Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Chevailer
-Mhh, Nagob fibob!-Mondtam csámcsogva, mert nem bírtam betelni a finom mézes csirkével. Egy percig néma csend volt, s ezt kihasználva magamba tömtem a mézes csirke maradékát. Tudtam, hogy mennem kéne, hisz a büntetést nem úszhatom meg ha sokáig álldogálok itt, és a szüleim szerint már így is elég sok bajt kevertem. Nem akartam tovább feszíteni a húrt. Megígértem a szüleimnek, hogy hasznos tagja leszek a Rellonnak .Az őrzőjük vagyok már, és nem akartam, hogy hiányozzak a meccsről büntetőmunka miatt. Meg a szorgalmi. A jó öreg szorgalmi. Azt is meg kell csinálnom, megígértem Édesanyáméknak. A másodikos lány csak nézett rám, azt várva, hogy bökjek ki még valamit. Pedig őszintén szólva... Nem az erélyem a barátkozás. Félek idegenekkel beszélgetni. Főleg ha nagyobbak nálam. Nagyon félek ettől is mint ahogy először féltem mikor az unokatesókkal játszottam kviddicset. Én voltam az őrző és mindig rám szálltak a gurkók. De ez most nem téma. Az 5 évesen volt. Végül mégis megszólaltam, vagy azért mert próbáltam minél előbb végezni ezzel a beszélgetéssel, vagy mert tényleg érdekelt, ki tudja: -Te minden nap itt főzőcskélsz? Vagy csak most támadt kedved főzni valamit?
|
|
|
Rose Penelope Reakwood INAKTÍV
offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 72
|
Írta: 2015. április 8. 10:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490340#post490340][b]Rose Penelope Reakwood - 2015.04.08. 10:00[/b][/url] Chevailer -Mhh, Nagob fibob!-Mondtam csámcsogva, mert nem bírtam betelni a finom mézes csirkével. Egy percig néma csend volt, s ezt kihasználva magamba tömtem a mézes csirke maradékát. Tudtam, hogy mennem kéne, hisz a büntetést nem úszhatom meg ha sokáig álldogálok itt, és a szüleim szerint már így is elég sok bajt kevertem. Nem akartam tovább feszíteni a húrt. Megígértem a szüleimnek, hogy hasznos tagja leszek a Rellonnak .Az őrzőjük vagyok már, és nem akartam, hogy hiányozzak a meccsről büntetőmunka miatt. Meg a szorgalmi. A jó öreg szorgalmi. Azt is meg kell csinálnom, megígértem Édesanyáméknak. A másodikos lány csak nézett rám, azt várva, hogy bökjek ki még valamit. Pedig őszintén szólva... Nem az erélyem a barátkozás. Félek idegenekkel beszélgetni. Főleg ha nagyobbak nálam. Nagyon félek ettől is mint ahogy először féltem mikor az unokatesókkal játszottam kviddicset. Én voltam az őrző és mindig rám szálltak a gurkók. De ez most nem téma. Az 5 évesen volt. Végül mégis megszólaltam, vagy azért mert próbáltam minél előbb végezni ezzel a beszélgetéssel, vagy mert tényleg érdekelt, ki tudja: -Te minden nap itt főzőcskélsz? Vagy csak most támadt kedved főzni valamit?
|
|
|
|
Chevailer Zsanett Vanda Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. április 8. 10:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490349#post490349][b]Chevailer Zsanett Vanda - 2015.04.08. 10:43[/b][/url] Rosie
Az, hogy az elsős leányka befalta a tányér összes tartalmát, nekem minden szót megért. A főzés remek hobbi, sokat lehet tanulni közben, és persze, a kóstolás része a legkúúlabb. Ugyan nekünk is van konyhánk, de az meg már snassz egy idő után, és egyedül főzni nem éppen mulatság, mert utána nekünk kell eltüntetni az eredményét. Azért így sokkal jobb, hogy ketten voltunk, és itt voltak a manók is – volt társaságom, és közben a szókincsem is gyarapodott. És mire a vörike megette a finomságot, addigra kész volt a desszert is, és más hibátlanul ki tudtam mondani: bazsalikom. Meg ánizs. Meg gyömbér. Meg méz. Meg petrezselyem, fú, mennyit küzdöttem, mire ezt megtanultam! - Őrülők, ’ógy ízlik – tapsikoltam lelkesen. Hát, szerintem nem volt rossz döntés engem a Levitába sorolni, pláne, hogy mindig lelkesedtem, ha valami újat fedezhettem fel, tanulhattam valami különlegeset. – Qui, és nagyon árányoshák á mánók, főleg Mimi. És néked mi á kedvenc ételed?
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood INAKTÍV
offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 72
|
Chevailer Zsanett Vanda Írta: 2015. április 8. 10:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490354#post490354][b]Rose Penelope Reakwood - 2015.04.08. 10:53[/b][/url] Chevailer Zsanett Vanda - A mézes csirke!-nevettem.- Anya is mindig ezt csinálja nekem. Imádom! Te franci vagy igaz? És levitás, ugye? Szerintem az jó ház. És a kviddicscsapat őrzője vagy igaz?-szerettem, ha mindenkiről tudom az alap dolgokat. Ha pár percig vele voltam, már tudtam ki ő. Csak most nem emlékeztem a nevére. És ez bántott.Szégyenletes volt, hogy szinte mindent tudok róla, csak a nevét nem. Gyorsan megkérdeztem hát, de az illendőség úgy kívánta, hogy én is elmondjam a nevem: -Hogy hívnak? Én Rose Penelope Reakwood vagyok.-Ezzel pusztán egy baj volt: Szégyelltem a nevem. Hogy miért? Nem az egészet, csak a második nevem. Penelope. Nekem nem tetszett, és féltem, hogy másnak se fog.Reménykedtem, hogy nem fog tőle nagyon undorodni, és meredten figyeltem válaszra várva
|
|
|
|
Chevailer Zsanett Vanda Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. április 8. 11:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490361#post490361][b]Chevailer Zsanett Vanda - 2015.04.08. 11:08[/b][/url] Rosie- Igen? Nekem á mádártej á kedvencem És qui, á szüleim lenni fhánciá. Én születni Hévíz – Ragozás lenni pedig béna. Reméltem, hogy nem fog elmenekülni tőlem egy két percen belül emiatt, de nem úgy tűnt, mint aki fejvesztve rohanni akar a közelemből. - Qui, őrző vágyok, léhét, tálálkózúnk á messen, úgye kijőssz megnézni? – bólintottam, mikor felhozta a kviddics-témát. Aztán szégyellősen be is mutatkozott a kis aranyos elsőske. – Chevailer Zsanett Vanda, úgy szólítász á’ógy ákársz. Penelope? Mint Ódüsszheusz felesége áz Ódüsszeiából? Ázt írják, nágyon szép vólt. Szép neved ván.
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood INAKTÍV
offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 72
|
Chevailer Zsanett Vanda Írta: 2015. április 8. 11:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490367#post490367][b]Rose Penelope Reakwood - 2015.04.08. 11:18[/b][/url] -A madártej? Igen az szerintem is finom. De elnézést, nem értettem, hol születtél. Talán ha leírnád egy papírra, vagy ilyesmi, esetleg a manók lefordítanák.... Na mindegy.- Rose nem tudta, hogy ez illetlenségnek számít-e. De inkább nem ragozta tovább. Amikor a kviddicsről volt szó nyomban fellelkesült: -Én is őrző vagyok! Benne vagyok a Rellon csapatába. De mivel nem csak én vagyok, lehet, hogy én csak a lelátón fogok szurkolni. Mikor a név témára került a sor nyomban lelombozódott. A lánynak tetszett a név. A Penelope. Hát mégse olyan szörnyű? Megnyugodott. -Hogyan szólíthatlak? Zsanett, Vanda? Esetleg valami más?-kérdezte.
|
|
|
|
Chevailer Zsanett Vanda Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. április 8. 13:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490387#post490387][b]Chevailer Zsanett Vanda - 2015.04.08. 13:42[/b][/url] Rosie- Ó, áz jó, nálunk is sokán szeretjük á sportót. – A születésem helyét leírtam neki. Már letudtam, csak mondatba foglalni nehéz hibátlanul. Hévíz. A kviddics ezek szerint közös téma lesz, igaz, hogy egymás ellen fogunk menni a következő meccsen. – Én bíztosán játszom áz idei szézonbán. És melyik á kedvenc csápátod még? Tudód, nemzetközi csápát. – érdeklődtem. Én még nem találtam favoritot, akiknek lehetne drukkolni, de az biztos, hogy a kviddics a legnépszerűbb sport a varázslók körében. - Zsanett, Vanda, mindegyikre hállgátok – Ez igaz, becézni is lehet engem, nem haragszom meg érte. Soha nem is haragudtam, miét tettem volna?
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood INAKTÍV
offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 72
|
Chevailer Zsanett Vanda Írta: 2015. április 8. 14:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490388#post490388][b]Rose Penelope Reakwood - 2015.04.08. 14:02[/b][/url] -Én szeretem a Porpicy SP-t, de kedven nemzetközi csapatom nincs.Mindig a két ellenfélközül döntöm el, hogy most melyiknek szurkolok.-suttogtam erőtlenül. Már álmos voltam, mert kimerítő nap volt a mai. Örömmel mondtam volna, hogy holnap ugyanitt, de ez a helyszín, talán mert tiltott volt, talán mert nem volt szimpatikus; nem kötötte le a figyelmem.Hirtelen megfordult a fejemben, hogy ezt mondom, de utána felmerült egy kép a szemem előtt: A szüleimnek szomorúan szipogom, hogy kirúgtak, ők szidnak, aztán meg kitagadnak a családból, és még a bácsikám, Edward bácsi sem szeret. És ez nem történhet meg velem. Szörnyű volna. Meg holnap le kell mennem Bogolyfalvára, a kviddicses szaküzletbe, aminek hirtelen nem jut eszembe a neve.Megvan! Kviddics! Hát kinek nem köti le a figyelmét? Ezzel a lánnyal nagyon jól elbeszélgettünk róla. Elkísérhetne. Így hát megkérdeztem: -Nem jönnél le velem holnap Bogolyfalvára, a kviddicses boltba?Viszont most mennem kéne. Itt az ideje lefeküdni.
|
|
|
|
Chevailer Zsanett Vanda Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. április 8. 18:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490493#post490493][b]Chevailer Zsanett Vanda - 2015.04.08. 18:09[/b][/url] Rosie- Nekem a magyar válogatott a kedvenc csápátom – válaszoltam mosolyogva. Mire végeztünk, elköszöntem a manóktól, és letettem a kötényt, amit viseltem, ha lejöttem ide. – Hát persze, szeretnék egy kviddics-keszthyűt venni! Eltalálsz a klubhelyiségetekig? Siess, nehogy elkapjon egy prefektus!Nagyon örültem, hogy megismerkedhettem Rosie-val, aki hozzám hasonlóan kviddics-bolond. Őrzőkesztyűt akartam mondani, csak hát-hát… A kiejtésem nem kis fejlesztésre szorult még. Mimitől és a társaitól szépen elköszöntem, ők meg még adtak nekem egy kis mézes csirkét, hogy vigyem csak fel tanuláshoz, de ne maradjak fent sokáig, pihenjem ki magam. – Jó éjszákát, Rosie! Én magam simán visszataláltam a klubba, tudni kell, hogy mikor érdemes felkeresni a konyhát. És este tízig, ha felérek a klubba, ott már biztosan nem kaphatnak el.
|
|
|
|