36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. december 19. 14:10 | Link

Axl

Fejét kissé hátrabiccentve vigyorog rá a srácra. Roppant mulatságosnak találja, hogy egy oroszlánnal lett összehasonlítva, bár tény, hogy valóban találó a párosítás. Annyi különbséggel, hogy neki esze ágában sem volna senki lábát leharapni, s bármily’ meglepő, a 'zöldséget' sem szeretné megrágcsálni, akármennyire egészséges is lenne. Legalábbis nem most, mert nincsen nála szalvéta, amivel megtörölhetné utána a száját.
-Ne félj, nem bántalak! – s igencsak abszurd módon lábujjhegyre áll, hogy meglapogassa újdonsült zöldpajtása fejét. Szinte természetes, hogy Axel megrémül egy ilyen picike ribizlilánytól, elvégre terelő a hölgyemény, úgyhogy elméletileg könnyedén le kéne tudni csapnia a fiúcskát. Elméletileg. Azonban túl jó kedve van, így erőszak helyett inkább a forrócsokit választja, és a rellonos mellett pattogva, folyamatosan fecsegve közelíti meg az említett helyszínt, hogy aztán előtte vágódjon be az ajtón. Itt még mindig előkaphatja majd a főzőkanalat, hogy azzal náspángolja el a srácot, ha amaz kiérdemli.
-Sziasztok manók! – köszön vidáman földből alig kilátszó barátocskáinak, és rögtön be is ugrik Axel elé, hogy lefékezze őt. Ha ez nem sikerül, akkor pedig szimplán elgázoltatja magát, de nem hagyja szó nélkül az érkezést.
-Héé, nem is köszöntél nekik! Pedig nézd meg, milyen kedvesek és lelkesek! – feddi meg az urat, miközben az aprónépre mosolyog, akik máris ott sürögnek körülöttük, hogy segítségükre legyenek. Természetesen udvariasan visszautasítja őket, mert ki nem hagyná, hogy az Axel által prezentált csodacsokis itallal szolgáltassa ki magát. Segítőkészen fel is ül a tűzhely melletti konyhapultra, hogy onnan erősítse lelkiekben az úriembert.
-Nem is tudom, a fahéj jobban hangzik, de rád bízom. Lepj meg! Mondjuk, azért borsót ne rakj bele, mert azt nem szeretem. Egyszer beleragadt egy az orromba, és nem tudtam kiszedni. Utána meg anyáék jól leszidtak, amiért nem szóltam nekik róla, és egy fél napig benne volt – kacarászva, lábát lóbálva sztorizik, míg készül az ínyencség.
-Melyik házba jársz amúgy? – pattan fel izgatottan, gyorsan megigazgatja tündérruháját, majd ismét meglóbálja pálcáját a levegőben.
-Házszínűvé varázsolom a forrócsokinkat, mit szólsz hozzá? – mivel ma ő a jótündér (vagyis kitudja miféle klánból szalajtották a törpét), az volna a dolga, hogy kívánságokat teljesítsen, vagy legalább vidámabbá varázsolja mindenki napját.
-Mi is hozzá a varázsige? Mindig elfelejtem! – kezd sopánkodni. Pocsék egy boszorkány, az biztos. Kész életveszély pálcával a kezében. Viszont kivételesen lelkes az iparban!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 21. 17:35 | Link

Főzőcskézés - Állia
December 23. délután

Ma viszonylag jó kedvem van, és ez nem is csoda, hisz holnap már karácsony. Bár az kár, hogy nem vagyok otthon a családommal, de azért itt sem olyan rossz. Néhányan hazamentek, így kevesen maradtak itt, akikkel tudok beszélgetni, vagy bármi mást csinálni. És még egy dolog van, amit a mai nap folyamán mindenképp meg szeretnék csinálni, az a karácsonyi torta elkészítése, amit minden évben ilyenkor csinálunk meg anyuval. Ezért ez most semmaradhat ki, csak kár, hogy egyedül fogom csinálni, de mindegy. Vagyis.... nem leszek teljesen egyedül, mert a manók ott fognak lenni, és biztos minden lehetőséget megragadnak arra, hogy segítsenek.
Teljesen felszerelkezve megyek hát a konyha felé, bár olyan sok cuccot nem viszek magammal, mert tudom, hogy a konyhában találok mindent, ami kell. Benyitva néhány manó már szalad is elém, hogy megkérdezzék, mit szeretnék.
- Én most nem azért jöttem, mert éhes lennék. Hanem sütni szeretnék. - Vigyorodom el, mire a manók kicsit megszeppennek, némelyikük arcán enyhe rémületet is vélek felfedezni. Pedig aggodalomra semmi ok nincs, eléggé jártas vagyok a konyhában. - Ne féljetek, nem lesz semmi baj - nyugtatom meg őket, aztán előszedek mindent ami majd kelleni fog a sütés folyamán. Na akkor lássuk: Azt mondja, kell nekünk tojás..... Hol is van az? Áá, igen, már látom....
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. december 21. 18:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 21. 18:31 | Link

Főzőcskézés-Keiko
December 23. délután

Jó kedvűen indulok a konyha felé. Bár az ért sajnálom, hogy nem tudtam haza menni. De az ért valamit csinálok, talán valami sütit. Valami olyat, amit otthon szoktunk. Furcsa lesz a nagy családi vacsi nélkül, de itt is biztos finom lesz a vacsora. De azt ért kicsit én is főzök. Már majd nem el értem a konyhába. Zökkenő mentesen haladok egy tanár sem szólt rám. Leérve körülnézek, majd benyitok. Körül nézek.
Hirtelen egy halom manó áll körül. És azt kérdik, mit adhatnak. Mosolyogva felelem, hogy semmit, csak én szeretnék kicsit sütni. Ijedten néznek rám. Ezért hozzá teszem, hogy tudok főzni. Kicsit meg nyugszanak, de nem túlságosan. Ahogy beljebb lépek látok egy ismerős arcot. Keiko. Ő is főz valamit. Úgy látszik neki se volt ideje haza menni. hát legalább lesz kivel beszélgetni. Mosolyogva oda megyek hozzá és köszönök.
-Szia. Mit csinálsz?
Teszem fel kíváncsian a kérdést. Talán csinálhatunk valamit közösen. Úgy nézem, hogy sütit süt. Meg is kérdem.
-Segíthetek?
Remélem igen, nincs túl nagy kedvem egyedül sütni, ketten viccesebb.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 15:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 22. 21:57 | Link

Állia - Főzőcskézés

Ma kifejezetten boldog vagyok, ahhoz képest, hogy milyen lehangolt voltam az elmúlt időszakban. Na igen, és ezen van a hangsúly: elmúlt. Merthogy az már a múlté, nem akarok oda többet visszasüllyedni, mert az nagyon nem volt jó. De hát az ember életében ilyen időszakok is kellenek, nem lehet mindig, mindenki boldog, mert az milyen lenne már. Jó, persze egy ideig tök muris lenne az egész, de aztán már csak nyomasztó lenne szerintem, hogy csak jó dolgok történnek az emberrel. De most már úgy érzem, minden tisztázódott itt benn, a fejemben, már csak az zavar, hogy nem vagyok otthon a családommal.
Most itt vagyok a konyhában, azzal az eltökélt szándékkal, hogy én sütni fogok. És nem is akármit. A kedvenc sütimet, tortámat, amit anyuval minden karácsonykor elkészítünk, így ez idén sem maradhat el. A manók kicsit furán néznek rám, hogy én sütni akarok, mintha még életükben nem láttak volna lányt sütni. Na mindegy, végülis helyet adtak nekem, én pedig hozzá is látok. Először a vizet rakom oda a tűzhelyre, hogy arra egy másik edénybe rakjam a felvert tojásokat. Egy ideig kevergetem, mikor rájövök, hogy közben a vajat meg kéne olvasztanom közben, így egy másik edényben odarakom azt is. Hát ez így nem fog menni, ehhez nekem több karra lenne szükségem, vagy egyszerűen csak egy bűbájra. Ah, nem bűbájt most nem használok, valahogy csak megoldom.
Aztán, mintha csak hívtam volna megjelenik Állia, és szerencsémre segíteni szeretne.
- Szia! Sütit próbálok sütni. Jaj, annak nagyon örülnék! A vajat kéne megolvasztani, és aztán tejet kéne beleönteni. Meg tudnád nekem azt csinálni? - Nézek rá kérlelőn, és ha megteszi nekem ezt, én a tojást kevergetem tovább, amihez aztán szép lassan adagolom a többi dolgot, ami kell bele. Egyszercsak, mintha csak megéreznék, hogy itt valami finomság készül, szinte egyszerre dugja ki a fejét Mogyoró, és Mazsola a kis puffskeinem, amit ajándékba kaptam. Nagyon aranyos, és igazából nem is tudom miért lett Mazsola a neve, csak így ez jutott az eszembe először.
- Na mi van, szeretnétek valamit? - kérdem vigyorogva a két szőrgombóctól, akiket közben gyorsan leteszek az asztalra, és remélem, hogy nem akarnak ott randalírozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 22. 22:23 | Link

Főzőcskézés-Keiko

Szinte tökéletes a mai nap. Jó az idő nincs gond most éppen. Otthon most ugyan nem tudok sütni, de ez pont jó az alkalom ahhoz, hogy kipróbáljam az itteni konyhát. Ahogy belépek egy halom manó támad meg. De a válaszom után ott hagynak mondván még egy. Ebből arra következtetek, hogy nem én vagyok ma az első. Megnézem, ki lehet az. És nagy meg lepetésem Keiko. Bár mint ha kicsit kevés lenne a keze. Megyek és segítek. Mi után köszöntem és meg kérdeztem szabad-e segíteni, beállok hozzá. Látszik, hogy örül a segítségnek és meg a társaságnak. Elkezdem kevergetni a vajat, ahogy kérte. Közben mosolyogva válaszolok és kérdezek tőle pár dolgot.
-Persze elég jól tudok főzni/sütni.
Ehhez kicsit jobban mosolygok. Majd folytatom.
-Mit sütsz? És hogy hogy itt vagy? Mért nem vagy otthon?
Teszem fel a kérdéseim. Remélve hogy nem kérdek túl sokat. Mert csak simán kíváncsi vagyok. Közben majd nem kész is vagyok. Már öntöm a tejet és kész is.
-Kész vagyok, most mit csináljak?
Remélem, még tudok segíteni, mert jó így főzni. Közben elő bújnak Keiko állatkái. Nagyon aranyosak. Meg kérdem hogy hogy már két állata van legutóbb még csak egy volt.
-Nagyon aranyosak az állatkáid. De nem csak egy volt még legutóbb?
Felrakja őket az asztalra. Én is oda megyek és mosolyogva meg kérdem meg-e simogathatom őket.
-Meg szabad őket simogatni?
Közben jobban meg nézem az kisállatokat. Majd gyors gondolattal a mellettük lévő tálból kiveszek párszem diót és feléjük nyújtom nekik. Remélve hogy szeretik. És mivel a gazdájuk hasonlóról érdeklődik, szerintem el fogják venni.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 15:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 23. 17:36 | Link

Főzőcskézés - Állia

Talán kellett volna hívnom magam mellé valakit, mert ezt így egyedül nem tudom megcsinálni. Jó, persze itt vannak a manók, de nekik most szerintem egyéb fontosabb elfoglaltságuk is van, minthogy nekem segítsenek, inkább szenvedek egyedül. Mondjuk ha több kezem lenne, az nagyon jó lenne,legalábbis a jelen helyzetemben. Bűbájt meg most nem akarok használni, és nem csak azért, mert fent felejtettem a szobámban a pálcám. Na jó, ez a legfőbb oka, de ha nálam is lenne a pálcám, akkor sem használnám, mert az ilyen dolgok, mint a főzés, varázslat nélkül a jobbak, esetleg viccesebbek.
Aztán pont mikor a legrosszabb helyzetben vagyok, vagyis hogy két edényre kéne egyszerre figyelnem, és kavargatnom, szinte varázsütésre jelenik meg Állia, és segíteni szeretne. Mit ne mondjak, ennek most felettébb örülök, ha nem lenne foglalt mindkét kezem, akkor tuti a nyakában kötnék ki, de így ez kimarad.
- Jaj, nagyon hálás vagyok - Mondom, miközben átadom neki a fakanalat, amivel az olvadozó vajat kevergettem eddig.
- Egy japán süteményt készítek, amit minden évben ilyenkor szoktunk megcsinálni anyuval. Most ezért nem vagyok otthon, mert szerintem jobban el vannak foglalva a kistesóm érkezésével, és nem akarok láb alatt lenni csak. De majd jövőre, és akkor már négyen leszünk. - nevetek fel, közben pedig tovább adagolom a hozzávalókat a tojásba. - És te? Hogy-hogy nem otthon vagy a családoddal? - kérdezem, majd amint Állia befejezte a rá bízott feladatot, elveszem azt, és lassan adagolva öntöm a tojáshoz. És végül ezzel is készen vagyunk, így gyorsan beleöntöm egy tepsibe, és mehet is a sütőbe. - Na, akkor ezzel most egy ideig nem lesz dolgunk. Melyik a kedvenc gyümölcsöd? Vagyis mit szeretnél, mit rakjunk majd a sütibe? Én személy szerint eper-párti vagyok, de most válassz te. - kacsintok a lányra.
És előkerül a kötényem zsebéből a két szőrmókom is, akiket leteszek az asztalra.
- De legutóbb még egy volt, de nemrég az egyik ismerősömtől kaptam ezt a kis fehér gombócot, így már kettő van. - Vigyorgok a lányra, s a mosoly végig ottmarad az arcomon. Csendben nézem, ahogy eszik a felkínált diót, Mogyoró szinte habzsolja, ha ember lenne, akkor már rég rászóltam volna, hogy ne tömje ennyire, de mivel nem az, így ez is elmarad.
- Persze, simogasd meg őket nyugodtan, nem harapnak. - kacsintok a lányra, majd halkan nevetve leülök az asztalhoz, és várom, hogy elkészüljön a tészta.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 15:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 23. 18:39 | Link

Főzőcskézés-Keiko

Élvezem a főzést Keikoval. Jól haladunk, közben beszélgetünk, épp kapom a következő kérdésemre a választ. Oh, szeretem a japán konyhát. De jó neki kis tesója lesz, kedves tőle hogy ez ért itt marad. Ezen mosolygok és így felelek.
-A japán sütiket szeretem. kedves tőled hogy itt maradtál.
Már kapom is az én kérdésem. Mért nem mentem haza? Hát mert sokat kell még tanulnom talán azért, de inkább mert, most nem lesz otthon mindenki és azok akik nincsenek pluszba hiányoznának.
-Hát azért mert tanulnom kell és most nem is lesz otthon mindenki. De legalább tudok veled felfedezni a kastélyban.
Jó sok mindent fel tudnánk fedezni. Vagy kimehetnénk, hátha van kint is felfedezni való. Bár szerintem már mindent láttam. Közben elveszi azt, amit én csináltam és bele önti a többi dologhoz. Aztán gyorsan bele önti egy tepsibe és beteszi sülni. kész is van egyelőre, most már nincs is per pillanat dolgunk. Ezt ő is meg erősíti. Valamint megkérdi melyik a kedvenc gyümölcsöm, mert ez gyümölcsös süti, hát az eper nem rossz ötlet. Vigyorogva válaszolok.
-Rendben. Hát nem is tudom, tejszínhabos süti lesz? Mert ha igen akkor nekem jó az eper azt szeretem.
Már most szeretném meg kóstolni a sütit. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Közben már a két állatkájáról beszélgetünk, mert kibújtak a zsebéből. Amikor diót adok nekik, örömmel elveszik. És gyorsan elkezdik enni. Közben Keiko meg erősít, tényleg egy állata volt. Nagyon aranyos az új állata is. Ezt szóvá is teszem.
-Nagyon édesek, cuki az új állatkád is. Most már tudom tőlem is mit kapsz, persze csak akkor, ha még örülnél egy állatkának.
És már el is döntöttem, hogy meg lepem a régen vágyott kisállatával. Ha bele egyezik, hogy meglepjem. Közben még kérdek majd miután Keiko azt mondja, hogy szabad őket simogatni. Lassan oda nyúlok és először csak az egyiket simogatom. Majd miután meglátom, hogy a másik irigyen néz, őt is elkezdem. Nagyon puha mindkettő és látszik rajtuk, hogy élvezik. Majd miután eleget simogattam őket ránézek Keikora. Megkérdem, hogy áll, mit kell segítenem.
-Na hogy áll a süti? Mit segítsek?
Majd hirtelen még hozzá teszek egy mondatot.
-Különben nagyon kezesek az állatkáid. Jól nevelted őket.
Most már én is a tésztát nézem, és úgy várom a választ.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 15:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 23. 19:58 | Link

Főzőcskézés - Állia

Örülök, hogy jött Állia, és besegít egy kicsit, mert egyedül nem hiszem, hogy nagyon ment volna, lehet ezért csináltuk régen anyuval mindig ketten, vagy esetleg többen. És épp a legjobb pillanatban érkezett, így örömmel adom át neki a fakanalat, hogy kevergesse az olvadozó vajat.
- Óh igen, felfedezni. Mondjuk már szinte bejártam az egész iskolát és környékét, de azért biztos találunk még olyan helyet, ahol soha nem jártunk. Sok rejtélyt tartogat ez az iskola. - mosolygok a lányra, közben beteszem a tésztát a sütőbe, majd a két szőrmókkal leülök az asztalhoz.
- Igen, tejszínhabos lesz. Jaj remek, akkor megtennéd, hogy amíg sül a tészta, megmosod az epreket? Ott van. - mutatok az asztal másik végébe, majd egyszer ránézek a tésztára, aztán segítek én is epret mosni, miközben a kis állatkák a diót eszik. - Hát igen, nagyon aranyosak. Komolyan? Át persze, hogy örülnék, szerinted nem lesz az úgy már kicsit sok? - kérdezem, a fejemmel az állatkák felé bökve, s elnevetem magam. Viccesen nézne ki, hogy már három szőrmókom van, de nem baj, az állatsimogatóban ellesznek úgyis, ha nekem dolgom van. Mogyoró már úgyis megszokta az ottani közeget, és a kis oroszlánnal igen jó barátságot kötött már, és mit ne mondjak, nagyon aranyosak úgy együtt. Jaj, egyszer majd meg kell azt is örökítenem, ahogy ők ketten játszanak, mert az valami eszméletlen aranyos. De mi lesz, ha a kis oroszlán már nem is lesz olyan kicsi?
A két kis állat nagyon jól bírja a sok simogatást, sőt, még élvezik is, ahogy látom, bár ez nem csoda, a helyükben én is ennyire élvezném, mint ahogy ők is.
- Ja, igen a süti. - kapok észbe, így odaszaladok a sütőhöz, és gyorsan kiveszem a már kész tésztát. - Huh, sikerült, és nem rontottuk el, legalábbis én így látom, na de most ugrik a majom a vízbe. - mondom, majd kifordítom a tésztát a tepsiből, és igen, sikerrel jártunk. Míg még meleg, kettévágom, és félreteszem, majd előveszek két nagyobb tálat, a tejszínt, e a cukrot.
- Na, akkor most csináljuk azt, hogy a tejszínt kettéosztjuk, és az egyiket te csinálod, a másikat én. Rendben? - vigyorodom el, majd ha beleegyezik, a kezébe nyomom az egyik habverőt, és már csinálhatjuk is a habot a tortára.
- Ja,most igen, de Mogyoró gyakran csinál butaságokat, és nagyon felelőtlen tud lenni. Persze ő csak egy állat, szóval nem lehet emiatt hibáztatni, de valahogy érzem, hogy igazából nagyon is okos. Bár tudom, ez kicsit hülyén hangzik. - válaszolok neki, miközben a habot verem fel, és végül ezzel is készen vagyunk, így az egyik tálba belekeverem az egész eper-darabokat.
- Akarod te megkenni a tortát? - kérdezem, s ha elvállalja, akkor nézem, hogy ügyeskedik, ha nem, akkor meg megcsinálom magam. Csakhamar ezzel is készen vagyunk, és én egy pár pillanatig gyönyörködöm benne, de végül Álliát is megérezve, hogy kér-e belőle felvágom, és 1-1 szeletet kiteszek két tálba. Na, akkor lássuk milyen lett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 23. 21:17 | Link

Főzőcskézés-Keiko

Hát egyedül nem is, de legalább sütök. Így is jó. Legalább tudok beszélgetni. Otthon persze az egész család együtt szokott sütni meg viccelődni. Most ebből kimaradok. Közben kevergetem a vajat, de ez után a gondolatmenet után már be is fejeztem. Közben meg is beszéljük, hogy szünetben felfedezünk új helyeket. Egymásra mosolygunk, ő közben beteszi a tésztát. Közben kérdezek, elég gyorsan megkapom a választ. Eltaláltam, tejszínes lesz. Olyan japán tortát már láttam, az is epres volt. Már nagyon várom milyen lesz az íze. Ezt meg is mondom. És a kérdésre is fellelek közben. Persze nagy vigyorral az arcomon.
-Ó. Olyat már láttam, kíváncsi vagyok milyen az íze. Persze, segítek, mosom is az epreket.
Miután ki örültem magam elmegyek epret mosni. Szépek az eprek és látszik, hogy frissek. Keiko még rá néz egyszer a tésztára és jön nekem segíteni. Közben az állatkáiról beszélünk. És örömmel veszem, hogy örülne egy állatkának. Talán holnap le is megyek az állatkereskedésbe. Bár amit én adnék az nem biztos, hogy bírná a mostaniakat. Ezen gondolkozva közben felelek.
-Szerintem nem lenne sok. De én nem olyan kisállatra gondoltam.
Ehhez rejtélyesen mosolygok, remélve, hogy kíváncsivá teszem. Közben eszébe jut a tészta. Gyorsan oda rohan és kiveszi. Pont jó lett. Szépen kijött a tepsiből. Mondhatni mesteri. Ezt meg is mondom.
-Nagyon jó lett, kész cukrász vagy.
Közben már félre is tette és már a krémet készíti elő. Megyek is segíteni. De már ő is mondja, mit csináljak.
-Rendben, csinálom, csak mond a receptet, hogy tudjam, hogyan csináljam.
Rám vigyorog, én pedig visszavigyorgok és átveszem a tálat. Közben meg is cáfolja az állataiba vetett hitem, miszerint jól neveltek. Szerinte nem, csak szeretnek a figyelem központjában lenni és ezért mindent megtesznek. Ez el is mondom neki.
-Szerintem csak a figyelem központjában szeretne lenni.
Közben verem én is a habot, de ez már ész is. Várom, hogy én tegyem-e bele az epret vagy ne, biztos megmondja. De csak elveszi és megkérdi akarom-e kenni. Erre mosolyogva és bólogatva felelek.
-Persze, nem látszik, de én is szoktam otthon sütni-főzni.
Elveszem a kenő kést és elkezdem kenni. Elég könnyen megy most nagyon jó a tészta ebből is látszik, hogy már kihűlt a krém pedig még pont elég meleg. Miután ez kész. Keiko elkezd benne gyönyörködni, egy kicsit én is. De aztán elkezdi felszelni. Elő vesz két tányért és ki rak rá két szeletet. Odanyújtja nekem az egyiket. Leülünk és el kezdjük enni. Mondhatom mennyei.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. december 28. 10:00 | Link

ashley.



Már egészen kicsi koromban megtanultam, hogy a kötekedős magatartás nem egy jó magaviseleti forma. És bár tudtam, hogy nem egy jó dolog, valahogy soha nem tudtam ellenállni egy kis okoskodásnak, még akkor sem, ha az másnak rosszul esett, még akkor sem, ha éppen a szüleimet oktattam ki valami olyasmiről,amiről éppen úgy gondoltam, hogy jobban tudom, mint ők. Egyetlen egy dolog volt, ami képes volt a kötekedős énemet mindennél jobban előretolni a kedves, édes, mosolygós Zsombi elé; ha én ezt a Zsombit akarom, de valaki... de valaki elkezd okoskodni, ha valaki jobban tud, esetleg akar tudni nálam, s ezt nem röstelli egy váratlan pillanatban az orromra is kötni. Most is ez van. Én próbáltam jófej lenni, én próbáltam a helyzetből a lehető legjobbat kihozni, erre... erre mit kapok. Szinte megremegnek szemhéjaim, a nyakam is görcsösen akar mozogni, amikor lehajtom fejem egy pillanatnyi szusszanásra. Mikor felemelem, akkor a kezem is felemelem vele egyhuzamban, s egy nagyot harapok a sajtomból. Természetesen növényi sajt, rohamot mégsem akarok kapni, előbb megmondom én is, hogy mit gondolok.
- Egy szóval sem mondtam, hogy vannak tehenek. Tehénlepényről beszélünk, ami viszont zsákokban szállítva bármerre eljuthat, akár ide is, hogy aztán beleejtsd a cuccaidat - osztom meg vele a gondolataimat a sajtom rágcsálása közben, de csak-csak nem hagy nyugodni a dolog.
- A legtöbb embernek nincs saját tehene sem a szobájában, mégis isznak tejet reggelire - teszem még hozzá, csak úgy, hogy érezze az átmenetet. Azonban ki vagyok én, hogy ennyire otromba legyek? A kislány mosolyog, én pedig...
- Zsombor vagyok, ez az első évem - mutatkozom be neki most már hozzávetőlegesen sokkal normálisabban, mint az előbb. Meg harapok még egyet a sajtomból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 28. 18:23 | Link

[Zsombi]

Sóhajt egyet, mert ez nem könnyű neki. Elaludt, káromkodott, és még csak nem is Kornéllal találkozott, ráadásul már most egy láthatóan ostoba emberbe botlott... akiről rövidesen kiderül, hogy nem az. A nagykislány megrázza a fejét, tökéletesen értetlenül állva az előtt, hogy ő hogy nem gondolt erre. Hiszen a fiú analógiája egyértelmű - bár kissé abszurd, de mégis. Csak Kornélt okolhatja ezért az egészért - nyilvánvaló, hogy túl sokat gondol a fiúra, ahelyett, hogy tanulna. Hiszen a találkozásaikkal minden nap legalább egy órával kevesebbet tanul!
-Igazad van.-
Nyögi ki kissé elvarázsoltan, ahogy ismét újra felméri a fiút. Nem gondolta, hogy ilyen szerencséje is lehet még ma reggel, hogy egy látszólag ostobáról kiderüljön, jól forog az esze. Azért persze összeszedi magát, mert kicsit sikerült megbámulnia a fiút a nagy Heuréka közben, és megköszörülve a torkát hozzáteszi.
-De azért azt beláthatod, hogy elég abszurd lenne a konyha közepére tehénlepényt pakolni.-
Kissé kérdő tekintettel néz rá, hogy ebben megegyezhetnek-e. Így mindkettejüknek igaza van - mert van! - és folytathatják tovább az egyéb társalgást, kevesebb tehénlepénnyel.
-Én harmadikos vagyok.-
Közli tényszerűen, majd elgondolkozik, mit is kellene még mondania. Gyakran érzi ő, hogy valamit tennie kellene, hogy előlendítsen egy társalgást, de nem tudja, mivel tudná, hiszen ő... ehhez nem ért. Gyakran érzi, de csak kivételes emberekkel, és Zsombi okosnak tűnik, aki figyelmet érdekel, nem úgy, mint sok évfolyamtársa.
-Tetszik a kastély?-
Kérdezi kíváncsian végül, és felsóhajt, mintha ugyan valami bonyolult képletet sikerült volna végre megoldania. Azután a manókhoz fordul.
-Szendvicset kérek.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. december 28. 19:46 | Link

ashley.



Amikor ma reggel felkeltem és elindultam - az tulajdonképpen nem tudnám már megmondani, hogy milyen irányba és milyen céllal -, akkor eszembe sem jutott az amúgy egészen csekély mennyiséget produkáló lehetőségek listájára felvésni azt, hogy ahelyett, a mai órák is békésen eltelnének, nos... ahelyett egy aprócska méretű kis lánykával sodor össze a kellemetlen sors.
Tulajdonképpen ma tényleg csak egy kis nyugalomra vágytam, semmi különleges nem volt a listán. Esetleg egy könnyed fürdés a nap közepén - na nem mintha tudnám, hogy merre van a fürdő... -, erre... De mindegy, kár is bosszankodni rajta, csak a fejem fájdul meg, és ráadásul felesleges is már, mivel a kisasszonyka megadja magát, ami őszinte leszek; annyira meglep, hogy még a szemöldököm is felszalad valahova a hajam tövébe. Még szerencse, hogy annyira kócos, hogy nem látszik ki alóla - na jó, annyira azért talán nem, de egy kis túlzás még bőven belefér. Főleg így... egészen egyszerűen érzem a megnyert meccset, valahol ott lüktet a mellkasom alatt. Mosolygok is rendesen a sajtom alá, s közben bólogatok neki; valóban abszurd lenne, ebben nekem kell igazat adnom. Ezen a ponton pedig ennyi legyen is elég mára az izgalmakból.
Elég is lenne, ha nem mondana valami olyat, ami... kicsit torkomon s akad a falat miatta. Láttam már olyat, hogy valaki nagyobbnak mondja magát a koránál, néha még én is szeretem kihangsúlyozni, hogy mindig egy évvel idősebb vagyok az évfolyamtársaimnál, de azért... Bár, akár lehet is. Flóra - a nővérem - is ugrált az évfolyamok között, már a gimit is befejezte 15 évesen.
- Hű, akkor te már elég rég itt vagy - jegyzem meg inkább csak úgy félvállról, nem kell neki feltétlenül látnia, hogy vacillálok aközött, hogy hazudik - na jó, nevezzük füllentésnek -, esetleg zseni. Vagy fejlődési rendellenessége van, ami meg... biztosan nincs.
- Aha, csak túl nagy -  válaszolok kérdésére vállamat megrántva. Nem tudom, mennyire fontos ez, de hát neki biztosan... az otthonom sem tetszik, de sajnos néha nincs miből válogatni.
- És mi van, ha romlott ételt tesznek eléd, esetleg koszos vagy fertőzött valamivel?  - kérdezem elkerekedett szemekkel, amikor csak úgy kér valamit a manóktól.  Borzasztó, el sem tudom képzelni, hogy lesz képes majd megenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 28. 20:31 | Link

[Zsombi]

A mosolyából látja, hogy a fiú győztesnek érzi magát... nos, a nagykislány ezt egészen máshogy látja, szerinte nem a fiú igazát kell ünnepelni, hanem a tényszerűség bebizonyosodását, és azt, hogy a fiú felhívta a figyelmet az ő eszmefuttatásának hibájára, így nem gondolja tovább rosszul azt, amit előtte. Persze ezt nem teszi szóvá, mert tapasztalatból tudja, hogy -különösen a fiúk- nem szeretik ezt.
-2 éve, 1 hónapja, és 28 napja.-
Válaszolja a pontos tényeket, igen, úgy látszik, ma még az átlagosnál is jobban... Ashleys. Kicsit el is pirul, ahogy átfut az agyán, milyen cikizést kapna ezért a testvéreitől, akik szerencsére nincsenek itt. Reméli, hogy másik iskolát fognak választani, bár hiányoznak neki... vagy ha ide jönnek, akkor másik házba. Az eridonosoknak legyen elég csak ő.
-Túl nagy? Igazad lehet... voltál már az erdőben? Ne menj oda, nagyon veszélyes!-
Elneveti magát, amikor visszakérdez, majd az jut eszébe, Zsombi járt-e már a rengetegben, végül a tilalom, hogy nem mehet oda. Sokan tiltották már neki, és mivel ő rendes, szófogadó lány, és a hideg futkos a hátán a szabályszegés gondolatára, így természetesen esze ágában sincs oda menni sötétben. Na meg persze meghalni sem akar.
A fiú feltételezésére végül hahotázásban tör ki. Nem szokott ennyire hangosan, és látványosan nevetni, de ez annyira abszurd, hogy nem tudja magát visszafogni - különben is, itt csak a manók vannak, akik amúgy is bámulják, meg a fiú, akivel meg beszélget; senki más közönség.
-Sosem tennének ilyet. Ők minket szolgálnak... előbb ugranának ki az ablakon, mint hogy megmérgezzenek!-
Felel teljes bizonyossággal, hiszen mint minden varázslógyereknek, neki is vannak tapasztalatai manókkal, és szociálisan belenevelték a manók viselkedésének mozgatórugóját, na meg a tapasztalatai is mély nyomot hagytak benne.
Elkészül a szendvics, meg is kapja, és Zsombira nézve huncutul elmosolyodik, majd egy hirtelen mozdulattal megragadja a szendvicset, és vadul beleharap. Bizony, ha a fiú ennyire kiakadt a szendvics manók általi készíttetésének gondolatára, akkor most az a célja, hogy jól megbotránkoztassa - elvégre a másiknak már van egy nyertes csatája!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. december 29. 21:34 | Link

ashley.



Mindig iszonyatosan szerettem volna a nővéremre hasonlítani. Na persze ezt soha senkinek nem mondtam még el senkinek, még a naplómnak sem - mert azt az anyám rendszeresen olvassa, és elhiszi, hogy mindent tud rólam, pedig amióta rájöttem, csak teljesen légből kapott dolgokat írok bele. Volt is belőle már néhány félreértés... - , de mindenek előtt és főleg nem a nővéremnek. Azt hiszem, hogy ha megtudná, akkor visszavonhatatlanul elhinné magáról, hogy a legtökéletesebb és legzseniálisabb Szabó-Kelemen, ugyanis én vagyok az egyetlen, aki ebben a hitében nem támogatja, de még csak a lovat sem adja alá, még véletlenül sem.
És ez az, ami a legbosszantóbb az egészben. Mármint nem a nővéremben, hanem ebben a piciben itt előttem; mintha a tesóm egy kicsinyített mása állna előttem, vagy legalábbis a fiatalkori énje, amikor azzal szórakoztatta magát, hogy teljesen változatos időközönként kiabálva körbeszaladt a lakáson, és megmondta napra pontosan, hogy milyen idős az, akivel éppen szembe találkozott. És tessék... Majdnem a sajtomat is félrenyelem - igen szomorú lenne, mert amúgy a kezemben ezen kívül van még legalább két falatnyi -, mivel szinte hallom a hölgyemény szájából, hogy az én ittlétem idejét is darálja és... Nem, ezt nem akarom. Na meg aztán még ki is nevet.
Felvonom a szemöldököm, majd összeráncolom, tulajdonképpen egy tornáztatásnak is beillik, ha nagyon akarom - na persze nem akarom -, majd megvonom a vállam, miután a kedélyek lecsillapodtak. Na nem mintha annyira feldúlt lenne is bárki is, de könyörgöm, nem ismerjük egymást, kérdez valamit, aztán meg... aztán meg kinevet? De ha ő, így, akkor én meg úgy.
-  Sokkal-sokkal veszélyesebb dolgok is vannak egy sötét, hideg erdőnél, de ha majd nagyobb leszel, akkor biztosan te is megtudod... - jegyzem meg, amolyan félvállról, kicsit közelebb hajolva arcához, mint eddig voltam, szám szegletében egy gonoszkás kis mosoly játszik. Nem kenyerem a szórakozás, de ez a picinyke cinke olyannak tűnik, mint aki pontosan alkalmas erre. Na persze azt meg nem is kell tudnia, hogy itt éppen a kezében tartott szendvicsre, esetleg egy tüdőgyulladásra gondolok.
- Tudod, én azért mégis azt mondom, hogy soha nem tudhatod, ki mellett vagy biztonságban, és ki mellett nem... - teszem hozzá még, ugyanolyan vigyorral arcomon. Aztán rágcsálom nyugisan tovább a sajtomat, mintha éppen nem fordulna fel a gyomrom attól, hogy a szendvicset rágja. Hihetetlen, hogy tényleg beleharapott!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 30. 11:30 | Link

[Zsombi]

Jóízűen falatozza a szendvicset, és vigyorog, ahogy a fiú kiakad rajta - legalábbis úgy látja. Siker! Csakhogy amit meg mond, az azért egészen más irányba tereli itt a gondolatokat, és még körül is néz, mintha ellenség után kutatna, de természetesen nem a manókban nem bízik.
-Rosszabb?!-
Kérdezi kicsit elvékonyodó hangon, nagy szemeket meresztve a fiúra, aki csak harapja a sajtját. Megrázza hevesen a fejét ellenkezése jeléül, és még hátrál is vagy két lépést.
-Nem akarom megtudni!-
Közli határozottan, mert neki ugyan esze ágában sincs még az erdőbeli lényeknél rosszabbal is találkozni. Különben is, ezt nem is hiheti el pontosan - a fiú fél a manóktól, nem hiszi el, hogy nem bántanák, totálisan nem normális! Ennek gondolatára pedig még az arca is vörösbe vált, mert ilyeneket gondolni sem szép dolog másról - de szerencsére nem mondta ki. Elég, hogy káromkodott már előtte, nem kellene még modortalannak is lennie.
A fiú pedig rákontráz, így a szendvicsét fogva még hátrább lépked tőle, és gyanúsan méregeti. Azon gondolkozik, elő kellene-e vennie a pálcáját... de az biztos nagyon gyanús lenne Zsombinak, ha elkezdene utána nyúlkálni, így kicsit pánikban érzi magát... tele a keze szendviccsel, és nem tudja, hogy a sárga fenyegetés-e rá nézve!
-De... nem szabad másokat bántani!-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gloria White
INAKTÍV


Csillámpónik *______*
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. december 30. 18:12 | Link

*nyújtózkodott az ágyában, lábujjait megmozgatta, és kitakarózott majd felöltözött és lefele a lépcsőn siettet le ne késse a reggelit* ~Vajon mi lesz a reggeli? Megint virsli?~ Majd mikor leért benyitott és elfoglalta a helyét. Mindenféle finomságok voltak az asztalon virsli,csokoládé,tej,gabona pehely,kechup,mustár,majonéz,kenyér és még sorolhatnám. Majd a tanárok is megérkeztek és neki kezdtek reggelizni.~ Milyen finomak~
Hozzászólásai ebben a témában

Csillámpónik *______*
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2014. január 2. 18:12 | Link

ashley.



Eleinte még kellemetlen érzéssel töltött el minden alkalom, amikor valakivel nem feltétlenül kedvesen viselkedtem. Eleinte még kicsit összeszorult a gyomrom,  amikor valaki arcán láttam, hogy most nem igazán érti, miért mondom azt, amit mondok, s bár pont ezek miatt az érzések miatt szoktam le a többiekkel való szemétkedésről, mégis néha napján visszatér, ám az a laza kis gyomorgörcs már nem kíséri.
Pont emiatt félek tőle annyira, hogy visszaszokom rá, hiszen azt a Zsombit nem igazán kedveltem se én, se... hát tulajdonképpen senki más, akit ismertem és valamennyire is számított a véleménye.
És megint beütött. Megint megtettem, hogy visszaéltem valaki naivságával és... hát én borzalmas ember vagyok. Szinte utálom magam, és ha lenne velem szemben egy tükör, akkor feltehetőleg szemen is köpném magam, mert nem bírnám megállni a haragomat. De mindenesetre ha ennyire drasztikusan nem is cselekednénk, azt biztos, hogy legalább a szemöldökömet összeráncolnám, ahogy teszem most is, mert... mert... azt hiszem, érthető.
- Oké...Oké - kezdem bele rendkívül megadóan a... valamibe - mert még én magam sem tudom, mit akarok mondani -, aztán nyelek egyet. Tényleg, most mit kellene mondanom, hogy ne tartson egy szociopatának?
- Ő, tudom - nyögöm ki végül azt, ami leginkább kézenfekvő válasz lehet neki, és meglepően őszintére sikerül. Szerencsére, mert... mert előfordulhatna az is, hogy elnevetem magam, mert már történt ilyen. Ne is beszéljünk róla inkább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. január 18. 00:17 | Link

[Zsombi]

Nem érti, hogyan jutottak ide - hogy valaki, aki fél a manóktól(!) fenyegetés legyen rá nézve, de tény, hogy valami ilyesmi történik. Hiszen állítása szerint van rosszabb az erdei lényeknél, ami a számára kifejezetten félelmes-de-nagyon, tekintve, hogy a nagytestű állatok távolról sem a kedvencei... hát még közelről.
Gondolkozik, hogyan védhetné meg magát a fiútól, ha arra kerül a sor. A pálcáját elővenni nem tudná most, tekintve, hogy egyik kezében egy háromnegyed szendvics van, a másikkal meg ha kotorászni kezdene, elég feltűnő lenne. Kár, hogy nem gyakorolta még eleget az elemi mágiát! Akkor most könnyedén kitalálhatna valamit, hogy a maga javára fordítsa a helyzetet...
-Akkor... akkor ne bánts!-
Közli, és a hangja inkább felháborodott, mint riadt, hiszen ha valaki tudja, hogy nem szabad másokat bántani, akkor mégis miért tenné? Elvégre az agya felfogja az üzenetet, így csakis valami komoly probléma folytán fordulhatna ez elő... ő pedig azt nem fogja megvárni, inkább a manókra néz, és megvilágosodik.
-Kérlek, adjatok neki enni, bizonyára nagyon éhes!-
Kiált nekik, és amint meglátja, hogy a manók elkezdenek a fiú felé nyomulni a különböző finomságokkal, azonnal sarkon fordul, és kimenekül a konyhából a folyosóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stacy Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 11
Írta: 2014. február 7. 16:25 | Link

Laduver

* Alig vártam, hogy végre vége legyen a délutáni óráknak. Nem értem, miért kell még a péntek délutánt is így elrontaniuk, mintha nem lenne elég, hogy egész héten be vagyunk zárva ebbe a fura kastélyba. Aztán meg még csodálkozik a tanár, ha elalszom az utolsó órán. Pff...
Mikor vége lett, elindultam az alagsor felé, azon ábrándozva, hogy a pihe-puha párnáim közt alszom egy hatalmasat, de persze szokás szerint eltévedtem.*
~ Ez a hely kész labirintus ~
* Egyik ajtó után nyitottam a másikat, de többnyire csak üres termeket találtam, míg végül a konyhában kötöttem ki.*
~ Remek.~
* Épp csak becsuktam magam mögött az ajtót, de máris három manó állt körülöttem. Nyeltem egy nagyot, becsuktam a szemeim, és már láttam is, ahogy elindul rövid ám annál tartalmasabb életem kisfilmje. De még mielőtt bármilyen izgalmas részhez eljuthattam volna, az egyik manó megráncigálta a taláromat.*
- Mi? Még élni? Nem enni meg? Ó, torta. Ez kedves. Köszönöm.
~ Úgy látszik, ma mégse fogok meghalni. ~
Utoljára módosította:Stacy Lawrence, 2014. február 7. 16:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 7. 16:51 | Link

Stacy Lawrence

Teljesen újvilág tárult itt a szemem elé az elmúlt két napban. Azt se tudom már hol áll a fejem, rengeteg mindent meg kell még tanulnom. Sajnos nem ismerek senkit a kastélyban, ami elég nagy probléma, ugyanis jól jönne, pár hasznos infó és tanács. Mi merre van, mit lehet és mit nem és ehhez hasonlók. Mindenesetre talán kezdhetnék azzal, hogy megpróbálok fölzárkózni, hiszen hatalmas lemaradásokban vagyok és így sárvérűként semmi sem könnyű. Annyira szokatlan ez az egész varázsvilág és valahogy az az érzésem, hogy rengeteg meglepetés és újdonság fog érni.
Mintha gyógynövénytan órán hallottam volna az egyik diáktársamat a könyvtárról beszélni. Ott biztosan a segítségemre lesz valaki, ha más nem is, akkor legalább a könyvtáros (remélem).
Könyvtár, könyvtár... merre vagy? Istenem ez az iskola kész útvesztő. Nem értem, miért nem lehetett egy egyszerűbb elrendezést kitalálni... Áh, talán ez! - egy faajtóval találom szembe magam, de mintha ez különbözne a többitől. Magabiztosan nyomom le a kilincset és lépek be a könyvtár... vagy nem?! Illatokból, és a zajokból hamar rájövök, hogy ez bizony közel sem a könyvek hálószobája, hanem sokkal inkább... a konyha! Néhány manó sürög-forog és látszólag nem igazán örülnek a jelenlétemnek. Gyorsan sarkon fordulok és már mennék is, de...
- Úgy látom nem csak én tévedtem el - mosolygok az ismeretlen lányra. Őszintén szólva kicsit megnyugtató, hogy nem csak én nem vagyok tisztába még azzal, hogy mit merre találok.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 9. 16:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stacy Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 11
Írta: 2014. február 7. 17:34 | Link

Nerella

*Itt vagyok már egy ideje, de még mindig úgy érzem, hogy sose fogom megszokni ezt az egészet. Nem elég, hogy egy teljesen idegen országban, egy teljesen idegen helyen, totálisan egyedül vagyok, még itt vannak ezek a fura, hosszú fülű lények is. Egészen kirázott a hideg, mikor megláttam a tányért felém nyújtó izé hatalmas, gülü szemeit.
Nyeltem egy nagyot, zavarodottan a tányér után kaptam, de akkor valaki megszólalt a hátam mögött. Ez valamilyen oknál fogva olyan váratlanul ért, hogy miközben megfordultam, egy apró sikkantás kíséretében nemes egyszerűséggel elhajítottam a tányért. Szerencsére az egyik manó résen volt és egy csettintéssel egészben az asztalra varázsolta a tányért a tortámmal együtt.
- Te halálra megijesztettél engem. * Sóhajtottam rémülten bámulva az ismeretlen lányra, de alig fél másodpercen belül hangosan nevetésben törtem ki. Vihogva leültem az asztalhoz, és nekiláttam az édességnek.*
- Én mindig eltévedni. Hova akartál menni? * Nem zavartattam magam, a csokitorta túlságosan finom volt ahhoz, hogy a beszéd kedvéért akár egy percig is megvárakoztassam. Azzal pedig, hogy még mindig nem megy valami jól a magyar, már végképp nem törődtem. Iszonyú nehéz egy nyelv, de majd csak belejövök.*
Utoljára módosította:Stacy Lawrence, 2014. február 7. 17:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 7. 17:57 | Link

Stacy Lawrence

Magam sem hittem volna, hogy ekkora megdöbbentést fogok okozni. Az ismeretlen lányt sikerült olyannyira megijesztenem, hogy a kezébe kapott tányért egy az egyben el is hajította. Szerencsére itt minden manó oda tud figyelni egyszerre több dologra is, sőt igazából minden kis apróságra, szóval a tányér és a rajta lévő torta épségben landolt a nem messze lévő konyhapulton.
A rémült idegen kissé mintha mérges volna rám, pedig esküszöm nem volt szándékomban megijeszteni. Sőt az sem zavart volna, ha meg is eszi azt a süteményt. Ami egyből megütötte a fülem, az az, hogy a hölgyemény elég érdekesen beszél. Biztosan ő is külföldi származású, mint az iskolában jó páran. Annyira érdekes, hogy milyen vegyes a társaság a kastélyban. A világ minden szegletéből érkeztek ide, amit mondjuk én egyáltalán nem is bánok, mert így legalább színes a közösség és rengeteget tanulhatunk más kultúrákról.
- Én éppen a könyvtárba tartottam, szeretnék felzárkózni. Nem rég érkeztem, így hatalmas lemaradásokban vagyok sajnos. De ahogy elnézem sikerült nagyon eltévesztenem a házszámot - fordulok jobbra-balra, hogy még egyszer jobban szemügyre vegyem a helyet. Bár elég kis esély van arra, hogy bármi is változott válna. Vagy hát végül is ki tudja? Itt akármi lehetséges, akármi megtörténhet.
- Na és te? Te merre tartasz? - A lány előtt heverő fél... negyed süteményt elnézve én is kissé megéheztem egy kis édességre. Vajon engem is megkínál valaki? Nem! Eleve, szerintem nem is szabadna itt lennünk. Mondjuk igazból teljesen mindegy majd rá fogom, hogy új vagyok ott ha netalántán bajba kerülnék emiatt.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 9. 16:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stacy Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 11
Írta: 2014. február 7. 19:44 | Link

Nerella

- Ó, a könyvtár az emeleten van. Nem annyira vagy eltévedve. Én a körletembe akartam eljutni, de úgyis éhes voltam, úgyhogy pont jó. * Összeráncoltam a szemöldököm és egy pillanatig értetlenül néztem a lányra, de inkább nem kérdeztem rá, miért csak nemrég érkezett. * ~  Mindjárt vége a tanévnek. Talán egy másik iskolából jött át? ~ * Elgondolkodtam kicsit a dolgon, de mivel különösebben nem érdekelt, inkább a tortámmal törődtem.
- Te nem eszel? Elkésel a vacsoráról, ha mész a könyvtárba is. *Miután végeztem, letettem a villát és félretoltam a tányért, majd felpattantam az asztaltól.*
- Jut eszembe, nekem kell mennem.
*Igazából nem volt semmi különösen fontos elintéznivalóm, csak sose tudtam túl sokáig megmaradni egy helyben. Kikerültem a lányt, de aztán az ajtó előtt megtorpantam és visszafordultam felé.*
- Uhm, ha gondolod, megmutatom merre van a könyvtár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 7. 22:29 | Link

Stacy Lawrence

Szóval a könyvtár az emeleten van. Valamiért nem érzem ezzel az információval se sokkal előrébb magam a témában. A kastély nem csak hosszába, de széltébe is elég óriási. Sajnos így sem fogom egy könnyen megtalálni, de legalább egy fokkal előrébb vagyok.
"Én a körletembe akartam eljutni..." - ahogy lány talárjára pillantok, egyből a szemembe tűnik a zöld sárkány képe. Eridon? Nem! Aaa... Rellon! Na, hát a Rellon hálókörletek hollétéről még annyit se tudok, mint a könyvtáréról.
- Nem vagyok éhes - füllentettem. Valójában farkaséhes vagyok, de valahogy nincs kedvem enni. Létezik egyáltalán ilyen? Nincs kedve valakinek enni? Ezek szerint igen. Most inkább szeretnék megismerkedni közelebbről a tantárgyaimmal, kicsit jobban belemerülni, aztán pedig felfedezni az iskolának legalább azon részeit, amelyeket minden nap látogatnom kéne.
Egy pillanatra elmerengtem a gondolataimban és az ismeretlen már fel is pattant. Biztos valami halaszthatatlan dolga akadt. Vagy mégsem?
- Az előbb azt mondtad menned kell - most aztán teljesen össze zavarodtam. - Viszont, ha ráérsz, akkor nagyon hálás lennék, ha megmutatnád merre találom a könyvtárat - most vagy soha - gondoltam. Ha már valaki felajánlotta akkor igazán élek a lehetőséggel. Ki tudja mikor akadok össze még egyszer egy hasonlóan segítőkész lénnyel itt?

Azonban nem tartott sokáig a lelkesedésem, illetve a társamé se. Mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. Csak intett egyet és elviharzott. Biztosan valami halaszthatatlan dolga akadt. Na se baj, majd megkeresem a könyvtárat egymagam.
Az lassan az ajtóhoz lépkedtem és végül én is távoztam.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 12. 18:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2014. február 16. 21:12 | Link

Matilda

Már egy ideje motoszkált a fejemben a gondolat. Eleinte csak egy tréfás kis ötlet volt, egy teljességgel lehetetlen, elképzelhetetlen ötlet. Nem is foglalkoztam a kérdéssel, zsigerből utasítottam el. Aztán valahogy, már nem is tudom, mi kapcsán ismét eszembe jutott, hogy mi lenne, ha...? Ezúttal felszínesen bár, de legalább elgondolkodtam a dolgon. Minden racionális érv ellene szólt. Az ember nem fog ilyesmibe céltalanul, ha a későbbiekben talán csak elvesztegetett időnek és energiának fog tűnni az egész. Egyébként is, eddig is nagyon jól elboldogultam. Fölösleges lenne. Ezzel zártam le magamban a kérdést - legalábbis azt hittem. De aztán újra meg újra, csip-csup dolgok kapcsán előbukkant a gondolat. És egyre kevésbé tűnt elképzelhetetlennek, feleslegesnek. Elvégre már ez volt a második tanévem a mágusképző falai között, és nem tervezem, hogy a napokban továbbállnék innen. Ideje lenne talán kevésbé kívülállóként viselkednem, kezdve azzal, hogy megismerkedek a magyar nyelvvel. Ez volt a nagy kérdés, ami az utóbbi időben foglalkoztatott.
A mágikus fülbevalómnak hála tökéletesen értem a környezetemet(bár ezt nem szokásom bárkinek is az orrára kötni), csak a válaszolással meg az írott szó megértésével akadnak nehézségeim. Az estek többségében ugyan az angol remek közvetítőnyelv, de azért volt már rá példa, hogy nem tudtam elmagyarázni és megértetni, hogy mit is csinálok éppen a gyengélkedőn fekvő beteggel. Igaz, ez engem kevésbé zavar, mint a másik felet. tehát egyáltalán nem mondhatjuk, hogy a szükség indított arra, hogy magyarul akarjak tanulni. Szép is lenne, ha minden nyelvet el akartam volna sajátítani, amerre csak jártam! Ezért aztán nagy fejtörést okozott a dolog, hiszen a nyelvtanulás nem úgy megy, hogy hirtelen felindulásból nekiugrik az ember. Ha elkezdek valamit, azt szeretem tisztességesen, kitartóan végigcsinálni. Ebben a kérdésben azonban sokáig nem voltam biztos benne, hogy kitart-e majd a lelkesedésem és elkötelezettségem.
Ma azonban sikerült eldöntenem a kérdést, megtaláltam az okot, ami még hiányzott az elhatározásomhoz. Egyszerűen szükségem van valamire. A délelőttöt a gyengélkedőn sürgölődve töltöttem, bájitalokat készítettem, hogy semmi ne hiányozzon a készletből, közben pedig olvasgattam, néha-néha felpillantva, hátha beront valaki két fejjel és három karral. Egyszóval elég unalmas egy délelőttöm volt, és rájöttem, hogy szükségem valamire, amivel foglalkozhatok, ami ad valami pluszt, és nem is áll olyan távol a személyiségemtől, mint teszem azt a jövendőmondás vagy a kviddics.
A " hogyan"-on elég gyorsan túllendültem, miután már megvolt az elhatározás. Egyetlen ember, aki egyáltalán szóba jöhetett, mint tanár, Matilda volt. Már csak azért is, mert könyveket egyébként is tőle kellene szereznem. Egyébként pedig nem büszkélkedhetek kiterjedt kapcsolatrendszerrel az iskolában, tehát nem is tudtam volna mást mondani, akihez viszonylag "természetesen" intézhettem volna a kérésem. El is indultam, hogy beszéljek a fiatal könyvtárossal, de nem találtam a könyvtárban. Ezután még a szobájába is kopogtattam, de senki nem nyitott ajtót, ami némiképp elvette a kedvem az egésztől. Jobb szeretem, ha minden azonnal úgy történik, ahogy én azt elterveztem. De tudomásul vettem a dolgok ilyesfajta alakulását. Általában ha elhatározok valami, nem szoktam megingani, de most azért felmerült bennem a gondolat, hogy talán feltétlenül a nyelvtanulást kellene az új hobbimnak választanom. Tanulhatnék esetleg valami hasznosabb dolgot.
Ezen gondolkodva a konyha felé vettem az irányt, mivel így késő délutánra már egészen megéheztem, és szokásommá vált, hogy kihagyom a nagytermi étkezéseket, és már korábban meglátogatom a manókat.
Mélyen gondolataimba merülve nyitok be a helyiségbe, ahol szokás szerint nagy a nyüzsgés, minden manónak megvan a maga dolga, de kapásból három máris odarohan hozzám, hogy megtudakolja, mit szeretnék. Nincsenek nagy kívánságaim, csak krumplipürét kérek két szelet sült hússal. A manók azonnal is tűnnek, hogy előhozzák az ételt, én pedig felemelve a pillantásom még csak most veszem észre, hogy nem is vagyok egyedül a manókkal. Nem kis meglepetésemre Matilda még az asztalnál. Na, nem mintha az olyan meglepő lenne, hogy itt van, csak már elkönyveltem magamban, hogy ma nem fogok vele beszélni.
- Hello - köszönök neki jókedvűen  - Szabad...? - ha megengedi helyet foglalok vele szemben az asztalnál. Egy pillanatig habozok, majd kertelés nélkül vágok bele a dolgok közepébe.
- Meg tudnál tanítani magyarul, kérlek? - sem a hangom, sem az arcom nem árul el sokat, csupán annyit, teljesen komolyan gondolom a szavaimat.
- Szóval, mit mondasz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 17. 21:43 | Link

"énhősöm" Chaske


Az utóbbi néhány hónapban többször is halálközeli élményem volt. Megpróbáltak eltenni láb alól, de sikerült kis híján vízbe is fulladnom merő bénaságból. De még régebben is összehoztam pár "balesetet", melyeket valahogy meg tudtam ezidáig úszni komolyabb sérülés nélkül, vagy átvészelni abszolút épségben. Apám ellenben biztos benne, hogy korai végelgyengülésben fogok elpatkolni, de ami még valószínűbb, hogy egészen egyszerűen éhenhalok.
Nem különösebben intenzív és meglehetősen múlékony éhségérzetem gyakran még akkor sem figyelmeztet, hogy kissé megfeledkeztem a tápanyagbevitelről, mikor valamiért felállva sikerül kis híján elájulnom. Ez olykor egy-két tereptárgy megbillentésével jár a kobakommal, ez talán már elkönyvelhető kisebb sérülés címszó alatt. Nem beszélve a fejemről, mert még az is fáj utána.
Így aztán mikor nem sokkal zárás előtt felállok, hogy becsukjam a jó idő miatt rövid időre kinyitott ablaktáblákat, én csuklom össze majdnem. A fejemhez kapok, és megállapítom, hogy amíg nyugalmi állapotban volt, nem lüktetett ennyire. Most pedig de. Az órára tekintek, és úgy döntök, ma is kicsit korábban zárok, és felkeresem a manókat odalent, mert ők olyan édes pofák, hogy ha hajnali háromkor tántorgok eléjük, akkor is hajbókolva kiszolgálnak bármivel, de azért mégse jó érzés felverni őket, hisz kora reggel kelnek, reggelit csinálnak, majd szinte rögtön állnak is neki az ebédnek, és így tovább. Én meg a nyakukra járok, hogy megmentsék az életemet.
- Szervusztuk, Drágáim! Ma korán jöttem. Ugye korán jöttem?
A konyhában kitörő jókedvvel fogadnak, igazából meglepődnék, ha máshogy történne. Ami valahol furcsa. Még ennyi idő után is. A manók boldogok, ha szolgálhatnak, és ha jó gazdáik vannak, nincs is rossz életük, de mégis.. furcsa.
Kérdésemre persze sűrű igenlés, bólogatás a válasz, az apró lények másik része pedig máris tolja elém tálcán a választékot. Kis híján ledöntenek a lábamról, ha már a rosszullétnek nem sikerült ezeddig. Helyet foglalok inkább, és magam elé húzom az egyik tálat, de gyorsan elkapják előlem, mondván "kísérleti stádiumban van". Az arckifejezésüket elnézve az a tippem, hogy még kissé fogyaszthatatlan stádium inkább. Így végül egy tányér sajtos makaróni mellett döntök, és hozzá narancslét kortyolgatok.
Hirtelen páran eliszkolnak mellőlem, hogy egy újabb éhes szájú illetőnek lessék kívánságát. Először fel sem pillantok - megszokott dolog, hogy időnként felkeresi egy-egy diák vagy tanár a konyhát, hogy harapjon valamit, de aztán meghallom a férfi hangját, és magam sem tudom miért, azon kapom magam, hogy alig tudom lenyelni a falatot, úgy próbálom eltüntetni a vacsorám.
- He--helló - nyelem nagy nehezen le a falatot, majd miután biztonságosnak ítélem, még egy kissé zavart mosolyt is összehozok felé. Jó kedvű, olyan, amilyennek nem láttam már.. nem is tudom, láttam-e már ilyennek. Kivéve mikor mindkettőnket megmérgeztek, vagy valami más bűbájt szórtak ránk, amit azóta se sikerült kiderítenem, mi lehetett, azon a képtelen butaságon kívül, hogy egy apró, láthatatlan szárnyas teremtmény meglőtt minket a szintén láthatatlan nyilacskáival. Abszurdum.
Egy pillanatig, ahogy nézem őt, el is felejtem, hogy kérdezett valamit. Mit szabad? Ó, bolond! - korholom magam, és bólogatva felelek: - Hát persze!
Közben nyomban a számba tuszkolok egy újabb falatot, hátha úgy majd kevésbé lesz kellemetlen, ha nem tudok egy szót sem mondani, de úgy tűnik, neki máris van mondanivalója, és kertelés nélkül nekem szegez egy kérdést. Sikerül félrenyelnem.
- Én.. hát.. izé - kezdek bele jól megfontoltan, és összeszedetten, miután sikerül nem megfulladnom a cigányútra tévedt tésztának köszönhetően.
Miért én? Miért akar magyarul tanulni? Tudok én egyáltalán magyarul? Bolond, persze, hogy tudsz magyarul, attól még, hogy vele angolul beszélsz! De most tényleg azt akarja? Mégis mi mást akarna tőlem? Egyáltalán ezt miért tőlem akarja?
Csak úgy cikáznak a kérdések a fejemben, és gyorsan még nyerek magamnak némi időt azzal, hogy a narancslével ügyesen leiszom magam, és még azt is majdnem félrenyelem. Mondjuk nem szándékosan teszem egyiket sem, de végül nem számít, az időhaladék sem segít, Chaske pedig a válaszomra vár.
- Nem tudom.. mennyire vagyok jó.. úgy mármint tanárnak. Vannak ilyen ambícióim, az igaz - csak félrebeszélek, ha nem fájna a fejem, még a homlokomra is csapnék egyet, de helyette egy sóhajjal nyugtatom le magam.
- És.. szóval hogyan gondolod? Mármint, milyen sűrűn, meg hol?
Ahelyett, hogy alkalmas pontokon gondolkodnék, eszembe jutnak azok a helyek, ahol a férfival eddig találkoztam. Egyik sem épp a legmegfelelőbb ilyesmire, főleg nem egy tó mélye.. Jó, persze nem a tóban találkoztunk össze, csak végül abban kötöttünk ki.
- Cserébe kérnék én is valamit - jelentem ki, tökéletesen meglepve saját magamat. Biztos megőrültem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2014. február 20. 19:50 | Link

Matilda

Nem igazán foglalkozom Matilda zavarával, fel sem fogom igazából, hogy valami ilyesmire utalhat a mosoly, a pillanatnyi elkalandozás aztán meg a heves bólogatás. De nem is hagyok időt, hogy esetleg kínos csend ereszkedjen ránk, vagy ami még rosszabb: egyikünk kötelességszerűen a másik felől érdeklődni vagy közömbös témát felhozni kényszerüljön.
Megfordul a fejemben, hogy valami felvezető szöveget azért éppenséggel kitalálhattam volna, és úgy talán sikerült volna elkerülni, hogy Matilda félrenyeljen. Hiszen nem akartam én őt így meglepni. Egyszerűen csak nem szeretem a kertelést, a magam részéről bárkihez is fordulok bármilyen kéréssel, sosem vesztegetem erre az időt. Ugyanis az a meggyőződésem, hogy félórás érvelés után is ugyanúgy elküldhet a másik melegebb éghajlatra, mint egy ilyen direkt, semmiből jött kérdés hallatán. Ha pedig az illetőben alapvetően megvan a hajlam, hogy egyáltalán megfontolja a kérésem, azt egy félmondat alapján is megteszi, és utána elmagyarázhatom, hogy mit és hogy gondolok.
Matildát azonban rendesen sikerült kizökkentenem ezzel az egyetlen mondatommal, szinte már-már valami furcsa, bűntudathoz hasonlító érzés szökik a mellkasomba, amikor a fiatal nőnek még leinni is sikerül magát, amiről persze tapintatosan tudomást sem veszek. Igazán nem akarom ezzel is fokozni a zavarát.
Végül mégis csak sikerül megszólalnia, és azonnal a saját képességeit kérdőjelezi meg. Ez az én olvasatomban nagyjából annyit jelent, hogy el fogja vállalni a felkérésemet.
- Nem jöttem volna hozzád, ha nem hinném, hogy tudsz tanítani - eredendően biztatásnak, meg talán valami bók félének is szántam a megjegyzésem, de utólag már nem vagyok biztos a dolgomban. Elvégre ha akarja nyugodtan értelmezheti úgy, mintha csak azt mondtam volna, még érezze is magát kiváltságosnak, hogy őt kerestem meg vagy bármi egyéb módon is kiforgathatja a szavaimat. Nem mondanám magam szakértőnek a témában, de azt hiszem, a nőknél az ilyesmit sosem lehet tudni.  
A következő kérdései kissé váratlanul érnek, de nem kell azonnal válaszolnom, mert ekkor megjelenik az asztalunknál egy manó a vacsorámmal. Ezalatt a néhány perc alatt túlteszem magam a meglepődésemen afelett, hogy máris ilyen gyakorlatias dolgokról kérdez.
- Gondoltam ezt majd kitaláljuk együtt, hogy mindkettőnknek jó legyen. De heti egy vagy két alkalomra gondoltam, a helyszín meg... ez a kastély tele van termekkel meg kis társalgókkal - vonom meg a vállam szórakozottan, mert tényleg nem mélyedtem bele a részletek elgondolásába, ami belátom, talán hiba volt. Lehetnék fölkészültebb.
- Persze, hallgatlak - egyáltalán nem ér váratlanul a szituáció, hogy ellenszolgáltatást kérnek tőlem, bár fogalmam sincs, hogy mire lehet Matildának szüksége.
Közben nekilátok a húsnak meg a pürének, nehogy a végén itt hűljön ki az orrom előtt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 20. 22:22 | Link

Chaske


Miután gondoskodtam róla, hogy ma se haljak éhen - illetve a manók tettek felőle -, és sikerült az életmentő falatokkal sem elintéznem magam, sőt, mindezt úgy, hogy a férfi sem döntött úgy, hogy inkább mégse szól hozzám, végre lehetőségem nyílik újabb teljes zavarba kerüli a gyógyító jelenlétében.
Valami igazán megmagyarázhatatlan dolog ez.. vajon miért váltja ki belőlem mindezt? Még mindig amiatt az erdőben tett séta miatt van? Éppencsak felidézem, és máris olyan tisztán látom magam előtt centikre az arcát, a fák susogása közepette. Érzem, hogy belepirulok a gondolatba. Ostoba! Nem szabad gondolnod rá, az csak valami bűbájosság volt! Az nem lehetett.. az. Hiszen olvastam én már számos regényt, melynek fontos eleme volt a romantika, és előfordultak benne természetesen olyan esetek, melyekben a felek minden előzmény nélkül a másik ajkainak estek volna, de ez butaság.
- Ez.. ez igaz - terelem vissza valahogy figyelmem a jelenbe, és Chaskéra pillantok. Persze, hogy butaság. Hiszen nem akarom megcsókolni őt most se, miért akarnám? Mármint.. azt se tudnám, hogy fogjak hozzá! Nemhogy ábrándozzak ilyesmiről. Merlinre, Tilda, figyelj már arra, amit beszél!
- Igen, persze, rendben - bólogatok, és ismét teljes zavarban vagyok, hogy alig értettem meg, miről beszélt. De szerencsére azért hallottam, és felfogtam, csak nem abban a pillanatban, amikor kiejtette a szavakat.
- Van egy használaton kívüli tanterem is az első emeleten, azt hiszem a keleti szárnyban. - Szinte örülök, hogy végre sikerül épkézláb mondatot összehoznom, sőt a megállapításomban is egészen biztos vagyok.
Persze sose lehet tudni ezeknél az elhagyatottnak látszó helyeknél, hogy valóban azok-e. Némelyik például hajlamos a belépő gondolatait leolvasva megváltozni. Diákkoromban gyakran ültem egy esőerdőben, miközben valójában csak a Kívánságok Termében voltam. Akkor azt gondoltam, nem tud már meglepni a kastély, de mióta ismét itt vagyok, rá kellett jönnöm, hogy tévedtem.
Abban viszont nem tévedtem, hogy megőrülhettem. Hiába próbáltam kizárni a múlt eseményeit, eszembe jutott az este, mikor szintén megvillantottam kivételes tehetségemet, és belezúgtam.. a tóba. Chaske pedig kimentett, és most mégis olyan természetes nyugalommal ül le hozzám, és elegyedik szóba velem, mintha ez egy teljesen hétköznapi eset lenne, akárcsak az erdőben történtek. Csak egy kolléga vagyok, akivel egyszerűen csak többet beszélt, mint a többiekkel, amiatt a néhány eset miatt, melyen osztoztunk. De nem lehet mindig a közelben, ha netán egy tó kerül az utamba. Nem mintha ez a gondolatmenet vezetne a kérésemhez.
- Meg-megtanítanál úszni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2014. február 21. 11:26 | Link

Matilda

Az én szempontomból nézve kifejezetten szerencsés elegyet alkot most a türelmem és az, hogy puszta érdektelenségből még csak meg sem próbálom kitalálni, milyen okokra vezethető vissza Matilda zavara. Elintézem annyival, hogy túlságosan hirtelen és váratlanul támadtam le a kérésemmel és nem tehetek mást, mint hogy türelmesen megvárom, mire összeszedi magát. Nem mondom, hogy túl gyorsan megy neki, de azért eljutunk oda, hogy szóba kerül néhány konkrétum is.
- Nekem tökéletesen megfelel - biccentek az üres tantermet érintő javaslatára. Én magam ugyan még nem jártam az említett helyiségben, sőt a legfontosabb helyiségeken túl magát a kastélyt sem ismerem olyan részletességgel, ahogy két iskolaév után már talán illene. De valahogy soha nem is éreztem késztetést, hogy a hideg kőfalak között barangoljak, így ebben a kérdésben inkább Matildára bízom magam.
A határozott kijelentés, miszerint Matildának is van egy kérése, némiképp felcsigázza az érdeklődésemet. Már csak azért is, mert olyan titokzatosan fogott bele a dologba, először épp csak megpedzve a témát. El kell ismernem, hogy ennek a módszernek is meg van a logikája és a haszna. Noha a magam részéről még mindig többre tartom az azonnali egyenes, nyílt beszédet, még ha nem is mindig ez a célravezető. A kérésével kapcsolatban automatikusan azt feltételezem, hogy valamilyen "szakmai" dologról lehet szó, hiszen általában ezzel találkozom, ez a munkám. Így aztán meglepődve és kissé értetlenül rándul meg a szemöldököm, miközben gyorsan lenyelem a számban lévő falatot, hogy válaszolni tudjak.
- Persze, szívesen...Amikor csak szeretnéd. Mehetünk az alagsori medencébe vagy ha jobb idő lesz a vízeséshez meg a tóhoz - miközben beszélek vadul járnak a fogaskerekeim, hogy megfejtsem a talányt, mi lehet az összefüggés Matilda, az úszás és én köztem, elsőre hallásra ugyanis nem látom át a helyzetet. Mire a mondandómat befejezem, megvilágosulok és nekem is eszembe jut a tavacskánál való találkozásunk, és így utólag megeresztek egy félmosolyt az emlék kapcsán, aztán újabb adag kaját tüntetek el a számban. Én a magam részéről azóta lezártnak tekintem a kettőnk közötti korábban kissé feszélyező érzést, és igyekszem elfelejteni, hogy valaha is olyan kiszolgáltatott és akarat gyenge voltam, mint akkor, ott az erdő szélén. ~ És tessék, máris eszembe jutott!~ De arra gondolni sem akarok, hogy esetleg ne működne a módszerem, és ne tudnánk magunk mögött hagyni az egészet.
- Szóval, akkor vehetjük ezt egy egyezségnek? - térek vissza jelenbe Matildára emelve a pillantásom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 21. 18:29 | Link

Chaske


Ha számomra ennyire érthetetlen, miért vagyok így összekuszálódva a közelében, mit gondolhat Chaske? Ha egyáltalán gondol bármire is. Ugyanis arcának éles vonalai mögött nem látok semmi különösebbet. Nyugalmat áraszt magából, és egyszerű magabiztosságot, én pedig egyik pillanatban azon kapom magam, hogy nem tudom eldönteni, egy falat tésztát erőszakoljak le a torkomon, vagy inkább öblítsem le a legutóbbit. Végül az egyik se mellett döntök.
- Habár jobban meggondolva eléggé lehangoló hely lehet - tűnődöm, miután végül leteszem a villámat, ha már úgyse csinálok vele egyebet, mint hadonászok. - Keresek valami kellemesebb helyet inkább.
Habár már az előbb azt mondta, neki teljesen megfelel a tanterem is, nekem hirtelen beindulnak a tekervények a fejemben, és aggódni kezdek olyasmiken, hogy ott bizonyára por van és kosz, sőt talán a szellemek kedvelt partihelye lehet, vagy egyszerűen tényleg olyan sivár, hogy elmegy a kedvünk az egésztől, ha oda megyünk. Nem mintha egy pillanatig is ilyen könnyen befolyásolhatónak tartanám a férfit, egyszerűen csak túlkomplikálom a dolgokat. És amúgy is, valami szép helyen is találkozhatunk, miért ne tennénk ott?
Habár sikerül végre rendeznem a gondolataimat, és kilábalnom a teljes zavarból, kérésemet kissé bizonytalanul ejtem ki, és ezúttal látok némi változást Chaske arcán is. Erre azért nem számított - ő se. Ennek ellenére nyomban beleegyezik, sőt, azonnal készen áll a javaslatokkal is a dolog lebonyolítására. Először szóhoz se jutok, és mikor végre megszólalok, még mindig bizonytalanul akadozik a mondandóm továbbítása felé.
- De nem olyan fontos, mármint, hogy nem tervezek a közeljövőben.. hát, beleesni mindenféle tavakba meg folyókba és egyéb ilyen vizes valamikbe, csak szóval, ha esetleg netán úgy alakulna, hogy valaki alám tesz egyet, akkor nem tudnék egyebet tenni, és akkor bizonyára nagyon jól jönne, ha tudnék kalimpáláson és jajveszékelésen kívül mást is tenni az ügyben, de mégse akarlak én itt ilyesmivel terhelni, biztosan van elég dolgod.. - félmosolyát látva én is elmosolyodok, és gyorsan a még mindig előttem lévő makarónira pillantok, hátha be akarna ugrani a számba, hogy befogjam, de nem. Sőt, már ki is hűlt, ennek annyi.
- Csak, ha nem jelent gondot - nézek fel rá ismét, picit elmerülve tekintetében kékjeimmel, a komor, de valahogy mégis barátságos arcát is fürkészve.
Mintha csak ezzel akarnám lepecsételni egyezségünket, előrenyújtom a kezem - benne a villával, amit nem tudom, mikor kaptam fel ismét. Meglepetten pislogok rá, majd, mintha mi sem történt volna gyorsan visszahúzom, és elkezdem magamba lapátolni a hideg tésztát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint