 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Ilonka (: Nem gondolta volna, hogy ez a mai napja ilyen kellemesen fog telni annak ellenére, hogy nem is járt a Paradisban. Sőt, lassan már egy hete be se dugta oda az orrát, pedig az a hely számára a mennyek birodalma, a tökéletes megnyugvás, egy falatka boldogság. Az illatok, amit ott keringnek egyáltalán nem tolakodók, igazán jó összhatást keltenek - és valóban a süteményeknek köszönhetően. Az már csak ráadás, hogy a két eladó is jófej, Lilla ugye nem miattuk jár le oda szinte kétnapi rendszerességgel, hanem a pillecukrok és az eredeti, étcsokoldásés finomságokért. Ha megvonná ezeket magától, akkor minden bizonnyal ő is ugyanolyan csontkollekció lenne, mint a helybéli lányok nagyobbik része, de ilyen tervei nem voltak. Annak a lánynak lehet mondani, aki nagyon meg van elégedve azzal, hogy van combja, van rajta egy husi és nem csak maga a bőrfelszín és a csont alatta. No meg aztán persze a nyalánkságnak sem tud ellent mondani, főleg azóta. Az első dolga természetesen az volt, hogy vegetáriánus lesz, és az még csak hagyán, rögtön vegánra váltott. Semmi olyat, ami húsból illetve állati eredettel rendelkezik. Holott a csokiban is van tej, ahogy a forró kakaóban is, ám az ilyenek felett szemet huny. No a másik meg ugye a zöldségek, gyümölcsök - főleg az egzotikusok. Maracuja, füge, gránátalma.. Amint megindult a hirtelen magához csapott társával a konyha felé, azon nyomban összefutott a nyál a szájában a kakaó gondolatára, amelyet a manók annyira tökéletesre készítenek el. Még a végén hálásnak kéne lennie, amiért belecsapódott a borsos lányba, de az kicsit még arrébb lenne. Nem hagyta magát lebeszélni a konyháról, pedig a hirtelenében Kinga nevezetü társának nem akaródzik nagyon ennek a helynek az ismételt meglátogatása. Hogy Lilla oldja a feszültséget, a póló mintájáról érdeklődött, bár nem hitte volna, hogy ezzel valóban ennyire áthidal egy bizonyos távolságot kettejük között. Az meg csak a hab a tortán, hogy íme az első ember (nem Éva), aki rajta kívül oda meg vissza van ezért a stílusért. Megint elmosolyodott, és most már ő is ezerszer melegebben dédelgette tovább a másik leányzó karját. - Hogyne ismerném, imádom! Nekem mondjuk a The wall a kedvencem, de az Animals és a The Dark side of the Moon is élmezőnyben van. Kedvenc dal.. Talán a Goodbye blue sky . Esetleg a Young lust. Deee bevallom, az another brick in the wall számukért is nagyon odavagyok, szoktam néha énekelni tusolás közben. - itt kicsit meghökkenve pillantott Kingájára, elég bizarr információt adott ki magából, nem állt szándékában. Vállat vonva folytatta. - Melyiküket bírod? Én special a billentyűsüket, Richardot. Meeg láttam A fal mozis változatát is.. Tudod mi az a mozi? - nem volt benne biztos, hogy tisztában van vele a másik fele is, mit is értünk mozi vagy film alatt, és eddigre már elhagyták a folyosót, lassan bekanyarodtak a konyhához vezető térségbe, végezetül pedig megkönnyebbülve - Lillus legalábbis - nyitottak be. Szorgos manók minden felé, némelyikük megpillantva a vérfarkast, már szaladtak is hozzá, a szöszi pedig nem restellve leguggolt hozzájuk, a kedvenc kis manóját, Fürgét meg is ölelte. Egymás szavaiba vágva akarták előadni, hogy a mellette álló Médea levest akart csinálni, csak sokat tett ebből, abból keveset és a végén még a felsőjét is összekente. Egyáltalán nem negatívan mondták, sőt mi több, úgy hangzott, mintha az ő hibáuk lett volna ez a baleset. Páran körbevették a Pink Floydban nyomuló lánykát is majd arra próbálták ösztökélni, hogy vesse le azt a fehér textilt magáról, seperc alatt kimossák. - Akkor egy forró fehér csokoládé és egy... - itt ismét Kingára emelte tengerkék szemeit, és mióta beléptek a helységbe, azóta Lilluson levakarhatatlan mosoly jelent meg.
|
|
|
Schlett E. Lilla
INAKTÍV
Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
|
|
Írta: 2014. május 15. 17:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=293635#post293635][b]Schlett E. Lilla - 2014.05.15. 17:11[/b][/url] Ilonka (: Nem gondolta volna, hogy ez a mai napja ilyen kellemesen fog telni annak ellenére, hogy nem is járt a Paradisban. Sőt, lassan már egy hete be se dugta oda az orrát, pedig az a hely számára a mennyek birodalma, a tökéletes megnyugvás, egy falatka boldogság. Az illatok, amit ott keringnek egyáltalán nem tolakodók, igazán jó összhatást keltenek - és valóban a süteményeknek köszönhetően. Az már csak ráadás, hogy a két eladó is jófej, Lilla ugye nem miattuk jár le oda szinte kétnapi rendszerességgel, hanem a pillecukrok és az eredeti, étcsokoldásés finomságokért. Ha megvonná ezeket magától, akkor minden bizonnyal ő is ugyanolyan csontkollekció lenne, mint a helybéli lányok nagyobbik része, de ilyen tervei nem voltak. Annak a lánynak lehet mondani, aki nagyon meg van elégedve azzal, hogy van combja, van rajta egy husi és nem csak maga a bőrfelszín és a csont alatta. No meg aztán persze a nyalánkságnak sem tud ellent mondani, főleg azóta. Az első dolga természetesen az volt, hogy vegetáriánus lesz, és az még csak hagyán, rögtön vegánra váltott. Semmi olyat, ami húsból illetve állati eredettel rendelkezik. Holott a csokiban is van tej, ahogy a forró kakaóban is, ám az ilyenek felett szemet huny. No a másik meg ugye a zöldségek, gyümölcsök - főleg az egzotikusok. Maracuja, füge, gránátalma.. Amint megindult a hirtelen magához csapott társával a konyha felé, azon nyomban összefutott a nyál a szájában a kakaó gondolatára, amelyet a manók annyira tökéletesre készítenek el. Még a végén hálásnak kéne lennie, amiért belecsapódott a borsos lányba, de az kicsit még arrébb lenne. Nem hagyta magát lebeszélni a konyháról, pedig a hirtelenében Kinga nevezetü társának nem akaródzik nagyon ennek a helynek az ismételt meglátogatása. Hogy Lilla oldja a feszültséget, a póló mintájáról érdeklődött, bár nem hitte volna, hogy ezzel valóban ennyire áthidal egy bizonyos távolságot kettejük között. Az meg csak a hab a tortán, hogy íme az első ember (nem Éva), aki rajta kívül oda meg vissza van ezért a stílusért. Megint elmosolyodott, és most már ő is ezerszer melegebben dédelgette tovább a másik leányzó karját. - Hogyne ismerném, imádom! Nekem mondjuk a The wall a kedvencem, de az Animals és a The Dark side of the Moon is élmezőnyben van. Kedvenc dal.. Talán a Goodbye blue sky . Esetleg a Young lust. Deee bevallom, az another brick in the wall számukért is nagyon odavagyok, szoktam néha énekelni tusolás közben. - itt kicsit meghökkenve pillantott Kingájára, elég bizarr információt adott ki magából, nem állt szándékában. Vállat vonva folytatta. - Melyiküket bírod? Én special a billentyűsüket, Richardot. Meeg láttam A fal mozis változatát is.. Tudod mi az a mozi? - nem volt benne biztos, hogy tisztában van vele a másik fele is, mit is értünk mozi vagy film alatt, és eddigre már elhagyták a folyosót, lassan bekanyarodtak a konyhához vezető térségbe, végezetül pedig megkönnyebbülve - Lillus legalábbis - nyitottak be. Szorgos manók minden felé, némelyikük megpillantva a vérfarkast, már szaladtak is hozzá, a szöszi pedig nem restellve leguggolt hozzájuk, a kedvenc kis manóját, Fürgét meg is ölelte. Egymás szavaiba vágva akarták előadni, hogy a mellette álló Médea levest akart csinálni, csak sokat tett ebből, abból keveset és a végén még a felsőjét is összekente. Egyáltalán nem negatívan mondták, sőt mi több, úgy hangzott, mintha az ő hibáuk lett volna ez a baleset. Páran körbevették a Pink Floydban nyomuló lánykát is majd arra próbálták ösztökélni, hogy vesse le azt a fehér textilt magáról, seperc alatt kimossák. - Akkor egy forró fehér csokoládé és egy... - itt ismét Kingára emelte tengerkék szemeit, és mióta beléptek a helységbe, azóta Lilluson levakarhatatlan mosoly jelent meg.
|
|
|
|
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. június 14. 03:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=312679#post312679][b]Weöres Ioana Médea - 2014.06.14. 03:46[/b][/url] Tünci ^^
Ez a nap nem indul valami fényesen, így délutánra már ott tartok a konyhás incidens után, hogy legszívesebben elásnám magam, de akkor valami csoda folytán megérkezik a felmentő sereg egy szőke leányzó személyében. Igaz, hogy gyorsan kiderül, hogy nem Sári az, de igazából alaposabban átgondolva nem is baj, mert elvileg ismerkednem kellene. Itt a tökéletes alkalom, pont belém szaladt a lány, na és persze megmentett attól, hogy pillanatokon belül egész kastélyra kiterjedő pletykának szolgáltassak alapot. Nem is szeretem nagyon ezeket a portrékat, az egyedüli értelmesek a "Nagyok" folyosóján vannak, ott beszélgettem már Modiglianival például. Teljesen őrült az a férfi, bár ettől a képeit nem fogom kevésbé szeretni, szerencséjére. Az nem életem legjobb ötlete, hogy igyunk valamit, ami a konyhát is igényli az egyenletbe, de ha már kimondtam, nem futamodom meg, megyek inkább. Legfeljebb közlik a manók, hogy semmi keresnivalóm ott a továbbiakban, ennél rosszabb nem igazán lehet. Legalább a szóba kerülő téma nagyon jó, oda meg vissza vagyok a Pink Floyd-tól, meg úgy általában véve az egész '60-as évektől, beszélni is szívesen beszélek róla, menten oda a zavart önmagam. Erről tudok beszélni, és ahogy nézem, a lánynak is nagyon bejön az együttes, a közös érdeklődés meg máris hatalmas pozitívum a javára. El is mosolyodom arra, amit mond, és bólogatok lelkesen.
- Jók is, egytől egyig - jelentem ki mosolyogva. Énekelném őket én is, ha lenne hangom, de még a zuhany alatt is csak dúdolni merek, mielőtt halláskárosodást okoznék bárkinek is, de ezt inkább nem mondom, mert egyáltalán nem vagyok büszke rá, hogy ennyire nincs gyakorlati érzékem a zenéhez sem. Hogy melyiküket bírom? Ahogy felteszi a kérdést, azonnal mondom is a választ gondolkodás nélkül.
- Roger a kedvencem, annyira, de annyira jó hangja van. A mozit meg... ühümm, és láttam is a The wall-t. Nem az a kedvenc filmem, de azért nagyon jó - válaszolom még mindig nagy lelkesedéssel, ami azonban rögtön elpárolog, amint beérünk a konyha elé. Nagyot nyelek, és némi gyomorideg is jelentkezik egyik pillanatról a másikra, amint frissen szerzett ismerősöm lenyomja a kilincset, majd benyit, de nem fogok megfutamodni. Nagy levegőt veszek és belépek, majd menten le is esik az állam. A manók nemhogy elkergetni igyekeznének, sokkal inkább segíteni akarnak. El is szégyellem magam, hogy a lehető legrosszabb lehetőségre gondoltam megint, ami csak elképzelhető, pedig korántsem annyira vészes a helyzet. Zavartan mosolygok, és megrázom a fejem az ajánlatra a felsőmet illetően, már így is megszáradt lassan a borsó rajta. Leszedegetem szépen, inkább nem szabadulnék meg tőle, mert bármikor bárki bejöhet, és alulöltözötten azért nem feszítenék itt. Attól végképp el is ásnám magam itt helyben.
- Egy mentatea tökéletes lesz, köszönöm - mondom, amint előkerül, hogy ki mit is iszik, és mielőtt bármit tönkretennék újra, most a manókra hagyom az elkészítését az innivalónak, én pedig leülök az egyik székre, és most jut csak eszembe, hogy még nem is tudom a lány nevét.
- Egyébként... nem is tudom a neved, de nagyon köszönöm, hogy megmentettél a portréktól. Tudom, hogy van szörnyebb dolog is annál, mintha a pletykatémájuk leszek, de miután katasztrófa sújtotta területet varázsoltam a konyhából... wow, most nézem csak, hogy már nem is látszik - pislogok körbe a konyhában, még csak a tűzhely fölött éktelenkedik egy-két zöld folt a falon, de pillanatokon belül annak sincs nyoma az egyik manónak köszönhetően. Csodálom őket, hogy ilyen kis hatékonyak, és még mindig bírják jókedvvel is utánam, eddig bárki más leordította volna már a fejem. Körbehordozom a berendezésen a tekintetem, majd visszatérek a társaságomhoz, és zavartan mosolyodom el, már nyújtva is a kezem.
- Óó... Weöres Médea, de szólíts nyugodtan Médinek... bár a Kinga is szép név igazából - mondom gyorsan pótolva a bemutatkozást, amit eddig sikeresen hanyagoltam.
- És... régóta tanulsz már az iskolában? - illedelmesen igyekszem beszélgetést is kezdeményezni, ha már itt ücsörgöm vele szemben, és máris valami jó témán gondolkodom, miközben felteszem a sűrűn elhangzó iskolai ismerkedős kérdések egyikét. Úgy szeretnék néha én is annyira nagyon spontánul beszélni, mint Sári például.
|
|
|
|
|
