32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 23. 00:17 | Link

Állia

A nagy felfordulásban fel sem tűnik neki, hogy legalább egy teljes perce nincs már egyedül a helyiségben. Csak ölelgeti a manókat maga körül, miközben próbálja őket meggyőzni, hogy itt, kérem szépen, semmi probléma nincs az égvilágon. Elvégre nem egy százas szög ment át a talpán, csak belelépett a tányérok szilánkjaiba. Hacsak el nem fertőződik, és tőből nem kell megszabadulnia becses végtagjától, nem lesz itt semmi probléma.
-Tudok ám így is vacsorát készíteni nektek, nem kell aggódnotok egy percig sem. Tényleg, jajj, nagyon aranyos vagy, köszönöm, ez így már tökéletes lesz. Komolyan… - igyekszik a legudvariasabban elhessegetni a túlpörgött manókat, akik már rég bekötözték megvágott lábfejét, és összesöpörték a szilánkokat, mire vörös kis törpénk egyáltalán feleszmélhetne.
Csak akkor veszi észre Álliát, mikor végre feltápászkodik a földről, s akkor meg is hallja egyből a kérését.
-Nem! - kiált fel hevesen, miközben az elillanni próbáló manó után veti magát.
-Majd mi megcsináljuk magunknak a szendvicset izééé… hogy is hívnak? Szóval vele - Állia felé int, majd teljesen oda is fordul hozzá.
-Ugye? Szegények egész nap a mi kedvünkben járnak, takarítanak és főznek ránk. Segítsünk nekik. Az imént éppen elkezdtem nekik vacsorát készíteni… pontosabban mondva, még nem találtam ki, mi legyen ma a manóvacsi. Van valami ötleted? Tudsz főzni? Én nem annyira ám, de majd nagyon igyekszem… - természetesen a rizsázást megint képtelen abbahagyni. Sőt, időközben már nekiállt, hogy elkészítse a rellonos hölgyemény szenyóját.
-Mit rakjunk a szendvicsbe? Lekváros kakaóporos jó lesz? Vagy almás kompót és májkrém legyen? tehetek rá mustárt is még, ha szeretnéd... - várakozva pillog Álliára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 23. 16:31 | Link

Leonie

Az egy manó eltűnik a lány mellől, én pedig végre látom, hogy mi történik.
Valamilyen szilánkokat söpör fel az egyik manó, míg egy másik a lány lábát kötözi be. Aki erősen gesztikulálva magyaráz valamit, de azt nem hallom, hogy mit.
Elfordulok a furcsa diáktól, vissza az engem kérdezgető manóhoz, kedvesen megbeszélem vele az étel igényemet. Vagyis csak beszélném...
Mondhatni a semmiből mellém lép a vöröske és ránk üvölt. Értetlenül fordulok felé, de mire megszólalhatnék elkezd hadarni. Engem pedig magával ragad a szóáradat.
Sűrűn pislogva próbálom értelmezni amit mond, de mire mindent megértek már elkezdi megcsinálni a szendvicsem.
Enyhén zöld arccal reagálok a hallottakra.
-Először is hagyd, hogy én csináljam a szendvicset.
Gyorsan kiveszem a kezéből a kenyeret és odébb terelem, aztán megcsinálom a kajám.
Közben folytatom a beszédet.
-Ki vagy te?
Miután megmenekült a szendvicsem, kezdek kíváncsi lenni, mivel emlékeim szerint egyszer-kétszer már láttam a csajt. Amíg a választ várom befejezem a kaja készítést és az egyik közeli székre leülve elkezdem enni, közben türelmesen nézek a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 9. 21:38 | Link

Állia

Milyen lehetne egy igazi rellonos arca, ha nem zöld? Még akkor is, ha csak enyhén. Lencse pedig egészen ki van pirulva a nagy boldogságtól, ha már egyszer eridonos. Ez a varázsvilág rendje, de minimum a Bagolykőé.
-Biztos ne segítsek? - kérdezi készségesen, közvetlenül a lány mellett ácsorogva, szinte rámászva, miközben amaz a saját szendvicsét gyártja.
-Remek titkos recepteket tudok, amiket a nagymamámtól lestem el - mintha ugyan annyira meg lehetne csavarni egy szedvicskészítést. Leonie viszont túl lelkes, hogy annyiban hagyja a dolgot, így egészen addig lábatlankodik Állia mellett, és hordja neki a legkülönbözőbb alapanyagokat, míg végül a leányzó befejezi a szendvicset, és leül. Vörös törpénk pedig hűen követi őt az asztalhoz is, és letelepszik mellé, miközben mindenféle lényegtelen dologról fecseg. Kezdve a manók mókás nevetésével egészen a papírhajók apró legénységéig.
-Amúgy Leonie a nevem - fűzi hozzá két teljesen összefüggéstelen mondat között. - Hát neked? - oldalra biccenti a fejét, és úgy bámul a hölgyeményre. - Ugye rellonos vagy? A múltkor közöttük láttalak a nagyteremben. Nem is értem, miért nem ülünk vegyesen az asztaloknál. Olyan kár, hogy van minden háznak egy asztala. Így hogyan barátkozzunk egymással? Pedig annál nincs könnyebb módszer a barátkozásra, minthogy felajánlod a másiknak a rétesből kiturkált mazsoládat. Ugye? - kérdi csillogó tekintettel megerősítésre várva. Naná, hogy nincs is annál meghittebb, bizalmasabb dolog, mint valakivel megosztani a mazsoláinkat.
-No, segítesz nekem? Mármint vacsorát készíteni a manóknak. Lassan biztos ők is megéheznek - felpattan az asztaltól, és megpördülve szétnéz a konyhában. Mit is akar csinálni pontosan? Hmm, előbb át kéne gondolnia, mit képes egyáltalán megfőzni magától. Nehéz ügy. Ezen muszáj töprengenie egy percet, mire végre leesik neki. Hiszen nincs is egyedül! Állia bizonyára tud valami finomat!
-Szóval szerinted mi legyen a vacsi? Vagy csináljunk kérdőívet a manók között? Igen-igen, talán az volna a legjobb. Hátha valamelyikük allergiás. Szerinted a manóknak lehet ételallergiája? Vagy a manók nem fogékonyak az ilyesmire? Nem is tudom... láttál már a gyengélkedőn beteg manót? Vagy nekik saját javasmanóik vannak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. augusztus 23. 16:12 | Link

Tüszőfűi Lilith

Megdermedve nézem a levelet amit a kezemben tartok. Hisz ez... Hogyan lehetséges? Rengeteg megválaszolatlan kérdéssel a fejemben azonnal felállok a padlóról és íróeszköz után kutatva rohanok végig az egész klubhelyiségen. A levelet a kezemből csak úgy sodorja ki a szél, de én szorosan fogom. Egy ilyen kincset elhagyni nem túl jó dolog. Mosollyal az arcomon rámolok ki minden fiókot, minden kis zugot megnézek, mire végre találok egy pennát, ami épp annyira jó, hogy írni tudjak vele pár sort. Izgatottan kezdem el firkálgatni a betűket egy papírra, majd összehajtom és zsebre rakom. Indulnék is rögtön a drágalátos baglyomhoz a bagolyházba, de mivel ebédidő van, nem ártana előtte enni legalább egy szendvicset vagy valamit.

(...)

A kezemben a levéllel és a farzsebemben a sajátommal sietek a konyhába. Szinte berontok a faajtón, gyorsan köszönök a manóknak és illedelmesen kérek egy szendvicset majd leülök. Mosolyogva dobolok az asztalon a kezemmel és a padlón a lábammal. Nem tudok egy helyben ülni, most nem. Ahogy várakozok egyre csak nézegetem a kezemben lévő levelet, és azon gondolkozok: -Ez hogy lehetséges?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 23. 16:35 | Link

Lucy Blake


Össze-vissza ugrabugrálok, miközben keresem a konyhát. Egy kicsit éhes vagyok, tegnap elfelejtettem vacsorázni, ma meg reggelizni. De nem tehetek róla. Olyan cuki állatképeket küldött Saya, hogy eddig csak azokat néztem. Cuki kutyuli-mutyulik, cuki cicuskák, cuki nyuszi-muszik vannak a a képeken. Még ma küldök neki választ. De, előtte meg kell találnom a konyhát.
Vájunk csak! Meg van, hol van. Az előbb mentem el mellette. Belépek. A manócskák rögtön körém sereglenek.
- Olyan aranyosak és jó szívűek vagytok! Kérhetek egy forrócsokit, és egy sajtos melegszendvicset? - Illedelmesen teszem fel a kérdést. Olyan szorgalmasak! Mintha ennek élnének. Nekünk otthon nincs házimanónk. De itt viszont rengeteg van! Olyan kis aranyosak.
Majd, meglátom a lányt. Szőke a haja, épp egy szendvicset eszik. Láthatóan izgatott. Odaszökkenek hozzá.
- Szia, Lilith vagyok! És téged hogy hívnak? Szeretsz ide járni? Miért vagy izgatott? - Miközben kérdezgetek, megkapom a forrócsokimat és a melegszendvicsemet. Lehunyom a szememet miközben beleharapok a szendvicsbe. Egyszerűen csodálatosan van elkészítve.  Bal agy féltek közepébe feljegyezve: elkérni a receptjét. Lenyelem, majd belekortyolok a forrócsokiba, ami úgy szint nagyon jó. Érdeklődve ránézek a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. augusztus 23. 17:02 | Link

Tüszőfűi Lilith

Ahogy nézegetem a levelet, közben a manók már a másik kezembe is nyomják a szendvicsemet. Mire megköszönhettem volna már el is szaladt, de azért utánaszóltam egy köszönömöt. Beleharapok a szendvicsbe és elmélyülten olvasgatom újra és újra a levelet, amikor egyszer csak egy lány megáll felettem bemutatkozik és kérdezgetni kezd. Annyira a levélre koncentráltam, hogy megijedtem a lánytól és majdnem kiköptem a szendvicsemet, sőt, még a levél is kiesett a kezemből a földre, amit észre sem vettem.

- Úristen! Te mióta vagy itt? - mondom, miközben próbálom összeszedni magam. - Vagyis... Szia. Én Lucy vagyok. - majd odébb csúszok hogy a lány is le tudjon ülni. Most jöttem rá, hogy a manó azért szaladt el olyan hirtelen, mert ő jött be. Erre gondolhattam volna hamarabb is, akkor nem ijedtem volna meg ennyire és a lányt sem ijesztem meg.

- Ö, tényleg, mi is a neved? Bocsi, csak nem gondoltam hogy lesz társaságom, szóval kicsit szétszórt vagyok. - majd közben a farzsebemre teszem a kezem, és megnyugszom hogy még megvan a levelem. De ezután megint kétségbe esek, mert hol van a másik? Eddig a kezemben volt. Nem tudom hogy a lány látta-e egyáltalán hogy van-e bármi is a kezemben, de az biztos, hogy az a levél kell nekem. Hogy ne legyen túl feltűnő hogy valamit keresek, csak óvatosan a fejemet se forgatva nézek körül magam körött. Sehol nem látok semmit. Biztosan az asztal alatt van. Vagy a lány mögött vagy alatt. Megkérni nem szeretném, hogy segítsen nekem, mert félek hogy talán el is olvassa. Bár úgyse értene belőle sokat... Mindegy, a lényeg az, hogy hamarabb meg kell találnom és biztonságos helyre tennem, mint ahogy ő vagy akár a manók találnák meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 23. 18:26 | Link

Lucy Blake


Én ijedek meg, hogy ő felkiált. Majdnem ellövök egy poént az istenről, de meggondolom magamat. Bemutatkozik, Lucynak hívják. Arréb húzódik, én meg leülök. Leteszem a tányért és a bögrét, majd ránézek újból.
- Lilith. Egy kicsit túl gyorsan mondtam? Vagy csak szimplán elmerengtél, Lucy? - Beletúrok a hajamba, majd elkezdek láthatatlan szöszöket leszedni a Minnie egeres pólómról. Majd elkezdem enni a szendvicsemet. Tíz harapással be is pusztítom.  A nadrágom eleinte egyszínű, drapp rövidnadrág volt, aztán meg. Abban festek. Egy szóval mindenféle szín van rajta. Piros, fekete, fehér, sárga, barna, kék, zöld. A hajamat a pillangós csatommal csatoltam el, a karomon a karkötőmet tettem fel. Egy szóval, semmi meglepő sincs bennem és az öltözékemben.
A manók érdeklődve néznek ránk, majd az egyik idehoz egy sütis tálat és elviszi az üres tányéromat.
- Köszönjük - mondom, majd leveszek róla egy minimuffint. Csokidarbokkal van tele, ez tudatosul bennem, mikor beleharapok. Finom, nagyon finom.
- Amúgy van neked valami hobbid? Mert nekem a gitározás, a zenehallgatás, az olvasás és a történelem kutatása. Úgy imádok gitározni! Kár, hogy a szüleim szerint nem kellene folytatnom, mert abból nem lehet megélni. Legyek bankár, vagy minisztériumi alkalmazott, folyton azt hajtogatják. Vagy, hagyjam ott a varázsvilágot. Tudod mikor! - Leteszem a muffint az időközben hozott új tányérra majd ránézek Lucyra. Eddig a muffint néztem. Düh, zavar, dac, bánat, szomorúság, magány, harag, eltökéltség, szilárdság. Ezek azok, amik a szememből kiolvashatók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Ne félj, fiam
Írta: 2015. augusztus 31. 13:32
| Link

Michellenek címezve
I.


A folyosó csendjét egyedül csoszogásom törte meg. Ubul bár mögöttem repült, furcsamód meg sem pisszent. Talán megsértettem, mikor korábban rászóltam, amiért minden jöttment, keretbe zárt, kövérre festett hölgynek udvarolt. Akkor néma duzzogással követett, összekoccanó fogainak hangja illett elrongyolódott cipőméhez. Apám dorgáló hangja járt a fejemben, amint újra és újra elmondja: ne csoszogj, fiam! Rémi, emeld a lábad! És én emeltem a lábam, és nem csoszogtam. Később azonban, mikorra már elfeledkeztem magamról, ugyanúgy léptem, mint apám szavai előtt.
- Bocsáss meg - szóltam hátra, és kinyitottam a földszinti konyha nehéz faajtaját. Az recsegve tárult fel előttünk, Ubul pedig úgy szállt be rajta, mint akinek eszében sincs többé hozzám szólni. Keserű szájízzel léptem át én is a küszöböt, majd behúztam magam mögött az ajtót, és leültem az egyik asztalhoz. Szárnyaszegett barátom egy másik felett repkedett. Látványosan elfordult tőlem. - Sajnálom, hogy rád szóltam. Félek, Atyám, úgy zúgnak a harangok! Fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!...
Szőke fürtös fejem az asztalra hajtottam, úgy szavaltam kedvenc versünk első gondolatát. Még soha nem volt közöttünk félreértés, így résnyire nyitott ajkaimon a szavak csak nehezen, lassan bukkantak elő.
- Ne félj, fiam, téged hívnak a harangok, te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is - folytatta az állkapocs mély, emberi hangján, mire számat boldog mosolyra húztam.
- Félek, Atyám, megtörtem a harcban, a hitben, és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!... - dünnyögtem, arcomat továbbra is a nyirkos faasztalon tartva. Annak édes-sós szaga volt, s nedvessége beleivódott bőrömbe.
- Ne félj, fiam, megtartalak a harcban, a hitben, s karommal égig emeled azt a kardot - jött a hangsúlyos Ubul-válasz. Nem láttam, hogy megfordult-e már, de hangját még mindig távolinak hallottam.
- Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád, mit ér törékeny szavam az őrült viharban?... - kérdeztem a fehérre meszelt falat lesve. Egyedül voltunk, vagy ha nem, hát a fejemben léteztünk csak mi ketten. Ubul és Rémi. Hiányzott Ethan, hiányzott anya.
- Ne félj, fiam, az a kín, az a vágy, az az önvád téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban! - szólt az utolsó, hidegrázós gondolat, és én boldogan hunytam le a szemem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 31. 15:23 | Link

Mimi 2.1
A Vasil által adományozott nevéhez hűen, bélpoklos módjára indul meg a konyha irányába. Ehetne otthon is, de sokkal könnyebb elkészíttetni a manókkal mindent, mint bevásárolni, megfőzni és utána még mosogathat is. Ráadásul úgyis vizsgája volt az előbb, úgyhogy abszolút belefér egy kis csellengőzés. Fütyörészve közlekedik, semmi fenyegető nincs benne, sőt, kifejezetten jó kedélyű, ami tőle roppant szokatlan. Mármint, hogy ilyen nyíltan tegye. Szórakozottan nyit be a konyhába, a látvány azonban - ha csak egy pillanatra is, de - megtorpanásra készteti. Behajtja az ajtót és lazán lehuppan az asztalhoz.
- Rémi, Ubul - biccent nekik egyet, mintha teljesen normális lenne egy repülő állkapocs látványa, illetve a kuzinja egy ilyen helyen. Az utóbbi még fogjuk rá, hogy működőképes, de Ubul, bármilyen jópofa is, sokszor kiborítja a bilit. Ettől függetlenül Michelle őt is megszokta, akárcsak minden mást a családjukban - melynek a fele se normális. Megjelennek a manók, hogy körülöttük sürögjenek, szinte tolonganak, hogy teljesítsék a kívánságokat.
- Fúú, milánóit kérek. Sokat. És egy kis limonádét - barátságosan elmosolyodik, mire a manók egy része eltűnik, pár darab azonban Rémi lábainál sorakozik, hogy várják a kérést. Szőkénk kérdőn pillant unokatestvérére, vajon mi lesz ennek a vége. Ő sosem bírta jól a felhajtást, és talán még manókkal se találkozott. Van egy olyan rendkívüli balsejtelme, hogy bajok lesznek, de nem mer megszólalni, hagyni akarja kibontakozni a kedves kuzint. Végtére is nagyfiú már, ha pedig segítség kell, hát tuti számíthat a prefektára - Ubulról nem is szólva. Érdekes módon hiányérzete támad a rellonosnak, hogy nem hall rímeket. Pedig már ezt is megszokta...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. szeptember 5. 20:12 | Link


Ruha, Haj ~ profilkép, Étel

Kezdtem jobban lenni és felépülni. A bőrömön már eltüntetek nagyjából a kék foltok, egyedül a combomnál és az alsóhasamnál voltak még észrevehetőek, utóbbit pedig a ma felvett ruhám takarta. Sokan megkérdezték tőlem az elmúlt héten, hogy mi történt, de mindig elküldtem őket a p***ába azzal az indokkal, hogy semmi közük hozzá. Kivétel persze akadt, Izának, a tesómnak és még pár hozzám közel álló személynek bevallottam a dolgot, ezzel együtt pedig azt is, hogy aznap béna voltam. Nem mondom, hogy megérdemeltem a rúgásokat, de legalább tudatosult bennem, hogy sosem szabad gyengének lenni, legalábbis fizikailag. A mentális helyzetem teljesen más kérdés, ugyanis a legfontosabb meccset, amire rengeteget készültünk elvesztettük, a vizsgák idegesítettek, ráadásul Zétény is képes volt erőszakot bevetni ellenem. Nem úgy, ahogy azt az ember elsőre gondolná, viszont bennem már az is kiütötte a biztosítékot, hogy használta azt az átkot ellenem. Volt képe megtenni! Miután tudatomhoz tértem mindenféle szép szavakkal illettem magamban, ha még nem lettem volna kikészülve teljesen, akkor ő segített, hogy minden idegszálam elpattanjon. Mára már kezdtem túllépni a dolgon, a vizsgáimat szerencsére letudtam. Viszonylag megnyugodtam és az összes irritáló tényezőt elrejtettem elmém legmélyére. Megráztam magam és a tőlem megszokott léptekkel megiramoztam a konyhát. Éhes voltam és már pár órával elmúlt dél. Benyitottam és rögtön fogadtak engem a manók. Leültem az egyik üres asztalhoz és úgy döntöttem, hogy most itt fogom megenni a kajám, nem a nagyteremben. A pincérmanótól kértem egy levest, a kedvencemet, egy tipikus koreai ételt. Hasonlított a rámenhez egy kicsit. A tányéros polchoz mentem és elővettem evőpálcikát, hiszen ha már koreai ételt eszek, egyem is úgy. Visszaültem a helyre, de abban a percben hozták is elém a finomságot. Beleszippantottam a gőzébe és éreztem már a számban az ízét. A jobb oldalamon szőke hajamat a fülem mögé tereltem, aztán a pálcikákat szétválasztottam egymástól és kész voltam, hogy elkezdjek enni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. szeptember 7. 09:49 | Link


Ruha

Éhes vagyok, mint a farkas! Pedig nem mondhatnám, hogy nem ettem ebédet, de mégis. Talán a manókat egy kicsit meg kéne rendszabályozni, hogy tápanyag dús ételeket szolgáljanak fel. Dühítő, hogy két órával evés után még mindig korog a gyomrom, emiatt muszáj a konyhára mennem. Amúgy is unatkozom, és jó lenne valamivel elütni az időt. Mondjuk, azt tudom értékelni, ahogy a manók hajlongnak előttem. hiába felszabadítottak – legalábbis ezt olvastam valahol -, akkor is tudják, hogy hol a helyük. Ha nem, akkor majd az otthoni manókon verem le és ezt el is mondom nekik. Ez szokott hatni, és máris kezes bárányok. Nem öltöztem túl, de még így is nagyon elegáns vagyok ebben az új ingben, amihez egy farmert kaptam fel. A szép fekete félcipőm pedig halkan surran a padlózaton. Végül nem túl soká, odaérek a konyhába, és határozottan benyitok. Ott egy fekete ruhás szőke csaj eszik valami, valami… levest? Két pálcikával, akkor ez az egyik távol keleti diák lehet, vagy valami ínyenc. Egy manó pattan elém, mielőtt meg tudnék szólalni.
- Szép délutánt Farkas úr, mit szeretne ma? – naná, hogy máskor is szoktam ide járni, öcsém! Közben rá se nézek a manóra, és amikor idefordul – márpedig idefordul előbb-utóbb a csaj – lecsekkolom keményen. Ismerős, nagyon, á, megvan! Na, ki más lehetne, mint a Fresmoonok egyik képviselője.
- Hozz sajtokat és friss gyümölcsöket, két személyre – mondom a manónak, aki meghajol, és máris elszelel az útból. Közben odasétálok a pálcikás lányhoz és leülök vele szembe.
- Na helló! A barna haj jobban állt – gőzöm sincs ez melyik, de szerintem így ki fog derülni. Ha nem ismer… hmm, szóval, ha még mindig amnéziás, akkor mindegy, de ha a tesója, akkor… ajaj, ki fog derülni. Megvizsgálom az arcát, és mintha még lenne rajta némi folt, de nem tudom megállapítani pontosan. Talán Dasha az? De ha ő Dasha, akkor a múltkori a folyosón lett volna a tesója? Nem tudom, de hamarosan rájövök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. szeptember 7. 16:56 | Link


Ruha, Haj ~ profilkép, Étel

Nem vagyok nagy leveses, talán egy héten egyszer ha eszek, de most nagyon ráéheztem. Amíg a manók elkészítették az ételem, addig szereztem magamnak pálcikákat. Páran már furán néztek rám az elmúlt három évben, hogy miért eszek én levest pálcikával, de engem csöppet sem érdekelt, vagy erősebben is fogalmazhatnék: magasról tettem rájuk. Én így eszek és kész. Érkezett a finomság és ahogy arra számítottam az tűzforró volt, ezért meg sem próbáltam kóstolni, az illata viszont pompás volt. A felfelé szálló gőz megcsapta az orrom, mire kész voltam elalélni. Megigazítottam rakoncátlan hajtincsemet, majd a pálcáimmal kiemeltem a léből egy kisebb tésztanyalábot. Elkezdtem fújni és vagy ötszöri alkalom után a számba helyeztem az ételt. Szokásos tészta, de érződött már rajta, hogy a lének bizony remek az íze. Lenyeltem a falatot és készültem, hogy egy újabb tésztacsoportért nyúljak, mikor nyílt a konyhaajtó. Valójában nem érdekelt, először rá se néztem az illetőre, csak miközben már beszélt a manókkal. Egy Farkas támadta meg a konyhát, szóval lehet jobb lesz vigyázni, a végén még engem is keresztbe lenyel, gondoltam magamban viccelődve. Ezúttal azonban én tudtam volna őt keresztbe lenyelni a múltkori eset után, még mindig nem bocsátottam meg neki azért, hogy átkot mert ellenem használni. Az első gondolatom mégsem a méreg volt. Ahogy megláttam rögtön levegőért kaptam, hiszen ahogy kinézett, hmm. Megfeszítettem izmaimat és noszogattam magam, hogy levegyem róla a tekintettem és hogy ne gondoljak csak a kinézetére, hisz ismerem már valamelyest. Ne feledd Dasha, te még mindig mérges vagy rá! Győzködtem magam kisebb-nagyobb sikerrel. Visszafordultam a levesemhez majd nem sokkal később közeledett felém a ragadozó, leült velem szemben és meg is szólított.
- Szia éhes Farkas! - Hangom egész derűs volt, fogalmam sem volt, hogy miért, ám volt ott valami más is, nem csak vidámság. - Tudom, hogy jobban áll, de most lázadok! - Jelentettem ki, ezzel egyetértettem vele, de kifejeztem állapotom is. Jó, mondjuk én sosem voltam valami jó gyerek, de most különösen lázadtam minden ellen. Túl sok negatív dolog ért az elmúlt hetekben és ez vezetett engem a változáshoz, ami ebben a formában mutatkozott meg.
- Ne aggódj, nem marad ilyen szőkén sokáig. - Nyugtattam meg, mert bizonyára nagyon megérintette ez a tény és talán ha nem mondtam volna el, akkor nem is tudott volna aludni az elkövetkező napokban. Érződött rajtam az irónia rendesen. Ismét felemeltem a tésztát és egy-két fújás után be is kaptam. Már nem volt annyira meleg, hogy órákat kelljen vacakolni egy falatért.
- Ugye tudod, hogy haragszom rád, amiért erőszakot követtél el ellenem? - Inkább magam hoztam fel a témát, minthogy Zétény vesse fel ki tudja milyen lekicsinyítő szavakkal.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2015. szeptember 7. 18:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. szeptember 7. 19:05 | Link


Ruha

Nahát, nahát! Komolyan kezd gyanús lenni, hogy levitásokba botlok! De nem ám sokba, csak néhányba. Tényleg nagyon fura, hogy összesen ha ismerek négy áfonyaszomorítót, akkor talán nem is állok messze a valóságtól, plusz a tanárok, meg a HV-k. De remélem nem valami, vagy valaki akar ezzel valami sugallatot küldeni nekem, mert akkor az bizony sajnos pofán lesz csapva, öcsém! Szőke Dasha jött, látott, győzött és pálcikával eszik levest. ugye, ez nem csak nekem furcsa? De ki érti azokat a népeket, úgy tudom, hogy kutyát is esznek. Ahhoz képest Izabella azt mondta, hogy Dasha kutyát tart… de lehet, hogy hűtő híján, csak így tárolja őket a legközelebbi szülinapi kutyapörire, hehe. Na, mindegy, csak oda csüccsenek, ha már a manókkal végeztem, akik egyébként egészen gyorsan meghozzák azt, amit kértem.
- Lázadsz? És ugyan mi ellen? De legalább így meg lehet különböztetni a tesódtól. Egyébként attól, hogy a barna jobban áll, még ez is elég… hmmm… dögös? – kérdezem, mert keresem a megfelelő szavakat, majd bekapok egyet a sajtokból, és jóízűen elrágcsálom.
- Nem aggódom, nem az én dolgom cicabogár – kacsintok rá, és amúgy is tök mindegy, hupilila hajjal is érdeklődnék iránta, nem veszítene a csillogásából. Meg amúgy sem értem, hogy mi ez a nagy szóf**ás, mikor a múltkor meg teljesen kuka volt. Ha ő volt egyáltalán.
- Mióta is vagy szőke? – érdeklődöm, mert ebből gyorsan ki fog derülni, hogy melyik Fresmonnal találkoztam, és ha mégsem amnéziás Dasha volt, akkor lesz egy két keresetlen szavam.
De mielőtt ez kifejthetném, olyat mondd, hogy majdnem megdobálom sajttal.
- Mármint, hogy én? Aki megmentett és elintézte, hogy eltűnjenek a sebeid ilyen gyorsan? Igazán nincs mit, máskor is – villan a szemem, mert azért ezt elég nagy pofátlanságnak érzem. Oké, akarata ellenére kapott egy kisebb átkot, de egyáltalán nem fájdalmasat.
- Majd legközelebb vigyázok, és megvárom, míg teljesen megvernek, nehogy az önbecsülésed csorbát szenvedjen – bekapok egy újabb sajtot, mert ugye teli szájjal nem beszélek.
- Amúgy is, mit eszel? Nem levest? Ahhoz nem kanál kell? – gyorsan váltok témát, mert jobb, ha nem borítom rá a csinos kis testére az asztalt. Egy almát is megkezdek, de azt gyorsan felvágok cikkekre, ha már a lusta dögök ezt nem tették meg nekem. Pedig a múltkor is így kértem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. szeptember 7. 20:00 | Link


Ruha, Haj ~ profilkép, Étel

Aznap feltűnően lelkes voltam. Talán csak a levegőben volt valami, vagy szimplán kezdtem fellélegezni a csalódások okozta fájdalmaktól. Makacsságom és a világgal való ellenszenvem azért továbbra is fent állt. Alapjáraton nyugodt volt az állapotom, de könnyen képes lettem bedühödni, ezt éreztem magamon és reméltem, hogy nem lesz erre ok. A rámenhez hasonló levesemig a hangulatom folyamatosan javult, az egyetlen megingó tényező Zétény lett. Ha kevesebb idő telt volna el a szerencsétlen naptól, biztosan késsel estem volna a srácnak, de az idő kitisztította a fejem. Most már szemet hunyok az egész felett, persze teljes haragomat nem tudtam elfojtani. Rögtön a hajam lett a téma, ezen meg sem lepődtem. Megadtam az okát.
- Jelenleg a világ ellen lázadok. De ne menjünk ebbe bele, jó? - Nem akartam kipanaszkodni neki magam. Mégis mi köze lenne a kviddicses és egyéb sérelmeimhez? Egyhez kapcsolódik csak ő, a többiről pedig hallgattam, mert nem akartam, hogy olyan lánynak higgyen, aki mindig csak nyafog. Én nem ilyen voltam, bár lehet ezzel kicsit elkéstem és a szemében máris csak egy csitri voltam.
- Örülök, hogy tetszik, vagyis hogy dögösnek gondolod. - Mondtam két falat között és erősen megnyomtam a "dögösnek" szót. Csak sejteni tudtam, hogy az iróniám érződött a túloldalon, de erre véltem következtetni az új megnevezésemből. Cicabogár. Hát, oké. Ha ő farkas, akkor én leszek cica. A bogarakat viszont nem szeretem.
- Négy napja legalább. - Mondtam kisebb gondolkodás után. Nézzük csak, már voltam szőkére festve a pubban, meg a levitás bulin, tehát körülbelül négy-öt napja lehettem ilyen. Furcsa módon én hoztam fel azt a kellemetlen témát, amire a várt válasz érkezett Zéténytől. Kicsit felnevettem a felháborodásán, de végül is igaza volt. A hosszú mondatokon át taglalt felvilágosítását csak csillogó szemekkel hallgattam. Különösen jó kedvemben voltam, így nem estek rosszul szavai, viszont annál inkább szórakoztattak. Arcomon nem volt látható ellenállás vagy csalódás, a méreg felszívódott bennem, csak tudnám, hogy mi okból. Ettől függetlenül továbbra is úgy gondoltam, hogy nem szép dolog erőszakkal a gyengélkedőre vinni valakit.
- Jól van na, hősöm, nem kell annyira felkapni a vizet. - Mondtam nyugodtan és mosolyogva, ezzel beismertem, hogy szép dolgot tett, amikor segített nekem. - Jól esett, hogy segítettél, csak azért nem kellett volna leátkoznod engem. Mással is rávehető vagyok ám, nem kéne rögtön pálcához folyamodni. - Talán más okból képes lettem volna elmenni a gyengélkedőre, igaz, hogy makacsságom miatt elég nehéz rávenni hogy akaratom ellenére cselekedjek. Így utólag könnyű mondani, tudom. Érdeklődött a levesem iránt. Szerintem elég guszta volt.
- De, levest. Ez egy koreai étel és mi így szoktuk enni. Remélem nem baj, ha nem a szemednek megszokott módot használom. - Ha baj lett volna neki, akkor sem váltottam át volna kanálra. Ebbe nincs beleszólása. Továbbra is nyitott voltam, ezért gondoltam megkérdezem, hogy érdekli-e az íze.
- Megkóstolod? - Tudtam kanalat szerezni igen válasz esetén, bár engem az sem zavart, ha az evőpálcikámmal kóstolja meg. Nekünk már úgyis mindegy volt, egy múltban történt erőteljes csók után nem fogok patáliázni ezen, feltéve ha meg akarja kóstolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. szeptember 8. 14:33 | Link


Ruha

Eszméletlen, hogy a levitás lányok milyen jól néznek ki. Szóval Dasha is, tök mindegy, hogy milyen színű a haja.
- Ahogy akarod. Bár nem tudom mennyire nagy lázadás egy hajszín átfestése. De igazad van, ne menjünk bele – nyilván nem lehetett kihagyni ezt, még ha nem is kicsit szemtelen. De nem baj, Dasha majdcsak rájön, hogy barnában jobban tetszik nekem, és mihamarabb jobb is, ha visszaváltoztatja a kedvemért. Nem mintha elszámolással tartozna felém, de így kellene lennie mindennek, nem?
- Persze, hogy az vagy, öcsém! – tárom szét a kezemet és máris bekapok egy újabb almaszeletkét. Most nem fogom hosszasan taglalni, hogy milyen jól néz ki ez a csaj, nem véletlenül akartam azt a csókot. Annál jobban nem hiszem, hogy ezt meg kellene magyarázni…
Az viszont nagyon is érdekel, hogy mióta „lázad”.
- Négy? Hmm… - akkor ez nem sokat segített. Viszont furcsán mosolygós a csaj, és nem tudom, hogy gúnyolódik-e vagy sem. Lehet, hogy a tesójával találkoztam akkor? Hiszen Dashán még mindig vannak nyomok, még ha nem is igazán lehet észrevenni őket. A másik Dashán viszont semmi sem látszott, de azzal védekezett, hogy nagyon sok alapozó van rajta. Vajon most már azért nincs, mert nem annyira látszik, vagy csak a testvérével találkoztam? Ki fogom deríteni, öcsém!
Nagyon vidám, még nyugtatgatni is próbál, miután provokál keményen. Hát egészségeses életmód ez?
- Na, így már jobb – egyezek bele. – Igen? És mivel vehettelek volna még rá? A szép szó nem használt – azért bocsánatkérést ne nagyon várjon, majd egyszer, ha valaki nagyon megérdemli, majd kérek. De egyelőre nem ismerek senkit, aki az én bocsánatkérésemre szorulna. Amit eszik az nagyon fura, főleg, hogy pálcikával eszi. Tudom, hogy van ilyen, meg tradíció, meg minden, de nekem fura. Sosem voltam oda az ilyen kajákért.
- Nem, nem zavar. Bár érdekelne, hogy mit gondolsz arról, hogy én hogyan használom szememnek megfelelően a pálcákat – vigyorgok és letámasztom a bal könyököm, majd az öklömre fektetem a fejem. Újabb sajt és gyümölcsdarabok landoltak a számba felváltva, mivel Dashát néztem és nem azt, hogy éppen mit veszek a kezembe.
- Hé, manó, egy kanalat – csillan fel a szemem a felkérésre. – Érdekel az íze, de csak kanállal, ha nem bánod. Majd a legközelebbi randin talán már megtaníthatsz egy-két fogásra – kacsintok, miközben az egyik büdöske meghozza a kanalat. Amint ideadja a levitás taekwondokirálynő az egészet, óvatosan veszek és megkóstolom a levesét.
- Mondd csak, emlékszel, hogy találkoztunk a folyosón a minap? Furcsán viselkedtél, nem ismertél fel. Vagy a tesód egy nagy kamugép és szórakozott velem – nem fogok kertelni, szeretem az egyenes beszédet, az a legegyszerűbb és akkor nem kell mismásolni sem. Jó, néha elferdítek dolgokat, de az csakis a másik kedvében való járás miatt teszem. A leves íze elmegy, de nem lesz a kedvencem.
- Hát, nem fogom literszámra enni, de nem rossz. Nekem kissé alul-fűszerezett, és más ízvilághoz vagyok szokva – mosolygok, majd visszatolom neki az ételt. Egy sajttal gyorsan el is oszlatom az egészet a  számban, immár megint élveztem a kemény tejtermékek örömeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 781
Összes hsz: 3255
Írta: 2015. szeptember 10. 15:11 | Link

Mihael SV
Szeptember 3. Esti órák

Egyáltalán nem volt kedve a Nagyteremben enni. Ma szabadnapja volt, amit úgy akart kihasználni, hogy nem kommunikál túl sokat, ezért is indult végül a konyha felé, hogy szerezzen valami vacsorát. Egész nap vacak idő volt, ami a kedvére is rányomta a bélyegét, fáradtan lépdelt hát lefelé a lépcsőkön nyomában a szinte már guruló macskával, aki egész nem le sem szakadt róla. Jared nem bánta, megnyugtató volt a nagy, szőrös állat közelében lennie, az meg odaadó hódolattal viseltetett gazdája minden hóbortja felé. (Tehát még olvasni is hagyta olykor.)
Mikor Jared belépett a konyha ajtaján megcsapta a vacsorára készült ételek illata és azon nyomban összefutott a nyál a szájában. Személy szerint nem tudott és nem is igazán szeretett főzőcskézni, már persze a szendvicseken és sült krumplin kívül, de itt a kastélyban megvolt az az előny, hogy ha szépen megkért egy manót, akkor az hozta is neki, ami csak szemnek, szájnak ingere.
- Makarónit szeretnék, ha van - kérte hát az egyik kis lénytől a vacsoráját. - Meg neki is valamit - mutatott a macskára, a manóra bízva ezúttal, hogy mit hoz a kis kedvencének. Nem először jártak itt lent, úgyhogy nem voltak ismeretlen vendégek.
Ez után leült, és azon kezdett töprengeni, hogy vajon Seth mit enne szívesen, mert ha elindul felfelé, akkor neki is vinni fog valamit, ez nem is kérdés. Viszont mivel annyiféle étel közül lehetett választani, egyáltalán nem tudta, mi legyen, noha általában rá szokott érezni arra, hogy mit érdemes felvinni.
Végül inkább, mivel közben megérkezett elé az étel, nekiállt falatozni.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. szeptember 10. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. szeptember 10. 15:46 | Link

Jared
-esti órák-


Összeráncolt szemöldökkel, kissé ködös, fáradt tekintettel pislog az előtte ácsorgó, magyarázó manóra. Percek óta tartja ezt a pozitúrát, mellkasán összefont karjaival kiegészítve, ami a visszaérkezése óta szinte megszokásává vált: a nonverbális védekező testtartás. Gyakorlatilag a saját árnyékával szemben is gyanakvó már, de ez teljesen normális egy ilyen "kellemes" élmény után. Szóval a manó... Próbálja elmagyarázni a besamelmártás lényegét, nem sok sikerrel. Kétszer is megpróbálta, mindkétszer göbös és odaégett lett. Lehet, hogy a besamel nem az ő asztala? Vagy az egész főzés dolog? Pedig az egyszerűbb ételek elkészítéséig már sikeresen eljutott, a rántottát nem égeti szenessé, egy padlizsánkrémmel is elboldogul, ha előre készített majonézből állítja össze- igen, a túlélőösztön sok mindenre ránevel még egy rendetlen, szétszórt férfit is, főleg, hogy a feleségével együtt kell megtanulják a háziasság mibenlétét.
Ismét megrázza a fejét, nem az elmélettel van a gond, és nem is a kis törpével, aki kétségbeesetten magyaráz neki. Ezt majd otthon kikísérletezi. Az ajtónyílás elvonja a figyelmét annyi időre, hogy kidugja a konyhai bútor mögül a fejét, és a másik oldalt húzódó, bejárathoz közelebb ácsorgó fiút megnézhesse magának. Csak egy gyerek... csak egy gyerek. Az. Meg egy guruló szőrlabda. Miazisten? Felvont szemöldökkel tekint a definiálhatatlan UFO állatra, aki szemlátomást nagyon otthonosan mozog a konyhában szorosan a gazdájához tapadva. Illetve feltételezi, hogy a tőle fiatalabbnak tűnő alak ennek a valaminek a gazdája. Na de vissza a sikertelen besamelmártáshoz. Igazából semmi értelme ezzel strapálnia magát, úgyis megint valami három órát aludt, és a halántéka is egyre jobban lüktet a kialvatlanságtól. Így megy ez sacc két-három napja. Végül feladja, megrázza a fejét és megköszöni a segítséget, meg kér egy zacskó mályvacukrot.
Néhány lépéssel közelebb megy a fiúhoz és az állathoz, leguggol a dög elé, és kinyújt felé egy darab mályvacukrot. Igen, tegyétek fel nyugodtan a kérdést, hogy miért? Baromi egyszerű: nincs jobb dolga, és kíváncsi rá, hogy földi élőlény-e ez a valami. Feltételezi, hogy az, de ha tényleg az, akkor valaki csúnyán túletette szegényt.
- Nye, vedd el. Na, vedd el, nem rossz. - Dehogynem rossz, ezzel ő is tisztában van. A legtöbb állat rosszul reagál az édességre, de akkor legalább megtudná, hogy rendes-takaros, bolygólakó állatka. Mondtam már, hogy Mihaelre egy aranyhalat sem jó rábízni? Pont ezért. Kísérletezős idióta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 781
Összes hsz: 3255
Írta: 2015. szeptember 10. 16:04 | Link

Mihael

Telt-múlt az idő, nem is nagyon figyelte, hogy van még valaki más is rajta kívül a konyhában, csak a vacsorájával foglalkozott, meg egy rakás dologgal, amint járhatott az esze ilyen magányos percekben. Sherlock is teljes nyugalommal falatozott mellette a földön, minden szuper volt és csöndes.
Aztán egyszer csak mégis kénytelen volt tudomásul venni, hogy egy másik emberi lény is tartózkodik a helyszínen, mivel az a valaki felé indult aztán Jared szeme láttára leguggolt, és megpróbálta mályvacukorral megtömni szerencsétlen macskát. Az persze úgy nézett az idegenre, mint aki még sohasem látott ekkora idiótát, miután az orra hegyét hozzáérintette a cukorhoz inkább megpróbálta fél manccsal kiverni azt a másik kezéből, de Jared sem tudta szó nélkül megállni a helyzetet.
- Te meg miért akarod megmérgezni a macskám?! - nézett megrökönyödve a fiatal férfire. Nem volt benne teljesen biztos, hogy rosszat akar-e, vagy csak simán nem tudja, hogy ezzel bajt okozhatna az állatnak, de a lényegen nem változtatott. Jared ebben a pillanatban még azt is elfelejtette, hogy vágyakozó pillantásokat vessen a cukor felé, lévén ez volt a kedvence, mert annyira felháborodott a jeleneten.
Sherlock viszont hamar továbblendült, valószínűleg érzékelte, hogy nincsen gonosz szándék a tett mögött, mert hamarosan már két lábra állt, mellső mancsait megtámasztotta a férfi térdén, és úgy bámult fel rá, elég egyértelműen mutatva ki a kérdést, hogy "nincs valami jobb nálad?".
- Sherlock, viselkedj, most ettél - fedte meg a macskát a gazdája, aki ezt hallva gyorsan körbeszaladta az idegent, majd végül felugrott az asztalra Jared tányérja mellé és onnan kezdte szemlélni az eseményeket. - Bocs, imád kajáért kuncsorogni - nézett aztán a másikra Jared is, miközben lerakta a kezéből a villát, amit még mindig fogott. Ha most elkezdenek beszélgetni, akkor közben már mégsem tömi tele a száját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. szeptember 10. 16:52 | Link

Jared


Nincs benne ártószándék, nem akarja kinyírni a kis lényt, csak kíváncsi, mi ez? Mi a jó élet ez? Hasonlít egy kneazle-re, macskára, de nem mondaná biztosra. Lehetne mosómedve is... Áh, az azért nem. Szóval próbálgatja ezt a mályvacukor dolgot, de úgy tűnik, a szőrgomolyag csak játszani akar a kajával, nem megenni. Kisvártatva felpislog a gazdára, csak hogy észrevehesse azt az eltéveszthetetlenül megrökönyödött ábrázatát. Tehát ez nem egy jó húzás, és még a macska (most már rá meri fogni) is felugrik inkább az asztalra, otthagyva az unalmassá vált játékot.
- Bocs, csak... nem tudom... tudtam... naszóval ő macska, ugye? Úgy értem annyira baromira nagy. Sértés nélkül. Nem láttam még ekkorát, csak tudod, azokat a kis kézben elférőeket. - Kissé mélázva emelkedik fel és minden habozás vagy zavartatás nélkül ül le asztaltársasgnak Jared mellé, felkönyökölve és a macskával szemezve folyamatosan. Hm, egész nyugis, így se beszélgetett emberrel már nagyon régen. Innen tudja, hogy valami baromi nagy baj van a fejében, ha ennyire normális.
- Ha kérek neki normál kaját, etethetem? - Mégis csak a gazdája, pofából megkérdezi. Mert hátha nem lehet, hátha hányna utána. Macskahányást nem kér, nopenopenope, de maga a dög egész jópofának tűnik. Nem harap, nem pofátlankodik. Még azzal is megpróbálkozik, hogy kinyúljon felé és megvakarja a fülét. Ugyanbiza, hátha nem karmolja meg. Közben a mályvacukros zacskót lerakja kettejük közé.
- Kérsz? - Csendben vállon veregeti magát, mennyire illedelmes. Nem csak ő zabál, megkínálja a másikat is. Az, hogy be kellene tán mutatkozzon? Minek? Why, oh, why?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 781
Összes hsz: 3255
Írta: 2015. szeptember 10. 17:15 | Link

Mihael

A fiatal férfi szabadkozását hallva Jared akaratlanul is elmosolyodott. Nem is tudta volna megmagyarázni, hogy miért, de nagyon szerette, ha valaki elismeréssel nézett a cicájára, amiért az akkora, amekkora.
- Igen, macska. Ragdoll, azért ilyen nagy, náluk ez a normális - magyarázta a másiknak, akinek láthatóan nem sok lövése volt az állatokhoz.
Aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy az ismeretlen fogta magát és leült az asztalhoz, mintha hosszasan szeretne még beszélgetni. Hát öhm... oké. Végül is a másik csendesnek tűnt és egész elviselhetőnek, úgyhogy nem volt oka elküldeni vagy éppen arra, hogy ő maga keljen fel és hagyja itt a helyzetet.
- Persze, bár nem tudom mennyire lesz hajlandó enni, az előbb vacsorázott - bólintott a fiú. - De ha valami nasit adsz neki, akkor minden bizonnyal örülni fog neki - tette hozzá még a rend kedvéért.
Közben Sherlock is megbarátkozott a másikkal, Jared pedig mosolyogva figyelte, ahogy a gigamacska előbb a felé nyújtott kéz alá nyomja a fejét, hogy tessék csak simogatni, aztán meg teljesen pofátlanul bemászik a srác ölébe, mint aki mindig is ismerte őt, sőt, még dorombolásba is fogott, de körülbelül olyan szinten, mint egy traktor motorja.
- Kedvel téged - nevetett Jared, közben csak maga elé húzva újra a makarónit és elkezdte piszkálni a villájával. Azonban csakhamar az asztalra került a mályvacukor is, amit az előbb még a macskának próbált adni a másik, úgyhogy nagy volt a kísértés, hogy inkább abból falatozzon. De Seth szerint már így is cukor folyik az ereiben, talán jobb lenne előbb befejezni a vacsorát.
- Ha megettem ezt, utána igen, köszönöm - bólintott hát, és el is kezdte betömni a tésztát, de fél úton megállt és inkább kérdezett valamit, mert túl nagy volt a csönd. - Te már ettél..? - vetette fel, mert a srác előtt nem volt étel, márpedig akkor nem volt teljesen világos Jared számára, hogy mégis mit keres a konyhában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. szeptember 16. 11:51 | Link

Thege Ágost

Még nem beszélte meg a távozását teljesen. Lehet, hogy neki kell majd átadnia a stafétabotot a következő jelentkezőnek, ezt még nem beszélte meg az igazgatósággal. Viszont abban biztos, hogy nem tudja tovább csinálni. Nagyszerű év volt, fordulatos, izgalmas, lélekemelő és ledöbbentő, volt minden, mint a Bucsuban. Nem tudja folytatni, egyszerűen nem fér bele már az életébe, még akkor sem, ha a szabadidejét nagyon szívesen használta erre. Viszont ott volt a másik oldal, pihenésre nem maradt ideje, így nagyon elfáradt a szezon végére és nem volt elégedett a Szarkáknál töltött teljesítményével sem, amit leginkább a fáradságra tudott fogni. Most viszont van egy kis szünete, és akkor befejezi a bagolyköves pályafutását, már ami a játékvezetést illeti. Nagyon sok tapasztalatot szerezett, aminek örült és ellesett pár cselt is, ami ugyan kidolgozatlan volt –némelyik kidolgozott -, amit majd begyakorolhat. És itt van még a Szentmihályi fiú is, őt sem akarja itt hagyni szó nélkül. Most viszont rettentően éhes és a vacsoraidő még messze, ezért meglátogatja a konyhát.
Amint belép megrohamozzák a manók.
- Palarn úr, de régen láttuk! Hozhatjuk a szokásosat? – kérdezi az egyik manó, fülig érő vigyorral, miközben másik négy a lábába kapaszkodva üdvözli a régi ismerőst.
- Persze Tutujka! Ti is hiányoztatok! – mondja vigyorogva, és emlékek rohanják meg, régen éjjelente sokat töltött lenn a konyhában, amikor Svédországból edzésről hazaérkezett. Megvakargatja a manócskák fejét és leteszi magát a kis asztalhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 16. 20:20 | Link

Grétának szeretettel Smiley

Mivel rendkívül éhes voltam, de nem akartam a Nagyteremben manók által előre kész kaját enni, úgy döntöttem, lemegyek megint a konyhába főzőcskézni. Kedvenc manócskám azonnal megjelent, amint felbukkantam hónom alatt egy méretes, görög receptekkel teli szakácskönyvvel. Jó hobbi a főzés, és takarodóig simán meg is lehet a nyami-nyamim, ha mindent jól csinálok.
- Zsanett kisasszony! Micsoda öröm, miben segíthet a kisasszonyomnak Mimi? – sipítozta Mimi, én pedig baromi nehezen állta meg, hogy ne ölelgessem szanaszét, és ne vegyem fel, mint egy kisgyereket. Nem biztos, hogy hálás lenne érte…
- Sziá, Mimi! Én is örülök ’ ogy látlák – szebb lett a kiejtésem az év során, ez hallható volt.
- Tényleg igaz, hogy elmegy egy évre a kisasszonyom? – szomorkodott Mimi. Jaj, de vinném magammal, de így is sok megszelídítettemről kell gondoskodnom.
- Igen, Mimikém, de meglásd, hamar el fog telni az az egy év, és megint itt leszek akkor – biztosítottam, hogy nem szabadul tőlem olyan könnyedén.
- És mit szeretne főzni Zsanett kisasszonyom?
- Mimi drága, nyugodtan tegezz.
- Nekem mindig is Zsanett kisasszonyom marad a kisasszony –
sóhajtottam. Nem fogom tudni lebeszélni erről. Végül előkészítettük közösen a terepet egy jó kis Wrap gyártásához.

A recept:
2 db csirkemell filé, bors ízlés szerint, só ízlés szerint, 1 db lilahagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 db piros kaliforniai paprika, 2 db paradicsom, görög fűszerkeverék ízlés szerint, 4 db tortilla lap, 20 dkg trappista sajt (reszelt), 2 ek napraforgó olaj

A szószhoz
3 dl joghurt
1 csokor petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
5 db újhagyma


- Minden előállt, kisasszonyom – jelentette Mimi a fennálló helyzetet, tehát állhattunk neki főzni. Időközben még társaságunk is akadt egy leányzó személyében, akit sajnos nem ismertem.
- Sziá! – integettem neki serénykedésem közepette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. szeptember 16. 20:59 | Link

Palarn

Épp szerda volt, azaz munkanap. Ez alapvetően nem túl sokat jelentett Ágostnak – mindenki tudta, hogy nem nagyon csinál semmit az iskolai manók időszakos felügyelőjeként és ételkóstolóként, igaz, nem is nagyon keresett. Épp a konyha egyik elrejtett zugában üldögélt egy lekvárosüveg felett, terjedelmes tomporával kényelmesen elterpeszkedve egy selyemhuzatos széken. Kurta ujjaival teáskanalat markolt, s erősen koncentrált a lekvárosüveg szögletes sarkainak felfedezésére, ahol több grammnyi édes baracklekvár bújt meg. Ez nem volt egyszerű feladat, így néha az egyik gyűrűsujjával is be kellett segítenie.
Természetesen ma sem volt semmit felügyelni, a manók főztek, Ágost pedig fel-alá járkált, megdézsmálta a tálak tartalmát és úgy általában jelen volt. Munkája annyiból állt, hogy sorban megkóstolta a manók főztjeit, néha pedig összegyűjtötte még a szennyes konyharuhákat is, de nem túl gyakran, mert az ilyen mégsem méltó egy királyhoz. Valószínűleg „állásának” köszönhette, hogy még nem halt éhen, jövedelme nem lévén (ha csekélyke nyugdíját leszámítjuk). Mára már végzett azzal, hogy műanyagdobozokba adagolja a reggeli maradványait, amit a manók előzékenyen félretettek számára. A dobozokat táskájába tette - ez a mellette lévő széken hevert. A lekvárosüveg lassan teljesen kiürült, így Ágost indulásra készen tápászkodott fel a székből, amikor lépteket hallott. Ilyesmi ritkán fordult elő, ha épp a konyhában „dolgozott”, alig-alig vetődött ide valaki. Milyen különös.
Határozott léptekkel indult a betolakodó szőke ifjonchoz, aki már helyet is foglalt az egyik asztalnál.
- Kérem, mit óhajt a konyhában? Igazán nem szép a diákoktól, hogy megzavarják a manók munkáját – jegyezte meg. – Ki maga egyáltalán? – mérte végig a behatolót. Ami azt illeti, diáknak elég nagy volt már.


VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2015. szeptember 17. 16:35 | Link



Detti. Éhes. Zombi módra, kopogószellem-szemekkel vánszorgok le a toronyból a konyha felé. Hogy itt mennyi, de mennyi lépcső van! Borzasztóóóóó! És a legrosszabb az egészben, hogy hiába jöttem ide, hogy Ellával egy suliban legyek, mióta itt vagyok, csak a kviddicsmeccseken láttam. Ő engem persze akkor nem hallott, mert a tanárok nem engedtek a bemondóval szórakozni, de majd a következő idényben. Annyira elkerültük egymást, most meg a vizsgák miatt kezdek már lemondani arról, hogy valaha találkozok a lökött vörössel. Állítólag a sárgaház valahol a konyha körül nyílik, bár most nem azért csúszok a lépcsőn lefelé, akár az Átok c. horrorfilmben az a japán kiscsaj, hanem mert két napja elfelejtettem enni és most jutott el a tudatomig. Az sem zavar, hogy pár diák összesúg mikor meglát, sőt, még rá is játszok és hörgök egy kicsit, hátha valaki hoz nekem kaját. De nem, senki sem figyel rám. Lemászok a hatalmas bejárati csarnok lépcsőjén, morgok-hörgök, valaki adjon már nekem enni! Ahelyett, hogy hozzám vágnának némi étket, újabb fura pillantások öveznek. Ekkor sértődötten felállok, leporolom magam és színpadiasan felhúzom az orrom, sarkon fordulok, elvonulok a konyha irányába. Durc van. Belököm az ínycsiklandozó étkek helyét, közben azon agyalok, vajon mikor lesz a következő étkezés ideje, de aztán kénytelen vagyok rájönni, hogy nem bírom ki addig. Ha szépen nézek egy manóra és bevállalok helyette valami fusi munkát, csak csinál nekem valami finomat, elvégre én és a főzés két külön fogalom vagyunk. Jó, otthon próbált anya kioktatni mit és hogyan kell, de sose mentek az arányok, minden olyan bonyolult. Állítólag a férfiak hasán keresztül lehet a legrövidebben megközelíteni a szívüket, de szerintem az én főztöm valahol szív tájékon megakad és vagy visszajön, vagy megfullad tőle a kiszemeltem. Hát, ez az én formám. A konyha tele van cukibbnál cukibb házimanókkal, sose láttam még egy helyen ennyit, svájcban nagyon elszeparálták őket a diákoktól. A csodálkozásom nem tart sokáig, mert úgy tűnik, más is éhes volt két étkezés között és éppen valami jóféle fogás elkészítéséhez készülődik. Hátul összekulcsolom a kezem és egy-két nagyobb lépéssel "odalopakodom" a fura akcentussal rendelkező csajszihoz.
- Hali! - nagyot kordul a gyomrom, megnyalom a szám szélét és nagy szemekkel a lány előtt lévő összetevőkre nézek. - Nagyon pofátlan lennék, ha lopnék innen néhány falatot?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. szeptember 17. 18:16 | Link


