36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 23. 06:51 | Link

Színjátszósok - Megismerkedő Próba

Június 5., Szerda, 17:44


Az izgatottság nem kifejezés arra, ahogy Tiffany átvészelte azon a napon a már eltelt órákat. Színire akart menni. A baj már csak az volt, hogy még órák voltak a kezdésig. Már reggel beállítottak Domival és Vaníliával Mauricehoz, és engedélyt kértek a délutáni kiruccanáshoz, amire mosolygós bólintást kaptak. Így is hamarabb indultak el, csak miután már betrappoltak a terembe jöttek rá, hogy még legalább 15 percet kellett várjanak a többiekre. Sebaj. A vöröske leült a színpad szélére, úgy fixírozva az ajtót, és várva az esetleges érkezőkre. Büszke volt magára, hogy színjátszósok vezetője lett, ugyanakkor ismeretlen érzés furakodott bele - talán félelem? Maga sem tudta pontosan leleplezni. Nem öltözött ki, sőt, szinte hanyagnak lehetett nevezni a ruháit. Egy egyszerű, fekete nadrágot, és bő pólót vett fel, azokat, amiket a Tusások lakrészében szinte házi ruhának használt. Haját a reggel mosta meg, így még jobban sétált, mint általában. Feláldozóan egy kis sminket is kent az arcára, pedig egyáltalán nem volt szokása. Ma mintha még is késztetést érzett volna, hogy megmaradjon az embereknek.
 Vegyes érzelmekkel fogadta a hírt, hogy két segítőt kell választania. Részben nem akarta, hogy valaki belekavarjon a munkájába, meggyőződése volt, hogy egyedül is sikerülne neki minden. Más részt viszont, még ha nagyon mélyen is, de örült, hogy nem rá hárul minden felelősség. Mikor megtudta, hogy Eric is társul a kis klubhoz, azonnal hozzá fordult segítségért, így az egyik jobb keze már meg is volt. A második segítőt Amira segítségével választotta ki, mivel a feketeségnek sikerült megszereznie a régi színisek listáját, és együtt kutakodták át, míg végül Gál Boti mellett döntöttek. Ami vicces volt az az, hogy Tiff még életében nem hallott a fiúról, ezért csak küldött neki egy baglyot, amiben értesítette, hogy a színibe helyettes lett Eric M. Chabottal együtt.
 A lány egyre türelmetlenebbül dobolt ujjaival a pódiumon, s egyre csak az ajtót bámulva várta az új érkezőket.


Ruha

/Szeretném, ha egy szálba fűznénk a próbákat! Köszi! Cheesy/
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. június 27. 23:02
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 23. 12:40 | Link

Színjátszósok - Megismerkedő Próba

Már nagyon vártam, hogy eljöjjön ez a nap, annyira, hogy olyan lassan telt az idő, hogy az csak, na. Főleg a mai délelőtt. Már nagyon korán fenn voltam az izgalom miatt, és nem tudtam visszaaludni. És még az órák is olyan lassúnak, és unalmasnak tűntek.
De végre elérkezett a délután. A ruha kiválasztásával nincs gondom, bőven elég egy egyszerű fekete felső és nadrág.
Egy nagy vigyorral az arcán indulok el a szobájából, egyenesen az átrium felé, mert elvileg ott van a próbaterem. Remélem meg fogom találni, csak nem lehetek olyan szerencsétlen. Hamar megtalálom a próbatermet, ahol már hárman is vannak. Közülük az egyiket nem ismerem, viszont a másik ismerős, ő a prefink, a harmadik pedig Vanília.  Örömmel látom, hogy Vani is itt van, mert így nem kell a tusa végéig várnom, hogy végre láthassam. Odamegyek hozzájuk, és örömben Vanit megölelem.
- Sziasztok - köszönök egy nagy mosollyal az arcomon. - Jaj, Vani, olyan jó hogy látlak, nagyon örülök, hogy itt vagy. Hányan leszünk? - kérdem a vörös hajú lány felé fordulva, mert most ő itt a főnök.


ruha
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. június 27. 23:36
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. június 23. 13:12 | Link

Ismerkedős próbamóka


 Saját magát is kicsit meglepte azzal, hogy benyújtotta a jelentkezését a színjátszó körbe, amikor olvasta a faliújságon a hirdetést. De nem bánta meg, sőt. Bízik abban, hogy ez a csoport is olyan jó lesz, mint amikhez eddig tartozott, és bizonyított benne. Egyhamar ki is került egy újabb cetli az első próbát illetően, ami csak a szimpla ismerkedésről szólt. Amint eljött a napja, meglepetésszerűen futott be hozzá a bagoly, épp mikor már készült arra, hogy elinduljon. Nem kis meglepetéssel fogadta, hogy lesz az egyik segítő a csapatban, Eric mellett, akit szerencsésen ismer már, csak épp a főnökasszony személyével nem futott még össze itteni pályafutása során. De ami késik, az nem múlik.
A levéllel a zsebében indult meg végül, felkészülten, legjobb formáját hozva - ami remélhetőleg meg is marad -, és az átrium felé haladt. Már nem tájékozódik olyan szörnyűen a kastélyban, egészen jól ellavíroz egyik helyről a másikra, így a próbaterem sem jelentett már kihívást számára. Utólag belegondolva kávéhiánya volt, így kicsit faragva az időből, a konyha felé rohant, hogy megszerezze azt. Végül, miután megszerezte azt, elégedett pofival indult a terem felé, majd ahogy odaért, kopogva az ajtón, belépett. Végignézett a már itt lévő arcokon, megkönnyebbülve, hiszen sokan ismerősök és még a háztársai is voltak.
- Sziasztok, skacok. - csukta be az ajtót, miközben a kis csoport felé köszönt, majd odalépkedett a vörös lányhoz, akit nem ismer, és aki valószínűleg az ismeretlen főnökasszony számára, és bögrementes kezét nyújtotta felé.
- Gál Botond, a levita vénséges prefektusa. - mutatkozott be neki, mosollyal megtűzve, miközben a kezét nyújtotta kézfogásra, és ha a lányt él is vele, megejti azt. A röpke ismerkedés után kortyol bele kávéjába, hümmögve ízlelgeti az ízt, hogy milyenre sikerült eltalálnia, és a többiekre pillant.
- Na, mi helyzet a bajnokokkal? Volt már valami izgi? - nyit egy témát, ha már itt van és ha már ismerkedés van. Csak jelenleg még, helyzeti előnyben van a kékségekkel.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 16:30 | Link

Ismerkedős Próbácska

  A nap hosszasan telt. Már alig vártam a Színjátszókör első próbáját. Tiff kikért engem és Domi Mauricétól, és akkor nem is olyan sokára elindultam. Kiléptem az ajtón, és átmentem a Déli szárnyba, és Boti és Keiko.
  - Sziasztok! Én is örülök neked Kei! - jó erősen megszorongattam. - Kábé hányan leszünk? 20 25-en? Vagy ez túl sok - néztem rá a Főnökasszonyra. Vártam, hátha cvalaki jön, mert léptek zaját hallottam.
  Botihoz fordultam:
  - Azon kívül, hogy reggel, kiestem az ágyból semmi - mondom turpisan. Furán hangzik. Na, mindegy! - Na, és mi van a Levtában? Történt valami fura? - kérdeztem, hátha többet is megtudok barátaimról. Nagyon hiányoztak már.
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 23. 17:03 | Link

Színjátszósok - Megismerkedő Próba


 Mikor az első lány besétált a terembe Tiff erőt vett magán, s egy, a tőle telhető leg barátságosabb mosollyal ajándékozta meg. Örült neki, hogy ismerik egymást Vanival, így legalább nem lesz mindenki mindenkinek ismeretlen.
-Körülbelül tizenöten kéne legyünk -válaszolta a vágott szemű kiscsajnak. A színpad szélén maradt, a lábát lógatva, és továbbra is az ajtóval nézve farkasszemet.
 Hamarosan egy srác trappolt be a terembe, kávéillatot árasztva maga körül. Amint kiderült, hogy ő Boti, a vöröske azonnal lábra ugrott, és odasétált, majd mosolyogva kezetfogott vele.
-Tiffany Elswood, de gondolom ezt már tudod -nevetett rá- Hálásan köszönöm, hogy elfogadtad a helyettesi pozíciót. -vigyorgott rá.
-Azon kívűl, hogy kicsit közveszélyes a berendezés minden okés -magyarázta- habár szerintem ki akarnak minket nyírni még a feladatok előtt -vonta meg a vállát, majd visszaült addigi helyére, hisz onnan tökéletesen belátta az egész termet, és az ajtót is fel tudja vázolni maga előtt.
Nincs órája, de érdekli az idő, mert tudni akarja, hogy miért nem jönnek már. Reménykedik, hogy tényleg mindenki eljön, mert örülne, ha első próbán jelen lenne az egész társaság.
-A fél társaság Levitás, ugye? -kérdezte az addig megérkezettektől, hisz látja, hogy jól megvannak, és tudja, hogy egy házba vannak.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 23. 17:48
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Abonyi Szelina Bogárka
INAKTÍV


Metamorfmágus
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 433
Írta: 2013. június 23. 17:47 | Link

Próba-móka

A napjaim unalmasan teltek, ezért úgy döntöttem, hazautazok. Senkinek nem tűnt fel, de apámék nem nézték jó szemmel, hogy meglógok a suliból. Sajnos Csengével nem találkoztam, pedig jó lett volna egyet hülyülni, mint régen. Igaz, anyuéknak egyedül is elég voltam, mire eljöttem, szépen kikészítettem mindkettőjüket a folytonos pattogásommal, és be sem állt a szám, csicseregtem nekik az iskoláról -amiben egyébként még mindig nem érzem magam olyan jól, mint a Roxfortban-. Amikor már nagyon nem tudtak velem mit kezdeni, lementem segíteni apunak az üzletbe. Amíg jöttek hozzá a kisdiákok, és vénemberek új pálcát venni, én fütyörészve és dúdolászva, na meg táncolva portalanítottam minden egyes dobozt. Oké, azért nem mindet kézzel, csak a negyedét. Utána meguntam, és egy pálcaintéssel lerendeztem a maradékot.
Mire visszaértem, már olyan információk jutottak a fülembe, hogy el sem hittem. Mágustusa, meg bál, és újra megalakuló körök? Ráadásul olyanokat is hallottam, hogy állatkertet akarnak a faluba... Ebből nem tudom mi igaz. Az összes közül a tusa érdekelt legjobban. Nem jelentkeztem volna rá, de szívesen figyelemmel kísérem, és szurkolok a legjobbnak.
A másik a színjátszókör visszavezetése, ami érdekelt. Ennek is utánajártam, és hát nem tudom mennyire volt jó döntés, de csatlakoztam a körhöz. Az amúgy is unalmas napjaimat talán kitölti a társaság, a színészkedés pedig azt hiszem, elég jól megy. Isabelle már hetek óta nem bukkant fel. Azt akartam, hogy meglepődjön Dmitri amikor visszatérek, és egy szóval sem fogom említeni, hol voltam.
Szerdán volt az első óra, amire hatalmas mosollyal készültem a szobámban. A kedvem mostanság az egekben van, örülök mindennek, és várom, hogy vége legyen a fránya sulinak. Mondjuk még nem tudom, mit kezdek magammal... Majd kiderül.
Sem az öltözködést, sem a sminkelést nem vittem túlzásba. Egyszerű fekete pólót, és farmert húztam, hozzá flipflop papucsot, és indulhatott a menet. Illetve, még mielőtt megérkeztem volna, kimentem a rétre, és a legszebb rózsaszín virágot a hajamba tűztem.
Hatalmas mosollyal léptem be a próbaterembe, és egyből kiszúrtam a már jelenlevő társaságot.
-Sziasztok! Bogár vagyok -a köszönéssel együtt be is mutatkoztam, ugyanis még szinte egyiküket sem ismertem. Na de majd ez megváltozik a jövőben.

Kinézet
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. június 23. 20:16 | Link

Próba

Izgatottan száguldottam a folyosókon. Végre újra indult a színjátszókör. Már nagyon hiányzott! Feltéptem az ajtót és berontottam. Már sokan voltak ott és fele bagázst ismerem is. Ott volt Boti, Vani, Keiko és csapat vezetője Tiff is, akit igazából még csak látásból ismerek. Éppen a bemutatkozás zajlik, így lehuppanok közéjük.
-Sziasztok, Katniss vagyok, szintén a Levitás.-rámosolygok, a többiekre, hiszen mi Levitások tesszük ki a színészkör, nyolcvan százalékát, ha nem többet.
-Milyen a lakrészetek?-Fordulok Vaniék felé. Nagyon kiváncsi vagyok,milyen helyen laknak. Valahol belül én is akartam tusázni, de sajnos nem fért volna bele az időmben, hiszen pont akkor én nem leszek az iskolában. A szüleim kikértek, egy családi nyaralásra. Alig várom már. Azt, hogy hova megyünk pedig meglepetés lesz. Furdalja az oldalamat a kíváncsiság, de egyenlőre még itt vagyunk és ide kell koncentrálnunk...
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 24. 02:48 | Link

Ismerkedős

Mert ugyan miért ne lenne ideje még egy kis színjátszásra is, mindamellett, hogy próbál jó prefektus módjára viselkedni, vagy Keith-t megsétáltatni éjszakánként, és esetleg a cukrászdában is munkát vállalni, ha már egyszer Herci is ezt teszi. De közben még a tanulás… áhh, az valahol lecsúszott a listáról, jobb híján becsüccsen az utolsó padba, és nyitott szemmel alszik, mikor teheti.
Ahhoz képest viszont, hogy egyik helyről rohangál a másikra, a kialvatlanság nem látszik meg lankadatlan jókedvén és pörgésén, esetleg az lehet feltűnőbb, hogy a szokásosnál is jobban szét van esve a kislány, és a legtöbbször azt sem tudja, merre hány óra.
Most is nagyban rohan erre az ismerkedős próbára, amiről valaki még korábban tájékoztatta, és amire egyik szobatársa emlékeztette alig tíz perccel ezelőtt, különben eszébe nem jutott volna, hogy megjelenjen. Így is útközben kapja össze magát. Miközben a lépcsőkön rohan lefelé, húzza az egyik virágos mamuszát, aztán a következő lépcsőn a másikat, és páff! Tízpontos esést mutat be, épp csak nyakát nem szegi, hogy maradandó élménye legyen, miután szellemként visszatér a kastélyba, hogy Hercit kísértse örökkön örökké.
A terem ajtaján fél lábon ugrálva zúg be, miközben sebbel-lobbal a haját fonja, igencsak kusza művet alkotva vele, de a lényeg azon van, hogy kevésbé melegítse a hihetetlen mennyiségű séró. Végül a fonatot hátradobva, lihegve, egyik lábára sántán fékez le a kisebb társaság mellett.
-Áhh, sziasztok! Késtem! Vagy nem késtem? Nem késtem! Vagy mégis? – épphogy körbenéz a társaságon, és elvigyorodva mindenkihez odavágtat, hogy jól bemutatkozzon.
-Leonie vagyok, szia! Hello! Leonie, örülök, üdv, szia, Leonie! - mindenki kap egy kézrázást, mert van belőle raktáron bőven, de pacsit is lehet kérni, hiszen ma olyan jó a kedve, hogy mindet ingyen osztogatja a népnek. Bogárkát és Tiffany-t még meg is ölelgeti, ha akarják, ha nem, hiszen csapattársak voltak vagy vannak. Kinél hogy... Boti pluszban egy vállba bokszolást is kap, mert mint egyetlen jelenlévő hímnemű, megérdemli, hogy vele olyan fiúsan bánjanak, a vállba bokszolás meg olyan kőkemény férfias megmozdulás. Szerinte.
-Hűű, ti itt mind nem-eridonosok vagytok! - állapítja meg roppant bölcsen, mivel háztársainak nagy részét ismeri már látásból. Aztán lehuppan a földre, és miközben nagy érdeklődéssel füleli a tusa részleteit, rövidnadrágja zsebéből előkaparászik egy csokit, és kibontja. Nem egy nagy darab, de azért körbemutogatja mindenkinek, hogy kérnek-e. Mindenesetre ő ma még nem evett, úgyhogy nem zavartatja magát túlzottan, miközben az édességet csócsálja.
Hozzászólásai ebben a témában

Sheilah Frewen
INAKTÍV


Sheli
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2013. június 24. 09:20 | Link


 Próba

 Álmosan nyitom ki szemeimet, mert az éjjeliszekrényemen magas frekvncián kezdett cseregni a mugli-órám, amit a mugli-unokatesómtól kaptam tavaly nyáron. ÁÁ, mégis miért csereg ez a fejembe? Van ma valami? Nem emlékszem, hogy programom lenne mára.. tűnődtem, amikor megpillantottam a tenyeremre irt parányi, már elmosódott szócskát Szinjátszókörhát persze, ma van az első próba... basszus, de jó, hogy eszembe jutott. de vajon hánytól van? Azt bezzeg nem irtam a tenyeremre. Na mondhatom okos vagyok... Öt perc bambulás után úgy döntöttem, hogy inkább elrendezem magam, s majd utána gondolkodom. Azzal kotorászni kezdtem a kulimban, és hélrehajitva néhány felesleges holmit ( mint például a gyikomat, aki eddig békésen aludt a bőröndöm tetején) és előhalászok némi a mai napnak megfelelő ruhát.Lerázva magamról a ,, Ma mit vegyek fel'' dilemmát, végül egy fekete fehér pöttyös miniszoknyánál, és egy hozzá illő fehér topnál maradok, s miután felrángatom ezeket magamra, nekiállok kifésülni loncsos, oroszlánsörényszerű hajamat, amivel van mit vivódni. Egy hosszas harc után azonban végre győztesen állok fel, hajammal aránylag rendben, benne egy fehér masniszerűséggel. Ezután gyorsan megmosom a fogam, és visszaülök az ágyamra a gyikom mellé, gondolkodni. Hirtelen felindulásból azonban eszemb jut, hogy talán most van a próba, s kissé szétszórtan csapom be magam mögött az ajtót, elindulva az általam sejtett próbaterem felé.
  Kicsit zihálva érkezem meg az átriumba, s megállok az ajtó előtt hát, nincs vesztenivalómgondolom, és magabiztosságot verve magamba benyitok a terembe. Csodálkozva veszem észre, hogy jó helyre jötte, mert ez nálam nem megszokott, és  hogy legyen meg a bemutatkozás is, hangosan, érthetően, hogy mindenki rám figyeljen, kijelentem:
  - Helló. Sheilah vagyok.S minthogy nem tudom, kire nézzek,mert nem nagyon ismerek senkit, kivéve Tiffanyt, akivel volt egy kis nézeteltérésem, határozott léptekkel odamegyek egy székhez, és lehuppanok rá.
 
Hozzászólásai ebben a témában

Alig  várom a napfelkeltét. Milyen jó lenne, ha holnapra kiderülne az ég!:)
|elsős|színjátszós|Gyík|életművész
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 24. 16:22 | Link

Próba



Végre valami nekem való is akad a kastélyban, ami nem távolodik el annyira a mugli világtól és még jól is érzem magam benne. Ez a színészek mozgalmas és színes földje, ahol kedvedre eresztheted ki a gőzt és adhatod elő magadból a benned rejlő önmagad, elveszettnek hitt személyiséged vagy eddig lapuló tehetséged, s közben még jól is szórakozol az egészen.
Én, Ágoston, köztudott, hogy nagyon szeretek izgulni és aggódni. Ez tipikusan olyan alkalom, amire már jó előre félhet az ember! Így voltam én is... Nyűglődve forgolódtam az ágyamban, amikor a hajnali napfény első sugarai átszűrődtek az ódon kastély üvegablakán. Hunyorgó tekintettel felültem, - ehhez nagy hasizom kellett ám! - ásítottam és nyújtózkodtam egy nagyot. Persze csak óvatosan, mert ilyenkor rándul görcsbe az ember teste a legkönnyebben. Nincs itt anyu kalciumtablettája, hogy meggyógyítson! Az legalább finom gyümölcsös ízű volt. Itt valami katyvaszt adna egy ijesztő tekintetű indián bácsi, akitől a múltkor gyorsan el kellett bújnom a folyosón, mert lófrált!
Néhány percig tartó pipiskedés a tükör előtt... Ezt már nap közben, addig úgy voltam, ahogy reggel felkeltem. Megfésülködtem, rendbe tettem magam, kimostam a szemeimből a megbújt csipákat és már illatosan, barátságosan álltak készen arra, hogy átöltözzek egy kényelmes ruhába. Miután ez is megvolt, lementem.
Úgy álltam hozzá, hogy lesz ami lesz, csak nem harapják le a fejem. Így akár a szél, lefutottam és megtorpantam a próbaterem bejárata előtt. Először bekukucskáltam a kulcslyukon. Hát, mit mondjak, nem sok dolgot láttam, de azért lejött, hogy már vannak benn. Mozgott a kilincs, az ajtó kinyílt, Ágoston pedig megjelent!
- Hali! - kacsintottam a jelenlévőkre, ahogy óvatosan becsuktam magam után az ajtót. Picit huzat volt, szal sikerült hangosan becsapnom, de nem baj - Bocsesz...
Összetett kézzel a többiek felé vettem az irányt és egy kicsit furcsálló tekintetben, illetve hangnemben kezdtem kérdezősködni.
- Már elkezdődött? Már be kellett volna mutatkozni? Ez meddig fog tartani? Itt fogunk mindig próbálni? Most mi lesz? Várunk még valakit? - fordultam hol az egyik illetőhöz, hol a másikhoz, de ügyeltem arra, hogy mindenki hallja, amit mondok és valamelyikre legalább választ kapjak. -
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 24. 20:17 | Link

Színjátszósok
Ismerkedjünk ^^


Én és a színészet… hát nem egy műfaj, de mégis érdekesnek találtam a dolgot. Noha nem azt a részét, hogy tanuld meg a szöveget, állj ki több száz ember elé valami maskarában, és add elő tökéletesen a jelenetet. Nem, én ilyet az égadta világon semmi pénzért nem fogok csinálni. Így aztán jogos a kérdés, hogy akkor mit is keresek az iskola Színjátszósai között. Erre egyszerű a válasz: én leszek az, aki beállítja a fényeket, a hangot, segít a díszletben, a jelmezekben, és súg, ha valaki elfelejti a szövegét. Meg ha kell, akkor koreografálok, és ennyi. Ezek a feladatok mellett nem lehet színpadi szerepet is vállalni, bár talán egy vagy két alkalommal vállalok kisebb karakteri alakítást, de csak olyat, akinek alig van szövege.
Az első próba napja is elérkezett, így Tiff-el, és Vanival az oldalamon hagytam el a lakrészünket. A landolás már egész jól megy, a gyomrom se émelyeg annyira, de azért még megvisel az ilyen utazás. A lányok mögött ballagtam, és azon gondolkodtam, hogy mit kellene majd még tanulnom a tusa ideje alatt. Hamarosan meg is érkezünk a teremhez, ahol próbálni fogunk. Körbenézek, majd leülök a többiek mellé, hogy én is velük együtt várakozzak. Az első befutó Keiko, akinek egy mosollyal is megtoldom a köszönést. Sokáig nem jön más, így felkelek, és járkálni kezdek, hogy megtudjam, mit merre fogok megtalálni. Eléggé elcsatangoltam a társaságtól, és mire visszaértem a lányokhoz, már Boti, Tony és még másik 4 ismeretlen is ott volt. A nevüket nem hallottam, de nem kérdezek rá, majd megpróbálok beletrafálni.
– Sziasztok érkezők. Nagy Bátor Đominic vagyok. –mindenkinek integettem, és hatalmas mosollyal léptem oda Tony mellé. – Jó itt látni téged. –pacsira tartottam a kezemet, és vártam, hogy belecsapjon. Tonyval nagyon egy hullámon vagyunk, hiszen mind a kettőnknek ismeretlen ez a világ, így jobban meg tudjuk érteni egymást. Ha nem találkozunk a vasútállomáson, akkor nem hiszem, hogy ennyire jóban lennénk. Puszta véletlen az egész, de tudom, hogy benne egy nagyon jó barátra leltem. – Hogy vagy? –hangomban a kíváncsiság cseng, és ameddig a válaszra várok, megnézem magamnak a többieket is, hogy megalkothassam róluk az elsődleges képet.
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 24. 20:58 | Link

Színjátszósok-első próba Cheesy

Az első színjátszós próba napján –mint mindig- fáradtan keltem fel. Ennek nem volt különösebb oka, 12 óra alvás után is fáradt vagyok. Most viszont volt bennem egy kis sietség, nem akartam elkésni a próbáról, mint azt egyébként mindig megteszem. Úgy vagyok vele, hogy tíz-húsz perc késés mindig belefér.  De mivel nem rég Tiff megkért, hogy legyek a jó keze egyből igent mondtam, és magamban hozzátettem, hogy így nem fogok késni a próbákról. Egész sokáig így is állt a dolog. A baj csak ott kezdődött, hogy indulás előtt még elmentem edzeni, és onnan késve értem vissza. Csak pár perc volt, ami a zuhanyzás után vált csak biztos késéssé. Nem tudtam, hogy amolyan majdnem főnökként miben kéne mennem, ezért nem is vacilláltam sokat, egy sima rövidnadrágot, és inget vettem fel, aminek az ujját felgyűrtem, és csak félig gomboltam be. Egy gyorsabb tempóban megúsztam volna pár perc késéssel a dolgot, de út közben a konyhából érkező finom illatok eltérítettek. A manók jó kedvükben voltak, egy egész tál perec alakú ropit nyomtak a kezembe, mondván, hogy vigyem el, nehogy elkéssek. Így út közben ropi eszegetés közben azon agyaltam, hogy így mint „Tiff jobbkeze”, mit kell majd csinálnom? Meg hogy a darabokban milyen feladatokat, szerepeket kaphatok. Mint itt a legtöbbünknek, nekem is a főszerepre fáj a fogam, csak hát mégis… Zenélni szívesen zenélek, ha olyan darabról van szó, viszont a szövegek nehezen mennek nekem. Vagyis nem mennének, csak az elég erős akcentusom sok helyzetben furcsán venné ki magát.  Végül is ezt majd Tiff eldönti. Lehet jól is fog hangzani, ha valami olyan darab lesz, amiben a hősszerelmes srác a szerelmesek nyelvén beszél.
Időközben megérkeztem a próbateremhez, és miután lenyeltem a számba tömött nagy adag ropit, beléptem a terembe.
- Üdv, megjött a főnök! –Óriási vigyor kíséretében léptem közelebb az összegyűltekhez.
- Eric vagyok, ha valaki nem ismerne. Ki kér ropit? –Utolsó mondatom után körbenyújtottam a tálat, hogy vegyen, aki kér. Eközben kezet ráztam a csapat férfi tagjaival, aztán megálltam Tiff mellett, a tálat továbbra is úgy tartva, hogy tudjanak belőle venni.  
Hozzászólásai ebben a témában
Bella Sophia Sasha
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 25. 17:32 | Link

Épp tegnap történt, hogy baglyot küldött Tiff a színjátszókör újraindításáról. Tiff nagyon kedves lánynak tűnik. Mivel még nagyon új vagyok, aligha felfedeztem a sulit, szóval kérdezősködnöm kellett, merre is találom pontosan a színjátszókör próbatermét.
Mindig is érdekelt a színészet. Eleve elég művészi alkat vagyok, színházba járni egyenesen imádok. Főleg zenés színházakba.
Vajon itt adunk majd elő zenés darabokat?
A régi mugli iskolában heti két drámaóránk volt. Minden évben betanultunk valamit, bár mi az improvizációkra mentünk rá. Nem egy meglévő szövegkönyvet kaptunk, hanem szituációs gyakorlatokon belül improvizáltuk a szövegünk, míg össze nem állt egy teljes darab. Nagyon izgalmasnak találtam azokat az órákat. Alig várom, hogy megismerkedjek a Bagolykőben lévő színjátszósokkal, illetve színjátszással.
Bizonytalanul bolyongtam egy darabig a kastélyban, mire betaláltam a déli szárnyba. Eléggé félénken néztem be a próbaterem ajtaján. Nem ismerek itt még senkit.
- Sziasztok. - köszöntem viszonylag hangosan, de nem túl határozottan. - Sophie vagyok. - ez már kicsit halkabbra sikerült, éreztem, ahogy elpirulok. Valószínűleg a fél társaság meg se hallotta a nevemet. Zavarban voltam. Félénken beljebb húzódtam. Sok tekintet fordult felém, de legtöbben beszélgettek egymással. Kicsit megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki izgul. Körbenéztem és a terem hangulata fantasztikus volt. Sokkal jobb, mint a mugli sulimban. Miután a helyszínt megcsodáltam, végigfürkésztem az embereket. Valaki ropit evett, valaki izgult és csendben várakozott, valaki beszélgetett. Ezeket állapítottam meg. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem. Félénkségem miatt nem mertem senkihez odamenni, beszélgetést kezdeményezni. Gondoltam, megvárom míg Tiff megmondja, mit csináljunk. Idővel biztosan összebarátkozom a többi színjátszóssal.
Hozzászólásai ebben a témában
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2013. június 25. 19:14 | Link

Színjátszós bagázs!

- Hohó, itt valami készülődik! - állapítja meg Samu sokat sejtetően vigyorogva, miközben a dél szárnyban repked azon morfondírozva, hogy az igazgató bácsit, vagy éppen a bájos pszichológus nénit örvendeztesse meg a látogatásával. Na, de a nagy jövés-menés - mert indokolatlanul sok diákot lát a folyosókon egy bizonyos terembe igyekezvén - azonnal eltereli a figyelmét a nagy dilemmájáról. Azonnal úgy dönt, meglesi, mi ez a nagy gyülekezet. Először csak a fejecskéjét dugja be a falon keresztül a terembe, mert nem szeretné idejekorán felhívni magára a figyelmet. Valamiért ugyanis nem kifejezetten szoktak örülni a diákok a megjelenésének. Felméri a helyzetet, és már reppen is befelé, hogy némi színt vigyen ebbe az unalmas ismerkedésbe. Nem lehet őt hibáztatni, mégis kinek lenne türelme végighallgatni, hogy miket beszélnek?!
- Mélyen tisztelt publikum, a színpadon egyetleeeeeen... - jelenti be magát kiabálva, miközben egy jól irányzott dobással Leonie fejéhez vág egy vízibombát. Igen, csak eggyel kínálja meg a lányt, mert hát hagyni kell a többieknek is! Na és miért van nála vízibomba meg olyan is, ami festékkel van töltve? Mert vendégségbe nem illik üres kézzel menni, ő pedig eredetileg oda indult. De ha már itt van, az itt lévőket ajándékozza meg.
- ...utánozhatatlaaaan -  Tiffany hátán egy piros, Vaníliáén pedig egy rózsaszín festékkel töltött lufi csattan.
- ...a nagyszerűűűű... - Sheila kap egy vizes lufit. Samu immár összevissza repked a diákok felett, nem szeretne kihagyni senkit a buliból. Bár az más kérdés, ők mennyire akarnak bulizni...
- a csodálatoooos... - Katniss felé hajít egy zöld festékes lufit.
- Samúúú - Erichez vág egy citromsárga festéket tartalmazó bombát, majd kissé csalódottan konstatálja, hogy csak ennyi muníció volt nála. Ezután a színpadra reppen, és kajánul vigyorogva meghajol a közönsége előtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. július 5. 22:40 | Link

Ismerkedős próba

Nem tudja honnan jött az ötlet, hogy közel négy itt töltött év után elkezd színészkedni. Valószínűleg a sok le nem vezetett energiája sarkallta erre. Így aztán hogy, hogy nem írt egy levelet a faliújságos hirdetményre és most itt van. Itt az átrium előtt, ahova többnyire a rossz gyerekek mennek, akik büntetőmunkára jelentkeznek, vagy éppen el kell beszélgetniük az igazgatóval. Ő nem rossz gyerek, még csak büntetőmunkája se volt soha, amire igen büszke.
Izgatottan lépi át a bűvös küszöböt, talán csak egyszer járt itt, amikor Weaver professzor elhagyott a teremben néhány papírt, ő pedig anélkül, hogy beleolvasott volna, utánahozta, aztán a férfi furcsa pillantásától annyira összezavarodott, hogy lehajtott fejjel és kicsit meghajolva az elköszönés közben, elsietett. Azóta is igyekszik elkerülni, hogy az első sorba kelljen ülnie, mert szerinte hülyének nézi a férfi.
Megáll az ajtó előtt, és végignéz magán. Szereti, amikor nem kell talárban lenni, és ez a vidám póló csak még boldogabbá teszi a napot, hiszen aki ránéz, az egyből el is mosolyodik. Még otthon, Győrben vette most nyáron, amikor olyan hirtelen nőtt nagyra. Szóval az utolsó pofavizit is megtörtént egy serlegeket tartalmazó vitrin előtt - nem is érti, hogy ezek miért nincsenek a trófeateremben - majd egy széles mosolyt öltve belép a festék áztatta emberek közé. Elsőre azt hiszi, hogy elkésett, csak később veszi észre a hajbókoló Samut. Ez a kis szellem sok mindenbe bele szokta ütni az orrát. Jobb lenne, ha inkább nem szólna bele, így csak odasétál a lányhoz, akiről úgy sejti a főnök lehet.
- Szia, te vagy Tiffany ugye? Andine vagyok, de szólítsatok nyugodtan Annienek.
Általában Erikaként szokott bemutatkozni, mert unja azt, hogy furcsán néznek rá a neve miatt. Kinyújtja a kezét is, hogy kezet fogjon vele.
- Szívesen elkergetem Samut, ha szeretnétek, még mielőtt megöli a hangulatot.
Bár lehet, hogy azt már rég megölte, ebből a kis mitugrász alakból mindent ki tud nézni sajnos.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium