Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Lucy B.

Kell egy kakaó. Nincs mese. Nem fog kevésbé sajogni tőle a kezem, de legalább a kedvem jobb lesz tőle majd remélhetőleg. Ennek a nagyra nőtt vadembernek igazán kemény volt az állkapcsa, bár biztos vagyok benne, hogy az öklömmel való találkozás nem csak nekem volt fájdalmas. Kellett neki. Volt mersze kiröhögni. Egész úton a konyháig grimaszolva dörzsölgetem a szerencsétlenül járt kézfejem, mert ezt bizony megéreztem. Jót fog tenni az a kakaó. Legközelebb talán az árnyakat kellene előhívnom és kirémíteni az ilyen alakokból a lelket is, de ezt valahogy mindig sikerül elfelejtenem, ahányszor csak feldühítenek. Hirtelen jön a harag olyankor, és anélkül ütök, hogy egyáltalán meggondolnám. Sóhajtok egy nagyot, tudom én, hogy nem ez a legokosabb döntés, még folyton bajba is kerülök miatta, de még nem sikerült megváltoztatni a jól megszokott reakciómat ilyen helyzetekben. Beérve a konyhába az egyik szolgálatkész manótól kérek kakaót, és amíg várok, leülök az egyik székre a pultra könyökölve. Pár percen belül már előttem is gőzölög finom illatával töltve meg a levegőt a kakaóm. Összefut a nyál a számban. Még mályvacukrot is kaptam bele ráadásnak, úgyhogy nem marad más dolgom, mint megköszönni, mielőtt rávetném magam. Hálásan mosolyogva fordulok a manó felé és köszönöm meg a kakaót, majd bögrém fölé hajolok és belekóstolok. Igazán finom, és nem tudom, miért hat úgy, ahogyan, de ahogy szétárad az íze a számban, el is felejtem az iménti incidenst. Ez kellene nekem a mindenféle bigyók helyett, amiket időnként felírnak a pszichológusok, pszichiáterek és társaik. Nem mintha szedném, mert olyan leszek tőlük, mint valami álmatag zombi. Legközelebb meg is mondom annak az okos doktornőnek, hogy az itteni manók készítette kakaó a nyerő, mert most még Đomival is képes lennék normális beszélgetést folytatni, azt hiszem. Vigyorogva kortyolgatom hát szép lassan, mert bizony csodákra képes ital ez, még a kezem se fáj annyira tőle. Csodaszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=454232#post454232][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.01.17. 18:40[/b][/url]

Lucy B.

Kell egy kakaó. Nincs mese. Nem fog kevésbé sajogni tőle a kezem, de legalább a kedvem jobb lesz tőle majd remélhetőleg. Ennek a nagyra nőtt vadembernek igazán kemény volt az állkapcsa, bár biztos vagyok benne, hogy az öklömmel való találkozás nem csak nekem volt fájdalmas. Kellett neki. Volt mersze kiröhögni. Egész úton a konyháig grimaszolva dörzsölgetem a szerencsétlenül járt kézfejem, mert ezt bizony megéreztem. Jót fog tenni az a kakaó. Legközelebb talán az árnyakat kellene előhívnom és kirémíteni az ilyen alakokból a lelket is, de ezt valahogy mindig sikerül elfelejtenem, ahányszor csak feldühítenek. Hirtelen jön a harag olyankor, és anélkül ütök, hogy egyáltalán meggondolnám. Sóhajtok egy nagyot, tudom én, hogy nem ez a legokosabb döntés, még folyton bajba is kerülök miatta, de még nem sikerült megváltoztatni a jól megszokott reakciómat ilyen helyzetekben. Beérve a konyhába az egyik szolgálatkész manótól kérek kakaót, és amíg várok, leülök az egyik székre a pultra könyökölve. Pár percen belül már előttem is gőzölög finom illatával töltve meg a levegőt a kakaóm. Összefut a nyál a számban. Még mályvacukrot is kaptam bele ráadásnak, úgyhogy nem marad más dolgom, mint megköszönni, mielőtt rávetném magam. Hálásan mosolyogva fordulok a manó felé és köszönöm meg a kakaót, majd bögrém fölé hajolok és belekóstolok. Igazán finom, és nem tudom, miért hat úgy, ahogyan, de ahogy szétárad az íze a számban, el is felejtem az iménti incidenst. Ez kellene nekem a mindenféle bigyók helyett, amiket időnként felírnak a pszichológusok, pszichiáterek és társaik. Nem mintha szedném, mert olyan leszek tőlük, mint valami álmatag zombi. Legközelebb meg is mondom annak az okos doktornőnek, hogy az itteni manók készítette kakaó a nyerő, mert most még Đomival is képes lennék normális beszélgetést folytatni, azt hiszem. Vigyorogva kortyolgatom hát szép lassan, mert bizony csodákra képes ital ez, még a kezem se fáj annyira tőle. Csodaszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=454344#post454344][b]Lucy Blake - 2015.01.17. 20:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=454573#post454573][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.01.18. 14:21[/b][/url]

A nyikorgó ajtó alapján társaságot kaptam. Nem pillantok fel, kortyolom tovább a kakaómat, mint ahogy azt a bátyám gond nélkül tenné például, és remélem, hogy nem valami újabb idegesítő csodabogár, akinek nincs jobb dolga, mint belém kötni. Igazából játszhatnám azt is, hogy Ádi vagyok, és nem hallom. Nem ez lenne az első eset. Nem is rossz ötlet, nyugtázom magamban, így hallgatok is tovább, mintha tényleg nem tűnt volna fel, hogy már nem vagyok egyedül. Jól van, megy ez, csak így tovább, mintha nem is létezne az egész külvilág, ám ekkor az a valaki megszólal. A manókhoz beszél csak, egyelőre talán észre sem vett, de a hangja alapján kétségtelen, hogy lány. Hm, ők mégse szoktak bunkók lenni, legalábbis elég kevéssel találkoztam, akinek előszeretettel vertem volna a fejét a falba. Jelzem, egyet sem bántottam ennek ellenére, mert nem ütök meg lányt, de azért az érzés elég határozottan jelen volt egy-két alkalommal, hogy inkább jobbnak látom azóta is kerülni azokat a nőnemű egyéneket messzire. Ez a leányzó különben is kedves éppen a manókkal, és még rám is köszön, mielőtt én tenném meg.
- Szia - köszönök vissza most már felé fordulva, és alaposabban is megnézem. Egyáltalán nem tűnik ismerősnek, pedig ha személyesen nem is ismerek mindenkit - képtelenség lenne - a nagy többségről tudom, hogy kicsoda. Szőke lehet a haja vagy valami világosabb barna, állapítom meg, miközben kutakodom az emlékeim között, hogy azért hátha mégis tudnék nevet társítani az archoz, de nem ugrik be semmi.
- Zsombor. Azt hiszem, még nem találkoztunk. Új vagy itt? - kérdezem meg végül gyorsan, még mielőtt azt hinné, hogy nem tudok beszélni vagy épp nem akarok.
- Szereted a kakaót? A manók isteni finomat készítenek - ajánlom máris, és belekortyolok a bögrémben maradt innivalómba. Azt hiszem, mindjárt kérni fogok még egyet, ebből sosem elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=454586#post454586][b]Lucy Blake - 2015.01.18. 15:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=455620#post455620][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.01.21. 01:21[/b][/url]

Lucy B.

Egész aranyosnak tűnik elsőre Lucy, mint az a bemutatkozásából kiderül. Kicsit mintha zavarban lenne, vagy nem is tudom, de igyekszem nem tudomást venni erről, mielőtt még a végén elijesztem. Kezdem megszokni, hogy a lányok - meg a bátyám - egészen bonyolultan működnek, amihez én vagy fiatal vagyok még, vagy nem elég okos, de inkább nem piszkálok olyat, amihez nem értek.
- Én is örülök - válaszolom elvigyorodva, mint akinek nem tűnt fel, hogy mennyire formális volt az a bemutatkozás, és lépjünk is tovább. Hümmögve bólogatok arra, hogy új, sejtettem én, elvégre tényleg igyekszem mindenkiről tudni legalább, mert máskülönben honnan tudnám, kit érdemes megkeresni, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy valami kell.
- Majd lassan. A lényeget már úgyis ismered szerintem. A konyha az egyik létező legjobb hely ebben a kastélyban, de komolyan - mondom, majd bele is kortyolok a kakaómba, amitől valahogy egészen szép a világ éppen, még úgy is, hogy folyamatosan hiányolom Zsófit. Vissza fog jönni, tudom én.
- Jó étvágyat - mondom rápillantva, amikor megkapja a szendvicsét. Ha nem egy órája ettem volna, talán még én is kérnék, annyira finom szendvicseket tudnak a manók összerakni, még a látványra is összefut az ember a nyál az ember szájában, de ha kérek, mi lesz a sütivel, amit ma beígértem Ádinak. Marad a süti, dupla adag diós-csokisat akarok enni, kell a hely a bendőmben neki, úgyhogy a kakaó mégiscsak elég lesz.
- Az jó - helyeslek arra, hogy szereti, majd a kérdésére az üres székre mutatok.
- Nyugodtan - teszem hozzá azért, hogy biztosan egyértelmű legyen.
- Na és honnan érkeztél? - kérdezem, bár igazából hagyhatnám is, hogy megegye a szendvicsét, mielőtt letámadom, de érdekel, honnan jött. Kíváncsi vagyok,

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=457250#post457250][b]Lucy Blake - 2015.01.25. 11:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=459818#post459818][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.01.31. 01:27[/b][/url]

Lucy B.

Jó étvágyat kívánok neki, és egy időre itt meg is szakad a beszélgetés. Nagyon leköti a figyelmét a szendvics, én meg csendben figyelem egy fél percig, aztán kakaóm fölé hajolva még rápillantok ismét futólag a szemem sarkából. Az arckifejezése mintha ismerős lenne. Aztán összeáll a kép, amint belekortyolok a kakaóba. Zsófi. Az ő figyelmét tudta lekötni ennyire minden egyes pohár forrócsoki, amit csak vittem neki tavaly télen, de még az a doboz csoki is, amit Bécsből hoztam neki karácsonyra. Furcsa, hogy minden egyes nappal kicsit mintha távolabb kerülne, nem is annyira időben, merthogy az már csak így megy, de maguk az emlékek, az emlékeim... mintha a tavaly tél több, mint egy éve lett volna. Enyhén megrázom a fejem, nem kellene ezzel foglalkoznom. Egyszer csak visszajön, addig meg valahogy kibírom. Fél lábon állva aligha, mert egyik levelében sem említ olyat, hogy a közeljövőben jönne vissza, de valahogy csak ki fogom. Muszáj. Újabb korty után vissza is fordulok Lucy-hoz és megkérdezem honnan jött. Sikerül megzavarni a második harapást megelőzően, de legalább válaszol. Hűű, azt hiszem, ma nagyon nem az én terepem a beszélgetés, pedig úgy tűnt, egész jól indult.
- Értem. És tetszik itt? - kérdezem meg azért még próbálkozva, hátha mégiscsak sikerül valamire jutni, mert enyhén szólva kicsit furcsának érzem, hogy itt ücsörögjünk egymás mellett és hallgassunk, mint akik megkukultak. Vagy nem az? Oké, tudom, hogy ez a konyha, talán jobb, ha tényleg hagyom enni, és elvagyok a maradék kakaómmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=461874#post461874][b]Lucy Blake - 2015.02.05. 19:47[/b][/url]