. Emellett még a saját testvére miatt is aggódott, hiszen mostanság Nathan nagyon furcsán viselkedett és egyáltalán nem hasonlított a régi önmagára. Persze a szülei erről semmit sem mondtak neki, de nem volt vak, hiszen még az iskolába menetel előtt megfigyelte, hogy a bátyja elég furán viselkedik, azaz napokra eltűnt és nem jött haza, ráadásul ez nála rendszeressé vált. Remélte, hogy nem történt semmilyen gond, de nem tudta elképzelni, hogy mit csinálhatott a tudta nélkül a testvére, egyedül arra gondolt, hogy vagy valami titkos szerelme van, vagy valami illegális dolgot csinál, aminek nagyon nem örült volna.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 31. 01:30
Hozzászólásai ebben a témában
Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. augusztus 1. 00:31 | Link


Amikor megkordul a gyomra, ő maga nem tud parancsolni bűnös vágyainak, hiszen az evés nála elvi kérdés, és ha éhes, akkor éhes, ott nincs kérdés, neki ennie kell. Ezzel a megfontolással indul el az Eridonból, mit sem sejtve arról, hogy itt érvényben van a szabály, miszerint a konyhában tilos manókat terrorizálni, de ha tudna róla, se értené, hogy ennek a törvénynek miért van létjogosultsága. Hiszen a manók ezt élvezni szokták, nem? Nagyot is nézne, ha ez a tény elméjébe jutna, de szerencsére boldog tudatlanságban veszi útját a helyiség felé, mely hollétét szinte elsőként jegyezte meg.
Így hát, derűsen és éhezve gondol a finom falatokra, melyek hamarosan gyomrát is meglátogathatják majd, amint újfent rátalál erre a helyre, mert azért nem olyan könnyen jegyzi meg ennek a hatalmas építménynek a tervrajzát. De sikerült neki, idetalált! Így hát boldogan, szinte vigyorral az arcán lép be, s a manókon kívül csak egyetlen lányt lát, de ez nem is csoda, hiszen a vacsorát már megülték, csak a szőke nem evett eleget. Nem bizony, mert sosem elég a kajából! Olyasmi ő, mint egy olvasztótégely. Csak úgy belapátolja az ételt, aztán pár óra múlva már az sincs meg, hogy volt vacsora, vagy hogy milyen évet írunk.
- Szia! - köszön hát a lánynak, bemutatva ezzel csodálatos magyartudásának egy szeletét (na nem mintha nem lenne még ott, ahonnan ez jött!), aztán helyet is foglal, sóvárgó szemmel pillant a sárkány előtt fekvő spagettire, mire egy manó lelkesen lép oda hozzá.
- Kaphatok valami... laktatót? - kérdi, neki csak ennyi a kérése. Igaz, hogy kicsit finnyás, a véreshurkát példának okáért kifejezetten kerüli... aztán eszébe jut, mit fog kérni. - Pudingot? - teszi hozzá teljes átéléssel. Tekintete csillanásán látszik, hogy a puding számára jobbá teszi a világot, s mindenek feletti erővel bír, legyen szó fontos beadandóról vagy vizsgáról - ahol puding van, ott Noah is fellelhető, bármilyen más elfoglaltsága akadna éppen. Mert egyszerűen puding. Ezt nem lehet megmagyarázni.
Hozzászólásai ebben a témában



Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. augusztus 1. 22:30 | Link

Noah


Rach sosem kedvelte a manókat, de azt azért megszokta, hogy körülugrálják, mint ahogyan otthon a családját is. Nem is ezzel volt gondja, hanem maguk a lények visszatetszést keltettek benne, amire még magának sem tudott magyarázatot adni, csupán egyszerűen ingerelte őt a jelenlétük. A finom ételeket már annál inkább kultiválta, és szerencséjére nem volt hízásra hajlamos, legalábbis egyelőre nem látszott meg rajta, hogy mennyit eszik valójában. Ennek kifejezetten örült, mert nehezen tudta volna diétára fogni magát és nem szívesen ellenállt volna a finom falatoknak. Szerencsére édesanyja alkatát örökölte, úgyhogy jelenleg nem kellett, hogy amiatt fájjon a feje, hogy időnként talán már túl sokat is eszik. A bátyja és a húga is hasonló alkat voltak, apja pedig inkább erősebb testfelépítésű volt, sportosabb kivitelben. A lány így most is mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül fogyasztotta el a spagettiét, ami nem a diétás kaják közé volt sorolható. Csak arra kapta fel a fejét, hogy valaki köszönt neki, mert annyira belemerült az evésbe.
- Szia! - köszönt vissza a fiúnak, miután szemügyre vette, hogy ki jött be a konyhába, mert egyébként maga a helyiség rajtuk kívül szinte kongott az ürességtől. Nagy valószínűséggel már minden diák megette a vacsoráját, csak neki jutott eszébe ilyen későn falatozni, na meg ezek szerint a srácnak. Látta, hogy a fiú sóvárgó pillantást vetett az ételére, ezért közelebb húzta magához a tányért. Nem mintha bárkivel is osztozkodnia kellett volna az ételén, de jobb szerette "biztonságban tudni" a saját kajáját. Hallotta, hogy a srác pudingot rendel, majd miután a manó elment közvetlenül mellette, hogy kiszolgálja a diákot, elhúzta a száját, mert rühellte, hogyha az intim szférájába került bárki is, főként, ha egy manó volt az illető, a muglikról már nem is beszélve. Rachel a poharával játszott, mert az sokkal jobban lekötötte, mint a manók megfigyelése - ujját végighúzta az üveg peremén és tologatta az asztalon. Igaz, hogy még tele volt töklével, de bízott benne, hogy nem lötyköli ki, mert annak nagy eséllyel a fiú látná meg a kárát, nem ő, mivel elég távol tolta magától az italát, de remélte, hogy erre nem fog sor kerülni, mert nem tudta, hogy mi lenne a másik reakciója, nem mintha nem tudott volna kiállni magáért.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint