36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 1. 22:14 | Link

Tuti itt kell lennie valahol a sárkánytan órának. Erik eddig túl van egy erkélyen, egy nagyon használatlannak tűnő apró társalgótermen  és egy valódi tanórán, ahol vámpírokról (!) volt szó. Csak benyitott az osztályba, és nagyon szívesen maradt is volna, de mint megtudta, csak mestertanoncok látogathatják ezt a kurzust.
Ha statisztikát akarunk felállítani, eddig csak igen kis hányadában sikerült beülnie tényleg a saját órájára, viszont volt például egy nagyon kellemes rajzórája mugli történelem helyett. Legszívesebben minden képzésen ott lenne, olyan izgalmas dolgokat tanulnak itt az emberek! A fiú már attól is elámul, hogy ennyi varázslótanonc van egy helyen, és hogy a tanórák ilyen változatosak lehetnek. Otthon egész máshogy ment ez.
Szóval a folyosón már három ajtóról biztosan tudja, hogy nem a sárkányterem van mögötte, ezért annak valószínűsége egyre nő, hogy most majd rátalál a megfelelőre. Nagy elánnal nyit be az ajtón, lelki szemei előtt... tök mindegy, mi van a lelki szemei előtt, mert ez megint csak nem a megfelelő helyiség. Le a számításokon alapuló jövendöléssel!
A sötétbe alig hozott némi világosságot a tény, hogy Erik kitárta a raktárhelyiség ajtaját, de még ebben a szürkeségben sem kerülte el a figyelmét pár mozgó lény, akik eliramodtak a helyiség zsúfolt belseje felé ijedségükben. Míg körülkémlelt odabent, hova is jutott, próbálván memorizálni a helyet, hogy ha akar, legközelebb visszatalálhasson, meghallott egy apró csattanást és egy kis nyikkanást. Az egyik egér futott bele egy csapdába? - gondolta nagy aggodalommal. A sárkánytan óráról megfeledkezve, hirtelen előkapott pálcájával fényt varázsolva beljebb evezett a kuplerájban, hogy mentse az állatot, ha még menthető.
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 1. 22:48 | Link

Erik

Már így sem indult valami rózsásan a mai napom. Folyton elkéstem mindenhonnan. Kezdve azzal, hogy reggel elaludtam és lekéstem a rajzmágia órámat. Majd az ebédről is lemaradtam, így nekem már csak a morzsák maradtak. És még itt van ez is. Miért pont velem történik ez?! És ki volt az az alak aki becsukta mögöttem az ajtót és bezárt ide? Talán csak véletlenül tette, vagy én voltam alapból a célpontja? Zsörtölődtem magamban miközben lesöpörtem az egyik régi székről a pórt és a pókhálót, majd bosszankodva helyet foglaltam. De jó, még a bűbájtanról is lemaradok, ugyan is nem hiszem, hogy valaki egyhamar rám talál! Elvégre épelméjű mágus nem teszi be a lábát ilyen helyre. Én sem tudom, miért is jöttem ide. Már nagyon nem is emlékszek rá. Alaposan szemügyre vettem a helyet. Mindenhol régi tárgyak, üvegek, kartonok és egyéb kidobott holmik hevertek. Látszott, hogy itt már elég régen járt élőlény. Kivéve a patkányokat, egereket, pókokat, akiknek láthatólag ez a hely volt az otthonuk.
 - Segítség! - kiáltottam hirtelen.- Hall engem valaki? Beragadtam!- mondtam, majd miután hallottam, hogy nem jön válasz visszaültem a székemre. Ám amikor már azt hittem minden elveszett, lépteket hallottam az ajtó túlsó oldaláról. Reflex szerűen elbújtam egy láda mögött. Az ajtón egy fiú nyitott be. Megpróbáltam kicsit közelebb osonni, de a könyökömmel meglöktem a mellettem lévő szekrényt, a tárgyak amik pedig rajta voltak, elkezdtek leesni. Sok ezer üveg és könyv hullott lefelé. Balszerencsémre az egyik üveg pont az én fejemen landolt.
 - Áú!- kiáltottam fel hirtelen.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 2. 00:01
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 2. 00:01 | Link

- Sosem tanulok! - morogta fennhangon Erik, amikor a pálcájából előtörő éles fénysugarak elvakították. Miért néz bele az ember mindig a pálcájába, amikor fénybűbájt kísérel meg? Miért kell feltétlenül megbizonyosodnia afelől, hogy a varázslat működik? Akkor is kiderülne, ha nem közvetlenül a fényforrásba bámulnék. - Ezeket már csak magában tette hozzá. Amikor már nem érezte úgy, hogy dupla szurkálóátokkal böködik a szemét, és sűrű pislogással körbenézett, pillantása egy fejbúbot fogott be közvetlenül előtte. Lenézett a lányra, aki felnézett rá.
- Szia - köszönt megilletődve a "helyi lakosnak", akire pálcájának fénye esett. Kicsit hátrébb is állt, mert már lassan a térdük is összeért. Köszönése közben pedig rájött, miért is hitte azt, hogy egérhangokat hall. Füléhez érintette a pálcáját, és elvégzett egy röpke bűbájt rajta. Olykor bedugul a füle, és olyankor minden sokkal tompábban szól.
- Miért ücsörögsz itt? - kérdezte egyik lábáról a másikra ácsorogva. Olyan váratlan és furcsa volt a helyzet, nem is tudta, hirtelen mit mondjon.
- Erik vagyok amúgy - integetett pálcátlan kezével sután, de legalább, ha félénk is, őszinte mosollyal.
Még tovább hátrált, hogy ne álljon benne a vele szemben ülő aurájában, és ezzel a mozdulatsorral szépen megbotlott egy földön hagyott kartondobozban. Elesni nem esett el ugyan, de meg kellett kapaszkodnia egy, a keze ügyébe kerülő szekrényben. Mutatványát lombikok csörömpölése kísérte, nyomában sűrű porfelhők szabadultak fel, köhögésre késztetve valószínűleg mindkettőjüket.
- Szokott ez jobban is menni - motyogta csak úgy magának, és a megmozdított szekrényen utolsókat ingó, majd lefelé zuhanó bájitalos fiolát elkapta a levegőben. Félénk mosolya nem olvadt le az arcáról akkor sem, amikor visszaillesztette az üvegcsét a helyére.
Mondj már valami értelmeset - utasította magát, de semmi nem jutott eszébe, amitől kevésbé néznék ügyetlennek. Nemigen volt dolga otthon lányokkal, és ez csak tetézte zavartságát.
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 2. 09:35 | Link


Erik

Megfogtam a fejem ahol az előbb ráesett az üveg, és meggyőződve tapasztaltam, hogy lett rajta egy púp. Hirtelen éles fény öntötte el a helyet. Megpróbáltam közelebb menni, de mivel nem láttam semmit, csak tapogatózni tudtam. Mikor már kicsit közelebb járhattam az ajtóhoz, valami - vagy valaki -, megfogta a fejem. Felnéztem és egy fiúval találtam magam szemben. Elpirultam, hiszen otthon egy fiú sem állt velem szóba, szóval a helyzet még új volt számomra. De mire reagáltam volna a helyzetre, ő már el is ugrott előlem.
 - Sz-sz-szia - köszöntem én is zavarodva. - Elena vagyok.
Nem nagyon tudtam, mit is mondhatnék, hogy megtörjem az a kínos csendet, de amikor megkérdezte, miért is kerültem ide, kissé enyhült a helyzet. Most már úgy éreztem, megbírok szólalni.
 - Bejöttem ide és valaki, becsukta mögöttem az ajtót. Őszintén megszólva nem is tudom, miért is jöttem be ebbe az elhagyatott "terembe". - válaszoltam Erik kérdésére. Szegény, annyira megijedt tőlem,- vagy nem is tudom miért - nekihátrált a mögötte lévő szekrénynek. Az üvegek újból potyogtak a polcokról, de most nem az én fejemre, hanem az övére. De Erik sikeresebben elkapta őket mint én. A mutatvány során, elég sok port is felkavart amitől mindketten köhögni kezdtünk.
 - Jól vagy? - kérdeztem, majd köhögtem egyet újból.
Elindultam felé, hogy segítsek neki egy kicsit megtámaszkodni, majd vetettem rá egy halvány mosolyt, hogy ne érezze magát annyira kellemetlenül.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 2. 12:40 | Link

Mivel a srác a kétballábával próbált dűlőre jutni, nem sikerült reagálnia az Elena által mondottakra, pedig érdekes gondolat vetült fel benne hatásukra. Szóval előbb megvárta, míg biztos talajt fogott a lába, és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy egy lehulló lombikot is sikerült megmentenie, így nem kövezheti meg senki az iskola tulajdonának rongálásáért.
- Aha, persze, jól vagyok - mormolta még mindig fél kezében feltartott pálcával, hogy érje őket a fény. Poros pulóverén csapott egyet-kettőt, hogy megtisztítsa, de csak azt érte el, hogy további szürke kéznyomokat applikált rá. Felhagyott a művelettel hát, és visszatért korábbi gondolataihoz. Hátrafordult a bejárat irányába, és ahogy sejtette, az ajtó - amit ő maga nyitva hagyott - most csukva állt a tokban.
- Azt hiszem, nem valaki zárt be ide téged - a kilincsért nyúlt, de hiába nyomta le, az ajtó nem engedett. Körbenézett valamilyen világító eszközért. A kastélyban sok helyen fáklyák álltak a falban, de itt egy sem volt. Igazából hely sem volt a szekrények, polcok és lomokból alkotott tornyok miatt egy falikarnak. Lógott viszont egy lámpás a plafonról, amit Erik fénybűbája segítségével szeretett volna meggyújtani, hiába. A kanóc nem volt hajlandó alávetni magát az akaratnak.
- Ez a legkülönösebb hely, ahol valaha jártam - szólt a varázslópalánta félhangosan. Ha nem lett volna valaki mellette a szobában, biztos csak magában mormolja, így viszont illendőnek érezte megosztani a gondolatait a másik jelenlévővel. Eloltotta a pálcáján lévő fényt teljes sötétségbe vonva magukat, és az előbbiekből végre tanulva így szólt Elenához:
- Ne nézz föl - maga is cipője orrát bámulta, úgy dobta a világító fénygömböt a fejük fölé. Így már volt lámpásuk, és ha Elena a felszólításra nem reflexszerűen fölfelé nézett, akkor egyikük szemét sem sütötte ki a hirtelen világosság.
Most, hogy ilyen körülményes módon, de újra rendelkezésre állt a pálcája, hogy varázsolhasson, hiszen nem foglalta le a fénybűbáj, újra az ajtóhoz fordulhatott, hogy mágiával nyissa ki azt.
- Alohomora - koppintott a zárra, és újra próbálkozott a kilinccsel. Semmi.
- Bent ragadtunk - közölte a nyilvánvalót, és tanácstalanul széttárta a karját. Pálcájával megpiszkált maga mellett néhány poros tárgyat egy papírtálcán. - Most mit csináljunk?
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 2. 13:29 | Link


Erik

Lenyűgözve néztem Erik mondhatni "zsonglőrködését" a lombikkal. Hihetetlen milyen gyors reflexei vannak. Még az a buta ötlet is felmerült bennem, hogy esetleg vámpír lenne. De mivel ez butaságnak hangzott, próbáltam minél hamarabb elhessegetni a bolondos gondolatom. Körülbelül két vagy, három percen keresztül csak néztem őt, majd mikor észhez tértem, gyorsan lesütöttem a szemem.
Mit művelsz Elena?! Ennél feltűnőbben nem menne?!- szidtam le magam gondolatban. Kezemet a szám elé téve kuncogtam, mikor láttam, hogy a fiú azzal küszködik, hogy a port letörölje pulóveréről, mely után inkább nagyobb foltokat hagyott mint eddig. Épp szólni készültem, hogy ne hagyjuk figyelem nélkül a  ajtót, mert netán visszajön az az alak aki bezárt, mikor észrevettük, hogy az eddig nyitott ajtó zárva van. Remek, visszajött, hogy befejezze azt amit elkezdett. Ki csinálja ezt velünk? Vagy jobb lenne az a meghatározás, hogy mi?- ezek a gondolatok futottak végig az agyamon, miközben Erik feldobta a fénygömböt a fejük fölé. Végre sikerült nem belenézni. Ez azért is jó, mert így legalább látok valamit nem úgy mint az előbb. Rémülten ültem a kis roskatag székemen, várva, hogy a fiú kinyissa az ajtót és kiszabaduljunk ebből az átkozott raktárból. Minden hiába volt, ugyan is a kilincs meg sem mozdult.
 - Had próbáljam meg én is.- mondtam, majd odamentem a zárhoz.
 - Alohomora - válaszoltam, ám a zár nem reagált.
 - Ha jól gondolom, ezt varázslattal zárták be. Szóval csak az ajtó kulcsával jutnánk ki innen.
Szóval jól mondta Erik...benn ragadtunk. Akkor most mihez kezdjünk? - futott át az agyamon a gondolat.
Nem gond, legalább lesz egy kis időnk megismerni egymást, előbb, utóbb valaki így is ránk talál.
 - Talán beszélgethetnénk. - válaszoltam a fiú kérdésére.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 2. 23:13 | Link

A megilletődött két fős kompánia egymást kerülgetve tevékenykedett a zsúfolt, szűk szertárhelyiségben. Erik hiába próbálkozott a szokásos zárnyitó bűbájjal, és - nem meglepő módon - partnere sem járt sikerrel, mikor ugyanazt próbálgatta.
- Van varázslat a bűbájjal lezárt ajtók kinyitására is, de nem ugrik be, mi - ezt szükségét érezte közölni. Náluk Szentegyeden nemigen zárták az ajtókat ilyen módon. A falu lakói megbíztak egymásban, az elvétve odalátogató idegenekkel szemben pedig őrizték egymás portáját. Olykor a gyerekek elől elzártak helyeket és dolgokat, de ennek nyilván csak úgy volt értelme, ha ezeket a gyerekeket nem tanították meg a bűbáj feloldására. Erik gondolatban fel is jegyezte magának, hogy amint megleli a kastély könyvtárát, előkeresse az erre megfelelő igéket.
- Mást nem nagyon tehetünk, nem igaz? - villantott egy bátrabb mosolyt a fent lebegő világító gömb fényében Elenára. Lábával arrébb tolt egy törött vackokkal teli kartondobozt, mert az ajtónál már megint túl kis helyre koncentrálódtak ezek ketten. Szívesen állt neki egy új ember megismerésének, de emellett a hely is izgatta, ahová a különös véletlen folytán össze lettek zárva.
- Közben pedig megnézhetnénk, mi ez a sok holmi - felvette a nemrégiben megpöccintett szerkezetet a tálcáról. A kezében furcsa gőzt kezdett el eregetni, így inkább gyorsan visszatette a helyére. A kellék magában füstölgött tovább.
- Hova indultál eredetileg? Sokáig ültél itt? - nézett Elenára, majd észrevett a lány feje fölött egy kocka alakú üveget benne szivárványszínekben játszó folyadékkal. Átnyúlt hát a lányon a mögötte lévő polcra, és azt is a kezébe vette. A címke elég megviselt volt a fiolán, azt próbálta kisilabizálni a kékesfehér fényben, mit írhattak rá.
- Nekem épp sárkánytan órám van - vonta meg a vállát beletörődve helyzetébe. Ez már a sokadik lógása, pedig alig pár napja jár a Bagolykőre. Képtelenség egy ekkora kastélyban eligazodni, és élt a gyanúperrel, hogy az épület maga is tesz arról, hogy az ember soha ne találjon el a céljához. - Nem lett meg a terem. Eddig azt hiszem, két termet sikerült csont nélkül megtalálnom, de mind a kettőhöz úgy vezettek el...
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. február 3. 21:10
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 3. 19:16 | Link


Erik

 - Tudom, bűbájtanból nemrég vettük, de most hirtelen nekem se jut eszembe mi is az.
Ez nem is meglepő. Elvégre az ember sok mindent felejt el, ha stresszel. Ez pedig pontosan egy ilyen helyzet. És még az is rátesz egy lapáttal, hogy az árvaházban és otthon sem tanultam varázsigéket. Mivel akkor még nem is tudtam róla, milyen erő van is bennem, és miután megtudtam akkor sem mertem használni, mivel úgy hittem, hogy a mágia rossz és csak rontani képes. Most már másképp gondolom, de még mindig nem merek sokat varázsolni.
 - Felőlem körülnézhetünk. Úgy sem kutakodtam, amíg benn voltam. - feleltem Erik feltevésére. Nem is tudom, ez eddig miért nem jutott eszembe. Talán azért, mert túlságosan elvoltam foglalva azzal, hogy kikerüljek innen. De most, hogy már van társaságom is, elég kellemes és nyugodt ez a hely. Talán Erik kedvessége teszi. Én is felkaptam egy régi fiolát, majd nagy oda figyeléssel vizsgálni kezdtem, bár nem tudtam mi van benne.
 - Eredetileg bűbájtanra indultam. De az is igaz, hogy nem nagyon tudom még hol vannak a termek. Óriási ez a kastély. Nem tudom megérteni, mások hogy tájékozódnak itt. - feleltem.
 - Azért azt nem mondhatnám, hogy sokat ültem itt. - néztem vissza a fiúra széles mosolyt vetve rá.
 - De jó! Te jársz sárkánytan órára. Én még sajnos nem vehettem fel. De biztos szuper lehet. - mondtam a fiúnak lelkesedve. A gond csak az, hogy a nagy lelkesedésben lefordultam a székemről, és egy egér tetemekkel teli sarokba huppantam le. Gyors felpattantam, ám ez sem volt jó ötlet, mert így meg egy kisebb asztalba vertem be a fejem. Szédülve támolyogtam, majd megbotlottam egy székben. Balszerencsémre, pont Erik ölébe estem.
 - Bo-bo-bocsi! Általában nem vagyok ilyen béna. - fordultam el zavaromban.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 3. 21:08 | Link

- Hogy bírtad megállni? - kérdezte Erik már egy a földön heverő dobozban túrva.
- Ezt nézd - szólalt fel és maga is meglepődött a tőle felettébb szokatlan közvetlenségen, amit produkált. Meg is szeppent ettől egy pillanatra, de ha már felhívta a figyelmet a kezében nyugvó tárgyra, illett bemutatnia is azt. Elena elé tolta szerzeményét. A fiú tenyerén egy nagyon üresnek látszó, hagyományos üveg csücsült.
- Láthatatlan tinta - magyarázta Erik, mielőtt Elena felvonhatta volna szemöldökét, hogy ugyan mi izgalmas van egy üres, dísztelen üvegben, amelyet minden diák íróasztalán fellelni. - Nyúlj csak bele, érezni, hogy nedves.
Belé hasított a gondolat, hogy itt elvetette a sulykot. Eddigi tapasztalatai alapján a lányok nem szeretik mindenféle dologgal összekenni magukat, ez biztosan igaz arra is, amikor a "kosz" láthatatlan. Késő, már kimondta, de azért még megpróbálhat helyesbíteni.
- Mármint - tette hozzá meghunyászkodva -, csak ha van kedved.
Amikor már nem kísérleteztek a láthatatlan tintával, visszacsavarta rá a másik kezében addig szorongatott kupakot, és feltette az egyik polcra találmányát. Szívesen szert tett volna egy üvegnyire ebből a kincsből, de nem merte lenyúlni az iskola készletéből. Bár a hely elég elhagyatottnak tűnt, ki tudja, milyen védőbűbájokat vetettek be, vagy hogy tartanak-e itt leltárt. Lehet, hogy a terem megjelenése csak látszat. Tovább folytatták a böngészést, közben beszédbe is elegyedtek.
- Ugye? - derült ismét mosolyra a fiú, de csak a polcnak, amin éppen böngészett. Próbált visszafogott maradni, amikor a lányhoz fordult. - Én sem ismerem itt ki magam, és szerintem egy élet is kevés lesz ahhoz, hogy eltájékozódjak a Bagolykőben!
Erik, akinek otthon sosem volt a testvérein kívül igazi barátja, meglepődve tapasztalta magán, hogy meglehetősen felszabadult itt a raktárban ezzel az idegen lánnyal. A fejében felötlött egy apró vicc is, de még hezitált, hangot is adjon-e neki, vagy azért ott még nem tartanak. Ki tudja, honnan szedve bátorságát, rövid hatásszünet után mégis úgy döntött, megpróbálkozik vele.
- Nagyon igyekeztem a megmentésedre! - felelt. - Ne haragudj, hogy ilyen ügyefogyott felmentősereg vagyok, hogy kiszabadítás helyett én is bent ragadtam.
Kimondta! Talán túlmagyarázta? Óvatosan leste a másik reakcióit. Nem szokott viccelni, de most hirtelen úgy érezte, a jövőre nézve is inkább letesz róla mindenki érdekében.
Maga is úgy gondolta, a sárkánytan biztos szuper lehet. Sajnos még nem volt szerencséje egyetlen órához sem, és a legelsőt is egy szertárban térdelve tölti el, úgyhogy a jövő hétig biztosan nem fog kiderülni, milyen is a tárgy. Ha egyáltalán kivarázsolják őket innen addig!
Azon vacillált, megossza-e ezt mind Elenával is, de mielőtt belekezdhetett volna, a lány kisebb felfordulást okozott az amúgy is rendetlen helyiségben. Erik segítségére akart sietni, már tápászkodott volna fel, de ekkor a lány az ölében termett, s lendületétől ő maga is visszahuppant sarkaira. A karjában tartotta az elesettet, és jobb ötlete nem lévén, zavartan heherészett közben.
- Ez közös bennünk - igyekezett megnyugtatni a lányt, akin látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát. Ezt az érzést Erik is ismerte, ezért mindig próbált megóvni tőle mindenki mást.
- Én már bemutattam a botladozó produkciómat korábban - idézte fel, hátha ezzel jobb kedvre deríti a másikat. Az ő ügyetlenkedése most már nem is tűnt olyan veszélyesen bumfordinak.
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 3. 21:53 | Link


Erik

Nem is sikeredett olyan rosszra a mai napom, mint azt első pillanatban gondoltam. Azt hittem, hogy majd egész nap itt kuksolok ebben az elhagyatott kis szobában egyedül. Ehhez képest, most itt kutakodok egy fiúval. Aki, - csak, hogy említsem - egész kedves. - gondoltam, miközben Erik megmutatta nekem a nedves - de száraznak látszó - tintás üveget.
 - Persze szívesen megnézem! - és alaposan szemügyre vettem a fiú tenyerén lévő kis üvegcsét. Elvégre, nem mindennap találkozhat egy boszorkány ilyen holmikkal.
 - Ez tényleg egy láthatatlan tinta! Még sosem láttam ilyet! Milyen érdekes! - mondtam izgatottan, és folytattam a kutatást. Egy darabig nem találtam semmit, de az egyik polcon a legbelső üvegen megakadt a szemem. Odamentem hát és óvatosan kivettem. Elég érdekes volt, már maga az üveg is. Kis kerek alakú, piros színezetű üvegcse volt, melyet - talán gravírozva - apró rózsák díszítettek. Első látásra tetszett, mivel a rózsa a kedven virágom. De amikor kivettem a dugót, az illata olyan volt, mint az otthonomé, Centraliáé. Régen, amikor még ott éltem, a házunk előtt mindig ez az illat fogadott amikor kiléptem a teraszra. Most, hogy így belegondolok, nagyon hiányoznak a szüleim, és az otthonom. Csak kár, hogy már soha többet nem látom egyiket sem. Talán, pont ezért zártak be ide, hogy találjak valamit, hosszú éves kutatás után, ami a szüleimre emlékeztetne? Nem hiszem, hisz róluk alig meséltem a többieknek.
Kicsit felvidultam, azon, amit Erik mondott, hogy igyekezett a megmentésemre. Talán, mégsem lesz itt olyan rossz sorom mint gondolta.
 - És én örülök, hogy ideértél - mosolyodtam el ismét. Dehogy haragszom, végül is itt vagy és csak ez a lényeg. - nevettem rá ismét.
Ám amikor beleestem a fiú ölébe... Azt gondoltam, most végem. Majd biztos ő is azt csinálja, mint az árvaháziak. Félrelöknek. Legnagyobb meglepődésemre, nem így történt. Erik csak mosolygott rám. Nem volt semmi: "Tűnj a szemem elől..." vagy Leszállnál már rólam. " Csak ült és mosolygott.
 - Igazad van. Ez közös bennünk. - feleltem kissé idegesen.
 - És most te is láthattad az én tudásom. Nevettem el magam zavartan.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 3. 23:13 | Link

Az ominózus elesős mutatvány után már semmi tragikus nem történt. Találtak ellenben még például egy működő gyanuszkópot - gyanúsan zakatolt -, egy tükröt, amibe idegen emberek bámultak bele a túloldalról - ezt nem sikerült megfejteniük -, egy szakadt átkoskönyvet és egy törött varázspálcát.
Erik próbált némi rendet csapni a megvizsgált tárgyak között, de ez egyáltalán nem látszott meg a helyen később sem. Lassan megkordult a gyomra, és bár még nem unta meg sem a lány, sem a hasznos és haszontalan holmik társaságát, már kezdett bezártságérzete lenni a... bezártságtól. Ráadásul újra rátört a félsz az új ismerős közelségétől. Szívesen hallgatta volna amaz életének meséjét, de nem mert rákérdezni bármire is. Egy gyerekről sem hallott, aki olyan szigorú varázslóközségben nőtt volna fel, mint ő, így hát mindenki más élete izgalmasabbnak és különlegesebbnek tűnt a sajátjánál.
Szorult helyzetéből az ajtó nyitódása mentette meg. Egy korabeli srác rontott be a helyiségbe, de amikor meglátta a világosságot és a két bent lévőt, megtorpant.
- Ja, bocsi - szólt, és kihátrált a teremből, becsukva maga után az ajtót.
- Ne! - kiáltott Erik, és sikerült odatennie az ajtó és a keret közé a kezét, amire így jól rácsapódott a nehéz fa, de legalább nem lettek újra bezárva, úgyhogy végérvényben totálisan megérte.
- Ez az! - lelkesedett fel, és még mindig ott tartva kezét, hogy véletlenül se lephesse meg őket a marasztaló nyílászáró, felkelt és megnyújtóztatta tagjait.
- Csak utánad - mosolygott rabtársára, és kilökte az ajtót, amin át a folyosóra juthattak.
Ha Elena kilépett, még elővéve pálcáját Erik levarázsolta az égből a fénygömböt, ami pálcájához érve köddé vált.
- Köszönöm a csodás délelőttöt - mosolygott szelíd mosolyával még mindig a lányra, közben pedig kívülről becsukta a szertár ajtaját. - Azt hiszem, megpróbálkozom a következő órámra való eljutással.
Mielőtt ketten két felé indultak volna, azért még megkérdezte Elenát egy fontos dologról, ami megkönnyítené egy esetleges következő találkozásukat.
- Melyik házba való vagy? Én az Eridonba.
Nem, mintha merészelné felkeresni a lányt, de ki tudja, talán majd véletlenül egyszer épp az ő klubhelyiségük környékén sétálgat, hátha történetesen egymásba botlanának...
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 18:17 | Link


Erik
(Lezárás)

A kis ügyetlenkedésem után, folytattuk a kutakodást Erikkel. Sok furcsa dolgot találtunk itt, amikről látszólag egyikünk sem tudott, hogy léteznek. A legkülönösebb az a tükör volt amiből idegen emberek bámultak vissza ránk. Talán, valami jövőbeli képet láthattunk, vagy valami ennél is különösebb van a dolgok mögött? De hiába törtük a fejünk, a mágikus tükör titkára nem bírtunk rájönni. Már épp kezdtük volna feladni a reményt, mikor egy fiú fiú nyitotta ki a szertár ajtaját. Erik gyors odaugrott, nehogy újra becsukódjon az ajtó, és újból benn ragadjunk.
A fiú kinyitotta az ajtót, én pedig kiléptem. Nagyon jó volt ismét kinn a friss levegőn, a dohos szertár után. Nem mintha a fiú társaságával lett volna a gond, de örültem, hogy kiszabadultunk. Elvégre nem szeretném lekésni a rúnatan órám, és egy kicsit éhes is vagyok.
 - Én is köszönöm a csodás délelőttöt Erik. Még ha egy szertárban töltöttük is, élveztem veled lenni. - és visszamosolyogtam a fiúra. Különös, hogy egy ilyen helyen ismerkedtem meg egy új emberrel. Reggel amikor felkeltem, nem gondoltam volna, hogy ilyen mozgalmas délutánom lesz. Bár ez utóbbit Eriknek köszönhetem.
 - Én is az Eridonba való vagyok! - feleltem lelkesen.
 - Talán valamikor, még beszélhetnénk. - de mire az utóbbi mondatom elhangzott a fiúnak már se híre, se hamva se volt.
Ugyan, még midig zavart az a kis üvegcse amit találtam. Miért van olyan bájital, ami Centalia illatához hasonlított? Talán a szüleim hagyhatták itt, amikor még idejártak?
Mikor észbe kaptam, már senki sem volt a folyosón, csak jómagam. Elindultam én is, még mielőtt a rúnatant is lekésném, és gyors léptekkel száguldtam, végig a kihalt folyóson.  
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély