36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 5. 17:54 | Link

Dwayne


Szédületes borulásom hatása lassan lecseng, kóválygó fejemen túl már kezdem érezni, mimet sikerült beütnöm, és mimet nem, bár előbbiből nem csak több van, de valahogy jobban is lekötik figyelmem a sajgó érzéssel, melyet keltenek, mint az esést sikeresen túlélő többi tagom. A fejemet szerencsére nem koppintottam a kőnek, akkor nem biztos, hogy ilyen ügyesen tudnék most állni, miután a kolléga egyenesbe hoz a karomnál fogva.
- Igen, főleg velem - mondom kínomban mosolyogva, majd a férfira pillantok, és zavartan hozzáteszem: - Mármint nem szokásom ám elájulni, vagy elszédülni túl sokszor, csak.. néha. Szóval azért ritka az ilyen.
Örülök, hogy itt van, különben lehet, nem tudtam volna ilyen egy-kettő felkerülni a földről, de ugyanakkor rém kellemetlen is, hogy látnia kellett valakinek. Általában tényleg csak legfeljebb szédelgek kicsit. Biztos elbotlottam odabent valamiben. Persze tudom, hogy nem, de azért igyekszem beadni magamnak.
De nem sokáig kell magyarázkodnom, mert a kezembe nyom egy pohár narancslét, amit nyomban kortyolni is kezdek. Ezalatt legalább eltűnődhetek rajta, hogy ki is ő, mert csak odáig sikerült eljutnom, hogy itt dolgozik, de lévén, hogy a kastélyban van, ezt a következtetést akár egy rozsdás lovagi páncél is képes lett volna levonni.
- Könyvtáros csaj - visszhangzom kuncogva. - De, igen, ő lennék. Mármint én vagyok. - Az azért valamelyest megnyugtat, hogy ő sem tudja a nevem, így annyira mégsem kínos, hogy én sem ismerem őt fel.
- Ritkán látlak a nagyteremben, vagy a folyosókon, mit is oktatsz? - puhatolózom egy székhez érve, és lehuppanva rá. Az persze a teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy a nagyteremben, közös étkezésekkor például én is elég ritkán bukkanok fel, a folyosókat pedig rendszerint úgy járom, hogy az előttem tartott könyvet bújom. Mindenesetre talán beugrik a neve, ha kiderül, mit is csinál, nem vagyok én teljesen tájékozatlan, csak a személyes ismeretség maradt még ki sokakkal.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. május 5. 17:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. május 6. 16:35 | Link

Gryllus Matilda



Mindössze a vállát vonja meg, tényleg nem szívesen firtatja az ájulásának esetét. Mostanság szinte minden nőnemű ismerőse várandós lett a környezetében, a gyengébbik nem tagjai pedig potyognak ilyenkor, mint a legyek. Így valójában azon sem csodálkozna, ha emiatt hagyná el Matildát az ereje - ritka belterjes és egymás közt szaporodó népségből áll ez a kastély.
   -  A könyvárba se megyek gyakrabban.
Óvatosan teszi hozzá, hiszen ez a vallomás még hozzátartozik az igazsághoz. Soha, semmilyen körülmények közt, önszántából biztosan nem tenné be a lábát arra a helyre, ami minduntalan arra emlékezteti, mennyire ostoba is valójában. Márpedig így van, egy Matildához hasonló könyvkukac minden bizonnyal idiótának bélyegezné azonnal, ha kiderülne alapfokú oktatásának ásítozó hiánya, hát jobb elkerülni az ilyet.
Beljebb sétál a konyhán, a nőnek kurtán int, hogy kövesse. A hosszú asztalok közül a Navine megfelelőjének végére ül le az egyik székre. A könyökét az asztal lapjára támassza, neki senki sem tanította meg, hogy nem illik az ilyet.
   -  Aurormágiát. Mármint... leginkább magaviseletet, ahogy az óráim telnek.
Újabb vállrándítás, némileg sötétebb hangsúllyal. Néha úgy érzi, nincs más dolga a kastélyban, mint büntetni, fegyelmezni és alkalomadtán megrázni a jó népet, ha végképp nem értenek a kedves szóból. Nehéz is a pedagógusi lét, bizony, különösképp, ha az ember fiának semmi képesítése sincs hozzá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 6. 20:27 | Link

Dwayne


Úgy tűnik, nem nagyon foglalkoztatja, miért is kerültem padlóra, előbbi kutató tekintete valószínűleg inkább a személyem beazonosítását célozta meg, mint azt, hogy kiderítse, mi bajom van, mivel csak a vállát rántja meg magyarázkodásomra. Úgyhogy nem is firtatom a kérdést, zavartan elfordulok inkább, és a narancslével foglalkozom, miután sikerült a székben való - de jóval finomabb - landolás is.
- Pedig az aurormágia érdekes lehet - kuncogok. - Dwayne, igaz? Én Matilda vagyok, de maradhatunk a könyvtáros csajnál is, ha az jobban tetszik. - Most már tudom hova kötni, így a neve is előúszik emlékeim felhőjéből, és ha már úgy tűnik, egyelőre nem sietős szándéka magamra hagyni, akkor nem árt, ha bemutatkozom neki.
- Az unokatestvérem is auror, vele főztem a múltkor itt, azért nem szeretnek a manók - sóhajtok, miközben megtámasztom kicsit még kába fejem, és lenyelem az ital maradékát. - Mármint nem igazán az unokatestvérem, mert az anyám testvérének a férjének a testvérének a lánya, de mégis annak tekintem. - Nem sokszor adtam még elő ezt a történetet, és most nem is tudom, miért tettem, de mindegy is, mert jön egy másik gondolat, ami sokkal inkább logikusan következik abból, hogy a velem szemben ülő férfi ugyanannak a hivatalnak dolgozik, mint emlegetett nem-egészen-unokatestvérem.
- Ismered esetleg? Almásy Léna a neve.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. május 6. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. május 7. 19:34 | Link

< va va voom >
hajnalban

- És akkor mi van?
Úgy húzom fel magamat, mintha valami komoly dologban sértett volna meg, vagy legalábbis olyan komolyban, amit más is zokon vett volna. De engem ez igenis zavar, ki ő, hogy elítélje a szokásaimat? Ha én az éjszaka közepén fejen állva akarok ezerig számolni, ahhoz sem lenne semmi köze, miért pont gumicukraimba köt bele? Más is szereti az édességet nem csak én és attól, hogy ő egy savanyú, komor, Rellonos, attól még nem kell mindenkinek körülötte szintén azzá válni. Pedig a negatív aurája elég romboló és káros az emberi szervezte, vagyis az enyémre biztos.
- Ez is egy felfogás...
Megvonom a vállamat, miközben mérnöki pontossággal ellenőrzöm, hogy mennyi nyalóka fogyott el, tudom, idegesítő vagyok és gyerekes, egyesek szerint degenerált. Ha ilyen jelzőkkel akar illetni, akkor álljon csak be a sorba, nem ő lenne az első aki a fejemhez vágja. Viszont ez egyáltalán nem zavar. Az, hogy a gumicukros témán miért húztam fel így magamat, az rejtély, talán a többi édesszájút is megakartam védeni itt és most, egyetlen mondattal. Más kérdés, hogy nem sikerült, de legalább megpróbáltam, nem? Épp az előbb mondta...
- Fő a pozitív gondolkodás.
Felemelem a szabad hüvelyujjamat, miközben félig vigyorogva bólogatok. Nekem aztán mindegy, ki mikor melyik testrészétől fogja megszabadítani, manapság már nem csak a varázslók, hanem a muglik is csodákra képesek, ha pedig ő valamilyen beteges okból megakarja tartani a hegeit, hát tegye csak azt. Biztos emlékezni akar a szép pillanatokra, hoppá...lehet, hogy egy mazochistába botlottam?
- Ez a tökéletes végszó, leléptem, egészen elálmosodtam tőled, unalmas vagy, ugye tudsz róla?
Azzal a mozdulattal lepattanok az asztalról és már indulok is az ajtó felé, felesleges lenne búcsúzkodni, vagy elköszönni, vagy bármi mást csinálni, az nem én stílusom, meg amúgy is, alig ismerem ezt a gyereket és amiket az elmúlt órában tapasztaltam tőle, abból le is szűrtem, hogy soha nem is leszünk jóban...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. május 7. 19:51 | Link

Gryllus Matilda



A manók felé néz, azonban néha vissza-visszapillant a nőre, mintha ellenőrizné, nem készül-e ismét az asztal alá bukni. Akkor ugyanis elmenekülne innen, de el ám, semmi sem hiányzik neki kevésbé, mint a fehérnépet ápolgatni egy ilyen nyugalmas napon.
A bemutatkozásra bólint, igen, ő lenne az. Minden bizonnyal kezet kellene nyújtania ilyenkor, ezt mégsem teszi. A tekintete a konyha végében időzik, ahol a manók elkezdték tányérra pakolni a szokásos vacsoráját, azt a zseniális marhasültet, amihez hasonlót még sehol máshol nem evett. Mégis jók valamire ezek a kis állatkák.
   -  Jahm. Tök érdekes. Úgy érzem magam néha, mint egy dadus.
Elhúzza a száját, a szeme visszakúszik Tilda vonásaira. Egy ideig frusztrálóan tanulmányozza az arcát, a mondatai nyomán azonban mintha felismerés támadna az agya legmélyén. Hátradől, összecsapja a tenyereit, mintha világraszóló felfedezést tett volna.
   -  Hát persze! Te voltál akkor a másik jómadár, Léna mesélte... én kötöztem be a sebeit, mondd csak, hogy sikerült összehozni a dolgot?
A közvetett ismeretség gondolatától hallhatóan megered a nyelve, az arca is elhagyja korábbi, zárkózott kifejezését. Hátrébb csúszik a székével, hogy az érkező, köténykés házimanó az asztalra szervírozhassa a vacsoráját. A sültet borsós körettel és sűrű öntettel tálalták, pont úgy, ahogy szereti.
   -  Naná, hogy ismerem. Együtt tanítunk néha.
És együtt alszunk, teszi hozzá magában, erről azonban mindössze az arca apró fintora árulkodik.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. május 7. 19:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 8. 18:59 | Link

Dwayne


Tovább fixírozza arcomat, ami kissé kezd kényelmetlenül érinteni, így tekintetem ismét csak elfordítom, és az utolsó utáni kortyot próbálom valahogy a poharamból eltüntetni. Igyekezetemet látva egy manó felugrik az asztalra, komótosan odasétál elém, és kiveszi a kezemből a poharat, és morog valami olyasmit, hogy hoz még. Zavartan bólintok, és azt hiszem, még egy köszönömöt is produkálok, aztán összerezzenek, mikor Dwayne összecsapja kezeit. Felé rántom pillantásomat, és elmosolyodok, mivel most már végre nem mint két vadidegen ülünk egymással szemben. Igaz, ettől még nem tudok róla sokkal többet, de az máris kellemesebbé teszi a beszélgetést, hogy már nem kell tovább vesződnie engem bámulva, hogy ki is vagyok.
És más is változik, hirtelen mintha lerázott volna magáról valamit, ami eddig visszafogta a nyelvét, és arca vonásait, de lehet, hogy csak a felbukkanó vacsorájának látványától ugrott meg a jókedv-mutatója. Elnézve az elé kerülő ételt, nem is nagyon lepne meg a dolog. Gyorsan becsukom a számat, mikor azon kapom magam, hogy kinyílt, és aztán megint majdnem eltátom, mikor az információk, melyeket hallok, összeállnak a fejemben egy képpé. Nem is volt olyan képtelen gondolat, hogy ismerheti, de ezek szerint nagyon is ismeri, ha együtt tanítanak. Még el is kapok valami furcsa kis rándulást az arcán pillantásommal, de azt már nem tudom hova tenni. Biztos szeret vele tanítani, talán azt jelentette.
- Tényleg, mintha említette is volna, hogy nem egyedül okít, de aztán elfelejtettem kifaggatni - mondom, majd mikor ismét egy manó kerül a látóterembe, összerezzenek. Egy tányért tart a kezemben, nekem is hoztak enni. Majdnem megölelem a szerencsétlen kis házimanót örömömben, de látva szándékom egy hangos pukkanás mellett arrébb hoppanál, a tányér pedig a kinyújtott kezemben landol.
- Egyébként úúgy sikerült, hogy nem igazán sikerült maga a főzés - fordulok vissza Dwayne-hez, és térek vissza Lénához, és konyhai kísérletezésünkhöz. - Ünnepelni akartunk, és valamiért az a furcsa gondolatom támadt, hogy ezt nem lehet másként, mintha magunkra gyújtjuk a konyhát.
Ábrándozó kifejezés jelenik meg az arcomon. Mindennek ellenére jó móka volt azért, és végül túléltük, csak pár edény, és manóideg bánta.
- Na és amúgy jól kijöttök Lénussal? Nem mesélt rólad, bár lehet, hogy én nem figyeltem csak.. hajlamos vagyok máshol járni olykor. Óh, jut eszembe.. - villát ragadok, és máris bekapkodok pár falatot az életmentő fogásból a tányéromon.



!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők

Egy kép Kumáról
Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 02:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. május 9. 09:51 | Link

Gryllus Matilda



Int a mellette strázsáló házimanónak, hogy távozhat, fél kézzel maga elé húzza a tányérját. A világért sem vacsorázna a kamaszoktól fülledt Nagyteremben, ahol a zaj szép lassan az idegeire megy, ha pár órával később ugyanazt megeheti nyugodtan, egyedül. Mármint majdnem egyedül, de Tilda társasága negyede annyira sem irritáló, mint a hisztis kölyköké.
   -  Az úgy derék. Oszt' senki se mondhatja rátok, hogy nem tudtok ünnepelni.
A fehér szalvétát, amibe az evőeszközöket betekerve kapta, összegyűrve a tányér mellé dobja. Zavaróan helytelen tartással veszi kézbe a villát, a kés a baljába kerül, marékra fogva, akár egy óvodás. A tudatlan szemlélő persze nem sejtheti, hogy így is sokat fejlődött már ezzel, levetkőzve az egy evőeszközös maszatolás szokását, amivel fél életében különben egész jól elboldogult. De hát kényes ez a fehérnép, a kedvükért el kell sajátítani néha ilyen fölösleges dolgokat.
Ügyetlenül áll neki a hús kaszabolásának, miután a borsót kényes alapossággal a tányér szélére tolta. A kérdésre azonban színpadiasan elejti a kést, hogy a kezével a szívéhez kapjon.
   -  Hát nem mesélt rólam? Ez fáj...
Félig tele szájjal beszél, az ég felé pillant.
   -  Minden szögből elég jól kijövünk egymással, asszem. Legalább is nekem nem szokott panaszkodni - visszaveszi a kését, újabb darabokat, nem vág, inkább szakít le a húsból - Én bírom. Néha segít vigyázni a lányomra. A lányom is bírja.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 9. 12:47 | Link

A legkisebb Czettner lány

Kacér az apró navinés, pedig igazán lehetne annyi esze, hogy ezt pont vele ne tegye. Mostanság igencsak ki van élezve minden felé irányuló, félreérthető, csábítónak vélhető mozzanatra, gesztusra és bármilyen ilyen jellegű szóra. Nem felel a barnának, csak nézi őt egyre szélesebb vigyorával, s olykor még fejét is megrázza.
- Én a helyedben óvatosabban fogalmaznék - tanácsolja végül, de nem néz rá, helyette a kenyérszeletekre fókuszál, hiszen valahol nagyon mélyen, az agya egy hátsó szegletében pontosan jól tudja, hogy ennek a kicsi pónilánynak csupán a szája nagy, ha ő lépne, elhúzódna tőle vagy akár el is futna. Azt pedig végképp nem szeretné, ha társainak arról mesélne, hogy Ombozi Noel igazából egy szatír, aki tonhalas szendviccsel csalogatja be az ember lányait a konyhába. Felnevet az elképzelt jeleneten, majd visszapillant Lucára, aki olyan édesen mosolyog, hogy nem bírja megállni, és neki is füle tövéig szaladnak ajkai.
- Akkor megnyugtatnálak, mert hozzád köthető mély ragaszkodásomtól nem kell tartanod - biztosítja a harmadéves prefektust, de szemeiben mégis ott munkál valami furcsa izgalom, olyasmi, amit csak azok látnak egymás tekintetében, akik bár nem szerelmesek, mégis kifejezetten jól érzik magukat egymás társaságában. Szeretne közelebb kerülni a csöpp Czettnerhez, hogyne szeretne, de ha ránéz szíve a helyén marad, és bár az adrenalin úgy dolgozik, ahogyan kell, vére mégsem pezseg. A lány előzőleg megválaszolt kérdésére azonnal eszébe jut egy volt kapcsolata, aki úgy keltette életre benne a ragaszkodást, a hovatartozás örömét, hogy észre sem vette azt. Elmosolyodik, és jobbját a készülő szendvicsről egyenesen a pulton ücsörgő, nem túlzottan hasznos Luca combjára engedi.
- Szerintem a portrés ügyet te éppen annyira élvezted, mint én, Mihaelről pedig köztudott, hogy a fejemet vette volna, ha nem vagyok elég ügyes és szerencsés ember - fordítja némileg komolyra a szót, de szája szegletében ott bujkál a huncut mosoly, s a szándék, hogy megszerezze magának a mai nap főnyereményét, Lucát.
- Most pedig még kakaót is készítek neked, hm, had gondolkozzam - engedi el a navinés combját, és töprengve állát kezdi simogatni. - Nem, drágám, egyáltalán nem vagyunk kvittek.
Éppen, hogy már érzi a lány fölötti győzelem mézédes mámorát, amikor Luca csak úgy megszólal, és olyat mond, amivel egy pillanatra elhallgattatja a rellonost. A fiú még hátra is hőkölne meglepettségében, ám inkább nem teszi, helyette félredöntött fejjel figyeli a kacsintást, a boldog-huncut arckifejezést.
- Nocsak! Talán mégsem az a szende lány vagy, akinek gondollak? - kérdezi tőle arcára visszakúszó félmosollyal, aztán vigyorogva tűnik el a segítőkész manók csoportjában. Kérésére a konyha tündérei elkészítik a két bögre forró kakaót, és mire Noel visszaér társaságához, akkora ők már az egyik asztalra is teszik a gőzölgő italokat.
- És ha kezdek unatkozni? - kérdezi a lány fölé magasodva, egészen közel a csillogó barna szemekhez, mikor egyik pillanatról a másikra, egy valamiért ismerős érzés keríti hatalmába. Meg sem hallja, amit Luca neki mond, mert azonnal ellöki magát a pulttól és hátrafordul, hogy elkaphassa azt, aki előző hónapjait szenvedésre ítélte. Cupido. Körbepillant a konyhában, majd ismét találkozik tekintete a karba font kezekkel üldögélő lányéval. Kissé megnyílt ajkakkal nézi, közben közelebb lép hozzá, visszatámaszkodik a pultra úgy, hogy karjai között legyen az apró test, és megkönnyebbülve veszi észre a vállait, szívét, s lelkét nyomó láthatatlan súly könnyed eltűnését. Nevetni kezd, hangosan kacag, hiszen odaveszett a fájdalom. Aki hozta, el is tüntette azt, egyszer s mind felszabadította őt, s most már ismét önmaga lehet. Rávigyorog az őt leső lányra és addig közelít annak szájához, hogy ő már ne tudjon tovább hátrálni.
- Ne untass tovább! - suttogja bele a barna ajkaiba, és ha ő engedi a rellonosnak, akkor minden óvatosság nélkül csókolja meg. Jobb keze a pultról Luca lábára emelkedik, hogy onnan tovább csússzon karjára, végül ujjai arcához érjenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 10. 16:50 | Link

Dwayne


Ahogy feloldódik mellettem a férfi, úgy száll el belőlem is a kényelmetlen, kínzó érzés, melyet az okozott, hogy nézőt találtam a konyhából való félig sikeres távozásomnak. A szégyenérzet apad, akárcsak a fájdalom, melyet a beütött tagjaim sugároztak, és még el is nevetem magam Dwayne megjegyzésére.
- A manók nem is mondták, ellenben sok más cifrát igen. - Noha varázserejük révén akár ki is reptethettek volna minket páros lábbal az első nem megfelelő röppályán haladó lábost látva, a varázslók iránti mérhetetlen tiszteletük miatt ilyesmire nem került sor.
- Egyébként fura kis szerzetek ezek - kalandozok el az egyik dolgozó házimanót figyelve pár pillanatig. - Olyan hatalmas varázserejük van, hogy ha kedvük szottyanna hozzá, leigázhatnának minket könnyedén. Nehéz elképzelni, hogy egykor hogy kerekedhettünk föléjük.
De minthogy étel került elém, és a borulásomat annak előzetes hiánya okozta, most a tányéromra fordítom a figyelmem, amíg Dwayne-t hallgatom. Szépen a balomba ragadom a villát, ahogy kell, beleszúrom a húsba, ahogy kell, a jobbomban tartott késsel pedig - ahogy kell - felvágom. Ezek után lerakom a kést, átveszem a jobbomba a villát, és úgy emelem a számhoz a falatot. A következő falatnál aztán ismét átveszem a balba a villát, jobba ragadom a kést, és addig ismételgetem a műveletet, amíg el nem fogy az étel.
- Sajnálom.. én.. nem tudom, lehet, hogy mégis - magyarázkodom zavartan. Lehet, hogy mondta ám Léna, de sok infó elveszik az éterben, tudom, szörnyű vagyok. De hallva, hogy mennyire is közel vannak egymáshoz - mert hát, ha még a lányára is segít Léna vigyázni, az csak nem egy felszínes munkakapcsolat, amolyan, "hát, ez a munkám, ezt kell csinálni" fajta, hanem tényleg jóban lehetnek, és akkor aztán Lénának semmi oka nem lehet nem mesélni róla. Vagyis hát, gondolom.
- Biztosan mesélt! - jelentem ki végül határozottan, habár egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban, de nem akarok rossz fényt vetni Lénusra. - A lányodról, igen.. hogy is hívják? Mondta pedig..
Hogy ne kelljen tovább beszélnem, újabb pár falatot küldök le a torkomon, és az újabb pohár gyümölcslevet is kortyolgatom hozzá.
- Szoktatok közösen akciózni is? - kérdezem végül. Együtt tanítanak néha, értem, és vigyáznak Dwayne lányára, de sötét varázslók még most is vannak a világban, ugye. Érdeklődve pislogok hát a férfira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. május 10. 20:51 | Link

Gryllus Matilda



Hallgatja, amit mond, az ételt rágva sandít el a tűzhelyek körül sündörgő manók felé. Valójában sosem tűnődött még el a helyükön, lényegében pedig nem is értelmes lényeknek, hanem hasznos állatoknak tartja őket. Természetesen jóval az emberi faj alá rendeltnek tartja őket, lényegében minden beszélni tudó varázslénnyel együtt, legyen az kobold, sellő vagy bármi más. Esetleg véla - akkor is, ha egyetlen lánya a sors kényelmetlen fintora folytán negyedrészt ezeknek az "állatoknak" a leszármazottja.
   -  Okosak, hogy nem lázadnak fel - a késével döfködi a húst - Ott voltam az orosz koboldlázadásoknál tíz éve. Vérfürdő volt az egész. Nem éri meg nekik se.
Undorodva fintorodik el, beszéd közben nem igazán figyelt, így az általa annyira utált répaszeletek közül egy a szájába került. A borsóval még úgy- ahogy megbarátkozott, de ezzel a sárga gyökérdarabbal továbbra is viaskodnia kell. Behunyja a szemét, amíg le nem nyeli a falatot, ám addig legalább Tilda beszél, így elterelheti a gondolatait.
   -  Relax - int egy aprót a kést tartó kezével - Minának hívják. Tizenkét éves.
Végtére is megérti, hogy nem mesélt neki róla, hiszen miért tette volna? Törékeny egóját már nem rendíti meg, hogy Léna, tanult, intelligens és csinos aurornőként nem dicsekszik azzal, hogy egy hozzá hasonló jöttment jenki parasztgyerekkel üti el az idejét.
   -  Uhumm... - iszik a vizéből, az inge ujjában törli meg a száját - Volt már rá példa. Általában ő az ész, én pedig a testőre. De ritka. Nem ugyanaz a szakterületünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 11. 15:21 | Link

Dwayne


Még mindig a sürgölődő-forgolódó manókat nézegetem, de Dwayne-t hallva visszafordítom pillantásomat felé. Igaz is, ő a varázsvilág rendőrségéhez tartozik tulajdonképpen, többet lát az ilyen dolgokból, mint én, aki csak olvas róluk. Számomra az a lázadás csak tények felsorolása, érdekek szembenállásának néhány sarkalatos elemzése és pár szó arról, hogy mi változott, és mi nem. A halottakat csak egy szám jelöli, az is csak közelítőleges, hiszen sokan azóta se kerültek elő. De ott lenni, és átélni nem néhány szám egy könyv hasábjain.
- Sajnálom - mondom halkan, elértve a fintort az arcán. A tányéromnak szentelem a figyelmem, amíg nem hozom magam ismét kényelmetlen helyzetbe, a magyarázkodással talán méginkább, mint azzal, hogy fogalmam sincs, mesélt-e Léna Dwayne-ről.
- Mina, hát persze! - bólogatok nagy tudálékosan, mintha csak beugrott volna, hogy tényleg mondta Léna. - Persze, hogy mondta, a lányát a társának.. mármint a parnerének..! Úgy értem, nem úgy, hanem érted, szóval a munkatársának, igen, ez az a szó.. - Úgy érzem sürgősen be kéne fogjam, szóval újabb falatokkal kényszerítem magam csendre.
- Vagy úgy - nyelem le a jókora falatot, amit a számba tömködtem. - Szóval más a szakterületetek. És mikor együtt vagytok, mivel foglalkoztok?
Érdeklődve függesztem tekintetem rá, mert még nem sokat faggattam Lénát erről sem. De sok pótolnivalónk van!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. május 11. 19:30 | Link

Gryllus Matilda



A villájával a borsószemeket szurkálva könyököl az asztalon, a tekintete azonban a hebegő vacsorapartnerén nyugszik. Nagyon lassan rág, láthatóan elgondolkodik valamin, végül kicsit megrázza a fejét.
   -  Nem vagyunk partnerek. Csak néha.
A szeme visszavándorol a tányérján fekvő káoszra, ügyetlen mozdulatokkal kezdi kaszabolni a hús maradékát. Lényegében tényleg nem dolgoznak együtt, Lénának megvan a maga csapata, ő pedig teljesen más osztagokban tevékenykedik. Néha azonban, ha a kedve úgy hozza, tudja, kiket kell körbehízelegni azért, hogy megkaphassa a kedves kolleginát egy körre. Mármint bevetésre, fiam, bevetésre.
Piszkálgatja a sültet egy keveset, mindössze fél füllel hallgatja Tilda kérdését.
   -  Egymással.
A szájába vesz egy halom borsót, hátradől, a keze a pohara után nyúl, mikor visszajátssza magában Tilda mondatát. Megáll egy pillanatra, fölpillant rá.
   -  Mármint munkával. Khm. Hát így... - az ujjaival a pohár oldalát kezdi kissé zavartan kocogtatni - kisebb begyűjtések, ilyen kis nem tudom. Léna kivizsgál dolgokat így izé.... hát úgy mindenfélét.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 13. 18:40 | Link

Dwayne


Lassan kiürül a tányérom, valahogy észre sem vettem, hogy egyik-másik zavarba ejtő pillanatomban milyen lelkesen is lapátoltam magamba a falatokat, úgyhogy míg Dwayne a borsóival játszik, nekem már csak a poharam marad, aminek a fenekére nézhetek. Egy kicsit megremeg a kezemben a pohár, mielőtt lerakom, ugyanakkor már nem szédülök, és a gyomrom sem morog elégedetlenül. Hálásan pillantok újra a manók felé, hátha meg tudom valamelyiküknek köszönni a vacsorát, de tüntetőleg elfordulnak tőlem, és szorgosan dolgoznak, vagy legalábbis úgy csinálnak.
Tekintetem visszakanyarítom hát az aurorra, de válaszát hallva egyébként is reflexből ezt tenném. Néhány pillanatig próbálom értelmezni, mit is hallottam, és hogy nem-e értettem félre. Szinte látom, amint a férfi fejében elmozdulnak egymáson a fogaskerekek, amint ő is összeteszi, mit is mondott. Valószínűleg a felszökő szemöldököm keltette meglepett arckifejezés is segíthet, hogy gyors és kissé összeszedetlen magyarázkodásba fogjon.
- Ahhaa - bólogatok egy kicsit, még tűnődöm, mit is mondjak. Valami van itt, ami kiszúrja a szemem, ebben biztos vagyok.
- Szóval ő kivizsgál.. te kivizsgálod őt.. - próbálom összetenni a képet, igazából nem tudok sokat az aurorokról, és a munkájukról, a regények, melyeket olvastam, nyilván túlzóak, és az unalmas részektől mentesek.
Hátradőlök ültemben, és töröm a fejem. Nem akarok teljesen együgyűnek tűnni előtte, mégiscsak úgy tűnik, jóban van Lénával, és nem szeretném, ha rokonfélesége miatt kínos helyzetbe kerülne a férfi előtt, vagy ilyesmi.
- Egyébként.. ha már így alakult, hogy megismerkedtünk, ugye vigyázol az én unokatestvérféleségemre? - valahogy az a részlet, hogy elvileg csak ritkán, illetve néha dolgoznak együtt, homályba veszett, úgy tekintettem rá, mintha valami állandó partnere volna. Nem igazán tudom, miért, csak így éreztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 15. 17:11 | Link

Ilonka (:



Nem gondolta volna,  hogy ez a mai napja ilyen kellemesen fog telni annak ellenére, hogy nem is járt a Paradisban. Sőt, lassan már egy hete be se dugta oda az orrát, pedig az a hely számára a mennyek birodalma, a tökéletes megnyugvás, egy falatka boldogság. Az illatok, amit ott keringnek egyáltalán nem tolakodók, igazán jó összhatást keltenek - és valóban a süteményeknek köszönhetően. Az már csak ráadás, hogy a két eladó is jófej, Lilla ugye nem miattuk jár le oda szinte kétnapi rendszerességgel, hanem a pillecukrok és az eredeti, étcsokoldásés finomságokért. Ha megvonná ezeket magától, akkor minden bizonnyal ő is ugyanolyan csontkollekció lenne, mint a helybéli lányok nagyobbik része, de ilyen tervei nem voltak. Annak a lánynak lehet mondani, aki nagyon meg van elégedve azzal, hogy van combja, van rajta egy husi és nem csak maga a bőrfelszín és a csont alatta. No meg aztán persze a nyalánkságnak sem tud ellent mondani, főleg azóta. Az első dolga természetesen az volt, hogy vegetáriánus lesz, és az még csak hagyán, rögtön vegánra váltott. Semmi olyat, ami húsból illetve állati eredettel rendelkezik. Holott a csokiban is van tej, ahogy a forró kakaóban is, ám az ilyenek felett szemet huny. No a másik meg ugye a zöldségek, gyümölcsök - főleg az egzotikusok. Maracuja, füge, gránátalma..
Amint megindult a hirtelen magához csapott társával a konyha felé, azon nyomban összefutott a nyál a szájában a kakaó gondolatára, amelyet a manók annyira tökéletesre készítenek el. Még a végén hálásnak kéne lennie, amiért belecsapódott a borsos lányba, de az kicsit még arrébb lenne. Nem hagyta magát lebeszélni a konyháról, pedig a hirtelenében Kinga nevezetü társának nem akaródzik nagyon ennek a helynek az ismételt meglátogatása. Hogy Lilla oldja a feszültséget, a póló mintájáról érdeklődött, bár nem hitte volna, hogy ezzel valóban ennyire áthidal egy bizonyos távolságot kettejük között. Az meg csak a hab a tortán, hogy íme az első ember (nem Éva), aki rajta kívül oda meg vissza van ezért a stílusért. Megint elmosolyodott, és most már ő is ezerszer melegebben dédelgette tovább a másik leányzó karját.
- Hogyne ismerném, imádom! Nekem mondjuk a The wall a kedvencem, de az Animals és a The Dark side of the Moon is élmezőnyben van. Kedvenc dal.. Talán a Goodbye blue sky . Esetleg a Young lust. Deee bevallom, az another brick in the wall számukért is nagyon odavagyok, szoktam néha énekelni tusolás közben. - itt kicsit meghökkenve pillantott Kingájára, elég bizarr információt adott ki magából, nem állt szándékában. Vállat vonva folytatta. - Melyiküket bírod? Én special a billentyűsüket, Richardot. Meeg láttam A fal mozis változatát is.. Tudod mi az a mozi? - nem volt benne biztos, hogy tisztában van vele a másik fele is, mit is értünk mozi vagy film alatt, és eddigre már elhagyták a folyosót, lassan bekanyarodtak a konyhához vezető térségbe, végezetül pedig megkönnyebbülve - Lillus legalábbis - nyitottak be. Szorgos manók minden felé, némelyikük megpillantva a vérfarkast, már szaladtak is hozzá, a szöszi pedig nem restellve leguggolt hozzájuk, a kedvenc kis manóját, Fürgét meg is ölelte. Egymás szavaiba vágva akarták előadni, hogy a mellette álló Médea levest akart csinálni, csak sokat tett ebből, abból keveset és a végén még a felsőjét is összekente. Egyáltalán nem negatívan mondták, sőt mi több, úgy hangzott, mintha az ő hibáuk lett volna ez a baleset. Páran körbevették a Pink Floydban nyomuló lánykát is majd arra próbálták ösztökélni, hogy vesse le azt a fehér textilt magáról, seperc alatt kimossák.
- Akkor egy forró fehér csokoládé és egy... - itt ismét Kingára emelte tengerkék szemeit, és mióta beléptek a helységbe, azóta Lilluson levakarhatatlan mosoly jelent meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. május 20. 10:44 | Link

Jules  Rolleyes

Oké, nem így terveztem a reggelt: az egyetlen, amire szükségem volt, az egy jó erős kávé, ehelyett most épp az idegbajos manók feje fölött dobálom az amerikai palacsintát juharszirupostól. Álmomban nem gondoltam volna, hogy vannak még olyan marhák a világon, akik ki mernek hívni kajacsatára. És vannak! Nem kell mágnessen vonzd a hozzám hasonlókat, mi megtaláljuk egymást. A srác valami harmadikosnak néz ki és egy sipítozó manó szerint András a neve. Agyalágyult András, megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlököttség nevében! Ámen! Bang, itt a következő lövedék, ezen még áfonya is volt díszítésnek. Mondtam, hogy allergiás vagyok az áfonyára? Remélem, ráragasztom és felpuffad tőle a vigyorgó képe!
- Van még ott, ahonnan ez jött! - Mert kibömbölni az asztal mögül jó! Ha melletted ott reszket és sápítozik egy manó, mit teszel? Először is belezabálsz a baracklekvárba, másodszor adsz neki egy ragadós puszit a homlokára, mert a világ szép és te szereted, kivéve a gyökereket. Ez a csávó akkora egy gyökér, hogy lassan fa fog nőni a fejéből és fotoszintetizál majd. Totál nem értem, minek kezdett üvölteni az előbb, hogy "Véged!" . Ő indította a kajacsatát, nézzétek csak meg, én csak válaszoltam! Ártatlan vagyok!
- Na jó, kezdesz sok lenni, mint a takony az orrban. - Ha a magam elé morgással ki tudnám ütni ezt a címerest a ringből, minden bajom megoldódna, de neeem, ennek be kellett ugornia az egyik tálalószekrény mögé, hát csodás! Hátrálok egy keveset az ajtó felé, de végig az asztalhoz tapadok, nehogy alkalma legyen képen törölni egy citromos lepénnyel (nem, nem a ló pottyantásáért szívom az ínyem, nyugodjatok meg) .
- Ha feltartott kezekkel előmászol, csak kicsit verem be az orrod. - Így is elég abszurd a helyzetünk, a minimum az lenne, hogy nyakon tosszam, mert surmó volt és megdobált, ráadásul LISZT MENT A KÁVÉMBA! Anyád jól van? Remélem, csuklik!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. május 20. 11:10 | Link

Alexis

    Korgó gyomorral lépett ki a Rezidenciáról. Nem volt kedve bent kávét inni, no meg végre fel akarta fedezni a kastélyt is. Tudomása szerint van odabent egy konyha, amit mindenképp ki kell próbálnia, hiszen ott manók dolgoznak. Lassú léptekkel baktatott felfelé, miközben hasa egyre rakoncátlanabbul kiáltozott élelemért. Nos, igen. Egy jó fekete nélkül kezdeni a reggelt nem könnyű dolog, főleg akkor, ha az ember lánya borzalmasan alszik éjjelente. Jules esetében lassanként kezdett fellépni az insomnia, ami lássuk be, nem egy bíztató jel. Az elmúlt egy hétben talán nyolc, vagy tíz órát, ha aludt. A mindig türelmes lány kezdett egyre ingerlékenyebbé válni, azonban minden indulatát visszafojtotta. Kin tölthette volna ki? Nyilván senkin, hiszen az végzetes erejű lett volna, még akkor, ha különösebben nem tud ártani senkinek.
    Az iskolába érve a konyhát kezdte el keresni, amihez segítséget is kért, nem is egy diáktól. Mindannyian készségesek voltak vele, amit jó jelnek ítélt, bár eléggé kilógott közülük, mivel nem viselt talárt. Biztos volt abban, hogy nem is állna jól neki, bár mivel a szükség nagy úr, nyilván magára aggatta volna. Mikor elért a célként kitűzött helyiséghez, hangokat hallott belülről, ám úgy gondolta, mi baja történhet abból, ha belép és megnézi mi van odabent? Csak nem embert esznek éppen, ő meg amúgy is rágós falat, szóval nem kerülhetne az étlapra. Benyitott és elkerekedett szemmel figyelte a kialakult helyzetet. Lepények és palacsinták repkedtek igen alacsony röppályán. Jules olyan szinten lesokkolódott, hogy pislogni is elfelejtett, amit nem csodálok. Csak a szeme mozgott, ahogy figyelte a kaják szállingózását. Tulajdonképpen már nem is volt olyan éhes.
    Még körülbelül egy percet, ha álldogált, feldolgozva ezzel a látottakat, majd úgy döntött, inkább lemegy a faluba az étterembe, vagy igazából bárhova máshova. Hátat fordított és a kilincsre csúszott a keze, indulásra készen. Nagyon imádkozott azért, hogy a két elmebeteg közül egyik se szúrja ki és simán kislisszolhasson. Nem szívesen csatlakozott volna ebbe a baromságba, bár az tény, hogy a feszültséget kiválóan levezette volna. Kár, hogy erről Julesnak fogalma sem volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 23. 15:58 | Link

Samu
Késő délután

Büntetéstől nem félve indul el Gwen a konyhába. Kivételesen nem az éjszakai kiruccanás miatt kaphatnák el, hanem mert éppen a konyhába igyekszik. Az ebédre nem ment be, mert nem volt éhes, a vacsorát pedig nem bírja kivárni, annyira kopog a szeme az éhségtől. Ha szerencséje van, nem lesz itt prefektus, de ha mégis, és elkapnák, akkor sem riad vissza. Még nem volt ezen a környéken, így jó alkalom volt felfedezni. Persze csak egy finom lakoma után. Gyorsan megtalálta a helyet ahol a manók dolgoznak egy fa ajtó mögött. Hősnőnk gyorsan benyit és elcsodálkozik. A hatalmas helységben több száz manó dolgozik. A terem emlékeztet is valamire. Áhh, igen. A nénikéje mindig ilyen műhelyről beszélt, hogy itt dolgozik a Mikulás. Persze ebben már rég nem hisz. Próbálja megszólítani a dolgos lényeket, de azok ügyet sem vetnek rá. Gondolja, leül, és vár egy kicsit, hátha észreveszik, de mikor az asztal felé fordul, meglátja azt megterítve. Gyorsan leül a székre és már falatozni is kezd.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. május 25. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 23. 22:40 | Link

Fodor Ágotának
a legtürelmesebb cukorfalatnak <3


Sára hallott pár tippet a diákoknál fél füllel. Azt mondják, a manók nagyon finom és nagyon vicces dolgokat őriznek valahol a konyhában. De állítólag nagyon nem szeretik, ha a diákok arra járkálnak, ez pedig érdekes tény. Igaz csak elkapta a dolgot fél füllel, de máris felkeltette az érdeklődését. A tilos dolgok, hihetetlenül érdekelték, meg amúgy is, ezek a gyümölcsök, amik rettentő finomak és elváltoztatják az ember hangját, nagyon viccesnek hangzottak. Muszáj volt szereznie belőlük. Tovább kérdezősködött az üggyel kapcsolatban, állítólag régebben a vicces kedvű diákok alkották meg a kis fát, amin ezek a gyümölcsök teremnek. Valahol az erdő mélyén van, a manók pedig minden héten leszedik a terméseket, hogy a diákok ne játszhassanak vele.
Azt nem tudja pontosan, hol van tárolva, csak azt, hogy van a konyhában egy eldugott, féltve őrzött ajtó. Amikor megérkezett, a sürgölődő manóknak köszönt, rájuk mosolygott. Aztán óvatosan az egyik manóra ragasztotta az évnyitóról maradt kis bűzbombát, aktiválta. Bement a konyhába, ott robbant fel, innentől kezdve pedig az összes sürgölődő manó odaszaladt, a katasztrófát elhárítani. Sári tudta, hogy nincs sok ideje, az első ajtón benyitott, de csontra mart, nem találta meg a raktárat. Aztán megfordult, gyorsan pillantott körbe, amikor meglátta az ajtót. Elmosolyodott magában, határozott léptekkel ment oda, benyitott és áldotta a szerencséjét. Körülbelül tudta, hol kell keresnie a gyümölcsöket. A liszt mögül próbálta kiráncigálni őket, kellett neki kis erőfeszítés.
- Gyerünk már... - Motyogta, miközben idegesen az ajtó felé pillantott. Amikor a kis kosár megvolt, gyorsan a kezébe rejtett párat, talárjával eltakarta kicsit. De úgy tervezte, hogy eltűnik, mielőtt még a manók megoldanák a problémát.
Kifelé is sietősen lépkedett, éppen csukta be fél kezével az ajtót maga mögött, amikor nekiment egy lánynak. Hátratántorodott, a gyümölcsök kiestek és szétgurultak a földön. A manók pedig éppen jöttek vissza a konyhából, elhárították a vészhelyzetet. Ő pedig ott állt, a kihullott gyümölcsökkel, az agyacskája pedig pillanatok alatt kapcsolt. Finoman megfogta a lány karját, mintha miatta szóródtak volna szét.
- Te meg mit csinálsz? Nem tudtad, hogy nem szabad oda bemenni? - Kérdezte tőle fennhangon, miközben az összes morgós manótekintet a levitás lánykára szegeződött. Hiába, Sára profi volt abban, hogyan színészkedjen és pillanatok alatt átkenje másra a felelősséget. Persze biztos volt benne, hogy ha Ágotára figyel az összes manó, suttyomban eltesz zsebre pár gyümölcsöt. A kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Azért gondolatban megveregeti a saját vállát, de egyelőre morgolódva engedi el a lánykát.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2014. május 24. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2014. május 24. 01:16 | Link

A BETOLAKODÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, vagyis Gwen

 Az utóbbi napokban annyira unatkozott. Rá lett szólva, hogy hagyja békén a diákokat. Nem mintha különösebben érdekelné, hogy a diri bácsi mit mond  neki, de most elég komolyan meg lett fenyegetve, hogy kiteszik a szűrét. Hát szabad ilyet kérem szépen? Egy tiszteletben álló szellemmel, igen?!  Nagyon el vannak már szemtelenedve az élők a kastélyban, cöh! Majd beszélni fog Kittinával, hogy árasszák el a kastélyt mérgező csigákkal, és akkor kezdődhet a játék. Meg fogja kérdezni az összes kísértet arról, hogy szerintük jól van-e így, hogy az élők mindenbe beleszólnak.
Az elmúlt héten csak összefonta két elsős navinés haját, meg eldugított néhány vécét a harmadikon… és betört pár ablakot a tetőtérben. Nem mondhatják, hogy nem viselkedett jól, mindent megtett azért, hogy eleget tegyen a vén félnótás marhaságainak.  
A nyugati szárnyban dalolászva riogatja a diákokat. Ilyenkor már nincsenek túl sokan a folyosókon, mert behúzódnak a klubhelyiségeikbe, meg néhányan már a vacsorához készülnek. Óóóó, a vacsoraaa. Mintha Wickler azt mondta volna, hogy a diákokat ne piszkálja. Hohó!  A kis tapsifüles gülüszemű manócskákról nem szólt a fáma. Csontig hatoló hangerőre vált és úgy kacarászik-vihorászik, mialatt leér a földszintre. Ahogy halad pár diák már futva menekül, ismerik már milyen az, amikor Samu akciózni készül.  A konyha közelében elhalkul, meg fogja lepni a kis csicskásokat.  Robbanásszerűen libben át a falon, és derűs hangon elkiáltja magát.*
 - TAPSIFÜLESEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEK! Na, ki jött meglátogatni titekeeet?
 Kérdezi ijesztő vigyorral a képén, a tőle telhető legélesebb hangon. A lármától néhány manó elejti az épp kezében lévő tálat, ami darabokra törik, az egyikük pedig még a pult alá is bemászik.
- Nem örültök Samu bácsinaaak?
Teszi fel az újabb kérdését, amikor megpillant egy oda nem illő obijektumot. Szúrós tekintettel fut végig a lányon. Nem kéne itt lennie. Vajon egy kicsit elégedettebb lenne vele a tata, hogy ha segítene elkapni a kis komiszokat?
- BETOLAKODÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! A konyhában!!!!! Neked nem szabadna itt lenni kisanyáááám, BETOLAKODÓÓT FOGTAAM!
Rikkantja jó nagyokat dobolva a hozzá legközelebb lévő asztalon.  Már eszében sincsenek a manócskák, talán velük majd a következő alkalommal fog szórakozni. Ez egy sokkal jobb lehetőségnek ígérkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. május 24. 20:20 | Link

Gryllus Matilda



   -  Nem.
A hangja érdekes, parancsoló hangsúlyra vált, a szeme konokul az ásványvízzel félig töltött poharán nyugszik. A szilárd külső ellenére a belsője törékeny kis egót takar, amit pedig a kérdezősködés nagyon könnyen megpiszkál.
   -  Ő vizsgál meg mindenfélét, én pedig nem tudom, többnyire csak úgy...
Állok? Nem, nem akárhogy tűnődik, ez egyre csak rosszabb lesz. Kissé megrázza a fejét, a tányérját eltolja maga elől, harctéri állapotokat hagyva rajta. A répák az egyetlenek, amik kényes alapossággal a tányér szélére túra, szinte érintetlenül hevernek, minden más cafatokba tépkedve nyugszik, mintha egy túlbuzgó kutya tépte volna darabokra.
A tekintete visszakúszik a nő arcára, a kérdésére kissé, lazán megvonja a vállát.
   -  Igyekszem. De Léna így keresi a bajt. Ott volt az a dolog a sárkánnyal, aztán amikor elvittem Alabamába, aztán még áh... mintha meg akarna halni.
Fintorog, a könyökét az asztalra támassza. Arra nem gondol, hogy ennek  nagy része zagyvaságnak tűnhet, ha a részletekbe a kolleginája elfelejtette beavatni Tildát. Ettől függetlenül automatikusan úgy gondolja, ez a kettő afféle legjobb barátnő, tehát miért ne mesélt volna neki a sárkányos incidensről mondjuk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 25. 09:34 | Link

Dwayne


Úgy tűnik, sikeresen eljutottam arra a pontra, amikor már kellemetlenné vált a faggatózásom. Velős nemleges válaszát hallva gyorsan le is sütöm a szemem, és nekiállok fixírozni a katasztrófa sújtotta övezetet, ami tányérján maradt vacsorájából. Még akkor sem nézem fel nyomban, mikor kiegészíti azt még pár rövid gondolattal. Azok is lógnak kissé a levegőben, nem teljesen világos, hogy mit is csinál ő, míg Léna kivizsgál.
- Értem - vágom rá a félbeharapott mondatra. Persze nem értem, de azt igen, hogy már nemigen szeretné tovább boncolgatni ezt a témát. Mindenesetre már így is megtudtam elég sokat, amit valahogy Lénából még eddig nem szedtem ki.
De hogy mi mindent nem szedtem ki még belőle, az kissé hidegzuhanyként ér. Sárkány? Alabama? Azt hiszem, nem ártana több időt töltenem a könyvtáron kívül, mert különben várhatok még pár évtizedet vagy -századot, mire kiadnak egy könyvet, amiben a barátaim és szeretteim életét boncolgatják. Már tudom is, mi lesz a címe: Amiből Tilda kimaradt.
- Milyen sárkány? - szalad ki végre a számon valami a fejemben kavargó gondolatokból. - És miféle izé az az alamama? - Biztos valami ala királynőt neveznek így, bár, hogy mi az az ala, azt nem tudom, de azt se, hogy miért hallom félre a férfi szavait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. május 26. 19:10 | Link

Gryllus Matilda



A villájával még egyszer megpiszkálja az étel maradékát, végül azonban azt is ledobja a tányérra. Ha ingerült, mint mostanában, nem alszik, ha ne alszik, elmegy az étvágya, attól pedig valamire való férfi módjára ismét ideges lesz. Ennek pedig általában, fájdalmas módon a drága tanoncai isszák a levét, a lehető legváltozatosabb módokon.
   -  Hát ilyen nagy, valami zöld dög. Nem értek hozzájuk. Az, aminek az a marha nagy pofája meg a szarvai vannak.
Jócskán félreérti a kérdését, valójában sejtelme sincs, milyen csillapíthatatlan tudásvágy okán kérdezősködik a bestia fajtája felől. Számára különben is teljesen egyformák: hangos, büdös, ocsmány szörnyetegek, az elejük tüzet köp, a végük fullánkos, középütt karmokkal. Férfiasan bevallja, a nadrágját is összecsinálná, ha egyedül, a vadonban futna össze eggyel, hát amennyire teheti, a témát is elkerüli.
   -  Hah? - alamama? Mi a... - Ala... bama? - erőteljesen ráncolja a homlokát, egy szívdobbanásnyi pillanatig tűnődik, Tilda ennyire buta-e, vagy egyszerűen rájátszik jelenleg - Tudod, az egy ilyen Állam. Amerika. Tudod,  réti sas, szabadság, demokrácia, szabad fegyverviselés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 31. 08:41 | Link

Dwayne


Először csak meglepetten pislogok, és értetlenkedek, annyira ne tudok hirtelen mit kezdeni az információkkal, hogy még félre is hallom félig-meddig, bizonyára a sárkányt is csak hallucináltam, hogy megemlítette. Elvégre sárkányokról beszélünk, azokról a hatalmas, tűzköpő fenevadakról, melyekkel Dorián is foglalkozik. Vagy foglalkozott. Vagy fog még. És persze apám is, de ő csak papírmunkát végez, és kivizsgál, és eltussol, és hasonlók. Léna nem a sárkányügyön dolgozik, szóval..
- Atyaég - csak ennyit mondok, mert bár elég pontatlan leírást ad róluk Dwayne, elég jót ahhoz, hogy megértsem, tényleg sárkányról van szó.
Lassan felállok, és mintha álmodnék, nézek körül a konyhában. De a manók még mindig csúnyán néznek rám, vagy épp nem néznek rám, jelezve, hogy csúnyán néznének, ha mégis megtennék, így tudom, hogy nem álmodok. Különben is fáj még a karom, amire ráestem, álmában pedig nem érez fájdalmat az ember.
- Igen-igen.. fegyveres réti sas Amerikában - bólogatok a férfi felé, alig figyelve oda már. A gondolataim kicsit másutt járnak.
- Az is veszélyesen hangzik, de legalább Amerikában van, és nem itt - magyarázok tovább nem is konkrétan Dwayne-nek, csak úgy magam elé. De aztán kicsit összeszedem magam, és még az ajtóból - ahová nem tudom, mikor jutottam - eszembe jut visszanézni.
- Jaj, amúgy köszönöm, hogy nem hagytál a földön! - rámosolygok, aztán már lököm is ki az ajtót, de ezúttal megúszom anélkül, hogy kiesnék rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 21:18 | Link

Elene, Ádám, Lotte, Levendula...

Mára különleges tervem van. Nálam van a hátizsákom, pedig tanítás sem volt. Hogy mi van benne? Egy két mugli édesség műanyag doboza, meg szódabikarbóna, meg ecet. Tökéletes.
Nem akarok nagyon sok időt eltölteni itt, így a konyha bejáratánál letelepszem a falhoz, és az újoncok érkezése előtt tíz perccel már minden kész a turpissághoz. Megcsinálom a bombákat, amiket mágikusan megnövelek, hogy minél nagyobbat robbanjanak.
Ha elkészülnek, visszapakolom a táskámba őket, azt a hátamra kapom, és úgy várom meg őket. Nem aggódom, hogy ne találnának le ide, mert részletesen elmondtam, hogy merre kell menni, na meg azt se hagytam ki, hogy mennyit. Nekidőlök a falnak, jobb talpam nekitámasztom a falnak, a fejemet pedig felemelem. Fütyörészni kezdek, és igyekszem úgy tenni, mintha csak várnék, minden cél nélkül.
Pontban este kilenckor ránézek az órámra, mert ezt az időt beszéltük meg.
Na nézzük, ki jön el, vagy ki nem... Ezzel a gondolattal lesem most már a folyosót, ahol reményeim szerint nemsokára megérkeznek a nebulók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2014. június 2. 15:45 | Link

Éppen a klubhelységből jöttem ki amikor Dalma letámadott, hogy vár a konyhába, mert van egy terve, és kilenc előtt tíz percel össze is futunk a konyhában. Szia Dalma! Mi volt az a nagy dolog, amiért lerángattál a konyhába??
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 2. 22:06 | Link

Dalmi, Ádám, Lotte, Levendula...



Izgatottan készülődik a ma esti Eridonos kiruccanásra a barátival. A szobatársa Gwen már nincs a szobájukban, biztos elment átöltözni vagy nem is tudom. Elenának is sietnie kell, ha nem akar elkésni, hisz már nemsokára kilenc óra. Felkapja hát a kedvenc kis pulcsiját és amilyen gyorsan csak lehet, kiviharzik a helyiségből.
Meglepően üresek a folyosók ma ahhoz képest, hogy még csak kilenc felé van, de nem is baj, mert így Elena könnyebben eljuthat a Konyhába, ahol a turpisságot tervezték. Na jó, a lányka nem volt benne igazából a tervezésben, csak amikor a többiek valamilyen konyhás kalandról beszélgettek a klubhelyiségben, ő csak odafurakodott és egy hatalmas mosollyal közölte, hogy szeretne menni a kiruccanásra. Végül is ráfér ez a szórakozás, mivel mostanság igencsak szobalakóvá vált. Most viszont itt van és már semmi sem tágíthatja el a várva várt rosszalkodástól. Hirtelen fordul be a sarkon, egyenesen a lányokra pillantva.
- Sziasztok! Akkor, mivel kezdünk?
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. június 2. 22:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. június 11. 14:24 | Link

Dalmi, Ádám, Lotte, Levendula...

A megbeszéltek alapján mai nap egy kisebb kalandra készülődtem. Elfutottam a szobámba felvettem a zöld shortomat és a kis fekete toppomat és az Marvel-es csukámat. Honom alá vettem aranyos kis rolleremet és lefutattam a lépcsőn. Gyorsan szétnyitottam a rolleremet és csak száguldoztam a konyha felé. Mire oda értem már többen is voltak.
- Sziasztok! –csak úgy visszhangzott a terem.
- Hogy áll a terv?- kérdeztem izgatottam csillogó szemekkel miközben letámasztottam a rollerem. Közelebb futottam hozzájuk és feléjük nyújtottam a kezem.
- Sziasztok, amúgy Lotte vagyok. – mutatkoztam be és vártam, hogy mi fog történni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2014. június 11. 15:56 | Link

Szia Lotte!! Én Levy vagyok! Még annyira nem derült ki a számomra, hogy mi történik, de hamarosan szerintem megtudjuk. Én személy szerint nagyon izgulok, mert ez az első kalandom így együtt, főleg, hogy egy pár emberke külsője megváltozott.
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. június 11. 20:37 | Link

- Szia Levy. Hát akkor nem csak te izgulsz! -tördesi az ujjait annyira izgul
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. június 11. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2014. június 12. 15:28 | Link

Ombozi Sári

Megfordult már a fejemben, hogy meg kéne vizsgáltatnom magam a gyengélkedőn, mert ez a falánkság, ami az utóbbi időben jellemzett, nem volt túl biztató. Egyelőre madárcsontozatú alkatomra ez nem volt túl nagy hatással, de az egészségemért már elkezdhettem volna aggódni. A másik aggasztó dolog a jelenségben az volt, hogy teljesen nonszensz időpontokban éreztem késztetést meglátogatni a konyhát, márpedig a manók előtt leplezni magam igencsak nehéz feladat volt. Még szerencse, hogy vékony alkatom miatt befértem egy szűkebb résbe, míg elmúlt a veszély... A kedvenc regényem olvasása közben arra lettem figyelmes, hogy ugyanazt az oldalt olvasom immár nyolcadszorra, és kivételesen nem azért, mert 'Sartre: A lét és a semmi' című kissé nehéz olvasmányát tanulmányoztam. Az elkalandozásom oka már megint a hirtelen érkező éhségem volt, ami ellen nem vehettem fel a küzdelmet. Fejembe csippant tehát, hogy meg kellene látogatni a konyhát, és nem most gondolkodtam el rajta, mit is jelenthet a ’csippan’ szó... Határozott mozdulattal összecsaptam a könyvet, felvettem a susogós papucsom, azzal is kevesebb zajt csapok, gondoltam, majd lecsoszogtam a konyhába. Olyan sunyinak tűnhettem kívülről, mint aki valami roppant elmés csínyre készül, pedig nem volt más szándékom, mint kielégíteni a bennem lakó falánk szörnyeteget.
Valami csoda folytán nagy felfordulás fogadott az újabban kedvencnek nyilvánított helységemben, így szerencsére senki nem foglalkozott velem. A konyhából gyomorforgató bűz áradt, nem éppen margaréta-illat, de ez persze az én étvágyamat nem vette el, így az asztalról felkaptam egy csokis-mandulás sütit, ami szinte integetett felém, hogy őt egyem meg. Megleskelődtem, mi okozza a felfordulást, de még mindig nem vetettek rám ügyet a manók, így a hűtőből sikeresen kicsempésztem egy sütőtöklepényt, hozzá egy kis juharszirupos palacsintát. Jártam-keltem evés közben, mire feltűnt, hogy az a bizonyos ajtó résnyire nyitva állt, épphogy észre lehetett venni, de én véletlen kiszúrtam. Mindig érdekelt, mit rejt az ajtó, de egészen idáig nem derült rá fény, hát mi sem volt jobb alkalom erre. Határozottan, de körültekintően indultam neki az ajtónak, majd megfordultam, hogy lássam, ha valaki a hátam mögött lopakodik, így vaktában kutattam a kilincs után, kilincset ugyan nem találtam, egy lány kemény hátát viszont kíméletlenül. Gyanítottam, hogy nem a herceg fehér lovon, ezért gyorsan megfordultam, mire egy ismeretlen szempár nézett velem szembe. Egy perc leforgása alatt sok váratlan fordulat következett be, az ismeretlen lány kezéből gyümölcsök potyogtak ki, a manók visszatértek, s mielőtt egy szót is szólhattam volna, a lány felém mutogatott, még hangot is adott felháborodásának, a kép pedig mindenki fejében összeállt – én fosztottam meg a helységet a gyümölcsöktől, amik bizonyára tudhattak valamit, de erre most rálegyintettem képzeletben. Rimánkodó arckifejezésem nyilván senkit nem hatott meg, így próbáltam menteni a menthetőt, mert ha emiatt büntibe kerülök és netán nem jöhetek többet a konyhába, az maga lesz a pokol nekem és a szörnyetegemnek is.
- Én... nem... ő...mi?? - mutattam én is a lányra, a hangom bemutatta a skála minden fokát, de sokra nem mentem vele. A jóhiszeműség nyilván nem egy manó legfőbb erénye, így egyelőre maradtam pácban. Azt kívántam, bárcsak itt teremne egy aranyhal, és teljesítené három kívánságomat, de ez persze nem köveztkezett be. A manók rosszallóan odébb álltak, én pedig maradtam kettesben a lánnyal, akiről csak remélni mertem, hogy nem prefektus.
- Ezt meg miért csináltad? Ki vagy egyáltalán? – fordultam felé, dühömnek most már én hangot is adva. Tuti rellonos, csak ők tennének ilyet, futott végig az agyamon.
- Kössünk egyességet! Én nem szólok senkinek a kis akciódról, ugyan, ne is áltasd magad, hogy majd valaki hisz egy manó szavának az enyém ellenében... te pedig nem hiteted el senkivel, hogy én voltam...vagy, elmondod, mit találtál odabenn, és a mi titkunk és csínyünk marad, a manókat pedig kiengeszteljük valahogy – vázoltam fel kissé terjengősen az opciókat.
– Na, ki vele, mik ezek? - Kezdtem félni, hogy nem fogja beérni ennyivel, és majd kitalál valamit, amitől továbbra is én járok rosszul, na de hol a jóhiszeműség?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint