Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Me... Kelemen úr
Péntek, 3 óra

Épp csak elkezdődött az év, máris egymást érik az események, ami őt igen érzékenyen érinti. Szereti az állandóságot, a mindennapok kellemes egyhangúságát, de most mindennek lehetne hívni, csak ennek nem. De nem, őt leginkább nem a felügyelők jelenléte bosszantja, ahhoz még egészen hozzá lehetne szokni. Idővel, de lehetne. Nem, őt a házirend módosításai zavarják legjobban. Nem is az összes, csupán egyetlen egy...
Szóval kivételesen kénytelen volt a sarkára állni és ténylegesen cselekedni, ha változtatni akar a változáson. Csupán a konyhát szeretné visszakapni, a többi nem érdekli. Naponta lejár ide, nem foszthatják meg ettől. Így Misiék ötlete is pont kapóra jött neki. Na meg tény, hogy eddig sem kellett nekik noszogatni, ha hasonlókat terveztek.
Valamivel három előtt lép be a helyiségbe és elégedetten szusszan egyet, hogy ő ért ide hamarabb. Pedig kivételesen még fésülködött is, hogy normálisabb benyomást tehessen, pedig ezzel a részével nemigen szokott foglalkozni. Látszik is, elég sokáig tartott a művelet.
Lassú léptekkel indul meg a pult felé, majd az egyik székre dobja le magát. Pár manó máris körülötte sürög-forog, de már meg sem kell szólalnia, tudják, hogy mit szeretne; egy bögrét tolnak elé és már mennek is tovább a dolgukra.
Lassan végigjáratja a tekintetét a helyen, ahogy ujjai a langyos bögre köré fonódnak. Próbálja az ezernyi gondolatszál közül kiválasztani csupán azokat, amikre szüksége lesz a következő... mondjuk fél órában. A legjobb formáját kell nyújtania, hogy minél hamarabb mehessenek tovább a dolgukra mind a ketten. Na meg, hogy az alku rá eső része is ténylegesen beteljesüljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=581576#post581576][b]Havasi Bence Milán - 2016.03.31. 23:32[/b][/url]

Me... Kelemen úr
Péntek, 3 óra

Épp csak elkezdődött az év, máris egymást érik az események, ami őt igen érzékenyen érinti. Szereti az állandóságot, a mindennapok kellemes egyhangúságát, de most mindennek lehetne hívni, csak ennek nem. De nem, őt leginkább nem a felügyelők jelenléte bosszantja, ahhoz még egészen hozzá lehetne szokni. Idővel, de lehetne. Nem, őt a házirend módosításai zavarják legjobban. Nem is az összes, csupán egyetlen egy...
Szóval kivételesen kénytelen volt a sarkára állni és ténylegesen cselekedni, ha változtatni akar a változáson. Csupán a konyhát szeretné visszakapni, a többi nem érdekli. Naponta lejár ide, nem foszthatják meg ettől. Így Misiék ötlete is pont kapóra jött neki. Na meg tény, hogy eddig sem kellett nekik noszogatni, ha hasonlókat terveztek.
Valamivel három előtt lép be a helyiségbe és elégedetten szusszan egyet, hogy ő ért ide hamarabb. Pedig kivételesen még fésülködött is, hogy normálisabb benyomást tehessen, pedig ezzel a részével nemigen szokott foglalkozni. Látszik is, elég sokáig tartott a művelet.
Lassú léptekkel indul meg a pult felé, majd az egyik székre dobja le magát. Pár manó máris körülötte sürög-forog, de már meg sem kell szólalnia, tudják, hogy mit szeretne; egy bögrét tolnak elé és már mennek is tovább a dolgukra.
Lassan végigjáratja a tekintetét a helyen, ahogy ujjai a langyos bögre köré fonódnak. Próbálja az ezernyi gondolatszál közül kiválasztani csupán azokat, amikre szüksége lesz a következő... mondjuk fél órában. A legjobb formáját kell nyújtania, hogy minél hamarabb mehessenek tovább a dolgukra mind a ketten. Na meg, hogy az alku rá eső része is ténylegesen beteljesüljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=581739#post581739][b]Kelemen Farkas - 2016.04.01. 15:23[/b][/url]

Havasi Bence Milán
Péntek, 3 óra

Két perccel három előtt fordul be a folyosó végén, ráérősen sétálva a megegyezett helyszín irányába. Futólag rápillant az órájára, mert bár a tanévnyitón valószínűleg nem azt a benyomást keltette, de azért még nem szeret késni. Igaz, korábban érkezni sem, mert az meg a várakozás kellemetlenségével jár, és határozottan nem időmilliomos. Pont időben szeret érkezni, így annak tudatában, hogy van még kerek két perce közel tíz méternyi folyosószakaszra a konyha ajtajáig, egyáltalán nem siet. Az ajtó előtt megáll egy pillanatra, elnézi, hogy ezt aztán itt nagyon elrejtették a diákok szeme elől. Tán csak nem azt hitték, ha szem előtt hagyják az ajtót, akkor tanteremnek vélik a diákok és elkerülik? Végül lenyomja a kilincset és pontban háromkor be is lép az említett helyiségbe, ahol már várnak is rá. Elismerően görbül felfele szája szeglete annak tudatában, hogy a fiatalember komolyan vette az ígéretét, és nem késett el a megbeszélt találkozóról. Jó jelnek veszi, és bár elég korainak érez még bármiféle következtetést, azért ez megérdemel egy egész kis piros pontot részéről.
- Jó napot, kedves Havasi úr - köszön, bevezetésként leróva a szokásos udvariassági köröket. Na ez már egész olyan, mint egy kihallgatás, leszámítva a sok manót, akik körülveszik őket. Egy csésze kávét is kér, ha már ennyire kedvesen érdeklődnek a kis lények az iránt, hogy mit óhajt, majd alaposan körülnéz, mielőtt helyet foglalna a fiúval szemben, az asztal másik oldalán.
- Tulajdonképpen egy üres tanterem jobban megfelelt volna erre célra, de legalább látom, mi szíve vágya - jelenti ki, miközben a közöttük az asztalon fellelhető ételre pillant. Az elé helyezett csészét megköszöni, majd visszafordul a fiú felé.
- Meséljen csak, miért olyan fontos zavarni a kedves manók munkáját. Talán nem elég a napi háromszor nyújtott bőséges étkezés, amit a Nagyteremben kínálnak? - érdeklődik szemöldökét kérdőn felfonva, felettébb kíváncsian pillantva a rellonosra, aki képes volt megkeresni azzal, hogy mesélne, csak a konyhába bejárása legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=582070#post582070][b]Havasi Bence Milán - 2016.04.01. 22:26[/b][/url]

Kelemen úr
Péntek, 3 óra

A bögréjének tartalmát szürcsölgeti csendben, miközben a felügyelőre vár. Nem figyeli, hogy mennyi az idő, valahogy egyértelműnek tartja, hogy nem fog késni, hisz ő sem tette. Na nem mintha bármi kapcsolat fennállna a kettő között... De végül neki lett igaza. Alig pár percet kellett várakoznia.
- Jó napot. - Lassan fordul az ajtó felé, majd aprót biccent is a férfi felé. Nem fél attól, hogy bárki más toppant volna be a helyiségbe, nem tartja valószínűnek, hogy épp most akarna bárki is szabályt szegni. Nincsenek még elég régóta itt a felügyelők, hogy ki lehetett volna már tapasztalni hogy meddig lehet elmenni. Na nem mintha ő végül is nem emiatt lenne most itt.
Némán követi a tekintetével Kelemen úr útját az asztalig, majd tekintete lesiklik a szorgoskodó manókra. Felpislognak rá is, hogy kér-e mást is, de ő csak megrázza a fejét. Tökéletesen megvan egyelőre a bögrényi boldogsághormonjával.
- Én speciel itt jobban érzem magam. - Ó igen, csak úgy süt a kifejezéstelen arcáról az öröm és boldogság... De ez csupán az alapállapot, teljesen önmagát adja.
A feltett kérdésen kissé elgondolkodik, nem is válaszol rögtön. Elnéz oldalra a manók felé és bele is veszik a szorgos kezet munkájába.
- Nincs szándékomban zavarni őket, eddig sem tettem. - Csak egyszer. Csak egyszer zárták be őket, de akkor még mondhatni a kultúrsokk miatt történt. Hisz nem egyszerű egyik pillanatról a másikra egyik világból átkerülni a tucatnyi könyvben megelevenített fantáziába csöppenni hús-vér emberként.
- Szeretem az itteni nyugalmat... Kevés diák jár ide, a Nagyteremmel ellentétben. A szobánk is zsúfolt már, ott sem lehet nyugta az embernek. Mondhatná megoldásként a Könyvtárat, de ott meg nem lehet enni. - Félig felvont szemöldökkel tekint vissza Kelemen úrra. - Itt már egy szavamba sem kerül, tudják, hogy mit szeretnék. Na meg gyakran jó érzés, ha magamnak készítem el az ételt. Erre úgyszint nincs lehetőség egyik előbb említett helyen sem. - Pár pillanatig mozdulatlanul néz a szemébe, majd csak lassan a szék támlájának dől és kortyol a bögréjéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=582131#post582131][b]Kelemen Farkas - 2016.04.02. 02:16[/b][/url]

Havasi Bence Milán
Péntek, 3 óra

A konyhába belépve örömmel látja, hogy mindössze egyetlen fiatalember tartózkodik ott, aki bizonyára nem lesz más, mint a rellonos, aki meglepően hamar felkereste bagolyposta útján az ajánlatával. Ez már nem is bátor, hanem inkább vakmerő döntés szerény véleménye szerint, elvégre akár pellengérre is állíthatná azért, hogy ilyen javaslatokkal áll elő. Az csupán mérhetetlen nagy mázli eredménye lehet ennyire rövid idő után, hogy neki címezte a levelet, őt pedig túlságosan is érdekli, mi lehet annyira értékes információ, amiért cserébe neki tulajdonképpen kivételeznie kellene. Még egyáltalán nem biztos, hogy bármit is tesz a kérés teljesítése érdekében, hiába mondta, hogy megfontolja. Természetesen, megfontolja, ebben azonban az is benne van, hogy nem tartja elég értékesnek az ellenszolgáltatásként vele megszokott információkat és egyszerűen nemet mond. Semmi sem lehetetlen. Jelen pillanatban azonban még kíváncsian áll az egész üzlet elébe, hiszen ez nem más, mint üzlet. Gazdagabb lesz néhány fontos tudnivalóval, ami a munkáját segíti, cserébe pedig enged egy kicsit, elnéz valami apróságot, ami senkinek sem árt. Első benyomása különben is az, hogy a konyhalátogatás, amennyiben nem tömeges zarándoklatot jelent, hanem csupán annyit, hogy egyetlen ember időnként itt tartózkodik, nem zavarja túlságosan a manókat dolguk végzésében. Ami azt illeti, itt tartózkodni még egészen kellemes is, hiszen elég csak kimondania, mit kér, máris sok kis apró teremtmény siet a szolgálatára, lesve minden további kívánságát.
- Végül is azt nem csodálom. Kellemes hely - ért egyet, elismerő pillantással követve nyomon a manók sürgölődését, majd tekintete visszatér a fiú arcára. Hümmögve veszi tudomásul az újabb kijelentést. Nincs honnan meggyőződnie az igazságalapjáról, de egyelőre nem vitatja, sokkal inkább kíváncsi amúgy is a miértre.
- Nos, valóban kellemetlen, ha mindettől hirtelen megfosztják az embert, de mint ígértem, amennyiben olyan információval szolgál, ami előmozdítja a munkánkat, megmozgatok néhány követ - válaszolja végül. Közben kavar néhányat kávéján, amit egy kanál cukorral kellőképpen édesnek érez, majd a kiskanalat a csészealj szélének támasztva, felemeli a csészét és belekortyol.
- Ez a kávé isteni, vagy mondják ezt ma még? - érdeklődik a megállapítást követően, aztán, ha letette a csészét, felkönyököl az asztal szélére és állát megtámasztva kézfején, érdeklődve pislog a fiúra.
- Végképp nem csodálom, hogy szeret ide járni. Ellenben lássuk, mit tud ajánlani nekem, amiért megéri vállalnom a fáradtságot, meg természetesen a kockázatot - közli végül, és ezzel ő át is adta a szólás jogát. Figyel.