Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840571#post840571][b]Draskovich Kristóf - 2021.12.22. 21:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840593#post840593][b]Layla Robillard - 2021.12.23. 02:01[/b][/url]

Amikor elhatározta, hogy ellógja az edzését, azt hitte, egyszerűen csak visszatér a szobájába és begubózik, ahogy az utóbbi időben mindig. Elbújik a takarója alá, zenét hallgat és próbál nem arra gondolni, ami vele történt, esetleg elővesz egy számára érdekes tárgyat és inkább tanul, feltéve, hogy képes koncentrálni. Ehelyett itt ül a konyhában a pulton, kezeit pedig a forró tea melengeti, melynek gőze kellemesen simogatja arcát.
- Igazából apu szeretett volna nagyon kviddicses lenni, csak van egy csúnya gerincsérülése és így nem játszhatott. Arra gondolt, hogy na nem baj, majd én megyek a gurkók közé, csak idő közben anya kiszúrta, hogy másfelé kéne orientálódnom. Elvitt seprűakrobatika bemutatóra és edzésre, én pedig egyből beleszerettem, szóval így lyukadtam ki ide - az emlékek megrohamozzák elméjét, ahogy apukája a nyakába kapva úgy csinált, mintha repülne, Layla gyermeki, göndör kacaja pedig betöltötte az egész kertet, s beszűrődött a nyitott ablakok nyílásain, melegséggel töltve meg szülei szívét. Valahol jól is esik neki ilyen kellemes nosztalgiába süllyedni a fiú kíváncsisága okán.
- Egyébként miért pont terelő poszton játszol? Lehetnél hajtó is, szerintem az is remekül illene hozzád - teljesen szakmai szemmel nézi, közel sem bókolási vagy flörtölési szándék vezérli. Mivel maga is játszott, látta, kik voltak kiemelkedőek e poszton és úgy véli, hogy a terelés tökéletesen megfelelő az olyan hatalmas termetű embereknek, mint Ambrózy tanár úr, Lafayette viszont inkább tűnik fürgének és taktikusnak, amik remek hajtóvá tennék. Megérzések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840599#post840599][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.12.23. 02:35[/b][/url]

Betartott néhány olyan alapvető jólneveltségi előírást, mint előre engedni a hölgyeket az ajtóban, vagy nem belevágni a szavába, ami egy általános emberi jó pont szokott lenni mindenkinél. Egyszóval elmondható, hogy ma sem bőgött le tartásból, és jelenleg épp egy bögre remek, fájdalomcsillapító hatású tea gőze fölött ücsörög vele szemben Laylával.
- Ez kicsit olyan, mint amikor a kislányokat elviszik balettre a mugliknál, vagy a fiúkat focira, és kvázi ottragadnak. Átérzem, nekem is ilyen volt a kviddics meg a foci, csak ezek szerint bennem nincs ennyi kitartás és ambíció, mint benned, hogy intenzíven űzzem. - Egyébként őszintén csodálja azokat, akik hajlandóak sok erőt és energiát befektetni a kedvenc hobbijuk űzésébe. Ő nem ennyire kitartó, vagy mondanám úgy, nem ebben. Ha a kezébe könyv kerül, akkor igen, ő is képes erre a teljesítményre, hogy rengeteget olvasson és megpróbálja mindazt gyakorlatba ültetni, de más területre ez a kitartás nem igazán jellemző eddig.
- Hát... - Miért is terelő? Mert az apja is az volt? Mert gyerekkorában ez volt egyike a kevés aktivitás közül, amit a ritkán látott egyetlen szülőjével űzhetett? Japp. - Simán lehet, hogy igazad van. Egyébként ahhoz is kaptam egy halom segítséget. Ismered a HVHm férjét, Szentmihályi Norbertet? Na, ő amolyan családi barátja a nagynénémnek, aki nevelt, és rengeteget segített fejlődnöm. Persze többnyire csak poénból játszottunk, semmi komoly. Azt inkább apámmal csináltuk, mikor épp itthon volt. Apám... - Egy pillanatra megáll a mondat közepén. Vajon most épp hogy néz ki az apja? Volt már, hogy nyolcéves gyerekként férkőzött a közelébe, amikor keresték a hatóságok, mondván, egy gyerekre senki nem fog gyanakodni. Hát tényleg nem bukott le.
- Apámat nem láttam túl sokszor, de amikor igen, általában kviddicsezni tanított. Ő is ide járt egy darabig, és állítólag jó terelő volt. Valahogy ez megmaradt ilyen heppnek közöttünk. Tudod, amolyan kapcsolódási pont, hogy legyen miről beszélnünk. - Másként lehet, kicsúszna a száján az a veszélyes kérdés, hogy 'Nem akarsz már, basszus egyszer az életben végre velem élni ahelyett, hogy az isten tudja, hol mászkálsz és mit művelsz?' .
- Mondjuk téged elnézve, ha nem mondtad volna a fogóságot... hmmm, várj... Hajtó. Csak hajtónak néznélek. Ruganyosan mozogsz, de valahogy nem tudom... illene rád a hajtó szerep is. Végül is labda labda, csak az egyik precíziós történet, a másik meg böhöm nagy hozzá képest és könnyebb kezelni. - Lafayette és a remek, stratégiai érzéke. Talán Volkovnál kellene különórákat vennie kviddicstörténelemből és stratégiai tanokból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840602#post840602][b]Layla Robillard - 2021.12.23. 02:51[/b][/url]

Lassanként bólogat, mert tulajdonképpen tényleg ez történt. Édesanyja túl durvának tartotta, hogy egyetlen szem lányát beküldje a vasszörnyek közé, viszont pontosan jól tudta, hogy a repülés igazán közel áll piciny szívéhez. Ahogy azt is, nem tud ellenállni a táncnak. E kettő ötvözete kellően csalogatónak tűnt ahhoz, hogy Layla végül beadja a derekát és lássunk csodát, így is lett. Ritka az, hogy a szülők nem próbálják meg minden áron saját kudarcaikat a gyerekükön keresztül kompenzálni, s elmondható, hogy a navinés is e szerencsés helyzetben van.
- Uhh, nagyon bírom Iza férjét! Régen eridonos volt és csomó szóbeszéd járja, hogy mennyire őrült és szétszórt, de nekem amúgy szimpatikus - az őrült jelen esetben nem pejoratív jelzőként jelenik meg, hiszen valamilyen szinten a lány is az. Ez lehet abszolút jó tulajdonság.
Eközben figyelmesen hallgatja Lafayette-et arról, hogyan is keveredett a kviddics környékére és miként állapodott meg a terelő posztnál. Kissé oldalra biccentett fejjel dolgozza fel a hallottakat, bár feltűnik neki, hogy a levitás kissé megakad minduntalan az apjánál és az sem kerüli el figyelmét, hogy valójában a nagynénje nevelte fel. Mégsem tapintatlan típus, így nem kérdez rá direkt módon a dologra, nem is ismerik egymást olyan rég, hogy megtehesse.
- Szerintem ez egyébként tök jó, bár izgalmas lenne, ha apud terelne, amíg Te a kvaffot próbálnád átdobni a karikákon. Nem veszélytelen, de új megvilágításba helyezné az egészséges versenyszellemet - persze ő is viccel csak, sohasem gondolná, hogy bárki ártana a saját gyerekének és esetleg megkínálná egy csinos, ötven kilós gurkóval. - Azért lettem fogó, mert pici vagyok és nagyon fürge. Plusz, hála a seprűakrobatikának, egy csomó dolgot tudok hasznosítani a kviddicsben. Volt, hogy Volkov leizzadt, amíg a meccset vezette - visszaemlékezve, fogalma sincs, mit gondolt akkor, mikor egyszerűen elugrott seprűjéről és lábai alatt, de a seprű felett elengedte a gurkót. Nem csupán lélekjelenléte volt példaértékű, de a teljesítménye is, bár szokás szerint ezzel sem hencegett el senkinek, nem érzi úgy, hogy érdemei okán piedesztálra kéne emelni.
- Na és mi érdekel a kviddicsen kívül? Van kedvenc tárgyad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840698#post840698][b]Vattai Júlia - 2021.12.23. 21:38[/b][/url]

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |
______________________________________________________

Már nyitnám az ajkam, hogy megköszönjem, aztán leesik, hogy nem kéne. Ezért inkább csak elmosolyodom. Amúgy is nagyon aranyos ahogy lelkesedik. Talán még segítettem is neki, ugyan ritkán látom a gyereket, de sose szokott ilyen tejbe tök lenni.
- Egy tea rendel - bólintok, a következő kérdésén pedig elnevetem magam.
- Nyuszifül, nincs zene, milyen teát kérsz? - pillantok rá. Nem vagyok benne biztos, hogy a fejében nem szól-e valami nagyon torz nóta, bár nálam nem szokott miközben be vagyok állva. Néha azt hiszem igen, de aztán mindig rájövök, hogy csak én éneklek.
A következő kérdésre megfordulok és a pultnak támaszkodok őt figyelve. A vizet már odatettem, amíg nem sípol, addig nincs dolgom.
- Nos, Júlia vagyok, navinés, mire vagy kíváncsi? - úgy érzem teljesen ura vagyok a helyzetnek. Édes, kicsit pörgős, lehet táncikálunk egyet, teázgatunk, több sütit már ne toljon le a torkán aztán ha tudom ágyba dugom, hogy kialudja a dolgokat. Tisztára mint egy anyuka. Nem is olyan nehéz ez.
Aztán jön a fekete leves, amikor elkezd bulik után vágyódni. Elhúzom számat. Az a gond, hogy nem nagyon kéne erre még alkoholt is innia, vagy innom. Ha pedig bulizni megyünk mindketten inni fogunk. Ez olyan tény, minthogy ha napra mész nyolcan fokba le fogsz égni.
- Na várj, hát a tea - próbálom észérvekkel meggyőzni, hogy maradjunk a konyhába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840709#post840709][b]Draskovich Kristóf - 2021.12.23. 22:30[/b][/url]

Elmajszoltam az első sütimet, ami valami eszméletlen finom volt, ráadásul utána sokkal jobban, felszabadultabban éreztem magam. Egy újabb darabkát vettem magamhoz, majd abba beleharapva hallgattam a másik mondandóját.
- Dehogynem! Van zene, hogyhogy nem hallod? Ráadásul egész jó! - nevettem el magam, majd ülve elkezdtem kicsit mozogni a zene ütemére.
- Zöld teát kérek. Az ugyanis felélénkít - tettem hozzá a választ a gyorsan a lány kérdésére.
- Júlia... Milyen szép név! Júlia nem akar a földön járni... Te is felmennél inkább a felhők közé? Hallottam egy ilyen számot az egyik szobatársam hallgatta - osztottam meg vele ezt a rém fontos információt.
- Hű, hát bármit, amit fontosnak tartasz... Mi a hobbid? Szeretsz táncolni? Nagyon akrobatikus beállítságúnak tűnsz - kérdeztem vissza a lánynál, és állapítottam meg amit leszűrtem róla.
- Milyen a Navie? Tényleg van saját unikornisotok? - kérdeztem tőle derűsen.
- Mindenesetre a Rellon-ban sokszor sárkányos a hangulat - tettem hozzá nagyon őszintén.
- Ne aggódj a tea miatt, meg van még itt finom süti is. De ha elfogytak, ugye elmegyünk bulizni egyet? - kérdeztem reménykedve Júliától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840791#post840791][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.12.25. 19:48[/b][/url]

Valójában nem is nehéz elképzelni ezt a lányt az akrobata szerepében. Ha végignéz a testalkatán, pontosan annak a típusnak tűnik, aki ebben a szerepkörben IS helytállhat sok más mellett, amihez jól jön a sovány, ruganyos, alacsonyabb termet. Kezdi úgy érezni, hogy egy halom szaklap vár átolvasásra a mágikus seprűakrobatika műfajáról.
- Őrült, de teljesen a jó értelemben! Nagyon sokat tanított és hihetetlenül lelkes a kviddics iránt és... szólj, ha órákat akarsz tőle venni, lezsírozom vele! Ha választhatnék magamnak tesót, őt biztos azzá fogadnám. – Nagyon kedveli Norbit, csak azt sajnálja, hogy ritkán futnak össze most már. Mióta ő is iskolapadot koptat és Norbinak állandóan rengeteg dolga van az edzésekkel, játékokkal, jelentősen csökkent az összejárások száma. Néha Izát, bocsánat, Szentmihályi HVH-t azért megkérdezi, mi újság, de csak a tapintatosság keretein belül.
Meglepő amúgy, olyan könnyen jönnek a szavak hirtelen. Istenigazából régen volt, hogy a nulláról kellett bemutassa önmagát valakinek, és nem tagadhatja, hogy tizenhat évesen már másként viszonyul ehhez is, mint sok más dologhoz. Most jó, most szívesen hallgatja meg Laylát és beszél magáról is.
- Hát... – Jelentőségteljesen pillant Layla-ra. Igen, megtörtént. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy Michelle-t rémesen felbosszantotta az apja ezzel a húzásával, és a nagynénje is felszállt, hogy az apjára terelje a másik gurkót, így aztán az apa-fia páris egyaránt pótolta a vashiányát. Michelle istenesen leteremtette őket, mint valami sárkány, miközben Vasil, Vincent és Isabelle balta arccal bújtak a reggelijükbe, meg az újságba, mit sem törődve a két tökfej Saint-Venant fejmosásával. Megérdemelték.
- Szívesen mennék ellened egy iskolai meccsen akár. Megnézném, mennyiben más egy akrobata ellen küzdeni. – Szabályosan csillog a szeme, hiszen szereti az ilyen élvezetes kihívásokat. Noha nem tervez iskola csapathoz csatlakozni, attól még nagyon szívesen eljátszana a gondolattal, akár egy gyakorás keretein belül is.
- Versenyeken is indultál? Vagy hogy működik ez nálatok pontosan? Avass be egy kicsit, zöldfülű vagyok. – Nem sokáig- tenné hozzá, de végül is ez nem fontos részlet. Szeret művelődni, ezt is alaposan körbe fogja járni, de ha kap egy elsőkézből érkező beszámolót, az csak felturbózza a kedvét.
- Kedvencem az nincs, de érdekel a tudományos vonal, főleg a genetika. Efelé indulnék el majd mestertanoncin, ha egy mód van rá. - Bár ki tudja, itt lesz-e még mestertanoncnak. A családi helyzete több, mint hektikus, szóval... ja. Eddig például a Durmstrangbe járt, aztán áthozták hirtelen a Bagolykőbe, hogy elrejtsék szem előtt tartva.
- De, ha mestertanonc vagy, lehet, még korrepetálhatsz is egy-két tantárgyból. Csak azt csinálom meg, ami érdekel, rossz diák vagyok. – Szelektív érdeklődési körű gyerek, no. És szemtelen vigyorral illeti éppen a vele szemben helyet foglaló hölgyet.
- Vannak testvéreid? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840849#post840849][b]Layla Robillard - 2021.12.26. 03:15[/b][/url]

- Te aztán tényleg nagyon kedveled! - óhatatlanul szökik ajkán egy aprócska nevetés, látva a fiú hihetetlen rajongását. Igazság szerint aranyosnak tartja, amit mond, így kuncogása is inkább hat szórakozottnak, semmint bántónak. - Iza is nagyon szereti. Ritkán látni őket együtt mutatkozni, de szerintem Merlin is egymásnak teremtette őket - arcán enyhe pír jelenik meg, hiszen neki sem szokása ám így áradozni másokról. Másrészt viszont tisztában van azzal, hogy neki nem adatik majd meg egy olyan kapcsolat, mint ami nekik van. El sem tudja képzelni, hogy egy férfi közeledjen hozzá, hovatovább előbb rezzen össze, mint érezzen kellemes bizsergést. Ettől a gondolattól egy pillanatra fájdalom suhan át arcán, ám amilyen gyorsan érkezik, oly gyorsan távozik is, mintha csupán délibáb lett volna.
- Pedig csak vicceltem! - kapja szája elé kezét, majd hitetlenül mosolyodik el, ahogy leengedi, talán még ajkai is elnyílnak a hirtelen jött csodálkozástól. Micsoda család! - Valószínűleg abban, hogy olyan őrültségeket is bevállalunk, amit ép eszű ember nem tesz - biccent egyet, részint magának, ahogy emlékképek tolulnak elméjébe a meccseiről. Az biztos, hogy tehetségesnek érezte magát fogó szerepben, ám az is fix, hogy sohasem merne élesben, egy életen át gurkók elől menekülni. - Ha gondolod, kérhetünk majd egy cikeszt Volkovtól és megpróbálhatjuk elkapni egymás elől - megvonja vállát, majd zsebéből előhúzza a saját kis aranylabdáját. Az aranyoska rögvest kinyitja szárnyait és körbe repüli Layla-t. - Remélem nem nevetsz ki, de Ő itt Lise, a cikeszem. Magam kaptam el és, mivel testemlékőrző, örökre velem is lesz - kedvesen mosolyogva figyeli, ahogy a labda elszabadul a helyiségben és körbe-körbe repked. Mintha csak személyisége lenne. Biztosan butaság, de Layla szereti azt képzelni, hogy ő is egy barátja.
- Hááát, indultam néhányan, de nem nagy dolog - kínosan feszengve érzi magát, ha érdemeiről kérdezik. - Megnyertem az ifi bajnokságot utolsó évben, most a felnőtt kategóriában kéne versenyeznem, csak... - megdörzsöli felkarját, ami először csak egy apró mozdulatnak indul, amolyan figyelemelterelésnek, ám a dörzsölés egyre erősebb. Amikor a zuhanyban ült, ugyanígy próbálta lekaparni magáról a szégyent és a mocskot. Aztán felocsúdik a fájdalomra, amit körmei okoznak és zavart mosollyal folytatja. - ...végül ez az évem nem úgy alakult. De jövőre megyek majd és, ha az országos bajnokságon túljutok, mehetek majd világversenyre is, csak nyernem kell - biztató mosollyal arcán ejti ki a szavakat, szemeibe visszaköltözik az élet. Mintha olyan egyszerű feladat lenne az, hogy egy országos válogatót győzelemmel zárjon.
- Óóó, hát azért genetikában nem mozgok otthonosan, leginkább a sport érdekel, úgyhogy abban mondanám magam kiemelkedőnek, de... ha van olyan tárgy, amiben segítség kéne, csak szólj, bár, mivel levitás vagy, biztos ezerszer jobban tudsz dolgokat - milyen butuska kis sztereotípiák ezek! Csupán azért, mert valakit a kékekhez osztottak be, még nem jelenti azt, hogy mindent tud. Persze jobb ezt feltételezni ahelyett, hogy elismernénk, más ház diákja lekörözheti őket. Mint Margaréta! Háztársa minden évben iskolaelső, ami nem véletlen. Azt már meg sem említem, hogy az ő kis mimóza, angyali lelke fel sem ismeri a kacér élt, mely a fiú szavait átitatja.
- Igen, van egy bátyám, de elég ritkán találkozunk. Nagyon szeretem - kedves mosollyal beszél róla, láthatón közel áll a szívéhez. - Neked is vannak tesóid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840868#post840868][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.12.26. 14:33[/b][/url]

- A király embereket csak kedvelni lehet. A bunkókkal meg kreatívan kell kiszúrni. - Cinkos vigyorra húzza a száját. Van egy ilyen kis gikszere, hogy ha belekötnek, megpróbál istenesen visszaütni, de leleményes módon. Nem szereti a céltalan ütlegelést és a nyers erőt önmagában- ha van benne cél és fondorlatosság, sokkal messzebb lehet vinni a dolgokat, mint egyetlen agyalással.
Izából amúgy utólag nehezen nézné ki első pillantásra, hogy összeillik az örökké pörgő bolondgomba Norbival, mégis a nagynénje legjobb barátnője sokszor bizonyította, hogy több a szufla és a tökösség benne, mint sok más nőben, és teljesen jó párost alkotnak Norbival.
- Apa halál komolyan gondolta. Rám küldött egy gurkót, aztán a nagynéném elkapott minket gyakorlás közben és megagyalta őt a másik gurkóval. Én is, ő is a porban landoltunk és olyan szidást kaptunk a nénikémtől, mint még soha. Most képzeld el, hogy közben a nagybátyám és az unokatestvéreim balta arccal ültek a reggeliző asztal mellett, és az egyik napilapot olvasott, a másik kettő a reggelijét zabálta. Sütött róluk, hogy megérdemeltük a szidást. - És reggelit sem kaptak. Végül elmentek Mihaellel péksütizni. Olyan jó kávét azóta sem ivott.
- De gondolom, ez nektek nem őrültség, nem? Mármint az ember legtöbbször azért tesz meg valamit, mert hisz benne, hogy meg tudja csinálni, képes rá. És szerintem enélkül a hit nélkül nehéz lenne akár seprűre is ülnötök, vagy úgy bárkinek, aki sportol mondjuk. - El tudja képzelni, hogy Layla csak úgy leugrik a magasból és sziklaszilárd bizonyossággal hiszi, hogy idejében tud majd visszakászálódni a seprűjére a bravúros mutatvány után, másként el se engedné a nyelet.
- Szuper ötlet! Mindenképpen kipróbálnám magam ellened. - Nehéz lenne megmondani, szélesedhet-e tovább a vigyorgása, de a lelkesedése vizuálisan nő percről percre. A lelkesedésén túl pedig a megfigyelési készsége sem lankad- kifejezetten felvillanyozza a figyelmét a lány arcán megjelenő lágyság a cikesze láttán. Basszus, de vonzó... - Nincs miért kinevesselek. Nem mindennapi, de ettől még kedves gesztus, hogy megtartottad. És van egy nagy előnye: rád reagál, kb mint abban az elfuserált regényben a mugliknál, tudod, az a Tvájlájt vagy mi, amiben a póni vérfarkas rákattan a csecsemőre. Elég creep, nem is értem, miért rajonganak érte a nők. Fuh, Szirmai csinált róla egy remek kritikát. Van instád vagy discordod? Átküldöm szívesen. - Nem mondtam még? A gyerek a mugli dömpingen nőtt fel, mint a családja javarésze. Annak ellenére, hogy aranyvérű, mint a sicc, csont nélkül beillene muglinak, és akkor is megállná a helyét, ha örökre elvesztené a varázserejét egy napon.
- Na neeee! Ez komoly? És ezt csak így mondod halkan, hogy ifi bajnok vagy? Hallod, ez eszméletlen! Mennyit edzel egy héten? Jó, ezt ne számoljuk, ez most véletlen, de amúgy? LoL ki hitte volna, hogy ez a suli hírességeket nevel! - Teljesen oda meg vissza van, mert neki ez tényleg nagy dolog, hogy egy híres sportemberrel találkozzon. Most tekintsünk el tőle, hogy nem ismerte a sportágat, de maga a tény, hogy olyan ember ül előtte, aki letett valamit az asztalra, keményen dolgozik a sikerért valószínűleg, és eredményekben mérhető a befektetett energiája, sokat jelent neki, motiváló hatású. - Figyu, nagyon, NAGYON nagy kalappal kívánom neked a sikert. Hozd el a bajnoki címet! - Az a kisfiús, de már férfiasodó arca úgy ragyog, mint égen a Hold. Hihetetlen cuki.
A vicces horkantása már nem annyira édes, inkább pimasz, de úgy érzi, Layla vagy ignorálja ezt benne, vagy nem érti. Akárhogy is, jó ez így.
- Nincs nincs. - Van tesója? Áh, dehogy. Azaz van, de valójában unokatesók, de ő testvéreiként szereti Vincentet és Isabelle-t, amíg világ a világ. - Az a helyzet, hogy a szüleim elváltak röviddel a születésem után, és apám kapta meg a gyámságot fölöttem. Az anyám...nak drogproblémái vannak. Azt hiszem. Ritkán találkoztam vele, nem igazán látogatott, pedig a nagynéném nem tiltotta el tőlem. Megtehette volna, mert rühelli az anyámat azért, mert otthagyta az apám, de jófej volt. - Mindezt abszolút tárgyilagos hangnemben meséli el. Voltaképp annyiszor magyarázta már meg a családi helyzetét, hogy semmiféle érzelmet nem vált ki belőle a darabokra hullott helyzetének felvázolása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840885#post840885][b]Vattai Júlia - 2021.12.26. 19:29[/b][/url]

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840888#post840888][b]Layla Robillard - 2021.12.26. 19:53[/b][/url]

- Elsőre azért picit ijesztőnek tűnik a nénikéd. Várj csak, ő nem... Uhh, hogy is hívják, nem Michelle Saint-Venant? - elkerekednek szemei, hiszen tök logikus, hogy ő az, hiszen az apukája Mihael Saint-Venant, még olvasta is az Edictumban talán, neki pedig az ikre a szőke! Hát valóban nem egy szokványos család, annyi szent. - Gondolom attól féltek, hogy ők is kapnak egy gurkót - szórakozottan nevet fel, ahogy elképzeli a szigorúan dolgukba temetkezőket, mielőtt még a leszúrás szilánkja érné őket. Valószínűleg a helyükben Layla sem cselekedett volna másképp.
- Persze, nyilván. Csak az ember általában nem úgy kerüli ki a gurkót, hogy elengedi a seprű és a lába között. Tudni kell időzíteni és visszaérkezni a seprűre - megvonja vállát, mert hát ez csak az egyik olyan dolog, amit elmondhatna fogó pályafutásának eseményei közül. Az sem volt semmi, mikor egyszerűen Ábel alá helyezkedve fejjel lefelé repült alatta és úgy nyúlt a cikeszért. Hát, igen, maradjunk annyiban, hogy a navinés egyáltalán nem kviddicses fejjel gondolkodott, mint inkább akrobatával. - Akkor beszélek Volkovval! - láthatóan lelkes ezt illetően, pedig tényleg nem vágyik profi fogó karrierre. Nem kizárt, hogy a rellonosok házvezetője képes lenne azt faragni belőle, de egyrészt késeinek tartja, másrészt nem érez magában kellő motivációt ahhoz, hogy véghez is vigye ezen tervét. Anélkül pedig élsportolónak lenni szinte lehetetlen. Ez az, ami az embert áthajtja a kínokon, amiért minden nap reggel érdemes felkelnie, lenyomnia a kőkemény edzéseket és mindent megtenni a sikerért.
- Bevallom, én csak a filmet láttam, de... - elhúzza száját. - ...borzasztó volt. Minden versenytársam odavolt érte, de minősíthetetlen, különben is, csillogó vámpírok? Uhh, elég rémes - megrázza fejét, bele sem mer gondolni, hogy a mugliknál ez siker széria lett. Ha csak egyetlen varázsvilágban jártas is belenyúlhatott volna, az elég jó lenne, de nem így történt, ezért az egész világ egy olyan vámpír fétis után csorgatja a nyálát, amely romantizálja azokat a szörnyetegeket. Bár, lehet Layla meg túlságosan szigorú velük.
- De tényleg nem nagy dolog! - mivel egyik kezében a bögrét fogja, így csak a másikat tudja kicsit tiltakozóan megemelni. Annyira nem tud mit kezdeni ezzel a rengeteg elismeréssel, mert persze részben ezért is csinálja, de magának akar bizonyítani és nem másoknak. Talán ezért érzi zavarban magát, mikor méltatják. - Igazság szerint minden nap edzek valamennyit. Edzővel három vagy négy napot, a többin rám van bízva és a lelkiismeretemre, amivel egészen a mai napig semmi probléma nem volt - jelentőségteljesen pillant körbe, s nem is kell magukra mutatnia, hogy egyértelműsítse, Lafayette bizony a rossz útra tereli. Jó, mivel ez az egész a lány ötlete volt, nem volna jogos a fiúra kennie, de olyan jó néha egy kicsit hárítani a felelősséget! - Köszönöm.
Arcát elborítja a pír a drukkolás hallatán és inkább erősen koncentrál a kezében immáron csak melegen örvénylő italra. Bele is kortyol, hogy biztos lehessen abban, nem csinál magából nagyobb idiótát, mint amilyet már amúgy is csinált. - És nem... hiányzik az anyukád? Mármint, akkor gondolom a nagynénéd nevelt és ahogy hallom, nagyjából ő lett így az anyukád, csak... nem is tudom, az más. Nem? - kérdőn billenti oldalra a fejét, gyermekien őszinte kíváncsiság csillan íriszeiben. Fogalma sincs, milyen lehet egy függővel együtt élni, bár... Ha Nathanielre gondol, ő is az volt: Layla függője. Ha igazak a pletykák, előbb-utóbb minden függőség halállal zárul - csak az nem mindegy, kiével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840972#post840972][b]Draskovich Kristóf - 2021.12.26. 22:39[/b][/url]

- Pedig olyan finom, szinte eteti magát. Persze, jól van, hagyok. De ezt a második szeletet már megeszem - feleltem neki, majd nagy lendülettel elkezdem betolni a második számú sütit is. Már nem volt belőle túl sok, ugyanis a nagy részét már percekkel ezelőtt megettem. Közben kezdtem egyre felszabadultabban és boldogabban érezni magam.
- Ó, dehogynem! Milyen remek lenne a felhők között szálldosni! Tudod mit? Szálljunk együtt, repüljünk el jó messzire! Az csúcsszuper lenne! - válaszoltam a lánynak lelkesen, majd átvettem tőle a teát, amelybe belekortyoltam, és leraktam az asztalra.
- Rendben, rendben... Olyan vagy így külsőre, mint egy angyal. Lehet, hogy már a felhők között szárnyalok, csak még nem tudok róla! - folytattam a kommunikációt széles mosollyal, nagyokat gesztikulálva jókedvűen.
- Hű, akkor valóban rendkívül rugalmas vagy. Igazi kis légtornász lehetsz - válaszoltam Júliának lenyűgöző arccal. Én sajnos ezt nem mondhattam el magamról, mert szerintem elég merev voltam mindenféle mozgás terén.
- Azért nem vagyunk barlanglakók, de azért lehetne vidámabb a diákság. Nem sütnél nekik? Szerintem akkor mindenki boldogabb lenne. Sőt, még a tanárok is... - közöltem vele a jelenlegi álláspontomat, miközben befaltam a maradék sütit.
- Azta! Át tudtok változni unikornissá? - kérdeztem Júliától hüledezve.  Erre sosem gondoltam, azt sejtettem csak idáig, hogy van egy saját unikornisuk. Nem tudtam, hogy nálunk mi a helyzet...van egy saját sárkányunk vagy akkor mi is át tudunk változni sárkánnyá? - normál helyzetben ez meg sem fordult volna a fejemben, de most más szellemi állapotban voltam, mint ami a megszokott.
- Akkor mi magunk vagyunk a sárkányok? - kérdeztem vissza hüledezve.
- Akkor elkövetek a barátaimmal valami csínytettet, öhm... Ennyi. A szüleim keményen fognak, szigorú szabályok szerint élek. Csakis a célok számítanak, hogy elérjem őket, minden más megvan tervezve. Nem igazán van alkalmam úgymond kihágás elkövetésére. Szeretem a szüleimet, megvan, hogy kell élnem az életem, minden előre meg van írva, de ezt követni időnként nagyon nehéz. Nem egyszerű megfelelni az adott szabályoknak, de nem is szabadna most panaszkodnom. Tudom, hogy mindenki a lehető legjobbat akarja számomra, így csúnya dolog elégedetlenkedni. Az érzelmek csupán másodlagosak, de most nagyon előtérbe kerültek. Biztos nem megyünk el bulizni? - ittam egy újabb kortyot a teámból, majd átváltottam lelkizősbe, aztán pedig el akartam terelni a szót az egészről. Egyszerre lett rajtam úrrá a lelkiismeretfurdalás és a megkönnyebbülés egyaránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=841008#post841008][b]Vattai Júlia - 2021.12.27. 01:12[/b][/url]

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=841102#post841102][b]Draskovich Kristóf - 2021.12.28. 01:17[/b][/url]

Jóízűen elmajszoltam a második sütit is, közben egyre jobb kedvre derültem, és egyre energikusabb lettem.
- Legszívesebben nem adnék meg most úticélt, inkább csak úgy céltalanul lebegnék nem foglalkozva semmivel sem - pillantottam vágyakozó tekintettel a messzeségbe. Időnként fogtam volna magam és eldobva mindenféle kötelezettséget mentem volna távolabbi éghajlatra a szülői háztól. Persze nagyon szerettem a szüleimet, de sokszor úgy éreztem, túl sok felém az elvárás, amelyeknek egytől egyig meg kellett felelnem. Igyekeztem ezeknek eleget tenni, főleg, hogy előttem volt a cél, de néha jó lett volna megpihenni, vagy alkalmanként úgy viselkedni, ahogyan azt a korosztályom többi tagja tette. Persze ezeket az érzéseket mélyen elnyomtam magamban, azonban most a felszínre kerültek.
- Ez így igaz. Őrangyalnak születtél - helyeseltem nagy lendülettel, mert biztonságban éreztem magam a lány mellett.
- Hű, ez nagyon komolyan hangzik. Akkor ezek szerint a lepedőkön keresztül is tudsz rugalmasan közlekedni, értem én - kacsintottam rá vigyorogva, úgy éreztem egyre lazább leszek. Csak szét ne essek, akkor minden rendben lesz.
- Ó, süti és csak nekem? Mondtam én, hogy te egy igazi angyal vagy! - olvadoztam a kijelentése után. Nagyon rendes lány volt, igazán nemes gesztus volt tőle, hogy kizárólag nekem sütött süteményt. Azt már a süti hatására át sem gondoltam, hogy nem ismertük egymást idáig, és én dézsmáltam meg az ínyencséget...
- Rendben, nem fogom megosztani ezt a titkot senkivel, ígérem! - néztem őszintén a másik szemébe, már amennyire sikerült, de valóban komolyan gondoltam a dolgot.
- Nagyon titokzatos vagy! - kacsintottam vissza rá. Egye fene, őrizze csak meg a titkát. Ennyi neki is jár...
- Ó, értem. Akkor ti olyan kis különlegesek vagytok - válaszoltam neki nagy lelkesedéssel. Kicsit sajnáltam, hogy mi nem tudunk sárkánnyá változni.
- Tényleg? Menjünk! - ugrottam fel a teám mellől egyre vidámabban. Még sosem voltam a szüleim felügyelete nélkül buliban, partin... Sőt, még házi buliban sem. Nagy kaland volt számomra az önálló szórakozás, amelynek most úgy tűnt, eljött az ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=841378#post841378][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.12.31. 01:04[/b][/url]

- De, ő az. – Kissé meglepetten pillant fel a bögréje széléről Laylára. Ilyen híres lenne a nénikéje, hogy egy teljesen új generáció is ismeri a nevét? Mondjuk Michelle-ből kinézi. Lafayette pedig nem olvas újságot. Hupsz. – Szerintem ez nekik ilyen mondayz életérzés volt. A nagynéném elég sokszor helyre kellett billentsen engem és apát. Mindketten kissé nem ezen a világon élünk néha, főleg, ha összeeresztenek minket. – Vasil biztos meg volt szokva a felesége katonás stílusával, ha a helyzet megkívánta, Isabelle és Vincent pedig örökölt jó radarral rendelkeznek a gázos helyzetek iránt. Tudni kell, mikor nem állsz anyád haragjának útjába.
- Magánórákat nem vállalsz kalandvágyó kezdőknek tök véletlenül? – maga elé húz egy tál ott felejtett mogyorót (valaki milyen hanyag volt, vagy a manók jófejek?) és komótosan elkezd szemezgetni belőle, de közben közelebb tolja a tálkát, hogy Laylának is legyen hozzáférése, ha megkívánná.
- Szívem szerint én ajánlanám az írónak, hogy találkozzon egy igazi vámpírral. A nyaka valszeg nem élné túl, és holtbiztosan nem csillogna, inkább morogna rá. Rémesen karót nyelt egy banda... – Egy pillanatra megáll, de aztán vigyorogva megrázza a fejét. -  Pun unintended.  – Egyébként tökéletesen egyetértett Szirmaival, egy kalap lótrágya az egész tetralógia és kár a fákért, amiket a muglik kivágtak ehhez a foshoz.
- Nem hát, belülről elhiszem, hogy rengeteg gyakorlás után nem tűnik annak, de azért kívülről, képzeld magad külső szemlélőnek! Ott ülsz a lelátókon és egy versenyző épp valami őrült légi akrobatika mutatványt ad elő. Hát hallod, ezt a legtöbben nem tudják megcsinálni vagy sehogy, vagy leginkább, ha őrült adrenalinfüggők és hajtja őket a vérük. És még akkor is valszeg kitörik valamilyüket megfelelő rutin hiányában. Szóval ez igenis baromi nagy dolog, hogy ifit nyertél! – Ebből nem enged, igenis értékeli és felnéz a nagy teljesítményű sportolókra. No nem istenít, hanem tisztel, a kettő között van lényegi különbség.
- Óh? Tán csak nem azt akarja a kisasszony sugallani, hogy a gonosz levitás belecsalta a lógásba? Erről lenne szó? – Most már határozottan röhejesen mozgatja a szemöldökeit, mintha valami béna flörtöt hajtana végre, pedig csak csipkelődni szeretne egy kicsit. Természetesen esze ágában sincs vérkomolyan venni a dolgot; határozottan imponál a gondolat, hogy egy profit el tudott csalni a kötelességtudata elől, bár ahogy elnézi, ez nem az ő érdeme, mert Layla amúgy is mutatott hajlandóságot az ötlet iránt. Lehet, hogy ma sokkal kevesebb tettvággyal ébredt, mint általában.
- Hát... – Fogós kérdés, jól ráérez a lány, vagy egyszerűen csak ösztönös pszichológus is lehetne, ki tudja, de finoman és jól közelíti meg a dolgokat, egyáltalán nem tolakodó, emiatt válaszol neki olyan őszintén és készségesen. – Mondanám, hogy hiányzik, de valahogy sosem alakult ki semmi érdemi szál közöttünk. Mármint ott van a fejemben, hogy ő az anyám, de inkább Roxanne-nek hívom, ha nem figyelek oda. Olyan, mint valami távoli rokon, egy nagynéni, akit karácsonykor és húsvétkor lát az ember, akkor is pár órára, mert rohan tovább a következő találkájára. Michelle tényleg nem az anyám, de ha ez változhatna, biztos őt akarnám annak. Az anyám nem csinált semmi anyait. Ez persze nem teszi rossz emberré, csak... Nincs bennünk semmi közös, nincs kapocs közöttünk. Asszem, ennyi. Szívesebben vagyok a mostani családommal, mint vele. -  Amit nem tesz hozzá, hogy ettől még kívülállónak érzi magát. Isabelle és Vincent anyának szólíthatják Michelle-t, de ő nem. Van apja, akit apának hív, de nincs anyja, csak a szó biológiai értelmében. Egy fura, kettétört állapot ez, amiben ő a két szék közé esett, de még nem érzi, vagy nem hagyja érződni az ütéskor szerzett sérülést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=841764#post841764][b]Vattai Júlia - 2022.01.05. 22:50[/b][/url]

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |
______________________________________________________

- céltalanul lebegni - bólogatok, az mindig olyan jól szokott elsülni, csak meg kell kérdezni a vurstliból elszabadult héliumos léggömböket amik megőszülve keringenek valahol az üveghegyen túl.
Az őrangyalosra nagy hévvel bólogatok de a lepedősnél kitör belőlem a nevetés, képtelen vagyok visszatartani. Az a kacsintás egyszerre volt cinkos és aranyos.
- Bizony, érdekes képességeim vannak, majd egyszer talán meg is mutatom - kacsintok vissza, nehogy már én maradjak a lecsapós játékban az utolsó.
- Jó fiú - bólintok mosolyogva. Remélem az ígéretére később is fog emlékezni. Ugyan emlékezetkiesést a por nem tud okozni, de az ember igen. Nem tudom a fiú milyen személyiségű valójában, mit tenne és mit nem tenne meg. Meddig menne el.
A titokzatos navine hülyeségre csak bólintok, persze persze. De a kis története meghat. Bizony, még Vattai Júliának is van szíve, akkor is, ha ezt a legtöbb ember cáfolja, az a kevés pedig aki cáfolni nem cáfolja amolyan legendaként hivatkozik rá.
- Jól van, gyere ide - húzom magamhoz a fiút - bulikészre csinállak csak maradj így - mondom és beletúrok hajába, hogy összeborzoljam, aztán pedig a kardigánt gombolom ki. A nyakkendőt megoldom és leveszem, a jelvényt ugyanúgy csak azt utána a zsebébe teszem.
- így ne, most úgy nézel ki mint egy vagány kölyök. Úgyhogy olyan dolgot is fogunk csinálni, amit a vagányok tesznek - intek afejemmel hogy húzódjon még közelebb - bemegyünk a navinébe, készen állsz? - hogy hol találok Kristófnak bulit reggel fél tízkor vasárnap? Sehol. Magamnak kell csinálni egyet.
- Oh jut is eszembe a sütik - hamar megfogom a dobozt és belepakolom a maradékot, majd gyorsan lecsukom a fedelét mielőtt a fiú belekontárkodna. A harmadik lehet már nem vicces lenne, hanem intenzív.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=841773#post841773][b]Draskovich Kristóf - 2022.01.05. 23:53[/b][/url]

Úgy tűnt, hogy a lány megértett, mert bőszen bólogatott a válaszomra. Valószínűleg ő már megtapasztalta, hogy milyen érzéssel járhat a céltalan lebegés, legbelül magamban pedig egyben irigyeltem és csodáltam is őt érte. Amikor elnevette magát a lepedős hasonlatomon, én is vele nevettem, mert viccesnek és mókásnak tűnt az egész szituáció.
- Ó, kérlek mutasd meg őket, szavad ne feledd! - egyszerűen kíváncsi voltam az egyéb képességeire. Rendkívül szerencsés ember volt, ha ilyen sok rejtett képességgel bírt, amit valószínűleg a nagyvilág elől is titokban tartott. Úgy éreztem, hogy nagy megtiszteltetésben lesz részem, ha egyszer úgy dönt, hogy megosztja velem ezeket a különleges képességeket.
- Bízhatsz bennem - kacsintottam újból a lány felé elendgedve egy édes mosolyt. Sose viselkedtem volna így józan ésszel, de most nem a szüleim tanításának a hatása alatt álltam.
- Jövök! - adtam választ az őrangyalomnak, aki másodpercek leforgása alatt igazi buli királyt varázsolt belőlem. Ezt már nevezem!
Nem mondom, hogy nem jöttem még ilyen laza hangulatba sem zavarba a közelében, mert az nem lenne igaz. Mindenesetre nagyon jól esett a gondoskodása, hogy valaki valóban foglalkozik velem. Mondtam én, hogy ő egy őrangyal...
- Ó, tényleg? - a vagány szócskára ki is húztam magam egyből, és máris jobb kedvre derültem.
- Tyű, bemegyünk a Navine házba? Ez roppant izgalmas kalandnak ígérkezik! - vigyorodtam el Júliára tekintve, csillogó tekintettel.
- Jó gondolat! A sütikre még szükségünk lehet az unikornisok háza táján - helyeseltem nagy hévvel, mikor Júlia rátette gyorsan a fedőt a süteményes tálra.
- Felkészültél a fergeteges bulira? - hajoltam hozzá olyan közel, hogy jól hallgassa a kérdésemet, mert nagyon lelkes voltam már a szórakozást illetően. Normál esetben távolabb álltam volna tőle megtartva azt a bizonyos távolságot, de jelenleg magasról tettem a belém nevelt etikettre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=841959#post841959][b]Layla Robillard - 2022.01.09. 14:11[/b][/url]

- De ez végül is jó, nem? - felpillantva a teájából elmosolyodik. - Úgy értem, keveset látod apukádat, de mégis van bennetek egy csomó közös, van mit csinálnotok, hasonlítotok. Nagyon sok olyan gyerek van, aki együtt él a szüleivel, de tulajdonképpen simán letagadhatnák egymást - mint például Nate, akivel sohasem foglalkozott sem az anyukája, sem az apukája. Ott voltak neki, megtehették volna, de nem tették és szörnyet teremtettek, mely darabokra törte Layla biztosnak hit világát. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy Lafinak ettől most jó, hiszen alig látja Mihaelt, ezen pedig nem tud változtatni, de legalább mikor együtt vannak, azok a percek boldogok.
- Hááát, nem szeretném, ha bajod esne - elhúzza száját, nem is realizálva, amit mond. Mert hát lehetne ezt flörtölésnek is hinni, a vörös azonban olyan ártatlan tekintettel, aggódón közli mindezt, hogy süt belőle, tényleg csak egy másik ember testi épsége aggasztja. De talán egy picit Lafayette-é is... Ám gondolatai félbe szakadnak, amikor a karót nyelt és a vámpír egy mondatba kerül. Pár pillanat erejéig csak néznek egymásra, amikor kitör belőle a nevetés és leszállva a pultról odasétál az asztalhoz, hogy leüljön a levitással szemben. - Nem szoktam másnak rosszat kívánni, de határozottan találkoznia kéne annak a nőnek egy vámpírral - mosolyogva bólogat és elvesz egy kis ropogtatnivalót. Ha már egyszer itt árválkodik közöttük...
Csak hallgatja a másikat és láthatóan egyre inkább zavarba jön, egy kissé el is pirul. Figyelmét egészen kezdi lekötni a sós és a teája: nem szeret a középpontban lenni. A fellépéseken persze igen, de az mindössze pár perc az életéből, ő sokkal jobban szeret másokkal jóba lenni. Ezért is nem mesél sikereiről, mert aztán mások féltékenyek, rosszindulatúak és bántják. Lafayette nem tűnik olyannak, mint aki bántaná. - Erről bizony! Ha ez a bizonyos gonosz levitás időben feltakarított volna, már a pályán szenvedhetnék ahelyett, hogy meleg teát iszogatom, mogyorót csipegetek és jól érzem magam - próbálja vádlón előadni kisebb beszédét, ám sugárzó arca, élénk, vidám tekintete egyszerűen ellehetetlenítik, hogy komolyan lehessen venni. Ezen persze az sem segít, hogy a végén elmosolyodik.
- Szerintem ez nem olyan furcsa végül is - arca komollyá változik, egy hajtincset füle mögé tűr, mert érzi, hogy ki akarja fejteni a gondolatait, csak nehéz belekezdenie és nem akarja megbántani a másikat vagy feltépni a sebeit. - Michelle nevelt fel, sokkal inkább ő az anyukád, mint Roxanne. Vele töltötted az életed legmeghatározóbb éveit, általa tanultál meg kötődni másokhoz, őt láttad mintaként. Ezért szerintem logikus, hogy inkább felé húz a szíved, vagy őt látod inkább anyukádnak. Azt sem tartom kizártnak, hogy ő is vívódik, hiszen gyermekeként szeret, de mégsem vagy a vér szerinti gyereke. Nagyon bonyolult szituáció, de a lényeg, hogy rá mindig számíthatsz - megvonja vállát, amolyan végszóként, végül pedig elmosolyodik. Az ember szülei jöhetnek bárhonnan, ha igazán és jól szeretik csemetéjüket, mindez nem számít, jelentéktelen semmiség. Az aranyvérű családok gyermekei szenvednek, pedig ha valahol, hát azokban a körökben aztán dívik az összetartás, a hovatartozás - csak éppenséggel a hatalmas vértisztasági harcokban megfeledkeznek embernek maradni és boldogtalanul élik le az egész életüket. Lafayette-nek legalább ebben nem kell szenvednie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=842927#post842927][b]Ivanich R. Benett - 2022.01.29. 16:32[/b][/url]

Lelki szemeim előtt felvillan a nyújtódeszka és a nyújtófa klasszikus ábrázolása. Parányit felkúszik a vérnyomásom, amikor egyik fiókban sem sikerül rájuk lelnem. Pedig igazán alapvető eszközök lennének ezek egy magyar konyhában... De talán az itteni manóknak nincs rá szükségük, mert ügyesen megoldják a sajátos bűbájaikkal. A diákok közül pedig akadhatnak kleptomániásak. A nyújtófa tökéletes eszköz arra, hogy agyonüssünk vele valakit. A deszkából még pajzs is lehet. Szerintem biztosan konfliktuskezelésre használják a sértődött felek. Legalábbis, amíg Karola ki nem szúrja őket helyettem is a távolból, addig szentül ez a meggyőződés élt bennem.
Kiraktam magunk elé a pultra, győzelmi trófeaként. Bárcsak a pizza lenne még előttünk, de ha ebben a tempóban haladunk, nem leszünk kész egyhamar. Mégis, Karolának jó indoka van arra, hogy most meghallgassák. Serényen a konyhaszekrény felé iramodok, hogy lekapjak egy filter erdei gyümölcsteát, s egy pálcaintéssel vizet forralok. Közben többször fordulok a lány felé, hiszen a füleim szabadok, a kezeimmel pedig egy tálcára helyezek neki cukrot, édesítőszert, mézet, amit szeretne mellé... Egy nagy, szívecskés-macis bögrét választok neki, magamnak pedig egy egyszerű kéket, hogy ne csak ő kortyolgasson valamit a beszélgetés közben. Még várni kell ahhoz, hogy iható hőmérsékletű legyen a tea, egyelőre ázik a filter, de óvatosan Karola mellé rakom a bögréjét, sajátomat pedig hőbiztos fogással szorongatom magam előtt.
- Hát... mindkettőtöknek rossz időszaka van, a tanulás miatt alapból... - szögezem le az elején, mint a konfliktusok eredőjét. - Lilla, hm... Hirtelen nem ugrik be, hogy ő ki lehet. Nézd, ilyenkor mindig több szeretetre van szükségünk, mint amit a másik nyújtani tud, hiszen neki is nagyon nehéz egyensúlyozni a magánélet és az iskolai teendők között. Érthető, ha féltékenynek tart, de mit vágott hozzád, ha nem túl udvariatlanság megkérdeznem? - lehet, hogy csak túlreagálja szegény Karola, szerintem hajlamos nagyon komolyan venni dolgokat. Mégis, hogyan mondhatnám ezt el neki finoman anélkül, hogy megsértsem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=843157#post843157][b]Fekete Nonó - 2022.02.04. 16:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=845744#post845744][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.04.19. 23:08[/b][/url]

Ervin nem az a hagyományőrző típus, de mindig is imádta, mikor családon belül egy vödör vízzel, vagy egy üveg parfümmel kellett beterítenie a nagyra becsült nőket. Mert ugye el ne hervadjanak, tartja a mondás, ennek örömére rellonosunk úgy dönt, hogy barátnőjét (?) sem hagyja kókadozni. Apropó, tegyünk egy apró kitekintést arra a kérdőjelre. Továbbra is kimondatlanul egy párt alkotnak Margarétával, ami még ennek ellenére is hihetetlenül nagy szó, főleg ha azt vesszük, hogy Ervinnek esze ágában sem volt azóta más lány után nézni. Nem arról van szó, hogy kiszúrta volna a szemét, esetleg újonnan instant sülne meg rajta a tojás, épp ellenkezőleg, egyszerűen csak benőtt a feje lágya? Annyira nem, hogy azt mondja a navinésnek, szereti, de minek pocsékolni a szavakat, ha egyszer ki is mutathatja? Az unikornisoktól megérdeklődte, merre leli kedvesét, legnagyobb megdöbbenésére pedig a kérdésére adott válasz a konyha volt.
Nem csodálkozom azon, hogy Ervin szemöldökei viharos sebességgel gubancolódtak össze, a matekosnéni mém sehol nem volt arckifejezéséhez képest. Mégis, most, hogy megáll az ajtó előtt, nem tudja eldönteni, hogy féljen vagy kíváncsi legyen. Ezt az elmélkedést a bentről beszűrődő égtelen zaj és csörömpölés szakítja félbe, mely arra ösztönzi, hogy a további eszmefuttatásokat mellőzve rögvest benyisson... Ahol olyasmi tárul fizikai szemei elé, melyeket lelki szemei álmodni sem mertek volna.
- Mi a... - a mondatot be sem kell fejeznie, a látvány magáért beszél. A mennyezeten csokoládépöttyök mindenütt, tán még modernkori rusztikus alkotásnak is beillenének, mindeközben Margaréta haja kibomolva omlik vállára, arca és ruhája szintén csokoládéban úszik. A padlón a kiborult cukor szemei görögnek jobbra-balra, egy tál felborulva hever a kövezeten, miközben égett kakaóvaj szaga tölti meg orrát. - Merlin szerelmére Margaréta, mit művelsz már megint?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=845758#post845758][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.04.20. 09:06[/b][/url]

A terv egyszerű volt: beszabadulni a konyhába és csinálni pár csoki... bármit, amit sikerül, a srácoknak, akik éppen megtalálnak. Már így is kicsit különös szagfelhő leng körül, amiért többen megtaláltak különböző parfümökkel, de ez legyen a legkevesebb. Mert elfogyott a mindenem is, amit adhatnék a fiúknak, úgyhogy itt állok a B terv közepén. A káoszban. Mert egyszerű volt a terv, csak egy tényezőt nem vettem figyelembe: magamat.
És itt jön képbe még inkább a káosz: edények edények hátán - mert gondoltam, nem pálcával csinálom, hanem saját kezűleg, úgy mégis csak ember közelibb -, a földön csoki, a falon csoki, a plafonon csoki. Ami nem a földön van, az rajtam, vagy az éppen áldozatként befogott edényen. Amitől csúszik az egész, leejtem, hangosan koppan, én halkan sikkantok egyet, majd mindkét szememet összeszorítva várom, hogy mikor lesz csend. Meg talán, mire megint kinyitom a szemem, már nem is lesz káosz.
Majd legközelebb. A hangra kapom fejemet az ajtó felé, szélesen mosolyodom el, végül fordulok vissza a - mély sóhaj - még mindig káosz felé.
- Oké, figyelj. Esküszöm, hogy nem így indult. Tök jól haladtam, aztán út közben elromlott valami, a kakaó odaégett, a tej nem akart izélni, aztán... - mutatok körbe kinyújtott karokkal. - Itt kötöttem ki - lemondó sóhajjal nézek végig mindenen, elhúzom a számat, vissza Ervinre. Kellett egy kis idő, amíg leesik, de jobb később, mint soha.
- Mit csinálsz itt? Ne mondd, hogy te is csokitojást szerettél volna, mert akkor elfutok - ami szintén elég veszélyes lenne rám nézve, de kockázat nélkül nem izgalmas az élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=849656#post849656][b]Autumn Rue Danvers - 2022.07.22. 23:28[/b][/url]

Nem tudom megint miért én érdemeltem ki a bébicsőszködést. Talán mert sose büntetek meg senkit. De ennek oka van. Ha büntetsz, plusz munkát csinálsz magadnak, órákat vesztesz el az életedből, amiket felhasználhatnál másra. Mint mondjuk egy könyv elolvasására. Nagy sóhajjal léptem hát be a konyhába, ahol a manók azonnal nagy szemeket meresztve pásztáztak. Unottan néztem rajtuk végig, Zalán jutott eszembe. Nélküle már nem is volt olyan jó ez a hely. Érthető ez a konyhára, de egész Magyarországra is.
- Mikes Marcellt keresem, itt van már? - kérdeztem a hadsereget, mire rázni kezdték hevesen a fejüket. - Remek. Jól kezdünk - csaptam csípőmre a kezem, és újabb megszólalás nélkül levetettem magam az egyik székre, és olvasni kezdtem.
Az ajtó nyitódására egyáltalán nem néztem fel. - Késtél - közöltem egyszerűen. - Láss munkához - adtam ki az ukászt. Tényleg nem értettem miért mindig nekem kell őrködni. Még csak nem is vagyok jó benne. A könyv jobban lefoglal mint az áldozat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=849659#post849659][b]Mikes Marcell Flórián - 2022.07.23. 00:17[/b][/url]

Először képen röhögte a tanerőt, aki az irodájába hívatta, asztalra rakott lábakkal, rágót csócsálva hallgatta a példabeszédek huszonháromezredik fejezetét, és csak egy vigyor kúszott a szájára, oda sem nézett, csak malmozott és várta, hogy végre mehessen. De mikor szembesítették azzal, hogy a viselkedése tarthatatlan, és az intézmény nem tolerálja az ilyen szervezett bulikat, mely során még kárt is okoznak, arra azért már morcosan nézett oda. Már csak emiatt is hiányzott neki Amerika, ott nem voltak ilyen erkölcscsőszök. Itt viszont büntetést szabtak ki rá, amit először el sem akart fogadni, de miután szóba került, hogy az apjának is üzennek, úgy Mikes kénytelen volt összepréselt ajkakkal fogadni az ítéletet.
Másnap megkapta a baglyot, hogy hová és mikorra kell mennie, s nagyjából mennyi időt kell a büntetőmunkával töltenie, ami egyébként konyhai munkálatokból áll majd. Mindössze ennyit tartalmazott a levél, mást nem. Mikesnek meg nagyon nem akaródzott lemászni a konyhába, sőt, büntetőmunkát sem akart csinálni, de mivel továbbra is tartott attól, hogy az apja fülébe jut a botrány híre, összekapta magát, s végül némi késéssel, de megjelent a konyha ajtajában.
Látta odabent a sürgő-forgó manókat, ahogyan a neki háttal ülő lány barna üstöke is felcsillant. Ahhoz pedig jött a már jól ismert hang, és jól ismert ridegség. - Ennyire ne vedd komolyan a szereped, Mami - szólt oda, mintha már el is feledte volna azt, hogy a lány korábban megmentette a seggét. Akkor egy szót sem tudott kipréselni magából, most viszont visszatért belé az élet, beljebb lépdelve megkerülte a széket, s háttal a konyhapultnak dőlve, tenyereivel annak szélére támaszkodva, keresztezett lábakkal kémlelte a hajcsárnőt.
- Harcicica bőrszerkó nélkül? - kíváncsian vonta fel szemöldökeit, aztán látványosan körbenézett. - Szerintem vésd be a könyvedbe vagy tudom is hova szoktátok, hogy megcsináltam amit kellett, és mehetünk haza - még rá is mosolygott Ruera, ami ritkaságnak számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=849660#post849660][b]Autumn Rue Danvers - 2022.07.23. 00:32[/b][/url]

Bolondság lenne azt állítani, hogy ez a szituáció bárkinek is jó. Én nem akartam bébicsőszködni. Mikes nem akart dolgozni - természetesen. A manók meg utálták, ha más hozzányúl a cuccaikhoz. Akárki találta ki ezt a büntetőt, mindenkivel ki akart cseszni. És sikerrel is járt.
- Nem vagyok az anyád, ne szólíts maminak - szóltam monoton hangon, ahogy még mindig a könyv sorait bújtam. Lapoztam, de elvesztettem a mondat első felét az újabb megszólalása hallatán.
- És végképp nem vagyok cica. Szólíts Ruenak. És annak - jelentettem ki jelentőségteljesen, de még mindig nem néztem fel. Olvasni már nem tudtam, de nem volt kedvem hozzá. A színlelés meg jobban ment, és egy hajszálnyi esélyt láttam rá, hogy talán ha nem veszek róla tudomást, nem beszél hozzám. Naiv gondolat volt.
Egy nehéz sóhaj kíséretében becsuktam a könyvet. - Nézd, ez a szituáció egyikünknek se kedvez, de nem véshetem be a könyvecskébe, amíg nem csináltad meg, szóval ne húzzuk sokáig egymás idejét, és állj neki. Capisce? - tettem fel a költői kérdést, majd elnéztem a távolba.
- Héj manók. Kérlek adjatok a bájos fiatalembernek valami munkát. Lehetőleg valami nehezet, hogy ne tudja közben jártatni a száját. - Talán a mondat végére egy gonoszkás félmosoly megcsillant a szám sarkában. Talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=849663#post849663][b]Mikes Marcell Flórián - 2022.07.23. 00:58[/b][/url]

- A nejem még lehet..nél, de sajnos nem lehet róla szó, nem estél át a rostán - színlelt sóhajjal csóválta a fejét, miközben tekintetével mindvégig a lányt figyelte, kíváncsi volt, hogy mikor veszíti el a másik az idegei fölött való uralmat. Kár lett volna tagadni, hogy élvezte, ha piszkálhat másokat.
- Igen, feltűnt, hmm - állát kezdte dörgölni, ahogy az olvasó lányt kémlelte.
- Most hogy így innen jobban megnézlek, sokkal inkább hasonlítasz egy elefántra, akárcsak Hettie nénikém - vigyorogva szúrt oda, s még mintha kezeivel is mutatta volna a képzeletbeli kilókat.  Pedig a korábbi cicás verziót még mondhatni, kedvességből szúrta oda, ezen utóbbit inkább már bosszúból.
Mikes eddig jól szórakozott, de a lány felettébb bosszúsnak tűnt, mintha feszült lett volna. Ettől függetlenül nem érezte úgy, hogy most hirtelen bocsánatot kellene kérnie, hisz tulajdonképp a lány indított sértő stílusban. Talán ha kedvesen köszön, és érdeklődik, hogy mi újság, akkor még Marci is máshogyan állt volna hozzá.
A lány magyarázatára egyszerűen csak megforgatta a szemeit, majd ellökve magát a pulttól,  egy széket nyakon fogva húzott a lány közelébe, majd vele szemben telepedett rá, karjaival a támlára támaszkodva.
- Ne legyél már ennyire merev és szabályokhoz görcsösen ragaszkodó, baromira nem áll jól. Mondhatnád, hogy okés, behúznád a füzetbe, hogy jelen voltam, aztán meg innánk egy piát és nem lennél ennyire befeszülve. Mit szólsz? - megpróbálta a lehetetlent, mert hát, az ital az sok mindenre jó, és talán a csaj gátjait meg mindenféle problémáját is feloldaná. Ám ekkorra már a manók is megkapták a feladatukat, akik persze azon nyomban rohangáltak ide-oda, mindenféle edényt pakolásztak a csap mellé, és mutogattak, hogy azt mind el kellene mosogatni.
Nagyon úgy tűnt, hogy a nagyszemű Mikesnek magyaráz, de rosszallóan nézett vissza a manóra, aki hirtelen lesütötte a tekintetét. - Ne már, f…om akar mosogatni, tényleg muszáj ezt? Mit olvasol? - inkább kikapta a lány kezéből a könyvet, és beleolvasott a sorokba.  - Nincs erősebb, mint ez a két harcos: a türelem meg az idő; ezek mindenre képesek. Na látod, éppen erről van itt szó, ha neked lenne türelmed, nekem meg időm ilyen szarságokra, akkor működne ez a vágjuk puccba a konyhát dolog. De sajnos, ez nem megy így. Javaslatom, Te beírod, hogy megjelentem, elvégeztem a melót, én meg adok egy feszültségoldó vállmasszázst ééés, és vérszívás nélkül meghallgatom, hogy mitől vagy ennyire toprongyon. - a könyvet persze egyelőre még nem is adta vissza, sőt, távolabb is nyújtotta, amennyiben ki akarták venni a kezéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=853315#post853315][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.26. 01:33[/b][/url]

Beharapott ajkakkal néz a Benettre. Egyáltalán nem biztos, hogy tudni akarja. Ez azokban a kölyökszemekből is tökéletesen kiolvashatóak, amik ugyanolyan gyámoltalanul kerekednek el a konyhába menet is. Tudja már mit rontott el, bár akkor fel sem tűnt a hiba. Így viszont aggódva húzza be a nyakát, különösen annál a résznél, ahol felhívja a hím a figyelmet arra, hogy Rómeó jobb ha vigyáz magára. S bár eleinte meg akarta, kérdezni, hogy akkor ezek szerint tanári fizetésből nem jön-e ki a repülő autó, végül azt sem teszi.
- Ne...ne haragud...jon tanár úr - makogja végül, mikor pár perc múlva lassan össze tudja szedni a hangját, bár elég vékonyka és cincogó ez a hangocska, mintha nem is abból  a nagy melákból jönne aki a falat támasztja.

Az út végül mégsem annyira hosszú, mint az ember várná, Rómeó egész jól bírta a sétát, semmi összeesés, vagy padlóra nyúlás nem volt és a szünetekből is csak alig párat kellett tartani. Leginkább azért, mert a fiú úgy érezte, hogy erősnek kell maradnia és ahelyett, hogy újabb szüneteket kérne csak próbált nem tudomást szerezni az enyhe szédülésről és zsibogó fejről. Így akarta lenyűgözni Benettet. Azonban amint meglátja az ajtót felcsillan a szeme, a küszöböt átlépve pedig rögtön szék után kutat izgatott tekintete.
A konyha csendes, a manók közül épp senki se ténykedik ott. Nincsenek bugyogó löttyös lábasok se illatos sütemények az asztalon. Viszont szék van, így Rómeó azonnal ledobja magát és homlokát ráfekteti az asztallapra.
- Ez most felért egy kisebb megváltással - motyogja bele a fába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=853487#post853487][b]Ivanich R. Benett - 2022.09.29. 11:39[/b][/url]

- Na jó, azért ennyire ne rémülj halálra. Meghagyhatjuk a tegeződést, még olyan fura lenne, ha magáznál. Nem vagyok én annyira öreg... De sajnos, vagy nem sajnos, ez egy iskola, és nem ismerjük egymást olyan régóta ehhez a stílushoz - vagyok vele talán kegyetlenül őszinte, de nem bánom, mert ki kell alakítanom egy megbecsülést, ha azt akarom, hogy rendet-fegyelmet tudjak majd tartani az óráimon. Tudom, hogy milyen az, amikor egy tanár túlságosan lazára veszi a dolgokat. Másrészt fiatalon nagyon sokat szekáltak a suliban, még általánosban, mielőtt a Bagolykőbe felvételt nyertem volna, úgyhogy ez nem hiányzik újból. Ahogy idézni szokták, ezek a mai fiatalok borzasztóan neveletlenek tudnak lenni. Ha elnéző vagyok, visszaélhetnek vele, kivételezni pedig nem szeretnék. Iskolán kívül belefér, ha hülyéskedik valaki, aki már ismer azért valamennyire, de ez most nyilvánvalóan más helyzet.

Utunk a konyha felé viszonylagos nyugalommal telik. Úgy látom, nincs annyira rosszul, de a biztonság kedvéért nem hagyhatom magára. Meghagyom a csendet magunk körül, amikor szükséges, nem akarom mindenáron beszéltetni, ha épp kifogyunk a témából. A bentről jövő illatoktól bevallom őszintén, még én is kicsit éhes kezdek lenni, de van kajám a szobámban, nem akarom a többiek elől megenni a jót.
- Most akkor aludni fogsz, vagy enni? - teszem csípőre a kezem, amint meglátom, hogy Rómeó kényelmesen berendezkedik az egyik asztalnál. - Remélem nem gondoltad, hogy én fogok főzni - ingatom meg a fejem. Nagyon gyerek még... Nekem pedig megvan, hogy hol a határ. Úgy tervezem, hogy megvárom, amíg eszik pár falatot, jobban lesz, aztán én is mehetek végre a dolgomra. Úgyhogy leülök mellé a konyhapulthoz közel, előveszem a nasit a táskámból, amit nem akart elfogadni ételként, és azt kezdem el fogyasztani. Ő pedig maximum megkéri a manókat, vagy összedob valamit, nem hiszem, hogy nekem kell lesni a kívánságait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=853696#post853696][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.10.01. 16:58[/b][/url]

Rómeó mély szusszanással nyúlt el az asztalon mint lusta diák bűbájtanórán. A zsibongás fejében azonnal csitult és úgy érezte, ebben a pózban tényleg képes lenne bealudni, ahogy azt Benett is megjegyezte csípősen.
Feleletként felemelte a fiú a fejét és széles, cinkos vigyort engedett Beni felé. Kis gödröcskéi édesen rajzolódtak ki arca két oldalán.
- Ami azt illeti, nagyon jól főzök. Otthon gyakran én csináltam a reggeliket. Tükörtojás, tojásrántotta, omlett, buggyantott tojás mind megy -  büszke képpel emelkedett fel lassan, mindkét kezén támaszkodva. Még mindig nehezen mozgott és ahogy érezte, hogy újra két lábon áll teste elnehezedett. A falhoz közel, ujjaival azt súrolva kikerülte a másikat, hogy a hűtőhöz léphessen és szélesre tárhassa azt.
- Kérdezhetek valamit a határokról?- összevont szemöldökkel vett magához minden fontos kelléket egy kiadós ebédhez. Vajat, szalonnát, lilahagymát, sajtot, tojást, paradicsomot, turista szalámit és virslit is. Ezeket utána mind fel is sorakoztatta a pultra, hogy visszanyúljon a majonézért, ketchupért és mustárért. Ezek után folytatta a szövegelést, függetlenül attól, hogy Benett milyen választ adott a kérdésére.
- A repülő autók zavartak, a vajsör, a szabadidőd boncolgatása vagy mindhárom egyszerre, esetleg a stílus amivel feltettem? - komoly tekintettel dőlt neki a pultnak egy virslit bontogatva. A felnőttekkel való kommunikációban sohasem volt biztos, leginkább azért, mert mindenki mást várt el tőle. Belián például nem szidta le, bármit is mondjon, néhány tanár pedig a magázást is megköveteli kőkeményen. Benettről viszont nem volt fogalma, merre vannak azok a bizonyos határok, amikbe néhány perce a folyosón belesétált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=854865#post854865][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2022.10.21. 13:36[/b][/url]

Kornélia

A beosztási ceremóniát követően Agnes az első adandó alkalommal megszökött a nagyteremből. Feszélyezte a sok ember, és úgyis mindenki az eridonosokra figyelt, így kihasználva ezt szépen kiosont egy óvatlan pillanatban. Gondolta, úgysem kelt nagy feltűnést, ha egy emberrel kevesebb ül a Rellon asztalánál, mégsem tartanak névsorolvasást. Vagy igen? A gondolatra már kezdi is rágcsálni a mutatóujja körmét, de szerencsére gyorsan ráébred, hogy nem szabad. Most olyan szépen megnőttek végre a körmei, hogy az elmúlt két hétben, amit otthon töltött, nem rágta egyáltalán. Tegnap érkezett vissza az apukájával, és még jártak a cukrászdában is, mielőtt ő visszament volna Gotlandra, de persze megígérte, hogy azonnal ír, amint kiderül, melyik házba került. A nagyteremből így azonnal a toronyba szaladt, ahol a baglyokat tartják és a már előre összekészített levélpapírra gyorsan ráfirkantotta az örömhírt, hogy ő is Rellonos. Már egészen eksztatikus állapotban van egyébként ettől a hírtől, hiszen ez azt jelenti, hogy ugyanabba a házba került, ahol az apukája is tanult és prefektus is volt, meg kviddicsjátékos, ő pedig mindennél jobban szereti őt és szeretne a nyomdokaiba lépni. Szeretné, ha büszke lenne rá. Persze, azt mondja, már most is nagyon büszke rá és akkor is az lenne, ha levitás lenne vagy navinés, de ettől még Agnes mindig is úgy érezte, hogy vagy Rellon vagy semmi. Szorongott is ezen tegnap estétől a beosztási ceremóniáig egészen, és még akkor sem sikerült teljesen megnyugodni, amikor a választást már hallotta és beült a nagy rellonosok közé. Még akkor sem hitte el teljesen, amikor már a levelet hajtogatta össze. Még most sem hiszi el igazán. Még remeg a keze az izgalomtól, és bár próbál komoly maradni, ahogy az egy nagylányhoz illene, el-elmosolyodik. A bagoly már elrepült, ő pedig az oldalán lógó táska fülét szorongatva - valahová el kellett tenni a levél megírásához szükséges dolgokat ugye, hiába néztek rá furán, minek neki táska, még ha kívülről csak akkora is, mint egy levélboríték  - inkább a folyosón téblából ahelyett, hogy visszatérne a nagyterembe, és végül a konyhába téved be. Azazhogy, lépéseket hallott, és oda menekült be, ez volt a legközelebbi nyitva lévő ajtó, egy másikkal hiába próbálkozott, nem engedett a kilincs.
- Hejsan! - köszön zavarában svédül a bent nagy munkában lévő manóknak. Megzavarta volna őket? - Izé... bocsánat. Helló. Jaj... nem is akarok zavarni. Készíthetek magamnak egy kakaót? - érdeklődik. Nem kérné, hiszen az plusz munkát jelentene a kis lényeknek, de az egyikük már pattan is és tölti neki bögrébe a gőzölgő italt, hogy Agnes csak tátott szájjal figyeli az egészet.