Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

Vladiszlav, oh baby don't hurt me
Az mindig egy jó dolog, ha a DÖK újabb forrásokat kap, amikből felszerelést szerezhetnek, de amikor a kapott pénzből véletlenül - véletlenül - egy versenyzongora méretű csomag kerekedik, és annak kell helyet találni az egyébként ennyire közel sem tágas, cserébe meglehetősen zsúfolt teremben, az már némiképp elindul a pánik-öröm skálán a negatív irányba. Domca a megerőltetéstől kissé kifulladva támaszkodik meg egy keze ügyébe eső dobozon, sóhaja egy pillanatra betölti a szűkös kis raktárhelyiséget. Végülis mi lenne jobb, mint egy nyilvános szavazáson kapott jelölés után órákra bezárkózni a másikkal a kastély egyik legeldugodtabb szegletébe? Semmi? Képes voltál azt mondani, hogy semmi? Én ironizáltam, na gyere csak ide te...
- Mihail, mozdulj - szűri fogai között feszülten, türelmét vesztve, és némiképp közelebb préselődik a másikhoz, a polc teteje felé nyújtózkodva. Csak még egy kicsit...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=843471#post843471][b]Somogyi Agáta Dominika - 2022.02.15. 11:56[/b][/url]

Vladiszlav, oh baby don't hurt me
Az mindig egy jó dolog, ha a DÖK újabb forrásokat kap, amikből felszerelést szerezhetnek, de amikor a kapott pénzből véletlenül - véletlenül - egy versenyzongora méretű csomag kerekedik, és annak kell helyet találni az egyébként ennyire közel sem tágas, cserébe meglehetősen zsúfolt teremben, az már némiképp elindul a pánik-öröm skálán a negatív irányba. Domca a megerőltetéstől kissé kifulladva támaszkodik meg egy keze ügyébe eső dobozon, sóhaja egy pillanatra betölti a szűkös kis raktárhelyiséget. Végülis mi lenne jobb, mint egy nyilvános szavazáson kapott jelölés után órákra bezárkózni a másikkal a kastély egyik legeldugodtabb szegletébe? Semmi? Képes voltál azt mondani, hogy semmi? Én ironizáltam, na gyere csak ide te...
- Mihail, mozdulj - szűri fogai között feszülten, türelmét vesztve, és némiképp közelebb préselődik a másikhoz, a polc teteje felé nyújtózkodva. Csak még egy kicsit...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=843474#post843474][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.02.15. 12:31[/b][/url]

Kezdem magam különösen érezni, ha a kastélyban kell tartózkodnom. Valamilyen úton-módon mindig Somogyi mellett kötök ki, igencsak... megkérdőjelezhető szituációkban, mintha csak valaki nagyon jól érezné magát, amiért ilyen helyzetekbe taszít minket. Persze az más kérdés, hogy kihasználjuk az együtt töltött időt. Vagy így, vagy úgy, de legalább nem unatkozunk. Még akkor sem, ha kisebb kötelezettségeket kell belepakolni az egyébként kellemesebbnek mondható időtöltésbe.
Jelenleg ez abban merül ki, ahogy a lány sóhajtozik, én meg igyekszem úgy helyezkedni, hogy kényelmes legyen neki, és lehetőleg ne essen egy olyan doboz a fejére, amit már évekkel ezelőtt sikeresen pakoltak oda fel. Minden hátsó szándék nélkül kijelenthetem, hogy nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Nem csak most, de a későbbiekben sem. Amit igencsak megnehezít a kastély legkisebb helyisége és az, hogy préselődi, miközben már így is a feje felett lévő polcba kapaszkodom, ahova nyújtózkodik.
Szavaira morranok hangosat, csípőmet tolom előrébb, majd kicsit oldalasabban, hogy helyezkedhessen kedvére. - Rohadt életbe bele - pillantok felfelé egy pillanatra, majd vissza rá. Valószínűleg tartom, hogyha eljutott volna hozzám a szavazás híre, akkor nem itt lennénk éppen, hanem... ezt megtartom magamnak. Az a biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=843495#post843495][b]Somogyi Agáta Dominika - 2022.02.15. 20:06[/b][/url]

Vladiszlav, oh baby don't hurt me
Vannak dolgok, amik annál jobbak, minél tovább tartanak... Nos, ez is lehetne olyan, de közben meg mégsem. A lány minden egyes pillanattal azt kívánja, bárcsak végre végetérne a... Bár igaz ami igaz, az elmúlt perceket már kellemesen kiüresedett aggyal töltötte, mióta ellenkezés helyett inkább megadta magát az események alakulásának. Hogy ezt Mihail vajon hogyan érhette el? Bizonyára legalább feketemágia lehet a dologban, én mondom!
Egy cseppet sem elegáns káromkodás szökik ki ajkai közül, ahogy a világ a feje tetejére készül fordulni, egészen ki a négy sarkából... És a polc tetejére szuszakolni kívánt doboz vészjóslóan billen meg a rendrakó páros felé. - Nemnemnemnem Mi- - készül figyelmeztetni a másikat, de természetes ösztönei nyakának behúzására, szemeinek összeszorítására, és hirtelen elnémulásra kényszerítik. Karjait is húzza be más maga fölé, felkészül rá, hogy ha csak papírok is vannak, ez azért... Lehet, hogy fájni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=843591#post843591][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.02.17. 20:11[/b][/url]

Bármilyen meglepő, sajnálatos módon egyet kell értenem, az előttem szólóval. Tényleg vannak olyan dolgok, amik csak jobbak és jobbak, ahogy a percek telnek. És meglepő fordulat, hogy éppen Domkával előttem fogalmazódik meg bennem ez a gondolat, de sajnos - vagy nem sajnos -, így van. És mondjuk ezt soha nem fogom nagy dobra verni, de jelenleg nem lennék sehol máshol. Már majdnem elégedettséggel tölt el, hogy hallhatom a szuszogását, nézhetem a kipirosodott arcát, és olyan közel érezhetem magamhoz, mint eddig még soha. Meghitt.
Lenne.
Egészen addig, amíg ki nem szökik szájából a káromkodás, és arcáról kapom fel kékjeimet a dobozra, ami túlságosan is felénk dől. Hirtelen engedem el a polcot, amit eddig markoltam, hogy elférhessünk, legalább viszonylag, és kapok a doboz aljához, hogy megtartsam.
- Merlin égetne el - morgom orrom alatt. Közelebb lépek Domkához, másik kezemmel is a dobozt támasztom, végül tolom feljebb a polcra. Tehát vissza a helyére. Halkan szusszanva hunyom le szemeimet, végül pillantok le a közém és a polc közé szorult lányra. - Ez a helyzet egész intim is lehetne, ha nem undorodnék az egész helytől - jelentem ki szemrebbenés nélkül. - Legközelebb valami tisztább helyre is hívhatnál, ha velem szeretnél lenni - utolsót tolok a dobozon felfelé nézve, majd lépek oldalasan a sor vége felé, hogy előre engedhessem a lányt. Ezzel a dobozzal legalább végeztünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=843595#post843595][b]Somogyi Agáta Dominika - 2022.02.17. 20:51[/b][/url]

Vladiszlav, oh baby don't hurt me
Az ember egyszerre csupán korlátozott mennyiségű dolgokra moroghat egyszerre. Szóval most, hogy épp elég dünnyögnivalót adnak a dobozok, a polcról felszálló pormacskák (mit macskák, szibériai hópárducok) és az a (valószínűleg szánalmas kis életét sokáig már nem élvezhető) dökös aki berendelte a zongorát, éppenséggel... Mihailra pont nem fecsérel idegenergiát. Szóval Domca részéről most úgy.. Okésan vannak, a férfi segít neki, ezt értékeli, de mellette még mindig csak Mihail, szóval fenntartásokkal kezeli. Ez is haladás már no, mindent egyszerre mégsem lehet.
Ezt a csodálatos kis... Békésnek talán színházi kukulárral ítélni lehetséges status quo-t fájdalmasan bolygatja meg a szemtelen doboz, aki nem hisz a gravitáció létezésében, ezért inkább szeretné maga is megtapasztalni. Tisztázzuk a lány becsülete érdekében, hogy nem azért nem maradt helyén az a doboz, mert ne lenne elég magas ahhoz, hogy feltegye. Béna azonban lehet, azt nem tiltja a perfekcionisták kódexe, csupán szorgos önostorozással bünteti. A kis helyen még az a rezervált mozdulat, amit Mihail tesz is túl jelentőségteljesnek hat, Domca egészen a polcokhoz simul, csak félig önnön védelmi szándékából. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlott randihelyszín (DE EZ NEM IS RANDI - csitt Domca, most én narrálok)!
A nagy harci helyzet azonban az, hogy a fülledt kis pillanatban a lány gondolatai egy miliszekundumra tökéletesen vesznek bele a véla kisugárzásába - ami akkor is körüllengi, ha ezt ő egyáltalán nem is szándékosan akarja. Beletellik hát egy közepes torokköszörülésnyi időbe mire összekaparja magát, a váratlan érzések kíséretében hirtelen gyomráig liftezett józanságát, és fel is tudja húzni állát, hogy a halvány vonzás alól kirántva magát válaszolni is tudjon. - Ha akkor hívnálak, sosem hívnálak - próbálkozik meg egy csípőből jövő visszavágással, de azt ő is hallja, hogy ez már megint nem lett olyan határozott, mint amilyennek szeretné tudni. Visszanyeli megkönnyebbült sóhaját, ahogy Mihail végül odébb lép, és meg is indul, mit indul, iramodik a folyosón hagyott tekercsek felé. - Dobod el ha kapom? Vagy mi, ha dobom, elkapod? - Van baj, szedd össze magad te nő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=843601#post843601][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.02.17. 21:23[/b][/url]

Érezhetném megtiszteltetésnek, amiért a független és erős nő, alias Somogyi Agáta Dominika, éppen engem talált meg megint, hogy segítsek neki, de az az igazság, hogy nem érzem annak. Egyáltalán nem. Vagy taktikus volt és elhallgatta, hogy egyébként erre a poros, mocskos és gusztustalan helyre kell betennem a lábam, vagy tényleg eszébe sem jutott, hogy elmondja. Őszintén megmondom, hogy nem tudom melyik a rosszabb. Egyikkel sem vagyok kibékülve, maradjunk ennyiben.
Elismerően bicegtetem fejem kicsit fel s le a visszaszólásra. Az igen. Gondolom rengeteg időt töltött azzal, hogy elgondolkodjon a visszaszóláson. Szerencséjére nem vagyok éppen kötekedős kedvemben, bármennyire is a kedvenc időtöltéseim egyike nézni a lányt, ahogy éppen a falra mászik tőlem. Mikor miért. Soha nem árulja el éppen mi az, amiért hisztizik, de lehet addig járunk jól mindketten.
A kérdésre emelkedik meg a szemöldököm. Lazán ökölbe szorított kezem kerül szám elé, ahogy köhintek párat. Éppen próbálom visszafogni a feltörő nevetést, de erősebbnek bizonyul nálam, így kezem csúszik szemeim elé és engedem ki magamból. A nevetés kellemesen mély, őszintén csapódik vissza a helyiség megtömött polcairól és viseletes falairól. Kezem alól sandítok ki a lányra, a nevetésem erősödik, így csúszik is vissza kékjeim elé, és el sem mozdítom onnan, míg nem csillapodik. Egyetlen lépéssel termek a halom mellett, felhúzott felső ajakkal fürkészem.
- Nem. Ezek mocskosak - mutatok rájuk. - Elég mocskot tapogattam ma már, kösz - biccentek aprót, lassan egyenesedem fel. - Gyere, meghívlak egy ebédre. Úgyis nemrég volt Valentin-nap - mosolyodom el szemtelenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=843609#post843609][b]Somogyi Agáta Dominika - 2022.02.17. 22:14[/b][/url]

Vladiszlav, oh baby don't hurt me
Ha kinevetsz valakit, nem, ha kinevetsz egy nőt, még mindig nem, ha kineveted DOMCÁT, akkor... Akkor egyrészt szégyeneljed el magadat de nagyon gyorsan, mert ejnye, másrészt tudd, hogy ha hajnali háromkor arra kelsz, hogy csuklás közben viszket a bal bokád rüsztje, éppen téged vuduz. És minden jel szerint nem csinálja rosszul. És a következő a nyakad lesz, amin kísérletezik! Mihail sajnos félreérthetetlen kuncogását és nevetését igen nehezen fogadja, arcán a morcosság színben már nem sok változást tud okozni az egyébként is pirultságnak hála, ellenben alsó ajkát pikírten tolja fel, ujjai meg idegesen dobolnak egymásra keresztbe fektetett karjain. - Jól van na - morog magában, és inkább megragadja az egyik tekercset, hogy annak ráncigálásával vezesse le frusztrációját. Amit egyébként Mihail is tökéletesen levezethetne ha már itt tartunk! Mármint... Ne úgy értsd, ahog- tudod mit, ennek már lőttek, értsd ahogy akarod, de most szólok, hogy én NEM úgy gondoltam.
- He? - jön az értelmes kérdés, majd az elanyátlanodott "de most akkor tényleg nem segítesz?" kiskutyaszemek, ahonnan egyenes út vezet a "most akkor tényleg nem segítesz...?" féle paprikásságig. - Tes- De- Mi nem- De nem hagyhatjuk itt a folyosó közepén! - dobbant picit, és ugrik kisterpeszbe, felháborodottan, hápogva... Tipikus érzelmiskála példájaként minden Eridonosnak. - Ha befejeztük. Ha befejeztük meghívhatsz egy ebédre! - igyekszik saját kezében tartani az irányítást, Merlin se tudja mekkora sikerrel (de, Merlin is tudja, hogy nem sokkal, csak a lányt próbálom nyugtatni).

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=843613#post843613][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.02.17. 22:28[/b][/url]

Teljes mértékben hajlandó vagyok viselni a következményeit annak, hogy szemrebbenés nélkül, leplezetlen jókedvvel és őszinteséggel nevetem ki a lányt, aki túlságosan is feltűnően van elfoglalva azzal a tekerccsel. Ne legyünk álszentek: bárki állna a helyemen, maximum azért nem merne nevetni, mert fél Domkától, csakhogy engem nem hat meg, amiért vörös az arca a dühtől - vagy éppen mástól, de ebbe most ne menjünk bele -, vagy éppen megölne a tekintetével. Valamikor, amikor nagyon belelendül, még aranyosnak is mondanám. Mint egy mérges hörcsög.
- Nagyon jól hallottad - bólintok is mellé, amíg az ő arca úgy változik, öröm ránézni. Sok mindent elárulhatnak ezek a hirtelen hangulatingadozások, és Domkából kiindulva, én első blikkre a klimaxra tippelek. Nem viccelek. Türelmesen megvárom, amíg hablatyol össze-vissza, majd hümmentve nézek a halomra. - Dehogynem. Majd a többi DÖK-ös elpakolja. Vagy a tököm sem tudja ki, nem is érdekel - a lényeg, hogy én biztosan nem fogok hozzájuk nyúlni, tehát elpakolni sem, szóval a földön marad, ahol részemről a tökéletes helye van. Kinek mi. Kezeimet zsebre vágva hajolok lejjebb, hogy mindenképpen meghalljam a választ, majd egyenesedem is fel. - Kérlek... akkor eszem egyedül - vonom meg vállamat. Mindennap egyedül eszek, még egy étkezés, ami így történik meg, már nem oszt vagy szoroz. Lassú léptekkel indulok az ajtó felé, annak küszöbén torpanok meg és fordulok vissza vállam felett.
- Utolsó lehetőség - mosolyodom el kedvesen, majd fordítok hátat neki, vállammal támasztom meg az ajtófélfát. Nem fogom itt hagyni, gondolom ez mindenkinek világos. Ha más nem, megvárom, amíg elpakolja, és megyünk utána. Nekem így is megfelel, de akkor sem nyúlok hozzá egyikhez sem, és ez legalább biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=843690#post843690][b]Somogyi Agáta Dominika - 2022.02.20. 19:15[/b][/url]

Vladiszlav, oh baby don't hurt me
Korábban kell felkelned, ha át akarsz vágni egy olyan csodálatos emberismerettel és férfiérzékkel rendelkező nőszemélyt, mint amilyen Domca is. Átlát minden egyes szándékodon Mihimihi, már azelőtt tudja mit fogsz vagy akarsz mondani, mielőtt kiejtené a száján, és tudod miért van ez így? Mert nő, és ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, akkor is eléri, hogy úgy történjen ahogy ő akarja, és addig fog a nyakadra telepedni, amíg végül annyira fel nem idegesít, össze nem zavar, el nem bódít, hogy a tenyeréből eszel majd! Vagy legalábbis... A lány fejében ez a kép él. Tévesen?
Tény ami tény, a lánynak sincs kedve itt gürcölni, de mindenkinek hirtelen nagyon sietős dolga lett odafönt, elinalt, meg úgy egyébként is, a munka akkor van a legbiztosabban elvégezve, ha ő maga csinálja meg. Ezt hívják perfekcionizmusnak? Irányításmánia, azt mondod? Lehet benne valami. - Nem ehetsz egyedül, miután már felajánlottad, hogy meghívsz, és el is fogadtam! - emeli fel az ujját felháborodottan. Lehet, hogy ez az előkészítősöknél még működik fiam, azaz izé, lányom, de Mihimihivel szemb- mondjuk amikor így mondjuk, hogy Mihimihi, látom benne a rációt. No de egy Mihaillal szemben már kevésbé valószínű, hogy hat a tanítónénis dorgálás. A lezser testtartást érzékelve csak megadóan konstatálja, hogy a másik nem tervez, tényleg nem tervez segíteni, így megadóan fordul vissza a cuccokhoz, fejben azonnal egyszemélyes küldetéssé alakítva át a nagy pakolási tervet. - Bleh - ölel magához két tekercset - régi, poros térképek talán? -, kontyából kiszabadulva pár tincse szájába száll, de csak dünnyögve-hümmögve tűnik el a teremben, hogy terhétől megszabadulhasson. Nem kezdi el piszkálni a másikat, hogy bezzeg nem segít, vagy hogy mit áll ott, miért nem segít, mert végülis... Eddig segített, és ez sem lenne teljesen az ő feladata, úgyhogy nem tudja hibáztatni. Persze, örülne, de hát ha nem, hát nem, akkor majd ő befejezi egyedül.
Aztán... Aztán rárendel egy fél éttermet. Desszerttel. Lehet két desszertet kérjen? A halk gyomorkorgás elvész az utolsó doboz megemelésével járó nyögésben (mivel van ez teletömve, téglával? és miért nem használok bűbájokat, heló?), de Domca fejében már a menüsor pereg le... Tiramisu vagy somlói?