Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=657925#post657925][b]Almásy Boróka - 2017.01.30. 14:00[/b][/url]

A franc se tudja, hogy már megint mit keresett idekint. Egyszerűen nem volt éppen dolga és unva az Eridon békés körletét egy újabb felfedezőtúrára indult a kastély falai között, hogy aztán valami békés zugban olvasgatva elnyomja az álom. Persze, aki legény, illetve esetünkben leány éjjel, az legyen leány nappal is. De Boróka békésen szuszogva töltötte a késő délutánt meg a kora estét is, így most arra ébredt fel, hogy megkordul a gyomra. Kénytelen volt tehát még a konyhába is ellátogatni, mielőtt az ágyába mászna.
A délutáni alvás egyik nagy hátránya, hogy az ember estére olyan éber lesz, hogy csak úgy lehet ágyba parancsolni, ha leütik. Nos, Boró is ilyen állapotban találta magát, miután jóllakottan csámborog a kastélyban, az Eridon felé indulva. A kalandvágy meg a felfedezési hajlam kezd úrrá lenni rajta, fene se akar ilyenkor aludni, csak azt sajnálja, hogy ilyen sötét van már a folyosókon, pedig ha jobban belegondolna, hálás lehetne, hogy a jótékony homály elrejti az illetéktelen szemek elől. Éppen körbepillant a folyosón, mikor egy tompa puffanás üti meg a fülét. Szoborrá merevedve hallgatózik. Fogalma sincs, hogy mi lehetett az, de ösztönösen indul meg a hang irányába. Lábujjhegyen merészkedik oda az ajtóhoz, ahol pár percnyi hallgatózás után megállapítja, hogy van mögötte valaki vagy valami. Legalábbis a neszezés erre utal. Egy gyors pillantással ellenőrzi a terepet, majd halkan koppant párat az ajtón. Nem olyan megszokott kopogás, hanem olyan, mintha valami titkos üzenet lenne. Pedig semmi jelentősége sincsen, de mégis, mennyivel izgalmasabb, mint simán bekopogni.
- Hahó, van ott valaki? - a suttogásnál egy árnyalatnyival hangosabban leheli bele kérdését az ajtó fájába, miközben mindkét tenyerét a fára simítja ott álldogálva előtte. Egyelőre eszébe sem jut, hogy kinyissa a válaszfalat, mi van, ha valami undok bestiával hozza össze a sors? Boró ezúttal a szokásosnál óvatosabb; fura, hogy egy délutáni szunyóka mit hoz ki az ember lányából, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=657991#post657991][b]Almásy Boróka - 2017.01.30. 23:29[/b][/url]

Máris megannyi hálát rebeghet az égnek, amiért némi izgalmat csempészett az estéjébe az egyelőre ismeretlen valami az ajtó mögött. A valamiről elég hamar kiderül, hogy fiúhangja van és szentként tiszteli az ember nemesebbik feléből származó jól ismert barna dolgot. Boróka, a hős, a megmentő rögvest siet is a bajba jutott úr segítségére.
- Hogy mi? Mi az, hogy nem lehet pálcával kinyitni? Próbáltad? - emeli meg kicsit a hangját kételkedve, hogy közben meg lehajolva vegye szemügyre a beszorult zárat. Talán csak trükkös egy kicsit. Gondolkodva nyúl a saját pálcája után; ám mikor hiába tapogatja végig a zsebeit rádöbben, hogy az bizony valahol a szobájában maradhatott. - A franc essen beléd, te feledékeny lány, egyszer még a fejedet is elhagyod valahol – morogja magában, még egyszer megbizonyosodva róla, hogy tényleg nincs nála pálca.
- Öhm, most nincs nálam pálca, szóval tényleg mugli módon kell kinyitnunk – válaszolja az ismeretlennek bosszúsan, majd kezeit ismét az ajtóra helyezi. Azt mondta a srác, hogy tolja, nem? - Na jó, akkor háromra? Egy. Kettő. Három – számol, majd minden erejével nekifeszülve kezdi nyomni az ajtó fáját. Majd meglepetten hagyja abba, ahogy rádöbben, hogy fölöslegesen erőlködik. Ujjaival végigszánt göndör fürtjein, itt-ott megakad a loboncban a mozdulat, de végül eléri végcélját. Homlokát ráncolva morfondírozik egy kicsit, majd a kulcslyukhoz hajolva vonja le a következtetést.
- Ha én tolom, te pedig nyomod, azzal szerintem semmit nem érünk el! Ahogy nézem... - itt éppen megfelelő mennyiségű szünetet iktat közbe, ahogy szemügyre véve az ajtót aházik meg hümmög. - ...neked húznod kell, mert befelé nyílik. Elvileg – vázolja fel a helyzetet, de azért kicsit bizonytalanul teszi hozzá az utolsó szót. Nem egyszer fordult már vele elő, hogy a kastélyban lévő dolgok nem egészen bizonyultak olyannak, mint amilyennek első látszatra tűntek. Lehet, hogy ez az ajtó is a trükkösebb fajtából való. Alaposan megtapogatja a fát, keres egy biztos pontot a vállának, hogy egész súlyával (ami körülbelül összesen negyvenöt kiló lehet) neki tudjon feszülni a feladatnak.
- Kész vagy? Mehet megint háromra? Egy.. kettő...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=694913#post694913][b]Almásy Boróka - 2017.08.08. 11:14[/b][/url]

Boróka, hogy neked mindig valami csíntevésen jár az eszed… ejnye, nem gondolod, hogy lassan fel kéne nőni?
Egy leterített pokrócon üldögél az eridonos a szertár egyik kevésbé koszos felületén. Fölötte lóg az olajmécses. Percekig szenvedett vele, hogy meggyújtsa, és most is csak gyér fényt ad neki. Reméli, hogy ahhoz azért elég lesz, hogy ne keverje össze a hozzávalókat. A fonatba kötött hajából pár göndörödő tincs máris kibomlott, hogy az arca körüli vad táncba kezdjen, amint a lány megmozdítja a fejét. Pálcájával meggyújtja a tüzet az üst alatt, amibe már önti is bele a vizet. Szemöldökét ráncolva bogarássza ki a bájital elkészítésének módját. Elég sok idejébe tellett, amíg idehurcolt mindent, most már nem kéne elszúrni, hiszen olyan remek ötletnek tűnik - valószínűleg bármelyik felnőtt erről ellenkezően vélekedne, de az eridonos sosem tartozott azok közé, akik sokat adnak a felnőttek véleményére. Egy szám a lapon, csak egy életkor, ettől lenne valaki több?
- Na, akkor most jön aaa… méregölő fű, ez az! Nem is olyan nehéz ez egyelőre - az meg persze teljesen normális, hogy magában beszél. Az embernek egy valakivel kell egész életében kibírnia, és az önmaga, hát akkor miért ne beszélgetne vele? Beledobálja a füvet, amint kihalássza a táskából, és kavargatni kezdi a bájitalkezdeményt. A táskából kikandikál a borosüveg nyaka. Igazán szimpatikus bájital az, amibe bor kell, bár a főnixlány szerint mehetne bele több is. Előhalássza az üveget, majd vállat vonva húzza ki a dugót. Nem árt ha megkóstolja az ember lánya, amit a bájitalába önt…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=694946#post694946][b]Almásy Boróka - 2017.08.08. 16:28[/b][/url]

A vörösbor jótékony hatásairól írott cikket a múltkor saját anyja mellékelte a levelében. Persze tulajdonképpen az egésznek a mondanivalója a mértéktartás volt, ezért is küldte neki a gondos anya. De hát Boróka felelőtlen fiatal, a mértékkel törődni ráér később. Ám most van, ami miatt tartania kell magát, mégpedig az előtte fortyogó üst az, amibe bizony hagynia kell a szőlőnedűből. Elhúzza a száját, amint lassanként kialakul a receptben említett zöldes-pépes trutyi.
- Ahamm, most jön a lényeg, a bor! - ragadja meg az üveg nyakát, hogy nagy lendülettel loccsantson az üstbe. Csak aztán pillant ismét alaposabban a leírásra, mire egy kicsit elfehéredik. Éppen pont fontos lett volna kimérni, ő meg csak itt felelőtlenül öntöget. Valószínűleg jóval több ment bele a kelleténél. Hát, csak remélheti, hogy ettől nem lesz nagy gondja a lének. Most talán az lenne a vicces, ha a leszámolt keverések mellé sejtelmesen kántálna, arcába hulló hajjal, hogy igazán beleilljen a mesék rémisztő boszorkány-képébe. Valószínűleg azonban itt csak nevetséges lenne, pedig igazán kipróbálná, hogy a latin praepositiók folyamatos ismételgetése vajon milyen hatással van a tetszhalál bájitalra. Valószínűleg semmilyen, de egy próbát megérne.
- Ante, apud, ad, adversus, circum, circa, citra, cis.. - kezdi az egészet, közben meg fel sem tűnik neki, hogy jól elszámolja a kavarásokat. Pedig olyannyira mulattatja, hogy boszorkányosat játszik. Jöhet a mantikór köröm, péppé zúzza, amikor meghallja a nagyon is ismerős szavakat. Összerezzenve önti bele az egész porrá zúzott hozzávalót, mire furán sűrű, égkék füst száll fel belőle.
- A francba is, mit akarsz?! Most miattad lehet, hogy tönkrement az egész - háborodik fel a másikra pillantva. Na persze, hogy megint ezzel a rellonos istencsapásával hozta össze a sors bal keze. - Különben is itt az a kérdés, hogy te mit csinálsz itt, nekem van engedélyem - hazudja szemrebbenés nélkül, miközben feltápászkodva áll meg a sráccal szemben, csipőre tett kezével „pótolva“ a közöttük lévő magasságkülönbséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=695532#post695532][b]Almásy Boróka - 2017.08.09. 23:27[/b][/url]

- Hát Merlin egy ekkora tökfejnek tuti nem küld látomásokat - közli a sértést egészen kedves hangon, miközben arcán a megszokott vigyor látszik, ahogy felpillant a srácra. De azt meg kell hagyja, igazán teátrális az a szívhez szorított kéz, még a végén elcsábítja játszani a színházba. Vagy a színjátszóba. Akkor majd ott kiélheti Merlin látomásait.
Nem kérte, hogy üljön le, de ameddig nem zavar túl sok vizet, nem is küldi el. Meg különben is, ezerszer érdekesebb társaságban kutyulni ezt az izét, mit egyedül. Sőt, talán a Black fiút még a csínybe is beavathatja.
- Kérlek, ez igazán gonosz tőled, biztos vagyok benne, hogy nem én rontottam el, csak a te negatív kisugárzásaid vannak ilyen rossz hatással a főzetre - fonja keresztbe maga előtt a karjait, ami talán annyira nem is látható az éppen felszálló párafelhőtől. Boró köhög párat, és eközben konstatálja, hogy ahhoz képest, hogy milyen undi a füstje, egészen jó illata van. Csak ne kéne tőle köhögnie. Meglegyezi az arca előtt a levegőt, hátha egy kicsit kitisztul tőle.
- Nos, nem éppen erre, hanem a takarításra van engedélyem, de mentségemre szóljon, hogy találtam itt néhány hozzávalót, szóval az végül is takarításnak minősül, nem? - vonja meg a vállait az újabb hazugság közben. Mégis ki a franc venné rá Borókát a takarításra? De komolyan, utálja a házimunkát, valószínűleg csapnivaló feleség lesz, hacsak addigra be nem nő a feje lágya.
- Khm - ismét torokköszörülés, tudálékos hangnem, és még ki is húzza magát az idegesítő okoskodáshoz. - Nem lehetsz túl jó bájitaltanból, ez itt kérlek tetszhalál bájital - bólint egyet nyomatékosításként, aztán belekukkant a receptbe. Elvileg most egy ideig főzni kell. Mondjuk a barna tekintet nem igazán tudja kibogarászni, hogy ebből a színből hogyan lesz lila.
- Te, szerinted ebben van egyáltalán lilás szín? - kérdezi, és hangjában bujkál maga a megtestesült KÉTELY, csupa nagybetűvel, hiszen kezd erősen rossz irányt venni ez a kis főzőcske.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=698863#post698863][b]Almásy Boróka - 2017.08.31. 19:02[/b][/url]

- Hát nem én kértem Merlint, de látod ő meglátta bennem a lehetőséget - feleli vigyorogva széttárva a kezét, minek következtében a fakanálról - amivel keverget - tetemes mennyiségű csepp landol a padlón, hogy aztán sisteregve fekete lukat égessenek a fába. - Hoppá - behúzza a nyakát, majd gyorsan visszadugja az üstbe a kanalat. Lehet, hogy jobb, ha befejezi a hadonászást. Inkább gyorsan a receptre pillant, majd az órájára. Csak telne már el az a harminc perc.
- Na jól van Pozitív Herceg, megsemmisítem, takarítok, nem tök mindegy? Úgyis mindketten tudjuk, hogy kamu az egész, inkább segíts, hogy megmentsem ezt az izét - bök az üst felé, miközben a szemeit forgatja, de persze egy elmaradhatatlan vigyorral is megspékeli az összképet. Tulajdonképpen néha nem is érti, hogy férhet el ennyi érzelem egyszerre az arcán. Na meg hogyan tudja ilyen gyorsan váltogatni az arckifejezés-skálát. Biztos a sok gyakorlat teszi. Elvégre Almásy kisasszony színésznő vagy mi!
Fél szemöldökét felvonva mered a másikra egy pár pillanatig, majd kimeredt szemmel néz Adrian-re. Pislog párat, majd felnevet.
- De hát ez hihetetlenül király! Ez azt jelenti, hogy feltaláltam egy úgy bájitalt! - lelkendezik mit sem törődve azzal, hogy az üst fölött lebegő füstfelhő haragos mélyzöldbe vált. - Bár lehet, hogy kéne egy jobb név, mint az instant halál - morfondírozik, és igazából most éppen tudomást sem vesz a srácról, olyannyira lefoglalja az újdonsült felfedezése. Aztán persze előkerül, hogy ez az izé egyáltalán nem lila. Pedig jó lenne ha lila lenne, mert persze tök menő, hogy az eridonos éppen új bájitalt alkot, csak rohadtul nem arra lenne szüksége. Káromkodik egy sort, amint megerősítést nyer a fiú szájából, hogy ez itt bizony nem lila. Az üst fölé hajol, de elfelejti visszafogni a lélegzetét, így megszédülve huppan vissza a helyére.
- A francba is! - fejét fogva hunyja le szemeit egy pár pillanatra. Ez kezd most nem olyan vicces lenni, mint eddig. - Amilyen zöld ez a cucc, ezt is vihettem volna hozzátok a rellonba, akkor nem én szédelegnék itt tőle, hanem ti - villant egy kaján vigyort a Black fiúra az üst fölött, amint eszébe jut, hogy a múltkor micsoda üvegházat csinált a rellonosok klubhelyiségéből.
- Na, most mit csináljak ezzel - sóhajt fel, és amint kifújja a levegőt, az fűzöld füstként bodorodik felfelé. Vagy ezt csak Boró látja így? Egy kicsit kezdi elveszíteni realitásérzékét. Csillogó barnákkal bámulja a füstöt. Most akkor zöld füstöt fújó sárkány lett vagy csak valami rossz vicc az egész?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=706842#post706842][b]Almásy Boróka - 2017.10.28. 19:05[/b][/url]

Nyelvet ölt a csipkelődésre, vonásain eluralkodik a jókedv. Tulajdonképpen örül a srác társaságának, így rögtön sokkal érdekesebb ez az egész bájital-projekt. Az már más kérdés, hogy maga a főzőcske kicsit rossz irányba halad. Meglepetten pislog az angol káromkodásra, amint belegondol Adrian igazába. Lehet, hogy ez a cuccos tényleg veszélyes.
- Szerinted, hogy lehet, hogy a fakanál még nem olvadt bele? - kerekre tágult szemekkel figyeli a kezében tartott keverőeszközt - Tuti valami bűbáj védi - összeráncolja a homlokát a nagy morfondírozásban, majd végül csak megrántja a vállát, és visszanyomja a trutyiba. Bár, hogy minek, azt ő maga sem tudja, mert ebből már nem lesz semmi jó.
- Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte! - kiált fel heves szenvedéllyel, ismét elterülő vigyorral. Menthetetlen optimizmusa előtör belőle, biztos van valami, ami semlegesíteni tudja a halálos, padlókiégetős hatásokat.
- Máris hozom a szappant, ha a tiedet is kimoshatom - szemeit forgatva utal Adrian korábbi „F*ck my life“ megszólalására. Szabad országban él, azt enged ki a száján, amit szeretne, ha másnak ez nem tetszik, ne hallgassa.
- Szédelgést? Ja, hogy az… hát persze, nagyon jó - réveteg vigyorral bólogat, miközben arcából félresöpri a göndör fürtöket. Megint kifújja a levegőt, és ezúttal lilás füstöt észlel. Lehetséges, hogy sárkánnyá vált?
- Neeeem, azt hiszem elrakok belőle egy kicsit, későbbi tanulmányozás céljára. Vagy ilyesmi - bólogat, de egyelőre semmit nem tesz ennek érdekében, csak ül tovább az üst fölött. Figyelve a színes füstfelhőket, amit ereget. Mi van, ha kék lángot fog okádani, az tényleg menő lenne.
- Te, szerinted ettől sárkánnyá válok? Egészen olyan, mintha az lennék, te nem látod? - nagy szemekkel pislog a mestertanoncra, miközben vidáman nevetgél. Halványan még érzékeli tudatának némiképp józan felét, de a többi már csak a boldog mámor szédelgésében lebeg.
- Próbáld ki, oltári ez a cucc! - bíztatja a másikat. Nem tudja pontosan mikor hagyta abba a trutyi kavargatását, ami most egyre sűrűsödik, de talán a fakanálnak sem tesz jót, ha sokáig áll egy ilyen ismeretlen eredetű lében.