[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=419&post=507460#post507460][b]Leonie Rohr - 2015.08.21. 01:21[/b][/url]
NinnyóPersze honnan a mákos derelyéből tudná ő azt, hogy másoknak történetesen több esze van annál, minthogy az irodában hagyják a készülőben lévő újságcikkeket? Hát hol itt a diáktársakba vetett bizalom, kérem szépen? Hol a hit, hogy vannak még rendes gyerekek az iskolában? Hol a remény, ha netán mégsem, akkor legalább jó szándékkal piszkálnak bele az újságba? Hol van, hol?
Oké, Lencse itt tartózkodása mindenre magyarázattal szolgálhatna, de apró hölgyünk fejében meg sem fordul, hogy esetleg rosszat cselekedne azzal, hogy belepiszkít egy olyan újságba, aminek megszerkesztésén mások egy egész hónapon át becsülettel güriznek. Akkor mégis miért lopakodik úgy, mint egy F–117 Nighthawk lopakodó vadászbombázó? Annyit már sikerült kitapasztalnia az iskolában eltöltött röpke öt-hat éve alatt, hogy - bár roppant kedves és szerethető itt mindenki - nagyon nehezen értik meg, mit miért tesz. Sokan nehezen hangolódnak rá a pozitív rezgésekre.
Egészen addig fel sem tűnik vöröskénknek, hogy mennyire logikátlan a sötétben tapogatózni, míg valaki fel nem kapcsolja neki a villanyt.
-Áhh, köszi! - szól hátra felderülve, amiért végre látja is, mi van ráírva a lapokra, amik a kezébe kerülnek. Mérföldekkel könnyebb így a kutakodás. Majd egyszer csak jobban megmerevedik, mint Neo tette volna, ha a kéket választja a pirus kapszula helyett.
-Sssszia! - elég annyi idő, hogy összerendezze rakoncátlan arcizmait, míg megperdül a sarkán, hogy szembenézzen lebuktatójával. A másodperc tört része alatt ártatlan vigyor szalad végig fején, és többet le sem lehet vakarni róla. Odapattog Nina mellé, átkarolja a derekát, és beljebb tessékeli a helyiségbe, mintha ugyan Lencse irodájában volnának.
-De örülök, hogy pont erre jársz! Én csak… nem akartam fényt csinálni, nehogy véletlenül felébresszem a szobában alvó ugró-bugró bábonyokat. Umm… viszont... látom, nincs is itt egy sem… talán elköltöztek a tópartra, mert ott sokkal frissebb a levegő - mindezt úgy adja elő, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és még arra is van ideje kissé rácsodálkozni, hogy Nina miért nem tud ilyen kézenfekvő dolgokat.
-A mappa pedig azért van nálam, mert modell akarok lenni, és ebben van a portfólióm. De ahhoz túl szégyenlős vagyok, hogy megmutassam neked, ezért most nem veszem elő - mondjuk ez jóval hatásosabban hangzott volna Nolcsa testében, de sebaj. A háromlábú szék sem indulhat a paralimpián, mégsem szomorkodik.
-De hát neked is van mappád! - mutat rá a nyilvánvalóra. - Szintén modellnek készülsz? Micsoda véletlen! - csapja össze tenyereit.
-El tudod ezt hinni? Én igazán nem! Együtt kerülünk majd címlapra, ez pazar! Pazar! - szép lassan leolvad arcáról a mosolya, majd sajnálkozó fejcsóválásba kezd.
-Az a helyzet, hogy együtt kerülhetünk oda, de nem egy címlapra. Szomorú, nagyon szomorú. Sajnos az én fejem túl nagy ahhoz, hogy elférjen mellette a tiéd. Szóóóval… más újságot kéne keresned, mert tudod… én voltam itt előbb meg ilyenek… - finoman és természetesen “észrevétlenül” kezdi a hölgyeményt az ajtó felé tuszkolni.