36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. július 14. 20:36 | Link

Andrew Bob Thomson


Nem készültem úgy fel a hazautazás előtt, mint az iskola többi tanulója. Évfolyamtársaim javát teljesen magával ragadta az izgalom, hogy végre indulnak vissza. Engem vegyes érzelmekkel fogadott a hír, hiszen a kastély nem az otthonom, még. Talán egyszer az lesz, de egyelőre semmiképpen nem mondanám annak, főleg miután ennyi időt töltöttünk a szigeten, amire nem számítottam.
Miután kipakoltam és próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, észrevettem, hogy valamit csúnyán elfelejtettem. A gyomrom. Üres. Legutóbb a trópusi ízvilágot küldtem le oda, azóta nem járt ott semmi, és igencsak megkívántam a magyarországi házimanók főztjét, mert azt már olyan régen kóstoltam.
Felöltöttem a taláromat, mert végre olyan volt az idő, hogy nem sültem meg alatta, s az iskola konyhája felé vettem az irányt. Az odavezető úton kevés arccal találkoztam. Furcsa őket itt elképzelni, nem pedig a dzsungelban. Biztos a legtöbben a kipakolással vannak elfoglalva. Én későbbre hagytam az újbóli berendezkedést, elvégre nem készülök vendégfogadásra a szobámban, az a kevéske holmim pedig, ami a tértágítóval ellátott bőröndömben lapul, igazán elvisel egy napot nélkülem.
A konyhában a régóta nem tapasztalt illatvilág köszöntött. Idebenn sem volt akkora tumultus, mert még a szokásos esti turnus előtt érkeztem. Annak érdekében pedig, hogy elkerüljem a többieket, sietősen nekiálltam egy szendvics elkészítésének. Egy iskolatársamon megakadt a figyelmem. Mintha már láttam volna valahol. Nagyon emlékszem az arcára, vagy legalább valakinek a leírása nagyon is ráillik.
Szinte le se vettem róla a tekintetemet, nem kis feltűnést okozva ezzel. Szegény fiú, remélem könnyen kezeli, ha zavarba hozzák.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. július 14. 20:37
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. július 15. 17:43 | Link

Martin Romberg



Visszaérve a kastélyba egy kis lustálkodás után már neki is áll kipakolni a bőröndjét, mert rengeteg dolgot vitt magával, amikre egyáltalán nem is volt szüksége, mondhatni csak dísznek vitte őket. Ekkor valami elkezdi ráncigálni a lábát és mikor lenéz meglátja a kiskutyáját Sherlockot, akit véletlen elfelejtette bepakolni az utazás előtt. Rögtön le is rakja amit a kezében tartott eddig és felveszi a kutyát, magához öleli, majd le is teszi és pakol tovább, hiszen a dolgok nem pakolják el magukat. Ekkor egy furcsa hangot hall amire ki is kapja a fejét a bőröndből, de megállapításai szerint csak Sherlock akar valamit, ezért már vissza is dugja a fejét, ahol eddig tartózkodott. Mikor már vagy harmadszorra hallja ugyanazt a hangot már nem annyira biztos, hogy csak a kutyája szórakozik, ezért alaposan körülnéz, de nem lát semmit. Egy kis idő múlva már megint hallja az idegesítő zajt, ezért leül, hogy kiderítse hol is van a zaj forrása. Nem kellett sok idő mire rájött, hogy a furcsa hangok a gyomrából jönnek, ez nem csoda hiszen Madagaszkáron szinte csak levegő élt, biztos le is fogyott pár kilót, bár azt a meleg is kiizzaszthatta volna belőle, nem kell ahhoz még éheznie is. Nem is gondolkodik rajta sokat, hogy megrohamozza-e a konyhát, persze csendesen, hogy ne zavarja vele a manókat, ha már olyan finomat tudnak főzni. El is indul megrohamozni a konyhát Sherlockkal a nyomában, aki folyton elcsatangol valamerre, ezért is ér olyan későn oda, ahova eredetileg indult. A helyiségbe belépve még nincs senki a közelében, aminek nagyon is örül, hiszen azóta, hogy Annelie behúzott neki kerül mindenféle emberi lényt. Ez a fiú feltűnően bámulja, de nem tudni, hogy miért. Végül is kit érdekel? Nézzem csak, azt még szabad, amíg meg nem unja, hogy ez a szempár őt méregeti. Egyáltalán nem  ismerős az arca, szóval biztos nem találkoztak még, de akkor miért nézi őt ilyen feltűnően?! A fiút megkerülve fog egy tálat meg egy kanalat és lerakja az asztalra a sráctól nem messze, majd megfog egy üveg tejet és azt is leteszi, végül a zabpelyhet keresi, amit sikeresen meg is talál. Ránéz az őt sasoló fiúra, majd beleönti a tálba a tejet és a zabpelyhet, majd elkezdi nyamnyogni. Mégis csak zavarni kezdi a szendvicset csináló ifjú, ezért arrébb csusszan, figyelve az újdonsült társaságát, akire egyáltalán nem vágyott. Néha bekap egy falat zabpelyhet, közben arra gondol, hogy mit akarhat tőle ez az ember, hiszen nem is ismerik egymást, legalábbis ő nem ismeri ezt a fiút még látásból sem.
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. július 16. 01:20 | Link

Andrew Bob Thomson


Úgy éreztem, ha nem jutok azonnal ételhez, kipusztulok. Bosszantott, hogy magamnak kellett bajlódjak a főzéssel. Ha nagyon akarnám, persze ott téblábolnak az iskolában dolgozó házimanók is, de mire ők összeütnek valami ténylegesen ehetőt, addigra már túl késő lesz. Különben sem készültek még fel teljesen arra, hogy újból teljes kapacitással fogadják a kastélylakókat, az ennek okán való veszekedésemet pedig szerettem volna mindegyikükkel elkerülni.
Sebaj, nagyobb önállósodásra is kényszerítettek már eddigi életem során. Néhány évvel ezelőtt megtanultam elkészíteni néhány alapfogást a varázstalanok konyhájában. A gasztronómia koronázatlan királya címtől még messze vagyok, de ezen képességemet már számtalanszor hasznosítottam. Mielőtt elköltöztem volna otthonról hogy idejárhassak, további fogásokat memorizáltam. Kiolvastam egy szakácskönyvet, ami szintén mugli iromány volt.
Itt bajban vagyok, mert túl sok az üst, és a tűz sem gázról megy, hanem a mágia táplálja. Gépiesen totyogtam oda az egyik pulthoz, hogy alapanyagokat tulajdonítsak el. A kenyérre teavajat kívántam kenni, felvágottal, némi paradicsommal és kétféle sajttal megrakva. Nyami. Összefutott a nyál a számban már a gondolattól is. Körbejártam a konyhát, hogy tojás után kutassak, elképzeléseim szerint kell, hogy legyen itt már elkészült főtt tojás is például.
Hogyan is feledkezhettem el társamról? Gyanítom, az éhség lehetett az oka. Még mindig, de kevésbé feltűnően pillantottam rá, bizonyos időközönként ismételve. Észrevettem, ahogy a légkör egyre feszültebb lett ezáltal. Nem értette, és igazából én sem, hogy mi zajlik le. Néhány percig tétován, homlokom ráncolva gondolkodtam, hogy megtörjem-e a csendet, majd végül udvariatlan határozottsággal a fiú felé szóltam.
- Nem látsz valahol tojást? - kezdtem ezzel az ártatlannak tűnő kérdéssel, miközben fejemmel türelmetlenül kapkodtam mindenfelé, hogy a nyomára bukkanjak, sajnos eredménytelenül. Nem, nem megdobálni akarom őt vele, csak ételt készíteni magamnak. - Láttalak már egyszer a Rellon felé somfordálni, még a szigeten... Nem az én házamba jársz, ugye? Akkor meg mit kerestél ott? Beszöktél a bulira?
Somfordálni. Szép szó, néhány hete tanultam, s most felhasználhattam. Már épp folytatni akartam volna, de a hatás kedvéért mélyen a szemébe néztem, hogy őszintén szóljon majd vissza nekem. Azon az ominózus eseményen egyébként nem voltam ott, illetve közvetett módon igen. Meghúztam magam, nem messze onnan. Emlékszem a hangzavarra, és a fiú arcára is. Azért érdekes, mert nemsokkal utána egy sztorit hallottam, aminek egyik alanyáról szóló leírás ráillik a fiúra.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. július 17. 17:48 | Link

Martin Romberg



Egyáltalán nem egy konyhatündér, sőt még a tea vizet is képes elrontani, pedig azt elég nehéz, ezért is nem próbálkozik meg még egy szendvics elkészítésével sem. Vele ellentétben a konyhában lévő másik fiú igazán otthonosan mozog a konyhában. Eddig amúgy sem volt szüksége semmiféle konyhai tudományra, hiszen a személyzetet azért fizették a szülei, hogy lessék minden kívánságát, egy kicsit el volt kényeztetve, de mindenkinek fel kell egyszer nőnie és kirepülni a családi házból, bár itt ez szinte szó szerint így történt. A kutyája először a srác lábánál sündörög, majd megunja és leheveredik az ajtó elé. A levegőben szinte már kézzel fogható a feszültség és azon gondolkodik, hogy hogyan törje meg a csendet, de végül nem talál semmi értelmes témát, ami véleménye szerint újdonsült társaságát is érdekelné, ezért inkább nem szól semmit. Nem sokkal ez után észleli csak, hogy a fiú tőle nem messze végzett a szendvicse elkészítésével, amit egy kicsit közelebbről is megszemlél, akár tolakodónak tűnik ezzel, akár nem. Egy gyors szemle után már vissza is húzódik az eredeti helyére. A szörnyű és kínos csendet meg unva felkel és odamegy megdögönyözni a kutyáját, aki idő közben elszundított. Ekkor egy hang, mint derült égből villámcsapás megszólal és azt kérdezi nem lát-e tojást. Annyira meglepődik, hogy hirtelen nem is tudja, hogy melyik világon van, majdnem meg is kérdezi, hogy mi az a tojás, de szerencsére eszébe jut és nem égeti le magát a fiú előtt. Körülnéz, de nem lát semmi tojásra hasonlító dolgot sem. ezért visszafordul Sherlock felé.
- Nem! - már hátat fordítva egy határozott nemmel válaszol, talán kicsit érdes hangon. Megfordul, mert eddig az alvó kutyával szemezett és újból körülnéz tojást keresve. A véletlen folytán meglát egy egész tállal, de nem tudja, hogy hogyan kellene ezt a fiúval közölnie, ezért csak rámutat a tálra, ami tőle nem messze közvetlen egy  üst mellett van. A srác felszabadultan olyan dolgokról kérdezi, ami számára nem valami élvezetes téma, ezért úgy válaszol, hogy ne mondjon vele semmi konkrétat.
- Tényleg? Nem, én Eridonos vagyok! Hát azt nem igazán tudom, talán! - nem igazán sikerült neki titokzatos maradni, de most már mindegy, hiszen az ifjúról is kiderült, hogy Rellonos. Rellonos? Rettenetesen irtózik tőlük a szóban forgó buli óta, ezért próbál valami ürügyet találni, hogy végre elhagyhassa a helyiséget.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint