36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 327
Összes hsz: 396
Írta: 2021. október 7. 20:13 | Link

Borcsa


Gőzöm sincs, hogy miért is kerültem be a szerkesztőséghez, azt hiszem az egész úgy kezdődött, hogy sikerült írnom egy jó esszét az egyik órán, a tanárnő meg szólt, hogy szükség lenne egy emberre a szerkesztőségben és megkért, hogy segítsem ki őket. Legalábbis ez volt az a verzió, amit a Tisztelt tanárnő nekem előadott. Az, hogy a főszerkesztőnek mit mondott, hogy beajánlott-e, vagy megkérte őket, hogy foglalkozzanak velem, az más kérdés, igazán nem tudtam a körülményeket. Azt hiszem, hogy egy kicsit ki akart szedni engem az átlagos hétköznapokból, talán látott bennem valamit, vagy szimplán csak nem akarta, hogy elvesszek a süllyesztőben, meg egész nap csak a rock-ot hallgassam, amitől meg estére már betompult a fülem.
Lényeg a lényeg, néhány hete bekerültem a szerkesztők csapatába, el is kezdtem nekik dolgozni, de csak kisebb cikkeim jelentek meg. Most is azért várakoztam Borcsára, hogy megbeszéljük, miről is írjak a következő számban, meg azt hiszem, legutóbb elkövettem valami nagy baklövést, és szerintem le is akart tolni azért, amiért rossz forrásból szedtem az információkat. Éreztem én, hogy vaj van a fülem mögött, azt viszont nem gondoltam volna, hogy majd olyan nagyon kínos lesz a beszélgetés. Amúgy is, nagyon kellemes lány volt ez a Borcsa, tetszett is, csak nem tudtam, hogy hívjam el randizni.
Adrián meg Vince persze már sokszor tömték sok mindennel a fejem, hogy mik a tökéletes csajozós dumák, meg minek örülnek a lányok, de nem voltam biztos abban, hogy nekem tényleg azt kellene tennem. Végül is, elég béna az, ha virággal várnám mondjuk, nem? Éppen ezért csak úgy lazán feldobtam magam az asztalára, s vártam rá lábamat lógatva, belőtt hajjal, mert ezt állítólag csípik a csajok. Virág az nem volt nálam, de egy kis meglepetés még váratott magára.
Utoljára módosította:Szécsi Dominik, 2021. október 7. 20:15
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. október 9. 08:55 | Link

Dominik


Valahogy erre az új tanévre sokkal magabiztosabb ember lettem. Hivatalosan is nagykorúként hozhattam olyan döntéseket, melyek határozottan pozitívan befolyásoltak, még ha nem is örült ennek mindenki otthon. Egyelőre ott a finom feszültség a levegőben, de mégis, jobb helyzetben vagyok, mint a testvéreim. Nem mintha ők a helyzetemben szeretnének lenni. De tudom, hogy olyan döntéseket szeretnék hozni, melyek nekem és a családomnak is kedvezőek. A szünetben meglátogattam mind a két testvéremet, és Andris és Kori ugyanazt a kérdést tették fel: Boldog vagy, Illa? Én pedig nem is mondhattam mást, mint, ami a valóság, hogy igen. Úgy érzem, minden egyenesben van.
Több tanárom meg is dicsért, hogy látszik, valami nagyon pozitív változás mutatkozott be az elmúlt hónapokban, én pedig elhatároztam, hogy minden tekeredő hátrányom ellenére megpróbálok olyan emberré válni, amilyen kiskoromban lenni szerettem volna. Egy büszke, erős, magabiztos nő. Ezzel a magabiztossággal vonulok végig a szerkesztőségbe vezető úton, és ugyanezzel a magabiztossággal is nyitok be, ám valljuk be, eddig tart a magabiztosságom, mert, ahogy belépek, Dominikot találom az asztalomon ülve. Ő új még, de nagyon jó ötletei vannak, és nagyon remélem, hogy nem azért jött, hogy kilépjen, mert tényleg szükségünk van a hozzá hasonló aktív szereplőkre a lapnál.
- Szia.
Köszönök kedvesen, mosolyogva, belépve visszacsukva magam mögött az ajtót. Olyan furcsa, hogy éppen az én asztalomon ül, de hát én vagyok a főszerkesztő, meg aztán, lehet, hogy Ravennek ez annyira nem tetszene. Mondjuk igen, ezt vele én se kockáztatnám, pedig a háztársam, a főszerkesztő társam, és elég sok időt töltünk együtt évek óta.
- Mi a helyzet?
Jaj, csak ne mondjon fel, csak ne. Meséljen újabb, nagyon király cikkötletekről, mert az sokkal jobb, mint egy felmondás. Tök szépen menetelt az Eridon az előző tanévben, biztos jól jön az itteni munkáért kapott extra pont. Zöldesbarna szemeimmel kíváncsian pillantok rá, és próbálom magam megnyugtatni, hogy nem felmondani készül.  
Hozzászólásai ebben a témában

Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 327
Összes hsz: 396
Írta: 2021. október 9. 19:14 | Link

Borcsa


Ha valakivel találkozunk, fontos hogy jó legyen a leheletünk, szóval bevágtam egy mentolos rágót, s azt rágcsáltam várakozás közben. Míg teltek a percek, volt időm alaposabban is szemügyre venni az irodát, ami elég élettelennek tűnt most, hogy nem nyüzsögtek itt a többiek. Eszembe jutott a legelső napom, mikor idetévedtem, akkor szó szerint őrültek háza volt itt. Azt hiszem, hogy épp lapleadás előtt álltak, már mindennek készen kellett volna lennie, még sem volt semmi jó. Hiányzott pár cikk, az egyik lapot leöntötték véletlenül tintával, így újra írhatták, s a szerkesztéssel is adódtak bőven problémák. Mindenki sürgött-forgott és tette a dolgát. Most meg nem történt semmi, csak a por szállingózott a levegőben.
Már pont elmerültem egy újabb gondolatban, ahogy az ablak felé bámultam, mikor meghallottam Borcsa hangját. Kicsit meg is rezzentem, mint akit váratlanul ért az érkezése, pedig hát tökre vártam őt, nagyon is! És tök jól nézett ki, elég volt csak végig futtatnom rajta a szemeimet.
- Áh szia! - széles mosoly költözött a képemre, aztán le is pattantam az asztalról, de még mindig ott álltam előtte. -  Hát izé, szóval - a tarkómat vakartam, mert a haverom jól felültetett. Azt mondta, hogy valamit elcsesztem az előző cikkemben, de Borcsa nem tűnt mérgesnek, szóval akkor talán ez még sem lehetett igaz. - Úgy hallottam, hogy valami gond volt az előző cikkel, amit leadtam, mert nem jelöltem a forrásokat, és mérges voltál. De eskü, nem direkt volt! És ha kell, akkor változtatok…ja, meg izé, meg akartam kérdezni, hogy miről írjak, mert most már lassan aktuális lenne, és nem akarom elcseszni, tudod, új vagyok még - magyaráztam, és egy zavart mosoly is ott ült a képemen, mert lényegében még mindig nem nyögtem ki a valódi okot, amiért is érkeztem, s ami ott rejtezett a hátam takarásában.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. október 10. 08:46 | Link

Dominik


A mondataira pindurnyit összehúzom a szemöldökeimet, de csak egy nagyon kicsit, mert egyből meg is szólal a gondolatom anya hangján, aki közli velem, hogy idejekorán válok majd így ráncossá. Jogos, pont az arcom középső részén nem kellene, hogy ráncok borítsanak, ráérek arra még. Bár, ha szerencsém van, és az én szépséges anyukámtól örököltem, akkor nagyon sokáig nem lesznek ráncaim. Milyen szép is lenne, nem? Ha olyan szép felnőtt lehetnék, mint ő. Na de, a lényeg, hogy egyetlen pillanatig valóban azt hiszem, hogy tettem ilyet, de mivel egyáltalán nem emlékszem rá, hogy bármiért is mérgesnek kellett volna lennem, így csak pici mosollyal az arcomon, megingatom a fejem.
- Szerintem, ha bárki morcos volt, az Raven lesz. Ő az, aki utolsónak átnézi a cikkeket, mert kétlépcsős lektori rendszer van, és Raven az, aki sasszemével mindent kiszúr, de nem rémlik, hogy ő bármi olyat mondott volna, ami erre utalna.
Hozzátenném, hogy de ez nem jelent semmit, de az olyan furcsán venné ki magát. Megnyugtatom egy pillanatra, aztán hozzáteszem, hogy, amúgy lehet, hogy mégiscsak elszúrtad. Áh nem, én nem vagyok ennyire szadista, azt meghagyom másoknak.
- Most ugye nagyon a halloween, meg a hozzá kapcsolódó hangulat volt a jellemző, a címlapot is ilyenre csináltam. A november mindig egy kicsit vegyes, mert a decemberi egyértelmű, hogy tele van a karácsonnyal. Novemberbe bármi belefér, ha a zenei vonalon maradnál, akkor azt mondom, hogy ez egy szabad kezet adó hónap, írhatsz a kedvencedről vagy olyanról, aki hatással volt rád.
Az újságírás teljesen kreatív szabadság. Lepillantok a naptáramra, ahol például látok egy apró csillagot az egyik nap alján, én tudom, hogy Lady Storm jelzi, aznap éjjel látogatást tesz a szerkesztőségben. Ezeken az éjjeleken a biztonsági bűbájok néhány órára hatástalanítva vannak, csak addig, amíg a titokzatos állóvízfelkavaró elhelyezi írását a megbeszélt helyen. Nem szeretjük komolyabban megszabni a dolgokat, és ez szerintem jól is van így, mindenki kibontakozhat.
- Akár a szerkesztőség kedvenc számairól is írhatsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 327
Összes hsz: 396
Írta: 2021. október 10. 17:39 | Link

Borcsa


Azt hiszem, elég vérszegényre sikeredett a mondandóm, ami betudható annak, hogy azért egy kicsit tartottam tőle, hogy tényleg le fogja cseszni a fejemet. Ez viszont még sem történt meg, sőt, nagyon úgy tűnt, hogy Bori most hall először erről az egészről. - Oh öhm - meglepettnek tűnhettem, kicsit el is állt a szavam, de csak azért, mert a fejemben csak úgy kattogott az a fogaskerék, s miközben egy halovány mosolyt próbáltam az arcomra varázsolni, arra gondoltam, hogy Ferit meg fogom átkozni, amiért megszívatott azzal, hogy Borcsa haragszik rám. Tudta, hogy szimpi nekem, mégis beledumálta a fejembe ezt a baromságot.
- Hát…Raventől nem félek - ekkor már kiszélesedett a mosolyom, ahogy pillantásom megint a tekintetébe fúrtam. Közben leszálltam az asztalról, kezeim viszont még mindig a hátam mögött tartottam, s így malmoztam összefűzött ujjaimmal, mert egy kicsit azért még zavarban voltam.
Persze, próbáltam nagyon is összpontosítani, ha már kérdeztem a témákat illetően, de valójában volt már ötletem, s egész más miatt voltam itt.
- Aham…oké, ez jó! - bólogattam, helyeselve a szavaira, de egyre nehezebb volt  már fékeznem magam, s nem is akartam tovább ott ácsorogni. - Köszönöm - fűztem még hozzá, aztán elindultam felé egy gyanús mosollyal, s így talán már láthatta azt, amit addig a hátam rejtett szemei elől. Egy nagy tál csirkecombot körettel, egy üveg málnalét, s még egy gyertya is ólálkodott az asztalon. - Mit szólnál egy vacsorához? - nyögtem be hirtelen, egy kicsit izgultam azért, hogy vajon majd mit fog szólni, s persze eszembe jutott, hogy valamit el is felejtettem. - Ú a francba, várj! - előkapva a pálcámat, a megfelelő varázslattal meg is gyújtottam a tál mellett ácsorgó gyertyát, hogy még hangulatosabb legyen. - Szóvaaal, eszel velem? - kezeimet tördelve mosolyogtam rá, s egy kicsit félre is álltam, hogy jobban megnézhesse, mivel is készültem neki. De ha nem jön be, akkor Adrián seggét szét fogom rúgni.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. október 18. 14:45 | Link

Dominik


- Eridonos vagy.
Az eridonosok egy vékony kötélen szoktak táncolni, ha jobbra esnek bátornak, ha balra, akkor meg vakmerőnek mondjuk őket. Nem tudom, hogy nem félni Raventől bátorság-e vagy inkább egy őrültség. Én azért tartanék a helyében, mert kettőnk közül a lányban szerintem sokkal jobban megjelennek azok a jegyek, melyek a rellonosokkal szemben kiváltja az emberben a távolmaradás vágyát. De ő tudja, én ebbe nem szólhatok bele, nem lenne illendő. Mindig is csodáltam az Eridonosokat, ők állnak tőlem a legmesszebb személyiségben, de nem tehetek róla, nekem anyukám eleve egy olyan alapot biztosít, amiben nem nagyon van kedvem a kötél közelébe se menni, nemhogy még ugráljak rajta.
Emiatt, és mert azért bennem ott munkálkodik a mindig éber kígyó is, hirtelen elönt az aggodalom, ahogy közelebb lép hozzám. Nem tudom miért, olyan furcsa a jelenet, és most már bánom, hogy se Damyre, se Norára nem hallgattam, amikor azt javasolták, hogy tanuljak önvédelmet. Minek azt? Kérdeztem én, és hát valljuk be, egy igen nagy vagyonnal és presztízzsel rendelkező ősi máguscsalád még egyetlen játékban lévő örököseként, esetleg illene tudnom megvédeni magam. Jó, egy kicsit túl stresszesek a napok, biztos csak én értem félre azt a különös tekintetet, meg a… csirkecombokat?
- Én?
Zavartan pislogok rá, aztán a kezére, aztán megint rá, megint a kezére, és hirtelen nem értem, hogy mi történik. Azt hiszem, ennél még az is jobb lett volna, ha hirtelen le akar gyilkolni, vagy halálosan megfenyegetni. Mármint, most erre mit kell mondani? Enni. Miért eszünk? Mert éhesek vagyunk. De miért itt? Miért ketten? Miért… ó jaj, gyertya. Pislogok, érzem, hogy sűrűbben, és érzem azt is, hogy ez nagyon kellemetlen lesz. De… nem értem. Olyan jeleket adtam? Nem mintha tudnám, hogy hogyan kell jeleket adni. De mi van, ha megtettem? Ó Merlinke, hát ez nagyon kellemetlen.
- Ez nagyon kedves tőled, és minden nagyon jól néz ki, de félek, hogy Móric félreértené. Nem, nem az, aki író, hanem a másik. Ásher. Én és ő, szóval, mi elég régóta együtt járunk.
Olyan furcsa ezt kimondani, mert igazából, még sosem mondtuk ki, egészen eddig az volt, hogy mi tudtuk, meg azok, akik hozzánk közel állóak, tudták, meg az emberek látták. Tudom, tudom, nem vagyunk olyan nagyon mélyen egymásban, ha találkozunk, és sokszor olyan, mintha csak barátok lennénk, de a barátaimmal sok olyan dolgot nem csinálok, amit vele igen. Na de ez most nem lényeges, a lényeges az, hogy nem a barát barátom, hanem a párkapcsolatom. Igen, egy feltételezett nemi erőszakkal jobban elbírtam volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 327
Összes hsz: 396
Írta: 2021. november 1. 10:41 | Link

Borcsa


- Aha, eridonos - bólintottam egy mosollyal, tehát azt is megjegyezte rólam, hogy melyik házban tanulok. Ez azért már csak jelent valamit, nem? A mosoly továbbra is ott játszott az ajkamon, de miután megbeszéltük a cikkel kapcsolatos dolgokat, egyáltalán nem volt kedvem Ravenről beszélgetni. Egy kicsit izgultam, hogy vajon hogyan reagál majd a meglepire, de a haverom azt mondta, hogy ezt csípik a csajok és tuti siker lesz. Ha még sem, akkor jajj annak a majomnak, hogy ostobasággal tömte a fejem, ellenben most még élt bennem a remény, hogy egy romantikus vacsorával majd leveszem Borcsát a lábáról. Ez volt a terv, ezért is közeledtem hozzá, mert azt akartam, hogy minél később derüljön ki számára a meglepetés. Azt láttam az arcán, hogy kissé megszeppen, vagy nem is tudom, mintha tartott volna tőlem? Pedig nem voltam egy gonosz alkat, semmi hátsó szándékom nem volt. Ahogy odaértem elé, nem is akartam tovább titokzatoskodni, bedobtam a kérdést, s elé tárulhatott a kétszemélyes vacsi.
- Aham, Te - bólintottam egy mosollyal, még izgultam, de a nagy kérdésen már túl voltam. Persze, szokásomhoz híven ez sem volt tökéletes, így kaphattam sietve a pálcám után, hogy az a gyertya is meg legyen gyújtva, és meglegyen a megfelelő hangulat. Már-már kérdően fúrtam pillantásom a tekintetébe, reménykedve egy nagy mosolyban, egy igenben, s abban, hogy most azonnal a karjaimba omlik, és megcsókol. Na jó, ez mondjuk már csak hab lett volna a tortán, de kezdetnek már annak is örültem volna, ha örömmel fogadja a gesztust. Borcsa azonban kissé illetődöttnek tűnt, sőt…ahogy beszélni kezdett, lassan, de összeállt a fejemben a kép. Borcsának barátja van, méghozzá a Móric gyerek. A franc se tudott róla, legalábbis a haverom ezt egyáltalán nem említette, akinek meg jól ki fogom tekerni a nyakát, amiért ilyen hülye helyzetbe sodort. Mert hogy ez tök ciki volt, le is sápadtam, és szerintem Bori is láthatta rajtam, hogy mennyire kellemetlenül érint a válasza.
- Öhm, aha…izé, de…hát ez…ezt félreérted - na persze, biztos félreérti, azért gyújtottál gyertyát, seggfej. - Szóval, ez ilyen izé, munkatársi vacsora….a gyertya, az meg izé, arra jó, hogy ha kihűlt a csirkéd, felette tartod, és melegen tartja. Mugli izé, szokás. Rosales tanította vagy mi…- ennél képtelenebb baromságot se mondhattam volna, de hát hogyan is menthettem volna az irhám. - Mindegy, felejtsd el - zavartan ugrottam a kajához, hogy gyorsan össze is pakoljam, de a nagy pakolás közben meggyulladtak Borcsa asztalán a papírok, meg a pulcsim ujja is, s gyorsan életre is keltek a lángok. - Basszuuuuus!
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. december 22. 14:13 | Link

Dominik


Biztos vagyok benne, hogy valóban az történt, amit mond, hogy félreértettem, és valójában ez nem is egy olyan vacsora, csak én gondolom túl. A helyzet az, hogy mivel próbálom megtalálni magamban mindazt, ami másoknak természetes, így például, hogy romantikus és szerelmes vagyok, ezért nagyon ráfókuszálok minden ilyenre, főleg azért, mert nagyon szeretnék megnyugodni a Móriccal kapcsolatos helyzetem miatt, mert szeretném megadni neki azt, ami megjár, vagyis egy olyan barátnőt, aki maximálisan és száz százalékban szereti őt, nem csak emberként, nem csak barátként, nem csak az együttléteikben, hanem érzi azt a mindent elsöprően szerelmeset is. Nehéz terep ez, mindig mondták, és az biztos, hogy alapból nem vagyok közömbös iránta a testiségen túl, mert, ha csak arra gondolok, hogy Esztella keze hogyan simított végig a karján, akkor érzem, hogy éled bennem a kígyó, és egyetlen marással leteríteném a lényt. De profi vagyok, méltóságteljes, és igen, rohadtul féltékeny.
- A muglik olyan lenyűgözőek, hogy mikre nem gondolnak! Egyszer volt egy olyan bögrém, ami két részes volt, az aljába gyertya égett, a teteje volt a bögre, és melegen tartotta a teámat. Nagyon szerettem, de, amikor ideköltöztünk elveszett.
Vagy anya nem bírta elviselni és elhagyta. Hogy is mondjam, praktikus volt, de nem a legszebb példány, viszont imádtam, mindenhol ott volt velem, mert a teát csak melegen szeretem. Azóta se láttam olyat, pedig esküszöm, hogy megvettem volna. Akár egy tucattal is, csak legyen újra olyan bögrém, és nem, a mágiával átitatott nem ugyanaz az élmény. Ajkaim éppen elnyílnak, hogy reflektáljak, miszerint szívesen vacsorázom vele, ám épp csak, hogy az első pár hang elhagyja ajkaimat fellobbannak a lángok, én pedig ösztönösen felsikítok, és csak utána cselekszem, de hát nyilván jó lett volna, ha azonnal csinálom, de az ember ilyenkor nem gondolkozik. A pálcámat előkapva, vizet fakasztok, hogy eloltsam először az alkarját, majd a papírokat. Még jó, hogy az asztalomon sosincs semmi eredeti. Egyszer valaki ellopta és megsemmisítette Lady Storm pletykáinak kivonatát, azóta jólval óvatosabbak vagyunk.
- Megsérültél? Milyen a kezed állapota? Ne menjünk a gyengélkedőre?
Riadtan kérdezem, és készen arra, hogy ha elájul elkapjam, vagy, ha futni akar, akkor fussak, bármit, csak megoldjuk ezt a helyzetet.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium