37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. augusztus 8. 16:52 | Link
Matt és a só története 🍮


Lala lassan már három éve használta ezeket az ódon folyosókat, a legtöbbjük útvonalát fejből fújta is, a falak között uralkodó nyers illat kellemessé szelídült számára, a kövek hűvös tapintása barátságosan bizsergette ujjbegyeit, mégis mikor a konyhába vezető folyosóra fordultak, rá kellett eszmélnie a lánynak, hogy még soha nem tette be ide a lábát. Sőt, már kettő folyosója fogalma sem volt arról, merre jártak, csak úgy ment, követve a másikat és bízott abban, hogy az nem fog eltévedni.
- Biztos jó felé megyünk? - A fiúra pillantott, akit jóformán még csak nem is ismert. Párszor látta már őt a tantermek közelében, ha jól emlékezett talán még évfolyamtársak is voltak, de első beszélgetésükre csak körülbelül tíz perce került sor, mikor Lala letámadta az ebédlőben azzal a kérdéssel, hogy tudja-e a kedves navinés, merre leledzik az az átkozott konyha. A válasz igen volt, és legyen az félénk bólintás, kedves válasz vagy közömbös mormogás, a fiú nem úszhatta meg a felráncigálást és ha kellett könyörgések áradatát, hogy legyen egy különleges alkalomra az eridonos fruska idegenvezetője.
Az expedíció különben valóban élet-halál tárgya volt, olyan dolog, melyet ha elront az ember az az egész napját megbélyegzi majd, sőt talán még a holnapi reggelébe is belemar, sértődött kutyaként.
Ez az égetően gyors megoldást követelő probléma pedig nem volt más, mint, hogy sótlan volt a leves és a manók azon a délutánon úgy tűnt, elfelejtették kirakni azokat a pici, aranyos sótartókat amelyekből minimum egy általában Lala orra előtt kötött ki. Ha pedig a manók nem hozták fel a sót, akkor bizony Lala fog lemenni a sóhoz. És Matt. Még ha erről a fiúnak halvány lila gőze sem volt egyenlőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 5. 21:52 | Link
Kaelyn

Nem megy az alvás. Nem csak ma, úgy általában. Az elmúlt napokban mondjuk legalább tudtam hasznosan tölteni az éjjeli időt, hiszen tanultam, azonban mostanra ez is okafogyottá vált. A kötelező vizsgáimat teljesítettem, hivatalosan is befejeztem az alapképzést, és megvolt a felvételim is mesterképzésre. Azonban van mégöt tárgyam, melyekből, ha akarok, elmehetek vizsgázni, de nem tudom, hogy akarok-e. Egy hét múlva hazamegyek Szalamantonra, aztán onnan tovább a családi nyaralásra, ahol a Payne 10.0 bemutatása megtörténik. Mert, hogy apám valahogy csak összehozta, hogy a nője, vagyis, most mára felesége, teherbe essen, és szüljön neki egy lányt. Hogy az milyen elkényeztetett lesz, Merlinke!
Ezen agyalok, magamban végigzongorázom, hogy mikor merre utazok, miközben a titkos alagutakon a konyha felé haladok. Amíg a plafont bámultam, rájöttem, hogy éhes vagyok. Megpróbáltam elnyomni, a gondolataimat elterelni, de a hasam olyan hangosan korgott, hogy félő volt, felkeltem a szobatársaimat, így aztán inkább kikászálódtam az ágyból, kerestem egy tisztának mondható pólót, mely így fényben már lászik, hogy szürke, a mintha rajta pedig kék, valami állat lehet, de nem igazán tudom, hogy mire gondolt a művész. Nem is nagyon zavar így az éjszaka közepén, csak azt a célt szolgálja, hogy ha elkapnak, akkor ne büntessenek még félmeztelenkedésért is. Mert, hogy alapból csak egy fekete rövidgatyában alszom. Még a taláromat is magamra vettem, és cipőt húztam, hogy ne csattogjak a papucsommal. Én aztán igazán mindent megtettem, hogy ne buktassam le magam.
Az utam sikeresnek mondható, hiszen a következő pillanatban, épp csak véget ér a gondolatfoszlányom, már be is surranok a konyhába, ahol nioncs senki, de úgy rendesen. Ez abszurd. A manók mindig itt lábatlankodnak.
- Na mi van, szakszervezeti sztrájk?
Kicsit hangosabban is kérdezem, hátha előbukkannak, ám nem, sehol senki. Elégedetten dörzsölöm össze a tenyerem, és veszem birtokba a konyhát, hogy egy hatalmas szendvicset, és hozzá gigabögrényi kakaót készítsek. A zord emberek ugyanis odáig vannak a kakaóért, sőt, tovább megyek, még egy túrórudit is magamhoz veszek, csak a móka kedvéért. A szendvicsem, amiből rögtön kettőt is csináltam, pedig tényleg hatalmas, tele minden földi jóval. A középen található asztalhoz ülök, iszok egy korty kakaót és jó ízűen beleharapok az éjjeli vacsorámba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 27. 20:56 | Link
Vér Lanetta

Alig tette be fél lábát az iskolába, máris munkával halmozzák el a tilosban mászkáló diákok, na, meg persze már ki is építette a besúgói hálózatát, hogy a rosszra érzékenyen reagáló szimatát kipótolja, ezáltal ezer füle és szeme van máris a kastélyban. Jobb jegyért páran hajlandók ilyenre, ő pedig csak végzi a dolgát, hogy ráncba szedje azokat, akik úgy érzik, hogy bármit megtehetnek. Eddig talán igaz is volt, de innentől, más Nap világít az égen. Felháborító, hogy amíg nem volt itt, hogy elkanászodott a diákság, de nem kell aggódni, végre itt van, kezébe veszi a dolgokat, és rendben lesz minden. Kémei jelentettek egy szörnyű esetet, valami Bagolyház volt benne, meg két név. A részletek nem érdekelték, csak az, hogy minden tett megkapja a maga jutalmát. Ő pedig lám, milyen áldozatkész, fáradhatatlan...és egyéb szuperlatívuszok, amiket hosszan sorolhatnánk. Zoltánunk, a nagy Hérosz, azonnal írt is a bűnösnek, hogy jelenjen meg a megjelölt helyen, különben irgum-burgum. Természetesen nem késik, különben honnan tudná, hogy a delikvens pontosan érkezik-e? Ha nem, az csak rontja az amúgy is siralmas helyzetét. Ellenőrizni fogja a kötelező talárt is, még egy lehetséges rossz pont, és ez csak két rovás a sok közül. Idő előtt már a Konyhában vár, a manókat odébb tessékeli a helyiség másik részébe, mielőtt rendel egy kávét, két extra habos, sós-karamellás süteménnyel. Nem kedvence az efféle nyalánkság, ez az egyetlen, amiért viszont rajong. Csak az utóbbi két évben szokott rá, míg lányát kísérgette turnéról, turnéra. Kavargatja a kávéját egyelőre, hogy kihűljön, mert forrón nem kedveli. Legszívesebben lehűttetné hőhűtő bűbájjal, de sok ideje van, ő pedig nem siet sehova. Hosszú óráknak néz elébe, kettesben a kis bűnössel, aki a konyhai óra szerint, ebben a pillanatban máris késik. Feltéve, ha az jól jár, ám Zoltán tudja ezt az érvet orvosolni, egyszerűen azzal, hogy ezt ő dönti el. Ütemesen csilingel a kanállal a porceláncsésze oldalán, szemei összeszűkülnek, ahogy a gyorsan mozgó mutatókat figyeli.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. szeptember 28. 00:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 3. 11:26 | Link
Nyelvi magánóra
Marieanne Isabelle Beauvoir
péntek délután 3 óra körül

Kifejezetten örült, hogy most rávette magát a rendrakásra, mielőtt még elindult, így ha kidől a kis korrepetálás után, akkor legalább pihe-puha, rendezett ágyban teszi mindezt, és nem csattan keményen képpel előre egy tankönyvnek.
Már bagolyban előre leegyeztették, hogy mikor ülnek össze nyelvet tanulni a levitás lánnyal, Marieanne-nel, akinek egyelőre még gyakorolnia kellett a nevét, no, nem kimondani, az még könnyű, na, de leírni már egy egészen más tészta.
A konyha kitűnő választásnak bizonyult, nincs túlzsúfoltság, mint a tanulószoba, vagy a könyvtár esetén, ott bizonyára versengeniük kellett volna ilyen időpontokban a szabad asztalokért.
Ez van, ha valaki még a hétvége kezdetén is képes volt tanulni.
A konyhában legalább csak ők voltak, maximum a házimanók, de ők nem zavartak sok vizet, csupán annyiban irritálták Borit, hogy túlságosan mézes-mázasak, és a triplavesszős magas C-t verdeső frekvenciájuk sem éppen fülbarát.
Amint beért a helyiségbe, letette asztalára a kuttymintás jegyzetfüzetet   (ó, esze ágában se lett volna pergamendarabokra firkálni, mikor egy igényesen összetákolt füzet segítségével gyarapíthatja tudását).
 - Szia! Én vagyok Bori – köszönt a mestertanonc leányzónak, aki volt olyan kedves, hogy elvállalta: foglalkozik vele francia és angol nyelvekből. Igazság szerint nem biztos, hogy kellett volna, elvégre bagolyban már bemutatkoztak egymásnak, de azért gondolt arra, hogy jobb, ha egy arc is társul a már ismert névadathoz.
- Mivel kezdjük? – vágott is rögtön a téma kellős közepébe. Nem egy halogatós típus, igaz, halvány gőze sem volt arról, hogy mégis miként kéne nekiállnia ennek az egésznek.
Utoljára módosította:Hunyadváry Borbála, 2016. október 3. 11:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. október 22. 20:39 | Link
Kamilla

Lemaradt a vacsoráról a nagyteremben, egészen későn sikerült visszaérnie a kviddicsboltból. Nagyon sok dolga volt a raktárban, ugyanis most kaptak új árut, amit ki kellett szortíroznia és mindent a helyére pakolni. Kellemesen fáradtnak is érzi magát, a lovasudvarba sem volt ideje kimenni ma este. Hiányzik neki Lángos, és éhes. Borzasztóan éhes, annyira, hogy fel tudná falni egy focicsapat vacsoraadagját.
Ezért köt ki végül a konyhában, a hangulata mindig elragadja. Ahogy belép, a vacsora utáni sürgés-forgás, takarítás úgy működik, mint egy jól olajozott gépezet. Sok-sok kis szorgos manókéz dolgozik, de még így is van idő, ember arra, hogy odamenjenek hozzá. Viszonylag ritkán jár ide, mégis kellemes ismerősként, mosolyogva üdvözlik, már meg is ragadják a kezét az apró lények, valaki pedig hátulról tolja oda az asztalhoz. Azt mondogatják, milyen rosszul néz ki, pihenjen kicsit, illetve faggatják arról, mit is hozzanak neki enni.
Ő pedig elgondolkozik, egy pillanatra lehunyja a szemét. Hagyja, hogy leültessék az asztalhoz, az ő "kiszolgálója" pedig nagy szemekkel, pislogva várja, hogy mi a kívánsága. Bármit meg tudna most enni, így kifejezetten nehéz feladat belegondolni, mégis mi volna az, amire igazán vágyik. Nagy levegőt vesz, szusszant egyet, és már elő is csalja emlékeiből a kedvenc ízeit.
- Palacsintát szeretnék - mondja ki, mert hát, semmit nem tudna mondani, amit annál jobban szeretne. Gyakran csinált neki édesanyja. A tehenektől házi tejet, a tyúkok alól tojást szereztek, azért nem kellett fizetni. Általában házi túró volt benne, és tulajdonképpen az egészből hiányzott a cukor. De valahogy ez a groteszk, szegényes verziónál jobbat még most sem tudna elképzelni.
El is mereng a régi emlékeken, miközben a manók már neki is állnak a sütésnek, palacsinta dobálásnak. Nemsokára egy tányér is kerül elé, sok-sok friss palacsintával. Fahéjat és cukrot kér mellé, mert olyan borzasztó túrókrémet úgysem tudna alkotni, még akkor sem, ha akarna. Senki más. Így marad a fahéjas verziónál, na meg persze a kakaósnál. Szereti, ahogy a cukor, a kakaó megolvad a meleg tésztában, úgyhogy frissen neki is esik.
Abban a pillanatban, eszébe jut Seth. Derült égből villámcsapás, ami sok hétköznapi, furcsa helyzetét jellemzi. A tányérját bámulva gondol arra, ahogy a másik megtanult palacsintát sütni a kedvéért, hogy kedveskedjen neki. És valahogy, a következő pillanatban máris keserűbb a cukor a palacsintában, és nem is olyan finom, mint eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. november 5. 14:27 | Link

Csongi meg akart tanulni sütni, az anyukája meg tartott annyira megbízhatónak, hogy rám bízhassa a fiát. Így kerülünk most ide, mert egyikünk konyháját sem akartuk még véletlenül sem felrobbantani. Nem mintha a kastélyét jobb lenne, de azért itt csak több védőbűbáj van, meg itt vannak a manók is, akik biztos tudják mit kell tenni vészhelyzet esetén. Hajam egy szoros kontyba kötöttem, hogy semmibe se lóghasson vagy hullhasson bele. Egy egyszerű, kék farmer van rajta, meg egy sötétebb szürke meleg, puha pulóver, elvégre nem divatbemutatóra jöttem. Meg amúgy is, számolnom kell azzal, hogy maszatos leszek.
- Szóval mivel kezdjük? - a fiúra nézve csapok bele a közepébe, ahogy átjutunk a törpék ide-oda nyüzsgő sokaságán. Kezdem nagyon alacsonynak érezni magam, lassan már mindenki akit ismerek vagy nagyobb, mint én, vagy nagyobb lesz, mint én. Például itt van ez a levitás, elsős, és bár most még egy picivel alacsonyabb, mint én, jövőre biztos felém fog magasodni. Borzalmas.
Ameddig válaszol, a hűtőhöz sétálok, kiveszek belőle pár alapvető alapanyagot, ami mindenhez kell. Tej, liszt, tojás, cukor.
- És amúgy, hogy vagy? - nem szándékozom néma csendben sütögetni, fel is dobok egy kérdést, amire igazából bármivel lehet válaszolni, és jobb esetben még valami téma is kikerülhet belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 16:34 | Link
Cesare

Mire is jó egy születésnap, ha nem arra, hogy szerettünket meglepjük valami kézzel készített finomsággal, mondjuk süteménnyel vagy tortával, esetleg egy remek vacsorával. Nekem sajnos nem volt a közelemben az édesapám, de jól tudtam, hogy anyával holnap felutaznak Bogolyfalvára, így kapóra jött a lehetőség, s az ötlet, hogy kibújjak a fészkemből, s ne süppedjek el a gondolataimban, hanem inkább álljak neki, és készítsek valami egészen jó étket. Végül is, már tizenkilenc éves voltam, s nem ártott volna, ha megtanulok főzni és komolyabban elsajátítom a konyhai tudományomat.Emiatt tértem be úgy egy órával ezelőtt a konyhába, hogy készítsek valami igazán finomat.
Általában manóktól harsogott a helyiség, s nem is igazán engedték, hogy segédkezzünk nekik, kivéve azon eseteket, amikor felkérés érkezett, vagy fiatalabb koromban efféle büntetés. Ezúttal azonban semmi ilyesmi nem történt, ráadásul a manók most még valószínűleg rápihentek a vacsora előtti teendőkre, így nyugodtan használhattam minden eszközt, felszerelést, és alapanyagot.
A farmeromat és lenge anyagú, világoskék felsőmet egy köténnyel takartam el, bár már amúgy is nyakig lisztes voltam a piskóta miatt. Szerencsére az alap azonban már sült, s már csak a krémet kellett megfőznöm hozzá. Pechemre viszont nem vettem észre, hogy a megbűvölt varázsturmixot valaki extra fokozatra állította, így amikor hozzá fogtam volna a krém sűrítéséhez, az hirtelen az arcomba robbant, s pillanatok alatt beterített a csokoládékrém.
- Neee, ezt nem hiszem el..arggg - Bosszúsan toppantottam a lábammal egyet, majd megtámaszkodtam a konyhapulton, s csalódottan sóhajtottam egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 8. 18:35 | Link
Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Nem indult túl fényesen a reggelem, ugyanis egész éjjel rémálmok gyötörtek és ennek köszönhetően nem tudtam igazán kialudni magam. Nem akartam újra a nyugtatóhoz nyúlni, mert már nem sok volt benne, bár valószínűleg jobban jártam volna, hogyha élek ezzel a módszerrel, de nem így történt. Még az ágyból is nehezemre esett kikelni, de még az órák előtt szerettem volna reggelizni valamit, mert este nem haraptam semmit és már iszonyúan korgott a gyomrom. Eléggé paprikás hangulatban keltem fel, de próbáltam uralkodni az érzelmeimen és nem akartam teret engedni a dühömnek és az elkeseredettségemnek, hogy már megint nem tudtam nyugodtan aludni. A készülődés is iszonyat lassan ment, mintha minden dupla vagy tripla időbe tellett volna, mint úgy egyébként. Sokszor a pokolba kívántam a képességemet, mert rettenetesen meg tudta keseríteni a mindennapjaimat, de a kíváncsi énem nem akarta elengedni ezt a különleges képességet, és egyébként is meg kellett tanulnom együtt élni ezzel. Már alig vártam, hogy végre a konyhába érjek, úgyhogy amint végre elkészültem, gyors léptekkel megindultam az étkezés helyszíne felé. Amint beértem a helyiségbe a manók már ott settenkedtek körülöttem és várták, hogy leadjam a rendelést. Még mindig nem sikerült megszoknom őket, olyan furcsa lények voltak, kicsit tartottam is tőlük, pedig egyáltalán nem voltam tartózkodó más lények irányába. Sajnáltam is őket, amiért az egész életüket alárendelt kapcsolatrendszerben élik le, de tisztában voltam vele, hogy kár ezen agyalni, hiszen ők már csak ilyenek, és egy fecske nem csinál nyarat. Leültem az egyik asztalhoz és kértem egy pirítóst tejeskávéval, hátha egy kicsit jobban felébredek tőle. Nem kellett sokáig várnom a rendelésemre, mert pillanatok alatt az asztalra került és legnagyobb örömömre már neki is kezdhettem a reggelim elfogyasztásának. A pirítóst gyorsan befaltam, mivel farkaséhes voltam, a forró italomat viszont kényelmesen iszogattam, mert még volt egy kis időm az óráim kezdéséig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 8. 23:24 | Link
Kamilla

 Rászokott. Már akkor tudta, mikor elkezdett a cukrászdában dolgozni. Amikor minden műszakot csak egy nagy adag kávéval tudta elkezdeni. Persze az egy éves távollétének köszönhetően jócskán megcsappant a kávéfogyasztás mennyisége, és még a kocsmai években sem volt olyan túlzottan sok bögre per nap az adagja. Ott inkább másra hívták meg.
 Visszatérve azonban az Edictum miatt átvirrasztott éjszakák száma is megnőtt, aminél a legegyszerűbb az volt, ha egy nagy adag kávéval készült. Nem is csodálkoztak hát a manók, hogy megint vizitet szervezett magának a konyhába. Már kérdés nélkül készítették neki az adagját, ám ezúttal kért hozzá még egy csészével.
 Már korábban is tervezte, hogy leköltözik a faluba és most, hogy van elég összespórolt pénze, talán még sikerülhet is. Egy albérlet is bőven megtenné. Egy kis garzon. Amúgy is lassan több időt tölt lenn, mint a kastélyban. Elsősorban egy bizonyos személy társasága miatt.
 Így hát ezért is hívta le Kamillát. Nem olyan régóta ismeri, de elég sokat beszéltek az elmúlt évben, hisz annyi iskolai tevékenységben vett részt, hogy szinte kikerülhetetlen volt egy-egy interjú vagy információ erejéig. Anna pedig szívesen beszélgetett vele.
 Most persze elsősorban az volt a cél, hogy megtudja, hátha hallott esetleg valami helyet, ahol meghúzhatja magát. Hisz egyértelmű volt, hogy Nándorhoz, a... vér szerinti apjához nem fog leköltözni. Kapcsolatuk még messze nem volt olyan közvetlen.
 Belekortyolt a kávéba, és lehunyta a szemét. Nem olyan, mint a cukrászdában, de határozottan jól esett az első csészével aznap.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2017. február 8. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. február 22. 22:28 | Link
Manipuri Hugella
előzmények a navinén belül

Ahogy közelednek, egyre inkább kijön rajta az öt napos csokielvonás összes tünete, szégyen ide vagy oda. Annyira izgatott, hogy most csokitorát fog enni mindenfajta etikettet és jó ízlést figyelmen kívül hagyva, hogy nagyokat lép és nagyokat nyel. Kicsit szánalmas, de hol érdekli az őt? Kaja. CSOKI.

Közben igyekszik szóval tartani a társát - és nem úgy kinézni, mint aki készül belehalni a sóvárgásba, vagy mint egy kutya, akinek húsos csontot illegetnek az orra előtt - és felületesen elmondja, éppen mi mellett haladnak el éppen. De ahogy a konyha elé érnek, elhallgat és olyan büszkén nyitja ki a lány előtt az ajtót, mintha csak és kizárólag az ő érdeme lenne a konyha létezése gigantikus méretekkel és szorgos manókkal együtt. Akik egy kincsek, és naponta hálát ad a létezésükért. Hát még majd akkor, mikor maga lesz kénytelen elvégezni helyettük a saját mosását, takarítását, főzését.

 - Na, milyen? - kérdi nagy vigyorral a lánytól, miközben ő maga még mindig az ajtót tartja, és úgy szól be nagy vidáman a konyhába, hogy - Jó estét kívánok! - és komolyan is gondolja, bármit ezeknek az angyali manóknak, akik helyette dolgoznak, minden megérdemelnek. - Kaphatunk egy-két szelet csokitortát, ha lehet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 5. 18:48 | Link
Rebeka

Kész. Vége. Az unalom majd megölt, és ez ellen tennem kellett valamit. Sürgősen. Csak épp azt nem tudtam, hol kéne kezdenem a változtatást. Túl kényelmes. Semmi, de semmi nem történt, és ez unalmas.
Ez pont olyan, mint a főzés: hiába néz ki tök jól az étel, ha attól még íztelen. Bármi történhetne már végre, de valahogy nem akart olyan tempóban telni az idő, ahogyan azt én szerettem volna.
Bárcsak vége lenne már ennek! Úgy elegem van a vizsgákból, nyugalmat akarok…
És főként egy teljes tanulásmentes, könyvmentes hetet. Azt hiszem, betűcsömöröm lett, tényleg túl sokat tartózkodtam a könyvtárban, és változatosságra lenne szükségem, de fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna.
Nem véletlenül vonultam a konyhába, hogy a főzéssel eltereljem a figyelmemet, de a manók alig akarták hagyni a múltkori csapatos kis akciónk után…
Csodálkoztam is, mert tényleg rendesen betaláltunk, és elég rendesen lejmoltunk is a kajából, de hát éhes nebuló az… éhes. Nem fog válogatni.
És itt jött a fogós probléma, ami általában többnyire a családanyákat szokta érinteni: a mit főzzek tipikus kérdése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2017. május 15. 20:18 | Link
Ismeretlen ismerős
Trouble Maker - Now

Kérdezhetitek, Ricsi, miért jöttél le a rendes konyhába enni, mikor a Levitában is van. És erre a válaszom, nem, nem tudom. Ez a párbeszéd pontosan így zajlana, hisz tényleg nem értem, miért ezt a helységet választottam. Az sokkal közelebb lett volna, egyedül lehettem volna, és senki nem zavarna. Itt egy csapat manóval leszek összezárva, akik minden lépésem figyelik, pedig elhihetitek, semmit nem fogok csinálni. Az öcsémmel, és a másik bátyjával való találkozás óta, többet vagyok a szobámban a telefonom társaságában. Zalán szerint kocka vagyok, ebben az esetben felvállalom. Az iskolában kissé nehézkes az elektromos kütyük használata, azonban egy muglisrác könnyedén megoldja ezt a problémát.
Valaki szerint biztos késő van ilyenkor a vacsorához, viszont nem tehet semmi az ember, ha ebben az időben éhezik meg. Normális reggeliztem, ebédeltem, vacsoráztam, sőt még nasiztam is, de úgy tűnik ez nem elég a hasamnak, és többet szeretne. Nem tehetek ez ellen semmit, még a végén hangosan fejezné ki nem tetszését. Belépek a terembe, és nem látok senkit az apró élőlényeken kívül, egyedül vagyok itt. Ennek most örüljek, vagy sem? Egy nagy tál spagettit kérek tőlük utóvacsorára, aztán helyet foglalok a széken. Amíg készítik a kajámat, tovább nyomkodom a telefonomat. Nem tehetek róla, túlságosan leköt a készülék, és amit csinálok rajta. Ásítok egyet, miközben az üzenetet olvasom. A végére hatalmas vigyor jelenik meg az arcomon, és abban a pillanatban a választ pötyögöm. Érdekes a beszélgetőpartnerem, az elmúlt időben rengeteg mindent megtudtam róla, és ez fordítva is igaz. Közben megérkezik az étel, szóval a válasz után arra koncentrálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Austerlitz Miksa
INAKTÍV


Szeplős fogantatás
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 14
Írta: 2017. május 25. 13:37 | Link
(NRT) Hajnal Hella


Zsebre tett kézzel, vidáman fütyörészve sétálgató fiúalak jelenik meg a folyosó egyik elhagyatott részében. Ritka, hogy ez a srác egy olyan helyen közlekedik, ahol nem jár senki sem. De a kivétel erősíti a szabályt… vagy mi is ez a klisé, amivel bombázni szokták a modern világ Paulo Coelho-i. Miksa fiam nem az a típus, aki egyedül szereti sajnálni magát egy sarokban, miközben hegedűszólót játszik a csuklójában meghúzódó ereken. Ő inkább az a fajta, aki sok ember között érzi jól magát, mindenkihez van egy jó szava, és az sem áll távol tőle, hogy a másikhoz érjen, belemásszon az aurájába. Kicsit idegesítő, bevallom férfiasan, őszintén. No, de ott tartottunk, hogy a Konyha irányába lépked, miközben a „Heat of the Moment” című, ősrégi „Asia” számot fütyüli. A ’70-es és ’80-as évek mugli rockzenéje a legjobb dolog az egész világon. Talán még a LEGO figuráinál is jobban szereti. Honnan ez a mugli imádat? Majd elmesélem.
- Kaja. – motyogja és egy nagyot szippant fitos orrával a levegőbe. Elmosolyodik. Enni mindenki szeret. Aki azt mondja, hogy nem, az egyszerűen hazudik. Nincs mese. Pinocchio mind, egytől egyig. Ezen agyalgatva lép be a helyiségbe, ahol fel s alá szaladgálnak a manók. Nem tűnnek jókedvűnek. Valamivel fel kellene őket dobni, de mégis mi legyen az? Odalopakodik a hűtőszekrényhez, magához kap egy habszifont, majd annak tartalmából szakállt formálva lép oda a legingerültebbnek tűnő manóhoz.
- Nem látom, hogy dolgoznál, kispajtás. Lassan itt a karácsony, és ti meg csak henyéltek. Különben is, hogy’ néz ki az a kalács, fiam? – mondja végig egy levegővétel nélkül, mély, Télapóra hasonlító, mély hangon. Amit a fiú nem tud, az nem más, mint a tény, hogy fél órával ezelőtt igencsak felbosszantotta őket az egyik Rellonos fiú, aki kiskirály módjára evett bele mindenbe, ami a konyhán megtalálható volt. És nagyon nem szeretik, amikor a Mikulás kis manóiként tekintenek rájuk. „Adok én neked Télapó kis manóját, barátocskám” jelmondattal fordult Miksa felé az összes lény. Az egyik el is kapta a fiú bokáját, míg másik kettő a hátára ugrott, és a haját kezdi tépni.
- Hé, hé, hé! Kellene nektek egy kis Xanax, srácok. Eléééég… - kiabálja, majd nagy nehezen levakarja a manókat, egyenesen a gyümölcsraktár irányába szalad, miközben a hab olvadni kezd arcáról, szmötyi módon folyni kezd az arcáról. Az egyik kis aranyos el is csúszik rajta, a mögötte futók rá esnek, így a kicsi a rakás a’la manók sikeres műveletnek bizonyul, amin Miksa úgy elkezd nevetni, hogy a könnye is kicsordult. Nem is kell mondanom, hogy ez csupán olaj volt a tűzre. Az egyik kisméretű konyhai dolgozó sipítozva kezd el rohanni a fiú irányába, aki csak becsapja maga előtt az ajtót, és bereteszeli.
Mélyet sóhajtva vesz elő egy pergament, megír egy levelet, és az ablakon keresztül, baglya segítségével el is küldi a segélyhívót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Hogyan készítsünk reggelit?
Írta: 2017. július 20. 19:02
 | Link


Első lecke

Akadt néhány vállakozó egyed, aki utánam merészkedett a konyhába, köztük lépkedett újdonsült barátom Liliróza is, nagy örömömre.
- Tehát akkor mindenki tudja, mi a dolga - nyújtottam el a mondatot, elég hosszú szünetet is hagytam, hogyha bárkinek ellenvetése lenne a hallottak vagy látottak iránt, ne tartsa vissza, bökje ki magából. Közben gondos szakértelemmel léptem a tojástartók felé:
Nem lesz ez bonyolultabb, mint a mugliknál. Csak fel kell forrósítani a serpenyőt, olajat önteni bele és odaütni a tojásokat - vázoltam fel magamban a lépéseket, de ez nem mindenki számára volt ilyen nyilvánvaló:
- Lora, pálcát nem használhatunk? - nézett rám egy rellonos nagy szemekkel. Félúton találkozhatott a tekintetünk, hisz egyből beléfojtottam a szót. Végül odalépett hozzám és csak leste, mit, hogyan kell csinálni:
- Látod, ilyen egyszerű - mondtam és egy megelégedett mosollyal nyugtáztam, hogy leeresztette a pálcáját.
- Bizony, bizony tanuljuk meg, hogyan készíthetünk reggelit mások kizsigerelése nélkül - és akkor odajött még egy lány, ő meg azt nem tudta, hogy kell felforrósítani az olajat:
- Merlin, hát el kellene nektek egy főzőtanfolyam - fogtam a fejemet, hova kerültem, de hallottam, hogy Liliróza is vadul kuncog a háttérben.
- Na de Lili, nem lehet mindenki olyan tapasztalt, mint amilyenek mi vagyunk - sejtettem, hogy ő is mugli felmenőkkel rendelkezik, hiszen azok közé tartozott, akik önállóan is el tudták készíteni azt az eledelt, amit megkívántak.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 20. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 2. 20:21 | Link
Andrej


Nos, mondhatni, hogy ez egyáltalán nem volt az én napom, ugyanis eléggé magam alatt voltam, ami csupán egy szimpla levélnek volt köszönhető. Bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottam, szóval amitől a leginkább féltem és amit a leginkább vártam, ugyanis 17 év után feltűnt a vér szerinti anyám. Nem igazán értettem, hogy hogyan történhetett ez meg velem. Először arra gondoltam, hogy valaki viccelődik, de erre vajmi kevés esélyt láttam... úgy éreztem, hogy az eddig felépített életemben hirtelen megtört valami. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után hallani fogok valamit a szüleim felől... ráadásul a levélben jóanyám azt írta, hogy szerelemből születtem... aztán az apját okolta azért, amiért nem nevelhetett fel. Úgy éreztem, hogy hirtelen semmi értelme nincs az életemnek, hiába küzdöttem mindenért, hiába próbáltam túllépni a múltamon, hiszen újra kísért az egész... olyan volt minden, mint egy rossz rémálom, amelyből sosem ébredhetek fel. Még pszichológushoz is elmentem, hogy túltegyem magam a dolgon, kezdtem elfogadni, hogy a szüleim egyáltalán nem kíváncsiak rám és ezért kellett abba a fránya árvaházba felnőnöm, erre megjelenik édesanyám a levelével... nem is tudtam hirtelen mire gondoljak... legszívesebben levetettem volna magam egy szikla széléről, mert akkor véget ért volna minden kín... de ahhoz túl gyáva voltam. Nem értettem, hogy miért tartotta anyámat sarokban az apja, hogy miért nem tudott kiállni magáért, hogy miért szakította meg a kapcsolatot a szerelmével, az apámmal, miért nem ellenállt vagy szökött meg... túl sok volt a kérdés... Majával sajnos nem volt lehetőségem találkozni, mert épp nem tartózkodott a közelben, nem is tudtam, hogy hirtelen kihez fordulhatnék a kételyeimmel. Valamiért Andrej ötlött be, nem is értettem, hogy miért, hiszen még alig ismertem... talán azért, mert rám bízott egy féltve őrzött tárgyat, vagy talán azért, mert komolyan érdekelte, hogy mi van velem, nem is tudom... igazából nem volt sok olyan barátom, akiket igazinak nevezhettem volna vagy akikben igazán megbízhattam volna, ugyanis a sima haverok, ismerősök nem ebbe a kategóriába tartoztak. Nagyon el voltam kenődve, úgy éreztem, hogy muszáj valakivel megbeszélnem ezt a dolgot, úgyhogy rögtön küldtem egy baglyot Andrej-nek, hogy megbeszélhessem vele a dolgokat. Nem tudtam, hogy hogyan fogja fogadni ezt az egészet, csak annyit írtam neki a levélben, hogy fontos dologról van szó, úgyhogy reméltem, hogy el fog jönni. Már negyed órával korábban odaértem a megbeszélt helyszínre, egy bordó top és egy sötét farmernadrág volt rajtam, amelyhez fekete balerina cipőt húztam, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Igazából rögtön felkaptam magamra, amit a szekrényemben találtam, gondolkodás nélkül csaptam be magam mögött a szobám ajtaját. Nagyon zaklatott állapotban voltam, de nem tarthattam magamban a dolgokat, mert akkor tuti, hogy megbolondultam volna. A konyhába érve rögtön odajöttek hozzám a manók, hogy mit óhajtok enni. Mivel egy falat kaja sem csúszott volna le a torkomon, ezért csak egy kólát kértem. Azt kortyolgatva vártam a fiút, miközben idegesen nézelődtem az ajtó irányába, hogy mikor jön már meg Andrej - ha egyáltalán eljön.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 2. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 9. 16:37 | Link
Cesare Alfonso Belmonte

Kinézet | Kora délután | Vizsgák után



Nem ettem valami sokat, sőt, mondhatni egész nap csak csipegettem valamit, nem igazán volt étvágyam. Délutánra egy kicsit megéheztem, szóval elhatároztam, hogy elmegyek a konyhába és készíttetek a manókkal valami eleséget. Megint furcsa álmom volt az éjjel, de próbáltam elhessegetni az egészet és nem ezen agyalni. Minden vágyam az volt, hogy kikapcsoljak kicsit és csak úgy legyek, ne gondolva semmire. Legalábbis semmi olyanra, ami az álmaimhoz, a látomásaimhoz fűződik. Kellemes kora őszi idő volt, nagyon élveztem, hogy végre nincs dög meleg. Pont jó volt a hőmérséklet, mert se melegem nem volt, se nem fáztam. Ennek megfelelően öltöztem fel és indultam el a konyha irányába. Úgy látszott, hogy csak én voltam éhes, mert rajtam és a manókon kívül senki sem tartózkodott a konyhában. Francia salátát rendeltem a manóktól hússal, azzal egy darabig jól fogok lakni. A kis lények gyorsan végezték a dolgukat, ugyanis hamarosan ott termett az asztalomon az étel.
Rögtön nekiestem, nagyon finom volt, közben kértem még a manóktól egy pohár kólát. Még mindig furcsának tűntek nekem ezek a lények, kicsi a Télapó segédeire hasonlítottak, akiket idáig mesekönyvben láttam gyerekkoromban. Nagyon elégedett voltam az itteni koszttal, sokkal finomabb volt mint az otthoni. Na, nem mintha Timi rosszul főzött volna, de azért itt sokkal ízletesebb volt minden étel. Miután elfogyasztottam a rendelésemet, kényelemesen ücsörögtem a kényelmes székben az italomat kortyolgatva. Jól esett a csend és az is, hogy végre nem a látomásaim körül keringtek a gondolataim. Nagyon idilli helyzet volt ez, ritkán adatott meg, hogy kikapcsolódhattam és kizárólag az adott pillanatnak élhettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. október 10. 18:57 | Link
Várffy-Zoller Róbert tanár úr
-este fél 12 környékén-

Az a jó a konyhában, hogy manók dolgoznak benne. A manók pedig nem ítélkeznek, sem nap közben, ha betéved (használjuk ezt a szót mint a véletlenszerűség illúzióját) az ember, sem takarodó után. Ezek a sürgölődő pici lények azonos lelkesedéssel ültetik le az asztalhoz, és hordják oda elé a különböző fogásokat napszaktól függetlenül - évszakokról még nem tud nyilatkozni, hiszen egy hete van itt nagyjából. Egy jóérzésű ember megállt volna a magyaros gulyásleves és a nagy tál spagetti felszolgálása után, udvariasan elhárítva a további fogásokat, hiszen úgysem tudná megenni. De nem úgy Dia, aki éjszakai nassolás címszó alatt az alábbi mondatot is elejti a kastély mélynövésű étkeztetői felé.
- Valami édes nincs? Tudjátok, desszertnek.
Pedig amúgy nem rossz fej velük. Mármint másfél perce kedvesen learanyosozta az egyiket, egy másikuk fejét meg meglapogatta. Még nem tudja, hogy puszta jószándék vezérelte a gesztust vagy csak biztatni akarta valami édesség kiadására. Határozottan jó döntés volt eljönni a hálókból, Felhőt lekenyerezte egy káposztával, így a rellon újdonsült őrzője sem öklelte át az n-edik dimenzióba - és nem az ágyában unatkozik, hanem elfoglalja magát valamivel. Lehetne rosszabb is, az evés egy egész konszolidált verziója az előtte álló lehetőségeknek.
- Lehetne rajta vaníliafagyi, aannyira finom, ahogy itt csináljátok a fagyit, jobb mint a Mekis. - Egy kis hízelgés sosem árt, motiváltabbak tőle az alkalmazottak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Lukács Éda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2017. november 27. 21:46 | Link
Benedeknek


Felhúzom a térdem a mellkasomhoz, majd átkarolom azt. A takaró kényelmetlenül húzódik, mintha túl kicsi lenne. A szobát apró neszelések járják át, talán nem én vagyok az egyetlen, aki nem tud aludni. Hiába a késő óra, nem jön álom a szememre. Néha úgy érzem, túl meleg van ahhoz, hogy elaludjak, ha kitakarózom majd' megfagyok. Az ablakot nem merem kinyitni, nem csak a zajártalom miatt, amit ezzel okoznék, hanem, nem szeretném megbolygatni ezt a többnyire nyugodt környezetet. Tudom, talán butaság. Ha tehetném, és nem zavarnám a fénnyel a többieket, akkor olvasnék. Azt hiszem a mugli könyveim hiányoznak a legjobban az otthonomból. Annyira hozzám nőttek, ráadásul sikerül néhány nap alatt kiolvasnom őket, anyáék nem fogják sokáig bírni ezt a sebességet. Bár mostanában rászoktam arra, hogy egy-egy ismerős, kellemesen kiszámítható történetet újra előveszek. Az otthon érzését nyújtják egy idegesen helyen.
Még mindig képtelen voltam megszokni az új helyet, hiányoztak az anyukáim, hiába, kettő anyukát otthon hagyni, még is nehezebb, mint egyet, szerény véleményem szerint. Nem kellene az otthonomon töprengeni, mert megint honvágyam lesz.
Hátra dőlök az ágyamon, elengedve a térdemet. A takarót egy hirtelen mozdulattal rúgom le, talán már csak a gondolat fogalmazódik meg bennem gyorsabban, hogy nem tudok tovább nyugton maradni. Halk mocorgás üti meg a fülemet, mikor oda kapom a fejem, egy mérges tekintettel találom szembe magam. Jobbnak látom, ha sietősen veszem a lépteimet.
Mikor rápillantok a kisszekrényemen hagyott karórámon rájövök, hogy még csak kilenc óra van. Bennem az élt eddig a pillanatig, hogy legalább éjfél van. Mintha teljesen elvesztettem volna az időérzékem. Talán még is csak elbóbiskoltam egy kis időre, azért hittem azt, hogy már órák teltek el, mióta az ágyamban fetrengtem.
Felveszem a hanyagul a földön hagyott melegítő nadrágomat, majd elindulok az ajtó felé.  A klubhelyiségben kellemes kép tárult elém. A kandallóban ropog a tűz, a halk beszélgetések kellemes dallammá állnak össze a fülemben. A többség valószínűleg észre sem veszi, hogy valaki éppen kilépett a Gólyalakból. Mezítláb átsuhanok egészen a folyosóig. Nem találkozom senkivel az utamon. De hová is? Természetesen a konyhába. Azt hiszem, a manók lassan csak némán leültetnek, és hoznak egy kis rizstejes kakaót.
Otthon imádtam főzni. Képes voltam akkor is főzni, ha fáradtan értem haza az iskolából, mert megnyugtatott. Teljesen kikapcsolt, csak arra figyeltem, hogy egyenletesen vágjak fel mindent, csak roppanósra főzzem a zöldségeket. Anyu megcsinálta volna helyettem, sőt gyakran meg is csinálta. Így azt hiszem a konyha a második otthonom, legalábbis egyelőre. Remélem, hogy lassan jobban be tudok illeszkedni, de néha olyan nehezen találom a helyemet. Emlékeztetnem kell magamat, hogy ez mindig így volt. Egy picikét nehezen nyílok meg mások előtt, de nem hiszem, hogy ez akkora hiba lenne.
Ezen elmélkedve nyitok be a konyha ajtaján. Meg mertem volna esküdni, hogy rajtam, és manókon kívül nincs itt senki, azonban megláttam egy fiút az asztalán.
— Ó, mi járatban? — kérdezem, miközben leülök a fiúval szemben. — Azt hittem az éjszakai falatozás nem olyan népszerű — vonom fel a szemöldököm, és elmosolyodom.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 1. 19:28 | Link
Soha nem gondolta volna, hogy egy kis praliné fogyasztásból ekkora gondja lehet. Mondjuk ő volt a balga, tudta jól, többek között ezért sem mást, hanem inkább saját magát hibáztatta. De hát imádja a csokoládét, és nem volt kérdéses, hogy ha már úgy otthagyták azon az apró kis asztalkán, nyíltan, mindenki számára elérhető helyen, hogy megkóstolja ezt a fenségesen kinéző finomságot.
Természetesen nem csalódott.
Érzékeit azonnal átjárta a finom, lágyan kesernyés aroma, és a töltelék, mely egyrészt édes volt, másrészről viszont valami egészen furcsa ízzel is gazdagította ízlelő bimbóit.
Először csak próbálta kiköpni, aztán mikor nem ment, inkább gyorsabban próbáltam lenyelni, lehetőleg anélkül, hogy ne fulladjon bele.
Nehezen de túlélte, bár azt már biztosan tudta, hogy nem lett volna szabad elcsábulnia.
Az első gond akkor kezdődött, mikor is felrémlett benne, hogy lényegében kiskutyás mamuszban, és hosszú, Bambis kezeslábasban, összefogott lófarokkal jött ki a folyosóra. Ennél jobban csak akkor esett kétségbe, mikor rájött arra, hogy bár tudja a jelszót a bejárathoz, mégis sikerült elfelejtenie. Pedig mindig is büszke volt magára, az agyára, arra, hogy soha semmit nem felejt el, most pedig mégis. Gondterhelten ácsorgott a kép előtt, nézett maga elé, néha megtörölte kezeslábasának ujjába hatalmas szemüvegét, ám közelebb akkor sem jutott a megoldáshoz.
A kiborulás és a hiszti környékezte, ami nyilván csak azért fészkelte be magát a bőre alá, mert olyan tehetetlen dühvel nem jött a szájára és nyelvére az a francos szó, ami közelebb vihette volna a meleg szobához, és puha ágyikójához.
Fél óra ácsorgás után, és mikor már kellően átfagyott a folyosó kövén indult el útjára, hogy valami melegebb helyen töltse ezt a nem túl kellemes éjszakát.
Kereste a társalgót, azonban most még annak a helyét sem lelte, így tehát feladva mindent, és teljes elkeseredésében a legelső ajtót választotta, ami szembe jött vele, és reménykedett abban, hogy talán, nem valamelyik tanár irodájába sikerült benyitnia.
Szerencséje volt, hiszen a konyhában találta magát, ami jelenleg épp üresen állt. A sürgölődő manóknak ezen a kései órán nyoma sem volt, viszont a hely meghozta a kedvét ahhoz, hogy bánatát forrócsokiba fojtsa.
Így történt, hogy hangos hümmögéssel kísérve emelte le az egyik fém fazekat, és kezdett neki a töprengésnek, hogy vajon mit is akart vele kezdeni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. március 24. 10:36 | Link
Carolina

Nem hiszem el, hogy megint lekéstem a vacsorát. Frusztráltan túrok a hajamba, miközben a folyosón ácsorogva próbálok visszaemlékezni a konyhába vezető útra, lévén üres a hűtőm és semmi kedvem kotyvasztani. Már így is szédelgek, ami nem könnyíti meg a dolgom. Melyik szárny? Melyik emelet?
Egyáltalán, elérek addig, mielőtt éhen halnék?
Azt homályosan sejtem, hogy a nyugatiban van, szóval arra indulok el. Útközben aztán nagy nehezen eszembe jut, hogy vannak portrék is a világon, úgyhogy szerzek magamnak egy túlbuzgó kalauzt. Egy részem sejti, hogy ez végzetes ballépés volt, mert az épületben előforduló képkeretek mennyisége és elhelyezkedése sztalker-paradicsommá változtatja a folyosókat. Azonban mostanra elkezdtem émelyegni is, úgyhogy ideje rendbe rakni a vércukromat.
Alig lépek be, megrohamoznak és kivételesen hihetetlenül hálás vagyok a manóknak. Egy bögre kávét és valami egyszerűt kérek, mielőtt lerogynék a legközelebbi székre, az asztallapot bambulva.
Nem poén, hogy nem emlékszem, mikor ettem utoljára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. május 21. 21:58 | Link
Millának szeretettel

Éhes voltam. Annyira felhúztam magam azon a nyamvadt tananyagon, hogy a végén falhoz csaptam a könyvet, s inkább lemásztam ideúgy, ahogy voltam, cica-mintás pizsibfelsőben és szürke pizsinadrágban, hogy megtömjem a gyomromat. Ugyan megtehettem volna, hogy az Eridon Kuktasarkában összedobok valamit, de az olyan snassz lett volna. Túl jó kislányos. Én meg nem az a fajta vagyok, aki olyan könnyen ellenáll a csábításnak, ha arról van szó, hogy veszély, ismeretlen, kaland. Ez a szótrió pillanatok alatt képes arra, hogy az én gyenge akaratomat gond nélkül földre terítse, még csak fekete öves szintű tudomány sem kell nekik hozzá.
A folyosókon csendben osontam, halvány Lumos-fénynél, és igyekeztem nem felhívni a portrék figyelmét magamra. Azért ennyire kamikaze-jelölt nem vagyok, azok az ostoba festmény-lakók biztos nyakamra csalnának pr tanárt, hogy megkoronázzák az estémet. Így se tudtam rendesen aludni se, azért kezdtem olvasni, miután rávett a gólyalakos társam, hogy akkor inkább tanuljak, de csendben, és dobolás nélkül.
Van nekem ugyanis egy olyan rém idegesítő szokásom, hogy amikor ideges vagyok, hajlamossá válok minden elképzelhető és nem kínos felületen dobolni, amit érek, az ujjaimmal. El lehet hinni, ettől már csak az álmomban való csámcsogásom irritálóbb.
A konyhába érve a manók amint megláttak, azonnal szorgoskodtak körülöttem, mintha valami meséből idecsöppent királylány lettem volna. Kicsit úgy is éreztem magma, mint Lucy Pevensie, amikor a Gyügyük körberajongták a Hajnalvándor-kötetben.
Ha már ennyire segítőkésznek mutatkoztak, rendeltem magamnak egy hatalmas adag sült hasábkrumplit meg két szelet rántott camambertet áfonyaszósszal. Nyamm.
Ahogy megérkezett a mennyei pót-vacsorám, neki is láttam a falatozásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Raschel Kaia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2018. május 25. 20:27 | Link
Bence

Amikor benyitottam a konyhába váratlan látvány tárult a szemem elé. Mintha kincseskamrában találtam volna magam. Hirtelen rengeteg kifogás futott át az agyamon amiket mondanék ha hirtelen megjelenne egy tanár. 'A nagymamám a lelkemre kötötte, hogy nézzem meg milyen a koszt' lett volna a legmegfelelőbb talán, és ennek valamennyire volt is valóságalapja. Nagy meglepetésemre azonban a házimanók nem is hederítettek rám, hanem vacsorával foglalkoztak, amivel perceken belül végezniük kell, ezért jóformán nem is foglalkoztak velem. Még sosem láttam ennyi házimanót. A nagyiéknál van egy, de szegény olyan öreg és kikészült, hogy nem nagyon csinál semmit egész nap. Az illatok isteniek idelent, mostmár sajnálom, hogy nincs itt senki se akivel megoszthatnám ezt az éményt. Az ajtó lendületesen kinyílt ami miatt nagyon megrémültem, szerencsére azonban nem tanár nyitott ajtót, hanem egy fiú. Látásból már ismertem, egy évfolyamba járunk viszont ő Eridonos. Csak egyet reméltem, hogy nem fog bemártani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
θάλασσα
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 30. 19:50 | Link
𝓚𝓲𝓷𝓭 𝓙𝓻. 𝓓𝓪𝓿𝓲𝓭

Éhes! Nagyon éhes! Egy Warcraft könyvvel a kezemben elrohantam egészen a konyháig, hogy szerezzek valamit enni. Kaptam a manóktól rántott húst, mert mi mást, megköszöntem, beraktam a fülhallgatót a fülembe, bekapcsoltam egy Tankcsapda albumot, kinyitottam a könyvet és ettem is. Ennél finomabbat csak anyukám csinált! De sajnos már csak a mennyben csinál. De egyáltalán a mennyben szoktak kaját csinálni? Könnyek gyűltek a szemembe, és elsírtam magamat. Erősnek kell lennem! De, ha egyszer azok mentek el végleg, akik a legfontosabbak voltak nekem? Egy zsebkendőt halásztam elő az egyik zsebem legmélyéből, és hangosan kifújtam az orrom. El sem hiszem, hogy ezt gondolom, de: Anyát és apát akarom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2018. október 6. 15:53 | Link
Sztellácska


Értetlen tekintettel pillantok fel a szemben ülőre, szőke szemöldökeim azonban éppen csak mozdulnak. Lassan tényleg megszokom, hogy az emberek többsége nem úgy gondolkozik, ahogy én, különösen, ha azok boxer helyett csipkét hordanak.
A kezemben tartott dupla marhahúsos Burger King koppintásomból a közöttünk elterülő százéves asztalra csepeg egy kis zsír, de ez már fel sem tűnik, hiszen mióta a figyelmem majdnem egészét annak szentelem, hogy az eridonos királylányt életre neveljem, a kajám körül kibontakozó kupleráj felfogására egyetlen agysejtem sem marad.
- Mi? Nem, Stella, nem - csóválom meg a fejem egész türelmesen, míg a hamburgerrel együtt felé emelem a mutatóujjam. Már úgy intő jelleggel, meg hogy figyeljen arra, amit mondok, legyen kedves. - Az ideális párkapcsolat az, amikor a felek nincsenek együtt. Ezt minél előbb tanuld meg, és akkor nem fogsz csalódni. Nem járunk össze senkivel, ugyanazzal kétszer meg főleg nem. Egy ember, egy este. Az még jobb, ha nem is este. El kell intézni délután, vagy lyukas órában.
A mondandóm végét már alig hallani, hiszen a hangom csámcsogásba fullad. Mmmm, még egy kis laza brummogás is elhagyja a torkomat; akár egy macska, dorombolva áldozok a mesterművem előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 10. 20:11 | Link

Október 10(11), valamikor éjfél körül


Egyáltalán nem álmosan, de korgó pocival keltem fel körülbelül éjfél körül. Gondoltam egyet, felkaptam a fehér pizsimre egy rózsaszín pulcsit amire az volt írva hangul betűkkel, hogy panda. Nem tudom hogy miért pont ezt, jó a színe, hasonlít a hajaméhoz.
Miután egy papucsot és egy zoknit is sikerült felvennem elindultam csak úgy valamerre, aztán ide jutottam. Pont éhes voltam, ez tök szuper! Egy csomó manó van itt. Olyan furák, de aranyosak. Az egyik cuki az asztal felé terelt engem, és leültetett. És kaja. Miért akarnak ennyire megetetni? Na jó, nem ellenkezek. Kértem hasábkrumplit, az tökéletes éjszakai kaja. Nyami. Ketchup is, szupeer! Elkezdtem enni a ketchuppal leöntött krumplit ami szerencsére nem volt sótlan mint a mugli iskolában szokott lenni, és reménykedtem hogy egy prefektusnak sem jut eszébe pont most erre jönni, vagy egy olyan éjszakai császkálónak aki 'véletlen' beárulna. Bár, akkor magát is beárulná hogy kijött, és nem hiszem hogy lenne olyan ember aki ezt megcsinálná.
Csokiánia még mindig nincs meg... meddig fogok még képzelődni a kitalált bolygómról? Valamikor csak kinövöm vagy megunom. Kinőni nem fogom az biztos, megunni meg... az meg majd eldől. Lehet egyszer megunom az egész fantáziavilágomat, vagy a csokit. Annak nagyobb az esélye hogy a fantáziavilágomat, a csokit nem lehet megunni. Vagy de? Biztos meglehet, és lehet egyszer én is megunom.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 25. 18:01 | Link
Angelica Black Wing
Kis Gazdám

Régi gazdám ruhát adott. Azért, mert nem szerettem volna felrobbantani a Bagolykövet. Pontosabban a Bagolykővel kapcsolatos otthoni emlékeket. Ó én nem! Lily nem! Nem sértem meg az alapító szellemét! Így, hogy szabad voltam, nyitva állt előttem a világ. Ám végig gondolva, én nekem nincsenek ötleteim. Úgy döntöttem, elmegyek a kis gazdámhoz, hogy őt szolgáljam. Ezzel persze fajtársaim haragját kivivhatom, de én akkor is ezt teszem! Intek volt gazdámnak.

Ökölbe szorítottam a kezeimet, és koncentráltam a Bagolykő kastélyára. Megfordultam tengelyem körül, és máris a kapun belül találtam magam.
 Sietős léptekkel megindultam arra, amerre a Kis Gazdát sejtettem. Olyan jellegzetes illata van a hippogriff tollnak a pálcájában, szinte olyan, mintha nyíl lenne. Egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában.
 Lily ruhát kapott, pedig jogosan cselekedett! Még a szép apám tette le az esküt, hogy másokat nem bánt, akárki parancsolja. A Gazda kegyetlen volt! De már mindegy. A Kis Gazda biztos befogadja Lilyt!
 Hirtelen belefutottam egy fekete ruhatoronyba. Mielőtt felnéztem, elmotyogtam egy bocsánatot, aztán egy szippantás után hirtelen fejbe vágtam magam. Nem ismertem meg! Gyorsan utána sikoltottam az izgalomtól remegő hangon a távolodó alaknak.
- Kis Gazdám!
Utoljára módosította:Lily, 2018. november 15. 17:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Visszatértem, ahonnan jöttem.
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 4. 15:38 | Link
Herczeg Bejke;
- A viszontlátás öröme.

Didergős reggelre ébredt ma a Bagolykő Mágustanoda minden lakója. Amikor a csalafinta napfény már azt hitette el az emberrel, hogy innentől kezdve indul a mandula, indul a tavasz, akkor azzal kell szembesülnie, hogy ez még bizony elmarad. És marad a jó kis átmeneti angol február, amikor minden nyirkos, sötét és a hideg csontig hatol. No, de ez nem fogja Merse kedvét szegni. Egy fekete-fehér csíkos, csőszárú nadrágban jelenik meg a folyosón. A gatya számára nagyon kedves, egy pár hónapos kreálmánya, amiben úgy néz ki, hogy a The Nightmare Before Christmas karaktere; Jack Skellington. Magas, nyakigláb forma alapvetően, és ez a nadrág nem segít abban, hogy szemet hunyjunk a szokatlanul hosszú lábakon. Felül egyszerű fekete gyapjúpulóvert visel, ami alól fehér ingnyak kandikál. Egész elviselhetővé téve a nem mindennapi nadráglátványt. Természetesen a nadrág bokáját súrolja, alatta csupasz testrésze virít, majd egy fekete, kissé csillogó papucsban ér véget a cudar látvány. Merse szerint ez stílus. Mások szerint olykor hányinger. Fekete szemei vidáman csillognak, ahogyan az iskola konyhája mellett sétál el. Jó lenne harapni valamit. De mégis mit? Fordul a konyhaajtó irányába, ahol is egy, a földön fekvő lényt pillant meg; egy manó az. Soha nem látott még egyet sem, de egyértelműen az lesz. Nem piheg látványosan, biztosan elájult. Merse nem egy hős, egyelőre kétségbeesetten guggol le a kis élőlény mellé.
- Hé – nyel egy nagyot. – Te, manó! Magadnál vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 4. 21:25 | Link
Lily
#teázási || #csakvizsgátne || #katt



Igazából imádom a házamat, az összes társamat és a helyeket a saját tornyunkban. Mindent szeretek, ami a levitával kapcsolatos, még az előítéleteket és a furcsa pillantásokat is. Nem zavar, ha strébernek néznek, az ilyenek sosem érdekeltek.
De akármennyire is szeretek ott lenni, egy picit el kellett távolodnom. Több vizsgámon is túl vagyok, de még mindig van egy pár. Az elemi mágiától kicsit félek, mivel sokat hallottam már a nehézségétől. Igyekeztem mindent megtanulni, amit Westwood mondott el az év során, de akár szfinx vagyok, akár nem, még az én fejem is képes megfájdul ettől a sok hülye részlettől. Pardon, nem hülyék a részletek, csak épp túl sok van belőlük.
Megráztam a fejemet, ahogy beléptem az iskolai konyhába. Direkt azért jöttem el, hogy ne ezzel foglalkozzak, erre tessék, még csak gondolni se tudok másra. Köszöntem az ott dolgozó manóknak, aztán szétnéztem. Természetesen fogalmam sem volt, hogy merre lehetnek a teafüvek, így talán jobb lesz segítséget kérni.
- Elnézést, tudnál segíteni? - szólítottam meg a hozzám legközelebb levőt. Valahogy ismerősnek tűnt, és amikor eszembe jutott, még csettintettem is egyet. - Te Angelica manója vagy, igaz? - Viszont akárhogy törtem a buksim, nem jutott eszembe a neve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 8. 19:08 | Link
Angelica
cupcake🕊Danka

Kissé elegem lett a vizsgákból. Nem vagyok túlságosan stresszelős, azzal csak rontani lehet a helyzeten, de hiába jó vizsgázni, a tanulás része nem a kedvencem. Egy tanévnyi anyagot kell átnézned, aztán meg izgulhatsz, hogy hányast kaptál, mintha ez pár év múlva annyira számítana. A mugli iskolákban bezzeg nincsenek vizsgák, csak folyamatos dolgozatok, hogy bebizonyítsd, te végig tanultál.  Egyszóval, a viszgaidőszak néha igazán nagy szívás, néha meg mindent megadnék, hogy írhassak vizsgákat végre. .Múltkori, a családommal folytatott beszélgetésem során merült fel, hogy szerintük be kellene vetnem magam a konyhába, mert az Pesten is mindig megnyugtatott. Valami egyszerű báj van abban, mikor az ember lánya elrakja a pálcáját, kétkezi munkát végez és a legeslegvégén realizálja, hogy mágia nélkül is képes dolgokra. Erre készültem ma is. Az aznapi utolsó vizsgám után felmentem a klubhelyiségbe, átöltöztem valami kényelmesbe, felkaptam a szakácskönyvem és elindultam a konyhába. Már ismerek pár manót a konyhán, nevüket is tudom, miután elsős koromban egészen gyakran jártam le hozzájuk, amikor húsos volt az étel. Sietős léptekkel mentem végig a folyosókon és nagy mosollyal az arcomon fordultam be a konyhába. Rögtön megjelentek a manók, néhányan már meg is kérdezték, hogy milyen húsmentes ételt készítsenek, mikor közöltem velük, hogy nem kérek mást, csak pár alapanyagot, edényeket, munkalapot, sütőt és időt. Aranyosan össze is szedegették őket, amíg én elmentem megmosni a kezem és letöröltem az asztalt, ahová a dolgaimat készítették elő. Unikornisos muffint akartam készíteni és adni belőle minden kis navisnak egy naaagy öleléssel együtt. Az elgyötörtebb arcúaknak még sok szerencsét is akartam kívánni, hogy tudják, egyáltalán nincsenek egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 23. 07:34 | Link
Lily


Korán reggel keltem fel, öt óra tájékán, hogy írjak néhány szorgalmit. Elkészítettem még egyet jóslástanból, majd egy párat legendás lények gondozásából. Hirtelen nagyon szomjasnak éreztem magam. Nyúltam volna a vízes kancsóért, de gondoltam hogy nem, most tejet kívánok csokis muffinnal. Felkaptam a hálóköntösömet, belebújtam a nyuszimuszis mamuszkámba, és elindultam, a konyhába. Lebattyogtam a lépcsőkön, egyre korgó gyomorral. Körülbelül tizenöt-perccel később értem le, mert csoszogva sétáltam, félig becsukott szemmel. Éppen ki nyitottam  az ajtót, de megbotlottam, és elestem a földön.
- Segítség! Kérem valaki segítsen! Eltaknyoltam...
Felemeltem a fejem, és körülnéztem. Több száz csodálkozó szempárt vettem észre, akik rögtön letették a lábasokat és serpenyőket, amint beestem a területükre. Meglepődve, valaki megszeppenve nézett rám.
- Nagyon sajnálom, nem akartam ilyen korán rátok rontani, de éhes és szomjas lettem... Segítenétek kérlek felálni? - fülig elvörösödtem, nem számítottam rá, hogy az első találkozásunk alkalmából, így mutatkozom be a manóknak. Lesütöttem a szemeim. Fél perc múlva, feltekintettem, és egy kedves manóarcot láttam magam előtt.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 09:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint