Kicsi Aisha

A napjaim egész jól telnek a Bagolykőben. Megismertem már néhány embert, és voltam olyan szemfüles, hogy még arra is rájöttem, az iskola nagy része tanulással tölti az idejét, mert vizsgaidőszak közeleg. Nekem ilyen gondom nem akadt, csak pár órára mentem be kíváncsiságból, de csak a következő tanévtől tanulok igazán itt.
Addig marad a szórakozás, a csajozás. Annyi szép lány után fordultam már meg, hogy hm, csak el ne hagyjam közben a fejem, mert aztán szólnom kell Dimi...Dominicnak, hogy javítson meg.
Mindgy is, az idő megy, én meg sodródom az árral. Történt egyszer...
A pletyka elterjedt, miszerint valami hideg gyökér lakik a Rellonban, és mindenhol havat csinál. No, ez nem pont így van, és amúgy is, imádják a trükkjeimet. Annak viszont nem örültek, mikor séta helyett a csúszva közlekedést választottam, és jeget varázsoltam a padlókra.
- Huhhúú! Vigyázz, utat, bocsi, sajnálom! - kiabáltam végig, míg én nagy sebességgel, mezítláb csúsztam a padlón, ők meg csapódtak a falhoz ijedtükben.
Csak mentem, le a lépcsőn, balra, jobbra, egyenesen, keresztül-kasul, magamra aggatva pergameneket, és...fogalmam sincs, hova lyukadtam ki, csak láttam, ahogy egy csini csajszi bement egy ajtón. Követtem. Nagy teremre számítottam, erre? Valami büdös, ócska, egérlyuk nagyságú helyen találtam magam.
Lábujjaimat mozgatva szoktam meg, hogy nincs már jég a talpam alatt. Nem volt nehéz megtalálni a lányt, ott ült az asztalon, térdünk összeért. Nem figyelt rám, és ez rosszul esett, viccből csináltam hát egy kisebb hógolyót a feje fölé, és elengedtem. Hangosan felnevettem, a hasamat fogtam közben.
- Te megijedt? Nem figyelsz rám, gondol... - megvontam a vállaimat, és a lehető legártatlanabb tekintetemet vettem elő.