36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 16. 23:22 | Link



- Na, menjél Ricsi, mindjárt hozzuk a barátod! - még mindig ez a felkiáltás visszhangzott a fejemben, ahogy ültem egy szekrényben kuporogva. Miért kell ezt csinálniuk?! És kire gondolhattak egyáltalán?!
Egyre sápadtabb voltam. Gyűlölöm a szűk helyeket, mindig attól félek, hogy megfulladok - Erik, Viktor és Aaron pedig pontosan ezt használták ki, bár valószínűleg nem tudtak a dologról. Sosem láthattak még szűk helyen, fogalmuk sem lehet, hogyan viselkedek. Pedig szörnyű. A remegés, ami már két pillanat után jelentkezett, nem lepett meg, de az a tény, hogy tíz percen belül kapkodni kezdtem a levegőt, már annál inkább. Próbáltam nagyokat lélegezni, hogy megállítsam a közelgő pánikrohamot. Szívdobogás. Ne. Ne, ne. A szívritmuszavar most igazán nem hiányzik. Bár a gyógyszereim itt vannak nálam (hiszen a hátizsákot még akkor sem engedtem el, mikor bedobtak ide), azért mégsem örülnék neki, ha használnom kéne őket.
Mit is kell ilyenkor csinálni? Belégzés... 1, 2, 3, 4... kilégzés... 1, 2, 3, 4, 5, 6... Belégzés... 1, 2...
Nem értem a végére, nyílt az ajtó. Próbáltam kitörni onnan, de visszalöktek, sőt, egy rabtársat is mellékeltek. Ránk zárták az ajtót, majd egy "legyetek kettesben, mi nem zavarunk!" felkiáltással becsapták a szertár ajtaját.
Ahogy balra néztem, Jared Nightingalet alakját vettem ki a sötétben. K*** jó! Lehunytam a szemem, és elfordultam. Nem szólok hozzá. Hiszen olyan kedvesen megkért rá. Folytattam a remegést és a levegőkapkodást. Nem. Nyugi.
Próbáltam ki-be lélegezni, de nem ment lassított tempóban. El fog fogyni a levegőnk. Meg fogunk fulladni.
- Hogy a francba jussunk ki innen? - Félretettem a büszkeségem, s remegő hangon kérdeztem meg drága mostohatestvéremet, hogy tud-e valami épkézláb tervet. Mert nekem a pániktól egy se jutott eszembe. - Kérlek... mondd, hogy van ötleted...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 16. 23:25
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 16. 23:48 | Link

Richárd

Halvány lila gőze sem volt arról, hogy miért kapta őt el a három teljese ismeretlen srác és miért hurcolják magukkal valahova. Balszerencséjére hátba kapták őt, így nem tudott a pálcája után kapni, ellenben attól megkímélte magát, hogy kapálózással és kiabálással adja a többiek alá a lovat és tegye érdekesebbé a szórakozásukat. Ennek köszönhetően az lett az egésznek a vége, hogy míg azok valami számára teljesen érthetetlen dolgon viccelődtek, Jared jóformán csak lógott a karjaik között, míg nem egy túlságosan is ismerős helyre nem értek.
Amikor rájött, hogy mi következik, szégyen-nem szégyen, mégis inkább tiltakozni kezdett, és befeszítette kezét-lábát, mint a macska, akit a szállítóba próbálnak benyomni, közben pedig fenyegetőnek szánt hangsúllyal ordított.
- ERESSZETEK EL!!! - mennydörögte, de mit sem ért vele, hárman sokkal erősebbek voltak, mint ő, és végül csak becsukódott mögötte a szekrény ajtaja.
Egyszer már volt itt, Gareth-tel el kellett bújniuk, de annak sem lett jó vége, a klausztrofóbiája pedig azóta sem javult. Ez pedig egyet jelentett azzal, hogy pánikszerűen menekülni próbált, először még csak fel sem fogva, hogy valaki más is van a szekrényben. Aztán mikor rájött, hogy bárhogy nyomja, az ajtók bizony kívülről lettek bezárva, a hátsó falnak esett és lecsúszott a szekrény aljába. Körülbelül itt jutott el az agyáig, hogy mellette Richárd reszket.
Nem tudta mire vélni, hogy ez mire jó, egy röpke pillanatig megfordult a fejében, hogy a srác ármánykodása, mert megtudta valahonnan a gyengéjét, de nem kellett sok hozzá, hogy átlássa, az is épp annyira meg van ijedve, mint ő. Ráadásul végképp nem volt ereje mindenféle összeesküvésen törni a fejét, mert még az előtt ki kellett innen jutni, hogy teljes erővel legyűri a félelem. Ez viszont már most lehetetlennek tűnt, főleg, hogy a pálcáik valahol odakint lehettek a földön, mert a zsebéből még érezte, hogy kivették, aztán pedig látta, hogy elhajították. De akkor mi legyen? Mi legyen?!
A fejét hátravetette és egyre felületesebben lélegzett. Nem lesz ez így jó. Richárd ezt a pillanatot választotta, hogy megszólaljon, ami egy kicsit talán visszarántotta őt a talajra, de nem eléggé.
- Fogalmam sincs - mondta őszintén, remegő hangon. Kezdte hallani a dobhártyáján a lüktetést, ami a közelgő szédülést jelezte, már pedig most nem szabad bepánikolni. Nem, nem, nem...
- Miért...? - csuklott el a hangja a kérdés közben, amivel azt akarta firtatni, hogy miért vannak ide bezárva, de a végéig nem jutott el, alig tudta visszatartani a kétségbeesés könnyeit.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
[ZÁRT JÁTÉK]
Írta: 2015. július 17. 01:21
| Link



A kinti könyörgés, bár ismerős volt, ebben az állapotban mégsem tudtam arcot párosítani a hanghoz. Remegve készültem rá, hogy megpróbáljak kitörni innen, de természetesen nem sikerült. Mert miért menne.
A térdeimet felhúztam a sikertelen próbálkozás után. Itt fogok meghalni, erre gondoltam, miközben szinte elkezdtem előre-hátra dülöngélni. Szinte. Ennyi önkontrollom még volt, egyelőre, de sejtettem, hogyha nem találunk ki gyorsan valamit, akkor nekem lőttek.
Jared remegős hangja alapján rájöttem, hogy nem csak én félek zárt helyeken. Remegős sóhaj szaladt ki a számon, ugyanis nem voltam képes mást csinálni, csak sóhajtozni, azzal is oxigént nyertem. Vajon meddig lesz elég? Vajon ki fogunk szabadulni?
Elhaló kérdésére nyeltem egyet, s egyel több okom volt rá, hogy pánikszerű sírógörcsben törjek ki. Szemeim könnyesek lettek, még összébb húztam magam, és a lehető legtávolabb húzódtam Jaredtől.
- Meleg vagyok. - nyögtem ki, mert nem voltam képes hazugságokat gyártani ilyen helyzetekben. Ahogy ezt kimondtam, egy kő esett le a szívemről, de egyúttal tele is lettem feszültséggel, ami abban mutatkozott meg, hogy egy jó **** módjára sírni kezdtem, ezzel még jobban kapkodva a levegőt. A saját szavaim, bár alig voltak többek, mint suttogás, mégis ott visszhangoztak a fülemben, a szekrény mintha visszaverte volna a hangot, ezáltal még inkább sírásra késztetve engem. Bezártak, azért, mert meleg vagyok. Gyűlölöm ezt. Nem akarom. Utálom. Félek tőle.
- Azt hiszem, látták, ahogy feljöttem veletek a pályaudvarról. A szobatársaim. Rasszisták. - hangom elhalt, a szavak leginkább suttogás formájában jöttek ki, mintha attól félnék, hogy Jareden kívül bárki is meghallja. Pedig tök mindegy. Már biztosan tudja a fél Rellon, ha nem az egész. Erre a gondolatra nyüszítős hangot adtam, nem tudtam fegyelmezni magam. Ó, tök mindegy. Tuti mindjárt meghalunk.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 17. 01:40 | Link

Ricsi

Hangosan próbált számolni. Egy, kettő, három... Egy, kettő, három... Így telik az idő, de ötlete nem született, hogy hogyan juthatnának ki innen, ráadásul egyre fülledtebb lett a levegő a szekrényben. Hogyne, hiszen ketten használják. Eszeveszetten próbált visszaemlékezni, hogy Gareth ilyenkor mit tett, hogy megóvja őt a kiborulástól, és végül ezért is próbált meg valami beszélgetésfélét kezdeményezni annak ellenére, hogy ki volt az alkalmi társa a fogságban.
A vallomás viszont egy pillanatra kizökkentette a körforgásból, ami a levegővétel és a szédülés körül forgott. Próbálta munkára bírni az agyát, ami végül a visszájáról fogta meg a dolgot, mikor bosszúsan megszólalt.
- Remek. Akkor talán őket is be kéne zárni, mert éppenséggel együtt hoztak ide és mindhárman hímek. Nyilván ettől meleg lesz valaki - puffogott egy sort, de bármennyire is szerette volna, nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy mellette a fiú éppen kisírta a két szemét. Arra mindenesetre jó volt ez az egész, hogy elkezdett kevésbé figyelni a bezártságra, még ha a gyomra egy folyamatos görcsben is volt és kapaszkodnia kellett, hogy ültében el ne dőljön.
- Ez kevésbé nagy tragédia, mint hogy nem tudunk innen kimenni - mondta. Ugyan a két dolog között ok-okozati összefüggés volt, de ettől most inkább eltekintett. Végül megszánta a másikat, akivel ebben a szorult helyzetben hirtelen valami közös vonást érzékelt a klausztrofóbia miatt, és elmondott neki valamit, amit eddig csak a testvérének.
- Nekem fogalmam sincs, hogy melyik nemhez vonzódom. Mindkettőhöz? Egyikhez sem? Ötletem sincs - mondta, remélve, hogy ezzel megállíthatja a könnyeket, legalább annyi időre, míg a másik egy kicsit kicsodálkozza magát. Jó lett volna, ha ki tudnak találni valami megoldást arra, hogy kijussanak innen, de kezdett Jared számára nyilvánvalóvá válni, hogy az nem fog egyedül menni, még ha beszéd közben folyamatosan járt is a szeme, hogy rést keressen a burkolaton. Persze nem talált.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 17. 10:01 | Link



Zokogni kezdtem, Jared pedig csak bosszankodni tudott. Nyeltem egyet, s próbáltam visszafojtani a könnyeket. Gusztustalan, amit művelek, gondoltam. Szörnyű.
Nem tudja, milyen ez. Ez akkor vált számomra világossá, mikor másodszor is megszólalt. Jared, nem tudod, milyen, mikor minden egyes nap úgy kell bemenned a szobádba, hogy attól tartasz, meg fognak verni. Csak azért, amilyen vagy, ami ellen még csak tenni sem tudsz. Nyeltem egyet, s bár nagyjából elcsendesedtem, azért néha még így is feltört belőlem egy-egy sírós hang. Gyűlölöm ezt.
Kezdett halálfélelmem lenni, azt hiszem, ez a meleg-téma még inkább rátett a pánikolásomra. Jared hangja egy hangyányival nyugodtabbnak tűnt, mintha egészen elterelte volna a figyelmét a coming out. Legalább egyvalaki túléli. Király!
Arra, amit mondott, abbahagytam a sírást. Meglepetten néztem szekrénytársamra, megpróbáltam kivenni a vonásait, de ebben a sötétben nem nagyon láttam az arcát. Pedig igazán kíváncsi lettem volna. Magamban őszintén drukkoltam Jarednek, hogy rájöjjön, hogy csak a lányokat szereti, akkor kevésbé stresszes az élet. Meg lehet nézni; még csak válságban van, de már bedobják egy szekrénybe. Tény, hogy nagy részben miattam, de... érthető, amire célzok, azt hiszem.
- Hát, figyelj... végül is, ráérsz rájönni. - motyogtam halkan. Szépvölgyi Richárd önismereti tanácsai, első rész. Fantasztikus. Sosem hittem volna, hogy egyszer eljutok idáig; az a tény, hogy éppen Jarednek próbáltam valamiféle jó választ adni erre, csak még irreálisabbá tette a szituációt. Könyörgöm, három napja még állon vágott. - Nem kell... siettetni. - Minél később jössz rá, hogy esetleg meleg vagy, annál jobb, e logika alapján mondtam ezt.
Felnéztem, és ismét realizáltam, hogy egy szekrényben vagyunk, azonban ennek hatására kitisztult egy kicsit az elmém, s bár még mindig nagyokat lélegeztem, megpróbáltam kiötölni valami megoldást. Nem ment.
- Egy, kettő, három, négy... - kezdtem, s belélegeztem. - Egy, kettő, három, négy, öt, hat...
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 17. 10:18 | Link

Ricsi

Nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy a másik hangosan sírt. Ez nem a klausztrofóbia miatt volt, erre ő is rájött, de nem tudta elítélni azokat, akik így vezetik le a feszültséget, még ha ő normál esetben nem is tartozott közéjük. Persze, egy szekrényben ülve azért más a helyzet. Ennek ellenére úgy volt vele, hogy talán jobb is, ha kisírja magát a gyerek, mert vigasztalót nem tudott - és nem is igazán akart - neki mondani, de ebben a szituációban teljesen felesleges lenne a könnyeit nyelve feszengeni.
Úgy tűnt, hogy amit mondott, az tényleg elterelte egy időre a másik figyelmét. Neki is jót tett a beszélgetés, kevésbé koncentrált a bezártságra, de még mindig nem volt elég nyugodt, hogy rendesen gondolkodni tudjon. Ricsi szavaira hümmögött egy párat, mert úgy volt vele, hogy majdnem tizenhat évesen azért már illene legalább valami halvány fogalmának lennie az egészről, de ennek inkább nem adott hangot. Helyette a számolás ütemét figyelte, miközben a fejét előre döntve masszírozta lassan a halántékát és az orrnyergét. Gyerünk Jared, találj már ki valamit! Azonban menekülési útvonal helyett valami teljesen irreális jutott az eszébe. Ráadásul mindkettejük balszerencséjére annyira ki volt borulva, hogy ki is mondta.
- Ha megcsókolnál akkor minden bizonnyal rájönnék - mondta némi késéssel, inkább erre figyelve, mert a szabadulással nem ment semmire. - A te lelki békéden már minden bizonnyal nem borítana nagyot ha kísérleteznénk - tette hozzá, de nem volt gúnyos a hangja, pusztán tárgyilagos. Már amennyire egy szekrényben remegő, félelemtől félholt srác hangja lehet tárgyilagos.
Igazából bele sem gondolt, hogy mit kér, csak mondta... De legalább addig sem rettegett teljes erőbedobással, amíg ezen járt az esze.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 17. 10:46 | Link



Számolásom ismét félbeszakadt, de egyúttal a lélegzésem is. Úgy gondoltam, hogy amit az imént hallottam, biztosan hallucináció volt, mert Jared "mégjóhogynemegyházbanvagyunk" Nightingale éppen azt kérte tőlem, hogy csókoljam meg. Bár szívem irtózatosan dobogni kezdett, mégis próbáltam meggyőzni magam, hogy ez csak hallucináció volt, és a pánikrohamom miatt hallottam ezt a kérést, azonban Jared folytatta, én pedig leizzadtam. Homlokomon gyöngyözni kezdtek a cseppek, ahogy bámultam magam elé.
Egy majdnem zokogó srácot komolyan arra akar felhasználni, hogy megtudja, melyik nemhez vonzódik? Még mindig remegtem, most már nem a pániktól, hanem a félelemtől. Az a tényező, hogy egy szekrényben vagyunk, jelentéktelenné vált számomra.
Eszembe jutott, amikor Lilla megcsókolt Madagaszkáron. Megborzongtam, s egy csapásra felkavarodott tőle a gyomrom. Az első, zsigeri gondolatom az volt, hogy fúj. Már, nem a csók miatt. Lilla miatt. (Bár, azt mondják, szép lány, de ez engem nem hat meg, ugye.)
- Jared... - kiszáradt a szám. - Jared, én nem foglak megcsókolni téged. - közöltem vele halkan, agyam pedig kattogott. Komolyan képes lennék beleegyezni ebbe?! Mármint, hogy ő engem?! Nem, jézusom, Szépvölgyi, akkor aztán tényleg lenne okuk megverni Erikéknek, már így is elég rossz a helyzet.
Egyáltalán nem hajtott engem a vágy, hogy segítsek Jared önismereti tépelődésén, mindazonáltal jelenleg igencsak kihasználható állapotban voltam (a levegőkapkodás, a sírós coming out és a zavarodottság is rátett egy lapáttal); gyakorlatilag egy döntéshozatalra képtelen, sokkos, meleg kamasz fiú. Na igen.
- De... te... - ezt egyáltalán nem azzal a célzattal dadogtam, hogy "te megcsókolhatsz engem", a mondat vége tulajdonképpen az lett volna hogy "de te mi az istenért csókolnál meg pont engem?!", viszont ezt már nem nagyon voltam képes kinyögni, ugyanis úgy remegtem, mint a nyárfalevél.
Persze, a kérdésre tudtam a logikus választ valahol mélyen. Én voltam kéznél, és én voltam az, akit ezek után tovább gyűlölhet teljes lelki nyugalommal. Remek.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 17. 10:47
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 17. 19:28 | Link

Ricsi

A hangsúlyból jött rá, hogy Ricsi komolyan vette, amit mondott, pedig ő maga sem volt teljesen biztos benne, hogy tényleg meg akarta-e tenni. Előbb-utóbb pedig szembe kellett néznie ezzel a problémával is, ennél jobb alkalom pedig nm biztos, hogy egyhamar elébe kerülne, ezen felül, akárhogy is nézzük, a félelmeinek is jót tett ez a lehetőség, mert hirtelen sokkal kevésbé volt riasztó a sötét. Naná, hiszen volt valami más, amitől lehetett félni.
A szavakat, amik kifejezetten beleegyezőnek tűntek mély csönd követte. Innen már nincs visszaút, ha most visszakozna akkor az nagyon rosszul venné ki magát, pedig a szíve éppen ki akart ugrani a helyéről - micsoda változatosság, most már nem a bezártság miatt.
Egy pillanat alatt átsuhant a fején, hogy az előbbi kérése hogyan hangozhatott. Valószínűleg éppen egy szívtelen, utálatos valakinek nézik, márpedig nem gonoszságból vetette fel ezt a dolgot. Igaz, talán a legutóbbi találkozásuk után ezt nem lenne könnyű elhitetni a fiúval. Ennek ellenére megpróbálta.
- Ricsi... - egy kicsit közelebb helyezkedett hozzá. - Én... Én nem akarlak kihasználni, szóval csak akkor, ha... - 'ha tényleg akarod' fejezte volna be, de közben a sötétben elmérte a távot, és a keze hozzáért a fiú vállához. Visszakapta, teljesen bizonytalan volt, de ha nem kapott elutasítást, akkor egy mély lélegzet után még közelebb helyezkedett. Furcsa volt ez az egész. Fogalma sem volt, hogy mit is kéne csinálnia, kétségbeesetten próbált valami kapaszkodó után kutatni a fejében, de képtelen volt szavakkal megfogalmazott gondolatokat kreálni. Végül egy életem, egy halálom stílusban előre hajolt, ujjaival a fiú könnyáztatta arcát kereste, és ha megtalálta, akkor puha mozdulattal maga felé fordította. Centik voltak közöttük, aprócska távolság, aztán már az sem.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 18. 12:32 | Link



Csak akkor ha... mi? Ha akarom? Közelebb húzódott hozzám, én pedig megfeszültem, mármint, ha valaki most látott volna, szerintem azt hihette volna, hogy Jared éppen ebben a pillanatban küldött rám egy Perifericus Totalust.
Keze a vállamhoz ért, én összerezzentem egy kicsit, de nem húzódtam távolabb, egyrészt azért, mert leblokkoltam, másrészt azért, mert fizikailag képtelen lettem volna rá, ugyanis már így is eggyé váltam a szekrény falával. Jared közelebb araszolt hozzám, én pedig lehunytam a szemem egy pillanatra, hogy összeszedjem magam legalább annyira, hogy ne ájuljak el, illetve hogy ne teljesítsen túl az így is hihetetlen tempóban verdeső szívem.
Nyeltem egyet, hiszen már csak centik voltak köztünk, amikor kinyíltak a szemeim. Megéreztem Jared kezeit az arcomon, ahogy felé fordította a fejemet. Gyakorlatilag lélegzetvisszafojtva vártam, de a határozatlanság, vagy épp a szívatás kedvéért Jared irtózatosan lassan jött felém. Szám kiszáradt, orromon izzadtsággyöngyök jelentek meg. Megfordult a fejemben, hogy ezt Erikék tervelték ki, de akkor már mindegy volt, ez a gondolat kiesett a fejemből, ahogy megéreztem Jared száját az enyémen. És pár pillanat múlva az enyémben.
Az érzékeim teljesen kikapcsoltak, mintha errort jelzett volna a rendszer és ennyi. Agyam racionális része már rég feladta a küzdelmet, úgyhogy most csak a megérzéseimre támaszkodhattam, amik pedig jó pár pillanatig tüntetőleg hallgattak a pillecukor ízét érezve. Aztán rájöttem, hogy itt olyasmi is van, hogy "visszacsókolni", bár fogalmam sem volt, hogyan kell, és hogy egyáltalán merjem-e, de valahogy automatikusan megpróbáltam leutánozni Jared mozgását. Nem ment kifejezetten mesésen. Karjaim bénán lógtak mellettem, s amikor tudatosult bennem, hogy jelen pillanatban tényleg egy fiúval csókolózom - de tényleg -, megremegtem.
Kezeimet megpróbáltam kimozdítani ebből a lehetelten, zsibbadt állapotból, de csak annyit értem el vele, hogy bénán Jared nyaka köré kulcsoltam őket, amitől a legkevésbé sem éreztem jobban magam. Sőt. Iszonyatosan félni kezdtem.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 18. 12:44 | Link

Ricsi

Iszonyatosan félt. Fogalma sem volt róla, hogy mit kellene éreznie, hogyan kellene mozdulnia, hova kellene tennie a kezeit, de valahogy csak eljutottak addig, hogy elmélyült a csók. Nem vette észre, hogy Ricsi ügyetlen lenne, mert neki sem volt semmi tapasztalata, pont úgy bénázott, mint amaz, csak egyszerűen próbált óvatos lenni és nem tolakodó, bár felmerült a kérdés a fejében, hogy hogyan lehet nem tolakodónak lenni, miközben valakinek a szájában van a nyelve? Számára ez valami összeegyeztethetetlen ellentét volt, amibe igazából még sohasem gondolt bele, most viszont kénytelen volt elég intenzíven szembesülni a kérdéssel.
Végül az ilyesmit inkább most elhessegette és csak az érzésekre figyelt. Kellemes volt ez az egész, még ha nagyon ijesztő is, és mikor Ricsi a nyakába kapaszkodott akkor valahogy... Valahogy még közelebb kerültek, és...
Hirtelen túl kevés lett a levegő és megremegett. Érezte maga körül a vékony karokat, amik szintén nem tűntek túlságosan sziklaszilárdnak és egy hirtelen jött ötlet nyomán ő is átölelte a fiút. Furcsa volt ennyire közel lenni valakihez, aki nem a testvére. Nos... hát tulajdonképpen a mostohatestvére, de ha ez most eszébe jut, akkor bizonyára úgy repült volna a szekrény másik sarkába halálra szégyellve magát, hogy talán még ki is szabadulnak, mert kitöri a fát. De szerencsére ez most meg sem fordult a fejében, úgyhogy nyugodtan átadhatta magát az újdonság varázsának.
Végül már nem is tudta mennyi idő telt el, mikor elszakadtak, lehetett pár perc de jóval több is, teljesen összefolytak a dolgok. Levegőért kapott és fejét a másik fiú vállára ejtette, miközben teljes testében remegett. Képtelen volt megszólalni.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 18. 12:45 | Link



Ő is átkarolt, s ekkor megéreztem a remegést, s ráébredtem, hogy Jared valószínűleg még nálam is jobban félt. Hiszen neki ez teljesen más volt, mármint, ő még nálam is határozatlanabb minden a témához kapcsolódó szempontból.
Remegett, nagyon, főleg, amikor közelebb kerültünk egymáshoz az átkarolás nyomán, úgyhogy saját félelmemet megpróbáltam lecsillapítani, hogy ő is megnyugodjon kicsit. Csodával határos módon remegésem szinte teljesen alábbhagyott, ahogy megfegyelmeztem magam. Viccesen hangzik, de megszoktam a szituációt. Mármint, rájöttem, hogy számomra ez ezerszer természetesebb, mint egy lánnyal smárolni (még akkor is, hogyha az alany jelen esetben a mostohatesóm volt, aki állon vágott nemrég), és jelen esetben nincs nagyon mitől tartanom, mert neki is ez az első, meg nekem is, és erről úgysem beszélünk soha többet.
Magabiztosabb lettem egy nagyon kicsit, a kezeim is biztosabbá váltak Jared nyaka körül, noha egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ez szabályos, vagyis hogy így kell-e, de akkor tök mindegy volt.
Amikor vége lett ennek az egésznek, még fel sem fogtam, hogy mellékesen teljesen kipirultam, és iszonyú melegem lett, hiszen arra kellett eszmélnem, hogy Jared a vállamra hajtja a fejét, levegőért kapkod, és remeg. Nem mintha az én légzésem nem lett volna egyenetlen és remegős, mégis úgy gondoltam, hogy ha már én tudom magamról, hogy meleg vagyok, akkor nekem kéne lennie annak, aki segít Jarednek egy ilyen dolog után, nem pedig fordítva. Pedig abban a szituációban rám is bőven rám fért volna egy (nem feltétlen lelki) fröccs.
- Öhh... - krákogtam egyet. - Öhm... jól vagy? - nyögtem ki, és ahogy kivettem remegő hátát a sötétben, egy nagyon tétova mozdulattal rásimítottam a tenyerem, hátha ettől talán lenyugszik. Oké, ha én sírok, az is gáz, de fordított esetben nem tudnék mit kezdeni a szituációval...
Persze, közben én is sokkban voltam, csak én éppen a dermedős fázisban voltam, nem pedig a remegős-sírósban, bár sejtettem, hogy hamarosan az is elérkezik.
Jézusom, én most tényleg smároltam Jared Nightingalelel. Hát én nem vagyok ép.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 18. 12:54 | Link

Ricsi

Jó ideig tartott, mire rájött, hogy Ricsi már alig remeg. Ez jót tett neki is, erőt merített belőle, még ha nem is tudta teljesen megállítani az önkéntelen mozdulatokat. Már nem is volt benne biztos, hogy miért remeg, mert a listán ott volt a tudata szélét kaparászó bezártság, a tény, hogy ez az első csókja és az is, hogy egy fiúval történt meg... és élvezte. Amikor vége szakadt a csóknak és megérezte a hátán a fiú tenyerét, ami nyugtatóan simult rá, hatalmasat sóhajtott.
- Igen... - felelte remegő hangon, de egyelőre képtelen volt rávenni magát, hogy távolabb húzódjon vagy legalább a fejét felemelje, pedig úgy érezte, hogy azt borítékolni lehetne, hogy Ricsinek csakhamar elege lesz abból, hogy ráakaszkodik. De sajnos csak lassan csillapodott a félelme, noha már túl volt a nehezén, viszont ezzel együtt újabb kérdések tolultak a fejébe.
- Azt hiszem... Kipipálhatom a fiúkat a listán... - mondta, és hirtelen nevetni támadt kedve, mert hát mégis csak megoldotta egy nagy kérdésnek legalább a felét, de ez rögtön elmúlt, amint jött a következő gondolat. - Csak most... Fogalmam sincs, hogy merre tovább - emelte fel végre a fejét, bár nem sietett kibontakozni az ölelésből. Egy darabig ez után csöndben gondolkodott azon, hogy ez mit is jelent a jövőre nézve. A bátyja felől nem aggódott, nyilvánvaló, hogy őt nem fogja zavarni ez a fordulat, viszont jó pár nehézséget felvet egyéb téren. Na meg azt még mindig nem tudja, hogy a lányokkal mi a helyzet. Hát, talán majd egyszer azt is lesz lehetősége megpróbálni... Erről viszont egy újabb kérdés jutott eszébe.
- Ezt illik... Megköszönni..? - szaladt ráncba a szemöldöke, bár kimondva még sutábban hangzott, mint mikor kigondolta.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 18. 13:25 | Link



Sóhajtott, én pedig kikerekedett szemekkel bámultam magam elé, miközben kezemet a hátán pihentettem. Jared Nightingalet nyugtatom épp. Igazán... fenomenális.
Azt mondta, jól van, én pedig tétován otthagytam a kezem a hátán, mert még mindig be voltunk zárva, és tudtam, hogy ez előbb-utóbb az ő agyába is bevillan. Nyeltem egyet. Komolyan, ez volt az első csókom? Mármint, úgy az igazi. Vagy. Nem? Elvégre Lilla... bár... nem tudom...
Hogy merre tovább? Szívesen elmondtam neki, hogy rám mi várt ez után a felismerés után; terrorban tartó szobatársak, szégyenletes megnyilvánulások, félelem az emberektől, dac, keserűség, depresszió. Tény, hogy ez nem lett volna épp a legmegnyugtatóbb dolog, úgyhogy inkább mást tanácsoltam.
- Mondd el Garethnek. Neked legalább nem kell bájitalt itatnod vele. - motyogtam halkan. Reméltem, hogy ebből már meg fogja érteni, miért "pazarolta el" Gareth azt a bájitalt.
Igyekeztem lassan lélegezni, lassan és mélyen. Semmi baj. A pánikroham, amit a csók alatt gyakorlatilag elfelejtettem, ismét eszembe jutott, s lassan kúszott vissza a tudatomba, hogy megpróbáljon helyet szakítani magának. Egy, kettő, három, négy. Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Mindeközben Jared hátán nyugtattam a kezem, ahogy ő (ha minden igaz) még mindig a vállamon feküdt. Talán még végig is simítottam a hátán, mindezzel magamat próbálván nyugtatni.
Kérdésére akaratlanul is felnevettem, bár nem azzal a vidám kacagással, sokkal inkább sötét és keserű nevetésnek mondanám.
- Ezt? Nehogy megköszönd. - Nehogy megköszönd, hogy miattam rájöttél, hogy vonzódsz a fiúkhoz, gondoltam. Szerencsétlen. Most ugyanazon fog keresztül menni, mint én...
Igaz, talán egy Garethtel könnyebb.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 18. 13:47 | Link

Ricsi

Valahogy megfeledkezett arról, hogy ő elvileg utálja ezt a valakit. Hogy pár napja még a szemét is ki tudta volna kaparni, sőt, gyakorlatilag még egy fél órával ezelőtt is. Mennyi mindenen segít egy közös félelem, igaz? Na meg még néhány egyéb esemény.
Ricsi válasza pedig hirtelen fényt gyújtott a fejében. Hát persze, így már érti! Igaz, az még mindig nem tiszta neki, hogy miért nem szólt Gareth, hogy beszélgetett valakivel a bájitallal, de ezt majd tőle megkérdezi, ha egyszer csak előkerül. Viszont az biztos, hogy Ricsinek nem lehetett könnyű ezt az egészet átélni, mert mint a mellékelt ábra mutatja, az ismerősei nem voltak vele túl elfogadóak.
- Sajnálom, hogy megütöttelek. Féltékeny lettem, amikor láttam, hogy Gareth neked csinált kakaót... tudom, gyerekes. De nekem azt mondta, hogy nem ismer téged, és nem értettem. Aztán meg azzal a beszólással rettenetesen felidegesítettél a vonaton - fakadt ki. Muszáj volt beszélnie, mert közben újra elemi erővel telepedett rá a sötétség és a szűk helyektől való félelem, viszont amíg beszélt, amíg voltak hangok, addig egy fokkal jobb volt az egész.
Végtelenül meglepődött, mikor Ricsi simítását érezte magán, de ezzel úgy vette, hogy annyira nem zavarja a másikat, ha összekapaszkodva maradnak, amíg nem jut eszükbe valami megoldás. Visszaejtette a fejét a srác vállára, és ekkor vette észre, hogy egyre gyorsul a szívverése... ez már megint a klausztrofóbia lesz. Neki jó volt, ahogy a forró tenyeret érezte a hátán, úgyhogy úgy gondolta, talán viszonozhatná, hátha Ricsinek is segít egy kicsit. Ahogy a másikat ölelte ujjaival mintákat kezdett rajzolni a hátára.
- Próbáld meg kitalálni, hogy mit rajzolok. Arra figyelj, ne a szekrényre - javasolta, míg ő arra igyekezett összpontosítani, hogy használhatóak legyenek az ujjal rajzolt vonalai. Viszont az idő egyre telt, és már ez sem volt elég, gondolatban újra számolni kezdett, ráadásul nem volt benne biztos, hogy meddig maradhatnak még így. Már ez is jóval több volt, mint ami illendő, legalábbis érzései szerint.
- Khm... - kezdte némi torokköszörüléssel. - Nem igazán akarlak elengedni... Attól tartok, hogy ha nem érzem, hogy van itt valaki, akkor összeomlok, túl rég vagyunk itt... - vallott halkan.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. július 18. 14:51
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 18. 14:45 | Link

...

Pár napra valóban eltűnt - hirtelen ötletként vágtak bele abba a kirándulásba, amin részt vett, így jóformán csak összekapta a holmiját és már indultak is. Jared még mindig tudomást sem vett róla, úgyhogy egy vállvonással úgy döntött, duzzoghat még két-három napot és majd akkor rágja át vele a történteket, ha visszajött, bár egyáltalán nem örült ennek.
Amikor befutott, lepakolás után rögtön az öccsét kereste és mivel a szokásos helyek egyikén sem találta, előkaparta az iránytűt - nagyon rossz előérzet kerülgette, még sosem fordult elő, hogy Jared ne a kedvenc búvóhelyeinek egyikén tartózkodott volna. A lelkiismerete most vette csak elő igazán, hogy nem beszélt vele és nem is figyelmeztette, meddig lesz távol - nagyon az élet humorérzékére vallott volna, ha most történik valami, amit aztán haláláig bánhat. Az ördög vigye el, hogy benne is ott volt a dac, hogy nem követett el semmit, ami miatt ilyen bánásmódot érdemelt volna! Miközben a tű forgását figyelte, hangokra lett figyelmes, pontosabban önelégült csevejre, ami máskor a legkevésbé sem érdekelte volna, azonban egyes frázisok miatt nem tudott csak úgy elsiklani felette. Egy illúzió rejtekébe húzódva állt meg hallgatózni. Három, feltehetőleg Rellonos, elsős-másodikosforma suhanc, egymással versengve hencegett azzal, hogyan zártak be két kis nyamvadt b***t a szekrénybe és hogy lassan már vissza is mehetnek, hogy kieresszék őket és megkapják, ami még jár nekik. Bár sürgette, hogy megkeresse Jaredet, mégsem hagyhatta ennyiben ezt - prefektussal vagy tanárral nem találkozott már két-három folyosója, így őket nem hívhatta segítségül, viszont az illúziómágiája tökéletes lehetőséget jelentett. Sorra véve a tanári kart végül Warrenre esett a választása, akihez mostanában nemegyszer volt szerencséje, úgyhogy könnyedén meg tudta alkotni alakját, bár a főattrakciót nem ez jelentette.*
- Hé! Mi a bánatot műveltek?-*A jellegzetes, máséval össze nem téveszthető hang úgy vágódik a folyosó csendjébe, mint egy elhajított fejsze, csak úgy reccsen. Bízott benne, hogy a kölykök gondolkodás helyett ösztönből csak nyakukba kapják a lábukat és elinalnak - aki gyengébbeken éli ki magát, annak a lelkiismerete nem elég tiszta, hogy hosszasan gondolkozzon ilyen helyzetben. Az alakot arra az esetre tartogatta, hogy ha hátrafordulnának, látható fenyegetés is legyen, de ahogy elszáguldottak mellette, egyikük sem bajlódott ilyesmivel. Amint eltűntek a következő sarkon, hagyta szertefoszlani mindkét illúziót és a szertárak felé sietett, hogy kieressze az áldozatokat, bárki is legyen az - nem nehéz megtalálnia a szekrényt, amiben már neki is volt szerencséje lapítani, előtte pedig két pálca hever. Elég egy pillantás, hogy belényillaljon, kihez is tartozik a nyírfa pálca és egy mozdulattal veszi elő a sajátját, hogy feloldja az ajtókra kiszórt bűbájt és feltépje őket.*
- Se.......-*A hosszú csönd leginkább amiatt állt be, hogy épp végignézte, amint Jared és Ricsi összebújva ülnek a szekrény aljában, megjelenésére előbb ijedtséggel, majd paprikavörös zavarral reagálnak, valamint sokatmondó hallgatással. Egy darabig némán cikázott köztük a tekintete, mint aki számba vesz valamit, aztán szemöldökei egy fokkal feljebb araszoltak.*
- Hmmm...-*A szőkébbik (és vörösebbik) öccsére meredt, nem haraggal, inkább fokozódó értetlenséggel.*- Most lehet, hogy csak képzelődöm, szóval javíts ki, kérlek, ha tévedek...de ti most fegyvernemet váltottatok?
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 19. 12:27
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 18. 15:17 | Link



A kis herceg bocsánatot kért! Gyakorlatilag tátott szájjal hallgattam végig, szinte még arról a tényről is elfeledkeztem, hogy egy szekrényben vagyunk, és fogy a levegőnk - persze, csak kis időre. De amíg ez a csoda tartott, gyakorlatilag eszembe se jutott. Az eridonos herceg bocsánatot kért! Ejjha!
- Nem mondom, hogy semmi baj... de nem haragszom. - nyögtem ki. - Engem is... elkapott az ideg, mikor azt mondtam. Öhh... - S íme, ez történik, amikor Szépvölgyi Richárd találkozik a bocsánatkérés rejtette csodákkal. Zavar. - Hát, én is bocs.
Azt nem mondtam, hogy sajnálom, mert igazság szerint ez egyáltalán nem így volt, de legalább mondtam valami bocsánatkérésfélét. Nekem ez sosem ment. Mármint, eddig sem gyakoroltam az ilyesmit túl sokat.
Eszembe jutott, hogy Jared hangja miért remeg. Fejemet felemeltem, hogy tekintetem találkozzon a szűk szekrény falaival. Nyeltem egyet. Már nem igazán tudtam megnyugodni, ugyanis elég sok ideje voltunk bezárva ide, s a légzésgyakorlatok, mint olyanok, egyáltalán nem voltak már hasznomra. Próbálkoztam, de nem ment. Meg fogok fulladni.
Szekrénytársam kiváló érzékkel tapogatta ki a gyenge pontjaim, a pánikroham előtti pillanatokban keze a hátamra tévedt, amitől úgy összerezzentem, hogy államat esélyesen bevertem Jared vállába. A hátamon nem bírom elviselni az érintéseket. Máshol se nagyon, de a hátam...
Mégis, derekasan tűrtem, hogy Jared végigfuttatta hátamon az ujja hegyét, többször, különböző mintákat rajzolva. Mert az nem volt elég eddig, hogy a nyakamba szuszogott. Mondanom sem kell, hogy a mintákra egy pillanatig se tudtam figyelni, csak azt éreztem, ahogy egyre vörösebb és vörösebb leszek, szívem pedig egyre gyorsabban ver. Remek! K*** jó!
A megjegyzésével, amit úgyszintén a nyakamba motyogott, azt hiszem, direkt akart kikészíteni. Nem elég a pánikroham, a zárt hely, hogy most csókolóztam életemben először egy sráccal, aki ráadásul Jared Nightingale, még a nyakamba is fújtat, és azt motyogja, hogy nem akar elengedni. Igazán remek, Jared, köszönöm szépen! Én is téged.
Nem tudom, erre egyáltalán mit válaszoltam volna, ugyanis lépteket hallottam  meg. Tagjaim megfeszültek, s már kezdtem a mozdulatot, hogy ellökjem Jaredet; hiszen ha Erikék jönnek, akkor azzal a lendülettel fognak úgy megverni, hogy a büdös életben többet nem kelek fel, főleg, hogy a gyanújuk "beigazolódna", ha így látnának minket.
Már nem volt időm ellökni. Nyílt az ajtó, egy pillanatra behunytam a szemem, várva a rúgást vagy az ütést, de csak annyit hallottam, hogy "Se...". És ez nem a szobatársaim hangja volt.
Ahogy szemeim kipattantak, Garethet pillantottam meg. Egy pillanatra lefagytam, s arcom az eddiginél is vörösebb lett; aztán ráeszméltem, hogy jelenleg éppen a testvérével ölelkezem gyakorlatilag, aminek hatására elhúzódtam Jaredtől, ezzel gyakorlatilag beleépülve a szekrény falába. Hát, nem így terveztem a családi coming outot. A csillagnézős-Madagaszkáros verzió szimpibb volt.
Gareth kinyitotta a száját, és ennek nyomán egyszerre támadt kedvem röhögni, és akartam elsüllyedni a föld alá. Kérdése Jaredhez szólt, úgyhogy úgy döntöttem, okosabb lesz, ha szépen elfordítom az egyre vörösödő fejem, és úgy teszek, mintha nem léteznék.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 18. 16:07 | Link

Ricsi és Gareth

Pozitív csalódás volt, hogy Ricsi is bocsánatot kért. Talán mégsem az a kis undorító féreg, aminek elsőre nézte. Nos... biztos, hogy nem az, mert akkor nem kapaszkodna éppen belé és nem abból próbálna erőt meríteni, hogy azért nincs teljesen egyedül, mert ott van vele a kelepcében a srác is. Igaz, annyival hamarabb fogy el a levegő... De már tökmindegy, csak ne eressze el, mert abból csúfos módon sírás lesz, és most Jared részéről.
Ahogy a fiú hátához ért az összerezzent, Jared pedig csitítva simította meg.
- Nyugi - mondta. - Nem akarok rosszat, csak muszáj figyelmet terelnem - magyarázta, miközben a firkákhoz látott.
Nem sokkal később már éppen annak a magyarázatához fogott, hogy miért is nem fogja elereszteni Ricsit, amíg itt vannak, mikor hirtelen zajt hallott kintről és egy pillanat múlva kitárult az ajtó. Be kellett csuknia a szemét, túl sok lett hirtelen a fény, de annyira megijedt attól, hogy esetleg az őket bezáró szemetek jöttek vissza, hogy teljes testében összerezzent. Aztán meghallotta a bátyja hangját és visszahuppant a szekrény aljára, hatalmasat sóhajtva közben. Oké, most már minden rendben lesz.
Aztán eszébe jutott, hogy milyen szituációban talált rájuk Gareth és érezte, hogy hirtelen az arcába tolul minden vér. Oké, mondjuk még mindig jobb, mintha olyanok jönnek, akik összeverni akarják őket, ráadásul a szekrény is végre nyitva van és most már nem fognak ott aszalódni össze a deszkák börtönében, de azért ez nem kicsit volt kínos. Hát még amikor Gareth meg is szólalt.
Jared az arca elé kapta két kezét. Tudta, hogy tőle kérdezett Gareth, még akkor is, ha azóta sem volt lelkiereje felnézni rá, úgyhogy előbb-utóbb valami válaszfélét kellett összehoznia.
- Mmmmnyüüühhh - Ennyire futotta első körben a tenyerei rejtekéből, aztán megpróbálta magát összekaparni annyira, hogy emberi nyelven is felelni tudjon. - Csak... nagyon féltünk és.... öhhh... - akadozott a mondanivalóval, míg nem végre elvette a kezeit az arca elől és segítségkérően Ricsire nézett. Az viszont láthatóan pont annyira zavarban volt, mint ő, szóval nem sokra számíthatott tőle.
Végül Jared nagy levegőt vett és felnézett a testvérére.
- Nem tévedsz - mondta kerek-perec, a következő pár percre részéről inkább mély csöndbe burkolózva. Legalább addig, amíg eldönti az arcbőre, hogy most akkor leég-e róla vagy sem.
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 18. 19:05 | Link

...

Jared reakciója tulajdonképp felért egy beismerő vallomással, bár semmiféle magyarázatot sem szolgáltatott és nem is úgy tűnt, hogy egyhamar képes lesz rá, Ricsi pedig jóformán rásimult a szekrény belsejére, úgyhogy előzékenyen hátrált két lépést és leguggolt, térdére könyökölve nézve a két srácot. A maga csendes módján tanulmányozta őket, gondolkodva, mihez is kezdjen ezzel a két... jómadárral.
Nem esett igazán nehezére megemészteni, amit látott, bár lesz hozzá egy-két szava, inkább tanácsokban és kérdésekben gondolkodott. Volt egy olyan érzése, hogy ebben a helyzetben illene legalább kiakadnia - vagy valami ilyesmi - de igazából még meglepetést is inkább csak amiatt érzett, hogy pár napja még legszívesebben elcsépelték volna egymást, így kissé nehezen ment a fejébe, hogyan jutottak a megvalósított ötletig. Tény, ha összezárnák egy másik, általa utált, vízfóbiás emberrel, mondjuk egy tó közepén ringó csónakban, valószínűleg neki sem lenne egyszerű olyasmivel rukkolni elő, ami kellő mértékben eltereli a figyelmét, hogy elkerülhesse a pánikrohamot, de határozottan úgy érezte, nem pont így próbálná megoldani a helyzetet. Végül csak sóhajtott egyet.*
- Örülök, hogy nem esett bajotok. Amikor megláttam a pálcád...-*Nem kellett befejeznie a mondatot, könnyen leolvasható volt arcáról a bűntudat és az aggodalom, még ha fel is oldotta némiképp a megkönnyebbülés. Ennek ellenére mégsem söpörhette a szőnyeg alá az egészet, úgyhogy adott még egy kis időt, hogy valamennyire megnyugodjanak, aztán feltápászkodott, két kézzel két különböző fejet borzolva meg.*
- Azt hiszem, ez megér egy beszélgetést. De menjünk máshova.-*Javasolta, mert nem vágyott sem társaságra, sem az örökkön éber falak hallgatózására - meg némi környezetváltozás is rájuk fért volna, akármilyen romantikus is a szertár a szekrényével.*
- Kívánságok terme? Kakaó?-*Vetette fel, az ajtó felé pillantva, bár más javaslatra is nyitott volt, mert bár legszívesebben az Eridonba ment volna, ez csak akkor jöhetett szóba, ha beszöktetik Ricsit - ebbe pedig most inkább nem bocsátkozott volna, amíg nem tisztázzák a dolgokat.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 18. 19:07
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély