36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2014. február 24. 22:25 | Link

Matilda

- Ahogy gondolod, nekem igazából mindegy, hogy hová megyünk...Csak ne valami tanterembe, meg ne valami nagyon népszerű helyre - eredetileg csak egy laza vállrándítással Matildára akarom hagyni az egész helyszínválasztás kérdést, de aztán kissé elgondolkodó hangon mégis hozzáteszem ezt a két aprócska kikötést, mert látom rajta, hogy máris a különböző opciók között tallóz.
Matilda kérése kicsit ugyan meglep, de egy pillanatig sem akadok fent rajta, elvégre ez egy teljesen természetes dolog. Gyakorlati szempontból közelítem meg a problémát, az előzmények, meg az ilyen-olyan lelki folyamatok engem szerencsésen elkerülnek. Nem is értem, Matildának miért van még mindig zavarban, mire fel ez a bizonytalan hang. Még a szavait sem tudom rendesen követni, pedig figyelek arra, amit mond, de nem tudok rájönni, honnan ez az ötlet. Miért akarná őt bárki vízbe dobni? Miért ez a magyarázkodás? Azért becsületemre legyen mondva, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy magyarázatot leljek a rejtélyre: miért kell ezt ennyire túlbonyolítani, amikor az én fejemben csak az egyszerű képlet van, ő tanít engem és én tanítom őt. A nagy agytorna kissé az arcomra is kiül, lévén hogy teljesen komolyan, teljes koncentrációval, egy szemrebbenés nélkül hallgatom végig a szavait. De nem, sajnos nem világosodom meg, mire Matilda befejezi.
- Nem teher - biztosítom efelől tárgyilagosan, még nem döntöttem el, miképpen is kellene erre a nagyfokú bizonytalanságra reagálnom.
- És nem is gond - elnyomok egy sóhajtást, miközben állom Matilda pillantását és most először, mióta csak ismerem, felfedezem, hogy kék szemei vannak. Komolyan nézek rá, valahogy igyekszem egy pillantásba belesűríteni, hogy legyen már magabiztos, ha egyszer eldöntötte, mit akar. Életvezetési tanácsadónak azért még nem szándékozom felcsapni, így nem osztom meg hangosan is a dolgot. Inkább megtöröm a szemkontaktust és újabb adag ételt lapátolok a számba.
Ahogy megmozdul a keze, automatikusan én is kézfogásra emelném a saját jobban, de feltűnik, hogy Matilda kezében ott maradt a villa. Akaratlanul is megmosolygom, ahogy a fiatal nő észbe kap és visszahúzza a kezét.
- Örülök, hogy ezt így megbeszéltük. Neked mikor lenne jó kezdeni? Mert nekem igazából mindegy. - fűzöm tovább a szót, igazából csak azért, nehogy ezek után csöndbe süllyedjünk és a végén ne beszéljük meg a konkrétumokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. március 1. 00:11 | Link

Chaske


Én tovább variálok, túlgondolom máris az egészet, illetve mégse, hiszen csak ki kéne találni, hol is bonyolítsuk le mindezt, vagy nem? Na jó, de ekkora problémát igazán nem kéne csinálnom belőle. Ezt Chaske is egyértelművé teszi szavaival. Sűrűn bólogatok azokra. Ne legyen tanterem, se sokat látogatott hely. Oké, jegyezve.
De egy gond nem elég, csőstül kell magamra rángatnom őket, és hiába próbálok második nekifutásra kihátrálni egyezségünk másik feléből, már kiszaladt a számon, ő pedig rábólintott. Végiggondoltam én ezt egyáltalán? Nem, egész biztosan nem.
Elvégre abban semmi különös nincs, ha valaki nyelvet tanul, ez nem olyasmi, ami csak egy bizonyos életkorban elfogadott. De minek akarok én már megtanulni úszni? Felnőtt nő vagyok, vagy legalábbis arra emlékeztetem az embereket, amíg meg nem szólalok.. na jó, nem mindig, mostanság is megesik, hogy a könyvtárban tíz percig kell bizonygatnom, hogy én vagyok a könyvtáros, és nem egy harmadikos diák.
De akkor is: ez olyan kellemetlen. Talán ezért is vagyok még mindig zavarban. Minden bizonnyal ez lehet az oka, semmi egyéb.
- Rendben. Akkor jó - mosolygok rá félszegen, a hajammal babrálva. Szerencsére nem a villával, hanem a bal kezem ujjaival tekergetem, de annyira össze-vissza járnak a gondolataim, hogy nem lepett volna meg, ha megpróbáltam volna az evőeszközzel felcsavarni, mint a tésztát.
Pillantásában aztán felfedezem ugyanazt a határozott nyugalmat, melyet szavaival is áraszt, és kicsit sikerül megnyugodnom, és rendeznem a fejemben kavargó őrületet. Nem lesz ezzel semmi gond, mindketten jól járunk.
Csak mikor figyelmét vacsorájára fordítja, szakadok el én is kékjeimmel arcától. Zavartan mosolygok a falatba, amit a kézfogásos-kísérlet után tömök a számba.
- Én is.. én is örülök. - Nem is mutathatná a lökött vigyorgásomon kívül ezt más jobban. - Végül is, vizsgák vannak, szünet, és satöbbi, aki eddig nem tanult, már úgyse jut velem sokra - mondom megrántva kicsit a vállam, és ismét leteszem a villámat, nehogy újabb kihűlt falattal közelítsem meg számat.
- Szóval nekem is mindegy. - Egy manó felé nyújtom a tányérom, aki hajbókolva elviszi a maradékot.
Akár máris - teszem hozzá majdnem, de még időben összeszorítom ajkaimat. Felpattanok.
- K-küldök madarat. Mármint bagoly madarat. Baglyot. És üzenetet is vele, mert anélkül ugye mit kezdenél vele. - Átváltok megint vigyorgó sütőtökbe, valószínűleg ilyenkor úgysincs más a fejemben, mint lé, meg püré.
- További jó éjszakát.. mármint étvágyat! Meg éjszakát is majd - mondom, majd egy integetést követően elindulok kifelé. Néhány manó kénytelen félrevetődni előlem, de végül sikerrel elhagyom a konyhát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 6. 16:59 | Link

Mesemanócska

Márknak nem sokára szülinapja lesz, és én meg akartam tanulni, hogy készíthetem el a kedvenc ételét, a rakott káposztát nyúllal, de ez hatalmas titok, senkinek nem szabad tudni róla, különben oda a meglepetés. Amikor a Madárfészekben összepréselődtem vele, akkor felmerült a kérdés, hogy tudok-e főzni, és hát az a helyzet, hogy nem. Na nem csinálok én ebből a főzőcskéből majd rendszert, erről ne is álmodjon ő urasága, de egyszer, egyszer, ha megérdemli, egy finomsággal meglepném, és a szülinapja, megfelelő alkalomnak látszott. Mivel meglepi lesz, nem lehetett napközbenire tenni a tanítások miatt is, meg akkor nagy a sürgés-forgás, a manócskák egész nap főzőcskéznek amúgy is, nincs idejük velem foglalkozni. Valamelyikkel megbeszéltem, annyira egyformák, hogy megtanít, ha főzni nem is, de ezt az egy kaját elkészíteni neki. Most megmutatja, utána csinálom, aztán a nagy napom, majd megfőzöm neki a levita konyhájában. Baromira izgultam, hiszen takarodó is elmúlt és sötét is volt. A festmények a falon is aludtak már, mikor kilopództam a Gólyalakból a folyosóra, hogy a Konyha felé avászkodjam magam. Benéztem a sarkokon, mielőtt befordultam volna, a sötétebb zugoknál óvatosabban közlekedtem, ki tudja, még akármi is előugorhat ez egy mágikus kastély. Jó ég. Alaposan berezeltettem magam, át is mentem kocsonyába, de szerencsésen megérkeztem, és remétlem, hogy az én manóm sem tért még nyugovóra. Még soha nem jártam a Konyhában, ezért kíváncsian nyitottam be az ajtón. Elsőnek a nagysága nyűgözött le, másodiknak a felszereltsége és a hangulata. Régies volt, de mégis modern eszközökkel ellátott. Nyugi volt a teremben, csak itt-ott lézengett még pár apró lény, és én tanácstalanul álltam egy darabig, mert elfelejtettem a manó nevét megkérdezni. Törtem a kobakom, hátha eszembe jut valami, de semmi, a nagy erőlködésben még hátat is fordultam a Konyha belsejének, hátha úgy jobban jön az ihlet és teljesen magamba fordultam kutattam emlékeimben egy név után.
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 8. 10:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. március 7. 21:30 | Link

Hanka
a manó szerepében

Ma délután esett. Sőt, ha a hegyes kis manó fülei nem verik át, akkor talán még mindig csepereg odakint az eső. Kázmér mindig rossz kedvű lesz, amikor kint elered. Habár szinte soha nem megy a kastély falain kívülre, attól még hatással van a közérzetére ez a vacak időjárás. Még a sok éves munkában meggörbült háta és a dereka is elkezd ilyenkor fájni. Nem annyira, hogy ne tudjon a konyhában sertepertélni, de megérzi.
Ha nem csalnak a megérzései, az óra nemrég üthette el a 11-et. Ilyentájt szokott végezni a napi munkájával. De most nem nyugovóra térni megy, hanem vissza a konyha azon részébe, ahová a diákok is bemehetnek. Az egyik barátja megkérte arra, hogy tanítson meg helyette egy lányt valami étel elkészítésére, mert akkor, mikorra megbeszélték a találkozójukat, ő nem fog ráérni, másnapra kell előkészítenie valamit. Így esett tehát, hogy Kázmérra maradt az a szerinte hálátlan feladat, hogy megtanítson valami lányt főzni. Ő maga személy szerint úgy érzi, hogy semmi köze az egészhez, nem nagyon fűlik hozzá a foga, de így is lógott már egy szívességgel a másiknak, aki rá hárította a munkát, így hát kénytelen-kelletlen, de belement a dologba.
Az idős manó megáll a konyha közepén levő asztal mellett, és önmagához képest igyekszik türelmesen várni a lányt. Nehéz feladat ez egy ilyen késői órán, Kázmér úgy érzi hogy a mai nap már minden megmaradt türelmét felemésztette. De nem is kell sokat várnia, néhány perc múlva betoppan az említett hölgy az ajtón.
- Késtél - igyekszik mindezt úgy kimondani, hogy a lehető legkevesebb szemrehányás vegyüljön a hangjába, elvégre ők azért vannak, hogy segítsék az embereket. Mindössze egy tényszerű megállapítást szeretne tenni arról, hogy a lány elkéste némileg a megbeszélt időpontot.
- Kázmér vagyok. Én foglak tanítani - mutatkozik be a töpörödött házimanó. Úgy gondolja illendő lenne megosztania a nevét a lánnyal, hogy a tanulási fázis alatt nyugodtan szólítsa azon. Talán még a magázódást sem várná el, de valahol titkon reméli, hogy szorult annyi illem a másikba, hogy ne azonnal tegezéssel indítsanak.
- Szóval, mit főzünk? - böki ki végül a kérdést Kázmér. Erről ugyanis semmilyen információja nincs, a másik házimanó nem említette meg, hogy mit kellene csinálniuk. Kázmér türelmetlenül várja a választ, hiszen elő kell hozakodnia az alapanyagokkal, ha szeretnének valamit elkészíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 9. 22:57 | Link

Kázmér a Mesemanó


Annyira lekötött a gondolkodás, ami apám szerint is megterhelő a számomra, hogy nem vettem észre a Manót, csak mikor rám köszönt ugrottam egy hatalmasat, legalábbis a ruganyosságomhoz mérve azt a teljesítményt.
- Jaj! - pördültem meg a tengelyem körül. - Bo-bo-bocsánat! Elgondolkoztam. Csak most tudtam elszabadulni, két prefi beszélgetett az ajtónk előtt, sajnálom, ha emiatt késtem.- Ez persze nem volt igaz teljesen, lehet, hogy tovább tartott ide az út, mint gondoltam, vagy elnéztem az időt, de az is lehet, hogy rosszul emlékeztem az időpontra.
- Nekem az ö-ö-röm. - nyújtottam kezet a kis lénynek, gondosan kerülve a megszólítást. Ugyan otthon tegeztük a házimanókat, de azokat kicsi koromtól fogva ismertem, és így abba nőttem bele. Itt viszont nem tudtam, hogy mi a helyes. Nem akartam egyik változattal sem megbántani, helyette én is bemutatkoztam.
- Én Hanka vagyok. - Gondoltam elég, ha csak a keresztnevemet mondom meg neki, nem tapasztaltam még soha, hogy a manóknak két nevük lett volna, és nem tudtam, hogy ez illetlenség-e velük szemben, de ezt már elszúrtam, ha így van. Aggódtam, mert nem látszott valami kedvesnek ez a Kázmér, sőt egyenesen az apámra emlékeztetett és mint tudjuk, ilyenkor be tudok parázni.
- E-egy szü-szü-linapi vacsiról lenne szó. Márknak lesz a születésnapja, és hát...szereti nagyon a rakott káposztát nyúllal. Vagy inkább a rakott krumplit? - ~ Mit is mondott legutóbb? Ááá, nem lehet azon a srácon kiigazodni, kész rejtély. ~ Már be is következett a legrosszabb, amitől féltem. Innentől kész káosz lesz a viselkedésem, kétséges, hogy sírás vagy remegés nélkül megúszom ezt az egészet. Jobb lenne elmenekülni, vagy belebújni a szemetesbe.
- Hoztam egy kö-kötényt magamnak, hogy talán fontos lesz, meg köszönöm a segítséget, mert, hogy késő van már, meg minden, de Márk megérdemli, meg minden. - Na, most biztosan halál idiótának nézhet és mennyire igaza van. Zavaromban biztosan elpirultam, már megint ez a pirulás, olyan kellemetlen. Hogy igyekezetemet bizonyítsam, elővettem az említett kötényt és magam elé kötöttem, várva a további utasításokra.
- Mit kell tennem most? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 6. 12:26 | Link

kékek. (vagy ez már rózsaszín?)

Kell egy forrócsoki. Vagy inkább egy kávéra volna szüksége ebben a korai időpontban? Mindjárt dél van, az igaz, de attól még neki ebben a pillanatban relatíve korai az időpont figyelembe véve, hogy hajnalig írta azt a rúnatan szorgalmit, miután végre sikerült levelet váltani az egyik otthoni rúnamágussal és úgymond meginterjúvolni, és még mindig nincs kész az egész, legalábbis nem úgy néz ki, ahogy szeretné. Erre most mindenképpen inni kell valamit, és talán a tökéletes választás a forrócsoki és a kávé ötvözése lenne. Elkészítené ő is, ha nem akarna leragadni a szeme, így végül inkább egy manót kér meg szépen rá, hogy készítsen neki egy erős kávét nyakon öntve forrócsokival, addig meg szerez egy szelet kenyeret és rá némi vajat meg meggylekvárt, megelőzendő a gyomortáji fájdalmat, ami újabban folyton előveszi, ha éhgyomorra issza a kávét. Éppen sikerül elpusztítani a nagylelkűen reggelinek kinevezett lekváros kenyeret, mire kész lesz az innivaló is. Épp az orra elé teszi le a manó, és még mályvacukrot is kap hozzá. Remek, remek. Megköszöni és mielőtt nekilátna, első dolga a bögrét megnézni. Mindig nagyon szép bögrében kapja a teát is, a csokit is, de még a kávét is, amiket szeret közelebbről megszemlélni. Ez sem kevésbé szép, mint minden eddigi - fehér, az oldalán bagollyal, amit valaki ügyesen talán tollheggyel rajzolt oda. Nagyon emlékezteti néhány tusrajzra, amit otthon látott még Nate bácsikájánál, bár erről Annie még mindig többet tudna mondani, mint ő, hiszen a húga az, aki a vizuális művészetekben jeleskedik. No lám, ennek a bagolynak még árnyéka is van valami halvány szürkével rajzolva, festve. Határozottan imádja ezeket a bögréket most már, el is határozta, hogy a legközelebbi születésnapjára, névnapra, karácsonyra, húsvétra, mindegy melyik ünnepre kell neki egy ilyen ajándékba. Most pedig jöhet a csokis-kávé, amibe belekortyol, aztán egyik pillanatról a másikra azt is eldönti, hogy ezt bizony a klubhelyiségben fogja elpusztítani a Salemi boszorkányüldözésről szóló könyv mellett. Jó kis délutáni program lesz, az biztos.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. április 19. 03:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 6. 12:40 | Link

Axel és a Cukikommandó


Alig kezdődött el a nap, de máris mennyi minden történt! Most, hogy sokkal szebbnek és rózsaszínűbbnek tűnik a világ, olyan dolgok is feltűnnek, amik korábban nem. Például az, hogy túl régen játszottam már a plüssteknősömmel, és cuki állatkákat is régen rajzoltam már le. Persze a tanulás mellett ilyesmikre nem volt időm, de mostantól majd ez megváltozik! Előbb kijátszom magam, és majd csak utána fogok leülni a könyveim mellé! De előbb szükségem van egy kis kakaóra, mégpedig tejszínhabos, forró kakaóra. Nincs is annál jobb.
Ezt pedig nem szerezhetek máshol, mint a konyhában. Tudom, hogy a levitában is van egy konyha, de az itteni manók sokkal finomabb reggeli italt készítenek, mint amit én tudnék összehozni, és, ha ez így van, akkor miért ne használhatnám ki? A Klubhelyiségben egyébként találkoztam néhány lánnyal, őket is elhívtam kakaózni, teázni, csokizni, kinek mihez van kedve, így hát még csak egyedül sem kell lennem.
Belépve a konyhába azonnal leadom a rendelésem egy nagyon kedves manónak, majd helyet keresek, ahol megvárhatom az ital elkészültét, és még a reggelimen is elgondolkozhatok. Azt hiszem, palacsintát szeretnék, de a gofri sem hangzik rosszul. Talán ki kéne kérnem valaki véleményét?
Ekkor pillantok meg egy fiút, aki magában ücsörög. Nyomban oda is sietek hozzá, hogy választ kapjak tőle az engem érdeklő iszonyatosan fontos kérdésre.
- Szia! Szerinted a palacsinta vagy a gofri jobb reggelire? - Arcomon láthatja, hogy a kérdést komolyan gondolom, és számomra égető, hogy választ kapjak rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 6. 13:16 | Link

Axel és a Cukikommandó


Csak üldögéltem a klubhelyiségben és bámultam ki a fejemből. Mióta megnyalt az a kis édes sárkány, akinek Jennyvel a Niel nevet adtuk, azóta kicsit bolondnak érzem magam. Csak ültem az egyik fotelben és himbálóztattam az egyik lábam, közben dúdoltam is valamit. Nem nagyon éreztem semmit, csak tettem ami jól esik és nem törődtem semmi mással. Ha jobban belegondolok olyan idill hangulatban voltam. Aki ismer az láthatja, hogy nincs velem minden rendben, mivel eddig általában fekete, barna esetleg kék ruhákat hordtam, most viszont rózsaszín felső és fehér, hosszú farmernadrág volt rajtam. Azt láttam, hogy jön felém Csillámhercegnő és kérdezi, hogy nem megyek-e vele kávézni. Válaszként csak nyávogtam egyet "Miu" majd felpattantam a fotelból és mosolyogva, ugrálva, bolondozva követtem őt. Odaértünk a konyhába és megcsapott mindenféle finomabbnál-finomabb illat. Megálltam és beleszagoltam mélyen a levegőbe.
-Én felzabálom az egész konyhát!
-Jelentettem ki mindenkinek, bár igazából csak Csillámhercegnő volt a közelemben aki hallhatta. Én forrócsokit kértem a manótól, azt hogy mit egyek mellé azt még én sem tudtam eldönteni. Azt vettem észre, hogy Csillámhercegnő odamegy egy fiúhoz, aki egyedül üldögélt és kikéri a véleményét, hogy melyiket egye: palacsintát vagy gofrit. Odasettenkedek én is mögé és kikukucskálok a válla felett a fiúra. Mikor már láttam, hogy észrevesz hatalmas mosolyt festettem az arcomra és kisurrantam Csillámhercegnő mögül és leültem a fiúval szemben. A kezeimet az állam alá helyeztem és kicsit eldöntött fejjel nézem őt.
Utoljára módosította:Tenshi Szivárványpóni Dasha, 2014. április 6. 13:20
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. április 6. 13:29 | Link

Cukikommandó, és az áldozat


A világ rózsaszínben, és egyéb szép, cuki színekben pompázik, mióta találkoztam Tündérmókussal, és elárulta cukiságának titkát. És ezt szó szerint értem, ugyanis olyan egyhangú, és komor volt a szobám, vagyis a szobánk, hogy ég kis színt vittem bele. Főként rózsaszínt, és lilát, mert szerintem azok a legszebbek.
Mióta én is ilyen cukinak látom a világot, nem csinálok mást, csak rajzolok, és gyöngyöt fűzök, hogy mindenkinek, egy-egy puszi kíséretében adjak házikészítésű ajándékot.
Épp most fejeztem be néhány szép színes gyöngykarperecet, így fogtam azokat, és néhány vidám rajzzal együtt, a megújult szobámból kisettenkedem, azzal az eltökélt szándékkal, hogy boldogságot osztok szét mindenkinek, akit meglátok. A klubhelyiségben találkozom is Csillámhercegnővel, és Szivárványpónival, akiknek adok egy-egy karperecet, majd Lint követve megyünk a konyhába. De jó, forró kakaó! A kedves kis manóknak is adok majd egy szép színes rajzot, mert ők mindig olyan kedvesek velünk, azonban az emberek ezt nem hálálják meg. Na ezen most változtatunk, hisz ők is megérdemlik. Belépve a konyhába azonnal a kezébe nyomok az egyik kis manónak egy rajzot, ami pont illik hozzájuk, ugyanis a konyhát rajzoltam le a vidám, és mosolygós manókkal együtt. Követem a lányokat, s mikor észreveszem Axelt, egyből letelepedem mellé, és mosolyogva nézek rá.
- Szia! Kérsz egy ilyen szép karkötőt? Nézd, ez pont illik hozzád! - Nyújtom felé a legrózsaszínebb darabot, ellenállhatatlanul mosolyogva mellé, remélve, hogy elfogadja. Végül is miért ne fogadná el? Hisz olyan cuki...
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. április 6. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 6. 17:24 | Link

Cukikommandó

Manó készíti el végül az innivalóját, hiába tervezte el, hogy na majd nekigyürkőzik és elintézi ő, de nem is baj, legalább addig reggelizik, no meg ismét olyen csodaszép baglyos bögrében kapja a csokis-kávét, mint általában. Muszáj megmutatnia Annie-nek ezt a baglyot, ha visszaér a rellon körletébe. Már menne is, amikor elözönli a konyhát néhány lány, és az egyik szőkeség azonnal le is támadja egy eldöntendő kérdéssel. Mit is egyen reggelire? Mi köze van neki ehhez? Szerinte az égvilágon semmi, de mégiscsak hárman vannak, és ki tudja, lehet, hogy ha nem válaszol, menten ronda, görög mondákból ismert hárpiákká változnak és nem fogják békén hagyni. Jobbnak látja, ha mond valamit.
- És ha mindkettőt ennél? - teszi fel a kérdést, hiszen honnan tudja ő, hogy melyik inkább a kedvence a szőkeségnek, meg miért is döntene helyette? Ami még jobb azonban, Keiko is becsöppen, bár észre se vette, hogy ő is itt van, amíg le nem ült mellé egy borzasztóan rózsaszín karkötőt ajánlgatva.
- Szép, de talán a húgomhoz inkább illene. Kétlem, hogy az anyai jó tanács, miszerint jó melegen öltözni, erre vonatkozna. - húzza el a száját. Ha van szín, amit nem bír, akkor az a rózsaszín, minden egyes árnyalatával, talán azért is, mert Annie-nek szokása mindenfélét rózsaszínre mázolni vagy varázsolni a szobájában. Egy egyszerű trullus-szal vagy egy ecsettel és némi festékkel olyan elképesztő átalakításokat képes véghezvinni a húga, hogy néha még az álla is leesik. Kreatív lány, az egyszer biztos, főleg, ha arról van szó, hogyan nyúzza a bátyja idegeit. Hirtelen meg mintha hárman is a nyomdokaiban igyekeznének sertepertélni ebben a percben, legalábbis az az érzése támad. Már várja, hogy mikor lesz megint rózsaszín a haja hirtelen, vagy történik valami hasonló csoda, főleg, hogy feltápászkodik, mert szándékában állna menni, már ugye, ha hagynák.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. április 19. 03:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 6. 17:40 | Link

Axelke *__*

- Mindkettőt? - csodálkozom azon, hogy a fiú szintén döntésképtelennek bizonyul. Valamiért több határozottságot várnék egy férfiembertől, de az is lehet, hogy hátsószándékai vannak. - Te fel akarsz hizlalni? Aztán megsütsz és megeszel? - nézek körbe ijedten a konyhában, mintha már látnám is, ahogy a srác a manók segítségével sütőlapátra ültet, és betol a kemencébe. - De nekem nincs is jó ízem. - görbül le a szám, majd hirtelen újra elmosolyodok.
- Van egy sokkal jobb ötletem - pattanok fel a helyemről, és állok a fiú útjába, bár nem szándékosan akarom megakadályozni, hogy elmenjen, egyszerűen túl szeleburdi vagyok, hogy észrevegyem távozási szándékát. - Mi lenne, ha közösen sütnénk valamit?
Lelki szemeim előtt már meg is jelenik minden, ami cukros, édes, ragadós és természetesen rózsaszín, bár akár még lila is lehet, sőt, ha a fiú annyira ragaszkodik hozzá, még talán kékre vagy zöldre is rávehető vagyok, már, ami a cukormáz színét illeti.
Annyira belemerülök gondolataimba, hogy nem is figyelek tovább a velem egy légtérben lévő élőlényekre, helyette magamban motyogok mindenféle hozzávalókról, amelyek közül a manók néhányat meghallanak, és oda is hoznak hozzám. Én továbbra sem figyelek a környezetemre, viszont folyamatosan mozgok, ami külső szemlélőnek talán úgy tűnhet, hogy a fiú esetleges menekülési útvonalát próbálom elzárni, pedig erről szó sincs, valójában fogalmam sincs, hogy merre megyek. A manók pedig természetesen követnek, tálcákon és tálakon nyújtogatva felém a magam elé suttogott hozzávalókat, így aztán akaratlanul is élő akadályt építenek a fiú és az ajtó közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 6. 18:25 | Link

Axel és a Cukikommandó


Még a klubhelyiségben elvettem a nekem szánt karperecet Cukorborsócskától és a csuklómra helyeztem. "Köszi, cuki vagy." köszöntem meg és így mentünk a konyhába.
A fiú nem volt túl barátságos. Hátradőltem az előtte lévő székben, a karomat összefontam és cuki, duzzogó arcot vágtam. Farkasszemmel néztem őt és bizony azt vettem észre, hogy le akar minket rázni. Odafordultam a lányokhoz.
-Szerintem nem szeret minket. Le akar lépni.
-Mondtam el nekik az eddigi észrevételeimet. Biztos mérges lett rám, hogy kimondtam a tervét.
-Nem elég cuki. Szerintetek?
-Mondtam duzzogó hangon a csajoknak. Közben láttam, hogy a manók hozzák a csokimat. Felugrottam, a szám a fülemig ért és ugrálva elvettem a manó kezéből a poharat.
-Köszönöm szépen. - Mondtam a kicsi lénynek kedvesen, aki már hátat is fordított nekem.
-Ő sem kedvel engem. - Jelentettem ki és a manó felé biccentettem a fejem. Ám a manó már nem vehette el a kedvem. Lecsüccsentem a helyemre és mohón elkezdtem inni a csokimat. Szorosan markoltam, nehogy valaki még kikapja a kezemből. Az utolsó kortyoknál a pohár alja már az eget, akarom mondani a mennyezetet nézte, nem akartam, hogy egy csepp is maradjon benne. Az üres poharat letettem az asztalra, megtöröltem a csokis számat és egy ötlettel álltam elő.
-Mi lenne ha átváltoztatnánk, hogy ő is cuki legyen?
-Tettem fel a kérdést és vártam a válaszukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 6. 19:13 | Link

Lénus


Második napja menekülök az iskola falai közt fejét felütött kórság, és szegény, szerencsétlen áldozatai elől. A különös kór a veszettség igen érdekes válfaját okozza, a diákok nem harapdálni, de puszilgatni akarják egymást, és persze nem válogatnak, még a tanárokat is elcsípnék, ha lenne lehetőségük, így aztán nekem sincs nyugtom. Pláne mivel úgy erős a gyanú, hogy a könyvtárból indult mindez. Mélységes megdöbbenéssel konstatáltam a dolgot, és elbarikádoztam magam, amennyire tudtam.
Egyebet azonban nem nagyon van mit tenni, a szakértőkön múlik most már minden, szóval megvárom, míg az utolsó szerencsétlen is feladja a megpuszilgatásomra tett kísérletezését, és kioldalog a könyvtárból, majd én is követem, bezárok, és elindulok a konyha felé. Nem mintha arról volna szó, hogy kivételesen eszembe jutott, hogy nem ártana vacsoráznom is, bepótolandó a nap többi étkezését is, csupán "randim" van. Annak örömére, hogy Léna is a tanári karba ül ez évtől, kitaláltuk, hogy jól megünnepeljük azt némi finomsággal. Kötelezően olyasmival, amivel jól el lehet rontani a gyomrunkat, de mégis megéri.
Mivel elég sokat kellett várnom, mire a könyvtár kiürült, kissé késésben vagyok, szóval megszaporázva lépteimet, ezúttal nem nyitva ki könyvet az orrom előtt sietek végig a folyosókon. Igaz, mostanában egyébként se volna tanácsos nem figyelni, még orvul megpuszilna valaki, míg a sorokat bújom.
Benyitok a konyhába, remélve, hogy így estére már nincsenek ott az édesszájú fertőzöttek, és a manók is megúszták puszik nélkül. Igaz, ezúttal nem lesz rájuk szükség, mivel eltökélt (és nem kevéssé meggondolatlan) szándékunk magunk sütni-főzni, vagy ami kisül, illetve -fől a dologból.
Unokatestvérfélémet keresgélve lépkedek beljebb, vidoran integetve a manóknak. Az egyikük bekötözött szájjal dekkol az egyik pulton, társai pedig a kezét próbálják lefogni épp, mikor rájuk köszönök. Egyébként meglepő látvány lehetne, ha nem tudnám, hogy mit kapott el szegény. Visszaintegetnek, ezalatt jól el is engedik véletlenül fertőzött társukat, aki nyomban orcán is puszilja a mellette állót, aki ezt heves visítással hálálja meg. Gyorsan dobok nekik még némi spárgát, hogy őt is lekötözhessék, aztán megfordulok, hátha közben Lénus is megjött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 19:41 | Link

Tildus

Meglehetősen jól szórakoztam az utóbbi napokban a sok rózsaszínbe öltöző, nyalókával, plüssunikornissal rohangáló és pusziosztó diákon. Természetesen én is értesültem a hírről, a Minisztérium fel is bolydult miatta, mindenki csak annyit tud, hogy a Kumagoro által kastélyba hozott plüssök indították el a lavinát. Nyilván az április elsejei rosszul elsült tréfa, aminek még most is isszák a levét vagy legalábbis cukiságát a kastély lakói. Természetesen engem is megtaláltak, de úgy döntöttem, én eléggé cuki vagyok a puszijuk nélkül is, meg amúgy sem vagyok az a fajta ember, aki csak úgy közel enged magához bárkit is.
A nap folyamán elkélt volna még legalább hat kar, hogy teljesen bevédjem magam. Szerencsém, hogy csak mestertanoncokat tanítok, ők is leginkább rellonosok, így nem kellett attól tartanom, hogy valamelyikük megtámad a cukiságával az óra közepén. Alig vártam, hogy végezzek, de most nem Dwayne irodája felé vettem az irányt. A cuccomat elküldtem az egyik diákkal, én pedig úgy ahogy voltam, talárban robogtam a konyha felé Tildához. Rég nem találkoztunk már, a munka eléggé lefoglalt, örültem, hogy élek. Eléggé elhanyagoltam azokat, akiket a barátaimnak és a családomnak nevezhetek, bár nem igazán tudom a mai napig, hogy a könyvtár drága őrével hányadán is állunk. Valakimnek a valakijének a valakije, ez viszont nem gátolhat meg abban, hogy a családom tagjának tekintsem és abban sem, hogy összeüssek vele valami finomat vacsorára.
Széles vigyorral a fejemen jelentem meg a hatalmas konyha ajtajában, remélve, hogy nem késtem el. Nem igazán jött be a számításom.
- Megjöttem! Bocsi a késésért, ezek szörnyűek. Nem lehet őket levakarni - fejemet kissé megdöntöttem az egymást mindenáron csókolgatni vágyó manók felé, közben lehámoztam magamról a fekete talárt és ledobtam az egyik székre.
- Na mit főzzünk? - előhalásztam egy hajgumit a zsebemből és felkötöttem a hajam, nehogy véletlen a szánkban landoljon a későbbiekben.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 6. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. április 6. 19:42 | Link

Aximaxi, és a cukorkák



Axel válasza egyáltalán nem olyan, mint amilyenre számítottam. Miért ilyen gonosz? Jó, tudom, hogy spenótka ő is, de kicsit kedvesebb is lehetne. Na de nem. Nem fogja ezzel letörni a kedvem, azt nem hagyom. Inkább egy bájos mosolyt varázsolok az arcomra, és továbbra is felé tartom a karperecet.
- Akkor vidd el neki. Biztos nagyon aranyos lány lehet, és tetszeni fog neki - Vigyorgok továbbra is, majd megkapom a forrócsokim, amit azonnal, szinte egyszerre lehajtok, utána pedig jólesően sóhajtok egyet, és még a pici pocim is megpaskolom. Jaj, ez milyen jól esett.
- Nem. Tényleg nem cuki. Pedig csak egy pici mosoly kéne a pofijára, és máris cukibb lenne - a könyökömön támaszkodom az asztalon, így nézek a rellonos prefire.
- De jó ötlet, Csillámhercegnő! Ugye te is segítessz nekünk Axel? - kérdem mosolyogva, picit félrebillentve a fejem, egy cuki kiskutyát imitálva. Jaj a kutyik is milyen édesek szoktak lenni. Kell nekem egy. Jó, az igaz, hogy van egy mókusom, és egy puffskeinem is, még szülinapomra egy baglyot is kaptam, de azért egy kutya az más. Főleg a jó nagy cukorfalatok, mint például a berni pásztor. Jaj hogy enném meg azokat is. Már tudom, mit fogok következőnek rajzolni. Cuki kutyikat.
Látom, hogy Lin most nem nagyon figyel, csak mondogatja magában a hozzávalókat, amiket a manók szép sorban hoznak neki, ezzel elállva a fiú elől a kiutat. Nem mintha nagyon választhatna, mert én meg karon ragadom, és ha nem ellenkezik, visszaültetem a helyére. Fejemben végig különböző sütik járnak, gondolkozom, hogy milyet csinálhatnánk. Valami színeset, és cukrosat, az biztos, de azon belül milyet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 6. 20:14 | Link

Lénus


A manók viszonylag elővigyázatosnak tűnnek a kór megfékezését illetően, legalábbis a sarokban üldögélő felpeckelt szájú társaikat elnézve, akik közé most újabb kettő csatlakozott, megelégelhették a dolgot. Bizonyára nehéz volt úgy főzni, hogy az egyik manó egyszercsak megpuszilta a másikat, és hát náluk első a kötelesség, a feladataikat mindennél előrébb valónak tekintik, és egyébként sem valószínű, hogy felbukkanna itt egy M.A.J.O.M. aktivista, szóval senki sem fog a megkötözött apróságok miatt problémázni.
Én legalábbis biztos nem. Miután bocsánatkérő mosolyt küldtem feléjük, amiért miattam újabb áldozatot szedett a cukikór, és elfoglaltam várakozó állásomat, be is futott Léna. Kicsit kipirultnak tűnt, ő is siethetett, bocsánatkérésére meg is rázom fejem mosolyogva.
- Egy perce sincs, hogy ideértem, szóval mindketten késtünk, ne is törődj vele. - Nem is tudom, pontosan mennyi lehet az idő, csak azt néztem a könyvtárból elindulva, hogy bizony el fogok késni.
- Azért megúsztad, ugye? - kérdezem kicsit aggódva, habár fogalmam sincs, hogy azonnali-e a cukikór hatása, vagy idővel jelentkezik, és egyáltalán, hogy a fertőzöttek tagadják-e fertőzöttségüket. Lénus mindenesetre teljesen ártalmatlannak tűnik, így közelebb lépek hozzá, és táskámból előhúzok egy könyvet. Majd mégegyet, és még kettőt, végül pedig egy utolsót.
- Meg is van. Egy receptkönyv - jelentem be vidoran felé nyújtva a kötetet, melynek borítóján díszes felirat virít: Felfalnivaló Falatok Fungus Flatwack Fakanalától.
Hogy Flatwack mennyire volt jó szakács, arról nem sokat tudok, de valamiért fenemód fentem fogaim főztjére.
- Szerintem csapjuk fel, és csináljuk meg azt - mondom lelkesen, mint aki csinált már életében ilyet, pedig igazából még serpenyő is csak azért volt a kezemben, hogy megkergessem vele Dóriánt egyszer, és az is tizenkét éve volt. A könyv egy igen zöld, és igen érdekes valaminek a képénél nyílik fel, így gyorsan be is csukom.
- Vagy inkább mégse - pislogok Lénára. Határozottan nem zöldre vágyom, hacsak nem saláta az a dolog, de azon nem sok főznivaló akad. - Tessék, keress ki belőle inkább te valamit.
Felé tolom a könyvet, és tekintetemmel ismét a manókra fókuszálok. Nem úgy néz ki, hogy lesz reggeli holnap, legalábbis megcsappant létszámukból ítélve.
- És amúgy, milyen itt? Beilleszkedtél már? Megvannak a kedvenc helyek? - kapcsolok vidám fecsegősbe át, miközben fogok két villát, és a pálcámmal addig ütögetem őket finoman, míg nem lesz belőlük egy rögtönzött hajcsat. Összefogom kontyba a hajam, és beletűzöm, hogy az enyémet se főzzük bele semmibe, főleg ha mégis zöld lesz. Zöld és szőrös, brr.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. április 6. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dan Brown
INAKTÍV


Mr. Helyes
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 97
Írta: 2014. április 6. 21:36 | Link

Kowai

~Éhes vagyok. - gondolta magában egy rellonos fiú.
 Már elmúlt éjfél, de mivel a vacsorára későn érkezett, nem volt ideje enni, ezért kilopózott a konyhába. Egy órája kóvályog a hűvös és sötét folyosókon, és már majdnem el is kapták, de sikerült megmenekülnie. Az se lett volna baj, ha elkapják, legalább felfrissíthette volna a párbajozási ismereteit. Idősebb testvéreivel sokat szokott küzdeni, ezért erős, izmos és mozgékony is. Egy harcot sem vesztett még senki ellen. Tudatában van a helyességéről, és ezt be is szokta vetni a lányok terén. Már sok barátnője volt, de egyiket sem bírta egy hónapnál tovább. Odaér a folyosó elejére, ahol meglát egy ajtót amint becsukódik.
~ Biztos egy másik diák - gondolkozik.
Elindul az ajtó felé. Megfogja a kilincset, majd hatalmasra tárja a bejáratot. Nem lepődik meg a látottakon. Itt is, mint a Roxfortban a kaját a házimanók készítik. Nem látja az előbbi alakot, amiből arra vonatkoztat, hogy egy szakács volt az. Gyorsan odaszalad Fredhez egy kicsi lény, és egy kenyeret nyújt felé. Ő elfogadja, majd a manó megfogja a kezét és húzni kezdi az egyik hosszú asztal felé. Pár társa szalad a fiúhoz, miközben eleséget hoznak neki. A hatalmas tálcán minden finomság van. Fred először a sajtkrém leveshez nyúl. Megszagolja, majd elfintorodik, de azért megkóstolja. A szája mosolyra húzódik miközben ízlelgeti az ételt. Miután elfogyasztja az előételt, elé tolják a másodikat is.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 27. 18:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem vagyok lázadó, csak a jelenléted irritáló!
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 21:44 | Link

Tildus

Somolyogva néztem végig, ahogy a feldühödött manók büntibe rakják fertőzött társaikat. Végre nem valami gyilkos kór ütötte fel a fejét, hanem valami olyan, ami kedvessé, barátságossá teszi az embereket, lényeket. Túlságosan is barátságossá, de még ezen apró gikszer ellenére is szörnyen mulatságosnak tartottam az egészet. Azok, akik a megfékezésén dolgoztak, gondolom már kevésbé örültek neki. Reménykedtem benne, hogy engem, mint a nyomozó osztag tagját kihagynak majd a játszmából és csendes megfigyelőként szórakozhatok tovább.
- Nyugi, tiszta vagyok - sikerült minden fertőzött egyént távol tartani magamtól és valahol megnyugtató volt a tudat, hogy a cukikóros manócskák is tehetetlenül üldögéltek a sarokban. Nem szívesen lettem volna szivárványhajú csókosztogató.
Tilda könyvfanatizmusára kuncogok egy sort. Rég láttam már valakinél ennyi kötetet. Feltételeztem, hogy azokat a közeljövőben mind ki is fogja végezni.
 - Jézusom, te aztán nem aprózod el a dolgot - nagy szemeket meresztettem a vaskos receptkönyvre. Nekem is van otthon pár példány, de azok általában a Hogyan főzzük meg a krumplit? és hasonló szörnyen érdekes és hasznos praktikákat tartalmaznak.
 - Hát őőő... fúj - jegyzem meg arra a zöld kocsonyás izére, ahol kinyílt a recepttár. Nem is csodáltam, hogy Tilda egy pillanat alatt becsukta azt. Rajtam volt a sor hát, hogy találjak valami kevésbé gusztustalan ételt, amivel jól megtömhetjük magunkat. Igen, egyébként sokkal egyszerűbb lett volna kérni valamit a manóktól, de a közös főzés sokkal szórakoztatóbb, mint leülni, betolni amit elénk rakni, aztán hazamenni, mint aki jól végezte a dolgát.
- Legyen ez! - ráböktem az Ezerjó sütire, a gyomrom is elismerő korgással nyugtázta a színes, habos falatkákat. A recept szerint minden egyes harapásnál más és más gyümölcs ízét veszi fel az édesség - Vaaaagy valami rendeset ennél? Mert akkor csinálhatunk valami egyszerű kaját is.
Gyors ütemben végiglapoztam a könyv körülbelül felét, rengeteg érdekesnek, de ami még fontosabb, finomnak tűnő dolgot láttam benne.
- Jó újra itt lenni, csak kicsit furcsa a megváltozott szerep. Nem szoktam még meg, hogy magáznak, meg csókolommal köszönnek a folyosón - szendén mosolyogtam, megvontam a vállam - Úgy érzem magam olyankor, mint egy ezer éves vénlány.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 09:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 6. 22:10 | Link

Cukikommandó

Már menne is a konyhából vissza a klubhelyiségünkbe tovább tanulmányozni a Salemi boszorkányper történetét, de egy egész lánycsapat szorítja gyakorlatilag sarokba. Abból kiindulva, hogy Keiko is itt van, tuti levitások, és vagy évről évre rosszabbak cukiság szempontjából, vagy az ő tűrőképessége kezd fogyatkozni ezzel a nyavalyával szemben. Ha rózsaszínnel traktálják, nem szokta nagyra értékelni, főleg, ha közben még az útját is megpróbálják elállni, pedig határozottan dolga lenne, és ennél mindenképpen jobb.
- Aha, úgy tervezem. Gondolj bele, micsoda szép hálaadási vacsora lenne belőled. Tábortűz fölött roston sütve még a vasárnapi szórakoztató műsor is meglenne a diákságnak, nem gondolod? - kérdezi, mert most aztán nincs kedve azon töprengeni, hogy a lánynak vajon palacsintát volna-e jobb enni, vagy gofrit reggelire, főleg, ha közben meg az a problémája, mint a lányok legalább 70 százalékának, nevezetesen, hogy elhízik. Akkor meg ne egyen édeset, probléma megoldva. Ráadásnak még Keiko is jön az elképesztően rózsaszín karkötővel, amitől kiveri a frász. Naná, hogy pont az nem hiányzik a csuklójáról. Persze. Szép is lenne. Az sem érdekli, ha megsértődnek, tényleg nincs türelme itt lenni éppenséggel, de valahogy a szőkeség meg közben folyamatosan elé billeg be, aztán meg a manók is megjelennek, és egyszerre képtelenségnek tűnik átjutnia az élő akadályon.
- Én cuki? - néz fel a harmadik lányra elkerekedő szemekkel, majd megrázza a fejét. Tiszta libabőr lesz még a gondolatától is a dolognak. Kedves, meglehetősen alkalmazkodó és simulékony, ha arról van szó, na de cuki? Ez röhejes lenne.
- Szó se lehet róla. Nem tudom, mi ütött belétek, de jobb dolgom is van, mint palacsintát sütögetni veletek és rózsaszín ékszereket magamra aggatni. Kösz, Keiko, Annie megkapja a karkötőt, ő tényleg szereti ezt a színt, csak nekem most már tényleg mennem kellene. Még egy rakat dolgom van ma. - jelenti ki, de Keiko van oly merész, hogy belé karoljon, és már húzza is, aminek az eredménye az lesz, hogy a meglepetés hatására a bögréje a földön landol, csörömpölés közepette, és a teljes tartalma elönti a padlót, szilánkokkal megszórva.
- Na ez aztán tényleg kellett. - morog cseppet sem kedvesen, mint valami barlangjából tél közepén kiráncigált medve, és a pálcáját igyekszik előszedni, mert szeretné még azt a bögrét egyben látni, és a kávét is jó lesz eltakarítani, és bár addig is el kell viselni a cukikommandót, nem szeretné így hagyni maga után a konyhát, hát nekilát egy jól irányzott bűbájjal helyrehozni a csészét, majd feltörölni néha innivalóját.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. április 19. 03:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. április 6. 22:16 | Link

Brown.


* A mai napon valahogy elmaradt az étkezése, ezen az sem segített, hogy Bennett még edzést is tartott az órák után, úgyhogy Eris szeme kopog az éhségtől. Idefele jövet két diákot is sikerült megbüntetnie, amiért mugliruhában mászkált a kastélyban, nyugodtan fog lefeküdni, ma is érdemes volt felkelnie. Antihősnőnk most a konyha felé igyekszik, s bár a manók nem fognak örülni a jelenlétének, neki legalább valamilyen gyümölcsöt be kell falnia, mert el fog fogyni. Nem szokott gyakran erre járni, inkább a nagyteremben eszik, ám ott már leszedték az asztalokat, kénytelen ide tolni a képét. Belépve a helyiségbe rögtön rá is modul pár manóra, akik megpróbálják őt figyelmükön kívül hagyni. Eris önkiszolgálóra fogja a figurát; levesz az egyik polcról egy zöld almát és beleharap. Nem sokat rágja a falatot, a gyomra követelőzik, úgyhogy az elsőt szinte egy a egyben küldi le hisztiző belső szervének. A következőt már azért megrágja, s mivel már kezd odabent lenyugodni, most alaposabban szemügyre veheti a terepet. Amikor bejött, nem is vette észre, hogy más is van bent, annyira lefoglalta az élelem beszerzése, ám most megpillant egy számára ismeretlen arcot. Elvigyorodik, odasétál a fiú elé az asztal másik oldalára, szó nélkül leül mellé és feldobja acélbetétes-bakancsos lábát az asztallapra. Egy darabig nem szól semmit, csak majszolja az almáját. Még jó, hogy a zsebében van a Prefektusi jelvénye, így ki tudja még élvezni a másik esetlegesen zavart pillanatát. *
- Na mi van? Lekéstük a vacsorát, he? * Szólal meg végül, egy fél falattal a szájában, kereszttetoválású arcán a levakarhatatlan vigyorával. *

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 6. 22:21 | Link

Lénus


Habár egyébként is úgy ítéltem, hogy Léna cukimentes, megnyugtató tőle is hallani, hogy nem fog agyonpuszilni. Egyébként se vagyok köszönésekkor puszilkodós fajta, inkább integetek bénán és mosolygok, de a mostani veszélyes időkben pláne vigyázni kell az ilyen akciókkal.
Előkapkodom a könyveimet, amiket esti olvasmány gyanánt magammal hoztam (persze nem ide, hanem majd később a szobámba, lefekvés előttre), melyeket látva Léna jót derül rajtam és felölti a végére az ilyenkor szokásos meglepett kifejezést is, amit olyan jól ismerek. Nem ismerek mértékletességet könyvtéren.
- Van egy második, bővített kiadás is, de gondoltam ez is elég lesz nekünk - magyarázom nagy komolyan, majd kicsit zavartan nevetgélve hozzáteszem: - És, hát, igazság szerint nem fért volna be a táskámba.
Persze ott hagyhattam volna az egyik kötetet az előbb kipakoltak közül, de aztán később meg biztos, hogy pont azon siránkoztam volna, hogy miért épp azt hagytam a könyvtárban, és nem valamelyik másikat.
Miután első kísérletem közös kis mesterkedésünk leendő végtermékének meghatározására igen zölden sikerül, és Lénusra bízom a választást, hamarosan ki is böki a nekünk való finomságot. Első pillantásra is szimpatikusnak találom, de mibenlétének ismerete után még jobban kedvemre valónak találom.
- Jól hangzik! Legyen ez - mondom lelkesen. Örülök, hogy máris talált valami jót, és még csak kicsit sem zöldet. Több nem is kell. De azért én is belelapozok a könyvbe, és egy tésztás kaját is kinézek magunknak. Én magam beérném a sütivel, de Léna megérdemel most valami finom vacsit. - Ehhez mit szólsz? Van benne húsgombóc is. Illetve majd lesz, ha beleteszünk, de a kép szerint kell majd lennie.
Mivel fogalmam sincs, mi hol van, a receptet olvasva látatlanban hadonászni kezdek a pálcámmal, és begyűjtőbűbájjal próbálom az alapanyagokat összeterelni. Néhány dolog odarepül hozzám, vagy elröppen a fejem fölött és valahol csattan a falon, míg mások ki sem jutnak a szekrényből, ahol a manók tartják őket. Zörgés-csörömpölés hallatszik, de mivel Lénára figyelek, csak a megmaradt manók rohangásznak ijedten, hogy kinyissák a szekrényajtókat, mielőtt a kijönni vágyó dolgok lyukat ütnek rajtuk.
- Igen, az furcsa tud lenni. Engem a kicsik Tilda néninek szoktak hívni, de még sokszor az idősebbek is, pedig mindenkinek engedem, hogy tegezzen, csak, hát, gondolom furcsa nekik. - Biztatóan rámosolygok, majd, ahogy jön az újabb gondolat, el is nevetem magam. - Gondolj erre, ha te vénlány vagy, én egyenesen múmia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 09:06 | Link

Tildus

- Bővített kiadás? Ebből? - felhúzott szemöldökkel pillantottam az amúgy is eléggé vaskos könyvre. Ami azt illeti, az eddigi gasztronómiai ismereteimet anyámtól szereztem, amikor már alig öt évesen mellette álltam a piros fazékon és a nyakamat nyújtogatva lestem, mit csinál. Életem legszebb évei voltak azok, amikor még apu is élt, a délelőtti közös főzőcskék után pedig mentünk le a partra sütkérezni, homokozni. Örökké hálás leszek nekik ezért, még ha anyám úgy is gondolja most, hogy valamit elrontott a nevelésemben. Pedig ha tudná...
 - Semmi gond, Tilda - legyintek egy széles vigyor kíséretében - Majd engem is megpakolhatnál valamikor pár könyvvel. Az otthoniakat már kívülről tudom - nem mintha az utóbbi pár hétben olyan sok időm jutott volna az olvasásra, mert azokat a ritka és nyugis estéket is sikerült betábláznom. Ez az én formám: nyavalygok, hogy nincs elég szabadidőm, erre még több munkát veszek a nyakamba.
 - Hmmmm. Ezt nem is nehéz megcsinálni - a könyv fölé hajoltam én is, hogy el tudjam olvasni a receptet. Még jó, hogy a hajamat felkötöttem, különben úgy néztem volna ki, mint egy görnyedő chewbacca, aki olyan elvetemült, hogy főzni akar.
Teljesen nyugodt voltam egészen addig, amíg Tildus elő nem kapta a pálcáját és el nem mormogott pár invitot. A konyha alacsonyan szálló serpenyők, fakanalak, kések valamint egyéb mérsékelten és fokozottan veszélyes konyhai eszközök röppályájává vált, én pedig nem győztem mindenféle mutatvánnyal elhajolni előlük. Miután a nagy zűrzavar elmúlt, nekiláttam összeszedegetni a konyha különböző pontjairól a szükséges tárgyakat.
 - Szóval akkor tészta - a kezemben lévő tekintélyes halomból kihalásztam egy tésztaszűrőt és leraktam Tilda elé, a többit pedig biztonságos, de elérhető távolságba csúsztattam az asztalon. Küldtem egy bocsánatkérő mosolyt az egyre dühödtebb manóknak, akik a reggeligyártáson próbálták levezetni a feszültséget. Mindenesetre előre sajnáltam a diákokat, ki tudja, mi került mondjuk a palacsintatésztába idő közben...
 - Ugyan már! - rosszalló pillantást küldtem felé, majd megindultam a kamrához, hogy tésztát vadásszak. Itt a begyűjtő búbájjal nem sokra mentem volna, a kamra őre szemfüles egy jószág, őt még le kellett szedálni. Nem tartott sokáig, egy egyszerű sóbálvány átok nagyon-nagyon sok mindenre jó - Ne mondd nekem, hogy senki sem vetett rád szemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 7. 18:20 | Link

Lénus


Jót nevetek Léna tekintetén, ahogy nyilván megpróbálja elképzeli, milyen is lehet az előtte fekvő könyv bővített verziója.
- Tudod, Fungus Flatwack elég művészi fickó, mikor először könyvbe szedte a receptjeit, verseket fűzött hozzájuk, meg olykor egész ódákat, melyekben az adott fogást dicsérte, és jellemezte, hogy aki el akarja készíteni, már azelőtt tudja, milyen fantasztikus élményre számíthat, mielőtt elkezdi összeszedni a hozzávalókat. De a kiadó teljesen kiakadt, miután az első pár kötetet senki se volt hajlandó megvenni, mondván, túl nehéz. Így ráripakodtak, hogy rövidítse le.
Azt már nem is fűzöm hozzá, hogy először Flatwack a recepteket vágta ki, de így nem voltak hajlandóak receptkönyvnek kiadni művét.
- Persze, szívesen - bólogatok lelkesen, miután sikerül kiválasztani jövendőbeli vacsoránkat a műremekből. - Ha szeretnéd, összerakok neked egy-két válogatást, teszek bele krimit, novellás kötetet, történelmi regényt, meg amit csak szeretsz, aztán válogathatsz, felviszem a szobádba. Van ám személyes "kis" gyűjteményem is, bár tény, az iskolai kínálat picit nagyobb.
Nem szokásom ajánlgatni a saját könyveimet, bár ha kérik, nem mondok nemet, de Lénának boldogan adom kölcsön, mert bár valójában nem az, mégis unokatestvéremként tekintek rá. Mert hát az én nagynéném, és az ő nagybátyja házasok, de amennyire tudom, rokoni kapcsolatunknak - már ha annak minősül - nincs elnevezése. De egyáltalán nem is számít.
Megvan a desszert, megvan a főétel, és szép lassan a hozzávalók is elfoglalják helyüket a kezünk ügyében, miután légicsatát vívnak a házimanók ellen. A győzelem a miénk, a manók pedig inkább elvonulnak a közelünkből, hogy inkább ne is kelljen végignézniük, mit művelünk.
- Azt hiszem, meg is van minden - motyogom magam elé, a kezemben próbálgatva a tésztaszűrő súlyát. Egy-két másodpercig tűnődöm, vajon mire lesz ez jó nekünk, és közben feltűnik, hogy mi hiányzik még. Épp mondanám, de látom Léna a kamra felé tart, nyilván azon céltól vezérelve, hogy elhozza a hiányzó láncszemet.
- Mit vetettek? - kérdezem értetlenül, a mondat végét csípve el, de aztán eljut a tudatomig az egész kérdés. Hallottam én, csak nem arra figyeltem, hanem a szemekre, amik még kellenek nekünk. Amit majd a levesbe vetünk. Illetve a tésztára. Vagy a szószba. Kavarognak a gondolataim, és közben lesütöm szemem, keresem a sort, ahol a tésztát említi Flatwack, de mivel egy tésztaételnél van nyitva a kötet, tele van az oldal a "tészta" szóval.
- Nem, izé, hát nem.. - makogom. Vajon egyáltalán úgy gondolta, ahogy gondolom, hogy gondolta? Vagy most teljesen bolondot csinálok magamból? De amúgy meg, hogy máshogy értette volna? - Volt egy kis.. baleset-féle, azt hiszem, megmérgezhettek minket Chask.. Tsosie gyógyítóval, és akkor úgy tűnt, mintha, de igazából nem. Nagyon heves, logikátlan és értelmetlen érzelmeket produkáltunk.. Szóval tuti valami tudatmódosításon estünk át, azóta se tudom, mi történt. De aztán elmúlt, és semmi se maradt belőle benne.
Gyorsan rá is mosolygok Lénusra, hogy lássa, nincs itt semmi érdekes. Elkezdem egy edénybe összeöntögetni a hozzávalókat a szószhoz, de azon kapom magam, hogy nem figyeltem oda, és nem tudom, hogy a só belekerült-e már. Sebaj, utólag meg lehet sózni, nem?
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. június 1. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 7. 20:22 | Link

Axelbogyó *__*

Egészen ellenségesnek tűnik nekem a srác, pedig nem emlékszem, hogy bármit is ártottam volna neki. Na, de hát a semmiért biztos, nem akarna megenni, sőt feltálalni az iskola többi diákjának. Ezt csakis mélyről jövő és erős harag mondathatja vele. Akkor pedig biztosan tettem valamit, ami neki nem tetszett. De nekem az sem rémlik, hogy találkoztunk volna korábban.
Sütis ötleteimet félretéve előveszem ezt a problémát, hiszen ez láthatóan sokkalta fontosabb, mint az, hogy milyen összetevőkből lehet megalkotni a tökéletes vacogó mignont. Hiába járatom azonban az agyam, semmi nem jut eszembe, ami miatt megbántódhatott. Pedig láthatóan egyre idegesebb, és ezt bizonyára én, vagy, ha nem akarok ennyire egoista lenni, akkor mi váltottuk ki belőle.
Most már észlelem távozási szándékát, és bár a probléma továbbra sincs megoldva, úgy gondolom, hogy nem szabad akadályoznom őt a szabad helyváltoztatásban, ezért én félreállnék az útjából, a manók azonban maradnak, Kei pedig még úgy látszik, nem szeretné elengedni őt, és láthatóan Dashának sem áll szándékában egérutat adni a fiúnak. Szó mi szó, mindannyian alaposan kivesszük a részünk egy jó kis káosz megalkotásában, aminek tetőpontja a srác bögréjének eltörése.
Szerencsére az ivóeszköz gyorsan megjavul, hála a helyes pálcahasználatnak, és a lé is gyorsan tűnik el a manók és a fiú munkája nyomán. Válla felett kérdőn nézek a lányokra, mert egyedül nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e még marasztalnunk, a láthatóan besokallt egyedet, és, ha igen, akkor hogyan. Nekem már nincs ötletem rá, hiszen láthatóan semmi nem használ, szeretne tőlünk mielőbb megszabadulni. Én azonban még tudni akarom, hogy mi is a baja velem, illetve, ha nem csak én húztam ki nála a gyufát, akkor velünk.
- Te nem szeretsz minket? - fordulok felé, és nézek a szemébe - képzeletem szerint - csillámlóan ragyogó tekintettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fred Brown
INAKTÍV


Mr. Helyes
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 97
Írta: 2014. április 8. 18:56 | Link

Kowai

Javában falatozok, miközben nyílik egy ajtó, és egy másik lány lép be. Nagyon éhes lehet, mert mikor a manók nem foglalkoznak vele odamegy az almákhoz és kiszolgálja magát. Ha jól látom, Ő is a Rellon ház tagja, de innen nehéz kivenni. Nem látom az arcát, mivel hátrafelé áll nekem. Nem nagyon érdekel, szóval visszafordulok a saját kajámhoz, ami már nem a leves, hanem spagetti. Elkezdem feltekerni a szálakat a villámra, miközben lépteket hallok. Nem a manókét, hanem a lányét mögöttem. Egy almával a kezében leül elém és felteszi a hatalmas patáját az asztalra. Nem szól semmit, csak eszi az almát, és én is bekapom a falatomat. Mivel látom az arcát, feltűnik a bal szeme alatti kereszt. Azt hiszem az egyik bátyámnak is van ilyen jel a szeme alatt. Gyorsan bekapja az utolsó falatot, majd hozzám szól:
- Na mi van? Lekéstük a vacsorát, he? - kérdezi, majd elmosolyog. Ismerős ő nekem, láttam már párszor a kastélyban prefiként. Roxfortban is sokszor meggyűlt a gondom velük, és mindig büntetőmunka, amit általában az elsősökkel végeztettem el. Miután lenyelem a falatomat, én is válaszolok neki:
- Csak amennyire te is. - majd megeresztek én is egy mosolyt, majd folytatom az evést. Meglepően finom ez a tészta.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 27. 18:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem vagyok lázadó, csak a jelenléted irritáló!
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. április 10. 10:07 | Link

Brown.

Javában falatozik az almából, a srác viszont nem igazán foglalkozik először a jelenlétével. Amikor felteszi a kis kérdését, akkor válaszol, Erisnek pedig fintorba torzul a vigyora. Harap egyet az almából, fénytelen szemeivel a fiúét keresi. Úgy tűnik idősebb lehet nála, de nem sokkal, biztos most érkezett, mert eddig nem volt hozzá szerencséje. Ezek szerint vagy kicsapták valahonnan, vagy elkényeztetett gyerek, akit a szülei ide-oda rakosgatnak. De ami a lényeg; nem tudja, hogy itt ki a góré.
- Nekem van mentségem, de neked ugyan mi? Gondolom nem edzésről jössz, és ahogy elnézem, tankönyv sincs nálad.
Jegyzi meg gúnyosan és újabbat harap az almájába. Mint egy vadász, aki a prédáját lesi, úgy figyeli az ismeretlen nagy pofájú mozdulatait, hogy ne akarjon az semmi meggondolatlant tenni, hiszen a prefektusok elleni tiszteletlenség errefelé büntetendő. Ő már csak tudja, az első nap ezért ráncigálták le rögtön a Házvezetőhöz. A fiú meg csak zabál és zabál, Eris lassan a gyümölcse csutkáját majszolja.
- Nem igazán ajánlatos ilyenkor idekint mászkálni, a hálókörleten kívül. Nem félsz a prefektusoktól?
Vigyorog továbbra is, most szinte érzi, hogy a zsebében lapuló jelvény egyre jobban csillog a büszkeségtől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 10. 18:47 | Link

♦ Cukikommandó ♦


O-ó. Már nagyon mérges lehet. Én csak ülök a helyemen ölbe tett kézzel és figyelem, hogy mennyire szenved. Láthatóan ideges. Nem tudom, hogy miért, de én viccesnek találtam a szituációt. Csak nevettem és nevettem, egy szót sem szóltam. A nevetésemet Keiko reakciója szakította meg. Láttam, hogy felugrik és elkapja a távozni készülő fiút. Azt már nem! Nem menekülhet. Senki sem hagyhat csak így itt minket. Mi cukik vagyunk! Láttam, hogy egy lökés hatására a bögre megbillen és a földön landol. Nem mertem odanézni, amint észrevettem, hogy esni készül én behunytam a szemem, a fülemet igyekeztem befogni a kezemmel és behúztam a fejem. Amikor kinyitottam a szemem a bögre széttörve hevert a földön és az ital folydogált mindenfelé. Amikor már sikerült felfognom, hogy mi is történt folytattam a röhögést.
-Hupszi. Ez eltört. - Mondtam aranyosan és ártatlanul. Tudtam, hogy ezután már tényleg el fogja hagyni a konyhát, jobban mondva elmenekül tőlünk. Furcsán és érdeklődve nézek rá Csillámhercegnőre, aki látszólag hagyni akarta hagy menjen. Felálltam a székből és elálltam a menekülési útvonalat. Lehet, hogy ő hagyja, de én nem! Olyan rossz érzés valakit boldogtalannak látni. Úgy döntöttem gondoskodni fogok róla, hogy ő is boldog és aranyos legyen mint mi.
Egyenesen a fiú szemébe néztem és gonosz mosolyt festettem az arcomra.
- Te nagyon ideges vagy. Ne légy hát ideges. Légy cuki, mint mi.
- Egy gyors mozdulattal odalépek hozzá és a mérges, dühtől teli arcára nyomok egy lágy kis puszit. Azt sejtettem, hogy nem számít erre a lépésemre. Bár miért is számított volna. A puszi után mosolygok rá és ismét hozzászólok.
- Cukinak lenni jó. Rózsaszínben látni a világot jó. Szerinted is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. április 10. 19:49 | Link

Aximaxi, Csillámhercegnő, és Szivárványpóni


Ooolyan kis mogorva Axel. Miért ilyen? Nem szabadna ilyennek lennie, főleg ezen a csodaszép rózsaszín napon, mint amilyen ma is van. De hát nem szereti ezt a színt. Mégis miért? Pedig az az egyik legszebb. Olyan vidám, és cuki szín. Hogy lehet nem szeretni. Emelett még igen goromba is, lehet, hogy goromba gombát reggelizett, és azért ilyen. Ejnye, nem tudja, hogy azok gonoszak? Ezek szerint nem.
És el akar menni. De még ne menjen, hisz olyan jó a társaságunk, vagy nem? Szerintem nagyon. Hatalmas a káosz itt, amit azonban nem tudok felfogni, viszont akkor már én is rájövök erre, mikor a cuki bögre közelebbi barátságot köt a földdel. Persze ennek a barátságnak nagyon szomorú a vége. Na nem azért, mert szerelembe esnek, de el kell válniuk. Nem, dehogy. A bögre darabokra törik, és a benne lévő finom ital szétfolyik a konyhában. Hát ezt nem akartam. Behúzom a nyakam, s két kezem a szemem elé teszem, hogy ne lássam a becsapódást, ami elkerülhetetlen volt. Csak a csattanás hangját hallom, de ez épp elég arra, hogy kicsit összerezzenjek, majd még mindig a szemem befogva, két ujjam között kandikálok ki, hogy lássam, mi a helyzet. Ajajj. Úgy látszik sikerült kicsit felmérgesítenünk Axelt. De hát ne legyen mérges, hisz, ahogy ő is tette, ez probléma könnyen megoldható egy pálcaintéssel.
- Hupsz! Bocsi - kérek azonnal bocsánatot, egy apró mosollyal az arcomon. Próbálok bűnbánó arcot vágni, azonban ez valahogy nem nagyon akar menni. Olyan vicces ez az egész helyzet.
Most már én is hagynám, hadd menjen, hadd puffogjom magában, de úgy látszik Dasha ezt másképp gondolja, és puszit nyom Aximaxi arcára. Végre! Most már ő is olyan cukin fogja látni a világot, mint mi. Nem mondok semmit, csak egy hatalmas mosollyal az arcomon figyelem Axelt, és a reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 13. 21:51 | Link

A legkisebb Czettner lány
~ április 14. 05:47

A szokása, hogy minden hajnalban elsőként ébred fel - nemcsak szobájában, de talán az egész rellonon belül vagy akár a kastély nagy részében is - valószínűleg már soha nem változik meg. Az elmúlt egy év során megszokta, hogy míg ő már a fogát mossa, addig szobatársai hortyogva fordulnak még nem elzsibbadt oldalukra, hogy az utolsó perceket is kihasználva maradhassanak meleg ágyaikban. Noelnek nem esik nehezére a kora reggeli kelés, szereti hamar kezdeni napját, hiszen úgy érzi akkor több ideje van élni. Az alvás egyébként sem az ő műfaja, lassan alszik el, sokat forgolódik és elméjét legtöbbször rémálmok gyötrik. A Napfelkeltét ezen a reggelen sem hagyja ki, a kastély bejárata előtti lépcsősoron üldögél, és még egy-két ásítást, csak mint egy oroszlán formál meg. A Nap tündököl, ezernyi színben festi meg az iskola falait, a rellonos szeme előtt elterülő természetet, a megannyi növényt és tárgyat. A legszebb, különleges rózsaszín-narancssárga színeket féltéssel nézi, nap mint nap tart attól, hogy egyszer majd nem láthatja azokat többé, hogy valami történik a világgal és nem lesz új nap, ami elé leülhetne és csak úgy végignézhetné felkeltét.
Csak miután köddé válnak a kora reggeli színek indul vissza a kastélyba, hogy kitapasztalt útvonalán jusson el a konyhába. Ismerik már őt a manók és szívesen veszik jelenlétét, hiszen Noel hálás vendég, aki ha kap valamit, azt igyekszik kétszer visszaadni. A kastély teljesen kihalt, a legtöbb festmény is az igazak álmát alussza ekkortájt, ő pedig néhány neki nem tetszőt egyszerű pálcamozdulattal gyorsan, még álmában hallgattat el. Az, hogy nem kedveli a keretlakókat nem kifejezés arra, amit érez irántuk. Nem fél tőlük, nincs furcsa nevű fóbiája, csupán teljes szívéből gyűlöli az összeset. Székesfehérvári házuk falairól nem hiába lettek leszedve a megfestett alakok, melyektől a frász kerülgeti a fiatalt.
- Jó reggelt! - köszön a konyhába belépve annak a pár manónak, akik a nagyterembe készítik elő a fogásokat, majd az egyik pulthoz megy és úgy dönt, most ő készíti el reggelijét. Nem vágyik dupla csokis muffinra vagy töltött péksüteményekre, ideje is bőven akad, és kivételesen most még el sem várja a manóktól, hogy fejet hajtva szolgálják ki. Kenyeret vág magának, felvágottakat válogat és salátáért nyúl, hogy végül egy helyre gyűjtse a hozzávalókat és neki kezdjen a príma szendvicsnek. Még egy kört tesz a helyiségben, vajat és tojást keres, na meg némi tormát, hogy teljes legyen a kép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. április 14. 00:59 | Link

A tolvajom;;


Én látom a rendet a káoszomban, kivéve ma reggel...Csak ezt sikerült felkapni.
Tizenhat év. Az nem semmi, és ezt már mind maga mögött tudhatja. Kész nő, még akkor is, ha érzelmi, meg némi tapasztalatbeli jártassága hiányzik, de ami késik, az nem múlik. Apropó tapasztalat. Abból bőven kijutott mostanság. Például megtanulta, hogy soha ne felejtse nyújtott kezében az ütőjét, mert az elsősök önként és dalolva rohannak bele, aztán még ő van elővéve, hogy verekszik. Nem tett semmit, igazán, csak rosszkor volt, rossz helyen, de azért vicces volt. Mindenesetre, Véda nénivel abban egyeztek meg, elnézi – ismét – ezt a kis malőrt, amennyiben pontban fél ötkor a szobájába megy és szépen egyesével sorba rak, saját kezűleg, minden eddig beérkezett szorgalmi lapot név, ház és évfolyam szerint is. Kisebb baja is nagyobb volt ennél, hiszen előző este még Mihaellel is sikerült összefutnia. Igaz, hogy már egészen…régi, igen, ez a jó szó, a kis közös ügyük, de Lucában nagyon is mély nyomot hagyott, szinte szikrákat hányt a tekintete még reggel is, morcos volt, mikor pedig végzett, morogva tette le a kész dolgokat, majd elköszönve, sapkáját a fejébe húzva elindult valami étel után. Gyomra iszonyatos jajveszékeléssel korgott már, pedig hajnal volt, de mint tudjuk, Lucus éhsége csillapíthatatlan, ráadásul helytől és időtől független. Semmi humora nem volt ezek után háza konyhájába menni, így a közös helyiség felé vette az irányt, valami normális társaságra vágyott, mert a pillanatnyi méreg-éhség-fáradtság kombó nem volt a kedvencei között, és holnap is vár rá egy kupac papír, de az már a navinések ügyeivel kapcsolatos, önkéntesen felszólította a néni, csinálja vele, addig is úgy hiszi – mellesleg rosszul – felügyelni tudja Lucát, hogy a jó úton maradjon. Reggelhez képest egész frissen, még egy kis mosolyt is kipréselve lépdelt a folyosókon, próbálva magát picit feldobni, de szemei előtt már az étel lebeg. Ekkor egészen nagyot kordul a gyomra, kezét rászorította, majd morgás után legszívesebben a sapkáját a fejébe húzva nyüszögött volna szerencsétlen létén, most annyira cseleskedhetnékje van, és úgy csinálna valamit, ami fel is dobja, mert ez így nagyon lehangoló.
Ma legalább ráért később jönni…
Ezzel a gondolattal nyitott be a konyhába, majdnem átesve az egyik manón, sűrű elnézés közepette verekedte el magát az asztalig, ahol a székre rogyott, majd lábával kalimpálva fújtatott egyet. A kedve nincs az egekben, de lényegesen jobb a tegnapinál, és a bájos Lucicás mosoly is az arcára költözött. Egérfüles sapkáján igazított egyet, miközben a sürgésen át megpillantott egy ismerős hátsót. Nem, Luca nem nézegeti mások fenekét, de a fiút felismerte így is, mondhatni kölcsönös segítségnyújtási kapcsolat van köztük.
- Bu!
Mosolyogva szökellt mögé, majd bökte oldalba őt. Ezután pattant fel az asztalra, így már nem érezte magát olyan alacsonynak, mindenkinél kisebb Luca, és ezt nagyon utálja. Hatalmas szemekkel meredt a tőle távolabb lévő kellékekre, majd Noelre, és azzal az ellenállhatatlan mosolyával bökte ki, mire is gondol.
- Tuuuudod, olyan rendes vagy, meg minden, én meg elég béna, deee esetleg én is kaphatok egy olyan szendvicset? HV nénim tuti arra játszik, hogy egyik reggel éhen halljak…
Mondja végig csilingelő hangján, a magából karamellaillatot árasztó lány, aminek egyetlen egy oka van, az egyik szobatársa valami parfümmel kísérletezve kiborított egy löttyöt a szekrényükbe, és most mindennek ilyen illata lett. Tuti, ha majd a kviddicsmeccsek elkezdődnek, még úgy is megérzik Lucát, hogy arra se kell nézni, karamellaillatcsík rulz.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. április 14. 10:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint