A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=830983#post830983][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.06. 13:52[/b][/url]

Nem voltam színjátszós, de amikor a VAV után választanom kellett, hogy mégis merre és hova tovább, a választásom a művészetre, s azon belül is a színészetre esett. Azt gondoltam, hogy ehhez nem különösképp kell orvosdoktorprofesszornak lennem, és ebből talán sikerül majd kihoznom magamból valamit. Ez a szak viszont azzal járt, hogy gyakoroljam is a színészmesterséget, még ha nem is voltam a szó szoros értelmében tag. Szerencsére, indult is egy projekt, ahová szükség volt néhány emberre, így magam is jelentkeztem. Akkor még jó mókának tűnt, csak azt nem gondoltam, hogy rá pár héttel majd Olívia kettétör, mint egy ropiszálat. Éppen ezért hiába is volt ott sok ismerős arc, köztük Zsófi, erre a próbára nem, hogy nem készültem fel, de igazából nem is érdekelt. Testben ott voltam, lehet, hogy mozgott a mellkasom, jelezve, hogy kapok még levegőt, de lélekben valahol egész máshol jártam.
Elkeseredve merengtem az egyik sarokba, mintha beszűkült volna a tudatom, már csak arra kaptam fel a fejem, amikor Zsófi rám ordított. Értetlenül kaptam fel rá a tekintetem, egy kicsit össze is ráncoltam a homlokomat, amikor ráeszméltem, hogy bizony tényleg rám morrant a csaj.
- Neked mi a szar bajod van? Mit ordibálsz? - kérdeztem dühösen vissza, de láttam, hogy ekkor már mindenki minket figyelt, s mintha néhányan a fejüket csóválták volna velem kapcsolatban. Ennyi pedig pont elég volt ahhoz, hogy hirtelen elszakadjon az a vékony cérnaszál. - Hogy mi a bajom? Te vagy a bajom, hogy itt üvöltözöl, meg ez a szar díszlet, ki tervezte ezt? Jó, hogy nem dől le az a hülye fal ott, meg sincs rendesen támasztva, a por meg kavarog a pofámba, mert itt nem szokás takarítani! Ti meg megint nem tudjátok a szöveget, mégis csak velem cseszekszik mindenki, hát akkor csináljátok meg nélkülem - idegesen csaptam a szövegkönyvet a földhöz, s leugrottam a színpadról, hogy eltűnjek, pechemre kicsit kiment a bokám, így a nagy sietség helyett, káromkodva bicegtem az egyik székhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=831833#post831833][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.26. 14:57[/b][/url]

Annyira magam alatt voltam, a gondolataim olyan szinten jártak máshol, hogy képtelen voltam összpontosítani, s koncentrálni a próbára. Emiatt persze mások itták meg a levét, s bár Zsófi többször is próbált figyelmeztetni, képtelen voltam arra, hogy hozzak egy megszokott szintet, s a végén már csak az ordítására kaptam fel a fejem.
Tulajdonképp igaza volt, teljesen jogos volt a felháborodása, de mindezt ott és abban a pillanatban nem tudtam megfelelően kezelni, nem láttam át a szitut, csak azt éreztem, hogy nem elég az, ami történt, most még Zsófi is belém rúg egyet. - Fogd már be, mit rikácsolsz? - vetettem vissza dühösen a szavakat, s annyira felidegesített, hogy nem tudtam tovább kordában tartani az indulataimat. Dühödten csaptam földhöz a szöveget, majd nagyon csúnya hangnemben vágtam a fejükhöz sok mindent, s ott is akartam hagyni őket, ha nem sikerül olyan szerencsétlenül landolnom a színpadról. Emiatt csak az egyik székig jutottam, káromkodtam is magam elé, majd leülve felhúztam a nadrágom szárát, hogy megnézzem a bokámat.
Zsófi persze csak utánam jött, s lökte nekem, hogy mit nem tudok, mintha ezzel ne lettem volna tisztában. Csak épp erre a kioktatásra nem volt most szükségem, kezdett hasogatni a fejem is tőle. - Ne aggódj, nem fogok többé jönni - mondtam komolyan, s miután visszahúztam a nadrágomat, felegyenesedve néztem Zsófi szemeibe. - Szerintem Te is visszavehetnél, mert nem vagy itt főnök. És láthatóan Te se vagy különb nálam - jegyeztem meg, utalva a stílusára, mert Ő sem tűnt úgy, mint aki normálisan akarna velem beszélni. Pedig talán pont arra lett volna szükségem, hogy egy baráti szó hagyja el a száját, de nem. Csak az ment, hogy leugassa a fejemet.Hátra fordultam közben, mert eltűnt a tárcám, de hiába néztem az ülést, ott nem volt, s a földön sem hevert. Eközben Zsófi mintha visszavett volna a lendületéből, bár már nem hatott meg, épp elég bajom volt ahhoz, hogy tovább húzzák az idegeimet. - Jajj hagyj már Zsófi, semmit nem akarok tőletek. Nem akarok próbálni se, itt se akarok lenni. Csináljátok meg nélkülem  - mondtam, s ledobtam magam az egyik székbe, de csak bámultam előre. Le kellett volna lépnem, de hova? Pénz nélkül még Bogolyfalvát se tudtam volna elhagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=834988#post834988][b]Lucas M. Deighton - 2021.07.29. 15:40[/b][/url]

Zsófival jóban voltam, egészen mostanáig, mert ezt nem igen tudtam elviselni, hogy ilyen hangnemben és stílusban üvöltözött velem. Meg volt a magam baja, nem hiányzott még az is, hogy ez a megkergült lány is így óbégasson a fülembe, olyan felsőbbrendű stílust felöltve, mintha nem is tudom, ki lenne. Úgy viselkedett, mint valami kiképző egy táborban, ez pedig nagyon is felkorbácsolta a dühömet, nem is volt kedvem maradni, pechemre azonban ahogy távozni próbáltam, sikerült rosszul ugranom, s így már a fejem mellé a lábam is fájhatott. - Ó, hát igen. Valóban kegyed nagyságossága olyan hatalmas, hogy az arcodnak sem elég ez a kétszárnyú ajtó baszki - vetettem oda gúnyosan, hihetetlen, mert nem így ismertem meg Zsófit, de kiderült, hogy nem is olyan jófej csaj, mint amilyennek tűnt. - Hát akkor csináljátok, ne a szád járjon! - morrantam oda ingerülten, de sokáig nem jutottam, annyira sajgott a bokám, hogy a legközelebbi székben dobtam el magam, s le is rúgtam a cipőm, hogy megnézzem, mi a helyzet. Kezdett kicsit dagadni, ám a fájdalom ellenére az is jobban zavart, hogy úgy éreztem, néznek. S amikor felemeltem a pillantásom, a színjátszókörösök, na meg Missz Tökéletesség tekintete vetült rám, úgy, mintha olyan óriási nagy bűnt követtem volna el.- Mit bámultok? Nem láttatok még embert? - morrantam oda dühösen, majd inkább fogtam a cipőm, s zokniban fordítottam hátat a stábnak, majd le is léptem erről a pokoli helyszínről.