 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
|
Mihael SV
Szeptember 3. Esti órák
Egyáltalán nem volt kedve a Nagyteremben enni. Ma szabadnapja volt, amit úgy akart kihasználni, hogy nem kommunikál túl sokat, ezért is indult végül a konyha felé, hogy szerezzen valami vacsorát. Egész nap vacak idő volt, ami a kedvére is rányomta a bélyegét, fáradtan lépdelt hát lefelé a lépcsőkön nyomában a szinte már guruló macskával, aki egész nem le sem szakadt róla. Jared nem bánta, megnyugtató volt a nagy, szőrös állat közelében lennie, az meg odaadó hódolattal viseltetett gazdája minden hóbortja felé. (Tehát még olvasni is hagyta olykor.)
Mikor Jared belépett a konyha ajtaján megcsapta a vacsorára készült ételek illata és azon nyomban összefutott a nyál a szájában. Személy szerint nem tudott és nem is igazán szeretett főzőcskézni, már persze a szendvicseken és sült krumplin kívül, de itt a kastélyban megvolt az az előny, hogy ha szépen megkért egy manót, akkor az hozta is neki, ami csak szemnek, szájnak ingere.
- Makarónit szeretnék, ha van - kérte hát az egyik kis lénytől a vacsoráját. - Meg neki is valamit - mutatott a macskára, a manóra bízva ezúttal, hogy mit hoz a kis kedvencének. Nem először jártak itt lent, úgyhogy nem voltak ismeretlen vendégek.
Ez után leült, és azon kezdett töprengeni, hogy vajon Seth mit enne szívesen, mert ha elindul felfelé, akkor neki is vinni fog valamit, ez nem is kérdés. Viszont mivel annyiféle étel közül lehetett választani, egyáltalán nem tudta, mi legyen, noha általában rá szokott érezni arra, hogy mit érdemes felvinni.
Végül inkább, mivel közben megérkezett elé az étel, nekiállt falatozni.
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. szeptember 10. 15:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=515763#post515763][b]Jared S. Nightingale - 2015.09.10. 15:11[/b][/url] Mihael SVSzeptember 3. Esti órákEgyáltalán nem volt kedve a Nagyteremben enni. Ma szabadnapja volt, amit úgy akart kihasználni, hogy nem kommunikál túl sokat, ezért is indult végül a konyha felé, hogy szerezzen valami vacsorát. Egész nap vacak idő volt, ami a kedvére is rányomta a bélyegét, fáradtan lépdelt hát lefelé a lépcsőkön nyomában a szinte már guruló macskával, aki egész nem le sem szakadt róla. Jared nem bánta, megnyugtató volt a nagy, szőrös állat közelében lennie, az meg odaadó hódolattal viseltetett gazdája minden hóbortja felé. (Tehát még olvasni is hagyta olykor.) Mikor Jared belépett a konyha ajtaján megcsapta a vacsorára készült ételek illata és azon nyomban összefutott a nyál a szájában. Személy szerint nem tudott és nem is igazán szeretett főzőcskézni, már persze a szendvicseken és sült krumplin kívül, de itt a kastélyban megvolt az az előny, hogy ha szépen megkért egy manót, akkor az hozta is neki, ami csak szemnek, szájnak ingere. - Makarónit szeretnék, ha van - kérte hát az egyik kis lénytől a vacsoráját. - Meg neki is valamit - mutatott a macskára, a manóra bízva ezúttal, hogy mit hoz a kis kedvencének. Nem először jártak itt lent, úgyhogy nem voltak ismeretlen vendégek. Ez után leült, és azon kezdett töprengeni, hogy vajon Seth mit enne szívesen, mert ha elindul felfelé, akkor neki is vinni fog valamit, ez nem is kérdés. Viszont mivel annyiféle étel közül lehetett választani, egyáltalán nem tudta, mi legyen, noha általában rá szokott érezni arra, hogy mit érdemes felvinni. Végül inkább, mivel közben megérkezett elé az étel, nekiállt falatozni.
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV
XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
|
|
Írta: 2015. szeptember 10. 15:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=515774#post515774][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.10. 15:46[/b][/url] Jared
-esti órák-Összeráncolt szemöldökkel, kissé ködös, fáradt tekintettel pislog az előtte ácsorgó, magyarázó manóra. Percek óta tartja ezt a pozitúrát, mellkasán összefont karjaival kiegészítve, ami a visszaérkezése óta szinte megszokásává vált: a nonverbális védekező testtartás. Gyakorlatilag a saját árnyékával szemben is gyanakvó már, de ez teljesen normális egy ilyen "kellemes" élmény után. Szóval a manó... Próbálja elmagyarázni a besamelmártás lényegét, nem sok sikerrel. Kétszer is megpróbálta, mindkétszer göbös és odaégett lett. Lehet, hogy a besamel nem az ő asztala? Vagy az egész főzés dolog? Pedig az egyszerűbb ételek elkészítéséig már sikeresen eljutott, a rántottát nem égeti szenessé, egy padlizsánkrémmel is elboldogul, ha előre készített majonézből állítja össze- igen, a túlélőösztön sok mindenre ránevel még egy rendetlen, szétszórt férfit is, főleg, hogy a feleségével együtt kell megtanulják a háziasság mibenlétét.
Ismét megrázza a fejét, nem az elmélettel van a gond, és nem is a kis törpével, aki kétségbeesetten magyaráz neki. Ezt majd otthon kikísérletezi. Az ajtónyílás elvonja a figyelmét annyi időre, hogy kidugja a konyhai bútor mögül a fejét, és a másik oldalt húzódó, bejárathoz közelebb ácsorgó fiút megnézhesse magának. Csak egy gyerek... csak egy gyerek. Az. Meg egy guruló szőrlabda. Miazisten? Felvont szemöldökkel tekint a definiálhatatlan UFO állatra, aki szemlátomást nagyon otthonosan mozog a konyhában szorosan a gazdájához tapadva. Illetve feltételezi, hogy a tőle fiatalabbnak tűnő alak ennek a valaminek a gazdája. Na de vissza a sikertelen besamelmártáshoz. Igazából semmi értelme ezzel strapálnia magát, úgyis megint valami három órát aludt, és a halántéka is egyre jobban lüktet a kialvatlanságtól. Így megy ez sacc két-három napja. Végül feladja, megrázza a fejét és megköszöni a segítséget, meg kér egy zacskó mályvacukrot.
Néhány lépéssel közelebb megy a fiúhoz és az állathoz, leguggol a dög elé, és kinyújt felé egy darab mályvacukrot. Igen, tegyétek fel nyugodtan a kérdést, hogy miért? Baromi egyszerű: nincs jobb dolga, és kíváncsi rá, hogy földi élőlény-e ez a valami. Feltételezi, hogy az, de ha tényleg az, akkor valaki csúnyán túletette szegényt.
- Nye, vedd el. Na, vedd el, nem rossz. - Dehogynem rossz, ezzel ő is tisztában van. A legtöbb állat rosszul reagál az édességre, de akkor legalább megtudná, hogy rendes-takaros, bolygólakó állatka. Mondtam már, hogy Mihaelre egy aranyhalat sem jó rábízni? Pont ezért. Kísérletezős idióta.
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. szeptember 10. 16:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=515779#post515779][b]Jared S. Nightingale - 2015.09.10. 16:04[/b][/url] MihaelTelt-múlt az idő, nem is nagyon figyelte, hogy van még valaki más is rajta kívül a konyhában, csak a vacsorájával foglalkozott, meg egy rakás dologgal, amint járhatott az esze ilyen magányos percekben. Sherlock is teljes nyugalommal falatozott mellette a földön, minden szuper volt és csöndes. Aztán egyszer csak mégis kénytelen volt tudomásul venni, hogy egy másik emberi lény is tartózkodik a helyszínen, mivel az a valaki felé indult aztán Jared szeme láttára leguggolt, és megpróbálta mályvacukorral megtömni szerencsétlen macskát. Az persze úgy nézett az idegenre, mint aki még sohasem látott ekkora idiótát, miután az orra hegyét hozzáérintette a cukorhoz inkább megpróbálta fél manccsal kiverni azt a másik kezéből, de Jared sem tudta szó nélkül megállni a helyzetet. - Te meg miért akarod megmérgezni a macskám?! - nézett megrökönyödve a fiatal férfire. Nem volt benne teljesen biztos, hogy rosszat akar-e, vagy csak simán nem tudja, hogy ezzel bajt okozhatna az állatnak, de a lényegen nem változtatott. Jared ebben a pillanatban még azt is elfelejtette, hogy vágyakozó pillantásokat vessen a cukor felé, lévén ez volt a kedvence, mert annyira felháborodott a jeleneten. Sherlock viszont hamar továbblendült, valószínűleg érzékelte, hogy nincsen gonosz szándék a tett mögött, mert hamarosan már két lábra állt, mellső mancsait megtámasztotta a férfi térdén, és úgy bámult fel rá, elég egyértelműen mutatva ki a kérdést, hogy " nincs valami jobb nálad?". - Sherlock, viselkedj, most ettél - fedte meg a macskát a gazdája, aki ezt hallva gyorsan körbeszaladta az idegent, majd végül felugrott az asztalra Jared tányérja mellé és onnan kezdte szemlélni az eseményeket. - Bocs, imád kajáért kuncsorogni - nézett aztán a másikra Jared is, miközben lerakta a kezéből a villát, amit még mindig fogott. Ha most elkezdenek beszélgetni, akkor közben már mégsem tömi tele a száját.
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV
XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
|
|
Írta: 2015. szeptember 10. 16:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=515785#post515785][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.10. 16:52[/b][/url] JaredNincs benne ártószándék, nem akarja kinyírni a kis lényt, csak kíváncsi, mi ez? Mi a jó élet ez? Hasonlít egy kneazle-re, macskára, de nem mondaná biztosra. Lehetne mosómedve is... Áh, az azért nem. Szóval próbálgatja ezt a mályvacukor dolgot, de úgy tűnik, a szőrgomolyag csak játszani akar a kajával, nem megenni. Kisvártatva felpislog a gazdára, csak hogy észrevehesse azt az eltéveszthetetlenül megrökönyödött ábrázatát. Tehát ez nem egy jó húzás, és még a macska (most már rá meri fogni) is felugrik inkább az asztalra, otthagyva az unalmassá vált játékot.
- Bocs, csak... nem tudom... tudtam... naszóval ő macska, ugye? Úgy értem annyira baromira nagy. Sértés nélkül. Nem láttam még ekkorát, csak tudod, azokat a kis kézben elférőeket. - Kissé mélázva emelkedik fel és minden habozás vagy zavartatás nélkül ül le asztaltársasgnak Jared mellé, felkönyökölve és a macskával szemezve folyamatosan. Hm, egész nyugis, így se beszélgetett emberrel már nagyon régen. Innen tudja, hogy valami baromi nagy baj van a fejében, ha ennyire normális.
- Ha kérek neki normál kaját, etethetem? - Mégis csak a gazdája, pofából megkérdezi. Mert hátha nem lehet, hátha hányna utána. Macskahányást nem kér, nopenopenope, de maga a dög egész jópofának tűnik. Nem harap, nem pofátlankodik. Még azzal is megpróbálkozik, hogy kinyúljon felé és megvakarja a fülét. Ugyanbiza, hátha nem karmolja meg. Közben a mályvacukros zacskót lerakja kettejük közé.
- Kérsz? - Csendben vállon veregeti magát, mennyire illedelmes. Nem csak ő zabál, megkínálja a másikat is. Az, hogy be kellene tán mutatkozzon? Minek? Why, oh, why?
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. szeptember 10. 17:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=515789#post515789][b]Jared S. Nightingale - 2015.09.10. 17:15[/b][/url] MihaelA fiatal férfi szabadkozását hallva Jared akaratlanul is elmosolyodott. Nem is tudta volna megmagyarázni, hogy miért, de nagyon szerette, ha valaki elismeréssel nézett a cicájára, amiért az akkora, amekkora. - Igen, macska. Ragdoll, azért ilyen nagy, náluk ez a normális - magyarázta a másiknak, akinek láthatóan nem sok lövése volt az állatokhoz. Aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy az ismeretlen fogta magát és leült az asztalhoz, mintha hosszasan szeretne még beszélgetni. Hát öhm... oké. Végül is a másik csendesnek tűnt és egész elviselhetőnek, úgyhogy nem volt oka elküldeni vagy éppen arra, hogy ő maga keljen fel és hagyja itt a helyzetet. - Persze, bár nem tudom mennyire lesz hajlandó enni, az előbb vacsorázott - bólintott a fiú. - De ha valami nasit adsz neki, akkor minden bizonnyal örülni fog neki - tette hozzá még a rend kedvéért. Közben Sherlock is megbarátkozott a másikkal, Jared pedig mosolyogva figyelte, ahogy a gigamacska előbb a felé nyújtott kéz alá nyomja a fejét, hogy tessék csak simogatni, aztán meg teljesen pofátlanul bemászik a srác ölébe, mint aki mindig is ismerte őt, sőt, még dorombolásba is fogott, de körülbelül olyan szinten, mint egy traktor motorja. - Kedvel téged - nevetett Jared, közben csak maga elé húzva újra a makarónit és elkezdte piszkálni a villájával. Azonban csakhamar az asztalra került a mályvacukor is, amit az előbb még a macskának próbált adni a másik, úgyhogy nagy volt a kísértés, hogy inkább abból falatozzon. De Seth szerint már így is cukor folyik az ereiben, talán jobb lenne előbb befejezni a vacsorát. - Ha megettem ezt, utána igen, köszönöm - bólintott hát, és el is kezdte betömni a tésztát, de fél úton megállt és inkább kérdezett valamit, mert túl nagy volt a csönd. - Te már ettél..? - vetette fel, mert a srác előtt nem volt étel, márpedig akkor nem volt teljesen világos Jared számára, hogy mégis mit keres a konyhában.
|
|
|
|
