36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. január 29. 15:36 | Link

Almásy Boróka
[zárt]


Már nem egyszer megfordult a fejemben a gondolat, hogy megjavítom azt a fali polcot, ami félig leszakadt. A nagyja az egyik sarokba lett elpaterolva, miután randevúzott a padlóval, de a maradék, ami nem a földön kötött ki, ott díszelgett tovább a falon: pár egymáshoz közel lévő ócska, rozsdás szög. De persze gondolta volna a bánatos nyavalya, hogy az ágyon bűvészkedve elvesztem az egyensúlyom, majd teljes testsúlyommal a szöges résznek esik a jobb tenyerem! Pedig az ég világon semmi bajom a egyensúlyérzékelésemmel, de a lónak is négy lába van, mégis megbotlik, ugyebár. Hideg víz alá pakoltam a sebesült részt, de nem hogy kötszert, még fertőtlenítőt se hoztam magammal Pestről, így aztán megindultam a Rellonból kifelé. Eleinte a gyengélkedő felé vettem az irányt, de hát ilyenkor már csak mégse zargassak senkit (főleg, hogy bőven elmúlt 11 óra), így aztán megtorpantam valamelyik folyosón. Amellett tettem le a voksot, hogy a szertárakban kell lennie legalább az egyiknek ezek közül. Ráérősen bandukoltam tovább, noha igencsak égetett a seb, amellett, hogy vérzett is, és nem sokára beszabadultam a szertárba. Hálát mondtam valamilyen felsőbb hatalomnak, amiért itt mugli módszerrel kell meggyújtani a lámpást, amit meg is tettem, majd egy kezdetleges elkeseredést követően, amit a látvány nyújtott, elkezdtem kutakodni. A hidrogénperoxidot elég hamar megtaláltam, ám a kötszer felkutatásával szórakoztam egy kicsit. Valamelyik kupac alatti dobozban azonban rábukkantam elsősegélyes cuccokra, és egy steril géz kötszerrel is megáldott a sors, aminek ugyan pár hónapja lejárt a szavatossági ideje, de tökéletesnek tituláltam. Zsebre vágtam és elindultam kifelé.. illetve indultam volna. A mai nap újabb meglepetése: csodával határos módon magamra zártam az ajtót. Hiába húztam vagy toltam, meg se moccant. Dühödten belerúgtam a faajtóba, amivel csak azt értem el, hogy most már egy alsó végtagom is sajgott, és bár elég jól hordozza a folyosó a zajokat, mint például ennek a visszhangját is, mégsem hittem, hogy kijutok innen, még mielőtt mumifikálódnék. Péntek éjjel volt, ráadásul perceken belül éjfélt ütött a karórám. Megforgattam szemeimet, majd odatelepedtem az bejárathoz, és nekiálltam bekötözni a kezemet - legalább gyógyulófélben érjen utol a halál.
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
[zárt]
Írta: 2017. január 30. 14:00
| Link

Árvai-Mózs Barnabás

A franc se tudja, hogy már megint mit keresett idekint. Egyszerűen nem volt éppen dolga és unva az Eridon békés körletét egy újabb felfedezőtúrára indult a kastély falai között, hogy aztán valami békés zugban olvasgatva elnyomja az álom. Persze, aki legény, illetve esetünkben leány éjjel, az legyen leány nappal is. De Boróka békésen szuszogva töltötte a késő délutánt meg a kora estét is, így most arra ébredt fel, hogy megkordul a gyomra. Kénytelen volt tehát még a konyhába is ellátogatni, mielőtt az ágyába mászna.
A délutáni alvás egyik nagy hátránya, hogy az ember estére olyan éber lesz, hogy csak úgy lehet ágyba parancsolni, ha leütik. Nos, Boró is ilyen állapotban találta magát, miután jóllakottan csámborog a kastélyban, az Eridon felé indulva. A kalandvágy meg a felfedezési hajlam kezd úrrá lenni rajta, fene se akar ilyenkor aludni, csak azt sajnálja, hogy ilyen sötét van már a folyosókon, pedig ha jobban belegondolna, hálás lehetne, hogy a jótékony homály elrejti az illetéktelen szemek elől. Éppen körbepillant a folyosón, mikor egy tompa puffanás üti meg a fülét. Szoborrá merevedve hallgatózik. Fogalma sincs, hogy mi lehetett az, de ösztönösen indul meg a hang irányába. Lábujjhegyen merészkedik oda az ajtóhoz, ahol pár percnyi hallgatózás után megállapítja, hogy van mögötte valaki vagy valami. Legalábbis a neszezés erre utal. Egy gyors pillantással ellenőrzi a terepet, majd halkan koppant párat az ajtón. Nem olyan megszokott kopogás, hanem olyan, mintha valami titkos üzenet lenne. Pedig semmi jelentősége sincsen, de mégis, mennyivel izgalmasabb, mint simán bekopogni.
- Hahó, van ott valaki? - a suttogásnál egy árnyalatnyival hangosabban leheli bele kérdését az ajtó fájába, miközben mindkét tenyerét a fára simítja ott álldogálva előtte. Egyelőre eszébe sem jut, hogy kinyissa a válaszfalat, mi van, ha valami undok bestiával hozza össze a sors? Boró ezúttal a szokásosnál óvatosabb; fura, hogy egy délutáni szunyóka mit hoz ki az ember lányából, nemde?
Hozzászólásai ebben a témában

Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. január 30. 18:05 | Link

Almásy Boróka
[zárt]


Ahogy a félhomályban szemeim elé emeltem a kezem.. arra a következtetésre jutottam, hogy egy vegetáló állapotban lévő agyhalott szemüveges motoros is díjat nyerhetne a kötözési techinkájával hozzám képest. Nagyot sóhajtottam, majd elővettem a kis kézi noteszkémet a zsebemből, amit szerintem azóta nem nézegettem, mióta visszaadták a bíróság elhagyásakor. Ne úgy tessék elképzelni, mint egy kisebb kiadású naplót, hanem inkább mint egy olyan füzetfélét, amibe kedvtelés miatt írkálok, rajzolok, piszkozatot írok, kviddicses cselek felállásait skiccelem, papírokat ragasztok bele, telefonszámokat írok le. Ez a kis noteszke általában velem van, és ugye mit ad Isten: most is nálam volt. Már pár lapot megnézegettem, egyeseken fel is kuncogtam, amikor kopogást hallottam. Ijedtemben elejtettem a füzetkét, és egy díjbírkózó Navinés gyorsaságával vetekedve feltérdeltem az ajtóhoz. Az első, ami átfutott az agyamon a következő lehetett nagyjából: "pazar. Ha ez a tag néma, akkor még fogadásokat is köthetnek rám odafent, hogy milyen hamar fogok megzavarodni olyannyira, hogy ha valaha kijutok innen, akkor garantáltan egy rokonom se marad.. egy se marad életbe."
De hála Imhotepnek, nem némával, sőt, nem is Navinéssel hozott össze a sors, mint később legnagyobb megkönnyebbülésemre kiderült.
- Jézus ereje! Szent szar, hallod, segíts rajtam. Beszorultam egy kicsit. - szép volt Barna, mintha be lehetne szorulni csak egy 'kicsit', na mindegy. - Te told, én meg nyomom, rendben? Ezt a zárat szerencsére nem lehet mágiával kinyitni, ha lenne nálad pálca. - a "szerencsére" szócskát ironikusan megnyomtam, és már majdhogynem folytak a könnyeim a boldogságtól. Megmenekülök! Nem ez lesz a koporsóm!
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
[zárt]
Írta: 2017. január 30. 23:29
| Link

Árvai-Mózs Barnabás

Máris megannyi hálát rebeghet az égnek, amiért némi izgalmat csempészett az estéjébe az egyelőre ismeretlen valami az ajtó mögött. A valamiről elég hamar kiderül, hogy fiúhangja van és szentként tiszteli az ember nemesebbik feléből származó jól ismert barna dolgot. Boróka, a hős, a megmentő rögvest siet is a bajba jutott úr segítségére.
- Hogy mi? Mi az, hogy nem lehet pálcával kinyitni? Próbáltad? - emeli meg kicsit a hangját kételkedve, hogy közben meg lehajolva vegye szemügyre a beszorult zárat. Talán csak trükkös egy kicsit. Gondolkodva nyúl a saját pálcája után; ám mikor hiába tapogatja végig a zsebeit rádöbben, hogy az bizony valahol a szobájában maradhatott. - A franc essen beléd, te feledékeny lány, egyszer még a fejedet is elhagyod valahol – morogja magában, még egyszer megbizonyosodva róla, hogy tényleg nincs nála pálca.
- Öhm, most nincs nálam pálca, szóval tényleg mugli módon kell kinyitnunk – válaszolja az ismeretlennek bosszúsan, majd kezeit ismét az ajtóra helyezi. Azt mondta a srác, hogy tolja, nem? - Na jó, akkor háromra? Egy. Kettő. Három – számol, majd minden erejével nekifeszülve kezdi nyomni az ajtó fáját. Majd meglepetten hagyja abba, ahogy rádöbben, hogy fölöslegesen erőlködik. Ujjaival végigszánt göndör fürtjein, itt-ott megakad a loboncban a mozdulat, de végül eléri végcélját. Homlokát ráncolva morfondírozik egy kicsit, majd a kulcslyukhoz hajolva vonja le a következtetést.
- Ha én tolom, te pedig nyomod, azzal szerintem semmit nem érünk el! Ahogy nézem... - itt éppen megfelelő mennyiségű szünetet iktat közbe, ahogy szemügyre véve az ajtót aházik meg hümmög. - ...neked húznod kell, mert befelé nyílik. Elvileg – vázolja fel a helyzetet, de azért kicsit bizonytalanul teszi hozzá az utolsó szót. Nem egyszer fordult már vele elő, hogy a kastélyban lévő dolgok nem egészen bizonyultak olyannak, mint amilyennek első látszatra tűntek. Lehet, hogy ez az ajtó is a trükkösebb fajtából való. Alaposan megtapogatja a fát, keres egy biztos pontot a vállának, hogy egész súlyával (ami körülbelül összesen negyvenöt kiló lehet) neki tudjon feszülni a feladatnak.
- Kész vagy? Mehet megint háromra? Egy.. kettő...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély