Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Hajnal Hella INAKTÍV
Mutista Maugli |18 éves offline RPG hsz: 45 Összes hsz: 458
|
Írta: 2017. június 6. 16:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=684297#post684297][b]Hajnal Hella - 2017.06.06. 16:31[/b][/url] Ismeretlen levélfeladóElőször is. Ki vagy és mit akarsz tőlem? Másodszor. Miért nézel ki úgy, mint egy olvadt hóember? Nagyjából ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg a lány fejében. Igaz, hangot nem tud adni kételyeinek és kérdéseinek, de elmutogatja, amit úgy tűnik, a fiú meg is ért. Ebből a válaszból még nem igazán tudja meg, miért is volt odabent, ezen pedig a manók sem segítenek. Értetlenül pislog hatalmas barna őzikeszemeivel, és jól megnézi a közeledőt. Akaratlanul is hátrál egy lépést. Hella a nevem.Firkantja a zsebében rejtőző notesz egyik üres lapjára és az idegen orra alá tolja. Talán nem kellett volna megosztania vele, egyáltalán itt se kellene lennie. Mégis mikor megérkeznek a palacsintákkal telerakott tányérral a manók, gyomra nagyot kordul. Megnyalja ajkait, szemét lehunyva szagol a levegőbe. Újdonsült ismerősére pillant és megfogja annak ragadós kezét, hogy az asztalhoz húzza. Ennyi palacsintát nem fog tudni egyedül megenni.
|
|
|
|
Lora Fontaine INAKTÍV
bóbita offline RPG hsz: 204 Összes hsz: 2063
|
Hogyan készítsünk reggelit? Írta: 2017. július 20. 19:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=691957#post691957][b]Lora Fontaine - 2017.07.20. 19:02[/b][/url] Első leckeAkadt néhány vállakozó egyed, aki utánam merészkedett a konyhába, köztük lépkedett újdonsült barátom Liliróza is, nagy örömömre. - Tehát akkor mindenki tudja, mi a dolga - nyújtottam el a mondatot, elég hosszú szünetet is hagytam, hogyha bárkinek ellenvetése lenne a hallottak vagy látottak iránt, ne tartsa vissza, bökje ki magából. Közben gondos szakértelemmel léptem a tojástartók felé: Nem lesz ez bonyolultabb, mint a mugliknál. Csak fel kell forrósítani a serpenyőt, olajat önteni bele és odaütni a tojásokat - vázoltam fel magamban a lépéseket, de ez nem mindenki számára volt ilyen nyilvánvaló: - Lora, pálcát nem használhatunk? - nézett rám egy rellonos nagy szemekkel. Félúton találkozhatott a tekintetünk, hisz egyből beléfojtottam a szót. Végül odalépett hozzám és csak leste, mit, hogyan kell csinálni: - Látod, ilyen egyszerű - mondtam és egy megelégedett mosollyal nyugtáztam, hogy leeresztette a pálcáját. - Bizony, bizony tanuljuk meg, hogyan készíthetünk reggelit mások kizsigerelése nélkül - és akkor odajött még egy lány, ő meg azt nem tudta, hogy kell felforrósítani az olajat: - Merlin, hát el kellene nektek egy főzőtanfolyam - fogtam a fejemet, hova kerültem, de hallottam, hogy Liliróza is vadul kuncog a háttérben. - Na de Lili, nem lehet mindenki olyan tapasztalt, mint amilyenek mi vagyunk - sejtettem, hogy ő is mugli felmenőkkel rendelkezik, hiszen azok közé tartozott, akik önállóan is el tudták készíteni azt az eledelt, amit megkívántak.
|
Minden talajban megterem valamiféle virág. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
|
|
|
Petheő-Gönczy Liliróza INAKTÍV
Bibliofil Szfinxkölyök offline RPG hsz: 9 Összes hsz: 19
|
Írta: 2017. július 20. 20:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=691972#post691972][b]Petheő-Gönczy Liliróza - 2017.07.20. 20:56[/b][/url] Lora - Konyhatündérek, avagy „Egy rántottát csak meg tudsz csinálni”
Ez csak természetes, hogy Lili is a többiekkel battyog a konyha irányába. Tetszik neki ez a nap. Hiába a kialvatlanság, izgalmas, hogy végre nem az van, hogy felkel, megreggelizik, töm egy-két sütit a zsebébe, aztán irány a tanulás. Hamarabb kelt - mivel nem is aludt igazán -, így a többi korán kelő diákkal tud sütni valami reggelifélét. Mosolyogva konstatálja, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, pedig azt sem tudja még mindig, hogyan megy ez a varázslósdi. Lora úgy magasodik a többiek fölé, mint egy igazi kellemes megjelenésű diktátor. Ha létezne ilyen, akkor biztos ő lenne az, akinek szobrot állítanak, s azt le sem döntik soha. Erős jellem. Ez kifejezetten izgatja Lili fantáziáját. - Pálcát? Ez... - háborodik fel, de nem fejezi be a mondatot, mivel Lora a tekintetével belefojtja a szót a pálcáért kiáltó diáktársukba. Erre Liliróza csupán elégedetten biccent, és karba tett kézzel ácsorog tovább, miközben figyeli a többi új kis manót. Olajat melegíteni sem tudnak, a hagyma már kettő gyereket is megsiratott, s arról már ne is beszéljünk, hogy egy kenyeret nem tudnak megpirítani. - Engedj oda - mondja egyik háztársának, akinek vet egy pillantást a jelvényére, majd ő maga a vállára dobja talárját, és folytatja a hagyma feldarabolását. Nem mondhatom, hogy ő nem könnyezik, de nincsen egy szava sem. Néha szipog egyet-kettőt. De neki a hagyma alapkövetelmény a rántotta alá. Aztán hangosan felnevet, amikor megint szerencsétlenkedik az egyik korabeli lány. - Nem kérdéses, hogy egyszer kövér gyerekeink lesznek - kacag fel, ahogyan Lorára tekint. Eléggé tehetséges kis szakácsoknak bizonyulnak. Ez nem sok mindenkiről mondható el a konyhában. - Hogyan tovább? Hagyma jöhet neked is? - törli le a könnyeit, miközben újdonsült barátjára emeli tekintetét.
|
|
|
|
Lora Fontaine INAKTÍV
bóbita offline RPG hsz: 204 Összes hsz: 2063
|
Hogyan készítsünk reggelit? Írta: 2017. július 20. 21:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=692003#post692003][b]Lora Fontaine - 2017.07.20. 21:57[/b][/url] Levezető körökÉn nem igazán így terveztem a reggelemet, legszívesebben visszaaludtam volna, ahogy kitekintettem az ablakon, az élettől is elment a kedvem. Aztán a Nagyterembe érkezve, ismét szembesülhettem egy olyan ténnyel, hogy az aranyvérű gyermekek micsoda büszkeséggel viseltetnek a származásuk iránt. Hányingerem támadt, sohasem bocsátkoztam volna ilyen fölényeskedő magatartásba, dehát ahány ember, annyiféle. Most azonban rendkívül jó lelkek vettek körül, elcsodálkoztam, hogy mennyire rugalmasak és milyen precízen követik az utasításaimat. Messze álltam mindenféle diktátoroktól, de ha már így megragadtam a stafétát muszáj volt némi határozottságot magamra erőltetni. Hogy nézett volna ki, ha magam sem tudom, hogy kell elkészíteni egy reggelit? Mindig tudtam, hogy ennek a képességnek még hasznát fogom venni, és tessék, itt a helyzet. Hány olyan fiú és lány létezik a földön, akik még azzal sincsenek tisztában, hogy mi fán terem egy rántotta. Elképesztő - ahogy így merengtem az élet nagy dolgai felett, eszembe jutott, hogy ki kellene nyitni pár ablakot, mert a hatalmas füst teljesen beterítette a helyiséget és vészjóslóan gomolygott közöttünk. Nem akartam, hogy bárki is megsérüljön a "lila köd miatt", ezért jobbnak láttam, egy jókora szellőztetést csinálni. A nagy huzat hatására a manók is felébredtek, ki is keltek magukból, de néhány megnyugtató szó és a kulcsfontosságú gratis elmosogatás után ők is teljesen lenyugodtak. - Már beletörődtem a tudatba, hogy kövér gyerekeim lesznek. Jobb, ha te is felkészíted magad erre - bátorítóan megveregettem Liliróza vállait, meg büszke is voltam rá, egyáltalán nem kért segítséget, a hagymát is ügyesen szelte, talán még egy könnycseppet se ejtett. Én mindig végigsírom a hagymás momentumokat, akárcsak a brazil filmsorozatokat, ez már így megy. Azért nem utasítottam el a drágaságot, persze, hogy kértem belőle. - Igazából a nagyobb dolgokkal már készen vagyunk - sóhajtottam egy nagyot és leporoltam a kötényemet.
|
Minden talajban megterem valamiféle virág. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
|
|
|
Petheő-Gönczy Liliróza INAKTÍV
Bibliofil Szfinxkölyök offline RPG hsz: 9 Összes hsz: 19
|
Írta: 2017. július 24. 11:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=692428#post692428][b]Petheő-Gönczy Liliróza - 2017.07.24. 11:31[/b][/url] Lora - Konyhatündérek, avagy „Egy rántottát csak meg tudsz csinálni”
Hangosan felnevet a gyerekekről szóló csevejtől. Még ők maguk is gyerekek, de mégis ilyen dolog fordul meg a fejükben, ami a mai világban egy szuper dolog. Mindenki csak kutyát akar harminc évesen, hiszen fél a felelősségvállalástól. Inkább csak összeköltözik a választottal, elvégre csakugyan „Minek esküvő? Nem kell, az csak egy papír”. Furcsán gondolkodnak az emberek, de ezt talán majd máskor feszegetjük, most nem ezért vannak a leányok a konyhában. A diákcsapat egy része igen komolyan összeszedte magát, azonban néhányan még bénáznak. Azok így járnak. Igazából, a nagyobb rész tudja csinálni a kiadott feladatot, aki meg nem... hát, az nem erre hivatott. Ilyen is van. - Tisztában vagyok a dologgal - hahotázik még egyet, majd odaadja a tál hagymát Lorának. Közben nyúl is egy serpenyőért, aminek az aljára olívaolajat csepegtet, majd amikor látja, hogy melegszik az alávaló, rádobálja a hagymát. Egy jó konyhás néni mozdulattal kever rajta, leütögeti a szélén a fakanálon maradt hagymát, és újra Lorára emeli zöldeskék szemeit. - De jó, hogy nem a nővéremmel főzök - kuncog újfent. Meglepő, ennyit nem szokott. Ha Fontaine nem tudná, hogy miért is ez, akkor Lili tovább kezdi magyarázni. - Nem eszik tojást a lelkem. Sem húst. Nem iszik tejet. Olyan, mint egy vörös nyuszi - informálja a Navinés lányt. Imádja Annát, de ez a szélsőséges étrend teljesen kikészíti a húgot. - Még egy kis tojás... és készen vagyunk - mondja, inkább csak úgy, magának, és rá is üt néhány csirketojást. Éppen akkor tekint fel Lorára, amikor a kötényét porolja. Végignézi a mozdulatot és a társaira is vet egy pillantást. - Milyen órád lesz ma délelőtt? - kérdi, bízva abban, hogy lesz közös.
|
|
|
|
Lora Fontaine INAKTÍV
bóbita offline RPG hsz: 204 Összes hsz: 2063
|
Hogyan készítsünk reggelit? Írta: 2017. július 24. 15:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=692446#post692446][b]Lora Fontaine - 2017.07.24. 15:43[/b][/url] LilirózaA puding próbája az evés, a reggelik vesztőhelye pedig a gyomor. Behunytam a szemem, nem mertem a rántotta szemeibe nézni (ha valaha volt neki olyan, de biztos), és az igazat megvallva ő is kerülte a tekinteteimet, pedig tisztában lehetett azzal, hogy elfogyasztjuk. Azért hoztuk létre. Beteges, hogy már a rántották sem tudnak pozitívan gondolkodni és nagyon szégyellősek is mostanában. Lehet, hogy őket is pszichológushoz kellene cipelni? Ah, nem, magukat a tyúkokat kellene kivizsgáltatni, mert rendellenes tojásokat hoztak létre. Hogy engedhették meg maguknak? Időközben sikerült rájönnöm, hogy a fogyatékos fehérjéket is szeretem, úgyhogy semmi probléma - ezekre a gondolatokra a pocakom felé nyúltam és megsimogattam, hogy: nyugodjon meg, épp felkészítem a rántottát, hogy a legjobb formájában landolhasson odabent. Már alig hallottam Liliróza szavait, megbűvölve álltam a serpenyő felett, meg voltam győződve arról, hogy ez szerelem méghozzá első látásra. Az előbb csak bimbózótt, de most tombol, érzem, ez egy különleges és megismételhetetlen kapcsolat közöttünk. Evőeszközök? Hol vagytok... Merlinkém, éhen halok... - gondos kutatómunkát végeztem a pulton, hisz puszta kézzel mégsem lehet megbecsteleníteni egy ilyen szépen sikerült rántotta kültakaróját. És Liliróza? Miért beszél még ennyit? Merlin, hát nem látja, milyen jól sikerültek? Olyan finomak és kívánatosak...- nem bírtam tovább, mint valami elvonásos nyúltam az evőeszközökhöz a kiéhezett testem szinte megremegett a fájdalomtól. Persze, még hallottam, ahogy a távolban Lili a testvéréről tart kisebbfajta prédikációkat, de nem törődtem vele. Csak én és a tojkók...a legszebb párosítás. - Azt hiszem, nekem ma nem lesz több órám, végzetes inzulint kaptam. Beleköltöztek a pocakomba a kajadémonok - már a manók is fetrengtek a röhögéstől, nem bírták magukba fojtani a nevetést, pedig én csak ettem, úgy, mint ahogy szoktam, általában.
|
Minden talajban megterem valamiféle virág. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 2. 20:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699228#post699228][b]Széplaki Alíz - 2017.09.02. 20:21[/b][/url] AndrejNos, mondhatni, hogy ez egyáltalán nem volt az én napom, ugyanis eléggé magam alatt voltam, ami csupán egy szimpla levélnek volt köszönhető. Bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottam, szóval amitől a leginkább féltem és amit a leginkább vártam, ugyanis 17 év után feltűnt a vér szerinti anyám. Nem igazán értettem, hogy hogyan történhetett ez meg velem. Először arra gondoltam, hogy valaki viccelődik, de erre vajmi kevés esélyt láttam... úgy éreztem, hogy az eddig felépített életemben hirtelen megtört valami. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után hallani fogok valamit a szüleim felől... ráadásul a levélben jóanyám azt írta, hogy szerelemből születtem... aztán az apját okolta azért, amiért nem nevelhetett fel. Úgy éreztem, hogy hirtelen semmi értelme nincs az életemnek, hiába küzdöttem mindenért, hiába próbáltam túllépni a múltamon, hiszen újra kísért az egész... olyan volt minden, mint egy rossz rémálom, amelyből sosem ébredhetek fel. Még pszichológushoz is elmentem, hogy túltegyem magam a dolgon, kezdtem elfogadni, hogy a szüleim egyáltalán nem kíváncsiak rám és ezért kellett abba a fránya árvaházba felnőnöm, erre megjelenik édesanyám a levelével... nem is tudtam hirtelen mire gondoljak... legszívesebben levetettem volna magam egy szikla széléről, mert akkor véget ért volna minden kín... de ahhoz túl gyáva voltam. Nem értettem, hogy miért tartotta anyámat sarokban az apja, hogy miért nem tudott kiállni magáért, hogy miért szakította meg a kapcsolatot a szerelmével, az apámmal, miért nem ellenállt vagy szökött meg... túl sok volt a kérdés... Majával sajnos nem volt lehetőségem találkozni, mert épp nem tartózkodott a közelben, nem is tudtam, hogy hirtelen kihez fordulhatnék a kételyeimmel. Valamiért Andrej ötlött be, nem is értettem, hogy miért, hiszen még alig ismertem... talán azért, mert rám bízott egy féltve őrzött tárgyat, vagy talán azért, mert komolyan érdekelte, hogy mi van velem, nem is tudom... igazából nem volt sok olyan barátom, akiket igazinak nevezhettem volna vagy akikben igazán megbízhattam volna, ugyanis a sima haverok, ismerősök nem ebbe a kategóriába tartoztak. Nagyon el voltam kenődve, úgy éreztem, hogy muszáj valakivel megbeszélnem ezt a dolgot, úgyhogy rögtön küldtem egy baglyot Andrej-nek, hogy megbeszélhessem vele a dolgokat. Nem tudtam, hogy hogyan fogja fogadni ezt az egészet, csak annyit írtam neki a levélben, hogy fontos dologról van szó, úgyhogy reméltem, hogy el fog jönni. Már negyed órával korábban odaértem a megbeszélt helyszínre, egy bordó top és egy sötét farmernadrág volt rajtam, amelyhez fekete balerina cipőt húztam, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Igazából rögtön felkaptam magamra, amit a szekrényemben találtam, gondolkodás nélkül csaptam be magam mögött a szobám ajtaját. Nagyon zaklatott állapotban voltam, de nem tarthattam magamban a dolgokat, mert akkor tuti, hogy megbolondultam volna. A konyhába érve rögtön odajöttek hozzám a manók, hogy mit óhajtok enni. Mivel egy falat kaja sem csúszott volna le a torkomon, ezért csak egy kólát kértem. Azt kortyolgatva vártam a fiút, miközben idegesen nézelődtem az ajtó irányába, hogy mikor jön már meg Andrej - ha egyáltalán eljön.
|
|
|
|
Andrej Scotti INAKTÍV
palánta offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 273
|
Írta: 2017. szeptember 2. 20:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699246#post699246][b]Andrej Scotti - 2017.09.02. 20:55[/b][/url] Apáéktól megkaptam a heti élménybeszámolót. A hidegfront miatt ugyan idő előtt távoztak a turisták, de összességében sikeresen zártuk a szezont. Ez főleg azért jó, mert a szüleim legalább nem fognak annyit aggódni a galleonok miatt, lassan vissza tudják fizetni a kölcsönt, na meg a tanulmányaink miatt sem kell idegeskedniük. Még erősen napbarnított bőrrel tértem vissza a kastélyba, egy tartalmas nyári szünet után. Arra azonban nem számítottam, hogy rögtön az első napokban kapok egy baglyot Alíztól. Először azt hittem, hogy a bátyám üzent, így viszont elképzelni sem tudtam, hogy miért kereshetett fel már az első napokban. Talán a karkötő végre megtette a hatását? Elég sok ideje nála van már, úgyhogy szerintem elképzelhető. Otthon is hiányolták a karomról, és valóban furcsa volt úgy mozogni, hogy nincs rajtam. De hát úgy gondolom, hogy ennyit megér a jövőm, és még mindig jobb, mint előre pénzt adni valakinek. Jó, és egyben furcsa is újra itt lenni a kastélyban. Elhatároztam, hogy jövőre mindenképpen össze kell spórolnom egy külföldi vakációra. A nyelvtanulásba is érdemes lenne belehúzni, főleg amíg még nem tanulunk annyira keményen. És ami azt illeti, ezt az országot is be kellene járnom valamennyire. A szobámban még lenne mit hova pakolnom, a tanév végén inkább elraktam mindent a bőröndöm mélyére, hiszen a bűbájok segítségével nem akkora teher hazavinni őket. Most viszont pakolhatok mindent vissza a helyére, a rendezgetéssel meg már meggyűlik a bajom, hisz idén jóval több személyes holmit hoztam magammal a tavalyinál. Ez lesz az első teljes tanévem a Bagolykőben. Egyelőre várom, hogy a többiek is megérkezzenek, főleg Adrián. Még mindig nagy mázlinak tartom, hogy szobatársak lettünk, de a többiek is jófejek. A kissé meggyűrt levéllel a kezemben rohanok le a konyhába, ahová a találkozót írta. Nagyon izgulok, hogy mégis mi lehet a felkeresés oka. Ugye nem valami velem kapcsolatos rossz fog bekövetkezni? És miért a konyhában találkozunk? Talán így van esélye megmenteni. Vagy mi van, ha vele történt baj? Újabb bájitalra van szüksége? Aztán persze lehet, hogy csak félreértettem a szavait, és ez az egész nem lesz több egy egyszerű beszélgetésnél. Ezernyi kérdés kavarog a fejemben, ahogy erősen dobogó szívvel futok be a helyiségbe. Látom rajta, hogy valami komoly baj lehet. Napok óta nem aludhatott, valamin tuti őrlődik. De árulja már el végre, hogy mi ez az egész! - Szia Alíz! Siettem, ahogy tudtam. Remélem nem várattalak meg - huppanok le egy székre, intve a manóknak, hogy egyelőre nem kérnék semmit. Ha izgulok, akkor általában egy falat sem megy le a torkomon, úgyhogy érthető, hogy nem merek enni.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 2. 21:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699261#post699261][b]Széplaki Alíz - 2017.09.02. 21:34[/b][/url] AndrejNagyon meglepődtem, amikor megláttam Andrej-t az ajtóban. Ráadásul sikerült szegényt teljesen felzaklatni, mert látszott rajta, hogy nagyon izgul, hogy miről is lehet szó... nagyon elszégyelltem magam emiatt, nem akartam ennyire nagy feszültséget okozni neki, de tényleg muszáj volt kiadnom magamból a dolgokat. - Szia! Nem várattál meg - mondtam neki zaklatottan, miközben alig vártam, hogy eltűnjön végre az a manó, aki étellel kínálta a fiút. - Bocs, nem akartam rádijeszteni, tulajdonképpen rólam van szó - próbáltam megnyugtatni a fiút, már amennyire tudtam. Nem igazán voltam jelenleg a nyugalom mintaképe, de próbáltam saját magamat is csillapítani, ami nem igazán sikerült... - Ne haragudj, de muszáj valakivel beszélnem, és úgy gondoltam, hogy számíthatok rád ez ügyben - mondtam neki őszintén, bár reméltem, hogy nem rémisztettem meg őt ezzel a kijelentésemmel. - Megőrülök, ha nem adhatom ki magamból - próbáltam vele megérteni azt, amiről még fogalma sem volt. Egyrészt nagyon sajnáltam, hogy meg kell hallgatnia a kínjaimat, másrészt magamat is sajnáltam volna, ha nem tudtam volna senkinek sem beszámolni a fejleményekről, mert tuti, hogy rossz vége lett volna az egésznek, ahogyan magamat ismertem. - Szóval még nem beszéltem neked arról, hogy árvaházban nőttem fel, a szüleim ott hagytak az intézmény ajtaja előtt, a nevelőnők adtak nekem nevet. Még egy rohadt cetlit se voltak képesek ott hagyni velem, úgyhogy semmit sem tudtam a szüleimről. Az egész intézményt utáltam, nem voltak igazán jó tapasztalatim ott, kész kínszenvedés volt az egész: zord légkör, szívató emberek stb... aztán örökbe fogadott az egyik nevelőnő, Timi, aki most a mostohaanyám. Épp kezdtem feldolgozni a múltat, amikor is egy levelet kaptam anyámtól... azt írta, hogy szerelemből születtem, az apám kvilbi és az anyám apja ezért annyira megharagudott, hogy nem vállalhatott fel anyám... aztán apám halála után a nyomomra akadt... - hadartam el neki a lényeget. - Tudod, nem értem, hogy miért 17 év után akadt a nyomomra, előtte miért nem volt képes szembenézni az apjával vagy titokban megkeresni... és miért pont most történik ez az egész? Igenis szégyellheti magát, amiért magamra hagyott, hogy lehet valaki ennyire gyenge akaratú ember? És most látni akar, ennyi idő után... komolyan mondom, megőrülök... - mondtam neki panaszos hangon... még sose éreztem magam ennyire egyedül és szerencsétlennek, mint most. Legszívesebben elsüllyedtem volna a székben, amin ültem, annyira kellemetlen volt számomra az egész szituáció. Nem sok múlott rajta, hogy elszakadjon a cérna és elsírjam magam, de nem akartam a fiút ennél még cikibb helyzetbe hozni.
|
|
|
|
Andrej Scotti INAKTÍV
palánta offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 273
|
Írta: 2017. szeptember 3. 13:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699399#post699399][b]Andrej Scotti - 2017.09.03. 13:36[/b][/url] Mintha nem gondolta volna, hogy tényleg eljövök. Pedig sejthetné, hogy nem az a fajta fiú vagyok, aki elutasítana egy ilyen kérést. Pláne, ha egy prefektustól jön, akivel ugye nem érdemes szórakozni, de ez most a legkevesebb. A kezdettől fogva volt bennem egy érzés, hogy ezúttal egy komoly dologról lehet szó. Azt viszont nem tudtam, hogy hogyan jövök én a képbe. Még mindig a látomás a legerősebb gyanúm. Egyedül az adna bármiféle értelmes magyarázatot arra, hogy miért áll most előttem olyan meglepetten és frusztráltan Alíz, amivel engem is arra késztet, hogy mindenfajta mosolyt eltüntessek az arcomról, s inkább sápadtan hallgassam végre, hogy mit is szeretne mondani. Valamelyest megnyugtat a hangja. Veszek egy mélyebb levegőt, mintha akarnék még valamit mondani, pedig inkább csak megkönnyebbült vagyok, hogy időben sikerült megérkeznem. Az is hamar világossá válik, hogy nem rólam, hanem róla lesz szó. Ez még mindig lehet a képességével kapcsolatos fejlemény. Vagy a múltkori bájital mellékhatása. Milyen közös vonatkozásunk van még? Más nem hiszem, hogy akadna... Nem tudom leplezni meglepettségem. Különös érzés fog el, hasonlít egy kicsit ahhoz, mint amikor megnyugszik az ember, s egyúttal egy kis boldogság is szökik belé. Halványan elpirulok szavaira. Rám? Nagyon jó érzés, hogy valaki megbízik bennem, és a segítségemet kéri. Ugyan nem én vagyok a kastély legérzékenyebb és legtapasztaltabb tanulója, de remélhetőleg fogok tudni neki segíteni. Ha más nem, nagyokat bólogatok a szavaira, és akkor én leszek az ő első számú lelki szemetesládája. Idegességemben a konyhapultra helyezem a tenyerem, ujjaimmal pedig dobolni kezdek a felületen. Annyira furdal már a kíváncsiság a sztorival kapcsolatban, hogy le se veszem a szemem a lányról, még nyelni is elfelejtek. Kizárok minden gondolatot, és próbálom teljesen beleélni magam a helyzetébe, így nagyon személyesnek tűnik minden, amit elmond. Sokszor nehéz visszafognom magam, hogy ne hatódjak meg, párszor még így is libabőrös leszek. Ugyanakkor tény, hogy elég gyorsan zúdítja rám a múltját. Ez mondjuk nem feltétlenül hátrány, hiszen nem lehet egyszerű hatásosan összefoglalni az élettörténetét, és ahogy érzékelem, egész jól besűrítette a lényeget. Egyértelmű és világos. Vagyis nem, tele van logikátlan helyzetekkel. Számomra legalábbis elképzelhetetlen, hogy ez a valóság. Árvaház, mostohaanya. Összeállt a kép, a mostani és az előző beszélgetésekből. Milyen anya az ilyen? Miért nem kereste fel korábban? Legalább annyira tanácstalan vagyok, mint ő. De hát mit is mondhatnék neki? Hiszen az én szüleim teljesen okésak, de ha erről kezdek el mesélni, csak még inkább elszomoríthatom. - Ez... elég durva - nyikkanok meg döbbenten, egy hosszabb szünet után. Egy ideig fojtogató csendben hallgattam, most itt az ideje kibukni a gondolatoknak. - Basszus, nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Nagyon rossz lehet, fú - rázom meg a fejem az értetlenségtől. - Köszönöm, hogy elmondod, és szerintem is irtó nehéz lehet, de talán mégiscsak érdemes lenne találkoznod az igazi anyáddal. Gondolj bele, mennyire nem tudod lezárni magadban ezeket a dolgokat, és ha elhalasztod ezt a lehetőséget, akkor később örökké furdalni fog a kíváncsiság. Ő már valószínűleg soha nem lesz olyan ember, akire az anyádként tekinthetsz, de talán többet megtudhatsz a családodról, ha beszélsz vele. Talán túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy az apád élete alatt lépjen. Ez neki is legalább annyira fájhat, mint neked. Kissé kellemetlenül érzem magam, hogy ennyire belefolyok. Nem szeretném konkrétan megmondani, hogy mit csináljon, de részemről így cselekednék. És hát azért az anyját se védeném feltétlenül. Jaj...
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 3. 15:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699427#post699427][b]Széplaki Alíz - 2017.09.03. 15:06[/b][/url] Andrej- Nézd, sajnálom, hogy rád zúdítottam ezt az egészet, nem akartam így kitörni - hüppögtem a fiúnak, miközben megint eltörött nálam a mécses. Sajnos nem tudtam megállni, hogy ne bőgjem el magam, csak úgy záporoztak a könnyeim. Előkotortam a maradék zsebkendőimet a zsebemből, aztán pár percig csak ültem ott némán a könnyeimet itatva. - Sikerült másodszor is elbőgni magam előtted, bocs... nem így akartam ezt az egészet - tettem hozzá, miközben elmázoltam az arcomon a könnyeimet és a fekete szemceruzának köszönhetően kezdtem úgy kinézni mint egy nagy, bús pandamaci, aki épp most szökött meg az Óriáspanda Rezervátumból. - Na, ennyit arról, hogy vízálló - céloztam a szemceruzára, amit eredetileg vízállónak hirdettek, de kiderült róla, hogy csak a reklámban az. Ha most egy lánnyal beszélgettem volna, akkor tutira mondtam volna neki, hogy ne vegyen ilyen szemcerkát, de mivel nem ez volt a szitu így inkább magamban tartottam eme lényegtelen gondolatokat. - Tényleg nem tudok átlépni a múlton... vagyis már majdnem sikerült, talán egy hajszál választott el tőle, erre itt ez a levél - fűztem hozzá, miután felitattam a könnyeimet az arcomról és valamelyest sikerült megnyugodnom. - Igen, ez igaz, de szerinted nem tesz rosszat nekem, ha találkozom vele? Mármint nem tépi fel még jobban a sebeket? Bár, ha nem találkozunk, akkor meg lehet, hogy valóban őrlődni fogok amiatt, hogy mi lett volna ha... azt sem tudom, hogy megmondjam-e egyáltalán Timinek, hogy írt az anyám - osztottam meg a gondolataimat a fiúval. - Tudod elég sok bennem a tüske... nagyon rossz volt az árvaházban. Igazi pokol volt számomra. Nem csoda, hogy ennyire elcsépelt lettem, de mióta itt vagyok úgy érzem, hogy egy új lehetőséget kaptam az élettől, messze a múltamtól, a mugli világtól... - magyaráztam Andrej-nak, bár nem tudom, hogy mennyire volt képes átérezni ezt, mert amit elmesélt, abból az jött le, hogy neki rendezettek a családi körülményei. Nagyon szerencsés volt emiatt, én is örültem volna, ha normális körülmények között nőhetek fel, szerető környezetben, bár az utóbbit Timi megteremtette nekem, amikor befogadott, de az a tüskét, amely ott élt bennem, a mai napig nem sikerült kiirtanom magamból. - Ha igazán szeretett volna és érdekelte volna a sorsom, akkor talán előbb lépett volna - tettem hozzá élcesen, mert emiatt nagyon haragudtam az anyámra. - Na, és az apám? Ő miért nem keresett soha? Még anyámat se kereste ezek szerint, pedig állítólag nagy volt a szerelem köztük - mondtam neki komoran, miközben egy újabb kortyot ittam a kólámból. Nem is tudom, hogy miért kértem kólát, nem is kívántam igazán, talán egyfajta pótcselekvésként ittam belőle.
|
|
|
|
Andrej Scotti INAKTÍV
palánta offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 273
|
Írta: 2017. szeptember 3. 18:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699483#post699483][b]Andrej Scotti - 2017.09.03. 18:49[/b][/url] - Jaj, ugyan! Érthető, hogy ki vagy borulva - vágom rá tiltakozásul a bocsánatkérésre, majd nyugodt hangon folytatom. - Semmi baj. Jobb, ha kiadod magadból. Legalább elfárad és jól fog tudni aludni. Tapasztalat. Szerencsére nehezemre esik felidézni a legutóbbi alkalmat, amikor végig kellett zokognom egy éjszakát, de volt már, hogy tocsogott a könnycseppekben a kispárnám. Hát, igen, még a fiúk is tudnak sírni, főleg ha olyan váratlan dolog éri őket, amit eddig elképzelni se mertek. Merlinnek hála azonban egyre jobban kezelem az ilyesmit. Azt viszont nem, ha sírnak előttem. Nagyon rossz látni, ahogy Alíz másodjára is elérzékenyül. A padlóra meredt tekintettel várom meg, amíg egy kicsit összeszedi magát, nem szeretném, ha a leggyengébb pillanataiban úgy érezné, mintha bámulnám. Igencsak zavarba tudok jönni mások sírásától, olykor még az is megesik, hogy elnevetem magam kínomban, ami nagyon ciki, mert az emberek teljesen félreértik és udvariatlanságnak titulálják. Jelenleg se tudom, hogy mi lenne jó megoldás. Menjek oda, öleljem meg, vagy kotorjak elő neki egy csomag zsebkendőt a zsebemből? Nem, azt már megint előbb oldja meg, mint én... Egyszerűen nem vagyok jó a vigasztalásokban. Egy kissé azért elmosolyodom, amikor a szemceruzára terelődik a szó. Ez legalábbis már annak a jele, hogy túljutott azon a bizonyos mélyponton. A fiúknak sokkal egyszerűbb dolga van. Bármikor sírhatunk, nálunk nem visszatartó erő a smink. És annyiból azért jó volt, hogy kiderült, mégsem vízálló. - Nem tudsz átlépni a múltadon, de megtanulhatsz együtt élni vele. Ehhez azonban az kell, hogy végleg elvarródjanak a szálak. De persze nem akarok okoskodni - vonom meg a vállaimat, majd egy üvegpohárért nyúlok, és amíg Alíz válaszát hallgatom, töltök magamnak ásványvizet. - Erősnek kell majd lenned, de menni fog! - bátorítom mosolyogva. - Hagyj magatoknak időt, és ne engedd hirtelen túl közel magadhoz. Egyre jobban megértem, hogy mit miért mondott az előző találkozásaink alkalmával. Végtelenül sajnálom, hogy így alakultak anno a dolgai, de sajnos tehetetlennek érzem magam. - Gondolj arra, hogy mostanra minden jobbra fordult, és talán ez a levél is a folyamat része. Ha szólsz Timinek, akkor ő is segíthet feldolgozni a történteket, ha viszont mégsem engedné, titokban bármikor találkozhatsz vele a tudta nélkül, hiszen az anyád boszorkány, nem? És lehet, hogy mindent meg fog magyarázni. Felállok a széktől és lassan sétálgatni kezdek a helyiségben, a gondolkodás mellékhatásaként. Még magam is meglepődök, hogy milyen jó ötleteim támadnak. - Apád... talán haragudott rád amiatt, mert anyád apja bekavart. Nem lehet könnyű kviblinek lenni, aztán rajtad vezette le. De vele már nem beszélhetünk. És.. azért szerintem sokkal jobb, hogy megtudtad az igazságot - jelentem ki határozottan.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 4. 18:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699611#post699611][b]Széplaki Alíz - 2017.09.04. 18:56[/b][/url] Andrej- Köszi a megértést - mondtam neki hüppögve, miközben végre nagyjából sikerült teljesen megnyugodnom. - Tudod nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de érdekes módon valahogy mégis számítottam rá legbelül - tettem hozzá, miközben a padlót bámultam. - Igen, tényleg egyszerűbb lenne az életem, ha elvarródnának azok a bizonyos szálak... hát nem vagyok egy egyszerű eset - fűztem hozzá az ajkamat beharapva. Andrej most megismerhette az igazi arcomat is, illetve azt az énemet, amikor nem az erős oldalamat mutattam. Egyáltalán nem bántam ezt, hiszen a barátaimnak ismernie kellett minden tulajdonságomat, reakciómat, enélkül senkivel sem létesíthettem volna őszinte kapcsolatot... sosem voltam az érdekkapcsolatok híve, attól egyenesen kirázott a hideg. Mindig is az egyenes kapcsolatokra építettem, a barátaimat is ennek megfelelően válogattam meg, ezért is volt kevés igaz barátom. Ám ezt egyáltalán nem bántam, mert úgy voltam vele, hogy inkább legyen kevesebb igaz kapcsolatom, mint sok felületes. A fiút még nem ismertem annyira, de amennyire megismertem úgy gondoltam, hogy ő is bekerülhet a barátaim körébe, mert idáig rendes, korrekt embernek gondoltam, de persze azért még kellett egy kis idő, hogy ténylegesen kiismerjem. Persze azt is elfogadtam, ha mégsem akar jobban megismerni és inkább tovább áll, hiszen tudtam magamról, hogy nehéz eset vagyok, akit nem mindenki tud tolerálni és elviselni. - Persze, igazad van... erősnek kell lennem. Lehet, hogy megbeszélek vele egy találkát. Végül is veszítenivalóm nincs. De talán többet megtudhatok tőle a családomról, a múltamról. Talán itt az ideje szembenéznem a múltammal, saját magammal - jelentettem ki a fiúnak határozottan, közben pedig újra ránéztem, és kezeimmel a poharamat forgattam az asztalon. - Liliomfay Heléna az anyám neve, idáig ennyit tudok róla... de kíváncsi lennék a családom történetére. Na igen, idáig egyáltalán nem tudtam semmit sem a származásomról, de arra gondoltam, hogy az apja keze van a dologban, hogy egy cetlit se tettek mellém, amikor az árvaház ajtaja elé raktak, nehogy bármi is kiderüljön a családomról. Legalábbis a levél alapján azt szűrtem le, hogy az apám rendezte úgy, hogy árvaházba kerüljek... ha valóban ez volt az igazság. - És mi van, ha anyám hazudik? Ha ezzel a mesével próbálja megnyugtatni a lelkiismeretét vagy így hárítaná másra azt, amit tett? Honnan fogom tudni azt, hogy igazat mond vagy hazudik? - tettem fel a kérdést a fiúnak, bár sok értelme nem volt, mert ő ugyan honnan is tudhatná, hogy mennyire igaz az a sztori, amit anyám előadott a levelében... - Azt hiszem jobb lesz, ha ebből kihagyom most Timit. Nem akarom feleslegesen ilyen gondokkal terhelni - jelentettem ki határozottan, majd megint ittam egy kortyot a kólámból. - Lehet, hogy igazat mondasz... azért kíváncsi lennék, hogy apám szemszögéből milyen a történet... érted. Hogy ő mit érezne, mik a gondolatai stb. Biztosan gyűlöl, azért nem is keresett fel. Reméltem, hogy nem utált, de benne volt a pakliban, hogy megharagudott rám, amiért anyám apja bekavart a szerelmi életükbe... de azt sem zártam ki, hogy teljesen másról volt szó.
|
|
|
|
Andrej Scotti INAKTÍV
palánta offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 273
|
Írta: 2017. szeptember 8. 17:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700087#post700087][b]Andrej Scotti - 2017.09.08. 17:51[/b][/url] Meg tudom érteni. Ez egy tényleg nagyon bonyolult történés most az életében, amire nem árt, ha kellően felkészül, még mielőtt meghozná a végleges döntést. Engem is nagyon érdekelne, hogy kik a valódi szüleim, ha nem ismerném őket. És gondolom úgy van vele, hogy bármennyire is haragszik, hiába hallhatott, illetve feltételezhetett róla csak rosszakat, azért mégiscsak azt kívánja, hogy találkozzanak egyszer. A lelke mélyén mindig is ott lehetett ez benne, ahogy végül utalt rá. Rám számíthat. Szívesen mellette állok ebben a nehéz helyzetben, ha igényli. Gondolom minél több ismerősével meg szeretné vitatni ezt a témát, hogy megnyugodjon belül, meg hogy a végén jól tudjon dönteni. Nem szeretnék visszaélni a bizalmával, ezért természetesen senkinek nem adom tovább az elmondottakat, illetve továbbra is azt próbálom vele éreztetni, hogy egyáltalán nem volt ciki a részéről az érzéseinek nyílt felvállalása. Jobb is, ha kimutatja ilyenkor ezeket, nem pedig elnyomja magában, mert akkor talán ő se tudná, hogy pontosan hogyan esik ez neki. - Ez a beszéd! - bátorítom tovább, majd elmosolyodom. - Lehet, hogy híresek voltatok. Nekem a magyar családnevek sajnos nem sokat mondanak. Meg persze az is lehet, hogy a képességedről is többet megtudhatnál, nem? Gondoljunk csak bele... Az ilyen fajta adottságoknak nyoma kell legyen a családfán. Szerintem nagy könnyebbség lehetne számára, ha tudná, hogy a felmenői hogyan bontakoztatták ki tehetségüket, illetve mire mentek vele később. Az én családomban is előfordult már, hogy valaki különleges képességgel rendelkezett, bár ebből egyelőre úgy tűnik, nem örököltem semmit, de talán majd az utódok, vagy ha ők sem, akkor oldalágon bukkan fel a mutáció. - Hallgass a megérzéseidre. Vajon miért csak most keresett fel? Lehet, hogy akar valamit? - húzom el a szám, kissé megijedve. Alíznak valószínűleg nincs felhalmozott vagyona, bár... - Az ugye kizárt, hogy apád részéről örököltél volna? Megborzongok a gondolattól, hogy esetleg a hirtelen felbukkanó anya hátterében remélt anyagi javak húzódnak. Remélem hamar el tudjuk vetni ezt az ötletet. - Végül is, felnőtt vagy már - vonogatom meg a vállam, elmosolyodva Alíz önállóságán és talpraesettségén. - Gyűlöl, vagy féltékeny volt, már mindegy. De talán anyád meg tudja adni apád élő rokonainak elérhetőségét. Ott is elkezdhetsz kutakodni, és több mindent megtudhatsz. Vagy felbérelsz egy családfakutatót. A Liliomfayból már el lehet indulni.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 8. 18:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700091#post700091][b]Széplaki Alíz - 2017.09.08. 18:12[/b][/url] AndrejZárás- Igen, igazad lehet... úgy érzem, hogy válaszolnom kell erre a levélre, mert nem akarok egy örökös "mi lett volna ha" teóriában élni.... - válaszoltam a fiúnak. Jól esett, hogy kibeszélhettem vele a dolgot és hogy megbízhattam benne, most nagyon nagy szükségem volt a támogatásra. - Ó, zseni vagy! - válaszoltam neki szájtátva, mikor felhozta, hogy talán a képességeimről is többet megtudhatok ezáltal. - Nagyon érdekelne, hogy mit tud erről anyám! Talán végre felvilágosodhatnék ezzel kapcsolatban - tettem hozzá lelkesen. Úgy éreztem, hogy most rendesen dolgozik bennem az adrenalin és annyira furdalt a kíváncsiság, hogy már alig vártam, hogy megírjam a levelet anyámnak, azonban Andrej következő kijelentése letaglózott. - Gondolod? Igen, benne van a pakliban... sajnos nagyon gyanús, hogy nem keresett idáig... talán azt gondolja, hogy valamiképp hasznot húzhat belőlem azzal, ha most megjelenik az életemben - mondtam neki szomorkásan. Nem volt semmiféle vagyonom, arról sem értesültem, hogy apám után kapnék valamit, de lehet, hogy ezzel jóanyám nem volt tisztában. - Tudod nekem aztán pláne nincs semmim... de nem kizárt, hogy ezt anyám nem tudja - feleltem neki komoly arccal, magam elé nézve. - De már csak azért is felkeresném, hogy többet megtudjak magamról és a képességeimről. Aztán majd a többi elválik.... csak kiderül, ha csak haszonszerzésből keresett fel - fejtettem ki az álláspontomat ezzel kapcsolatban. - Igen, a családfakutató sem rossz ötlet - válaszoltam neki elgondolkodva. Viszont az az érzés, hogy találkozzam anyámmal erősebb volt mindennél. Úgy határoztam, hogy mindenképp találkozni akarok vele, mert akkor talán lezárhatom a múltam egy részét és persze ez nem azt jelenti, hogy megbocsátom neki azt, hogy magamra hagyott akkoriban. - Köszönöm, sokat segítettél! - pattantam fel a helyemről egy hálás mosolyt hintve a fiú felé, majd a szobámba rohantam, hogy megfogalmazzak egy válaszlevelet anyámnak a találkozás részleteiről.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 9. 16:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700255#post700255][b]Széplaki Alíz - 2017.09.09. 16:37[/b][/url] Cesare Alfonso BelmonteKinézet | Kora délután | Vizsgák utánNem ettem valami sokat, sőt, mondhatni egész nap csak csipegettem valamit, nem igazán volt étvágyam. Délutánra egy kicsit megéheztem, szóval elhatároztam, hogy elmegyek a konyhába és készíttetek a manókkal valami eleséget. Megint furcsa álmom volt az éjjel, de próbáltam elhessegetni az egészet és nem ezen agyalni. Minden vágyam az volt, hogy kikapcsoljak kicsit és csak úgy legyek, ne gondolva semmire. Legalábbis semmi olyanra, ami az álmaimhoz, a látomásaimhoz fűződik. Kellemes kora őszi idő volt, nagyon élveztem, hogy végre nincs dög meleg. Pont jó volt a hőmérséklet, mert se melegem nem volt, se nem fáztam. Ennek megfelelően öltöztem fel és indultam el a konyha irányába. Úgy látszott, hogy csak én voltam éhes, mert rajtam és a manókon kívül senki sem tartózkodott a konyhában. Francia salátát rendeltem a manóktól hússal, azzal egy darabig jól fogok lakni. A kis lények gyorsan végezték a dolgukat, ugyanis hamarosan ott termett az asztalomon az étel. Rögtön nekiestem, nagyon finom volt, közben kértem még a manóktól egy pohár kólát. Még mindig furcsának tűntek nekem ezek a lények, kicsi a Télapó segédeire hasonlítottak, akiket idáig mesekönyvben láttam gyerekkoromban. Nagyon elégedett voltam az itteni koszttal, sokkal finomabb volt mint az otthoni. Na, nem mintha Timi rosszul főzött volna, de azért itt sokkal ízletesebb volt minden étel. Miután elfogyasztottam a rendelésemet, kényelemesen ücsörögtem a kényelmes székben az italomat kortyolgatva. Jól esett a csend és az is, hogy végre nem a látomásaim körül keringtek a gondolataim. Nagyon idilli helyzet volt ez, ritkán adatott meg, hogy kikapcsolódhattam és kizárólag az adott pillanatnak élhettem.
|
|
|
|
Cesare Alfonso Belmonte INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 770
|
Írta: 2017. szeptember 11. 20:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700618#post700618][b]Cesare Alfonso Belmonte - 2017.09.11. 20:04[/b][/url] Mivel tökéletesen átaludta az ebédet és az után következő bármilyen étkezést, ezért felkerekedett. Kimerészkedett a pincéből, ahol végre úgy érzi megtalálta a helyét. Anélkül, hogy Liv látná minden lépését és a fejére koppintana. Igaz nem éppen egy közösségi ember lett a Rellonban, mégis határozottan jobban érezte magát ott. Végre nem küszködött azzal az érzéssel, hogy nem oda való. Nem mintha lelkileg összetört volna ettől a dologtól, csupán kissé zavarta. Az ahogyan nélküle döntött Liv és még nem is szégyellte, hogy minden befolyását latba vetette értem. Na mindegy, eltelt, túlélte és már csak jó dolgok következnek, legalábbis reméli. Szabály szerűen mintha a konyha felé vágtatna. Éhes, hiszen nem ébredt fel. Viszont hiába ment volna a Nagyterembe, ott aztán semmi ehetőt nem talált volna. Csupán diákokat akik még mindig a könyveket bújják. Az pedig nem neki való, ő köszöni szépen meg van azzal elégedve amit produkált. Még egyetlen egy vizsgája van hátra és törheti azon a fejét, hogy mit akar kezdeni az életével. Valószínűleg marad még tanulni, hátha viszi valamire. Elvégre nem volt annyira rossz a kastély falai között. Rengeteg a szép lány és egyre több érkezik, így unatkozni se fog a sok óra között. Kikerül három házimanót ahogy valami tálat egyensúlyoznak. Egek, ezek nem tudnak segíteni egymásnak? Na nem mintha benne annyira túltengene a segítőkészség. Így tovább megy, befelé az ajtón. Azon gondolkodik, hogy kérjen valamit a manóktól vagy inkább saját maga álljon neki. Addig gondolkodik, hogy beér a konyhába és feltűnik szeme előtt Alíz, a sárga prefektus. Szemének mindig kedves volt a szőke lány a maga gyönyörű zöld szemeivel, amivel ha rájuk pillantok azonnal zsebre vágta az olaszt. Imádja vékony testalkatát és az izmokat amiket úgy tudja a kviddicsnek köszönhet a lány. Közben reméli, hogy ebből a kis közjátékból sokat nem vett észre a szőkeség. - Alízka, szia! Mi járatban erre? -Bukkan fel a lány háta mögött, lazán átölelve. Azt gondolja, hogy ennyi idő után már megteheti, hiszen együtt voltak prefektusok, egy csapatban játszottak, sőt még háztársak is voltak amíg az ifjabb Belmonte át nem jelentkezett a zöldekhez. Azért reménykedik abban, hogy nem fogja felszedni a pofont, a verést és a többit, amit kaphat egy ölelésért. - Van kedved segíteni főzni valamit? -Érdeklődik a legszélesebb mosolyát elővéve, mert jól jönne neki a segítség, ám ha mégse, valahogy csak elboldogul. Ellép a lánytól, megindul a szekrények felé. Egyelőre még gondolkodik azon, hogy mit is készítsen. Előbb megvárja Alízka válaszát, majd eldönti mennyire bonyolult dologba is vágjon bele.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 11. 20:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700630#post700630][b]Széplaki Alíz - 2017.09.11. 20:33[/b][/url] Cesare Alfonso BelmonteKinézet | Kora délután | Vizsgák utánMiközben totál el voltam gondolkozva és élveztem a magányt, a semmittevést, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki átölelt. Nagyon ideges lettem és már készültem arra, hogy beverjek egyet az illetőnek, de amikor megfordultam megláttam, hogy a régi prefi társam az, aki mögöttem állt. Szerencsére nem lódult meg a kezem reakcióképesen, így mind a ketten jól jártunk. Én azért, mert nem kellett magyarázkodnom, a srác pedig azért, mert megúszott egy nagy taslit. - Szia, Cézi! Épp ettem. Most fejeztem be - köszöntöttem a fiút, alias Mr. Casanova-t, akinek egy egész női rajongótábora volt. Ő volt az a srác, aki a jóképűségének köszönhetően megszámlálhatatlan női szívet tört már össze és aki élvezte a változatosságot, a kötöttség nélküli kapcsolatokat. Egyáltalán nem ítéltem el emiatt, mert tudtam, hogy ilyen emberek is vannak, neki a hódítás volt a lételeme, ez pedig így volt rendjén. Elfogadtam azt, hogy minden ember más volt más igényekkel és érdeklődési körrel. Sajnáltam, hogy a fiú házat váltott, mert kiváló prefektus volt és jól kijöttünk, de tiszteletben tartottam a döntését, hiszen tudtam róla azt, hogy nem érezte magát otthonosan a Navine-ben. - Főzni? Persze! Mire gondoltál? Spagetti, rakott krumpli, töltött káposzta, lecsó vagy sült hús zöldségkörettel? - kérdeztem tőle felvillanyozódva. Szerettem másoknak segíteni, Timivel pedig sokat főztünk együtt. Igazából magamnak is meg tudtam volna csinálni a kaját, de jelen pillanatban élveztem, hogy a manók kiszolgálnak. Tele hassal pedig semmi kivetésem nem volt a főzéshez, úgy gondoltam, hogyha elkészül az étel, akkor egy kóstolót vagy egy kis adagot én is szívesen eszem majd belőle.
|
|
|
|
Cesare Alfonso Belmonte INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 770
|
Írta: 2017. szeptember 12. 18:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700821#post700821][b]Cesare Alfonso Belmonte - 2017.09.12. 18:59[/b][/url] Úgy látszik imái meghallgatásra kerültek az égieknél és nem szedett fel sem egy pofont, sem egy taslit az ölelésért. Igazán kegyesek voltak hozzá ott fent, majd valamikor hálás lesz ezért. Egyébként újra végig járatja a lányon szemeit, felméri a kínálatot és megállapítja magában, hogy egyre szebb és jobb a szőkeség. Persze ezt nem meri hangosan is bevállalni, mert a végén hamar elúszna az előbb megszerzett kegyesség az égiek részéről. Annyira nem szeret kockáztatni, legalábbis ebben. - Aha, megraktad a hasadat. A végén fel kell gurítsalak a lépcsőn, megígérem vállalom a megtisztelő feladatot. -Kerekítette Alíz evését viccesre. Úgy gondolja, hogy a lány nem fog megsértődni, ezért merte elsütni ezt az apró kis poént. Amúgy tényleg vállalná a megtisztelő feladatot, már ha a lány rámerné bízni az életét. Néha az a gondolat ütötte fel magát a fejében, hogy nem töltött elég időt a lánnyal amíg lehetősége volt rá. Hisz prefektusok voltak, járőrözhettek volna együtt, járhattak volna akár még az elsősök után is. Viszont még előtte van a lehetőség, hogy változtasson rajta. Elvégre főzni fognak, ami nem 5 perc alatt jön össze. - A töltött káposzta nem jön be annyira. Mit szólsz a spagettihez? Ahhoz el tudom készíteni anya szószát. És utána mondjuk készíthetnénk pudingot, tejszínhabbal. -Örül annak, hogy Alízka vevő a dologra, így legalább nem kell egyedül lennie majd ennie. Őszintén nem tudja a lány, hogy is van ezzel a dologgal, bár az elég jó kezdés, hogy segít. Jelentkezett kuktának majd főkóstolónak, végül mosogatónak, talán. A manóknak elég, hogy meghallják a spagetti és a főzés szót, így már kezdik is előpakolni az egyik pultra a sárgarépát, vöröshagymát, darált húst, zellert. Még egy serpenyőt is kapnak, amihez olívaolaj társul. Ebből aztán megtudják oldani amit akarnak. Illetve idővel a többi hozzávaló is előkerül, hanem Cesare utánuk ered és felfedezi a konyha szekrényeiben mi is lakozik. Cesareban felülkerekedik a vére és már áll is neki, a tűzhelyhez siet ahol közepes lángon kissé felhevíti az olajat, belerakja a darált húst, sóval és borssal fűszerezi illetve hozzá ad egy kevés vizes, majd pirítani kezdi. - El is felejtettem kérdezni, ugye nem vagy vegetáriánus? -Hirtelen még erre sem gondolt, annyira szerette volna végre érezni a hazai ízeket. Közben azért sűrűn a lányra pillant, hogy mit is válaszol. És fejben már a következő lépésre készül, mert az a darált hús nem pirul olyan sokáig. Elvégre nem odakozmálni szeretné az olasz, azzal nagyot nem alakítana Alízka előtt.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 12. 19:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700830#post700830][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 19:28[/b][/url] Cesare Alfonso BelmonteKinézet | Kora délután | Vizsgák után- Ó, köszi. Bár nem is tudom, képes lennél-e felgurítani, miután degeszre ettem magam - viccelődtem a fiúval. Azért azt díjaztam, hogy férfi létére főzött és házias volt, mert kevés olyan srácot ismertem, aki ennyire házias volt mint ő. Persze ezt a gondolatot nem osztottam meg vele, nehogy még tovább dagadjon az önbecsülése. Csak azért sem... - Spagetti! Imádom! Ez az egyik kedvenc ételem! - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon. Imádtam az olasz konyhát, úgyhogy a pizzát is szerettem, a tésztafélékért pedig egyenes odavoltam, na meg a tengeri herkentyűkért is. - Remek ötlet. Milyen puding? Én szeretem a csokisat és a vaníliásat is - válaszoltam a fiúnak, közben pedig észrevételeztem, hogy a manók extra gyorsan kihozták a hozzávalókat a spagettihez, de Cézi még hozott belőlük abból, amelyek lemaradtak. - Pirítok hagymát olajon addig - fűztem hozzá, mert ugye a darált hús alá kellett hagyma is. Nagyon hatékonyak voltunk ketten, mert amíg én a hagymát pirítottam, addig elkészült a darált hús alapja is. A hagymavágást sosem szerettem, mert mindig könnyek szöktek a szemembe, miközben aprítottam, az illatát viszont imádtam. Miután apró darabokra vágtam a hagymát, elővettem a zsebkendőmet a zsebemből, közben pedig figyeltem, ahogyan a fiú főzőcskézik. Nagyon gyakorlott volt, látszott rajta, hogy nem először csinálja. - Nem vagyok vegetáriánus. Igazi húsevő vagyok - válaszoltam neki jókedvűen. Isteni finom illatok terjengtek a konyhában, jó móka volt ez a közös főzés. - Na, és mi van veled mostanság? Ritkábban hallok rólad, amióta átkerülték a sárkányfészekbe - fűztem hozzá, miközben a hagymát pirítottam a másik tűzlángon. Biztos voltam benne, hogy már onnan is sok szívet meghódított, nem volt neki nehéz a csajozás, hiszen a jóképűségének és a határozottságának köszönhetően nagyon népszerű volt a nők között. Velem mindig is rendes volt, amíg egy házba jártunk, de ezt a közvetlen arcát még nem ismertem igazán. Örültem, hogy nem játszotta meg magát előttem és önmagát adta. - Na, és mik a jövőbeli terveid? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig elővettem egy paradicsom konzervet, hogy tökéletes legyen az olasz étek.
|
|
|
|
Cesare Alfonso Belmonte INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 770
|
Írta: 2017. szeptember 12. 20:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700862#post700862][b]Cesare Alfonso Belmonte - 2017.09.12. 20:59[/b][/url] Szélesen elmosolyodik ahogy megtudja a lányka kedvenc étele a spagetti. Viszont felfedezi azt az információt is, hogy ez az egyik. Vagyis neki több van, a lelkesedéséből ítélve pedig él és hal az olasz konyháért. Mekkora szerencséje van, hogy Cézivel hozta össze a sors. Elvégre ő olasz, jó na, félig és még a főzés sem áll annyira távol tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Vajon tisztában van azzal Alíz, hogy megfogta az Isten lábát? Természetesen képletesen szólva, hisz az Istent még senki sem fogdosta. Bár ki tudja, a mai világban bármi történhet, egyik napról a másikra. - Természetesen csokoládé puding, mást nem szeretek. -Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben azért tudja, hogy Alíznak sincs ellenére az a csokoládés puding. Nagyon nem kedveli az extrém ízeket a pudingok terén, mert tudja mennyi minden felesleges, ártalmas dolog kerül bele. Hiszen elég gyakran segédkezik szüleinek az étteremben, sokszor kap kéretlen tanácsot a főszakácstól. Mégis azok a kéretlen tanácsok formálják legjobban a főzésre hajlandó énét. Például a főszakács szoktatta le a különféle pudingokról, mert elmondta mennyi felesleges színezék anyag, tartósítószer és egészségre ártalmas dolgok leledzenek benne. Számára az egészsége többet ér, mint holmi lopott csoda percek egy finom puding társaságában. - Egy földre szállt angyal vagy, mennyire fájt mikor leestél a mennyből? -Dobja be ezt a már ezer éve használt csajozós szöveget amiért Alíz feltalálja magát a konyhába és úgy gondolja segít neki, a hagyma pirításával. Igazából arra gondolt, hogy ezzel az alkalommal megmutatja a lánynak milyen is az igazi olasz spagetti amiben nincs hagyma. Viszont neki fogott, amivel semmi baj nincs. Kissé átírja az olasz srác a terveit és annál jobbat esznek majd. Hiszen semmi perc alatt át tudja írni a receptet, tud már annyit. És kivételesen nem az egója szólt belőle. A darált hús megpirult, közben figyelni kezdte ahogy Alíz legyőzi a hagymát. Megoldotta ügyesen, túlélte. Nem bírja ki nevetés nélkül ahogy a zsebkendőért nyúl a lány. A mugli módszereken kívül másképp is meglehet oldani azt a fránya hagymavágást. Vagy talán nem is akarta. Jobb neki, hogy Cesare könnyezni látja. A végén még meg kell vigasztalnia. Haha, majd az evés után lehet szó róla. Most a hasa az első. - Tudod, a pálcádat használva kevesebb könnyel oldod meg. -Reméli a lány nem fogja fel kéretlen tanácsként, ő egyszerűen segíteni akar neki. Közben óriási mosolyt kap a lányka amiért nem vegetáriánus, így a lehetőségek tárháza végtelen. De azért ehetnek majd együtt salátát, az se annyira rossz. Félre teszi a megpirított darált hús, várja hozzá a hagymát ami Alíz keze alatt készülődik. Egyelőre még semmi se füstöl, nem érez égett szagot sem, így a lány nem éppen egy csődtömeg a konyhában. Előveszi a pálcáját, a sárgarépa és a zeller felé suhint amik megszabadulnak a héjuktól, egy másik suhintással pedig fel is vannak vágva. Ebből a szempontból imád varázsló lenni, mert csak suhintások és már meg is vannak a dolgok. Még egy utolsó suhintással berakja őket a darált hús mellé. Magához hívja a rozmaringot, babérlevelet, ők is belekerülnek a húshoz fűszerezés gyanánt. - Bébicsősz vagyok, mindig elérhető. A nővéremnek ikrei születtek, fiúk. És hát, a lányok körül rajonganak, így nem unatkozom annyira. Veled a banánkák között mi a szituáció? -Érdeklődik nem csupán udvariasságból, hanem azért, mert tényleg kíváncsi a lányra. Újra vissza szegődik a tűzhely mellé, kevergetni kezdi a zöldségeket a hússal együtt lassú lángon. Hagy nekik időt arra, hogy összeérjenek, megmutatva az igazi ízüket. Kíváncsi rá, hogy a végén mit fog szólni az összeállításhoz Alíz. Nem nagyon hiszi, hogy volt dolga ilyen ízkombinációval. Azért néha átpillant, mert a legvégén majd ügyesen belefogják pakolni a hagymát is, ha nem kozmálódik oda. - Tovább tanulni, egyelőre még nem tudom milyen irányba. Neked? Akarsz tanulni még? -Hűha, Alíz nem is annyira kezdő a konyhába, gyakorlott mozdulattal teszi bele a hagyma mellé a paradicsom konzervet. Hirtelen annyira el is bambul, hogy elfelejt egyet kavarni, amit aztán gyors kapkodással megold. Mindjárt a végén vannak ennek, nem most kéne tönkre tenni ezt a fejedelmi ételt amit még az édesanyjától tanult. Általában ezt szokta kérni mikor nagy ritkán hazadugja az orrát. Adriana is szereti, így az egész család kedvére tud tenni a kedves édesanya.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 12. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700881#post700881][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 21:43[/b][/url] Cesare Alfonso BelmonteKinézet | Kora délután | Vizsgák utánLáttam Cézin, hogy nagyon tetszik neki, hogy az egyik kedvenc ételem a spagetti. Hát még ha tudná, hogy mennyire szeretem az olasz konyhát! - Az finom. Szeretem. Ahhoz is van valami házi recepted? - kérdeztem tőle mosolyogva, miközben a hagymát dinszteltem. - Ó, ne gyere nekem ezzel a régi csajozós dumával. Ezzel csak rombolod a szépen felépített imidzsedet - böktem oda oldalról a derekamat az övéhez viccesen. Én is tudtam, hogy ezt ő maga sem gondolta komolyan, de biztosan nem bírta kihagyni ezt a beszólást. - Látom van egy egész fegyvertárad a női szívek meghódítására - válaszoltam neki vigyorogva. Hát igen, Cézi tényleg egy igazi Casanova volt a szememben. Azért kíváncsi voltam, hogy mit rejt a felszín alatt az igazi énje, bár nekem idáig egész szépen megnyílt, amit nagyon díjaztam. - Tudom... de még mindig mugli fejjel szeretek főzni... legalábbis én úgy élvezem a főzést. Tudod, megküzdeni minden egyes alapanyaggal - válaszoltam a fiúnak nevetve. Tisztában voltam vele, hogy némi varázslat segítségével sokkal könnyebb dolgom lett volna, de még ennyi idő után is inkább mugli fejjel gondolkodtam és valahogy így maradtak meg bennem a dolgok. Cézinek viszont nagyon jól állt a varázslás. Kellemes látványt nyújtott, ahogyan az alapanyagok csak úgy odarepültek hozzá és tették a dolgukat a fiú utasítására. - Wow, ilyen jól tudsz bánni a gyerekekkel? Ezt nem is gondoltam volna... nagyon univerzális vagy - válaszoltam elmélázva. Amellett, hogy igazi szívtipró, még a gyerekek nyelvén is jól ért... kezdtem úgy érezni, hogy nem is ismerem igazán a fiú igazi énjét. Még mindig tudott meglepetést okozni olyan dolgokkal, amikre nem is számítottam. - Én továbbra is jól érzem magam a Naviban. Nagyon rendes mindenki. Igaz, most lesz vezetőségváltás, kíváncsi leszek, hogy ki fogja vezetni a házat - feleltem a fiúnak, miközben levettem a hagymát a tűzről, hogy összekeverhessük az alapanyagokkal. - Te aztán tényleg spontán egy ember vagy! Igaz, még én sem tudom, mit akarok igazából. Annyi már biztos, hogy Futurológia szakon szeretnék majd tovább tanulni mesterképzésben. Később pedig szeretnék segíteni a látomásaimmal a többi emberen, valamint tanító akarok lenni. Csak még azt nem tudom, hogy milyen tárgyat fogok tanítani. Ráadásul eldöntöttem, hogy Bogolyfalván szeretnék élni egy szép kis házikóban. Nem szeretnék visszatérni a mugli világba - avattam be a srácot a jövőbeli terveimbe. Láttam, hogy a fiú hirtelenjében megdöbben a főzési képességeimet, amelyet egy széles mosollyal nyugtáztam, aztán vártam, hogy mi lesz a következő lépés, miben segítsek neki, hiszen már a hagyma dinszteléssel is készen voltam.
|
|
|
|
Cesare Alfonso Belmonte INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 770
|
Írta: 2017. szeptember 13. 09:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700932#post700932][b]Cesare Alfonso Belmonte - 2017.09.13. 09:30[/b][/url] - Ja, persze, mindenhez van házi receptem. Főleg a lányokhoz. -Felnevet. Azért neki sincs mindenhez házi receptje, mert az étteremben kamatoztatná a tehetségét, ott meg semmi sem marad titokban. Kissé hiányzik is neki a hely, mert ott bármikor alkothatott valami újat. Itt korlátok közé van szorítva, mert a manók készítik el a legtöbb ételt. - Mi az, neked nem jönnek be a klasszikusok? Úgy gondolod szépen felépített imidzsem van? -Meglepődve fogadja azt ahogy Alízka a derekával oldalba bök. Irtó nagy szerencséje volt, hogy sikerült kiviteleznie ezt a manővert, tekintve, hogy az olasz alulról súrolja a 190 centimétert. Egyébként kíváncsi arra, hogy mit fog a lányka válaszolni a szépen felépített imidzsre. Ha valójában így gondolja, az olasz izgalmas tartja a dolgot. - Velem is megküzdhetsz. -Kacsint rá sejtelmes félmosolyt megeresztve. Valójában tudja miről beszél, amíg nem volt pálcája, neki is meg kellett küzdenie minden egyes hozzávalóval. Ha éppen valamelyik testvére nem szánta meg és suhintott kettőt, amivel a probléma nagy része le volt tudva. Ő egyébként sosem ment oda kérincsélni, inkább végig szenvedte a összetevőket, akár még sírt is a hagyma láttán. Sosem kért a szánalom segítségből, úgy gondolja, hogy ebben a tulajdonságában az apjára hasonlít. Ő sem fogadta el senkinek a segítségét soha ha az nem szívből jött, a tenni akarást magával ölelve. Helyette megszenvedett az öreg mindennel. - Univerzálisnak kell lennem, hanem megbuktat Liv a Legendás Lények Gondozása vizsgán. -Felnevet, tulajdonképpen nem gondolta komolyan az előbbi mondatát. Annál jobban szereti a kis tökmagokat, mint, hogy bármennyit is jelentsen neki az a nyamvadt vizsga. Szeret velük lenni, még a pelenkacserét egyaránt kedveli, mert varázslattal megoldható. Szintén az etetés hasonló módon megy, mert még ő sem tanulta meg hogyan kell ketté szakadni. Viszont egy alkalommal igazán meginterjúztatja erről hőn szeretett nővérét, hogy ő mennyire tud ketté szakadni imádott fiai érdekében. - Természetesen én leszek a házvezetőd, te a rabszolgám. Minden reggel sütit akarok enni és melléje tejet inni. -Vigyorogva a tűzhelyre pillant, hogy ellenőrizze mi is formálódik keze alatt. Azért egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne amit elmondott. A lányka kiszolgálja, lesi minden kívánságát, mint egy kiskirálynak. Közben átpillant, ránéz a hagymára, tökéletesnek ítéli, ezért díjazza ahogy Alíz leveszi a tűzhelyről. - Sodródom az árral, lehet maradok mestertanoncnak és egyetemista leszek, a lehetőségek között bőven válogathatok. Gyere, jósolj nekem valamit, tudsz? Tanítani akarsz? A tökmagokat? És a faluba lakni? Vegyünk közösen házat. -Erősen gondolkodik azon, hogy mit is tegyen magával, a jövőjével. Ezért próbálna több helyre beiratkozni, felvételizni és sikeresen venni az akadályokat. Anyagi akadálya nincsen a dolognak, soha nem volt. Csupán arról van még itt szó, hogy Cesare mit akar. A jóslásra felkapja a fejét, mindig érdekelték az ilyen képességek. Kíváncsi lenne neki mit tudna mondani a lányka, már ha tudná. Igazán nem tudja hogyan működnek ezek a képességek, ezért ha nemet mond Alíz, nem forszírozza tovább a dolgot. A tanítás tényén nem lepődik meg, látta mindig, hogy mekkora szeretettel és odaadással viselkedik a lány az apróbb diákokkal. Lassan mintha pótanyjuk lenne, neki valószínűleg elsírják minden gondjukat, bajukat, bánatukat. A vére, a kíváncsisága hajtja, hogy mit válaszol a közös ház vásárlására. Már holnap leköltözhetnének, amennyiben Alíz igent mondana. Gyorsan megoldanák a házvásárlást, hisz Cesare már egy ideje nézelődik egy ház után a faluban. A főzést sem elhanyagolva egy pálca intéssel rakja bele a hagymát a zöldséges hús mellé, ezután kavargatni kezdi. A másik serpenyő egy újabb pálcaintéssel a mosogatóba száguld. Most várniuk kell, hogy párolódjanak, össze érjenek az ízek, ezt követően neki esnek a tészta főzésnek. Arra viszont még van egy kevés idő, így a lánykára pillant, várva, hogy csicseregjen valamit amiről beszélgethetnek.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° offline RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Írta: 2017. szeptember 13. 15:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=701000#post701000][b]Széplaki Alíz - 2017.09.13. 15:06[/b][/url] Cesare Alfonso BelmonteKinézet | Kora délután | Vizsgák után- Ez nem is volt kérdéses - válaszoltam a fiúnak nevetve. Hát az látszott, hogy Cézi nem állt kétszer sorba az önbizalomért, talán emiatt is volt annyi sikeres hódítása, mert bízott magában és megvolt benne a kellő határozottság, amely "győzelemre" vezette. - Nem igazán. Nem szeretem az elcsépelt, unalomig ismert, gépies csajozós dumákat - vontam fel a szemöldököm, majd folytattam: - Persze, hogy szépen felépített imidzsed van. Ez tény. Egyébként tudom, hogy több van benned annál, mint amit a legtöbb embernek a felszínen mutatsz magadból. De talán te csinálod jól, mert így nem adod meg az esélyt az embereknek, hogy bántsanak vagy ártsanak neked. Cézit nem volt egyszerű kiismerni és úgy vettem észre, hogy falakkal vette körbe magát és csak felszínesen engedte azt másoknak, hogy megismerjék. Ennek is megvolt a maga előnye, mert így valamennyire védve volt a csalódásoktól és a támadási felületektől. Még sose beszélgettem a fiúval ennyire nyíltan, őszintén, de most erre is alkalmunk adódott. - Azt hiszem, hogy akkor alulmaradnék - feleltem nevetve, mert a fiú eleve erősebb volt nálam és magasabb is, úgyhogy inkább maradtam az alapanyagokkal való küzdelemnél. - Imádom Liv-et, nagyon jó fej és aranyos. Tuti nem buktatna meg - mondtam neki vigyorogva. - Hú, de cudar sorsom lenne. Na jó, ha csak ennyi dolgom lenne, hogy reggelente sütit és tejet hozzak neked, akkor oké. De ne hívj rabszolgának. Sosem lennék az... ahhoz túl szabad lélek vagyok! - élcelődtem Cézivel jókedvűen. - Nos, szívesen jósolok neked Tarot kártyával, de ahhoz nyugodt körülmények kellenek és csakis azzal érdemes foglalkozni. Szóval megbeszélhetünk egy időpontot, amely mindkettőnknek jó és akkor szívesen vetek neked kártyát. Az álmaimat pedig nem én irányítom, nem tudom előre, hogy kivel és mit fogok álmodni, szóval afelől nem ígérhetek semmit, de ha szerepelni fogsz az egyik álomképemben, akkor feltétlenül szólni fogok neked - ígértem meg a srácnak és ajánlottam fel a kártyajóslást, hátha az is érdekelni fogja. Legutóbb Majácskának jósoltam, illetve Sheela-val is megbeszéltem, hogy vetek neki kártyát. - Igen, tanítani szeretnék majd... tökmagokat. Olyan kis cukik és szívesen osztanám meg velük a tudásom, csak hát még kérdéses, mit fogok tanítani, de majd gondolkodom rajta - válaszoltam a srácnak boldogan. Már egészen beleéltem magam a jövőmbe, alig vártam, hogy végre tanár lehessek. - Hogy mi? Közösen házat? Ezt te sem gondoltad komolyan... hogy férne be oda a háremed? - viccelődtem Cézivel, majd folytattam a mondandómat: - Egy árva petákom sincs, eléggé le vagyok égve, szóval szeretnék majd dolgozni is valamit a suli mellett, az a baj, hogy még egy albérletet se tudnék fenntartani. Amíg tanulok, addig el tudok lébecolni a suliban, ott vannak a saját hálóink, de később tényleg szeretnék egy házat venni akár részletre is - vázoltam fel sanyarú helyzetemet. Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a fiú egy közös házon gondolkodott, hiszen neki is megvolt a saját élete, nem is tudtam elképzelni, hogy hogy jönne össze ez az egész. Talán még ha két szintes lenne és mindketten belefizetnénk a rezsibe én pedig még külön pénzt, azért, amiért ott lakhatok, akkor még elképzelhető lenne, ráadásul így mindkettőnknek meglenne a saját privát szféránk. - Köszi, még meggondolom. Addig még sok víz lefolyik a Dunán - tettem hozzá mosolyogva, mindenesetre nagyon kedves volt tőle, hogy ezt így felajánlotta, de nagyon váratlanul ért a felajánlása. Közben egy nagyobb, magasabb edényben elkezdtem felforralni a vizet a tésztának. Persze csinálhattam volna varázslattal is, de én így szerettem főzni, mugli módra.
|
|
|
|
Eszterházy Diána KARANTÉN
offline RPG hsz: 210 Összes hsz: 685
|
Írta: 2017. október 10. 18:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705398#post705398][b]Eszterházy Diána - 2017.10.10. 18:57[/b][/url] Várffy-Zoller Róbert tanár úr-este fél 12 környékén-Az a jó a konyhában, hogy manók dolgoznak benne. A manók pedig nem ítélkeznek, sem nap közben, ha betéved (használjuk ezt a szót mint a véletlenszerűség illúzióját) az ember, sem takarodó után. Ezek a sürgölődő pici lények azonos lelkesedéssel ültetik le az asztalhoz, és hordják oda elé a különböző fogásokat napszaktól függetlenül - évszakokról még nem tud nyilatkozni, hiszen egy hete van itt nagyjából. Egy jóérzésű ember megállt volna a magyaros gulyásleves és a nagy tál spagetti felszolgálása után, udvariasan elhárítva a további fogásokat, hiszen úgysem tudná megenni. De nem úgy Dia, aki éjszakai nassolás címszó alatt az alábbi mondatot is elejti a kastély mélynövésű étkeztetői felé. - Valami édes nincs? Tudjátok, desszertnek. Pedig amúgy nem rossz fej velük. Mármint másfél perce kedvesen learanyosozta az egyiket, egy másikuk fejét meg meglapogatta. Még nem tudja, hogy puszta jószándék vezérelte a gesztust vagy csak biztatni akarta valami édesség kiadására. Határozottan jó döntés volt eljönni a hálókból, Felhőt lekenyerezte egy káposztával, így a rellon újdonsült őrzője sem öklelte át az n-edik dimenzióba - és nem az ágyában unatkozik, hanem elfoglalja magát valamivel. Lehetne rosszabb is, az evés egy egész konszolidált verziója az előtte álló lehetőségeknek. - Lehetne rajta vaníliafagyi, aannyira finom, ahogy itt csináljátok a fagyit, jobb mint a Mekis. - Egy kis hízelgés sosem árt, motiváltabbak tőle az alkalmazottak.
|
Society: Be yourself. Society: No. Not like that.
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2017. október 10. 21:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705421#post705421][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.10.10. 21:30[/b][/url] Eszterházy Diána
Képtelen voltam elaludni, csak forgolódtam az ágyamban. Gondoltam elindulok egy ellenőrző körútra a kastélyban, egy kis séta után talán könnyebben álomba szenderülök. Természetesen eszembe se jutott, hogy a házi rendet megsértő diákokkal találkozhatok, hiszen a Bagolykő egyet jelentett a vasfegyelemmel. Ja nem. Valahogy a konyhához keveredtem, gondoltam benézek, és bedobok egy jó éjt italt. A keleti szárny első emeletéről jutottam el a a nyugati szárny földszintjéig, és közben se prefektussal, se tanárral nem találkoztam. Ez lenne a híres járőrözés? Kitörölhetjük a házi renddel, ha a betartatására nem ügyelünk. Belépve a konyhába megrökönyödve tapasztaltam, hogy az egyik diák éppen éjszakai nassolását végezte, senkitől sem zavartatva. Az egyik manó pont egy jókora adag fagylaltot szolgált fel az illetéktelenül itt tartózkodó vendégnek. Na, abból már nem eszik! Kezemmel suhintottam egyet, a fagylalt pedig a lány arcába csapódott. Megérdemelte. Reméltem, hogy van annyira jó mágiahasználó, hogy a segítségem nélkül is majd tisztává varázsolja magát. - Nassolgatunk, nassolgatunk? És mindezt takarodó után? - szóltam szemrehányóan. - Név, ház, évfolyam! Halljam, gyerünk! - szólítottam fel a lányt a tőlem várható keménységgel. A tettét nem úszhatta meg komoly büntetés nélkül.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Eszterházy Diána KARANTÉN
offline RPG hsz: 210 Összes hsz: 685
|
Írta: 2017. október 11. 01:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705429#post705429][b]Eszterházy Diána - 2017.10.11. 01:16[/b][/url] Várffy-Zoller Róbert tanár úr-este fél 12 környékén-Pedig már a kanalat is a kezébe vette, hogy formabontó módon a desszerttel kezdje az étkezést. Bő adagot szedtek neki, miután megállapították, hogy milyen kis vékonyka ez a lány. Lehet, hogy a nagymamák valamilyen módon evolúciós kapcsolatban állnak a manókkal. Annyira ráfókuszál a leendő-estebédjére, észre sem veszi az érkezőt. Azt már annál inkább, hogy egyszeriben rajta köt ki az, aminek a gyomrában kellett volna. Ösztönösen reagál egy rövid sikkantással, a nyakát is behúzza a hirtelen érkező hideg inger miatt. - Mi a faaaa.. jóestéttanárúr. - Mutatóujjával leír az arcán egy apróbb ívet, amivel lekanyarint róla egy pici fagylaltot, és legalább azt megkóstolja. Ennek már annyi. Pedig a fenébe is, finom. Illetőleg annak ellenére, hogy kijavította nem túl nőies megfogalmazását, az összecsapott üdvözlésben nincs egészségtelenül sok meghunyászkodás. Ami azt illeti, az egészséges mértéket sem üti meg. Lemondóan sóhajt, és kamaszos csalódottsággal ejti le a vállait, miközben előkaparja tiszafa pálcáját a zsebéből. - Eszterházy Diána, Rellon, negyedik.. - Amolyan gyerünkmár-gyerünkmár monotonitással hadarja el az adatokat, vet még egy szomorú pillantást a vállán nyugvó, félig elolvadt fagyidarabokra, majd a szükséges bűbájt eldünnyögve megtisztítja magát és a ruháját is. - Ez nem nassolás, csak a biológiai szükségleteimet elégítettem ki. Mi van, ha rosszul leszek az éhségtől a hálókörletemben? Van elérhető távolságban megfelelően kvalifikált gyógyító? Nincs! Az is alszik, szóval a szervezetem felelős tulajdonosaként gondoskodtam róla. - Az a szomorú, hogy a gesztusaival, a hanghordozásával, az előadásmódjával még rendkívül meggyőző is lehetne.. ha nem lenne hülyeség, amit mond. De legalább jól hangzó hülyeség.
|
Society: Be yourself. Society: No. Not like that.
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2017. október 11. 09:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705432#post705432][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.10.11. 09:23[/b][/url] Eszterházy DiánaA lány unottan sorolta az adatait, még mindig fagyis arccal. Rellonos volt, a rikító zöld haja így legalább nyert valami értelmet. Miután megtisztította magát, jött az ilyenkor szokásos védekezés. - Gyenge próbálkozás. Látszik, hogy nem ismered a házi rendet annyira, hogy hihető kifogással állj elő. - csóváltam a fejemet, egy rellonostól ravaszabb magyarázatot vártam volna. - Először is, éjszaka van, ilyenkor csak egy biológiai szükségletet kell kielégítened, az alvást. - kioktató stílusban kezdtem el kivesézni a lány érvelésének gyengéit. - Másodszor, negyedikes vagy, tehát nem lehetsz annyira szerencsétlen, hogy éhen halj a hálókörletedben. - egy elsős navinésről esetleg még el tudtam volna ezt képzelni, na de egy negyedikes rellonosról? - Végül harmadszor, a gyengélkedőn folyamatos ügyelet van, és ha a konyháig el tudtál jönni, akkor a két szinttel felettünk lévő gyengélkedőre is képes lettél volna elmenni. - a komolynak tűnő kifogásra komoly cáfolattal álltam elő, innentől mellébeszélésnek nem volt helye. - Egyáltalán hogyan jutottál be ide anélkül, hogy lebuktál volna? Azt hittem szigorú az ellenőrzés, járőröző prefektusok, riasztó bűbájok, meg ilyenek. - ha az akarat meg lett volna rá, piszok egyszerű lett volna megakadályozni a takarodó utáni csellengést a házak kijáratainak őrzésével. - Attól tartok nem úszhatod meg a büntetést. Levonhatok pár pontot a házadtól, de ezzel gyanítom, nem érném el a kívánt hatást. - a pontlevonást mindenképpen szükségesnek tartottam, de tudtam, hogy ez kevés. - Mit is kellene... hmmm... mi a kedvenc tantárgyad? - kérdeztem. Olyan büntetésre volt szükség, ami után legközelebb ezerszer meggondolja, hogy az éjszaka közepén kóricáljon.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Eszterházy Diána KARANTÉN
offline RPG hsz: 210 Összes hsz: 685
|
Írta: 2017. október 11. 11:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705433#post705433][b]Eszterházy Diána - 2017.10.11. 11:58[/b][/url] Várffy-Zoller Róbert tanár úr-este fél 12 környékén- - Jajistenemmár.. - sóhajt fel akaratlanul a hosszú magyarázatra, még a szemét is megforgatja erre. Mert mintha komolyan gondolta volna. Na mindegy, amíg VZR magyaráz, addig visszaküldi a gulyást a manókkal, mert mégiscsak forró leves, azt nem lenne király a nyakában találni. A spagetti egy vállalható kockázat. Mivel láthatóan ez nagyon sokáig fog tartani, akár tulajdonképpen még ehetne is, ha már azért jött ide, világért sem vágna bele a tanárúr szájába. - Hát izé, valahogy sikerült. - Vállat von. Egy káposzta itt, egy összepacsizás ott, nem olyan nagy cucc "átverekednie" magát a védelmen, ha a prefektusok kis részével már most felszínesen pozitív kapcsolatba került. A bűbájok meg pffffh, Felhőcskén kívül (aki egyébként tényleg szorgosan lapítja a szabálytalankodókat kettődimenziósra, HA nincs náluk káposzta és nem olyan rendesek vele, mint Dia) nem sok van, ami a kijutást gátolná. Ez a "rossz" (neki jó) a XXI. században, hogy a személyi szabadságra jobban kell figyelni, mert jönnek a mérges szülők meg a mágikus ombudsman és akkor jaj a sulinak, jól bevarrják a vezetőket. Logikátlan? Igen. Szabályzatban van, hogy x óra után nem lehet elhagyni a körleteket? Igen. Tűz- és balesetveszélyes lenne egy tényleges gátlót kitenni? Igen. Vannak itt pro meg kontra érvek. Maradnak az éjszakai járőrözések, ami pedig az emberi tényező miatt megintcsak nem túl hatékony sokszor. - Inkább tessék leülni mellém, itt egy csomó munkára éhes manó, aki arra vár, hogy megkínálja valamivel, közben megbeszéljük a büntetést. - Meglapogatja maga mellett a helyet. Nem szándékosan szemtelenkedik, de valahogy benne van ez a zsigeri könnyedség. Az első egy-két évében még megilletődött attól, hogy rajtakapták szabályszegésen, aztán ahogy nőtt az esetek száma, úgy alakult ki benne is az immunitás a bűntudat iránt. - Ugyanmár, nem igaz, hogy maga nem járt ki anno. - Felteker egy falat tésztát a villájára és bekapja. Kicsit kihűlt, de mennyei. Megtehetné, hogy amikor kimerészkedik ilyenkor, sunnyogva kerülőutakon megy, hogy ne vegyék észre, de az annyira unalmas és annyi plusz erőbefektetés. Mindig készenlétben állni, hogy hopp, na, jön-e valaki! Meh, inkább nem, akkor már kapják el és legyenek túl rajta, ennyivel kevesebb stresszt neki megér az idézőjeles fülcibálás. - Egy hete vagyok itt, frankón nincs még kedvenc tárgyam. Tök mindegy, hogy szeretek-e valamit, ha a tanár egy paraszt, szóval ez még a jövő zenéje. De mittudomén, átváltoztatástan. - Vicces az oktató monogramja. KAN. Ezen még mindig el tud nyomni egy févigyort.
|
Society: Be yourself. Society: No. Not like that.
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2017. október 11. 13:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705436#post705436][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.10.11. 13:23[/b][/url] Eszterházy Diána
A cáfolatomat persze nehezen bírta a lány, de hadd szenvedjen egy kicsit, ha már annyira tudálékoskodott. Mennyire egyszerűbb lett volna elismernie a hibáját, és szépen bocsánatot kérnie! Csak hát itt ebben a nyamvadt kastélyban mindenki olyan hatalmas öntudattal rendelkezik, mintha legalább ők lennének a világ középpontjában. Fegyelem és tisztelet nulla. - Valahogy sikerült. Ez az, hogy boldog-boldogtalannak sikerülhet! Ha legalább egy kicsit komolyabb mágiatudás kellene hozzá, akkor a szabályszegésből is tanulhatnátok valamennyit. - méltatlankodtam egy sort. Arra, hogy üljek mellé, csak legyintettem egyet fejcsóválva. Ehelyett szembe ültem le vele, hogy fenntartsam a konfrontációt. Ha azt hitte, hogy jópofizhat velem, akkor tévedett. Lehet, hogy itt vannak olyan tanárok, akik lemondanak a méltóságukról, és bratyiznak a diákokkal, de én nem ilyen vagyok. Bennem még van tartás. Semmi megbánás nem látszott a lányon, vidáman falatozott tovább. Bizalmaskodni próbált velem, amikor felhozta, hogy biztosan én is kijárkáltam takarodó után. Naná, de csak akkor, ha nagyon szükséges volt, és akkor sem ilyen amatőr módon. - Kajáért előbb szalasztottam volna el valamelyik nyomingert a házamból, mint, hogy én kijöjjek a kényelmes szobámból. - árultam el az őszinte véleményemet a dologról, álszenteskedéssel most semmire se mentem volna. - De tegyük fel, hogy magam jöttem volna el ide, a konyhába. Akkor sem ülnék le itt falatozni, hanem visszamennék a hálókörletbe a kajával együtt. Minek kockáztassam a lebukást? - vittem tovább az általam képzeletben elkövetett szabályszegés gondolatát. - Ha meg lebuknék? Rögtön elismerném a szabálysértés tényét, bocsánatot kérnék, majd pedig eljátszanám, hogy a gyengélkedőre indultam, mert súlyos fájdalmak gyötörtek. Ugyanis egyedül a gyengélkedőre lehet takarodó után is elmenni. - fejtettem ki a profi szabályszegőhöz méltó viselkedést. Jó néhány prefi meg tanár be is venne egy ilyen alakítást. De hát itt még egy tisztességesen elkövetett szabályszegésre sem képesek a diákok! Diána a kedvenc tantárgyát is szinte csak úgy találomra nevezte meg. Teljesen közömbösnek tűnt a mágia tanulása iránt, tipikusan a pillanatnak élő, nemtörődöm alkatnak véltem. Hogy juthatott el így negyedikig? - Eddig akkor máshol tanultál? Gondolom ezzel a hozzáállással már csak ide vettek fel. - kíváncsi voltam, hogy miért került a Bagolykő Mágustanodába. Önszántából senki sem jönne ide, ha máshol is tanulhat. Persze ez hamarosan megváltozik, ha rajtam múlik, és majd özönlenek ide a tehetségesebbnél tehetségesebb diákok. - De akkor nem is azt kérdezem, hogy mi a kedvenc tantárgyad. Hanem, hogy mi érdekel a mágián belül? Vagy egyáltalán mi vált ki belőled akármilyen érzelmet? Van-e olyan terület, amit nagyon szeretsz, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon utálsz? - reméltem most már csak ad valami értelmes választ. Nem lehet, hogy csak úgy van a nihilben, és céltalanul tengődik a mindennapokban.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|