36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 14. 03:12 | Link

Mihael
November 13. (péntek) ~02:00


A vacsora, legyen akár háromfogásos is, egyáltalán nem biztos, hogy egész éjjel kielégítő táplálék lesz egyeseknek. Ian az este még kiment a pályára futni, míg Ethan valami érthetetlen jogi szabályokról hadoválva elkanyarodott a könyvei felé, csak azért, hogy aztán egész éjjel az ágyában fetrengjen korgó gyomorral. Mivel a Lottival való szerencsés találkozója óta nagyon is jól tudja, merre van a konyha - és mert a Rellonban, hiába kereste, csak egy bizarr italbárt talált, kaját nem, így éjjel kettőkor ő mezítláb, szürke melegítőjében és egy pizsamának használt egyszerű fekete pólóban indul útra azzal az optimista ideológiával, hogy biztos lesz majd valami manó, aki főz rá. Félúton már magához hívja az egyik zokniját, mert a márványpadló mégse bizonyul olyan melegnek, mint ahogy ő félálomban gondolta, de útja a konyháig különben töretlen nézelődéssel és a rúnázott telefonozással telik. Akkor becsüli meg csak igazán, hogy induláskor felmarkolta az eszközt, mikor megérkezve látja, hogy bizony nemhogy egy manó sincs, de még kikészített szendvicsek se.
Álmosan vakarja meg félig csukott szemét, miközben beljebb lépkedve újra és újra körbenéz - mélységes csalódottsággal. Mhm. Senki.
Természetességgel bújik bele a mobilba, mint az egyetlen eszközbe, ami ilyen helyzetben segíthet neki. Mázli, hogy mentett le recepteket.
"Éjjeli nasi recept" - Pötyögi. Agglegény rántotta. Receptek férfiaknak. Receptek bénáknak. Hidegtálak. Palacsinta...mhmmm...palacsinta.
Azzal a gondolattal áll neki mégis zsírszegény sajtot keresni, hogy az edzője minimum képen törölné, ha elmesélné neki, hogy ő éjjel még nutellás palacsintával boldogította magát. Nem baj, könnyen talál más boldogságot; hús.
A hozzávalók beszerzése nem megy könnyen; krumpli, tojás, petrezselyem, sonka, szalonna...hagyma, még mindig kell? Mozzarella. Paprika és paradicsom. Miért nem tartanak itt bagettet...? Valójában legalább 15 percébe telik, mire megfeszített munkával feltúrja az óriási raktárat, edényeket, további takarítani valóval látva el a manókat. Egy ponton már kezd is kételkedni abban, mennyire éri ez meg neki, de néhány falat lustán elrágcsált sajt hamar jobb belátásra téríti - elkezdi hát egy méretes serpenyőben pirítani a...nem, nem a hagymát, ő a sonkával kezdi. Kaját.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. november 14. 03:16
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. november 14. 04:02 | Link

Ian
- November 13. (péntek) ~02:00 -


Pofátlanul nagyokat ásít, vakargatja a hasát, és keresi a melegítőfelsőjét. Mini szobája egy merő rendetlenség és ruhacsatatér; szokás szerint semmi különösebb gondot nem fordítottak a részletekre, csak ledobálták, amijük volt, és a folytatásnak szentelték minden figyelmüket. Ezek már az utolsó körök, mindketten érzik, de lemondani arról, ami jó, egy még jobbért, megéri. Ettől még nem fog megváltozni közöttük a jó viszony, csak... ezentúl tényleg barátságként tekinthetnek a kapcsolatukra, majd idővel extrák nélkül.
Szóval a melegítőfelső... meg a farmere... meg a zokni, a tornacipő, és a felhúzott cipzár a felsőn, aztán kapucni a fejre. A rellonos klubhelyiség kihalt, furcsa módon ma senki nem érezte szükségét a bulinak. A ház összetétele egyébként jelentősen megváltozott, még ha ez egy észrevétlen, és hosszú folyamat is volt. Azt nehezen tudja eldönteni, pozitív vagy negatív változásról beszélhet-e, de teljesen biztos benne, hogy sok minden más lett ahhoz a Rellonhoz képest, amibe belefutott ideérkezésekor. Például már réges rég nem Alexa a házvezetőjük, Markovits-ot is elfogyasztották már, de Vasváry még bírja a gyűrődést. Vajon egy második Alexa-élettartamú vezetőt kaptak? Barbi az anyjuk lehetne, pedig húszévesen ilyesmire már régen nincs szüksége, és egyébként sem a szíve csücske az anyáskodó embertípus elég érthető okokból kifolyólag. Azon az Ethan-höz kapcsolható incidensen kívül nem is súrlódott Barbival, az alapvető szimpátia is adott felé: szőke, dús keblű, szemrevaló (Kit zavar, hogy házas? Nézni lehet, nem?). És akkor itt vannak a kedves prefektusok... A nővére pozíciójának természetesen mindenkor örül, s még csak nem is haszonszerzés céljából (bár tagadhatatlan, hogy pofátlanul kihasználná és rájátszana a viszonyuk tökéletességére, ha szorult helyzete úgy kívánná, és később meghálálná Michelle-nek a szívességet, mert afelől semmi kétsége, hogy a nővére segítene; ő is megtenné fordított esetben), Erist elég kikerülnie (a dobhártyája nem rikácsolásra lett berendezve), Martin gyakorlatilag egy szellem kvalitásaival büszkélkedhet észrevehetőség terén (magyarán lehet, hogy véletlenül átgázol rajta, mert nem veszi észre), és Ethan... Nem, soha nem fogja megkedvelni, sőt, kerüli, mint a pestist. Túlságosan sok tapasztalata van a kuzinjától származó, kreatív büntetéseket illetően. Egyszóval a ház más időket él a Nothart-Castle-Krise-LaFonde-stb emberek idejéhez képest. Istenem, mikor már korszakokról esik szó, tényleg "öregnek", de legalábbis régimotorosnak érzi magát az ember.
Minden változik. Milyen szép, magvas gondolat hajnali kettőkor a konyha felé menet. Tehet arról, hogy a fizikai erőkifejtés egy idő után éhséget szül? Nem. Na ugye! Ezt a súlyos gondot mindenképpen pótolnia kell- kevés dolgot utál jobban, mint a korgó hasakat. Jó, nyilván vitázhatnánk róla, mit NEM utál, de ez most a létszükségleti utálási listája. Különbség van a tudatos, és az ösztönös utálat között. Utálja az éhséget, utálja Ethant, utálja a korán kelést, utálja Ethant, utálja, ha elfogy a kávé, és végül utálja Ethant. Ezek abszolúte ösztönös dolgok. A többit inkább nem kell felsorolni.
Hatalmas ásítás közepette nyomja le a konyha kilincsét és lép be az ajtón. Akkurátusan bezárja maga mögött, majd ismét irányba áll, terepszemlézni kezd. Az első, és legnyilvánvalóbb dolog, amit a neuronjai feldolgoznak, hogy sült hús illata terjeng az éterben. A második, hogy valaki áll a tűzhely mellett, és süt. A harmadik (és ennél már hányós fintorba torzul az arca, mert kellőképpen magához tért), hogy Ian Lloyd éppen vacsorát készít.
- Nem mondták neked, hogy ne itt gyakorold a gyilkos hajlamaidat? Rá fogod gyújtani a kastélyt, erre a tonnányi idiótára. - Elég érthető hangerővel morrantja oda ezt a köszönésnek cseppet sem nevezhető kedvességet Ian részére, miközben az asztalt meg-, és főleg Iant nagy ívben kikerülve megközelíti a kamrát. Eltűnik néhány másodpercre, de a visszatéréskor már diadalmasan szorongat egy zacskó kekszet és két kovászos zsömlét. Ellentétben Iannel, rá senki sem szól, hogy nem így kell táplálkozni.
- Egyáltalán mit keresel itt? Nem otthon kellene lenned a borsószemnyi országodban és kviddicsezned mostanra egy hivatalos csapatnál? Azt hittem, már rég ott tartasz, azért nem lógsz annak a sárkánytrágyának az oldalán. - Az említett sárkánytrágya Ethan sokadik megnevezése- a szerk. Mihael nem úgy fest, mint aki távozni készül, sőt, minden pofátlanságával beáll Ian mellé (túl jók az illatok, ajh...), és kommentálni kezd.
- Így el fogod égetni... Több vajat kell alá tenni, nem olajat. Jézusom, tudsz te főzni? - Nem mintha ő tudna, de kioktatni másokat mindig egy külön élvezetet jelent.
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 14. 04:43 | Link

Mihael
November 13. (péntek) ~02:00


Hátra se kell fordulnia, hogy a serpenyő felett tökéletesen reprodukálja Mihael fintorát - elég hozzá, hogy meghallja a hangját. Köszönésként gúnyos nyögést hallat, s félig-meddig rásandít a másikra - biztos, ami biztos, nem pálcával közelít-e felé. No persze -gondolja rögtön- nem mintha Misi érdemben tudná használni a sajátját.
Megnyugszik, mikor a fiú rögtön eltűnik a kamrában, de érthető módon nem számít rá, hogy utána még csevegni is támad kedve és emiatt tesz egy hirtelen mozdulatot a fakanállal - repül a lecsöppenő forró olaj, egyenesen Mihael pólójára. Ian a legkisebb megbánás nélkül, csekély érdeklődéssel figyeli művét, majd visszafordul a húshoz és találomra beleönt még mellé egy rakás hagymát, paradicsomot és némi tojást is - az csak a szerencse akarata, hogy héj nem különösen kerül bele.
- Jó hallani, hogy ennyire érdeklődsz a karrierem iránt. Esetleg majd küldök meghívót néhány meccsre, hogy addig is kiengedjenek a sittről. - Nagylelkűsége minden apró morzsáját össze kellett szednie e nagy felajánláshoz; ez látszik is közönyös "idióta vagy" arckifejezésén, emellett Misi biztos nem kételkedik feltétlen jóakaratában. Az Ethanre vonatkozó megjegyzést természetesen elvből nem is kommentálja; Misi nem érdemli meg, hogy róluk beszélgessenek.
- A lehető legkevésbé sem. - Válaszolja őszinte egyszerűséggel, meglepve Mihael-re nézve, arcán azoknak az embereknek a kételkedésével, akik nem hiszik, hogy jól hallották az iméntieket. Hogy is van az, hogy Mihael ad számára főzési tanácsot? Abszurd szituáció. Talán csak, hogy igazi empirista módjára letesztelje, ez működik-e kétszer egymás után, szinte már kihívóan önti bele az eddig összerámolt kajákra az olajat - közben meredten a másik arcát nézi.
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. november 19. 01:03 | Link

Ian
- November 13. (péntek) ~02:00 -


Megnyugtató az a masszív, oda-vissza áradó ellenérzés, mert ilyenkor ismét megbizonyosodhat az ellenszenvükről. Biztos nem csalódik Ianben, már ami az utálatot illeti. A kezdetektől meghatározta a ... hát fogjuk rá, kapcsolatukat, hogy Ian Ethan legjobb barátjaként mutatkozott be a családi gyűlések egyikén, és Mihaelnél ez a létező leghatalmasabb mínuszpont, amit ember kaphat a Földön. Állj szóba Ethannel, mehetsz a süllyesztőbe, te emberi szemét! Pedig jobban meggondolva az ifis kviddicsessel semmilyen problémája nincs azon kívül, hogy ott a kuzinja a képben. Meg kiskorukban nekivágott egy gurkót Ian fülének, és majdnem levitte vele a fülkagylóját, de hát... akkor már dúlt a kicsinyes utálkozás, és szó szerint kicsik voltak még. Life happened.
Komótosan szedegeti elő az éhsége csillapításához szükséges ennivalót, és mivel Mini úgyis alszik, Roxy pedig küldetésen van, haza sem lenne túl sok értelme mennie, hát marad egyelőre a konyhában. Plusz itt van Ian, aki szemmel láthatóan semmit sem tud a konyhaművészetről. Undorító, ahogy beledobálja a teljesség igénye nélkül a hozzávalókat a serpenyőbe. Észre sem veszi, hogy lecseppentették, túlságosan lefoglalja az étel kíméletlen kritizálása, csak Ian állhatatos bámulása sarkallja egy alaposabb utánanézésre. Lepillant, konstatál, ismét ránéz Ianre.
- Te akkora egy utolsó disznó vagy, hogy leganézod mások felsőjét... Bakker... - Válaszként felhúzza a melegítőfelsőt egészen állig, nehogy legközelebb a torkára vagy a mellkasára fröccsenjen az olaj. Figyelmetlen fráter. Azért sem takarodik el a dolgára, hanem megállapítja, hogy Ian pocsék konyhaművész. Természetesen majdnem mindenhez pocsékul kell értenie, ha az izmaival dolgozik. Izomagyú idióta.
- Előzékeny és kedves vagy, mint mindig. Gondolom, szörnyen fogod sajnálni, hogy egyhamar nem kerülök hűvösre. - Villantja rá a tőle telhető legidegesítőbb mosolyát. Nem okoz nagy fejtörést kitalálni, milyen szívderítő jövőt kívánna neki a másik, de ugyanezt kinézi minden ellenlábasából, nem diszkriminál.
- Látszik. Épp erőszakot követsz el egy darab szűzérmén. A disznó egyik legfinomabb része, te nagyokos. - Beszéd közben fél szemét Ian kezén tartja, nehogy a forró olajat megpróbálják a képébe önteni, de mikor látja az első extra öntési akciót, sőt a másodikra való rákészülést, elég hamar, századmásodpercek leforgása alatt megszületik benne a kicsinyes döntés: ha lúd, legyen kövér. Úgy a mondandója vége felé megindítja a bal kezét Ian keze felé, és mint a csapd le csacsival, lejjebb próbálja nyomni egy hirtelen mozdulattal, hogy az olajos üveg nagyobbat billenjen a kelleténél, és a hús ázhasson, tocsoghasson az olajban.
- Talán egy főzőtanfolyam neked sem ártana. Addig se gyújtanád fel a konyhát. Persze csak puszta véletlenből. - Az utolsó mondatot ártatlan hangszínnel teszi hozzá, de az istennek nem távolodna el. - Ha lenne egy kis eszed, raknál hozzá kakukkfüvet és egy kis bazsalikomot. Az kihozza a hús aromáját.-
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. november 19. 02:07
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 26. 01:06 | Link

Mihael
November 13. (péntek) ~02:00


Tisztán látható büszkeséggel szemléli művét, amit Mihael pulóverén okozott, s mindez olyannyira kedves a szívének, hogy meg se hallja a melléfűzött kommentárokat, főleg nem a szűzérme megrontására vonatkozó aljas rágalmakat - aztán éppen, mikor Mihael idegszálain kezdene táncolni, a férfi keze hirtelen elindul a, puszta fenyegetésből a serpenyő fölé helyezett olajos üveg felé.
Nincs idő a reagálásra. Nincs mód menekvésre - a serpenyő tartalma, mely oly' drága Iannek, az egyetlen mentsvára, menthetetlenül tele lesz olajjal. De nem csak az; ahogy Mihael lecsapott, úgy mozdult Ian is és bár a támadás váratlanul érte, meglendítette a kezét, hogy elkapja onnan az üveget. Szinte lassított felvételben zajlódnak le előtte a dolgok; ahogy az ütés csattan, ahogy felrántja az üveget - majd ahogy az olaj szépen lassan elér mindent, a tűzhely környékét, a padlót előttük és némileg őket magukat is.
Ian vádlón, bár nem túl erősen karba vágja Mihaelt - a következő pillanatban pedig előkapja a pálcáját.
- Evapores! - Az étel mindenekfelett álló. Meg kell akadályozni, hogy túlságosan olajban tocsogóvá váljon - rögtön utána egy egyszerű tisztítóbűbájjal frissen kimosott, megszárított állapotba varázsolja a pólóját - természetesen csak a sajátját - majd eltünteti a pálcát.
- Agyatlan barom vagy. - Fűzi hozzá némi bors és só hozzátétele után, amiket előtte gondosan ellenőriz, nehogy a javasoltak legyenek. A tojás fehéredni, a hagyma üvegesedni kezd - Ian ritkán lát ilyet, szóval érdeklődve szemléli a készülő ételt.
- Míg nem találkoztunk, elvégeztél valami főzőiskolát és most úgy érzed, ezt feltétlenül meg kell velem osztanod? Fogadd őszinte gratulációmat! Ennyire rosszul főz a feleséged? Mi az istenért vagy még itt egyáltalán? - Fordul újra, kissé féloldalasan, a vacsoráját védve a másik felé, de az utolsó mondatot már olyan arccal mondja, mintha menten odaköpne Mihael elé.
- Úgyse értesz hozzá. - Dörmögi még teljesen érthetően, miközben újra az étel felé fordul, hogy megbökdösse egy kicsit az egyik fakanállal. Láthatóan sokat pirult már a hús.

Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 10. 09:11 | Link

Ian
- November 13. (péntek) ~02:00 -


Nem tudja kommentálni. Ezt egyszerűen nem lehet értelmes magyar hanggal végigkísérni, de még franciával sem. Olyan szinten gyerekes, amit művelnek, hogy ha meglátnák őket, egyenes útjuk lenne valamelyik éjszakai komédiába. Ilyenkor érdemes volna elgondolkodnia, tényleg felnőtt, vagy csak az iratai szerint múlt el tizennyolc, sőt lassan huszonegy? Ian esetében még megengedett (fogjuk rá) a marhaság, de nála már járna a nyakon vágás, főleg, hogy most rondított bele egy másik ember szent vacsorájába. Percekkel azután, hogy rávágott Ian kezében az olajos üvegre, már nyakig úsznak mindketten az undorító, sikamlós lében. Jutott az arcára, a hajára, és a fél oldalára. Az a bosszús arc minden szónál ékesebben beszél: mosnia kell, erre nem elég egy tisztító bűbáj, és önmagát is ki kell áztassa, mint holmi csirkét a szétszedés előtt. Kedve lenne belerúgni ebbe a kviddicsőrült, nagydarab melákba... de túlságosan kimerítette az életkedvét fél liter ráfröccsent olaj. Ráadásul égetett, az előbbi szisszenés és hátravetődés ennek köszönhető, mert hogy ezt tette: hátrált gyorsan pár lépést, kezét az arca eltalált részére szorította, a többit szerencsére a ruha felfogta.
- Megérdemelted. - Komolyan, melyikük a felnőtt, mikor itt húzza a száját és fordítja el az arcát sértetten? Leállt kakaskodni egy tizenhét éves fiúval. Elképesztő. Morogva-berzenkedve kotorja elő a pálcáját, és végzi el ugyanazt a tisztítóbűbájt saját magán, amit az előbb Ian alkalmazott, hogy legalább a feje és a külleme ne úgy nézzen ki, mint egy konyhás nénié. Hülye kis idióta, szándékosan csinálta!
Míg Ian károg és károg és károg, és csak folyik belőle a szokásos idiotizmus, van ideje összeszedni agyban is magát, és túllépni az előbb történteken. Addig is, míg magával van elfoglalva, nem kell ezt a suta, miniállambeli páviánt hallgatnia tudatosan, elég csak a végén egy enyhén unott-lenéző pillantással illetnie, és átkerülnie Ian másik oldalára. Természetesen tartja a távolságot.
- Érdekesebb a bénázásod figyelni. Amúgy is sincs semmi dolgom, és valld csak be, hiányoztam neked. - Ezt ő sem gondolta komolyan, de ha egy újabb bosszankodó arckifejezést kicsalhat ezzel a majomból, lelke rajta, elharsogja annyiszor a kínos szavakat, ahányszor hatást produkálnak. Bosszankodás, mi? Másodpercekig nem szól egy szót sem. "Úgysem értesz hozzá." ... Érzi a vérnyomását felfelé kúszni, kezeit önálló életre kelni, fogait hallja megcsikordulni.
- Majd meglátjuk, ki nem ért hozzá, te kis sz*ros. - Úúú, de megsértették most a büszkeségét! Hát nem hiába jártak be arra a fura, félkegyelmű főzőtanfolyamra, ahol még a disznóölést is taglalták. Ráfújtat Ianre, és hátravágtat a kamrába, előkotor egy csomag spagettit, paradicsomot, császárszalonnát, és fokhagymát. Nagy lendülettel kimasíroz a konyhaasztalhoz (megjegyezném, mostanra a konyha egyik csücskében már két házimanó figyeli álmosan pislogva a fiúk bizarr színpadi jelenetét), rácsapja az alapanyagokat, magához hív a pálcája segítségével egy vágódeszkát, nagy kést, és nekiáll dolgozni. Megpucolja a fokhagymát, lehántja a paradicsom haját, felvágja mindet szeletekre, majd felteszi az Ian melletti tűzhelyre egy lábasban az összes darabkát, és alágyújt. Újabb lábast kap elő, teletölti vízzel csapnál, visszacsattog a tűzhelyhez. Felteszi, megsózza a vizet, és letakarja egy fedővel. Vissza az asztalhoz, letakarítja a vágódeszkát, újabb szeletelésbe fog: apró kockákra vágja a császárszalonnából lemetszett jókora darabot, és félreteszi egy kis kutakodás után előkerült tálkába. Közben-közben ránéz a lassan szétfövő, pépesedő paradicsomokra is, fűszereket szed elő, oregánót, bazsalikomot, sót, pici cukrot, és beletöri a fokhagymát.
Nem fog rajta ki ez a kis senkiházi, aki még egy serpenyővel sem tud elbánni, de nem ám!
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 10. 10:11
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint