Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Gwen L. Blake
Outhfit (a napszemcsi meg a táska nélkül....)Oké, gondoljuk csak végig. Mindjárt karácsony. És mindenki....na jó, lehet csak én vagyok ilyen anyagias, meg miegymás, de számomra a karácsony elképzelhetetlen házi készítésű mézeskalács nélkül és mivel nem tudtam hirtelenjében az egész famíliát ideteremteni, ezért megembereltem magam,felvettem egy kötényt, hónom alá csaptam a nagyanyám ősrégi szakácskönyvét, becsörtettem a konyhába, előpakoltam a szűkséges hozzávalókat és eszközöket, hártaléptem, csípőre raktam a kezemet és felsóhajtottam. - No srácok, lássunk hozzá. -léptem oda a szakácskönyvhöz, ami nélkül 100%, hogy elveszek, mint egér a labirintusban, kinyitottam és addig nyálaztam az ősrégi könyvet, amíg meg nem találtam a keresett receptet. - Mé-zes-ka-lács...perfekt! -böktem rá a fejezetre és már kezdtem is a sütögetést. Azaz akartam volna kezdeni, csak egy bökkenő volt az általam kiötlött képletben. Mégpedig az, hogy még a vizet is odaégetem. Mindenhol kis masszadarabkák...nem is tudom, mi a jó szó...hevertek? Jómagamat pedig tiszta liszt, cukor tej és egyéb hozzávalók leptek el, a hajam meg úgy nézett ki, mint valami szénaboglya, a szokottnál is durvább értelemben. Ideges és bepánikolt fejjel ugráltam ide-oda, próbálva kordában tartani a káoszt, úgy tűnik sikertelenül. A vége felé már az angyalkákhoz kezdtem imádkozni, ha már úgy is karácsony, nem történhetne velem is legalább egy ici-pici csodácska, vagy esetleg nem küldenek rám valami segítő izét? Mind a sütéshez, mind a majd sorra kerülő takarításnál is nagyon jól fog majd jönni egy-két segítő és szorgos kéz...oké, nem lehetne három-négy?
|
|
|
Isaac Matthew Philips INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember offline RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Írta: 2015. december 9. 21:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=551620#post551620][b]Isaac Matthew Philips - 2015.12.09. 21:10[/b][/url] Gwen L. Blake
Outhfit (a napszemcsi meg a táska nélkül....)Oké, gondoljuk csak végig. Mindjárt karácsony. És mindenki....na jó, lehet csak én vagyok ilyen anyagias, meg miegymás, de számomra a karácsony elképzelhetetlen házi készítésű mézeskalács nélkül és mivel nem tudtam hirtelenjében az egész famíliát ideteremteni, ezért megembereltem magam,felvettem egy kötényt, hónom alá csaptam a nagyanyám ősrégi szakácskönyvét, becsörtettem a konyhába, előpakoltam a szűkséges hozzávalókat és eszközöket, hártaléptem, csípőre raktam a kezemet és felsóhajtottam. - No srácok, lássunk hozzá. -léptem oda a szakácskönyvhöz, ami nélkül 100%, hogy elveszek, mint egér a labirintusban, kinyitottam és addig nyálaztam az ősrégi könyvet, amíg meg nem találtam a keresett receptet. - Mé-zes-ka-lács...perfekt! -böktem rá a fejezetre és már kezdtem is a sütögetést. Azaz akartam volna kezdeni, csak egy bökkenő volt az általam kiötlött képletben. Mégpedig az, hogy még a vizet is odaégetem. Mindenhol kis masszadarabkák...nem is tudom, mi a jó szó...hevertek? Jómagamat pedig tiszta liszt, cukor tej és egyéb hozzávalók leptek el, a hajam meg úgy nézett ki, mint valami szénaboglya, a szokottnál is durvább értelemben. Ideges és bepánikolt fejjel ugráltam ide-oda, próbálva kordában tartani a káoszt, úgy tűnik sikertelenül. A vége felé már az angyalkákhoz kezdtem imádkozni, ha már úgy is karácsony, nem történhetne velem is legalább egy ici-pici csodácska, vagy esetleg nem küldenek rám valami segítő izét? Mind a sütéshez, mind a majd sorra kerülő takarításnál is nagyon jól fog majd jönni egy-két segítő és szorgos kéz...oké, nem lehetne három-négy?
|
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
|
|
|
Gwen L. Blake INAKTÍV
=^.^= Sóginéni offline RPG hsz: 589 Összes hsz: 12926
|
Írta: 2015. december 24. 20:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=557175#post557175][b]Gwen L. Blake - 2015.12.24. 20:33[/b][/url] MattruhaŐszintén mondva, Ő szereti a karácsony előtti készülődést, még a takarítós részt is. Sok a munka, meg unalmas is egy idő után a portörlés meg a porszívózás (amit különösképpen ki nem állhat), de megéri, mert ilyenkor Ellával és a nagynénjével olyan zenéket hallgatnak, amiket a család férfitagjai nem és még énekelnek is hozzá, amitől teljesen kikészülnek. Persze, ezután fordul a kocka és rockzenét raknak a lejátszóba, de a szőke azt is szereti, szóval nem zavarja. A legjobb része mégis a sütés-főzés, főleg mikor ellopja a sütikrémeket és úgy kell kivadászni a kezéből, nehogy megegye az egészet. Ha rajta múlna, nem maradna a tortákba és a többi finomságba. De ezek nélkül nem karácsony a karácsony. Most is haza fog utazni, de a Szentestét Alízzal tölti, ha a lány itt marad, meg nem akarja zavarni a keresztapját, meg annak családját.Hívták őt is, meg szívesen látják, ezt tudja a szőke, de majd elmegy, később és akkor is jó lesz a kisfiúnak az ajándék. Neki mindegy mikor érkezik, csak legyen. Régen Gwen is ilyen volt, de melyik gyerek ne imádta volna az ajándékokat. És a kaját. A kaja nagyon fontos. Épp a konyhába igyekszik, bár neki is van egy nagy, de, ha a kastélyban jár, akkor ide tér be. Szóval oda indul egy kis mézeskalácsért. A manók talán már készítettek egy adagot, de, ha nem akkor majd Ő süt és ad nekik is. A karácsony a szeretet ünnepe és mostanában egyre jobban élvezi az emberek társaságát. A konyhába belépve rögtön elkiáltja magát: - Kész van már a mézeskalács? - vigyorog is közbe, csak utána pillantja meg a fiút. Valahonnan ismerős neki, majd mosolyogva odasétál hozzá. - Ugye Matthet van szerencsém. Fanni sokat mesélt már rólad, mindent tudok, amit Ő az én szerelmi életemről - nem ijesztheti el ezzel a srácot, legalábbis reméli, hogy nem teszi. Nem szokta letámadni az embereket, de a mézeskalács gondolata boldoggá tette. Lepillant a könyvre, ami pont annál a süteménynél van kinyitva. - Segíthetek? - pillant fel a srácra, hátha észhez tért már a döbbenetéből.
|
|
|
|