36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. május 26. 09:59 | Link




Nagyon-nagyon reggel van. Ahhoz képest, hogy, mivel tegnap este fáradt voltam, hamar lefeküdtem aludni, borzalmasan ébredtem. Úgy éreztem magamat, mintha nem csak a hajam, de az egész fejem kócos lenne. Nagy nehezen magamhoz tértem, majd az ablakomhoz álltam. Leültem az előtte lévő székre és csak bámultam kifelé. Még mindig szokatlan volt, hogy nem otthon voltam, és kissé elveszettnek éreztem magamat, de ezzel együtt iszonyatosan jó is volt. Tudom, bonyolult vagyok, becsülöm azt az embert aki képes megérteni.
Hajamat felkötöttem, rendbe szedtem magamat, majd korgó gyomrom hatására útnak indultam. A minap hallottam más diákokat beszélgetni a konyháról, így én is a keresésére indultam. Szerencsémre hamar meg is leltem, ami rám nézve elég ritkaság. Automatikusan felemeltem a kezemet kopogásra, majd bátortalanul bekopogtam, de nem jött válasz, így hát benyitottam. 3 manó sürgött forgott odabent, az egyikük rám nézett, és kissé morcosan megtudakolta mit is akarok én itt. Az egyik asztalhoz leültem, majd kértem egy kávét és egy szendvicset, az pedig szó nélkül elvonult, és nekilátott. Az asztalra könyökölve néztem őket, illetve magát a termet. Illett a kastélyhoz, már ha lehet ilyet mondani. A színek, a bútorok, az elrendezés mind a helyén volt, ha rajtam múlott volna nem változtattam volna semmin. Finom illatok keringtek a levegőben, biztosan az ebéd készült odabent. Ásítottam egyet, megnyújtóztattam magamat, majd mire kinyitottam a szememet, a kis manó már ott állt előttem. Az orrom elé tolta a szendvicset, és a bögre kávét. Egy halovány mosollyal biccentettem feléje, majd neki is láttam. Nagyon éhes voltam, nem tartott sokáig míg elpusztítottam az ételt. Bár, nálam az ilyen sosem tart sokáig, még ha nem is látszik rajtam, nagyon szeretek enni. Most is, életmentő volt.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. május 27. 10:41
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 26. 12:21 | Link

Dália


Rach gyorsan befejezte a leckéi megírását, majd úgy döntött, hogy rendet rak a szobájában. Nem mintha siralmas hadi állapotok uralkodtak volna a helyiségben, mert mindig is odafigyelt a tisztaságra, de azért úgy gondolta, hogy ideje újra takarítani kicsit. A családjában ő volt a legpedánsabb, otthon se kedvelte a rumlit, a manókban pedig sosem bízott meg igazán és mindig tartotta a három lépés távolságot velük, bár sose szolgáltak rá szegény lények erre a kimért viselkedésre, egyszerűen ő sem tudta volna megmondani, hogy miért nem kedveli ezeket a teremtményeket. Általánosságban idegesítette a jelenlétük és mindig is bizalmatlan volt velük szemben. Egész gyorsan kitakarított a szobájában, igaz nem sok tennivalója akadt, mert pár napja szépen a helyére rámolt mindent, úgyhogy csak csip-csup dolgok maradtak hátra. Miután elvégezte a "piszkos munkát" útja egyenesen a fürdőszobába vezetett, ahol lezuhanyzott és hajat mosott, majd felvette fekete nadrágját, fehér blúzát és hozzá fehér balerinacipőt. Haját kiengedve hagyta, szárítás után megfésülte, a formájával és a tartásával sosem volt gondja, lévén, hogy hosszú, dús haja volt és könnyen formázható. Úgy döntött, hogy ellátogat a konyhába, mert megéhezett és szívesen evett volna valami finomat, üres gyomorral pedig a világ pokoli volt számára. Gyors léptekkel az említett helyiség felé vette az irányt, majd benyitott a kissé nyikorgó ajtón és egy idegen lányt talált ott néhány manó társaságában, akik épp bőszen tevékenykedtek.
- Szia! - köszönt oda a lánynak, mert a tiszteletre megtanították, nem volt kőbunkó ok nélkül, most pedig egész jó kedve volt és a köszönés még akkor is alapvető dolog volt nála, ha épp világfájdalmas hangulatban volt. Leült az asztalhoz megvető pillantásokat küldve a manók felé, majd miután odatolta egyikük elé az ételt, nevezetesen egy finom szendvicset minden jóval megpakolva, elkezdett jóízűen lakmározni. Evés közben még jobb hangulata lett, végre nem üres gyomorral ült az asztalnál, az ételt kólával öblítette le.
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. május 27. 08:19 | Link




Amint befejeztem a falatozást, az egyik manó már ott is termett előttem és elvitte a tányéromat. Kezembe vettem a bögrét, majd megfújtam a kávét, éreztem, hogy nagyon meleg, majd kortyoltam egyet. Egész jól csinálják, ezt el kell ismerni. Mikor ezzel is végeztem, letettem a poharat az asztalra, és ebben a pillanatban nyílt is az ajtó. Kissé megszeppentem, hogy már nem leszek egyedül, és biztosan zavarban leszek. Egy lány lépett be, rám köszönt, majd leült az egyik asztalhoz, és ő is megkapta a kis reggelijét.
- Szia! Köszöntem vissza kissé bátortalanul. Idősebbnek tűnt nálam, bár ha úgy vesszük itt szinte mindenki idősebb nálam. Az ajtón kívülről már lehetett hallani egy két diák hangját, a kastély is kezd ébredni. Meglepő, hogy itt mindenki milyen hamar felébred. Odahaza, ha kellett tudtam volna akár délutánig is aludni, csak ezt természetesen nem hagyták, főleg azóta amióta Léna megszületett, nem volt az egész családnak sokáig alvás.
Kissé kellemetlennek éreztem, hogy a lánnyal itt ülünk egymástól pár méterre, de olyan nagy a csend. Bátortalanságom ellenére, lassan feltápászkodtam, majd odasétáltam az Ő asztalához. Megálltam mellette, de kissé már meg is bántam az akciómat, hiszen még mindig evett, így az az érzés fogott el, hogy biztos zavarni fogom. Erőt vettem magamon, majd az arcomra erőltettem egy halovány, de azért kedves mosolyt, hátha megszán.
- Leülhetek hozzád? Dália vagyok. Mutatkoztam be, a mosolyom nem lankadt, reméltem, hogy beválik, és végre elkönyvelhetek magamnak egy sikeres ismerkedést, ami eddig még nem jött össze, ha pedig mégsem, akkor majd máskor. Vannak itt még vagy ezren, nem búsulhatok egy sikertelenségen.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. május 27. 10:41
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 30. 20:25 | Link

Dália


Rach látta, hogy a nemrég még másik asztalnál ülő lány felkapja a cókmókját és megközelíti egy kedves mosoly kíséretében az asztalát, de nem zavartatta magát emiatt, ha le akar ülni a másik személy, felőle nyugodtan letelepedhet mellé. Intett neki egyet, hogy foglaljon csak helyet nyugodtan és jóízűen tovább falatozott. Amint végzett a közepes méretű, minden finomsággal telepakolt szendvics elfogyasztásával, megtörölte az egyik kéznél lévő szalvétában a kacsóját, majd kezet nyújtott a másiknak, jelezvén, hogy díjazta a bemutatkozást, de most jött el részéről az idő, hogy viszonozza azt, mivel már befejezte az étkezést és teli szájjal nem sok illendőség lett volna bemutatkoznia.
- Üdv, Rachel Octavia Amber vagyok, de hívj csak Rachel-nek vagy Rach-nek. Mi szél hozott ide és melyik házba kerültél? - érdeklődött a lánytól, miközben a kóláját kortyolgatta. Szép lassan iszogatott, mert eléggé hideg volt az itala, a manókat meg feleslegesen nem szerette volna ugráltatni, ódzkodásának köszönhetően örült, hogy messze volt tőlük. Remélte, hogy a másik is aranyvérű családból való, mert egy félvérrel vagy netán muglival nem szívesen osztozkodott volna az asztalnál, bár erre mondják, hogy késő bánat. Ha aranyvérű volt az illető, akkor bizonyára hallania kellett már a családjáról, hiszen befolyásos körökben mozogtak és igencsak ismeretek voltak a szülei. A bátyja élvezte a legjobban a rivaldafényt, bár néha vissza is élt vele, de ez már az ő dolga volt, Rach ebbe nem szólt bele.
- Érdekes neved van. - tette hozzá monoton hangnemben, hiszen nem sok ilyen nevezetű embert ismert, még itt az iskola falai között, ahol tényleg sok volt a magyar származású diák, itt sem hallott hasonló nevet viselő tanulóról.
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 2. 10:23 | Link




A lány szerencsére hamar válaszolt, így leültem az előtte lévő székre, majd mikor bemutatkozott, magamban elemezgettem kicsit a nevét, hogy biztosan megjegyezzem. Elég részletes bemutatkozást kaptam, szóval nem volt gondom semmivel. Felvettem legnormálisabb mosolyomat, megköszörültem a torkomat, majd válaszra is bírtam magamat.
- Üdv Rachel! Hát, csak megéheztem. És Te, mi járatban? Mondtam röviden és tömören, majd vállat vontam, hiszen ennél több okom nem volt azért, mert most itt vagyok. Mondhattam volna azt is, hogy csak egy kis kastély felfedezésre indultam, ami végül is benne volt a pakliban, de az igazság az volt, hogy inkább a korgó gyomrom vezette utamat.
- Levitás vagyok. Ennyire látszik rajtam, hogy új vagyok? Kérdeztem vissza kissé meglepődötten, hiszen azt mindig is tudtam, hogy nagyon alacsony és pici vagyok, mindig túl fiatalnak néztek, de azt nem hittem, hogy már itt is kiszúrják, hogy új vagyok. Vagy, mondjuk az is lehet, hogy Rachel már régebb óta idevalósi és könnyebben kiszúrja az új arcokat. Kicsit idősebbnek tűnik mint én, szóval azt hiszem az utóbbi elméletem a helytálló. Egy pár perc csend után a lány újból megszólalt, mondatára elmosolyodtam, és egy halk kacajt is elejtettem. Nem ő az első aki ezt mondja, igazából már kezdek hozzászokni.
- Köszönöm! Anyukám szereti a dáliákat, szerinte azok a legszebb virágok. Azt hiszem más név nálam nem is jöhetett volna szóba emiatt. Árultam el neki, egy kis családi információt is. Nem éreztem azt, hogy a lányt untatnám ezzel, de szerencsémre könnyen észreveszem valakin, ha nem élvezi a társaságomat, így csak csendben üldögéltem tovább, és vártam Rachelre.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. június 2. 10:23
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 4. 15:24 | Link

Dália


Rachel végigmérte az asztalához leülő lányt, egész szimpatikusnak tűnt neki, egyáltalán nem az a magát megjátszós némber volt, mint egyesek, akik azzal áltatják magukat, hogy övék az egész iskola, sőt az egész világ, aztán hirtelen padlóra kerülnek, mert az édes álmuk rémálommá válik, amikor ráébrednek a valóságra és visszakapják az élettől azt, amit másoknak oly nagy "kedvességgel" adtak. Szerencsére Dália nem ilyen volt, legalábbis a megnyilvánulása alapján nem látszott rajta, hogy bármi köze lenne az ilyesfajta emberekhez. Persze Rach most találkozott vele először és nem akart ebből rögtön messzemenő következtetéseket levonni, inkább kivárt, de az első benyomása pozitív volt a lányról.
- Nos, engem is az éhség hozott ide. Már régóta nem ettem semmit, legalábbis pár órája biztosan nem, úgyhogy most jól esett az étel, még ha nem is egy Michelin-csillagos főnyeremény volt. - válaszolta neki egy kedves mosoly kíséretében a Rellonos.
- Így elsőre nem látni rajtad, hogy új vagy, csak azért gondoltam, mert még nem láttak errefelé és kicsit fiatalabbnak tűnsz nálam. - felelte Rach, bár belegondolva sok olyan személyt ismert, akik az eredeti biológiai koruktól jóval fiatalabbnak vagy akár idősebbnek néztek ki, hiába, genetika és életmód keveréke az egész.
- Ó értem. Akkor anyukád valóban nagyon elfogult! Van testvéred? Ha igen, hogy hívják? - tette fel az újabb kérdést Rachel, arra gondolt, hogyha Dáliának vannak még testvérei, akkor vajon ők is valamilyen virágról lettek elnevezve? Elmosolyodott ezen, gondolatban már össze is állított a lány családjáról egy virágcsokrot különböző virágokkal, amelyek a testvéreit szimbolizálták, bolond egy gondolat volt ez.
- Nekem kettő is van, egy bátyám, Nathan és egy húgom, Emily. - válaszolta meg a saját kérdését Rach, mert biztos volt benne, hogy Dália úgyis megkérdezné tőle előbb-utóbb, hogy egyke -e vagy sem.
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 7. 09:27 | Link




Meglepően jól elbeszélgettem a hölgyeménnyel, magamon is meglepődtem, hogy hogyhogy nem ülök itt egy helyben a stressztől reszketve. Lehet kezdem kinőni az emberektől, és a velük való ismerkedéstől való félelmemet.
- Értem. Szerintem egész jó itt az étel, hogy őszinte legyek rosszabbra számítottam. Kellemesen csalódtam. Vallottam be, kissé halkabban, hogy a manók ne hallják meg, de így is felfigyelt az egyik, de persze csak a negatívumot vette figyelembe, tehát, hogy rosszabbra számítottam. Vettetem egy apró mosolyt a manó felé, majd elfordultam tőle. Sose szerettem nagyon a manókat, borzasztó egy-kettőnek a modora. Odahaza is volt már 2 manónk, kiskoromban még jól elvoltam velük, de ahogy idősödtem, rájöttem, hogy nem mindegyikük olyan rendes mint ahogyan arra én emlékeztem gyermekkoromból.
- Hát igen, új vagyok. Mondtam, kissé zavarban, majd mosolyogva vállat vontam. Annyian vagyunk ebben a kastélyban, hogy nem Én vagyok itt az egyetlen újonc, szóval semmi okom szégyenlősnek lenni emiatt, de ezt mondogathatom magamnak, úgy is felesleges.
Nem sok külföldi embert ismerek, így sokáig mondogattam és elemezgettem magamban Rachel nevét. Odavagyok mindenért, ami ezen az országon kívül van, szívem szerint világutazóvá is képes lettem volna válni, de egy ilyen kicsi és félénk lány mint én a nagyvilágba..biztosan elvesznék.
- Igen, Én lennék anyuci és apuci kicsi virágszála. Mondtam fintorogva, arcomról tökéletesen le lehetett olvasni a nem tetszésemet efelől. A legjobb abban, hogy újonc vagyok itt, hogy a szüleim nem tudnak már tovább állandóan védeni a széltől is, és parancsolgatni.
- Tényleg? Nekem is van egy bátyám meg egy húgom! Elnevettem magamat meglepődöttségembe. Igaz, ez nem egy csoda, hiszen sok embernek lehet bátyja és kishúga is, de hogy pont egy ilyen emberrel hozott össze a sors, viccesnek találtam.
- A bátyám Samu, a kishúgom pedig Léna. Mi vagyunk a különleges nevekkel teli család. Árultam el neki, mosolyogva. Jó kedvem támadt, sokkal jobb volt így társaságban, és ha bárki is valaha rákérdezne, legalább el tudnám neki mondani, hogy már legalább van egy ember, Rachel akit ismerek.
- Te amúgy melyik házba tartozol? Kíváncsiskodtam kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 9. 22:22 | Link

Dália


- Valóban egész ehető! - bólogatott Rach, tudta, hogy az otthoni finom ételeket nem pótolja semmi, itt valahogy az ennivalónak is más íze volt, mint otthon.
- Tavaly még én is az voltam. Rá se ránts, elmúlik! - felelte nagy mosollyal az arcán bátorításképp, hiszen látta, hogy Dália kissé zavarban jött attól, hogy még totál új itt, ami azért érthető, nem lehet könnyű dolga itt újoncként.
Amikor a lány felsorolta a testvérei nevét azt gondolta magában, hogy elég fura nevük van, de legalább nem virágnevek.
- Csúnya, gonosz Rellonos vagyok. Legalábbis ez a hír járja rólunk... - válaszolta a zöldike, majd hozzátette:
- Majd megtanulod, hogy milyenek a Rellonosok, legalábbis egy részük, aztán vagy pozitívat csalódsz bennük, vagy keserű szájízzel kerülöd el őket messziről, átkozva a napot, amikor találkoztál velük. Persze akadnak kivételek, de szerintem ez a többi házban is így van. Egyébként sincs csak jó és csak rossz tulajdonságokkal rendelkező ember.
A lány belekortyolt a kólájába, majd tekintetét újra Dáliára szegezte és egy újabb kérdéssel bombázta:
- Na, és mit dolgoznak a szüleid?
Merte remélni, hogy nem egy muglival beszélget, bár a beszélgetőpartnere származásáról egyelőre nem esett szó, de abban biztos volt, hogy egy sárvérűvel nem fog egy asztalnál ülni. Nem igazán csípte az effajta embereket, de folyton nem kerülhette ki őket, ennek teljesen a tudatában volt, de ha tehette, akkor tartotta velük a tisztes távolságot. Hiányzott neki a családja, szívesen hazautazott volna, de tudta, hogy egyelőre esélye sincs hazalátogatni, úgyhogy türelmesen várt, kommunikálásra pedig egyelőre maradt a bagolyposta.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. június 9. 22:23
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint