Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Bíborka Mai viseletA szőkeség végre letudta már minden óráját, és nem vágyik másra, csakhogy végre kifújhassa magát valahol. Rettenetesen elfáradt, ami nem is csoda, hiszen egy hónap múlva itt vannak a vizsgák és a tanerők igen kemény órákat tartanak, amolyan elővizsgáztatásokat, amitől Linának már borsódzik a háta. Szóval kimerülve, kissé agyongyötörten esik be a szobájába, ahol megszabadul a talártól, a könyvektől, és kényelmes szerelésbe bújik. Bár gardróbjában egymás hegyén-hátán sorakoznak a szebbnél szebb magassarkúk, egyberuhák, és miegyebek, ő mégis egy csőszárú farmernál, egy laza felsőnél, illetve egy tornacipőnél állapodik meg, valamint kiegészítő gyanánt egy sapit húz szőke loboncára. A tükröben párszor megnézi magát, biztosra akar menni, hogy elől-hátul minden úgy áll-e, ahogy kell, majd kibaktat a Gólyalakból, és, mint mindig, most is lábaira bízza az irányítást. Téblából erre-arra, lépcsőről le, lépcsőre fel, folyosóról folyosóra kószál, majd valahogy ismerős terepre keveredik, a nyugati szárny földszintjére. Jól tudja, hogy miért ide vezérelték lábai. A sok mászkálástól torka kiszáradt, és hol is lehetne finomabb frissen facsart narancslevet kapni, ha nem a konyhában. Vidáman nyomja le az ajtó kilincsét, majd foglal helyet az egyik széken. Kicsit meglepődik, mert most nem a megszokott sürgés-forgás fogadja, csak néhány manó lézeng a helyiségben. Mivel látja, hogy nekik elég sok dolguk van, feláll, és a pulton lévő narancsokhoz siet. Kifacsar néhányat, majd célba veszi az ülőalkalmatosságot. Sajnos nem nézett a lába elé, és megbotlott valamiben, illetve valakiben. Egy halk puffanás és egy csörömpölés, ennyi halatszik mindössze a történtekből. A szőkeség először sajgó végtagjait matatja, majd kezére néz, melyből az törött pohárnak hála némi vér csordogál. Eztán veszi csak észre a vele együtt a földön heverő házimanót. Amilyen gyorsan csak tud mellékúszik, és rettenetes zavarában össze-vissza hadovál szegénynek. -A manóba! Ne haragudj! Nem néztem a lábam elé! Merlin szakállára, mondj valamit! Fel tudsz kelni? Hívjak segítséget?
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2014. július 14. 20:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336534#post336534][b]Losonczy Alina - 2014.07.14. 20:30[/b][/url] Bíborka Mai viseletA szőkeség végre letudta már minden óráját, és nem vágyik másra, csakhogy végre kifújhassa magát valahol. Rettenetesen elfáradt, ami nem is csoda, hiszen egy hónap múlva itt vannak a vizsgák és a tanerők igen kemény órákat tartanak, amolyan elővizsgáztatásokat, amitől Linának már borsódzik a háta. Szóval kimerülve, kissé agyongyötörten esik be a szobájába, ahol megszabadul a talártól, a könyvektől, és kényelmes szerelésbe bújik. Bár gardróbjában egymás hegyén-hátán sorakoznak a szebbnél szebb magassarkúk, egyberuhák, és miegyebek, ő mégis egy csőszárú farmernál, egy laza felsőnél, illetve egy tornacipőnél állapodik meg, valamint kiegészítő gyanánt egy sapit húz szőke loboncára. A tükröben párszor megnézi magát, biztosra akar menni, hogy elől-hátul minden úgy áll-e, ahogy kell, majd kibaktat a Gólyalakból, és, mint mindig, most is lábaira bízza az irányítást. Téblából erre-arra, lépcsőről le, lépcsőre fel, folyosóról folyosóra kószál, majd valahogy ismerős terepre keveredik, a nyugati szárny földszintjére. Jól tudja, hogy miért ide vezérelték lábai. A sok mászkálástól torka kiszáradt, és hol is lehetne finomabb frissen facsart narancslevet kapni, ha nem a konyhában. Vidáman nyomja le az ajtó kilincsét, majd foglal helyet az egyik széken. Kicsit meglepődik, mert most nem a megszokott sürgés-forgás fogadja, csak néhány manó lézeng a helyiségben. Mivel látja, hogy nekik elég sok dolguk van, feláll, és a pulton lévő narancsokhoz siet. Kifacsar néhányat, majd célba veszi az ülőalkalmatosságot. Sajnos nem nézett a lába elé, és megbotlott valamiben, illetve valakiben. Egy halk puffanás és egy csörömpölés, ennyi halatszik mindössze a történtekből. A szőkeség először sajgó végtagjait matatja, majd kezére néz, melyből az törött pohárnak hála némi vér csordogál. Eztán veszi csak észre a vele együtt a földön heverő házimanót. Amilyen gyorsan csak tud mellékúszik, és rettenetes zavarában össze-vissza hadovál szegénynek. -A manóba! Ne haragudj! Nem néztem a lábam elé! Merlin szakállára, mondj valamit! Fel tudsz kelni? Hívjak segítséget?
|
|
|
|
Bíborka INAKTÍV
Ügyetlen házimanó offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 23
|
Baleset a konyhában Írta: 2014. július 14. 20:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336552#post336552][b]Bíborka - 2014.07.14. 20:43[/b][/url] Alina Egész nap csak téblábolt a kastély különböző pontjain, ahol éppen nem voltak más manók, mert messzire elküldték a konyhától, amíg ment a nagy főzőcskézés az esti lakoma miatt, ráadásul a vizsgák előtti nagy takarítást is most végzik a manók, hisz a vizsgaidőszakban manói tilalom van a hangos tevékenységekről, így ilyenkor olyan a kastély, mint egy hangyaboly, mindenhol manóba lehet ütközni, ahogy súrolnak, pucolnak, fényesítenek, kivéve Bibit. Ő ilyenkor csak sétálgat, mindenki jobban jár így. Vagyis nem sétálgat, hisz komoly feladatot bíztak rá! Ellenőriznie kell az ablakok állapotát, hogy nincs-e törött köztük. Persze egyik manó se árulta még el neki, hogy különleges riasztó varázs van rajtuk, ha betörik rögtön jelez a konyhán, hogy mehetnek javítani. Na de a lényeg, hogy Bibi ma hasznosnak érezte magát így a cél szentesíti az eszközt. Épp visszaért a napi ablakellenőrzésből és szerény kis vacsoráját fogyasztotta volna el, egy kis sajt, egy darab kenyérke és egy fél paradicsom mikor valaki úgy fellöki, hogy a tányér a vacsorájával magas ívben felrepül és a fején köt ki, míg a tányér hangos csattanással törik ezernyi kis apró darabra. Hogy mit fog ezért kapni... Így mikor látja, hogy a tányér befejezte földi pályafutását csak fekszik a padlón és motyogva maga elé pörlekedik. - ... Hogy a manó vigye el ... Merlinre, hogy lehetek ennyire szerencsétlen... - és így tovább és csak fekszik nem törődve semmivel, fején a sajttal és a paradicsommal, melynek leve elkezdett belefolyni a mai friss sebébe, amit egy oszloppal való találkozásnak köszönhet. Majd mikor már kifogy a pörlekedésre szánt szókincséből felemeli fejét és nagy füleit megmozgatja. Nem tört el! És végre valahára felnéz aljas támadójára. - Jól vagyok. - morogja és újfent a padlóra ejti állát, bele a porcelán szilánkokba, ami nem a legjobb ötletnek bizonyul. Immáron ő is apró vércseppekkel szennyezi a konyha fényesen tiszta kövét. - A manóba! - hangzik el újfent ez a csodás mondat és már pattan is fel a kőről és ruhája zsebéből már elő is varázsol egy rózsaszín ragtapaszt és már ragasztaná is az állára minden teketória nélkül mikor észreveszi, hogy nem ám ő az egyetlen sérült a gáton. Megszeppenve nyújtja az aljas támadó felé a kis ragtapaszát. - Kéred?
|
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2014. július 14. 21:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336572#post336572][b]Losonczy Alina - 2014.07.14. 21:00[/b][/url] Bíborka Nos, ha úgy vesszük nagy baj nem történt. Egy kis koccanás, némi vér, mely a lány ujjából serkent a padlóra. De álljunk csak meg! Ez túl sok-gondolja magában a lány. Eddig úgy vélte, hogy sorstársának nem esett nagyobb baja, de a padlón látott nyomok alapján, hát a véleménye más irányba hajlott. Zaklatott kérdéseire a manó először nem is válaszol, csak korholja magát, vagy a lányt, Lina nem tudja eldönteni. Aztán nagy nehezen kibök annyit: jól vagyok, majd egy ragtapaszt varázsol elő, és kissé morcos hangon ajánlja fel a szőkeségnek, aki hálálkodva fogadja el. -Nagyon szépen köszönöm!-Odatartja az ujját.-És tényleg borzasztóan sajnálom! Nem szeretném, ha miattam bajba kerülnénk, szóval, mit szólnál, ha segítenék összetakarítani? Illetve előbb megszabdítalak a paradicsom és sajtköretedtől, mert, ha nem haragszol meg a kifejezésért, úgy festesz, mint egy mekpakolt szendvics!Elmosolyodik, majd leveszi a szegény kis pára fejéről az említett hozzávalókat, majd a szemeteshez sétál velük. Visszafelé magához szólítja a sarokba elhelyezett sperűt és lapátot, majd mikor megérkezik a manó elé, széles mosollyal nyomja kezébe a lapátot, ő maga pedig elkezdi feltakarítani az előbbi mutatvány maradványait, közben könnyed csevejbe elegyedik a manóval. -Egyébként Losonczy Alina vagyok. Elsős, bár ezt gondolom sejtetted. A szfinxekhez osztott be a süveg. És téged hogy hívnak?Kedvességével próbál mosolyot csalni a mancsóka pofijára.
|
|
|
|
Bíborka INAKTÍV
Ügyetlen házimanó offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 23
|
Írta: 2014. július 14. 21:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336595#post336595][b]Bíborka - 2014.07.14. 21:19[/b][/url] Alina Éés elvette az aljas támadó az utolsó ragtapaszát. Pedig még ajak biggyesztést és szuggeráló nézést is bevetett. Hogy nehogy elvedd! De nem jött be, ezt még gyakorolni kell. Mondjuk lehet nem is tud szuggerálva nézni a majdnem teniszlabda nagyságú szemeivel, amik elég röhejesen néznek ki apró testéhez viszonyítva. Na de visszakanyarodva akkor marad az ósdi módszer, kéz megnyal, állára szorítja és pár másodperc múlva eláll a vérzés, hisz nem volt se mély, se széles vágás csak egy kis felszíni horzsolás. Meg legalább egy tapasszal kevesebb kerül az arcára, mert épp reggel vette le az utolsót, most már csak a jobb lába és a kezei vannak kötésekkel borítva. Már épp elmerülne gondolataiban, hogy ha pár hétig vigyáz magára ismét kötés mentes manóvá válhatna mikor a kinézetére tesznek bántó megjegyzést. Még hogy szendvics?! - Már megbocsásson a kisasszony, de nem szendvics vagyok hanem egy elgázolt áldozat! - és sértődötten kicsit felhúzza az orrát. Épp annyira, hogy a szendvics titulushoz tartozó feltét még ne csússzon le a fejéről és le tudják róla halászni majd beledobni a szemetesbe. A vacsoráját! Így pufog még egy sort az orra alatt, amit nem hallhat a lány, hogy: - De hisz az még ehető volt. - és hangosan kordul is egyet a gyomra erre helyeslően. Na de nincs mit tenni, a kuka elnyelte és azért ahhoz nincs gyomra drága Bibinknek, hogy onnan kihalássza. Így tovább mormogva veszi el a felé nyújtott lapátot és a kezeit védelmező kötésnek hála el is kezdi belesöpörni a nagyobb cserepeket. - Bíborka vagy Bibi. - hangzik a kurta bemutatkozás a lány kérdésére, mert azért mégse neveletlen a mi kis manónk, csak szörnyen fel van paprikázva. Éhesen kicsit máshogy gondolkodik a manó lánya, mint teli hassal, így persze ilyenkor teljesen egyértelmű, hogy semmi se jó. Így a lány hiába próbál kedves lenni, manónk tovább duzzog. - A diákok nem szoktak vacsora időben is sétálgatni. - nyögi ki végül, ami legjobban böki a csőrét és az se érdekli, hogy ez bizony szemtelen egy megjegyzés volt. Drága manó anyja, apja most biztos szörnyen szégyellné ha itt lennének. "A manó mindig udvarias!" Csendül is rögtön Bibi fülébe anyja kedvenc tanító mondata. - Bocsánat, nem úgy gondoltam. - motyogja így rögtön, és képzeletében helyeslően bólogat a mamája.
|
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2014. július 14. 21:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336649#post336649][b]Losonczy Alina - 2014.07.14. 21:52[/b][/url] Alina bármennyire próbál kedves lenni, bájosan mosolyogni, a kis manó tartja a tisztes távolságot és a mogorva arckifejezsét. Nagy sokára árulja el csak a nevét, Bíborkának hívják. Linának nagyon tetszik a név, de megdícsérni nem meri, fél, hogy esetleg ezzel is valami rosszat szólna, és végképp magára haragítaná Bibit. Továbbra is mosolyog, és csak remélni merte, hogy a szendvicses elszólása csal majd némi somolyt a manó arcára. Sajnos nem így történt, sőt, mi több Bibi teljességgel felháborodott. A hangulatot csak fokozta, hogy Lina ki is dobta a sajtot és a aparadicsomet, elérve ezzel azt, hogy a manó talán örök életre megutálta. Gyors szabadkozásba kezd, bár sejti, hogy sok mindnet nem fog vele elérni. -Ne haragudj Bibi, én nem akartalak megsérteni az előbbi elszólásommal, a vacsorádtól meg végképp nem szerettelek volna megfosztani. Kárpótlásul szívesen összeütök valamit neked, bár nem vagyok nagy konyhatündér, az egyszerűbb ételekkel elboldogulok.Kzeére konyharuhát tesz, mintha pincér lenne, kissé meghajol a hölgy előtt, majd készségesen ajánlja magát. -Foglaljon helyet Hölgyem! Losonczy cselédlány áll szolgálatára. Mit hozhatok?Kissé elmosolyodik, ám arcáról ezt Bibi ismét nagyon hamar lehervasztja, mégpedig azzal, hogy közli, diákoknak ilyen időben semmi keresnivalójuk nincs errefelé. Lina szemébe már majdhogynem könnyek szöknek, mikor a manó bocsánatot kér. A szőkeség ismét elmosolyodik, és nagyon reménykedik abban, hogy a pincéresdivel végre sikerül bevágódnia a manónál, és talán még egy kicist össze is barátkozhatnak.
|
|
|
|
Bíborka INAKTÍV
Ügyetlen házimanó offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 23
|
Írta: 2014. július 14. 22:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336659#post336659][b]Bíborka - 2014.07.14. 22:02[/b][/url] Ez a mai este az érzelmi kavalkád netovábbja. Igazából szinte köpni nyelni nem tud hirtelen mikor úgy kezelik, mint egy hölgyet. Hisz ő egy manó! Aztán csak megjön a hangja és a felháborodás is vele. - Mit tetszik képzelni itt. Még hogy egy manót kiszolgálni?! Mit szólnának hozzá a többiek. - a felháborodás a végére inkább sopánkodásba megy át, össze is roskad a padlón és a kezébe temeti az arcát, hisz ilyet még a világ nem látott egy manó, mint hölgy és kiszolgált személy? Ki is tagadnák. Mit kitagadnák, Bibi vonulna önként száműzetésbe vagy inná ki a méregpoharat. Hisz az addig rendben van, hogy ők szabad manók, de akkor is a szolgálat az életük és a legfőbb vágyuk. Félve is tekint körbe, hogy vajon hányan hallhatták ezt a szemérmetlen ajánlatot. - Ne tessék velem szórakozni kérem, annyira nem erős a szívem. - sopánkodik tovább egyre jobban kékülve-zöldülve. Kiszolgálni egy manót, istenem! - Tessék szépen leülni és majd én hozom, ami a szíve vágya a kisasszonynak. Még hogy cselédlány. - dohog tovább, mert nem egy könnyen lép át ezen a kijelentésen. A kezére tekintve fedezi fel, hogy a szép rózsaszín kötései narancssárgás árnyalatban pompáznak pár gyümölcsrosttal. Amikor nagy morcosan sepregetett vele a padlón észre sem vette. - Narancslevet tetszett inni? Hozzak esetleg? Frissen facsarva? Hűtve? Egy kis könnyű vacsorával? - pattan is a padlóról és húzza ki magát, hogy vele aztán minden rendben. Ő egy tettre kész manó. Nem fog ám szégyent hozni a társaira.
|
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2014. július 14. 22:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336671#post336671][b]Losonczy Alina - 2014.07.14. 22:15[/b][/url] Szóval a picéresdi sem jöttt be. Bár Alina aranyvérű máguscsalád gyermekre, és otthon van is néhány házimanójuk, akiket bár felszabadítottak, mégis a kúriában lakanak, a lány sosem fog hozzászokni, hogy ezek az apró teremtmények nem fogadják el a segítséget, sőt, mi több egyenesen sértésnek veszik, ha egy boszorkány vagy egy varázsló segíteni merészelne rajtuk. Lina lebiggyeszti szája szélét, és ismét meneteghetőzésbe kezd. -Ne haragudj Bibi, én nem szerettelek volna megbántani, sértegetni meg pláne nem, illtve szégyent sem szerettem volna hozni sem rád, sem pedig a többi szorgos manóra! Csak tudod és soha nem fogom megérteni, hogy miért baj az, ha egy évben egyszer nektek is pihenőnapot adnak, netán még ki is szolgálnak benneteket... Ne kezd el magyarázkodni, úgysem fogsz tudni meggnyőzni... Lemondóan legyint, közben helyet foglal. Magában dohog, amiért ismételten ilyen kellemetlen helyzetbe hozta a manót. Bele sem mer gondolni, hogy mit kapott volna Bíborka, ha a társai meglátják a jelenetet. Mé az is megeshet, hogy elüldözték volna őt a kastélyból, vagy kitagadják meg ilyesmi... A szőkeség inkább elhesegeti magától ezeket a gondolatait. Amikor szóba kerül a narancslé, elmosolyodik, és úgy dönt elfogadja, már csak azért is, mert taélán így jóváteheti a mai este folyamán elkövetett számtalán baklövését. -Igen, azt készültem inni, de hiba esett a számítsába.Az esett szót szándékosan hangsúlyosabban ejti ki, mint a többit, kicsit elmoslyodik, majd folytatja. -Hűtve isteni lenne, de nem kérek mellé vacsorát köszönöm!A mosoly marad. Bár kívülről úgy tűnik ismét nyugodt a szőkeség, belül az értetlenségé és az önmarcangolásé továbbra is a főszerep.
|
|
|
|
Bíborka INAKTÍV
Ügyetlen házimanó offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 23
|
Írta: 2014. július 14. 22:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336693#post336693][b]Bíborka - 2014.07.14. 22:33[/b][/url] Azért Bibi mégis próbálkozik a magyarázattal, hisz belé nevelték, hogy mi a manó dolga, de azért egy része mégis belülről jön a manó életérzés, hisz Bibi már nagykorú manó, ugyan még éppen csak, de az, és ez valami pubertás utáni dolog lehet, addig még lázadnak a kismanók, hogy ők bizony nem fognak szolgálni aztán mintha egy kapcsolót átkapcsolnának és rendes kismanók lesznek. - Tetszik tudni egy manónak nincs szüksége pihenőnapra. Sőt, annyi pihenés se kell nekünk, mint egy embernek. És a fáradt manó boldog manó. - jelenti ki elégedetten mosolyogva az akár reklám szlogennek is beillő mondatot. És már sürög-forog készül a narancslé. Egy kis intés és már facsaródik az a levegőben az a narancs, bele egy kirakott pohárba, az utolsó cseppig majd egy elegáns ívben a kukában landol. Még egy kis kavaró mozdulat a pohár felett és látszik ahogy a hidegtől lecsapódik a pohár oldalán a pára. Bibi pedig már majdnem tapsol, hogy sikerült megoldani a feladatot még pedig varázslattal. Persze nem látja az asztaltól, hogy a másik oldalon az egyik manó végezte el a varázslatot, egy másik pedig lefedte Bibit, hogy ugyan ő azt higgye varázsol, de a valóságban bizony nem ő volt. Mindenkinek kell egy boldog pillanat. Már siet is vissza Alinához egy tálcán nyújtva a tökéletesen facsart hűtött narancslevet egy sugárzó mosoly keretében. - Íme a narancsleve. - szinte madarat lehetne vele fogatni, a két segítő manó pedig elnézően somolyogva tér vissza a munkájához.
|
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2014. július 14. 22:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336719#post336719][b]Losonczy Alina - 2014.07.14. 22:47[/b][/url] Bár Alina kérte Bibit, hogy ne is próbálkozzon magyarázatot adni arra, miért jó egy amnónak, hogy nem pihen csak mindig szolgál, és miért jó ez a kihasználás a mágusoknak, a kis manó mégis csak elkezdi mondani. Lina kicsit forrong magában, no persze nem azért, mert kérése ellenére végig kell hallgatnia a másik véleményét, hanem azért, mert nem tudja feléri épp ésszel, hogy miért ne lenne szüksége a házimanóknak pihenőnapra, és miért olyan természetes a mondás, miszerint a "Fáradt manó, boldog manó." Ha tehetné legszívesebben most felrobbanna, igen szó szerint, vagy ami még jobb, utat engedne dühkitörésénekl, majd egy lelkes szónoklatta rábírná az összes manót, hogy dobják le a konyharuhát, kés, poharat, ki mit tart a kezébe, és vonuljanak ki a kastélyból, és éljék úgy az életüket, ahogy szeretnék, és ne úgy, ahogy a társadalom elvárja. Már talán szólásra is nyitná ajkait, mikor észbe kap, hogy elérni úgysem érne el vele semmit, maximum a feldühödött manónép kipenderítené a konyhából, sőt talán még a tiltólistára is felkerülne, és akkor nézhetné magát éhező napjain... Épp ezért csendben lázad tovább... Olyannyira belefeledkezik gondolataiba, hogy szinte észre sem veszi, hogy a narancslé ott díszeleg már előtte, illetve csodák csodájára Bibi arcán végre megjelent a mosoly. Ez annyira megörvendezteti a lányt, hogy elfelejti az imént még annyira lázas manófelkelés tervét, és megemelve poharát néhány szót szól a mellett toporgó Bíborkához. -Sosem foglak megérteni benneteket, de annyira örülök, hogy végre mosolyogni látlak, hogy azt nem tudom elmondani... Egészségedre Bibikém!Azzal nagy kortyokban elfogyasztja az istenire hűtött itókát. Ül még néhány percet, majd mikor a konyha falán elhelyezett órára pillant levegőt is elfelejt venni. Gyors búcsúzásba fog, majd elnyeli őt a sötét folyosó. -Ne haragudj Bíborka, de mennem kell! Remélem nem haragszol már rám a történetek miatt! Ha nem vagyok terhedre a közeljövőben meglátogatlak majd, de ígérem, hogy nem foglak felborítani és kiszolgálni sem! Jó legyél, vigyázz magadra!//Köszönöm a játékot, egy élmény volt //
|
|
|
|
Bíborka INAKTÍV
Ügyetlen házimanó offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 23
|
Írta: 2014. július 14. 22:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=336725#post336725][b]Bíborka - 2014.07.14. 22:56[/b][/url] Nevéhez híven bíbor árnyalatúra pirul a bóktól, nincs ő ahhoz hozzászokva, hogy örüljenek a cselekedeteinek vagy csak arckifejezéseinek. Legtöbbször csak korholó szavakat kap, hogy ezt nem így kell, azt nem úgy kell. Egy manó hogy lehet ennyire önfejű és még sorolhatnánk napestig. De meghajol és szégyenlősen mosolyog miközben magában örömködik, hogy sikerült örömet szereznie és nem tört zúzott hozzá és még ő is egyben maradt és fú, ennyi izgalom elég volt mára. Épp akkor kordul egy nagyot a gyomra mikor Alina felpattan és gyors búcsúzkodásba kezd. Szinte szégyelli, hogy örül annak, hogy a lány magára hagyja és véégre megvacsorázhat. - Dehogy van terhemre a kisasszony. Jöjjön bármikor, legközelebb lesz süti ha gondolja, de narancslé biztosan. - bólogat hozzá elégedetten. Ez bizony így lesz és pont. Nincs apelláta. - Viszontlátásra és jó éjszakát kisasszony! - köszön el és mikor kilép a lány az ajtón jön rá, hogy de hisz sütit most is tudott volna adni neki és már temeti is a kezeibe az arcát. - Buta Bibi, ostoba Bibi! - korholja magát lemondóan. Hát még van mit tanulnia a manómesterségről. //Bizony, én is köszönöm //
|
|
|
|