A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

péntek kora délután; outfit;
színipalánták folyamatban

Amikor három évvel ezelőtt átléptem az iskola küszöbét, égtem a vágytól, hogy részt vegyek mindenféle iskolai elfoglaltságban, és így minél több ismeretségre tegyek szert. Aztán ahogy telt az idő, és százféle szakkör nélkül is sikeresen kialakítottam a saját baráti köröm, a szereplési vágy kezdeti fellángolása lassan csillapodni kezdett, míg végül végleg ki nem hunyt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a tanulmányaim mellett bőven elégnek bizonyult a művészeti iskola és a kviddics. Csakhogy most, hogy úgy döntöttem, határozatlan időre abbahagyom a kviddicsezést, gyakran hiányérzetem van.
Anya azt tanácsolta, keressek új elfoglaltságokat, Mórnak pedig minden bizonnyal azt, hogy segítsen megtalálni a megfelelőt. Máskülönben múlt héten nem tette volna az a csípős humorával megspékelt megjegyzést, miszerint amilyen jól megjátszom magam időnként, gyerekjáték lenne bekerülnöm a színjátszókörbe. Nem mondom, hogy különösebben meghatott a beszólása, nem is szoktam megjátszani magam, de tagadhatatlan, hogy párszor még eszembe jutott a nap hátralévő részében.
„Nem is olyan rossz ötlet”.
Mielőtt bekerültem volna a művészetibe, kissé dilemmáztam azon, hogy melyik szakra jelentkezzek, és a színészet a listám második helyén volt. Készen is álltam arra, hogy több tagozatra is járjak, ha sikerül, de a szüleim attól tartottak, hogy túlvállalom magam, így első körben mindössze egy iskolán kívüli elfoglaltságot engedtek. Nem fogok hazudni, hálás vagyok, amiért nem hagytak fejjel a falnak rohanni.
Ha nem is rögtön a Grosserliebbe, úgy döntöttem kipróbálom a színészetet, és az iskola színjátszó körébe jelentkezem. Azt hallottam, nem én vagyok az egyetlen ezzel a szándékkal, és ha bárki megkérdezné, hogy kitől, hol és mikor értesültem erről, valószínűleg nem tudnám megmondani, de hírét vettem, hogy Bernáthy Zsófi is idén vágna bele a színészkedésbe. Emiatt a hét elején felkerestem azzal, hogy nem lenne e kedve együtt készülni a meghallgatásra, és mivel beleegyezett, mára beszéltünk meg egy próbát.
Kölcsön kenyér visszajár alapon megkértem Móricot, hogy segítsen összeállítani egy gyakorlási listát, amiért az utóbbi vizsgán segítettem neki, így most azzal a kezemben tartok a színjátszókör próbaterme felé, remélve, hogy nem foglalt. Elvégre péntek van... lefogadom, hogy a színjátszósoknak is akad jobb dolguk a próbálnál a hétköznap utolsó napján. Valószínűleg mi sem most próbálnék, ha nem ez lett volna a legalkalmasabb időpont a héten mind a kettőnk számára.
A helyiségbe lépve elégedetten konstatálom, hogy üres, és beljebb sétálva a színpadhoz közli ülések egyikébe helyezem kényelembe magam, míg Zsófi megérkezik. Ösztönösen a karórámra pillantok, és biztosra veszem, hogy hamarosan ő is idetalál, ugyanis öt perc van a megbeszélt időpontig. Pont elég idő ahhoz, hogy még egyszer átolvassam az ajánlott feladatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=821384#post821384][b]Podlovics Natasa Kornélia - 2020.11.16. 10:58[/b][/url]

péntek kora délután; outfit;
színipalánták folyamatban

Amikor három évvel ezelőtt átléptem az iskola küszöbét, égtem a vágytól, hogy részt vegyek mindenféle iskolai elfoglaltságban, és így minél több ismeretségre tegyek szert. Aztán ahogy telt az idő, és százféle szakkör nélkül is sikeresen kialakítottam a saját baráti köröm, a szereplési vágy kezdeti fellángolása lassan csillapodni kezdett, míg végül végleg ki nem hunyt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a tanulmányaim mellett bőven elégnek bizonyult a művészeti iskola és a kviddics. Csakhogy most, hogy úgy döntöttem, határozatlan időre abbahagyom a kviddicsezést, gyakran hiányérzetem van.
Anya azt tanácsolta, keressek új elfoglaltságokat, Mórnak pedig minden bizonnyal azt, hogy segítsen megtalálni a megfelelőt. Máskülönben múlt héten nem tette volna az a csípős humorával megspékelt megjegyzést, miszerint amilyen jól megjátszom magam időnként, gyerekjáték lenne bekerülnöm a színjátszókörbe. Nem mondom, hogy különösebben meghatott a beszólása, nem is szoktam megjátszani magam, de tagadhatatlan, hogy párszor még eszembe jutott a nap hátralévő részében.
„Nem is olyan rossz ötlet”.
Mielőtt bekerültem volna a művészetibe, kissé dilemmáztam azon, hogy melyik szakra jelentkezzek, és a színészet a listám második helyén volt. Készen is álltam arra, hogy több tagozatra is járjak, ha sikerül, de a szüleim attól tartottak, hogy túlvállalom magam, így első körben mindössze egy iskolán kívüli elfoglaltságot engedtek. Nem fogok hazudni, hálás vagyok, amiért nem hagytak fejjel a falnak rohanni.
Ha nem is rögtön a Grosserliebbe, úgy döntöttem kipróbálom a színészetet, és az iskola színjátszó körébe jelentkezem. Azt hallottam, nem én vagyok az egyetlen ezzel a szándékkal, és ha bárki megkérdezné, hogy kitől, hol és mikor értesültem erről, valószínűleg nem tudnám megmondani, de hírét vettem, hogy Bernáthy Zsófi is idén vágna bele a színészkedésbe. Emiatt a hét elején felkerestem azzal, hogy nem lenne e kedve együtt készülni a meghallgatásra, és mivel beleegyezett, mára beszéltünk meg egy próbát.
Kölcsön kenyér visszajár alapon megkértem Móricot, hogy segítsen összeállítani egy gyakorlási listát, amiért az utóbbi vizsgán segítettem neki, így most azzal a kezemben tartok a színjátszókör próbaterme felé, remélve, hogy nem foglalt. Elvégre péntek van... lefogadom, hogy a színjátszósoknak is akad jobb dolguk a próbálnál a hétköznap utolsó napján. Valószínűleg mi sem most próbálnék, ha nem ez lett volna a legalkalmasabb időpont a héten mind a kettőnk számára.
A helyiségbe lépve elégedetten konstatálom, hogy üres, és beljebb sétálva a színpadhoz közli ülések egyikébe helyezem kényelembe magam, míg Zsófi megérkezik. Ösztönösen a karórámra pillantok, és biztosra veszem, hogy hamarosan ő is idetalál, ugyanis öt perc van a megbeszélt időpontig. Pont elég idő ahhoz, hogy még egyszer átolvassam az ajánlott feladatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=823855#post823855][b]Bernáthy Zsófia - 2020.12.30. 23:02[/b][/url]

Többszőr megfordult már a fejemben a színjátszóhoz való csatlakozás, eddigi évek alatt viszont nem jutottam el odáig, hogy meg is tegyem. Idén aztán végül úgy döntöttem neki kezdek. Bizonyára a sok szabadidőm vett rá, miközben próbálok összehozni egy elfogadható VAV eredményt. A "sok-sok" tanulás mellett viszont van idő egy kis drámára is, nem? Szóval beszéltem végül a harmadéves sráccal, és tárt karokkal fogadott egy meghallgatásra. Ahogy - mint utóbb kiderült - Podlovics Natasát is. A rellonos a hét elején keresett fel, és pedig örömmel mondtam neki igent. Hiszen a színház fontos része a közösség, ez az, ami annyira vonz benne. Miért ne csináljuk együtt? Úgy sokkal izgalmasabb az egész. Rögtön meg is beszéltünk egy időpontot.
Eddig nem sok tapasztalatom volt a színészkedéssel, de azt biztosan állíthatom, hogy szeretek színpadon lenni. Mivel pedig nem hivatásként fontolgatom a színjátszást, nem lesz probléma, hogy totálisan amatőr vagyok. Azért reméltem viszont, hogy Natasának van bármi ötlete arról, mit is fogunk csinálni péntek délután. Meg azt is, hogy nem happolták el az orrunk elől a próbatermet. Diáktársaimat ismerve viszont, biztos mindenkinek van jobb dolga, mint drámázni a próbateremben.
A péntekem hosszú nap, így utolsó mágiatörténet után gyorsított léptekkel indultam a próbaterem felé, ami legnagyobb szerencsémre az iskola másik felén található. Bíztam benne, hogy Natasa nem vár rám régen, tekintve, hogy öt perce ott kellett volna lennem.
Majdnem 10 perc késéssel rontottam rá a rellonosra. Gyorsan csekkoltam, de igen, ő volt az, és nagy szerencsénkre egyedül volt a teremben, így nyugodtan tudtunk készülni.
- Szia! Remélem nem vársz rég - nagyot szusszanva ledobtam magam a mellette álló székre, táskámat pedig a földre, ami nagyot puffant a halom könyvvel benne. - Mit olvasol? - közelebb hajolok hozzá, hogy rálássak a kezében tartott papírra, közben pedig kiveszem fülbevalóimat, hogy az ékszerek ne zavarjanak semmiben. Felállva a pénztárcámba rejtem őket, majd Natasa felé fordulok. - Van bármi ötleted, hogyan tudunk gyakorolni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=828319#post828319][b]Podlovics Natasa Kornélia - 2021.03.31. 21:30[/b][/url]

péntek kora délután; outfit;
színipalánták folyamatban

Valószínűnek tartom, hogy sokkal jobban jártunk volna, ha valamelyik színjátszós segítségét kértük volna, de tekintettel arra, hogy összeállítottam egy kisebb gyakorlati listát egy művészetis színész palánta közreműködésével, bízom abban, hogy a mai találkozásnak haszna is lesz, és nem bizonyul teljes idővesztegetésnek.
Közel tíz percig merülök el a hanyagul összeírt tréning lapjába, amikor tekintetem ismét a karórámra szökken. Ösztönösen körbe pillantok, hogy biztosra vegyem, véletlenül sem ücsörgünk mind ketten a teremben, egymásra várva, és amikor azt konstatálom, hogy változatlanul egyedül vagyok, hátra hajtom a fejem és kissé türelmetlenül a szabadba engedek egy hosszabb lélegzetvételt. Remélem, Zsófi nem feledkezett meg rólam. Egymagamban is nekilátok a gyakorlásnak, de a társaságában bizonyára kevésbé érezném magam komplett idiótának.
Ismét a kezemben tartott papírt kezdem vizsgálni, amikor az eridonos lány váratlanul letelepszik mellettem. Kissé összerezzenek a hirtelen érkezésétől, de közben egy halvány mosoly is felkúszik az arcomra annak jeléül, hogy örömmel veszem, észben tartotta a megbeszélt találkozónkat.
-    Szia! – köszöntöm én is, a kékjeim automatikusan a hangos becsapódással a földre érkező táskára szöknek. – Kicsit lestrapáltnak tűnsz – teszem szóvá a grandiózus kilégzését, majd folytatom. – Hosszú nap? Minden oké? – érdeklődőm felőle, mielőtt felhívja a figyelmét a tréning listám. – Készültem! – jegyzem meg egy villámgyors mosoly és szemöldökemelgetés kíséretében – Ez kérlek szépen néhány feladat, amit a művészetis diákok szoktak elvégezni. Megvannak ám a kapcsolataim – jelentem ki, de nem azért, hogy felvágjak vele, inkább csak azért, hogy néhány bénább tréfával segítsem abban, hogy elszakadjon mind attól, ami a nap során csinált. – És hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, gondolatban már elképzeltem valamit, ami ugyan nem teljes, de tervnek megteszi. Mit szólnál ahhoz, ha belemelegítésként egy kis egyszerű asszociációval kezdenénk, ami aztán átmenne asszociatív gondolkodásba? Ezek elvileg segítik fejleszteni a képzeletünket és az észjárásunk sebességét.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=830096#post830096][b]Bernáthy Zsófia - 2021.04.24. 01:07[/b][/url]

Hosszú nap volt, és fárasztó is, de az egyetlen dolog, ami igazán fel tud tölteni, az a társaság. S bár a Natival való találkozás nem egy hatalmas társasági esemény, mégsem a szobámban kuksoltam, a tankönyvek fölé görnyedve. Arra ráérek majd máskor. Inkább arra fókuszáltam, hogy jól érezzük magunkat, ha már péntek délután, s csináljunk valamit a haszontalan ücsörgés helyett. Szerencsénkre pedig a színjátszósok is mást terveztek péntekre, a terem üres, mi pedig bátran leégethetjük magunkat a bámuló székeknek.
- Hosszú nap - bólintottam, megforgatva a szemeimet is hozzá. - De minden okés. - Bizonyíték képpen halványan el is mosolyodtam. - Neked milyen napod volt? - visszakérdeztem, úgy illik. No meg másból nem lesz beszélgetés.
- Szuper! - Ismét a kezében tartott papírra lestem. Majd pedig - hiszen már úgyis álltam - felugrottam a szinpadra.
- Hiszek neked, ha azt mondod, az majd segít - nevettem fel. Talán még nagyobb amatőr vagyok, mint hittem, mert egy szót sem értek abból, amit Nati mond. Inkább csak leülök az emelvény szélére, és onnan figyelem, ahogy beszél. - Mi lenne, ha ezt most úgyis elmagyaráznád, hogy meg is értsem, mit csinálunk? - Kérdésemben volt egy csepp gúny, ám az inkább saját tudatlanságomnak szólt, mintsem a rellonosnak. - Nem vagyok jártas a színházi cuccokban - vontam vállat.
Persze ezerszer láttam már előadásokat, de mindig csak a nézőtérről figyelve. A szüleim fontosnak tartják a színházat, a tudás és a tiszta vér után a kultúrát tartják legfontosabbnak. Csoda, hogy ennek ellenére engem is érdekel. Bár azért az ötletért talán nem lelkesednék, hogy én vagyok az, akit az emberek bámulnak. Amíg viszont én élvezem, addig csinálni fogom, akármit mondanak a Bernáthy szülők.
- Régóta szeretnél csatlakozni a színjátszóhoz? Vagy miért döntöttél most úgy, hogy belépnél? - érdeklődtem. Közben kezem a papír felé nyújtottam, s odaadta, átfutottam, milyen feladatokat írt össze Natasa "kapcsolata".