Ruha, Haj ~ profilkép, Étel

Szinte azonnal a hajam lett a téma, ami nem is lepett meg. Megtudtam, hogy neki jobban bejön a fekete, szóval még jó hogy nem érdekelt a véleménye. Najó, ez nem teljesen így volt, de ezt még magamnak sem akartam bevallani. Egyébként én is a fekete híve vagyok, csak amint mondtam, lázadok és inkább így teszem azt, mint hogy felgyújtanám az egész kastélyt. Annyira azért nem vagyok elfajzott. A külsőmmel kapcsolatos visszajelzései jól estek, önbizalmat adtak, mely nem árt egy ilyen helyzetben, amikor semmi sem jött össze. Oké, talán sikerült évfolyamot lépnem, de akkor is az a minimum. Megmondtam, hogy nagyjából négy napja tarthat nekem ez a lázadásos dolog, mire a számra visszakérdezett. Csak bólintottam, ezzel helyeseltem és jeleztem neki, hogy jól hallotta.
Utólag valamelyest megbántam, hogy felhoztam azt a bizonyos témát. Zétény kiakadt, mondjuk nem is meglepően. Magam kerestem a "bajt", így muszáj volt kicsit csillapítanom. Tényleg segített és a tudatom mélyén tisztában voltam azzal, hogy csak jót akart nekem azzal, hogy a gyengélkedőre vitt. Lágyítottam az előző megszólalásomon és úgy tűnt, ez tetszett neki.
- Felesleges már azon rágódni, hogy mi lett volna, ha. Egy varázslattal vettél rá az akaratom ellenére, ez történt, pont. Lépjünk túl rajta kérlek. Jobb lenne elfelejteni. - Nekem személyesen ez is a célom, csak remélni tudom, hogy nem hozza fel a jövőben újra és újra. Áttértünk egy másik témára. Érdekelte, hogy mit eszek és bizonyára felfigyelt rá, hogy mivel.
- Te és a pálcák? A történtek után nem hiszem, hogy szeretem hallani a neved és a tárgy nevét együtt. - Zétény és a pálca, ez bizonyára valamilyen fenyegetést vagy támadást jelent immáron számomra. Na de megint elkalandoztam. Miért is asszociáltam az evőpálcikákról a varázspálcára? Megkérdeztem, hogy meg akarja-e kóstolni és furcsa módon Zétény benne volt. Kért egy kanalat és amíg meghozták, én óvatosan elé toltam a tányért.
- Ó, nem feltételeztem, hogy vonzódsz a keleti dolgokhoz, így számítottam rá, hogy elutasítod a pálcikákkal való evést. De ha mégis érdekel, én nyitott vagyok az ilyesmikre a következő randinkon, drága Farkas! - Nem, mi nem járunk, csak jókedvből kihasználtam a helyzetet és csintalankodtam kicsit. Közben izgatottan figyeltem ahogy megkóstolta a levesem, nagyon vártam a reakcióját ám csak egy kérdést kaptam teljesen más témából. Szavaira összezavarodtam és gondolkodni kezdtem. Én nem emlékeztem rá, hogy találkoztunk volna a folyosón a szerencsétlen nap óta. Az első csodálkozó nézésem után széles vigyor lett látható arcomon, majd utána rövid hangos kacagás is következett. Vikim, Vikim...
- A húgom is nagy troll ám! Ebben nagyon hasonlítunk. - Vallottam be a tesóm helyett és nem érdekelt, hogy ezzel lelepleztem őt. Ez most meglepett. Nem is tudtam róla. Rosszabbul is elsülhetett volna az egész, hisz ki tudja, hogy mit csinált vele, vagy hogy mit mondott Viki Zéténynek. Továbbra is figyeltem ahogy lereagálta a levesem ízét. Gondoltam majd elhúzza a száját, de nem lett olyan heves a reakciója. Ami azt illeti nekem tetszett az, hogy nem volt elutasító. Mások meg sem hajlandóak kóstolni és lekínaizzák az egész kultúránkat. Talán tényleg kicsit alul-fűszerezett, de nekem az tetszik az ételben, hogy csípős. Az kárpótol. Visszakaptam a levest és a pálcikáimmal egy újabb tésztaköteget ettem meg.
- Más mint az európai kaják. Na de visszatérve Vikire, ugye nem támadtad le azt képzelve, hogy én vagyok ő? - Ha igen, bele sem merek gondolni, hogy mi történhetett akkor.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. szeptember 17. 18:59 | Link

Thege Ágost

A manók mindig szerették, és ő is szerette a manókat. Náluk otthon a kastélyban – erről jut eszébe, hogy az otthoniakra is szánhatna némi időt – minden manó fel van szabadítva, ahogy itt is. Vagy itt nincsenek? Úgy emlékszik, hogy szabad akaratukból vannak itt, vagy egy korábbi Igazgató felszabadította őket. A lényeg, hogy kedvelik a kviddicsest és hoznak neki kaját, amikor meglátogatja őket, ő pedig mindig hoz valami ajándékot. Most kis papírzászlókat hozott a Szarkáktól, amiket ha megfújnak, lengenek és „Go Go Magpies!”-t kiabálnak párszor. Persze, hogy megrohamozzák, mindig jó volt hozzájuk, majd helyet is foglal.
- Itt az ajándék, majd vegyétek el! – mondja vigyorogva és kiteszi az asztal szélére a kis zászlócskákat. Amire nem számít az az, hogy egy idősebb hang szól hozzá, kissé meglepődve kapja fel a fejét. Még sosem látta a férfit, viszont hallott róla, hogy van a konyhán egy felügyelő, aki a manókért felel, vagy valami ilyesmi. Pedig 5 évig volt itt és soha sem találkozott vele, de tippje szerint ő lehet az. Kissé divatjamúlt ruhában van, azonban ez sosem zavarta őt, egy kicsit sem, hogy más, hogyan néz ki.
- Elnézést, már nem vagyok diák… bár itt tanultam – válaszol gyorsan, ki tudja, hogy meddig terjed el a férfi hatásköre. Fel is áll és várja, hogy odajöjjön a férfi, ha megteszi, kezet nyújt neki.
- Yarista Palarn vagyok, és én vezettem az elmúlt évben a kviddicset. Most az igazgatósággal tárgyalok, csak éppen nem volt szerencsém hozzájuk, viszont megéheztem. Régen a manók mindig adtak valami kis maradékot, vagy csináltak nekem valamit – mondja mosolyogva és figyeli a férfit. Nem akarja megbántani, és lábatlankodni sem igazán, de ezt gyorsan elveti, mert megkordul a gyomra elég hangosan
- Ugye nem bánja, ha pár falatot eszem, aztán itt sem vagyok. Nem szeretnék megzavarni a munkában senkit – mondja kissé könyörgően, mert tényleg jó lenne egy kis étel. Még egy kviddicses is lehet éhes, no.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 18. 08:54 | Link

Grééééti Cheesy


Ahogy az a nagykönyvben meg volt írva, úgy csináltam a wrapot. Először felkockáztam és megpirítottam a húst, majd a felaprított hagymát és a csíkozott paprikát is hozzáadtam. Épp ekkor esett be egy lány, aki csemegézni akart, és eléggé úgy festett, mint Sadako/Samara a Kör c. mugli horrorfilmből.
- ’elló, Sámárá. Szellemeknek is szabad a bejárás, ámennyiben nem ákársz kifilézni – vigyorogtam, bár lehet, hogy a piros leányzó nem nagyon díjazza majd megjegyzésem.  – Gréti vágy a meccsről, megismérlek ám. Kibíród, míg elkészül á görög wrap?
Nem zavartatva magamat tovább folytattam a munkálatokat kajaügyben.  A cuccoshoz hamarosan hozzákerültek a fűszerek: só, bors, és görög fűszerkeveréket alkalmaztam, aztán feltettem, hadd párolódjon a kicsike.
Addig megcsinálhattam az oroszlánrészét a dolognak: Az újhagymát, a petrezselymet, és a fokhagymát a joghurttal összevegyítettem, így már a szósz is megvolt, majd felmelegítettem a tortilla lapokat.
Amint elkészült a húscsoda, ami a wrap lényege, eloszlattam szépen a tortillákban a tölteléket, és tádáám. Nem is volt olyan nehéz.
- Mindig öröm a kisasszonyommal főzni – örvendezett Mimi.
- Én is örülök veletek dolgozni a kony’ában, nincs jobb hely ennél a kástélybán – vigyorogtam, mint egy vadalma, miközben tálaltam nagyra becsült meccs-kommentátorunknak, és szerény személyemnek. Meg Miminek is, aki nem utasíthatott vissza.
- Nagyon finom lett, Zsanett kisasszonyom! Hamarosan nehezebb ételeket is megpróbálhat főzni! – dicsérte Mimi a főztömet. Reméltem, hogy nem csak engedelmességből és udvariasságból hálálkodott a kajáért, és tényleg olyan jó lett.
- Bon apetit! Essünk neki! – javasoltam, de előtte megvártam, amíg Gréti vessz magának a finomságból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2015. szeptember 18. 22:56 | Link



Szamara? Én, szamár? De kié? Jaaaa! Mire leesik, hogy így hívták a csajt a filmben, és mellesleg egy szintén muglikultis iskolatársnőt sikerült kifognom a konyhai manótóból, már a nevemen szólít, én meg csak lesek, hogy mi van. Ohhohhóóó, egy rajongó! Büszkén kihúzom magam, de gyorsan rá is vágom a szokásost.
- Hívj csak Dettinek. - ehhez nem szoktam magyarázatot fűzni, de ha valaki megkérdezi, akkor kezdhetem az elejéről, hogy a Bernadettet nem szeretem, csak simán a Dettit vagy a Grétát. Éljen soká a mágusszülők hülye "adjunk két, vagy annál több nevet a gyereknek, hiszen nem lehet neki elég" logikája, komolyan nem értem őket. Ha valaha gyerekem lesz, tutira nem adok neki huszonhatezer egyéb nevet, tök fölösleges. Hmm, tök. De ennék most egy kis sült sütőtököt. Az elkalandozott gondolatra gyomrom újabb morgásba kezd, ezúttal mintha megvetően próbálná az egész konyha tudtára adni, hogy elhanyagolom. Csak el ne akarjon válni tőlem, mert mehetek Pocakkal akkor párterápiára, és hogy nézne már az ki? Mindig csak megvetően morog, de akkor is neki lenne igaza. A számomra ismeretlen csajszi már neki is állt valami sütögetésének, nagyon otthonosan mozog az edények és eszközök között, kicsit irigylem is érte. Azért ha hagyja, néha csipegetek ezt-azt az összetevőkből, úgy mint egy kevés hagymát, egy nyalásnyi joghurtot és mint most a számban léve tudatosult bennem, egy nyers húsdarabkát. Mondjuk gondolhattam volna az állagából, hogy valami nem okés, de ennyire nem értek már hozzá. Markomba rejtem a vészes falatot és szemeimmel a kukát keresem. Vétek az ételt kidobni, de ez már csak nem kell senkinek... hacsak nem jár erre valami húsevő állatka. Az ötletre odafordulok az egyik manóhoz, nem ahhoz, aki a fura akcentusú lánnyal főzőcskézik, hanem másikhoz, hogy ne zavarjam őket.
- Bocsi, ez oda tudjátok adni valami húsevő állatnak, vagy növénynek? Nem lenne szívem kidobni, most meg hát csak nem rakjuk már bele az ételbe. - a házimanó először értetlenül pislog rám, merthát konkrétan a szemei előtt lengetem a cafatot, mint valami halat egy cica előtt, aztán mikor felfogja mit is szeretnék, megszeppenve bólint és kicsit ódzkodva elveszi azt. Hálából nyomok a homlokára egy Hófehérkés puszit, aztán visszaoldalazok a lányhoz, hátha készen van már a kaja.
- Amúúúúúúúúúgy, téged 'ogy hívjak? - igazán nem akartam kifigurázni a kiejtését, tök véletlenül csúszott ki a számon, úgyhogy úgy csinálok, mintha észre se vettem volna a nyelvbotlásom. Hmm, megint tök. Aztán nem is kell túl sok idő, az étek kész, újdonsült ismerősnőm pedig terít. Alig telik el pár másodperc, rá is vetem magam a wrapra. Gyorsan szedek, de mielőtt a tányérra érne már mohón habzsolom is be a pofimba, három-négy nyelés után pedig elégedetten elmosolyodok.
- Aztaaaaa! Ez tényleg nagyon finom lett! Köszi! Huh, nem is tudom mit csináltam volna most nélküled, konyhai analfabéta vagyok és nem bírtam volna ki a következő étkezésig. - persze mindezt félig tele szájjal mondom, de valamelyik kultúrában ez biztos annak a jele, hogy ízlik az étel és dicsérik vele a háziasszonyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 20. 21:29 | Link

Grétii Cheesy

A wrap gyorsan elkészült, még Mimi is kapott belőle. Gréti hamar rávetette magát a saját adagjára, még a tányér fölé se ért jóformán. – Énnyire ízlik?
- Chevailer Zsanett Vanda vágyok, úgy szólítás á’ogy ákársz – feleltem vigyorogva, majd én is nekiláttam a falatozásnak. Gréti végül szintén megdicsérte a főztömet, aminek nagyon örültem, pláne annak, hogy az éhségtől mentettem meg.
- Miótá non enni rendesen? – kérdeztem kissé megrovóan. Az étkezés nagyon fontos, főleg a napi háromszori étkezés. Kihagyhatatlan az egészséges életmódhoz.
Én mindig minimum napi háromszor étkeztem, néha egy kis gyümi-nasit is vittem magammal, amit óra előtt ettem meg, amíg a tanerő be nem tette lábát a terembe. Órán semmiképp sem ettem, nem akartam összekenni a tanszereimet és/vagy magamat.
Az embernek szüksége van az életmentő vízre, szénhidrátra, fehérjére, némi zsírmennyiségre és vitaminra. Anyu meg apu ezt rendesen belém nevelte.
- Vigyél belőle nyugodtán – engedékeny voltam, és biztos voltam benne, hogy valami rengeteget mulaszthatott az étkezésekből, hogyha ennyire zombi-állapotban támolygott a konyhába. – Szívésén tánítánálák, de én menni áugusztusbán Norvégia, Hardanger suli, egy évre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. szeptember 24. 21:24 | Link


Ruha

- Oké, lépjünk – vonom meg a vállam. Bármit mond is, makacs volt, össze volt verve, akár belső sérülései is lehettek, nem tudom. Szóval felelőtlen volt, én pedig jó kedvemben ahhoz, hogy elvigyem a gyengélkedőre. Az más kérdés, hogy a szállítási módot nem így képzeltem, de szerintem ennek jobban örült, mintha a hajánál fogva húzom végig a kastélyon. Amúgy meg volt némi szerencsénk is, mert egy tanárral és egy refektussal sem találkoztunk, kizárólag bámészkodókkal, akiket rövid, „ránézéses” módszerrel elküldtem a francba, vagy a mugli vidékekre. Azok biztosan szörnyűek lehetnek.
- Most mondtad, hogy lépjünk túl rajta szívem, és újra felhozod. Hol itt a logika? Különben is ezek pálcikák, az meg varázspálca – helyesbítek neki, mert ha szeretne még kötözködni, velem lehet nyugodtan, csak nem érdemes. Azért megnézem a levest, és ha már ennyire baj, hogy pálcával próbálkoznék, akkor lássuk a kanalat.
Felkapom a fejem egy kissé a következő mondatára, pedig már éppen belemertem a levesbe a kanállal. De az félúton megáll, és próbálom értelmezni a keleti szépség mondatát.
- Randi? Kedves? Hmm – csak ennyit mondok és megkóstolom az ételt. Hát mit mondjak, nekem alulfűszerezett, de hát magyar ember vagyok, aki él-hal a fűszerekért. Elbírt volna még egy kis sót, vagy paprikát, vagy… nem tudom mit, nem vagyok szakács. De egyébként nem mondanám rá, hogy rossz, csak nagyon más. Oké, talán ha többször ennék ilyet, talán még rá is jönnék, hogy mitől ízlik ez. Volt benne valami, aminek az utóíze markánsabb volt és igen… érdekes. Érdekes, de finom.
- Egészen ehető, nem rossz – tolom vissza a konklúzió után a tányért, mégsem az én ízlésem, és nem is az én kajám. Persze, ha kifejezetten ízlett volna, lehet, hogy nem kapja vissza, hanem befalom az egészet. Elveszek egy szelet sajtot és haza ízeket viszek a számba.
Közben megemlítem a tesóját, és kiderül, hogy az szórakozott velem, illetve kihasználta azt, hogy a testvérének hiszem. Meg fogja bánni, ha legközelebb találkozunk, ezt ígérhetem.
- Szóval te is szeretsz szórakozni másokkal? Nyilván hülyének tart, mert összekevertem veled, de majd legközelebb megbánja – vonom meg a vállam, és mosolygok. Ez általában nem jelent jót, de most nem éreztetem, hogy neheztelek a tesójára. Nekem kellett volna ezt észrevennem, persze a hibás nem én vagyok, öcsém!
- Van valami, ami alapján meg lehet különböztetni titeket? – ez elég várható kérdés volt a részemről, hiszen, ezzel gyorsan le lehet tesztelni, hogy kivel is van dolgom. Újabb sajt, és egy kis szőlő. Furcsa elegy, de végül is jól esik.
- Hát de, eltaláltad. Pedig semmi baja nem volt, és ez gyanús is volt. De ügyesen játszotta az amnéziást, aki nem emlékezett sem a csókra, sem a verekedésre. Gondolom, azért majd megkérdezi ezeket, számíthatsz rá – vigyorogva tolok be egy újabb sajtdarabot. Most jöhet néhány szelet alma – mert nyilvánvalóan fel vannak szeletelve a dolgok, a szőlő pedig szépen fel van szemezve és egy tálba betéve. Közben nézem, ahogy eszi a pálcákkal a levest. Igen, jól mondtam: pálcával levest, öcsém!
Végignézek megint rajta és mosolyogva tolok be néhány szelet gyümölcsöt újra.
- Hát, így belegondolva jól vagy így szőkén is nekem Dasha – kuncogok és a fejem feltámasztom a két kezemre. Igen, így is elég jól néz ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint