31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. június 6. 22:24 | Link

Rosszcsontok.


A lábamat lógatva ücsörögtem, a klubhelyiség egyik foteljében. Semmi dolgom sem volt, a tanuláson kívül. Természetesen erre még az Isten sem tudott volna rávenni, hogy ott görnyedjek a könyvek felett. Majd ha fagy! Még a végén megfájdulna a hátam, meg a fejem a sok betűtől. Ezért úgy határoztam, hogy nekem csinálnom kell valamit. Jó, de mit? Ez volt itt a nagy kérdés. Izgalomra vágytam, és az nagyon menő volt, amikor Jared elkapott a takarodó utáni kinn mászkálásomkor. Bár akkor nem hiányzott egy bünti sem, de majd' megpusztultam egy kis izgalomért.
Mivel a vacsorakor nem laktam túlzottan jó, megint korgott a pocim. Komolyan mondom, olyan voltam, mint egy két lábon járó Pac-man. Ezzel a lendülettel fel is álltam az ülőalkalmatosságról, s nyomban meg is indultam kifelé. Óvatos léptekkel haladtam, nem akartam, túl feltűnő lenni. A falhoz simulva kukucskáltam ki, hogy jött-e valami prefi-pofa, vagy tanár, esetleg minisztériumi bácsi, néni. De tiszta volt a levegő. Megkönnyebbülve, boldog léptekkel haladtam tovább, mint egy hupikék törp. Igen ám, olyan jól szétnéztem, hogy nem láttam a fától az erdőt. Tehát azt nem vettem figyelembe, hogy mások is voltak ott rajtam kívül. Így a lehető legjobban mutatkoztam be valaki... hátának? Fogalmam sem volt, melyik testrészének eshettem neki, mert a padlón végeztem, fájó tomporral. Arra koncentráltam leginkább az ütközés után.
- Már megint.... - mormogtam az orrom alatt és a popómat dörzsöltem. - Bocsánat! - néztem fel háztársamra. Igen, még ki sem értem a toronyból, de már okozom a balesetet.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. június 12. 11:59 | Link


Megkordul a hasa először, másodszor, majd megint. Első alkalommal nem tulajdonít neki nagy figyelmet, úgy gondolja hamarosan elmúlik ez az érzés és folytathatja kedvenc itteni cselekvését: a semmittevést. Itt töltött évei alatt nem érzett késztetést, hogy belépjen a háza kviddicscsapatába, így a magán jellegű edzés alapból kiesett, hangszeren nem játszik, a faluban sem talált még magának munkát, hozzáteszem annyira nem is keresett, így egyszerűen nem tudja mivel magát lefoglalni. Tanulni meg mégsem kezd el, mikor ilyen jó az idő! Hasa morgása azonban nem hagy alább a türelmes várakozás után sem, ezért muszáj elindulnia valamit ehetőt keresni. A vacsorán meg sem jelent jóllakottságra hivatkozva, most azonban tényleg érzi, hogy fel tudna falni egy nagy tál akármit.
Belebújik a strandpapucsába és hangosan csattogva el is indul úti célja felé, ami természetesen a konyha. Ilyen időben nem is mehetne máshova, bár a felügyelőkkel vigyáznia kellene, mert ki tudja milyen indokkal akarják visszaküldeni a hálókörletébe még a vacsorája elfogyasztása előtt. Ráadásul még mindig nem kérdezte meg egyik diáktársától sem, hogy kinek kell az az engedély, amit a két szép szeméért kaphat valamelyik minisztériumi csókától, ennek fényében azzal sem szolgálhat. De mindegy is, mert közben megérkezik a konyha elé, mielőtt azonban benyithatna, egy test zuhan a hátának. Ijedten kiált fel és rögtön a dereka felé kap, holott a földre esett lánynak ez biztosan fájdalmasabb élmény, mint neki. Ujjai lesiklanak a kilincsről és megfordul, hogy szembenézhessen az emberrel, aki ilyen gonosz módon hátba támadta, amikor azonban meglátja a lányt, rögtön ingatni kezdi a fejét. Ismeri, de még mennyire, hogy ismeri.
- Minden oké, Fanni? - kezét elveszi a hátáról és a lány felé nyújtja segítségképp, hogy a másik elfogadja-e vagy sem, az már nem rajta áll. Türelmesen megvárja, hogy eridonos háztársa ismét két lábra álljon, csak azután méri végig jobban a nála jóval kisebb lányt, hátha ez a szerencsétlen találkozás a földdel maradandó sérülést okozott neki. Nem venné a lelkére, ha fel kéne vele rohanni a gyengélkedőre, bár akkorát csak nem eshetett.
- Figyelj legközelebb jobban, mert meglehet a következő áldozatod egy felügyelő lesz - természetesen nem gondolja komolyan mondata második részét, arckifejezése másról árulkodik viszont. Pár másodpercig még tartani tudja ezt az arcát, majd vonásai meglágyulnak. Most nem tud haragudni a lányra, túlságosan is éhes ahhoz, hogy elkezdje fegyelmezni itt a konyha előtt. És igen, csak egy ajtó választja el attól, hogy a csodás illatok birodalmába lépjen, és nem hagyhatja, hogy Fanni akadályt jelentsen számára ebben.
- Ide készültél? - beszéd közben a háta mögé bök az ajtó irányába remélhetőleg, az eridonos válasza után megragadja annak kezét és behúzza maga után a konyhába, ahol rögtön megérzi a kellemes illatokat, szájában összefut a nyál és a hasa is mordul egyet. Az eléjük toppanó manónak leadja a rendelését; SOS kér egy egyszerű csirkesalátát és rögtön megfordul, hogy helyet foglaljon az asztalnál. Ujjaival türelmetlenül dobol a falapon, közben elvileg Fanni is csatlakozik hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. június 24. 23:53 | Link

Rosszcsontok.


Észrevettem már, hogy amikor éhes vagyok, akkor megsüketülök, valamint megvakulok. Mármint nem úgy igaziból, csak képletesen. Az ösztöneimre hagyatkozva megyek olyankor arra, amerre a megérzéseim visznek. Általában vagy rossz helyen kötök ki - ahol egy dekagramm kaja sincs -, vagy egy olyan helyen, ahol galibába keveredek. A legutóbb is így történt.
A padlón ücsörögve az fordult meg az agyamba, hogy a fenekem dörzsöljem-e, a fájdalom enyhítése érdekében, vagy felálljak, s vigyorogva bocsánatot kérjek. Az előbbinél döntöttem, nem tudtam volna fájó hátsóval vigyorogni, azért én sem voltam egy Arnold Harcinéger.
Mákom volt, nem prefektussal találkoztam, és nem is tanárral vagy minisztériumi manussal. Ez jóóó.
- Igeeen. - nyögtem fel - De eddig egyet sem láttam arra, amerre én kóboroltam. - Közben már felálltam a földről, és leporoltam végül a tomporom, hogy ne legyek poros.
Amint megenyhült Heléna arca, az én képemre is egy mosoly szökött. Már a válaszadáson járt az agyam, hogy valami okosat és értelmeset mondhassak, amit egy felsőbb éves majd poénosnak, menőnek tarthat. Ehelyett a gyomrom bemordult egy hatalmasat, rögtön odakaptam a kezeimmel.
- Lebuktam. - Már huncut mosoly húzódott az orrom alatt. Amint maga után húzott Heléna, követtem, s én is ledobtam magamat melléje egy székre.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én egy hatalmas szendviccsel teljesen meg lennék elégedve. Vagy valami olyannal, ami nem édes. Az csak elveszi az étvágyamat... - lebiggyesztettem az ajkaimat - Szerinted hamar kész lesz? - a nyakamat nyújtogatva próbáltam a manók munkáját kilesni.
- Megyek, megnézem őket! - felpattantam a székről, hogy szemügyre vegyem a kis lényeket. Sosem bírtam egy helyben megmaradni…
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 6. 20:44 | Link

Fanni

Nem mondhatnánk, hogy oly nagyon kellemes volt a találkozás, de ezt már mondjuk majdhogynem el is várhatnánk Fannitól. A kis főnix nem csak a kviddicspályán, hanem a kastélyban is ugyanannyira pattog. Heléna ugyan nem szokott kviddicsmeccsre kijárni, de azért ő sem hülye, és azt mégis meghallgatja, ha valamelyik háztársáról van szó. Fanniról pedig elég sokat beszélnek erre-arra a kviddicsben nyújtott teljesítménye miatt, ezért is ismeri fel rögtön a leányzó. Na meg azért, mert tudja, hogyan néz ki.
- Le bizony - biccent a lánynak, majd végre beléphetnek a konyhába, ahol a jobbnál-jobb illatok rögtön megcsapják orrát és már majdnem beképzeli, hogy előlép egy hotdog, amikor megjelenik előttük egy manó. Óóó! Szóval az a hotdog valójában csak egy itt dolgozó, kedvesen a nadrágját ráncigáló manó, aki alig várja már, hogy felvegye a leányzók rendelését. Heléna amint ezzel meg is van, lecsüccsen az asztalhoz és körmeit ütemesen az asztal lapjához koppintva várja, hogy elkészüljön a salátája. Fanni már kevésbé türelmesebb, a beszédén is látszik, hogy bizonyára pont annyira éhes, mint Heléna.
- Hát figyelj, egy szendvicset nem olyan nagy dolog összedobni, ha nem kértél bele rákot, akkor pillanatokon belül meghozhatják, és... - nem tudja befejezni a mondatot, Fanni ugyanis felpattan, hogy ő majd utánanéz a dolognak. Piroskánk egy biccentéssel hagyja rá a dolgot, aztán rájön, hogy lehet mégsem kellene zargatni munka közben a manókat és feláll ő is, hogy háztársa után induljon. Valószínűleg a manóknak sem az minden vágya, hogy két eridonos lány tébláboljon körülöttük, de hát most ez van. Fannit viszonylag gyorsan beéri, a lány nem jutott túlságosan messzire.
- Mit akarsz csinálni? Megcsinálod helyettük, ha esetleg még nem készek vele? - ő maga egyébként nyugodtan kivárta volna a vacsoráját, ha nem jutott volna Fanni eszébe ez a kis rögtönzött vizit. De hát most már mindegy, inkább figyel fiatalabb társára, minthogy valami baj történjen vele és a manókkal. Meg a kajával.
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. július 7. 01:54 | Link

Heléna.

A mestertanonc után sietve, én is beértem a konyhába. Te jó ég, azok az illatok...! Menten összefutott a nyál a számban, ahogy beszippantottam a készülő menüsort. Anya főztje jutott azonnal az eszembe, még ha pocsék is volt a kapcsolatom vele, a kajáit imádtam.
Bent egy manó várt minket, tök aranyos volt, ahogy itta minden szavunk, és felvette a rendelésünk. Én csak egy szendvicset kértem, ahogy nemrégiben említettem is. Másra nem vágytam, egy nagy, sokrétegű szendvicsnél, ami tele volt zöldségekkel, sajttal és felvágottal. Nyami! Ezután szintén csatlakoztam Heléna mellé. Ő olyan türelmesen várta a rendelésünket, én meg... nem. Körülbelül öt percig bírtam megülni a fenekemen, azt is izegve-mozogva. Hamar ráuntam a várakozásra, nem bírtam tovább és felfedező túrára indultam. Meg sem hallottam Heléna rákos szendvicsét, csak mentem a fejem után, azon agyalva, hogy mehetnék be hátra, ahol a manók dolgoztak. Nem jutottam messzire, a másik főnix utánam jött. Azonnal szembe fordultam vele, úgy pillogtam rá.
- Fogalmam sincs. - vontam meg a vállaim - Majd rögtönözök valamit! Jössz velem? Mert, ha látjuk a manók ügyködést, akkor tuti meg fogjuk tudni csinálni a szenyót meg a te csirkédet is a kuktasarokban. Akkor nem kell többet kockáztatnunk az életünket, hogy elkap minket egy csúnya felügyelő bácsi, vagy tanár néni. - érvelés közben egyre szélesebb mosoly húzódott végig az arcomon, próbáltam a lehető legmeggyőzőbb lenni.
- Na, akkor jössz velem meglesni őket? - mancsomat felé nyújtottam, kézfogásra állt a kezem - Vagy őrködsz, amíg én kifigyelem a titkos lépéseket? - fogalmam sincs, honnét jött nekem ez a kémes cucc, de élveztem.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint