31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 9. 22:22 | Link

Dália


- Valóban egész ehető! - bólogatott Rach, tudta, hogy az otthoni finom ételeket nem pótolja semmi, itt valahogy az ennivalónak is más íze volt, mint otthon.
- Tavaly még én is az voltam. Rá se ránts, elmúlik! - felelte nagy mosollyal az arcán bátorításképp, hiszen látta, hogy Dália kissé zavarban jött attól, hogy még totál új itt, ami azért érthető, nem lehet könnyű dolga itt újoncként.
Amikor a lány felsorolta a testvérei nevét azt gondolta magában, hogy elég fura nevük van, de legalább nem virágnevek.
- Csúnya, gonosz Rellonos vagyok. Legalábbis ez a hír járja rólunk... - válaszolta a zöldike, majd hozzátette:
- Majd megtanulod, hogy milyenek a Rellonosok, legalábbis egy részük, aztán vagy pozitívat csalódsz bennük, vagy keserű szájízzel kerülöd el őket messziről, átkozva a napot, amikor találkoztál velük. Persze akadnak kivételek, de szerintem ez a többi házban is így van. Egyébként sincs csak jó és csak rossz tulajdonságokkal rendelkező ember.
A lány belekortyolt a kólájába, majd tekintetét újra Dáliára szegezte és egy újabb kérdéssel bombázta:
- Na, és mit dolgoznak a szüleid?
Merte remélni, hogy nem egy muglival beszélget, bár a beszélgetőpartnere származásáról egyelőre nem esett szó, de abban biztos volt, hogy egy sárvérűvel nem fog egy asztalnál ülni. Nem igazán csípte az effajta embereket, de folyton nem kerülhette ki őket, ennek teljesen a tudatában volt, de ha tehette, akkor tartotta velük a tisztes távolságot. Hiányzott neki a családja, szívesen hazautazott volna, de tudta, hogy egyelőre esélye sincs hazalátogatni, úgyhogy türelmesen várt, kommunikálásra pedig egyelőre maradt a bagolyposta.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. június 9. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 22:33 | Link

Tüszőfűi Lilith


Úgy éreztem, hogy menten éhen halok, ha nem kapok be valami finomat, ezért a konyhába vezetett az első utam, azért is jöttem el idáig, mert út közben a többi felsőbb éves diáktól csakis jókat hallottam erről a helyiségről.
- Egy gyros-t! - adtam ki az utasítást a manóknak, hiszen már hozzászoktam, hogy ők szolgálnak ki minket otthon is, valamennyire élveztem is, hogy csak értünk élnek és arra várnak, hogy teljesíthessék kívánságainkat. Nagyon örültem annak, hogy rajtam kívül senki sem tartózkodott a konyhában, így nyugodtan meg tudtam enni a hőn áhított ételt. Nem örültem volna neki, ha bárki is megzavar az étkezésben, úgyhogy amint megkaptam a kaját, belehúztam az evésbe.
~ Hm...ez nagyon finom! ~
Igazán nagy elégedettséggel töltött el az, hogy nyugodt hangulatban élvezhettem a finom ízeket. Rendeltem még a manóktól egy kis ásványvizet, hogy legyen mivel leöblíteni a kaját. Otthon volt 2 barátnőm, akikkel igazán jóban voltam, és nagyon hiányoztak, ők is hasonlóak voltak hozzám, ami igazán kevés emberről volt elmondható. Igazából a hátam közepére sem kívántam itt senkit, tudtam már az első percben, amit megérkeztem, hogy a kedvenc helyem Lilla szobáján kívül a könyvtár lesz. Persze elhatároztam, hogy őt is bosszantani fogom, hadd élje át azt, amit én átéltem otthon miatta. Már nagyon untam azt, hogy én állok az utolsó helyen, szóval úgy éreztem, hogy ideje visszavágni. A legjobban azt sajnáltam, hogy nem hoztam magammal az iskolába a kis kedvencemet, mármint a hörcsögöt, de anyáék megígérték, hogy amíg távol vagyok, addig a gondját viselik.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 12. 01:15
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. június 12. 11:59 | Link


Megkordul a hasa először, másodszor, majd megint. Első alkalommal nem tulajdonít neki nagy figyelmet, úgy gondolja hamarosan elmúlik ez az érzés és folytathatja kedvenc itteni cselekvését: a semmittevést. Itt töltött évei alatt nem érzett késztetést, hogy belépjen a háza kviddicscsapatába, így a magán jellegű edzés alapból kiesett, hangszeren nem játszik, a faluban sem talált még magának munkát, hozzáteszem annyira nem is keresett, így egyszerűen nem tudja mivel magát lefoglalni. Tanulni meg mégsem kezd el, mikor ilyen jó az idő! Hasa morgása azonban nem hagy alább a türelmes várakozás után sem, ezért muszáj elindulnia valamit ehetőt keresni. A vacsorán meg sem jelent jóllakottságra hivatkozva, most azonban tényleg érzi, hogy fel tudna falni egy nagy tál akármit.
Belebújik a strandpapucsába és hangosan csattogva el is indul úti célja felé, ami természetesen a konyha. Ilyen időben nem is mehetne máshova, bár a felügyelőkkel vigyáznia kellene, mert ki tudja milyen indokkal akarják visszaküldeni a hálókörletébe még a vacsorája elfogyasztása előtt. Ráadásul még mindig nem kérdezte meg egyik diáktársától sem, hogy kinek kell az az engedély, amit a két szép szeméért kaphat valamelyik minisztériumi csókától, ennek fényében azzal sem szolgálhat. De mindegy is, mert közben megérkezik a konyha elé, mielőtt azonban benyithatna, egy test zuhan a hátának. Ijedten kiált fel és rögtön a dereka felé kap, holott a földre esett lánynak ez biztosan fájdalmasabb élmény, mint neki. Ujjai lesiklanak a kilincsről és megfordul, hogy szembenézhessen az emberrel, aki ilyen gonosz módon hátba támadta, amikor azonban meglátja a lányt, rögtön ingatni kezdi a fejét. Ismeri, de még mennyire, hogy ismeri.
- Minden oké, Fanni? - kezét elveszi a hátáról és a lány felé nyújtja segítségképp, hogy a másik elfogadja-e vagy sem, az már nem rajta áll. Türelmesen megvárja, hogy eridonos háztársa ismét két lábra álljon, csak azután méri végig jobban a nála jóval kisebb lányt, hátha ez a szerencsétlen találkozás a földdel maradandó sérülést okozott neki. Nem venné a lelkére, ha fel kéne vele rohanni a gyengélkedőre, bár akkorát csak nem eshetett.
- Figyelj legközelebb jobban, mert meglehet a következő áldozatod egy felügyelő lesz - természetesen nem gondolja komolyan mondata második részét, arckifejezése másról árulkodik viszont. Pár másodpercig még tartani tudja ezt az arcát, majd vonásai meglágyulnak. Most nem tud haragudni a lányra, túlságosan is éhes ahhoz, hogy elkezdje fegyelmezni itt a konyha előtt. És igen, csak egy ajtó választja el attól, hogy a csodás illatok birodalmába lépjen, és nem hagyhatja, hogy Fanni akadályt jelentsen számára ebben.
- Ide készültél? - beszéd közben a háta mögé bök az ajtó irányába remélhetőleg, az eridonos válasza után megragadja annak kezét és behúzza maga után a konyhába, ahol rögtön megérzi a kellemes illatokat, szájában összefut a nyál és a hasa is mordul egyet. Az eléjük toppanó manónak leadja a rendelését; SOS kér egy egyszerű csirkesalátát és rögtön megfordul, hogy helyet foglaljon az asztalnál. Ujjaival türelmetlenül dobol a falapon, közben elvileg Fanni is csatlakozik hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. június 16. 23:42 | Link

Tüszőfűi Lilith
Május 15. környéke
[zárt]
outfit


A mezei diákok azt gondolják büntetést adni valami nagyon nagy boldogság. Az igazság közel sem áll ehhez a gondolathoz. Leginkább azért, mert papír munkával jár a dolog és mégis kinek van kedve az idejét azzal tölteni, hogy különböző nyomtatványokba írja be a megfelelő szavakat? Annyira nem megterhelő a dolog, sokkal inkább időpocsékolás. Szerencsére én letudtam ezt a részt, még aznap mikor sikerült két eridonost jó madarat elfogni az egyik folyóson, éppen művészi hajlamaik kiélése közepette. Természetesen ezek a hajlamok a felügyelőket vették célba, ezért meg se fordulhatott a fejemben a gondolat, hogy elengedjem őket. Amennyiben nem ennyire súlyos dolgot csináltak volna, igazán elengedtem volna őket. De így, a végén még az én hírem megy el és nekik lesz jó.
Akit villák fényesítésére ítéltem, nevezetesen Lilithet várom a konyhán. A manókkal már előre megbeszéltem a büntetést, így a mai estén az asztal egyik sarkára kerülnek a villák. Még rongyot is tettek le a lánynak, éppen, hogy meg nem csinálták helyette. A karórámra pillantok, még van ideje megérkezni. Viszont a késést felejtse el rég, mert azokat akik késnek, extra villákra ítélem. Vagy éppen bármire, attól függ mi is a büntetése. Vacsora idő lejárt, így a nagyterem környékéről kell érkezzen. Azt csak nem meri megcsinálni, hogy nem jön el. Abból simán pontlevonást csinálhatok és a házvezetőjét is felkeresem.
Hiába mondtam el sokszor a manóknak, hogy semmit se kérek, az egyik manó megrángatja a nadrágom. Persze, valamennyire ismernek már, ezért kapok egy szelet csokoládé tortát. Hálásan megköszönöm, sőt még egy széket is kerítenek nekem. Így helyet foglalok és miközben várom a kis kliensemet, elkezdek enni. Az édesség a gyengém és hála az égnek meg Majának, van elég edzésem, hogy ne látszódjon rajtam semmi felesleg. Már csak Lilith hiányzik és teljes lesz az estém.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. június 24. 23:53 | Link

Rosszcsontok.


Észrevettem már, hogy amikor éhes vagyok, akkor megsüketülök, valamint megvakulok. Mármint nem úgy igaziból, csak képletesen. Az ösztöneimre hagyatkozva megyek olyankor arra, amerre a megérzéseim visznek. Általában vagy rossz helyen kötök ki - ahol egy dekagramm kaja sincs -, vagy egy olyan helyen, ahol galibába keveredek. A legutóbb is így történt.
A padlón ücsörögve az fordult meg az agyamba, hogy a fenekem dörzsöljem-e, a fájdalom enyhítése érdekében, vagy felálljak, s vigyorogva bocsánatot kérjek. Az előbbinél döntöttem, nem tudtam volna fájó hátsóval vigyorogni, azért én sem voltam egy Arnold Harcinéger.
Mákom volt, nem prefektussal találkoztam, és nem is tanárral vagy minisztériumi manussal. Ez jóóó.
- Igeeen. - nyögtem fel - De eddig egyet sem láttam arra, amerre én kóboroltam. - Közben már felálltam a földről, és leporoltam végül a tomporom, hogy ne legyek poros.
Amint megenyhült Heléna arca, az én képemre is egy mosoly szökött. Már a válaszadáson járt az agyam, hogy valami okosat és értelmeset mondhassak, amit egy felsőbb éves majd poénosnak, menőnek tarthat. Ehelyett a gyomrom bemordult egy hatalmasat, rögtön odakaptam a kezeimmel.
- Lebuktam. - Már huncut mosoly húzódott az orrom alatt. Amint maga után húzott Heléna, követtem, s én is ledobtam magamat melléje egy székre.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én egy hatalmas szendviccsel teljesen meg lennék elégedve. Vagy valami olyannal, ami nem édes. Az csak elveszi az étvágyamat... - lebiggyesztettem az ajkaimat - Szerinted hamar kész lesz? - a nyakamat nyújtogatva próbáltam a manók munkáját kilesni.
- Megyek, megnézem őket! - felpattantam a székről, hogy szemügyre vegyem a kis lényeket. Sosem bírtam egy helyben megmaradni…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 6. 20:44 | Link

Fanni

Nem mondhatnánk, hogy oly nagyon kellemes volt a találkozás, de ezt már mondjuk majdhogynem el is várhatnánk Fannitól. A kis főnix nem csak a kviddicspályán, hanem a kastélyban is ugyanannyira pattog. Heléna ugyan nem szokott kviddicsmeccsre kijárni, de azért ő sem hülye, és azt mégis meghallgatja, ha valamelyik háztársáról van szó. Fanniról pedig elég sokat beszélnek erre-arra a kviddicsben nyújtott teljesítménye miatt, ezért is ismeri fel rögtön a leányzó. Na meg azért, mert tudja, hogyan néz ki.
- Le bizony - biccent a lánynak, majd végre beléphetnek a konyhába, ahol a jobbnál-jobb illatok rögtön megcsapják orrát és már majdnem beképzeli, hogy előlép egy hotdog, amikor megjelenik előttük egy manó. Óóó! Szóval az a hotdog valójában csak egy itt dolgozó, kedvesen a nadrágját ráncigáló manó, aki alig várja már, hogy felvegye a leányzók rendelését. Heléna amint ezzel meg is van, lecsüccsen az asztalhoz és körmeit ütemesen az asztal lapjához koppintva várja, hogy elkészüljön a salátája. Fanni már kevésbé türelmesebb, a beszédén is látszik, hogy bizonyára pont annyira éhes, mint Heléna.
- Hát figyelj, egy szendvicset nem olyan nagy dolog összedobni, ha nem kértél bele rákot, akkor pillanatokon belül meghozhatják, és... - nem tudja befejezni a mondatot, Fanni ugyanis felpattan, hogy ő majd utánanéz a dolognak. Piroskánk egy biccentéssel hagyja rá a dolgot, aztán rájön, hogy lehet mégsem kellene zargatni munka közben a manókat és feláll ő is, hogy háztársa után induljon. Valószínűleg a manóknak sem az minden vágya, hogy két eridonos lány tébláboljon körülöttük, de hát most ez van. Fannit viszonylag gyorsan beéri, a lány nem jutott túlságosan messzire.
- Mit akarsz csinálni? Megcsinálod helyettük, ha esetleg még nem készek vele? - ő maga egyébként nyugodtan kivárta volna a vacsoráját, ha nem jutott volna Fanni eszébe ez a kis rögtönzött vizit. De hát most már mindegy, inkább figyel fiatalabb társára, minthogy valami baj történjen vele és a manókkal. Meg a kajával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. július 7. 01:54 | Link

Heléna.

A mestertanonc után sietve, én is beértem a konyhába. Te jó ég, azok az illatok...! Menten összefutott a nyál a számban, ahogy beszippantottam a készülő menüsort. Anya főztje jutott azonnal az eszembe, még ha pocsék is volt a kapcsolatom vele, a kajáit imádtam.
Bent egy manó várt minket, tök aranyos volt, ahogy itta minden szavunk, és felvette a rendelésünk. Én csak egy szendvicset kértem, ahogy nemrégiben említettem is. Másra nem vágytam, egy nagy, sokrétegű szendvicsnél, ami tele volt zöldségekkel, sajttal és felvágottal. Nyami! Ezután szintén csatlakoztam Heléna mellé. Ő olyan türelmesen várta a rendelésünket, én meg... nem. Körülbelül öt percig bírtam megülni a fenekemen, azt is izegve-mozogva. Hamar ráuntam a várakozásra, nem bírtam tovább és felfedező túrára indultam. Meg sem hallottam Heléna rákos szendvicsét, csak mentem a fejem után, azon agyalva, hogy mehetnék be hátra, ahol a manók dolgoztak. Nem jutottam messzire, a másik főnix utánam jött. Azonnal szembe fordultam vele, úgy pillogtam rá.
- Fogalmam sincs. - vontam meg a vállaim - Majd rögtönözök valamit! Jössz velem? Mert, ha látjuk a manók ügyködést, akkor tuti meg fogjuk tudni csinálni a szenyót meg a te csirkédet is a kuktasarokban. Akkor nem kell többet kockáztatnunk az életünket, hogy elkap minket egy csúnya felügyelő bácsi, vagy tanár néni. - érvelés közben egyre szélesebb mosoly húzódott végig az arcomon, próbáltam a lehető legmeggyőzőbb lenni.
- Na, akkor jössz velem meglesni őket? - mancsomat felé nyújtottam, kézfogásra állt a kezem - Vagy őrködsz, amíg én kifigyelem a titkos lépéseket? - fogalmam sincs, honnét jött nekem ez a kémes cucc, de élveztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 30. 23:44 | Link

Noah Jorgensen



A lány megírta az összes leckéjét a szobájában, közben pedig megéhezett. Úgy döntött, hogy miután egy kicsit kitakarít a leckéje után a szobájában, elmegy a konyhába és harap valami finomat. Így is tett, az első útja a gyomrához, azaz a konyhába vezetett: spagettit rendelt a manóktól sütőtöklével. Élvezettel majszolta le a kajáját, mert egyébként is imádta az olasz ételeket, majd lassan kortyolgatta a sütőtöklevét. Arra gondolt, hogy már nagyon rég találkozott a barátnőjével, Lillával, és már nagyon hiányzott a társasága. Igaz, hogy egy szobában laktak, de a lánynak annyi dolga volt, hogy sajnos mostanság elkerülték egymást, és nem tudtak egy igazán jót beszélgetni. Ezt nagyon nehezményezte, hiszen idáig rengetegszer találkoztak és mindent meg tudtak beszélni egymás között, de most közbeszólt a sors és sajnos úgy alakult, hogy ritkábban futottak össze. Rach hiányolta az életéből egy másik barátnőjét is, akivel nagyon jóban volt, de őt másmerre vitte az élet, úgyhogy nem igazán nézték jó szemmel a szülei, hogy alkalom adtán együtt lógnak. Emellett még a saját testvére miatt is aggódott, hiszen mostanság Nathan nagyon furcsán viselkedett és egyáltalán nem hasonlított a régi önmagára. Persze a szülei erről semmit sem mondtak neki, de nem volt vak, hiszen még az iskolába menetel előtt megfigyelte, hogy a bátyja elég furán viselkedik, azaz napokra eltűnt és nem jött haza, ráadásul ez nála rendszeressé vált. Remélte, hogy nem történt semmilyen gond, de nem tudta elképzelni, hogy mit csinálhatott a tudta nélkül a testvére, egyedül arra gondolt, hogy vagy valami titkos szerelme van, vagy valami illegális dolgot csinál, aminek nagyon nem örült volna.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 31. 01:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noah Jorgensen
KARANTÉN


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. augusztus 1. 00:31 | Link


Amikor megkordul a gyomra, ő maga nem tud parancsolni bűnös vágyainak, hiszen az evés nála elvi kérdés, és ha éhes, akkor éhes, ott nincs kérdés, neki ennie kell. Ezzel a megfontolással indul el az Eridonból, mit sem sejtve arról, hogy itt érvényben van a szabály, miszerint a konyhában tilos manókat terrorizálni, de ha tudna róla, se értené, hogy ennek a törvénynek miért van létjogosultsága. Hiszen a manók ezt élvezni szokták, nem? Nagyot is nézne, ha ez a tény elméjébe jutna, de szerencsére boldog tudatlanságban veszi útját a helyiség felé, mely hollétét szinte elsőként jegyezte meg.
Így hát, derűsen és éhezve gondol a finom falatokra, melyek hamarosan gyomrát is meglátogathatják majd, amint újfent rátalál erre a helyre, mert azért nem olyan könnyen jegyzi meg ennek a hatalmas építménynek a tervrajzát. De sikerült neki, idetalált! Így hát boldogan, szinte vigyorral az arcán lép be, s a manókon kívül csak egyetlen lányt lát, de ez nem is csoda, hiszen a vacsorát már megülték, csak a szőke nem evett eleget. Nem bizony, mert sosem elég a kajából! Olyasmi ő, mint egy olvasztótégely. Csak úgy belapátolja az ételt, aztán pár óra múlva már az sincs meg, hogy volt vacsora, vagy hogy milyen évet írunk.
- Szia! - köszön hát a lánynak, bemutatva ezzel csodálatos magyartudásának egy szeletét (na nem mintha nem lenne még ott, ahonnan ez jött!), aztán helyet is foglal, sóvárgó szemmel pillant a sárkány előtt fekvő spagettire, mire egy manó lelkesen lép oda hozzá.
- Kaphatok valami... laktatót? - kérdi, neki csak ennyi a kérése. Igaz, hogy kicsit finnyás, a véreshurkát példának okáért kifejezetten kerüli... aztán eszébe jut, mit fog kérni. - Pudingot? - teszi hozzá teljes átéléssel. Tekintete csillanásán látszik, hogy a puding számára jobbá teszi a világot, s mindenek feletti erővel bír, legyen szó fontos beadandóról vagy vizsgáról - ahol puding van, ott Noah is fellelhető, bármilyen más elfoglaltsága akadna éppen. Mert egyszerűen puding. Ezt nem lehet megmagyarázni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. augusztus 1. 22:30 | Link

Noah


Rach sosem kedvelte a manókat, de azt azért megszokta, hogy körülugrálják, mint ahogyan otthon a családját is. Nem is ezzel volt gondja, hanem maguk a lények visszatetszést keltettek benne, amire még magának sem tudott magyarázatot adni, csupán egyszerűen ingerelte őt a jelenlétük. A finom ételeket már annál inkább kultiválta, és szerencséjére nem volt hízásra hajlamos, legalábbis egyelőre nem látszott meg rajta, hogy mennyit eszik valójában. Ennek kifejezetten örült, mert nehezen tudta volna diétára fogni magát és nem szívesen ellenállt volna a finom falatoknak. Szerencsére édesanyja alkatát örökölte, úgyhogy jelenleg nem kellett, hogy amiatt fájjon a feje, hogy időnként talán már túl sokat is eszik. A bátyja és a húga is hasonló alkat voltak, apja pedig inkább erősebb testfelépítésű volt, sportosabb kivitelben. A lány így most is mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül fogyasztotta el a spagettiét, ami nem a diétás kaják közé volt sorolható. Csak arra kapta fel a fejét, hogy valaki köszönt neki, mert annyira belemerült az evésbe.
- Szia! - köszönt vissza a fiúnak, miután szemügyre vette, hogy ki jött be a konyhába, mert egyébként maga a helyiség rajtuk kívül szinte kongott az ürességtől. Nagy valószínűséggel már minden diák megette a vacsoráját, csak neki jutott eszébe ilyen későn falatozni, na meg ezek szerint a srácnak. Látta, hogy a fiú sóvárgó pillantást vetett az ételére, ezért közelebb húzta magához a tányért. Nem mintha bárkivel is osztozkodnia kellett volna az ételén, de jobb szerette "biztonságban tudni" a saját kajáját. Hallotta, hogy a srác pudingot rendel, majd miután a manó elment közvetlenül mellette, hogy kiszolgálja a diákot, elhúzta a száját, mert rühellte, hogyha az intim szférájába került bárki is, főként, ha egy manó volt az illető, a muglikról már nem is beszélve. Rachel a poharával játszott, mert az sokkal jobban lekötötte, mint a manók megfigyelése - ujját végighúzta az üveg peremén és tologatta az asztalon. Igaz, hogy még tele volt töklével, de bízott benne, hogy nem lötyköli ki, mert annak nagy eséllyel a fiú látná meg a kárát, nem ő, mivel elég távol tolta magától az italát, de remélte, hogy erre nem fog sor kerülni, mert nem tudta, hogy mi lenne a másik reakciója, nem mintha nem tudott volna kiállni magáért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. augusztus 8. 16:52 | Link

Matt és a só története 🍮


Lala lassan már három éve használta ezeket az ódon folyosókat, a legtöbbjük útvonalát fejből fújta is, a falak között uralkodó nyers illat kellemessé szelídült számára, a kövek hűvös tapintása barátságosan bizsergette ujjbegyeit, mégis mikor a konyhába vezető folyosóra fordultak, rá kellett eszmélnie a lánynak, hogy még soha nem tette be ide a lábát. Sőt, már kettő folyosója fogalma sem volt arról, merre jártak, csak úgy ment, követve a másikat és bízott abban, hogy az nem fog eltévedni.
- Biztos jó felé megyünk? - A fiúra pillantott, akit jóformán még csak nem is ismert. Párszor látta már őt a tantermek közelében, ha jól emlékezett talán még évfolyamtársak is voltak, de első beszélgetésükre csak körülbelül tíz perce került sor, mikor Lala letámadta az ebédlőben azzal a kérdéssel, hogy tudja-e a kedves navinés, merre leledzik az az átkozott konyha. A válasz igen volt, és legyen az félénk bólintás, kedves válasz vagy közömbös mormogás, a fiú nem úszhatta meg a felráncigálást és ha kellett könyörgések áradatát, hogy legyen egy különleges alkalomra az eridonos fruska idegenvezetője.
Az expedíció különben valóban élet-halál tárgya volt, olyan dolog, melyet ha elront az ember az az egész napját megbélyegzi majd, sőt talán még a holnapi reggelébe is belemar, sértődött kutyaként.
Ez az égetően gyors megoldást követelő probléma pedig nem volt más, mint, hogy sótlan volt a leves és a manók azon a délutánon úgy tűnt, elfelejtették kirakni azokat a pici, aranyos sótartókat amelyekből minimum egy általában Lala orra előtt kötött ki. Ha pedig a manók nem hozták fel a sót, akkor bizony Lala fog lemenni a sóhoz. És Matt. Még ha erről a fiúnak halvány lila gőze sem volt egyenlőre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 5. 21:52 | Link

Kaelyn

Nem megy az alvás. Nem csak ma, úgy általában. Az elmúlt napokban mondjuk legalább tudtam hasznosan tölteni az éjjeli időt, hiszen tanultam, azonban mostanra ez is okafogyottá vált. A kötelező vizsgáimat teljesítettem, hivatalosan is befejeztem az alapképzést, és megvolt a felvételim is mesterképzésre. Azonban van mégöt tárgyam, melyekből, ha akarok, elmehetek vizsgázni, de nem tudom, hogy akarok-e. Egy hét múlva hazamegyek Szalamantonra, aztán onnan tovább a családi nyaralásra, ahol a Payne 10.0 bemutatása megtörténik. Mert, hogy apám valahogy csak összehozta, hogy a nője, vagyis, most mára felesége, teherbe essen, és szüljön neki egy lányt. Hogy az milyen elkényeztetett lesz, Merlinke!
Ezen agyalok, magamban végigzongorázom, hogy mikor merre utazok, miközben a titkos alagutakon a konyha felé haladok. Amíg a plafont bámultam, rájöttem, hogy éhes vagyok. Megpróbáltam elnyomni, a gondolataimat elterelni, de a hasam olyan hangosan korgott, hogy félő volt, felkeltem a szobatársaimat, így aztán inkább kikászálódtam az ágyból, kerestem egy tisztának mondható pólót, mely így fényben már lászik, hogy szürke, a mintha rajta pedig kék, valami állat lehet, de nem igazán tudom, hogy mire gondolt a művész. Nem is nagyon zavar így az éjszaka közepén, csak azt a célt szolgálja, hogy ha elkapnak, akkor ne büntessenek még félmeztelenkedésért is. Mert, hogy alapból csak egy fekete rövidgatyában alszom. Még a taláromat is magamra vettem, és cipőt húztam, hogy ne csattogjak a papucsommal. Én aztán igazán mindent megtettem, hogy ne buktassam le magam.
Az utam sikeresnek mondható, hiszen a következő pillanatban, épp csak véget ér a gondolatfoszlányom, már be is surranok a konyhába, ahol nioncs senki, de úgy rendesen. Ez abszurd. A manók mindig itt lábatlankodnak.
- Na mi van, szakszervezeti sztrájk?
Kicsit hangosabban is kérdezem, hátha előbukkannak, ám nem, sehol senki. Elégedetten dörzsölöm össze a tenyerem, és veszem birtokba a konyhát, hogy egy hatalmas szendvicset, és hozzá gigabögrényi kakaót készítsek. A zord emberek ugyanis odáig vannak a kakaóért, sőt, tovább megyek, még egy túrórudit is magamhoz veszek, csak a móka kedvéért. A szendvicsem, amiből rögtön kettőt is csináltam, pedig tényleg hatalmas, tele minden földi jóval. A középen található asztalhoz ülök, iszok egy korty kakaót és jó ízűen beleharapok az éjjeli vacsorámba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 5. 22:14 | Link

William

Olyan éhes voltam, hogy nem bírtam elaludni. Igazából nem kellett volna kihagynom a vacsorát és akkor most valószínűleg nem lennék az, de mostmár mindegy, ezen már nem tudok változtatni. Ma vizsgám volt és úgy elfáradtam, hogy ledőltem aludni, azonban mire felébredtem már vége volt a vacsoraidőnek, sőt már takarodó is volt, így én csak feküdtem tovább az ágyamon a korgó gyomrommal együtt. Mivel rájöttem, hogy reggelig nem bírom ki ilyen éhesen ezért takarodó vagy sem úgy döntöttem elindulok valami kaját szerezni magamnak. Felkaptam a kedvenc pandamacis pulcsimat, azt amelyiknek a csuklyáján fülek is vannak és elindultam a konyha felé. Bár még soha nem jártam ott nem volt nehéz megtalálnom. Óvatosan jöttem a folyosókon,hiszen ha elkapnak biztos vagyok benne, hogy nem fognak vacsorával megkínálni. Szerencsére sikeresen elértem a konyha ajtaját. Nem tudtam mire számítsak odabent, mivel nem voltak előzetes tapasztalataim. Igazából reméltem, hogy egy manó sem lesz bent, szerettem volna egyedül lenni, úgysem akartam bonyolult utóvacsorát csinálni magamnak, csak abban reménykedtem, hogy Nutellát találok. Egy pillanatot vártam, majd belöktem az ajtót. Belépve úgy meglepődtem ,hogy nem egyedül vagyok, hogy még egy apró sikkantás is elhagyta a torkomat, pedig az egyáltalán nem szokásom. Aztán rájöttem, hogy az asztalnál ugyanaz a srác ül akivel már összefutottam nem is olyan rég a klubhelységben, így azért megnyugodtam egy kissé. Még egy aprócska mosoly megvillant a szám sarkában miközben köszöntem neki. Nem is értem mi van velem, nem igazán vagyok az a kedves, barátkozós típus, ráadásul a sráccal alig néhány szót váltottunk eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 5. 22:37 | Link

Kaelyn

Tagadhatatlan, hogy én vagyok a szendvics mágus. Egyszerűen ebben a szendvicsben minden annyira jó, hogy rendesen elhiszem magamról egy pillanatig, hogy rossz irányba indultam el a továbbtanulás tekintetében. Persze azt azért a negyedik falat környékén felfogom, hogy attól még, hogy jó szendvicset csinálok, még senki sem fog mesterszakács címet adni.
Éppen az ötödik falaton rágódok, amikor nyílik az ajtó. Remélem, hogy csak egy manó, és nem prefektus az, aki be akar jönni. Egyik se nyert, ezt egyből tudom, ahogy a rágó hajú lányt meglátom. Nagyon bátor, hogy ezzel a hajszínnel kint mert járni, mert például esélytelen az, hogy beleolvadjon a környezetébe. Péter Fanni ilyen még. Ráadásul ő még az a tipikus cukorlány is, aki még segítené is a büntető szerveket, hogy ránk találjanak.
- Helló!
Köszöntöm én is vigyorogva. Vicces, hogy mit ki nem tudok váltani a lányokból, pedig csak szendvicset eszek. Látna akkor, amikor házit írok, elolvadna, ahogy koncentrálok, és megjelenik néhány csíl a homlokomon tőle.
- Ezek szerint nem csak én nem tudok aludni.
Jegyzem meg nyugodtan, mikor már a falat teljesen lecsúszott, én pedig egy nagyobb korty kakaót is utána küldtem. Szerencsére nem prefektus, és elég magabiztosan jött be ide, így valószínűleg sem ők, sem tanárok nem mászkálnak ezen a szakaszon. Ennek igazán örülök. Magabiztosabban állok fel, mint amikor esélyes, hogy valaki rám nyit. Szeretem, ha az étkezést békésen, a magam tempójában tudom megejteni.
- Segítek.
A néhány lépés alatt megtörlöm a számat, a szalvétát gombóccá gyűrve dobom a kukába, majd intek, hogy kövessen, és bevezetem a csodakamrába, ahol szó szerint minden jóból fel van halmozva annyi, mintha a kajamennyországba csöppentünk volna.
- Mivel a manók nem rontják itt a levegőt, így van lehetőségünk bármit enni. Nyugodtan szolgáld ki magad, és szólj, ha valamit nem érsz el.
Ezekkel az intelmekkel engedem, hogy kutakodjon, én a magam részéről már legyártottam a ma esti menüt, így visszaséálok, és megint letelepszem a kis asztalkámhoz, hogy folytassam az evést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 5. 22:53 | Link

William

Sikeresen ideértem, anélkül, hogy bárki elkapott volna, de úgy látom ezzel nem csak én vagyok így.
-Hát igen, így jár aki kihagyja a vacsorát. Nem hagyja aludni a saját gyomra.-válaszolok a göndör hajú srácnak aki közben folytatja a szendvicse evését amiről be kell valljam nagyon jól néz ki és én pedig csak még éhesebb lettem a látványától. Valószínűleg érezte, hogy még idegen vagyok erre felé, mivel pár pillanattal később felállt és intett, hogy kövessem. Egy kamrába vezetett, ahová belépve szó szerint elállt a lélegzetem. Szerintem bármit is ennék itt mindent megtalálnék, annyi féle kaját láttam már első pillantásra is. A srác közben otthagyott én pedig még alaposabban körül tudtam nézni. Aztán pár perccel később meg is találtam amit kerestem. Egy nagy doboz nutella volt a polcon azonban akárhogy nyújtózkodtam, olyan magasan volt, hogy sehogy sem értem el. Kerestem még kalácsot is, majd kiszóltam a srácnak, mert nagyon szerettem volna nutellát enni.
-Tudnál segíteni egy kicsit? Nem érem el az életmentő nutellámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 6. 11:34 | Link

Kaelyn


Kicsit hümmögök arra, amit mond, de úgy igazán kimondani is ki kéne a dolgokat, így lenyelem az aktuális falatot, és felelek.
- Az kellemetlen tud lenni. Mondjuk én nem hagytam ki a vacsorát, de így is éhes maradtam.
Ez pedig nagyon kellemetlen érzés volt. Olyannyira, hogy fel kellett kelnem, és el kellett jönnöm ide, hogy egyed jól. Hát igen, az élet nagyon, de nagyon kegyetlen. Viszont sikeresen ideértem, nem kapott el senki, és van olyan kaja, amit enni akartam. Na igen, azért a kárpótlás is megvolt. Ráadásul olyan ember követett, akinek semmilyen joga nincs büntetni engem, ám ha lebukunk, akkor ugyanúgy szív ő is.
- Persze.
Az első szendvics végénél járok, már most is egy kicsit tele vagyok, de hősként megküzdök majd a kihívással. Felkelve visszasétálok hozzá, egy kis vigyorral arra, hogy a nutella életmentő. Nem vagyok az az édességes típus, de azt meg kell hagyni, hogy a nutella jó dolog, például a palacsintába. Egy röpke pillanatig átfut az agyamon, hogy mennyire ennék palacsintát, azonban ténylegesen nem fogok nekiállni csinálni. Azért az már biztos lebuktatna minket.
- Vele ellentétben én könnyedén leemelem a hatalmas üveget. Nem csoda, hogy ilyen magasan van, csak néha kapunk a jóból, még akkor is, ha a koszt kifejezetten ízletesnek mondható. Viszont sikerül simán levennem, így át is adom neki, nehogy itt összeessen nekem, ha már ekkora utat tett meg, ilyen veszélyes időpontban érte.
- Szívesen adok a szendvicsemből is. Én kezdek tele lenni, már csak egy felet tudok max megenni.
Azért ha nem vacsorázott, akkor tudom, hogy nem árt, ha eszik valami hétköznapibb, táplálóbb kaját is, nem csak nutellát. Viszont ez már az ő döntése, én nem szólhatok bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 6. 16:40 | Link

William

Odajött és simán levette nekem azt az üveg nutellát amit én sehogy sem értem el. Pedig én sem vagyok törpe növéső. Leültem vele szemben és nekiláttam megkenni a kalácsot nutellával, jó vastagon ahogyan szeretem. Közben a srác felajánlotta a szendvicse felét, amit szívesen el is fogadtam, mert ínycsiklandóan nézett ki.
-Köszi, szívesen megeszem. Feltéve ha nem mérgezted meg.-teszem hozzá mosolyogva, jelezve, hogy azért ezt nem gondoltam komolyan.
Így viszont úgy döntöttem, hogy először megeszem a szendvicset és utána a nutelláskalácsot, mint egy desszertet.
-Williamnak hívnak igaz? Remélem jól emlékszem.-szinte meg sem vártam a választ, már fel is tettem a következő kérdésemet amire már azóta kíváncsi vagyok, mióta bejöttem ide:-Nem kellene egyébként a manóknak itt lenni és reggelit csinálni vagy valami ilyesmi?
Miközben a válaszára vártam haraptam mégegyett a szendvicsből. Tényleg nagyon finom lett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 27. 20:56 | Link

Vér Lanetta

Alig tette be fél lábát az iskolába, máris munkával halmozzák el a tilosban mászkáló diákok, na, meg persze már ki is építette a besúgói hálózatát, hogy a rosszra érzékenyen reagáló szimatát kipótolja, ezáltal ezer füle és szeme van máris a kastélyban. Jobb jegyért páran hajlandók ilyenre, ő pedig csak végzi a dolgát, hogy ráncba szedje azokat, akik úgy érzik, hogy bármit megtehetnek. Eddig talán igaz is volt, de innentől, más Nap világít az égen. Felháborító, hogy amíg nem volt itt, hogy elkanászodott a diákság, de nem kell aggódni, végre itt van, kezébe veszi a dolgokat, és rendben lesz minden. Kémei jelentettek egy szörnyű esetet, valami Bagolyház volt benne, meg két név. A részletek nem érdekelték, csak az, hogy minden tett megkapja a maga jutalmát. Ő pedig lám, milyen áldozatkész, fáradhatatlan...és egyéb szuperlatívuszok, amiket hosszan sorolhatnánk. Zoltánunk, a nagy Hérosz, azonnal írt is a bűnösnek, hogy jelenjen meg a megjelölt helyen, különben irgum-burgum. Természetesen nem késik, különben honnan tudná, hogy a delikvens pontosan érkezik-e? Ha nem, az csak rontja az amúgy is siralmas helyzetét. Ellenőrizni fogja a kötelező talárt is, még egy lehetséges rossz pont, és ez csak két rovás a sok közül. Idő előtt már a Konyhában vár, a manókat odébb tessékeli a helyiség másik részébe, mielőtt rendel egy kávét, két extra habos, sós-karamellás süteménnyel. Nem kedvence az efféle nyalánkság, ez az egyetlen, amiért viszont rajong. Csak az utóbbi két évben szokott rá, míg lányát kísérgette turnéról, turnéra. Kavargatja a kávéját egyelőre, hogy kihűljön, mert forrón nem kedveli. Legszívesebben lehűttetné hőhűtő bűbájjal, de sok ideje van, ő pedig nem siet sehova. Hosszú óráknak néz elébe, kettesben a kis bűnössel, aki a konyhai óra szerint, ebben a pillanatban máris késik. Feltéve, ha az jól jár, ám Zoltán tudja ezt az érvet orvosolni, egyszerűen azzal, hogy ezt ő dönti el. Ütemesen csilingel a kanállal a porceláncsésze oldalán, szemei összeszűkülnek, ahogy a gyorsan mozgó mutatókat figyeli.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. szeptember 28. 00:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 27. 22:29 | Link

🍭

Szünet volt, a vizsgák - amikre méltóztatott beslattyogni, hogy ne ismételjen évet - már jó pár napja véget értek és aki csak tehette el is utazott a saját családjához, élvezni egy kicsit az iskolától távoli életet. Ő azonban addig nyújtotta a vidékre utazás időpontját, ameddig csak lehetett, mert tudta, hogy Egerben csak az unalmas bálok és savanyú arisztokrata élet fogja várni, amihez sem kedve, sem pedig ereje nem maradt. A szabadabb környezet után, még a legbutább kutya sem vágtatott vissza eszetlenül a kennelébe, farkát csóválva.
Csakhogy arra még ő sem számított, hogy itt, a falak mögött sem fogják majd pihenni hagyni az embert. A levél meglepte, szerette ő a tanár urat, félreértés ne essék, de nem akkor, amikor éppen az ágyában hortyoghatott is volna helyette.
A találkozó időpontja lehetetlen órában volt, így nem is csoda, hogy a lányka szépen el is aludt és csak késve kezdett felöltözni és megindulni a konyha irányába. De ha valaki siet, annak mindig megvolt az ára, hisz olyankor mindig sokkal feledékenyebbé, már-már szenilisé válik az ember és nem volt másképp Lanettával sem. Futva tette meg az konyha és szobája közti meglehetősen távoli utat, közben magára rángatva talárját, de fordítva, és inge gombolását is már csak odakinn tudta befejezni, melynek köszönhetően középtájtól kezdve csinosan félre is lett gombolva a hófehér darab. Cipellőit véletlenségből az ágyán hagyta, így az egész folyosó a  harisnyába bújtatott talpacskáitól volt hangos, ahogy nem kímélve őket csattogott végig egyikről a másikra. Nyakkendője bár a nyakában volt, még megkötésre várt, pálcája rögtönzött kontyának volt díszes és illatos hajtűje.
- Elnézést a késésért. - az ajtó hangos kattanással tárult ki előtte és meg sem állt, míg az oldalsó falhoz nem csapódott, leverve a vakolatot.
Gyorsan kifújta magát, néhány pillanatra megpihent, mert hát idáig úgy vágtatott, mint a fehér paripa a szőke hercege alatt, majd mikor tekintete találkozott az uraságéval kihúzta magát, kifésült egy kósza tincset kerek arcocskájából és megindult felé, remélve, hogy csak egy könnyed beszélgetést óhajtott a másik lezavarni, nem pedig büntetőmunkára hívta ide a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 28. 01:12 | Link

Vér Lanetta

Kis híján már a kávéjába szürcsölne, mikor kivágódik az ajtó, és belép rajta a lány, akire eddig várt. Jól ismerte, arcokat nem felejt, legfeljebb neveket, azt is azért, mert meg sem jegyzi őket, csak a fontosakat. Lanetta, az emlékeiben a kacsákhoz kötődik, az már nem rémlik neki, hogy miért, az igen, hogy már tanította, valamint, hogy akkor nem volt probléma vele. Sajnálkozik egy keveset ezen, hiszen mindig kiábrándító, hogy ahogy nőnek a gyerekek, úgy válnak egyre inkább bűnözőkké, ha nem figyel rájuk senki. Nem időzik sokat ezeken a gondolatokon, mert egészen más köti le a figyelmét. A falról lepattanó vakolatdarab, mely az egyik sütin landol, az eridonos hiányos öltözete...a bejövetel, a késés....komolyabb a baj, mint gondolta. Rendesen végigméri a lányt, míg tekintete meg nem áll a harisnyás lábakon. Az, hogy éjjel 11 óra van, még nem ok arra, hogy félig felöltözve jelenjen meg valaki a büntetőmunkáján. Már-már azt hiszi, valaki tréfát űz vele, és az egész, amit maga előtt lát csak illúzió, nincs köze a valósághoz, de ahogy jobban a dolog mögé néz, tudja, hogy szó sincs mágiáról, tényleg ennyire csapnivaló a diákerkölcs. Az éjjeli időpontra is létezik érv: most ér csak rá, a dolog pedig nem várhatott holnapig. A sokkterápiás belépő hatására csak nehezen találja a szavakat, de aztán magához tér lassan.
- Miután még nem érkezett meg, a késés sem realizálódott. Emiatt csak akkor szabadkozzon, ha tényleg itt van. - A vakolatdarabot óvatosan leveszi a hab tetejéről, a kiskanállal gondosan lekapargatja róla a rátapadt édességet, de ott hagyja az asztalon. Nem siet túlságosan a bővebb magyarázattal, hisz tudjuk, ráér, rengeteg az idő, hosszú még az éjszaka. Mikor a csend már élessé válik, akkor szólal meg ismét.
- Mint mondtam, még nem érkezett meg, mivel ez a bejövetel rosszul sikerült. Kezdje újra! Menjen ki, öltözzön fel rendesen, vegyen fel cipőt, gondolom nem akar órákon át, mezítláb ácsorogni a hideg kövön. Még megfázik nekem. - Ó, a kis jóakaratú gondoskodó! Hát lehet ezt száraz szemekkel megállni? Nehezen, pedig még nem fejezte be. Feláll, az ajtóhoz sétál és folytatja.
- Közben gondolkozzon el azon, miért rendeltem büntetőmunkára, aztán, ha mindezzel megvan, jöjjön be illedelmesen, ahogy egy úrilányhoz illik és álljon elő nekem a válasszal! Igyekezzen, mert minden perc késés, tíz perccel hosszabbítja meg a velem való beszélgetést, ami már alapból sem rövid. - Int a fejével a kijárat irányába, miszerint befejezte, Lanetta távozhat. Ha megteszi, becsukja mögötte az ajtót, visszaül a helyére, aztán végre nekilát a jól kihűlt kávéjának. Reméli másodjára sikerül a lánynak a bonyolult mutatvány, bejönni egy ajtón. Ha nem, akkor próbálkozhat újra és újra. Zoltán makacs jószág, tanárnak meg pláne. Nála kötelező a tananyag megtanulása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 29. 00:01 | Link

🍭


A válaszra megtorpant és hatalmas, elkerekedett szemekkel pislogott rá a tanár úrra. Nem értette szavait, elvégre teljes életnagyságában állott a férfi előtt és bár lehet, hogy a lányt az égiek nem áldották meg fél méteres lábszárakkal, azért mégiscsak túlzásnak vélte láthatatlannak titulálni magát emiatt.
Már épp szabadkozni akart, hogy márpedig itt van, és amíg itt van, nem késhet, mert miért is késhetne valaki, miközben megérkezett már, mikor kérdés nélkül is megkapta a választ.
Kezdje újra? Hitetlenkedve nézett az ajtóra, ami azóta sem csukta be magát a lány után, nem értette, mi kifogásolnivaló volt abban, ahogy bejött, elvégre bejönni bejött, a helyiségben volt, mi mást várt volna el tőle a tisztelt úr, ha nem azt, hogy átlépje a küszöböt. Talán egy kicsit erősre sikerült a kinyitás, de a kastély amúgy is olyan öreg mint a világ, a falakról már ha megfújja az ember, akkor is vödörszámra hullik a vakolat, bár legtöbbször nem valakinek a süteménye közepébe.
A ruháját sem érette először, hiszen olyan csinosan öltözött fel, mint aki különórára iparkodott éppenséggel, húzott ő talárt, meg inget, szoknyát is, kevés gyűrődéssel és bár cipő valóban nem volt a lábán, úgy rémlett Lanettának, hogy néhány pillanata még a kezei között szorongatta azt az új pár őszi mokaszinját, amit a városban vásárolt a nyár végén.
De a keze üres volt, a gombolás félre csúszott, a talár varrása mindenhol az egekbe nyújtózkodott és a bélése is kifelé volt.
Bizonytalanul kezdett hátrálni, mikor Várkonyi feléje indult lassú léptekkel, de még mindig csak hitetlenkedve meredt a férfira.
- N...na de tanár úr... - ajkai szóra nyíltak, kérdőre szándékozták vonni parancsolójukat, de egy hitetlenkedő, nyúzott félmondatnál többre nem futotta.
- E..ezt nem mondhatja komolyan...Szobám a kastély másik végében van... m-mire visszamennék oda és aztán újra lemásznék a konyháig egy bő tíz, sőt tizenhárom percbe is beletelik majd. - hebegett, habogott, a szavakat alig találta a leány.
Talán csak a megszeppenés számlájára volt róható, hogy nem kezdett morogni mindaddig, míg orra előtt nem csattant az ajtó. Néhány pillanatig csak állt odakinn, hatalmasokat pislogott és csupán szép lassan tért magához, mintha hosszú álomból keltegetné éppen a hajnal.
Összehúzta szemöldökét, hangosan fújt egyet, dobbantott lábával és kiöltötte nyelvét a konyhaajtóra, mintha azzal a gesztussal minimálisan visszaadhatta volna, az őt érő sértést.
De nem volt mit tennie, csak visszasétált a szobájába, ahol megtalálta lábbeliét, megigazította inge gombjait és talárját is visszafordította. Egyedül nyakkendőjével nem tett semmit, gondolva, hogy azért mégiscsak van egy határa a dolgoknak.
Lefelé aztán már nem futott, sietős léptekkel szelte át a távot, de határozottan nem rohant annyira, mint legelső alkalommal. Várjon csak, ha ilyen csúnyán visszaküldte őt, csak mert nem volt rajta cipő.
Az ajtónál megállva kihúzta magát, határozottan koppintott hármat, mielőtt lenyomta volna a kilincset és belibbent volna a résen, bájos mosollyal üdvözölve a benn váró Várkonyit.
- Kellemes estét a tanerőnek - csiripelte, miközben egy apró pukedlit is megengedett magának, inkább csipkelődésből, mint valódi tiszteletből. Azt előbb ki kellett vívni nála.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. szeptember 29. 00:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 29. 19:50 | Link

Kaelyn

- A mérgezés nem az én műfajom.
Jegyzem meg egy bujkáló mosollyal. Igaz azon eddig nem gondolkoztam, hogy mégis miként intéznék el valakit, ha el kellene. Az biztos, hogy nem a mérgezés lenne ugyanakkor, amit tennék, mert a lassú és a gyors mérgeknél is szenved az áldozat, és a vége undorító, én meg szeretem, ha a dolgok szép simán lezajlanak. Óóó te jó ég! Gondolatban megrázom a fejem. Mikor lettem én ennyire elvadult? Régebben ez nagyon távol állt tőlem, most pedig a hónapban már másodszorra gondolok bele abba, hogy valakinek kellemetlenséget okozzak, ráadásul ez most a halála. Nem kellemes.
Ahelyett, hogy aggodalmaimat megosztanám a lánnyal, vágom ketté a szendvicset, és a nagyobb felét egy másik tányérra átpakolva tolom a lány elé. Én már ettem egy nagyot, ő pedig jó lenne, ha enne valami táplálót is, nem csak nutellát.
- Igen, Williamnek, te pedig...öhm… Kaetlyn?
Vagy valami ilyesmi. Nem feltétlenül vagyok benne biztos, hogy a „Kétlin” jó válasz volt, de közel állhat a valósághoz. Legalábbis így belegondolva. Az extra kinézetű embereket meg szoktam jegyezni magamnak, bár fogalmam sincs, hogy miért.
- Elméletileg de. Mindig van itt legalább öt manó, de inkább egy egész sereg. Én is csodálkoztam. Először azt hittem, valami csapda, de már jó ideje itt vagyok, és semmi.
Egy kicsit még a vállam is megvonom, bár be kell vallanom, hogy azért odabent zavar a dolog, de ilyen aggodalmakról sem szoktam beszámolót tartani.
- Mi a jó a nutellában?
Kérdezem inkább. Én nem vagyok az az édességkedvelő arc, de például a húgaim igazán sokszor fogyasztják. Biztos valami különleges hatással van a lányokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 29. 21:04 | Link

Vér Lanetta


Némi halovány ellenkezést ugyan kivált a lányból az ellentmondást nem tűrő parancs, azonban nincs más lehetősége, ha még azon az éjjelen aludni is akar. Várkonyi halálosan komolyan gondolja, hogy addig nem engedi el, míg le nem telik az az idő, ami a hosszabbításokkal együtt összejön majd. Miután az eridonos után becsukódik az ajtó, a tanár úr egyedül marad a gondolataival, mert idő közben a manók is elszállingóztak. Csak egy-két apróság lézeng, takarítgatnak vagy a holnapi reggelihez készülnek elő. Várkonyi felhajtja a maradék kávéját, és hozzálát a süteményhez, amelyik falas lett. Takarékos ember, nem dob ki semmit. Azt vallja, hogy tilos pazarolni, legyen az idő, tehetség vagy étel. Néha felpillant az órára, számolja a perceket, mert minél több telik el, annál hosszabb az ébren töltött éjszakájuk. Már a tizenötödik percben járnak, mikor befut Lanetta. Tény és való, hogy ezúttal a fal ép marad, úgy, ahogy fel is öltözött, a pukedli meg kimondottan aranyos. De nem Várkonyinak. Ugyan először megtapsolja a lány mutatványát, de szavaiban gúny bujkál, mikor megjegyzi.
- Ezzel felléphetne valami varietében. Ennyi volt, vagy lesz ráadás is? -
Feláll az asztal mellől, szeme megakad a lógó nyakkendőn, meg a kontytűnek használt varázspálcán. Egészen elé ér, aztán kinyújtja karjait, mindkettőt egyszerre. A következő pillanatban pedig már mindkét kipécézett darab a kezébe vándorol. Baljában a nyakkendő, jobbjában a pálca, kisvártatva eltűnik valahol a zsebében.
- Kérem, hogy az elsős Bájitaltan tananyagból írja ki a főneveket, egytől-egyig és bagolyban juttassa el hozzám! Azután két hétig, minden nap, tanítás után, egy általam megnevezett prefektus felügyeletében kitakarítja a Bagolyházat. Ha letelt az idő, a két elkobzott tárgyat visszakérheti a házvezetőjétől, addig nem akarom látni. És most elmehet! Szép álmokat! - Nem így tervezte ezt az egészet, de rugalmasan módosított a terveken, így ha a lánynak nincs hozzá tennivalója, kilép az ajtón és elindul a szobája felé, miután a másik süteményt, pazarlás ide vagy oda, a szemétbe dobja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 29. 22:21 | Link

🍭


No hát harci dísze immáron teljesen, vagy legalábbis nagy részben kifogásolhatatlan állapotban volt és belépője is olyan pazarra sikeredett, hogy a tanár úr még meg is tapsolta.
A gúnyt nem vette magára, kaján vigyorral vont vállat és lehunyt szemmel kezdett affektálni, incselkedni a férfival.
- Ami azt illeti, akár kézen is állok önnek, ha ragaszkodik hozzá és ráadást szeretne, de tudok táncolni, énekelni sőt, zongora tehetségem is kiemelkedő, amennyiben a boci boci tarkát kell eljátsza.... - mikor kitárta pilláit és maga előtt látta a fölé tornyosuló Várkonyit elállt a lélegzete, még csak nem is hallotta, hogy felállt volna a székéből, a következő pillanatban pedig már csak arra lett figyelmes, hogy hullámos, arany tincsei beterítik vállát és játékosan hullámoznak karjai és dereka körül. -ni. - ennyi jött ki torkán, ez is halkan, elhalóan.
A büntetést elkerekedett szemekkel, bambán hallgatja végig. Száját eltátva, álla majdhogynem a hideg csempéken koppant.
- nem... - nyögött fel, csendesen, hogy talán még a tanár úrnak is hegyeznie kellett a fülét ahhoz, hogy kivegye a csendben az ellenkezést.
- Nem! - az férfi és a kijárat közé állt, hátát szorosan hozzápréselve a szálkás fához. -Nem! Ezt nem fogadom el! - felemelte a hangját, de inkább kétségbeesetten csengett mintsem direkt sértésnek vagy támadásnak Várkonyi felé. - Emlékszik mit mondott mikor kizavart?  "Közben gondolkozzon el azon, miért rendeltem büntetőmunkára, aztán, ha mindezzel megvan (...) álljon elő nekem a válasszal!" Meg se hallgatott, pedig itt vagyok, maga előtt, a válaszommal - megremegett a hangja, így fél pillanatra ajkába harapott, mielőtt folytatta volna, mindvégig a férfira meredve, csillogó, szenvedélyesen izzó kék szempárral.
- Hogy miért vagyok itt? Mert ×××× Május 13-án 23:35 perckor Ardai Kolost, egy rellonos, negyedikes diákot bezártam a Bagolyházba. De azt nem kérdezte meg miért tettem. Pedig volt indokom, igenis volt!
Kolost szerettem! Nem most, még gyermek voltam, kislány és ő volt életem első, nagy szerelme, aztán csak úgy eltűnt. Sem szót, sem írást nem hagyott maga után. Azt hittem baja esett, hogy megsebesült vagy meghalt...
- megállt, végighúzva arcán felkarját. Nem sírt, csak a szemén át izzadt és azt sem látványosan, inkább kipirult arca volt feltűnő, mintsem az a pár cseppecske.
- Sok időbe telt, mire felfogtam, hogy csak lelépett...összetörte a szívem, aztán volt bátorsága idetolni a képét és még csak bocsánatot sem kért. A képembe vigyorgott és közben elfelejtette arcom és nevem és lényem és mindent! - kiegyenesedett, felszegte állát, büszkén és halványan elmosolyodott.
- Nem arról van szó, hogy sajnáltatni akarom magam, kérem ne vegye annak, de állítom, mindent, amit tettem azzal a kölyökkel megérdemelt, mint régóta törlesztésre váró kölcsönt. A felelősséget pedig, amit ezért a tettemért kapni fogok természetesen vállalom. Nem vagyok becstelen sem gyáva, hogy elfussak előle, vagy hisztis gyermek módjára megpróbáljak mézes-mázas szavakkal kibújni alóla. Csakhogy lábam abba az átkozott helyiségbe még egyszer nem teszem be. Rójon rám más feladatot, adjon durvábbat, hosszabbat, kegyetlenebbet vagy csináljon velem amit csak akar, de nem megyek oda. - remegett egész testében, ahogy a hevesség lassan kezdett távozni csontjaiból és lüktető ereiből. A kirohanása nem ellenség volt, hanem kérelem vagy rimánkodás, megalázkodott könyörgés.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. szeptember 30. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 30. 00:31 | Link

Vér Lanetta

Minden, ami történt abban a kicsit több, mint fél órában, a teljes véletlen műve lehetett, és bár Várkonyi ebben a pillanatban is megpróbál uralkodni rajta, nem mindig jár sikerrel. A lány viselkedése, ha nem ő lenne a szenvedő alanya, még valahol mélyen mulattatná is, de így inkább csalódott. Ezen kívül még egy erőteljes érzés talált hatalmat felette, az, hogy megőrizze a méltóságát, mert az eridonos, házához hűen, nem veszi kellően komolyan a szituációt. Az, hogy idekérette, vagyis inkább rendelte,...nos vitatkozhatunk róla, mennyire volt jogos vagy mennyire nem, hiszen akkor még a suliban sem volt. Ha viszont azt nézzük, hogy a bűn nem avult még el, akkor nem róhatunk fel a tanerőnek semmit. Zoltánt különben sem érdekelnek ilyen apróságok, de a szabálytalanságok felbőszítik. Ő benne nincs harag, nem utálja ezért a főnixet, csak meg kell kapnia, ami jár. Ki kell egyenlíteni a mérleg két oldalát, az adok-kapok harmóniáját vissza kell állítani. Ez nála valami bevésődés, mint a kiscsirkéknél, amik ahhoz kötődnek, amit először meglátnak, legyen az akár egy oroszlán vagy róka, sőt akár tárgy. A végső szó kimondása után, a kilincsért nyúl. El is hagyná a helyiséget, ha legnagyobb meglepetésére nem állná útját a lány. Tudni kell róla, hogy általában ragaszkodik a kimondott szavaihoz, nem szokta megmásítani az ígéreteit, most sem teszi meg, így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy Lanetta mit mond. Az már kicsit jobban nyom latba, ahogyan mondja. Csak ez az, ami arra készteti, hogy az asztal sarkáig hátráljon, leüljön a szélére, és csendben hallgassa végig. Nem hatják meg a könnyek sem, sem a másik érzelmi kitörése. Messze van attól, hogy az ilyen cunamik elragadják lelke hajóját, meg sem engedheti magának a mágiája miatt sem, hogy átengedje az irányítást bárkinek és bárminek. Végighallgatja Lanettát, míg az ki nem fogy a szavakból. Egy darabig vágható a csend a helyiségben, a manók is leállnak az uborka szeletelésével, a légy zümmögését is lehetne hallani, ha lenne. Ebbe a csendbe hatol be Várkonyi szokatlanul barátságos hangja.
- Rendben, megértettem mindent. Nem mintha sokat változtatna bármin is. Mielőtt azonban tovább beszélnék, mosd meg az arcod a csapnál, igyál egy kis vizet és csak akkor gyere vissza, ha teljesen lehiggadtál. - Remélhetőleg a lány megteszi, amit a tanerő kér, az pedig türelmesen vár, míg a másik valamilyen módon nem jelzi, hogy kész a folytatásra. Akkor Várkonyi ismét beszélni kezd, ugyanazon a barátságosnak mondható, már-már szelíd hangon, amit csak ünnepnapokon vesz elő.
- A büntetést nem Ardaiért kaptad. Azért más járt volna, de annak már annyi. Ami pedig a kérésedet illeti....Nem tudok ennél durvábbat és kegyetlenebbet adni, mert ez ezek szerint annyira brutális lett, hogy nem is akarod megcsinálni. Nos, nem szoktam megváltoztatni a döntésemet, de...egy könnyítést adhatok, ám ennek ára van és erre az árra, magadtól kell rájönnöd. Ha nem sikerül...minden marad a régiben. Kegyetlen vagyok és következetes. Ismersz. - Ennyi és nem több. Ezután egyetlen szó sem hagyja el a száját, de a belső feszültség most először kiütközik az arcán. Hihetnénk, hogy haragszik, vagy mérges, igazából csak kíváncsi, mire jut a lány a feladattal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 30. 22:44 | Link

🍭


A pánikszerű hadarás után, mely a büntetése megváltoztatásának érdekében tört ki belőle hatalmas levegőt vett és ajkait beharapva várta az ítéletet. Nagyon nem akarta oda betenni a lábát és valószínűleg ha még arra kötelezné sem menne el a kijelölt időpontokban, de az roppantul veszélyes volna, hisz az iskola felsőbb rangjában lévő személynek mondana nemet, aminek következményeivel már nem szívesen számolna, pláne, hogy az előtte álló férfi nem vajszívűségéről volt hírhedt.
A barátságos hangsúly valamelyest megnyugtatta Lalát, úgy érezte az a hatalmas vész, ami a Bagolyház szóval a vállára telepedett lassacskán felszállingózott és újra fellélegezhet majd.
Azon pedig, hogy fél órán belül másodjára kergették ki a helyiségből, már meg sem lepődött és ha jobb hangulatban lett volna, még azon is elmélázott volna a közeli, női mosdóba vezető csendes úton, hogy vajon sikerült-e rekordot döntenie vagy valakit még ennél többször is kizavartak akkora időintervallumon belül. Talán utána kéne néznie, hátha kap egy csinos helyecskét valamelyik rekordos könyvecskében.
Azonban mivel inkább azon izgult, hogy mi lesz büntetése, végül csukott szájjal biccentett és elhagyta a helyiséget, megmosta arcát és addig bámulta magát a párától pettyes tükörben, míg elég fehérnek nem látta bőrét ahhoz, hogy újra Várkonyi színe elé járulhasson.
Megérkezve óvatosan besuhan az ajtó apró résén, melyet kifelé menet hagyott és hátratett kezekkel, immáron sokkal alázatosabban állt meg a tanerő előtt, némán, de egyértelműen felkészülve.
- Nem? - a válaszon meglepődött, hiszen biztos volt abban, hogy amiatt a nyenyerefejű miatt ácsorgott tizenkettő tájékán a konyhában, a szünet kellős közepén.
- Kérem szépen, bármilyen árat megfizetek! - nem feltétlen értette a célzást, de ez nem tántorította el attól, hogy az első lehetőségen, ami vele szembe jött kapva kapjon.
- Ezentúl jó leszek és...és a szabályokat is be fogom tartani. - nem tudta, mit ígérjen még, hisz egy eridonosnak már a keretek között maradás is nagy és súlyos tehernek bizonyult, hatalmas áldozatnak, ami alatt néhányan úgy roppantak össze, mint elefánt alatt az üveg, de ha Várkonyi valamiféle nemtetszését kifejező grimaszt vágott, még erre is rá tudott kontrázni, ha nagyon akart és szükségessé vállt, hisz pontosan tudta, milyen a tanár úr. Bár tavalyi a közös-kellemes órák elmaradtak, elsősként azért mégiscsak bejárt az órákra és látta őt a felelések alatt, szigorú arccal hallgatni a diákot és aztán keményen de igazságosan elbírálni a feleletet, és a dolgozatok közben is megfigyelte, mikor pásztázó tekintettel szelte át Várkonyi a padok közötti szűk folyosót. Jelen volt, mint csendes szemtanú, aki nem sokszor emelte magasba kezét, hátul ült, jegyzeteibe tollas, sárga gombócokat rajzolt de azért mégiscsak fél szeme ott volt ahol kellett és mindig figyelt.
Ebből kiindulva pedig igyekezett úgy viselkedni és olyan szavakat mondani, amikkel nem húzhatta ki újra a gyufát, hanem inkább szépen lassan visszacsúsztatta a skatulyába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 1. 18:24 | Link

Vér Lanetta

Míg a lányra várakozik, fáradtan behunyja szemeit. Csak akkor engedi el magát, mikor látszhat rajta, hogy emberből van, ha senki nincs a közelben, különben a tekintélye forogna kockán, és azt nem élné túl, épp ezért elő nem fordulhatna. Bár csap a konyhában is van, eltekintve a funkciótól abból is ugyanúgy víz folyik, ám, ha az eridonos magányra vágyik, legyen úgy. Egy szóval sem mondta, hogy vonuljon ki a folyosóra, sőt meg is lepődött, mikor sietve elhagyta a helyiséget. Biztos abban, hogy viszontlátja még a mai éjjel folyamán, de az jó kérdés, hogy meddig tart nála, míg lehiggad. Az is biztos, hogy pálca és nyakkendő nélkül nehézségei lesznek majd, ha elindul a tanítás, de ez a semmiség Zoltánt nem izgatja egy cseppet sem. Mikor a főnix lány visszasomfordál az ajtónyíláson, már nyitva a szeme, semmi nem látszik az előbbi fáradtságból. Az éjszaka, neki is éjszaka, bár kevés alvásra van szüksége.
Miután meggyőződött óla, hogy valóban lenyugodott kicsit az aktív vulkáni tevékenység a lányban, kijátssza az együttérzés kártyát, amiről sejthetjük, hogy mit jelenthet Várkonyinál. Egy tőmondatban kifejetve, nem sokat. Az ár, amit kér érte, biztosan drága lesz, úgyhogy Lanetta bármit mond, 20-ra húz lapot. És lőn világosság. Várkonyi tényleg nincs elragadtatva a választól.
- Nem, a büntetés nem lett volna ennyire szigorú, ha csak azt a csínyt veszem alapul, de te sajnos rápakoltál még egy féltucat lapáttal. - Valójában egy izgalmas órát tervezett tartani a konyhában. Azon volt, hogy elsősorban jól érezzék magukat, csak a kötelező jelleg rontotta volna az élményt, na meg a késő esti időpont. jó fej akart lenni, de nem firtassuk, mert úgysem vallja be soha. A kemény álarc, amit magára aggat és nem vesz le soha, csak a szigorú önkontroll terméke. Ha valaki közel tud kerülni hozzá, más arcát is megismerheti, ám azok kevesen vannak.
- A szabályokat eleve kötelességed betartani, ezzel nem szereztél jó pontot. - Közelebb hajol a lány arcához, mielőtt érdeklődve megkérdezi.
- Ez azt jelenti, hogy elfogadod a büntetést, amit kiszabtam? Az írásbelit reggel hatig kérem! - Igen, ebből már sejthető, hogy Lanettta nem találta ki, mi az ára a könnyítésnek, bár sokra nem ment volna vele, hisz Várkonyi megmondta, nem vonja vissza, nem másítja meg, vagyis a Bagolyház takarítása nem marad el. Legyen a válasz bármi, a férfi kontráz, az összes ütőlap a birtokában van, a lány sorsa pedig a markában.
- Vannak módszereim arra, hogy bárhol úgy érezd magad, mintha a bagolyházban lennél, de talán nem lenne legális, az állásom is veszélybe kerülne, úgyhogy arra ne kényszeríts! - Egy eridonosnál az ember soha nem tudhatja, mit lép még egy sakk-matt után. Felborítja a táblát, vagy suttyomban új bábukat helyez a játéktérbe, ezért Zoltán még nem érzi, hogy zsebében a győzelem, de abban biztos, hogy nem veszíthet játszmát.
- Akkor hát holnap, ebéd után 15 perccel várlak a Bagolyháznál. Vita nincs. - Hogy bizonyítsa is, komolyan gondolja, a következő másodperc már a folyosón találja.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 1. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. október 1. 23:25 | Link

William

Tényleg nem is gondoltam komolyan, hogy megmérgezte volna a szendvicseket, bár ez gondolom a mosolyomból kiderült. Sőt igazából kedveltem is a srácot, nagyon rendesnek tűnt, plusz nem utolsósorban jól is nézett ki. Az sem igazán zavart, hogy idősebb nálam, de azért még ezeket a gondolatokat nem terveztem egyenlőre megosztani vele. Majd esetleg később, ha úgy alakulnak az események.
 -Nem Kaetlyn, csak simán Kaelyn. 'K' nélkül. De egyébként a barátaim csak Kaenek szólítanak. Esetleg neked is megengedem, hogy így szólíts-feleltem kihívó mosollyal a srácnak. Belül azért tényleg nagyon szerettem volna, ha így szólítana. Őszintén szólva amúgy sem szokott sok ember Kaenek szólítani, csak akiket tényleg a barátaimnak tartok, gondoltam magamban.
Williamtől közben megtudtam, hogy nem én voltam az egyetlen, aki aggódott a manók hiánya miatt.
 -Én azért még mindig tartok tőle egy kicsit, hogy megjelenik itt egy prefi, vagy egy tanár és lefülel minket. Nemtudom pontosan mennyi az idő, de azért benne vagyunk az éjszakában az biztos. De közben szerintem nem olyan rossz itt manók nélkül, legalább nyugalom van. Ja és így ehetek nutellát.
Már éppen végeztem a szendvicsével és alig vártam, hogy végre hozzákezhessek a nutellához is amikor William feltette az élet egyik a legfurább és legértelmetlenebb kérdését. Mégis mi lenne jó a nutellában. Minden. Hát, hogy lehet egyáltalán ilyet kérdezni. Ezt persze ki is mondtam, hogy ő is hallja.
 -Najó kifejtem egy kicsit bővebben is, mert látom, nagyon érdekel ez a téma-mondtam mosolyogva.-Kérlekszépen, ha most minden okot felsorolnék, hogy mi a jó a nutellában, akkor reggel is itt ülnénk, úgyhogy inkább most csak a legfontosabbakat mondom el. Az első, hogy csokis és mogyorós. A csoki pedig finom, a mogyoró is finom. Együtt pedig tökéletesek. Főleg ha ilyen krémes valami az egyvelegük. Sőt gondoloma sok cukor miatt is de engem felpörget. Ja meg egézségtelen. Nemtudom néha szeretek egézségtelen kajákat enni. Tiszta lázadónak érzem magam tőle. Pedig amúgy edzek rendszeresen és odafigyelek arra, hogy ne hízzak el, de azért mégis na. Jólesik.
Miközben mindezt elmeséltem, teljes beleéléssel, pont megkentem a kalácsot is a nutellával. Igaz a nutella konkrétan vastagabb lett rajta, mint a kalács, de sebaj, akkor most kalácsos nutellát fogok enni, gondoltam magamban.
 -De tényleg te amúgy nem szereted a nutellát vagy mi? Mert ha nem akkor majd én megszerettetem veled.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 2. 00:16 | Link

🍭


Dermedten hallgatta a büntetés valódi okát, megszokta, hogy szemtelen és, hogy ezt általában elnézték neki, így most hatalmas meglepetésként érte, amiért viselkedése miatt annyi mindent ellökött magától és a férfi keménységét is maga vívta ki saját feje ellen. Elvörösödött a felismeréstől, de túl büszke volt ahhoz, hogy bocsánatot kérjen érte. Nem tehetett róla, hogy ekkora egy bohóc volt, ha éppen úgy hozta a sors, az eridonosok nem komoly lények, pörögnek, hiperaktívak és hatalmas szájuk van, még nagyobb, fecsegést, csacsogást és butaságokat tökéletesen kielégítő szókinccsel.
- A szabályokat csak a levitások tartják be! És mint nem kék, ez nagy ígéret! - tájékoztatta a lány felháborodottan a Tanár urat, hiszen mindenki lépten-nyomon áthágta és a semmibe tiporta azokat a nyenyere korlátokat, amiket az iskola vezetősége felállított. Mindenki ment a saját feje után, csak néhányan úgy tűnt jobban el tudták tusolni ügyeiket, mint az itt ácsorgó főnix.
A hirtelen közeledéstől megszeppenve húzza kissé hátra nyakát, máris nem volt olyan bátor mint néhány pillanata, bár valószínű visszatért volna buzgó kitartása az elhalasztani kívánt feladat iránt, ha nem realizálta volna szinte azonnal, hogy saját magát csalta csapdába. Tátogva próbált valamit reagálni rá, de a szavak nem hagyták el ajkai szélét, még csak nyelvére sem akartak felmászni, megtelepedtek torkában, hatalmas gombócba sűrűsödve, lassacskán fojtogatva őt.
Azzal, hogy valószínűleg egész éjszaka nem fog aludni a feladat miatt, meg tudott birkózni, második szerelme Dai után az ágya volt ugyan, és valószínűleg sokat fog csuklani Várkonyi az este folyamán, de a munka az asztalon lesz az idő lejárta előtt, ebben egészen biztos volt. Csakhogy a célzás nem csupán erre az egyre volt érvényes, ezt mindketten tudták, kimondatlanul is.
Különösebben nem rémült meg a burkolt fenyegetéstől, sőt, talán más körülmények között makacs és kihívó tekintet lett volna a válasz egy ilyen beszédre, elvégre mit számított neki, hogy a valóságban vagy a képzeletében érezte magát a Bagolyház markaiban, mindkettő egyaránt borzalmasnak tűnt, és pontosan ez volt az az indok, amiért nem akarta tekintetével kihívni maga ellen a tanerőt. Nem akarta tovább ingerelni, hergelni, mert valahogy az ilyen intézményekben mindig a diákok jártak rosszul és nem fordítva.
Mire észhez tért már csak a férfi után maradt felkavart levegő simogatta arcát és libbentette meg szőke tincseit.
- Ne! Tanár úr! Kérem! Sajnálom! Bocsásson meg! - kétségbeesetten iramodott utána, úgy érezte mérgező köd vette körül, emlékek tüdőt törő mérge. Meg kellett akadályoznia, hogy visszakényszerítsék oda, ki kellett törnie a fátyolos sötétségből.
Csakhogy valami az útját állta, méghozzá a muglik legnagyobb és legádázabb ellensége, az ajtóküszöb. Lanetta nem lépett elég nagyot és a másodperc tört része alatt elnyúlt a padlón, miközben az egész folyosót kísértetként bejárta egy rosszul hangzó reccsenés zöreje.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. október 2. 00:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 2. 10:00 | Link

Vér Lanetta

Várkonyi tanár úr és tanítványa a legnagyobb egységben, remekül művelik a kommunikáció tudományát, ám mintha nem egy témáról folyna a csevej, vagy legalábbis egyikőjüket sem érdekli, hogy a másik mit mond. Érdekeik ellentmondanak egymásnak, mivel Várkonyi a büntetést akarja hatályba helyezni, Lanetta pedig a megúszásra játszik. Úgy látszik a tanárnak jobbak az esélyei, és a lányt semmi nem menti meg. Rövidre zárja a vitát egy kurta utasítással, majd ott hagyja az elképedt eridonost főni a saját levében, mert egy konyhában, mit is tehetne mást? Ugyan eléri még hallószerveit a lány kétségbeesett bocsánatkérése, ám lepereg róla, mint varangyról a vízicsiga, csak rohan tovább, hogy a hosszúra nyúlt napot egy kiadós alvással koronázza meg. Nem jut azonban túl messzire, mert tompa puffanás, majd egy halk reccs megtöri lendületét. Tesz még pár bizonytalan lépést, miközben hatodik érzéke figyelmezteti: Ne állj meg! Nem hallottál semmit. Jobb, ha tovább mész, majd a manók megoldják. Ne állj meg te szerencsétlen, neee, ne fordulj vissza! Késő. Belső hangja méltatlankodva elhallgat, közölve vele, hogy ha már ennyire okos és önfejű, akkor oldja meg maga a kérdést, ő némasági fogadalmat tesz ezentúl. Ó, hogy azt a megzápult sárkánytojását rúgta volna meg egy megvadult thesztrál! Miért nem futott kicsit gyorsabban? Ha előbb a lépcsőfordulóba ér, ott már nem hallotta volna meg a végzetes hangot, mely egyértelműen jelzi, miszerint a menetrend szerinti ágyat lekéste. És mindennek ez a kis bestia az oka. Hiába dúl-fúl most már, a kötelességtudata nem engedi, hogy elegánsan lelépjen, bármennyire is csábító lenne a lehetőség. Nincs az arcán aggódás, elvégre még él, ha meg meghalt volna, akkor késő lenne aggódni. Ami miatt szenved, csak annyi, hogy nem hallgatott a mai horoszkópjára, mely bizonyos kellemetlenségeket mutatott az esti órákra. Kicsit késnek a bolygók - gondolja keserűen, mielőtt a földön fekvő lányt venné kezelésbe.
- Ennyire nem kéne törnie magát, hogy bocsássak meg, ugyanis nálam ilyesmi nem létezik. Jobb, ha tudja, csak a halála mentené fel a büntetés alól. Egy kis plusz fájdalom még jót is tesz. Hol érzi? - A köréjük gyűlt pár manót bosszúsan hessegeti odébb, azok pedig úgy rebbennek szét, mint törött lázmérőből a higanygolyócskák. Jobban is teszik, mert a férfi tekintete olyan komor, mint jégeső előtt az ég alja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint