36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. október 25. 10:45 | Link

Julianne M. Ainsley részére


Szerepet cserélnek. Miután Elektra elmondja meglátásait és azokra Julianne bólogat egyetértően, most hősnőnkön a mondhatni elég sűrű fejbiccentés ideje melyeket néha egy-egy mosollyal is megtold. Közben a téma visszazökkentette egészen jellemét eredeti állapotába így ezek az arckifejezések mindenekfelett őszinték. Újságírás mániás. Nem is tudná, de nem is akarja letagadni ezt a tényt. Szívén viseli a lap sorsát és igyekszik minden általa írt cikket ezért maximális tudása szerint megírni. Látva és hallva a fiatal nő elhivatott lelkesedését kezdi megkedvelni és érteni mi vonzhatta Sándort hozzá. Ennek ellenére nem bánta meg amit tett. A talányoknál mindig jobbak a tények. Epekedés helyett az okkal kapott elutasítás, még ha utóbbi jó ideig fájni is fog és nyomot hagyott lelke megtépázott szövetén. Eközben utolsó felvetéséhez ér a nevezett pénzügyi szakértő és amiket mond elgondolkodtatják Elektrát. Ebből a szemszögből speciel nem is vitte végig a dolgot akikor felmerült benne. A nő nézőpontja jogos érvekkel van alátámasztva. Épp emiatt ütött szöget hősnőnk fejébe és ébresztett benne egyetértést. - Igazad lehet - jut végül erre a rövid konklúzióra. Ezután áll elő egy, több szempontból kedvezőnek ható javaslattal a vele szemben álló, ami mosolyt csal kolumnistánk ajkára. Kivéve az utolsó mondat. Az elszomorítja őt is, főleg mert saját maga szembesült már vele jó párszor, amikor a kollégák igen címzetes, de éppolyan rövidke névsorát végigolvasta, hogy kevesen vannak. - Megérdemelnék a honoráriumot ami talán többeket vonzana a laphoz, és a létszámhiányt is orvosolhatná. Persze csak akkor, ha ki tudnánk szűrni az aranyásókat, akik nulla tehetséggel akarnak pár perc alatt pénzt és hírnevet szerezni maguknak - osztja meg véleményét a dologról szokásához híven kendőzetlenül. Ha abból indul ki, hogy most a lap színvonala igen magas akkor mindenképp óvniuk kell azt valahogy. A munkaerő hiányt viszont valamiképp pótolni ezzel együtt. Ez a feladat olyan kemény dió, hogy még Sólyomember csőre is belekoppanna, de bízik a gárda szakértelmében és ha bármiben tud, ő is segít megtalálni a megoldást és az ideális egyensúlyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. március 19. 19:24 | Link


Ami sok, az sok, Lillának most már végképp betelt a pohár, melyet az iskolaújság oly serényen töltögetett az ő szerelmi életével kapcsolatban. Ami nem elég, hogy nem létezett, de még teljesen vakvágányon is jártak a feltételezésekkel. Viszont az eddigi alkalmakkal csak alaptalan pletykákkal hülyítették a népet, a márciusi számban azonban olyasmibe tenyereltek, amibe nem kellett volna. Nagyon nem.
Még most is élénken előtte volt az egész szituáció, elejétől a végéig, melybe elefánt módjára belerongyolt. Szerette volna elfelejteni, vagy inkább meg nem történtté tenni az egészet, de erre nem volt mód, az pedig, hogy az Edictum is írt róla, de teljesen, és tökéletesen félreértelmezve az egészet, végképp nem segített. Olaj volt a tűzre, vagy inkább benzin.
Úgyhogy félretette könyveit és jegyzeteit - egyébként is rászóltak, hogy vizsgák végeztével milyen eszelős tanul?! - hogy felkeresse a szerkesztőséget, és valakit, akárkit számonkérjen. Persze igyekezett nyugodt lenni, nem előre felhergelni magát, nem kattogni a részleteken, és főleg nem a pálcáját szorongatni, miközben oda tartott. Muszáj volt tanulnia a saját hibáiból, hogy nem megoldás, ha dühösen, a haragtól elvakultan száll bele egy vitás helyzetbe. Ezt egyébként is jó lenne, ha megtanulná, mert ha valóban karriert akar építeni arra, hogy embereket képvisel, nem támadhatja őket le egyből. Vagy inkább egyáltalán nem.
Bekopogott a szerkesztőség ajtaján, majd benyitott. Első ránézésre teljesen üresen találta pont a helyet, pedig a nyomdagépek hangosan búgtak, ontották magukból a papírt, és több asztalon is írógépek kattogtak. Épp csak maguktól, a szerkesztőik nélkül. Ebben persze semmi szokatlan nem volt, Lillának mégis kissé kitágultak az orrlyukai, ahogy megforgatta szemeit. Dühítőnek találta, hogy nem elég, hogy pletykálnak róla, még csak nem is görnyednek a billentyűk felett. Rájuk fért volna némi mugli módi, hátha kétszer is meggondolják, megírjanak-e egy cikket.
- Hahó! Van itt valaki? - szólította meg a szerkesztőt, akit itt remélt találni, de persze nem volt. Vagy nem hallotta őt a gépek zajától.
Beljebb lépdelt, és ledobta táskáját az első asztalra, majd nyakát nyújtogatva körbekémlelt. Két kezét letámasztva az írógép mellé, előredőlt, és lábujjhegyre állva meresztette jobbra-balra a szemét, hátha megpillant egy, a nyomdagép mögött kuksoló szerkesztőségi tagot, aki bizonyára nagyon jól tudja, mi okból tévedhetett be ide egy diák. Biztos nem ő az első, aki ideállít elszámolni velük.
- Helló..? - próbálkozott újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. március 19. 20:00 | Link

Kecsesen, mint egy lépcsőn guruló harang, becsörtet a Szerkesztőségbe. Éppen nincs jobb dolga, mert a vizsgáit sokkal hamarabb lezavarta, mint ahogy tervezte. (Majdnem mind kettes lett, YEAH!) Viszont az Edictum márciusi száma cikkezett róla, és tök jó balhénak tűnik az asztalt verni, hogy márpedig ő nem azt mondta, amit az újság leközölt. Cenzúra ide vagy oda, akkor inkább ne írjanak semmit!
Mikor berobban a szobába, csak egy csomó zörgőbörgő gépet meg önműködő bigyót talál ott. És egy csinos női hátsófelet, félig az asztalra borulva.
- Hmm...
Mivel Ricsi logikus, mint egy kalap légy, rögtön készpénznek veszi, hogy ez csakis az egyik szerkesztő tompora lehet, mert mégis ki más, és mit keresne itt rajta kívül? Így aztán neutroncsillag sűrűségű önbizalommal odacsalinkázik a női alak mögé, s közben megdörzsölgeti a jobb tenyerét a nadrágja szárában.
A cickánypillantásával kíváncsian méregeti a lány fenekének két guszta félgömbjét, amik felé pucsítanak, ahogy a gazdájuk előre hajolva nézelődik. Az a helyzet, hogy józan humanoid ilyet nem tesz, de Ridzsikét jelenleg nem nagyon terhelik világi gondolatok, mint a racionalitás egyhangúsága, és egyébként is azért jött, hogy balhét csináljon, nem? Hát de.
- Tiltakozom! - közli a lány háta mögött, s azzal a lendülettel akkorát csap teli tenyérrel a felé meresztett gömbölyű hátsóra, hogy a puffanás a gépek zörejét is túlharsogja. Hersenve csattan a kemény tenyere a lány húsán a farmeren keresztül, amit visel, és el kell ismerni: bitang jó érzés.
Hujj! Ennek biztosan nyoma marad. Ha utólag meg kéne indokolnia, hogy miért tette, minden bizonnyal azt válaszolná, hogy mer' jó ötletnek tűnt.
- Cső-szia - mondja aztán könnyedén, mintha mi sem történt volna, és a sakálodúban, ahonnan ő származik, mindenki seggrepacsival köszönne egymásnak. - Nálad kell reklamálni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. március 21. 14:17 | Link


Nem kereste ő sosem a konfliktust, nem hiányzott neki sem a vita, sem a kiabálás, a veszekedés, nem akart ő senkit sem leátkozni a lépcsőn. Ezekbe mind-mind belekényszerült. Nem ő akarta őket, jöttek maguktól, viszont ha már eléálltak és bemutattak neki, akkor Lillánál nem volt olyan opció, hogy mosolyogva odébbáll. Nem, azok az idők már elmúltak, amikor bokszzsáknak lehetett tekinteni, vagy szemetesnek, amibe a sértéseket vágták.
Itt is azért volt most, mert az újság szerkesztői, mintha csak pikkeltek volna rá valamiért, hónapról hónapra a legkülönfélébb légbőlkapott pletykákkal hülyítették az olvasótáborukat, és Lillának a legkévésbé sem hiányzott a figyelem, amit azzal kapott, hogy hírbe hozták tanárokkal és a saját testvére párjával.
Úgyhogy nem, már így is túl sokáig nyelt, és nem volt ő semmiféle baromfi, hogy megtömjék, pláne nem fantazmagóriákkal. Idejött, és ha kell, mindenkivel külön-külön ordítozni fog, és persze követelni, hogy nyilvánosan kérjenek bocsánatot, vagy inkább sose írjanak róla többé. Ebben még nem volt teljesen biztos.
Egyelőre azonban senki nem jelentkezett, hogy meghallgassa, vagy akár kitessékelje innen, szóval nem volt kibe belekössön. De még nem adta föl, előrehajolva szólongatta a talán csak bujkáló újságírók valamelyikét, és már késve realizálta, hogy valaki mögé lépkedett. Felé fordította a fejét ugyan, de addigra az elkurjantotta magát, és a következő pillanatban Lilla szemei kistányér méretűre kerekedtek, száját pedig hangos szisszenés hagyta el. Az ajkába harapva ereszkedett vissza talpára, miután a srác akkorát sózott a fenekére, hogy majdnem lendületből átugrott az asztalon, be a nyomdagépek közé.
A levitás lehunyta szemeit, és összeszorította fogait, miközben finom remegés járta át a testét, és baljóslatú lassúsággal a suhanc felé fordult. A kérdését meg sem hallotta, de egyébként sem érdekelte volna, hogy a srác azt gondolta, itt dolgozik.
Kinyitotta a szemét, és mintha a Pokol kapui tárultak volna fel.
- Mondd, hogy ezt az imperio hatására tetted, és aki kiszórta rád, most ugrik le az egyik toronyból épp, szóval nem kell megölnöm - közölte vele méregtől csöpögő hangon, és keze ökölbe szorult. Nem tűnt jó ötletnek eltörni az ujjait ennek a szerencsétlen idiótának a hülye képén, de komolyan elkezdte fontolóra venni, és a hátsó felében lüktető fájdalom nem nagyon sietett elfeledtetni vele ezen vágyát.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. március 21. 14:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. március 22. 09:50 | Link

A helyzet az, hogy Ricsi sem keresi a konfliktust, csak épp mindig megtalálja. Véletlenül. Tök véletlenül. Wehejje! Nem tekintette ő semmiféle zsáknak a lányt, csupán kisfiús rajongással adózott az imént a formás női idomok iránt érzett lelkesedésének.
- Jé, szia Lilla! - ragyog fel az arca, amikor a Levitás csigalassúsággal megfordul. Totál látta már korábban, tudja, hogy ki ez a csajszi, csak még nem kommunikáltak. - Ezt am miért csináljátok?
Pislog egyet, még egyet, majd az érthetőség kedvéért hozzáteszi:
- Attól, hogy lassan fordulsz meg, nem leszel ijesztő, csak vicces. Az efféle hatáskeltési kísérlet nem túl dLámai.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Lilla arcberendezése alapból egy aranyhörcsögére hajaz, legalábbis Ridzsi fejében él egy kép egy kerekre püffedt arcú, elragadóan gömbfejű állatkáról, amit kedve lenne addig szuttyogtatni, amíg van benne szusz.
Az ablak felé néz kissé oldalra hajolva, majd vissza a lányra. Amaz épp az Apokalipszis négy lovasát idézi meg a puszta tekintetével. (Vagyis durci hörcsög mode-ban van.)
- Nem tudom, hogy kiugrott-e valaki - vonja meg a vállát. - De ha igen, akkor tutira felfogta egy védőbűbáj - legyint. - Én is estem már ki az Eridon toronyból. Bungee jumping kötél nélkül, overmenő!
A cickány pofázmányán vidám mosoly manifesztálódik, miközben a vihar előtti csend betölti a Szerkesztőségi szobát, és Lillán érzékelhetően kezd eluralkodni az indulat.
- Bocs, hogy ráhúztam a seggedre, de hát annyira... tökéletes.
Széttárja a két karját, mint aki felemelkedni készül a szférák közé. Az ártatlanság glóriája szinte láthatóan körberagyogja a hülye fejét, és a háttérben az angyalok kara szolgáltat bűnbánó aláfestőzenét.
- Ha fiú lennél, fullra megértenéd ám. Na, szóval még mindig nem tudom, hogy nálad kell-e reklamálni Edictum ügyben, mert én még viccből sem azt nyilatkoztam, amit lehozott ez a retek újság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. március 22. 16:58 | Link


Vizsnyiczkynek természetesen a leghalványabb elképzelése sem volt róla, hogy ki a bánatos franc ez a kölyök, ami nem is volt meglepő, hiszen elég kevesekre fordított figyelméből akár csak egy percet is. Ami viszont váratlanul érte - már azon túl, hogy a hülye kis barom rácsapott a fenekére -, hogy ő tudta a nevét. Nem volt hozzászokva, hogy észreveszik, de még csak ahhoz sem, hogy a külsejének adóznak figyelmükkel az emberek. Először azt is csak valami rossz tréfának tartotta, hogy Farkas Zétény le akarta fotózni őt. Az valahol még jól is esett, miután sikerült megemésztenie és nem teljes meggyőződéssel, de elhinnie, hogy nem hátsó szándék vezérli a rellonos srácot.
Viszont ennek a kis görcsnek itt egyértelműen hátsó szándéka volt.
- Nem elég drámai..? - kérdezte  fogai közt átpréselve a szavakat, és mielőtt még realizálta volna, jobb keze eltűnt táskájában és ujjai elfehéredve szorultak pálcájára.
Közben a srác tovább járatta a száját, pimaszul semmibe véve a fenyegetést. Láthatóan nagyon elégedett volt önmagával, de legalábbis nyomát nem mutatta, hogy pillanatnyi elmezavarában, vagy mert összekeverte valakivel, nyúlt hozzá cseppet sem helyénvaló módon. Igaz, Lilla semmilyen előzetesen nem egyeztetett érintést sem talált helyénvalónak egy idegennel, de ez olyan szinten volt sértő magatartás, hogy azzal még egy óvodás is tisztában kéne legyen. És úgy tűnt, hogy tudja is, hogy amit csinált, az cseppet sincs rendben, mert miközben Lilla olyan dühös kezdett lenni, hogy ha rajzfilmfigura lett volna, már fütyülve süvített volna ki a gőz paprikapiros arcát keretező füleiből, a srác elő is rukkolt egy bocsánatkéréssel. Ami azonban nagyjából annyira volt őszinte, mint amennyire Lilla afrikai fecske.
Ahogy mondta, és ahogy megfogalmazta, abban semmi sajnálat nem volt, inkább tűnt érvelésnek. Mintha Lilla tehetne róla, hogy nincs tisztában a saját feneke adottságaival, és ő csak kedvesen felhívta rá a figyelmet.
Egy pillanatig az értetlenség is kirajzolódott a lány arcán, hogy ezek után ismét arra próbálná terelni ez a hülyegyerek a szót, hogy ő amúgy panaszt jött tenni, de Lillának esze ágában nem volt ennyivel lerendezni ezt az ügyet.
Előhúzta a pálcáját, és anélkül, hogy kiejtette volna a varázsszót, átkot küldött az előtte álló két szeme közé. Mintha képen törölte volna, csak az ökle helyett átokkal, amit még azelőtt követett egy újabb is, hogy az betalált volna. Utóbbival pedig fejjel lefelé, a sarkainál fellógatta a szerencsétlent.
- Mi lenne, ha inkább te próbálnád ki, milyen lánynak lenni!? - szakadt ki belőle cseppet sem visszafogott hangja, könnyedén túlharsogva a nyomdagépeket. A varázsvesszőt pedig egyenesen nekiszegezte a srác azon testrészének, mely sokak szerint alighanem a leginkább meghatározta a nemét. - Mégis hogy van bátorságod..?!
Összeszorította a száját, és szemét az égbe emelve elfordult, és lépett párat, próbálva magát lenyugtatni. Vajon most már elég drámai neki?
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. március 22. 17:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. március 22. 18:38 | Link

Nos, a szituáció ilyen irányú gyors változása legalább másfél másodpercre Ridzsi torkára forrasztja a szót. Az egyik pillanatban még vidáman nézegeti hörcsögpofit, a következőben hátrabicsaklik a feje egy láthatatlan ütéstől, majd egy éles "HUUUJJ!" kiáltás kíséretében máris a levegőben csüng a két bokájánál fogva, mint a denevér.
- RINGLISPÍL! - vijjogja kisfiús fejhangon.
A pólója rögtön a nyakába csúszik, úgyhogy nem lát semmit, viszont a pucér hasán és mellkasán virító sárgászöld zúzódások még mindig büszkén hirdetik az idősebb testvér általi katonai kiképzés eredményét. Kétoldali bordatöréshez képest hol van már egy mágikus pofon? Piha.
- Most akkor dühös vagy? - kérdezi, miközben kiköpködi a szájából a póló szövetét, és letörli vele a vért, ami békésen szivárog az orrából a padló felé.
Ezt követően kalimpál kicsit a levegőben, hátha ér valamit, amibe kapaszkodhat, de az asztal sarka túl messze van, a Pokol haragja meg túl közel. Bár utóbbi nem nagyon érinti meg pszichésen, mert hát mi a legrosszabb, ami történhet? Újra megütik? Dupla piha.
- Nem kell ám feminácinak lenni - mondja jobb híján a nyakába akasztva a pólót. - Mer' így savanyú macskás néni leszel harmincöt éves korodra.
Az ágyékának szegezett pálcáról egyszerűen nem vesz tudomást. Pls. Ő az az ember, aki megiszik egy felcímkézetlen üveg bájitalt, csak mert valaki ottfelejtette az asztalon. A valós problémák Ricsi számára nem itt kezdődnek.
- Adjak egy chillpillt? - gurgulázza érdeklődve. - Az egyensúlyba hozná a szerotonin szintedet, és máris nem lennél ilyen feszkós.
Hogy maga alatt vágja a fát, az biza' meglehet. De hogy félne... hát ezzel nem vádolhatja senki. Talán túl Eridonos a nyüszítéshez, de még az is lehet, hogy komplett őrült. Bármelyik is, az erőszakos nevelési és fegyelmezési módszerek úgy peregnek le róla, mint a porladó pergamen.
- Letennél, lécci'? Ebből most úgyis csak az a tanulság, hogy ne üssek a csajok fenekére. Ekkorát.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. március 22. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. március 27. 09:36 | Link


Még volt pofája élvezni is! Legalábbis úgy csinált, mint akit cseppet sem zavar, hogy megátkozták, és a fejébe tódul a vére, illetve egy része a padlóra csöpög orrából. Mintha hozzá lett volna szokva, és az ilyen finom bánásmód, amit Lilla tanúsított irányában, bakfitty lenne. És valóban, számos zúzódást villantott, bár a lány a legkevésbé sem akarta nézegetni őt amúgy normális esetben ruhával elfedett részeken.
El is fordult tőle, hogy magában mérgelődjön, és ne rögtön minden feszültségét a kiszolgáltatott srácon vezesse le. Azonban az nem könnyítette meg a dolgát.
- Nem, dehogy, ilyen vagyok, amikor kicsattanok a jókedvtől - vetette oda válaszul, egy lesújtó pillantás keretében.
Tudta jól, hogy hiba volt rátámadnia, de ha úgy vesszük, a hülyegyerek ütött először. Igaz, hogy nem ártó szándékkal, és maradandó sérülést okozva, de tettét ez nem enyhítette, sőt, ha máshol legyinti meg hasonló erővel, az már komolyabb is lehetett volna. De nem, kár is mentegetni, ez bőven kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát. Csak ne lenne kiskorú.
Ahogy ez az utolsó gondolat szöget ütött a fejében, kissé el is sápadt. De ezt nem hagyta, hogy lássa rajta a másik, viszont következő szavaira olyan dühös lett, hogy egyszeriben el is felejtette minden aggodalmát, és egy pálcaintéssel lenyomta a lebegő testet egy pillanatra, hogy jól beverje a fejét a földbe. Aztán vissza is emelkedett az előző pozícióba.
- Ja, értem! Szóval ha nem tűröm, hogy tárgyként tekints a testemre, máris femináci vagyok - sziszegte indulatosan, majd egy intéssel megszüntette a varázst, de gondoskodott róla, hogy ne forduljon vissza állóhelyzetbe, hanem egyszerűen csak essen le. A karjaival szabadon megvédhette magát az esetleges nyaktöréstől, azt meghagyta neki.
- A tanulság, fiacskám az, hogy ne üss a fenekére senkinek se - javította ki. - Ez teljesen nemfüggetlen dolog, hogy nem alázod meg a másikat, és nem bánsz úgy vele, mintha a tiéd lenne. Nincs jogod semmilyen formában sem hozzáérni senkihez, hacsak előtte nem engedte meg! Kápís?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. március 27. 18:01 | Link

- GERONIMO! - huhogja a fejjel padlóba koppanás előtt. Ő csak annyit érez, hogy megrántja a gravitáció, aztán jön egy harsány bang, majd újra visszahúzza a levegőbe a láthatatlan kéz.
- Hé, Marvel kapitány! - biccenti meg a fejét jobbra-balra, mire a nyaki csigolyái éles kattanó hangot hallatnak. - Ha szétvered a koponyámat, akkor nem hősies revansot vettél ám a női seggek nevében, hanem simán egy neurotikus luvnya vagy.
Nincs az a párhuzamos dimenzió, amiben Ridzsi befogná a lepénylesőjét akár csak három percre. Persze léteznek erre hangtompító bűbájok meg ilyesmik, de úgyis az arcára lenne írva a véleménye, mint egy nyitott képeskönyvre.
- Eehj-solo-SOLOOO! - énekeli vidáman, a bűnbánat legkisebb jele nélkül. Közben a csaje kifordul-befordul önmagából, sápad-vörösödik, már amennyire ezt ő így fejjel lefelé csüngve meg tudja állapítani. - I wanna f-woop-woop-woop!
Most épp azon gondolkodik, hogy életében összesen hányszor esett fejre, pofára, meg úgy általában véve mi is volt a legrosszabb sérülése. Hát nem ez.
Aztán végre megszűnik a bűbáj, és Ricsi a karjaival rutinosan tompítva csattan a Szerkesztőség padlóján. Nem épp heroikus macskás landolás, inkább egy zsák krumplira emlékeztet kecsesség tekintetében.
- Azt csak te haluzod, hogy tárgyként tekintek a testedre, nekem mindössze annyi járt a fejemben, hogy formás a feneked - mondja, miközben kinyúlik hanyatt félpucéran, mert ugye a póló még mindig a nyakába van akasztva. - Szóval jellemzően túlkomplikálod, de hát nekem végül is mindegy.
A plafont bámulja, és vesz pár mély, reszelős lélegzetet a száján keresztül, mielőtt felül.
- Észben tartom, anyukám.
Az orrából most már látványosan dől a vér, de nem úgy tűnik, mintha zavartatná magát miatta. Egyrészt hozzá van edződve, másrészt meg a durvaisten sem tanít leckét neki, ha ő nem akarja. Kár a gőzért, Lilla.
- Sz'al ha nem nálad kell panaszt tenni az Edictumban leközölt ferdítés miatt, akkor mennék dolgomra.
A nadrágja zsebébe kotor, de nem pálcát vesz elő, csak egy gyűrött cigarettát. Valamikor arany Marlboro lehetett, mostanra azonban egy viharvert blázra emlékeztet.
- Mert biza' mindig is voltak és lesznek olyan lányok, akik szeretik, ha a fenekükre csapnak, és akkor inkább velük múlatnám a drága időmet - vigyorog fel a lányra pofátlanul. A vér a fogaira csorog, és ettől pont úgy fest, mint egy groteszk harci cickány, ami most került ki győztesen a ringből.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. március 27. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. március 29. 15:44 | Link


Épp nemrég beszéltek Emmával az elballagó balhés arcokról, és hogy biztosan jönnek majd a helyükbe újabbak, és lám, itt volt egy, teljes valójában. És bár Lilla azon a véleményen volt, hogy még az elején kellene őket megnevelni, ahogy ezt a fajankót elnézte, egészen reménytelennek tűnt, hogy bármit is, bármilyen eszközzel a fejébe tudna verni. Pedig aztán nem sajnálta a koponyáját a srácnak.
Még látszólag élvezte is a fizikai bántalmazást.
- Mi a franc bajod van neked? - kérdezte tőle Lilla őszinte döbbenettel, miközben az "dalra" fakadt. Egyszerűen fel nem fogta, mi lehet jó abban, hogy agyalágyult módjára viselkedik. Azt gondolja, hogy ezzel imponál akárkinek is? Jobban érzi magát tőle? Vagy ez amolyan józan ész elleni öngyilkos merénylet lenne? Mert, hogy a lavitásnak már kezdett tőle megfájdulni a feje, és nem tudta elképzelni, hogy ezzel ne fárasztaná ki magát is.
Végül, részben azért, mert nem volt túlzottan legális, részben meg azért, mert haszna se sok, elengedte őt, de varázspálcáját magánál tartotta, hátha valami butaságot akarna ismét elkövetni.
A földön kiterülő szavait hallgatva megcsóválta a fejét.
- Felőlem aztán bármit gondolhatsz - kezdett bele a feleletbe, jól megnyomta a szót - bármely testrészemről, csak egy, tartsd meg magadnak, kettő, ne érj hozzám. Egy újjal se. És senki máshoz se.
Ennyivel egészítette még ki szavait, miközben nagyon igyekezett a közben felülő srácra nem vesztegetni túl sok pillantást. Még a végén kiül az arcára valami bűntudatféle, amiért így elintézte az orrát. De lehet épp ezért nem is próbálta elállítani a vérzést.
Lilla megforgatta a szemeit. Persze, mi mást is venne elő, mint egy cigarettát. Az még kell a rosszfiú imidzséhez, anélkül nem teljes az összkép.
- Nem, nem nálam kell, ügyesen rájöttél - mondta, és mivel úgy ítélte, neki sincs most itt keresnivalója, elindult a kijárat felé. - Javaslom a gyengélkedőre menj először! Bizonyára jártál már ott párszor, megtalálod.
Ő ugyan nem kíséri el, akkor se, ha nem lát a vértől. Megoldja. Ahogy neki is meg kell oldania az indulatkezelési problémáit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. március 30. 14:31 | Link

- Csibike... - mondja tök higgadtan, miközben kopott öngyújtót bűvöl elő a zsebéből, és rápöffent a gyűrött cigijére. - Kettőnk közül te feszülsz úgy, mint az íjhúr, és tőlem kérdezed, hogy mi bajom?
Mosolyogva megcsóválja a fejét, és közben az őrjöngő lányt figyeli. Az világos, hogy Vizsnyiczky nem szereti a tapit, de ez nem jelenti azt, hogy egyetlen más lány sem a planétán.
Megnyomkodja az orrát, közben fel sem ciccen. Been there, done that.
- Erről kell egy selfie Inasgrammra - állapítja meg vigyorogva. - Majd mellécseszetem, hogy hesteg fempower.
Ruganyosan, mint egy nagyragadozó, felpattan álló helyzetbe, és kattogva átmozgatja a vállait. Magas, szálkás kölyök. Még tíz év, és a kisfiús kajlasága kiforrja magát valami mássá. Valami olyasmivé, amit nem biztos, hogy itt és most definiálnia kéne Lillának, vagy bárkinek, aki nem Nietzsche.
Kiveszi a szájából a véres csikket, és szórakozottan kifújja a füstöt.
- Legközelebb te is gondold át jobban.
Ez nem fenyegetés és nem ígéret, hanem emlékeztető, hogy ez a gyerek bizony fel fog nőni. A jelenlegi életkora nem privilégium és nem hátrány, csupán egy állapot, ami el fog múlni.
- Úgy nézek én ki, mint aki a Gyengélkedőre szalad? - hunyorog cinikusan. - Ugyan-ugyan.
Békésen cigarettázva figyeli, ahogy Hörcsög kapitány kiviharzik a helyiségből Ricsi keze nyomának vöröslő emlékével a sejhaján.
- Nők... - legyint közönyösen.
Amint a lány látó- és hallótávolságon kívül kerül, az ablakon koppan valami tompa, Ridzsi pedig halványan elmosolyodik. A nyelvével megforgatja a szájában a csikket, és odasétál a párkányhoz.
- Csá, Pong - biccent a fitten-frissen (rothadva) érkezett kuviknak, aki türelmetlenül toporog odakint. - Jöttél a vérszagra, mi?
Azzal kinyitja az ablakot, beemeli az állatot, majd szelíden hozzányomja a homlokát a bagoly ostoba, dömper fejéhez.
- So I do it so-looo ~ dúdolja az orra alatt, és a kuvik, mintha csak dorombolna, gyengéden visszahurrog neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2021. április 6. 22:52 | Link

Lucas M. Deighton


Küllem



A napom nagy részét a könyvtárban töltöttem, ott írtam meg a házi feladataim zömét, mivel nyugalmas helyszín volt. Ráadásul, helyben voltak a könyvek is, ha épp segítség vagy kiegészítés kellett bármely tananyaghoz. Furcsa volt messze lenni a szülői háztól, de szerencsére sok ismerős diák járt ebbe az intézménybe, így volt, akikre számíthattam. Néhány barátom is ide járt, akik nálam már idősebbek voltak, ennek ellenére tökéletesen megtaláltam velük a közös hangnemet. Persze azért rengetegen voltak, akik teljesen más értékrenddel bírtak, mint én, ez nem zavart különösebben addig, amíg nem kerültem konfliktusba ezekkel a szerzeményekkel, vagy nem szúrt szemet az elfogadhatatlan kategóriába tartozó magaviseletük. Előző nap megvolt a napi jó cselekedetem, ugyanis rajtakaptam az egyik sárvérű diákot, amint épp a mosdóban dohányzik, aztán ráhívtam a tanárt. Biztos voltam benne, hogy megkapta a méltó büntetését. Mégiscsak egy oktatási intézetben voltunk, nem holmi bűnbarlangban. Itt is voltak szabályok, amiket kötelességük lett volna betartani azoknak is, akiknek nem fűlött hozzá a foguk. Sokan ott buktak el, hogy túl feltűnően szegték meg a szabályokat, és egyébként is volt különbség bizonyos kihágások, csínytevések között. Volt, ami belefért, volt ami nem, ami pedig már zavart, az ellen tettem is. Számomra az volt a legfontosabb, hogy előrébb jussak az életben, eleget tegyek a családom jó hírnevének, és elérjem a kitűzött céljaimat, miközben fejlesztem önmagam. Idáig remekül éreztem magam az iskolában, a szüleimmel pedig folyamatosan tartottam a kapcsolatot bagolyposta által. Így én is nyugodtabb voltam, hogy híreket kaptam róluk, és ők is azok voltak, hogy tudták, minden rendben van velem. Miután végeztem a tanulással, még olvasgattam egy kicsit a könyvtárban. Találtam egy tudományos jellegű művet, amely pár óráig lekötött, majd úgy határoztam, hogy teszek egy kis sétát a kastély falai között. Elég messze jutottam a nyugati szárnyból, mert hónom alatt a könyveimmel már legalább egy órája róttam a folyosókat. Utam közben hirtelen egy lány alakja tűnt fel a tőlem nem is olyan messze, akiben egy ismerős arcot véltem felfedezni. Mintha Olíviát láttam volna, aki aktívan részt vett a családom szervezte aranyvérűeknek, és befolyásos embereknek szóló rendezvényeken. Még váltottam is vele pár szót mindig, nagyon jó véleménnyel voltam róla, kellemes társaság volt. Úgy döntöttem, hogy odaköszönök neki, fel is gyorsítottam a lépteimet, de mielőtt bármit is mondhattam volna, eltűnt egy ajtó mögött. Mikor odaértem, elolvastam az ajtófélfán lévő táblát, amelyen az volt olvasható, hogy szerkesztőségi szoba. Elég lármás helyiség volt, mert teljes hangerővel kihallatszott a bent lévő nyomdagép zaja. Nem tudtam, mitévő legyek, gyanítottam, hogyha szimplán bekopogok, nem biztos, hogy meghallja. Ha pedig csak úgy berontok, az hatalmas illetlenség lenne. Ennek fényében úgy döntöttem, hogy először belesek a kulcslyukon, hogy felmérjem, hány ember van benn, mert, ha túl sokan vannak, vagy túl elfoglaltak, akkor inkább tovább állok. Végül is tudok bagolyban is üzenni a lánynak, egyébként is csak köszönni szerettem volna neki.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. április 8. 18:39 | Link

Kristóf

Elég pörgős volt az első hét, megismerkedtünk az új tanárokkal, bekerült az évfolyamra egy-két új diák, volt aki külföldről érkezett, feltérképeztem, hogy kikre támaszkodhatok ezután a tanulás tekintetében, hisz mestertanoncként már szerteágaztak a képzések, a korábbi évfolyamtársak közül pedig nem sokan választották ugyanazt a képzést. Igazából meg volt ennek is a varázsa, új év, új kapcsolatok, de volt, ami nem változott. Ilyen volt az Olíviához fűződő kapcsolatom, ami hol jól alakult, hol pedig rosszul, hol együtt voltunk, hol meg szakítottunk, de én még mindig szerettem őt. Most viszont nem igazán tudtam, hogy hányadán is állunk, ezért is várakoztam rá, hátha sikerül elcsípnem a fontos teendői közt. Ezt nem sikerült megszoknom még, hogy ennyi dolga akadt, talán részben ez volt az egyik oka annak, hogy gyakorta összeugrottunk. Mindenesetre most reméltem, hogy el tudom csípni legalább néhány perc erejéig, hogy dumáljunk, meg is láttam a távolban, ahogy átcikázik egyik folyosóról a másikra, s már utána akartam lendülni, amikor egyszer csak észrevettem azt a srácot, aki enyhén feltűnő módon vette irányba ugyanazt az ösvényt, amin Olívia haladt. Ez pedig nagyon nem tetszett nekem, ráadásul még soha nem is láttam a srácot, nem tudtam elhelyezni sehová. Ettől függetlenül bosszantott a dolog, így magam is a nyomukba lódultam, s próbáltam nem feltűnő módon követni őket, ezért jócskán lemaradtam.
Olívia valahol a szerkesztőség környékén tűnhetett el, mert már csak a srácot láttam ott ólálkodni, aki úgy tűnt, mintha lecövekelt volna az ajtó előtt. Óvatos, nesztelen léptekkel közelítettem, továbbra is úgy tűnt, mintha leskelődne Olcsi után, ez pedig csak még inkább zavart. Nem is akartam hagyni, hogy továbbra is leskelődjön utána, így hirtelen léptem mellé, s a nyakánál megkapva húztam hátrébb. - Mit csinálunk, csak nem leskelődünk mások után? - szembe fordulva vele most láttam meg, hogy jóval fiatalabb nálam, ekkor már leemeltem róla a kezemet, de ettől még nem lettem nyugodtabb. - Elárulnád, hogy mit kémkedsz a barátnőm után?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2021. április 9. 04:12 | Link

Lucas M. Deighton


Küllem




Noha a kulcslyukon átszűrődő fényhasábban noha nem igazán véltem látni semmi érdemlegeset, annyit azért sikerült elcsípnem, hogy jó páran tartózkodtak a helyiségben. Ezen kívül csupán néhány szófoszlányt kaptam el, amelyből egyáltalán nem voltam képes kivenni a lényeget, köszönhetően a ricsajos masinának. Gyorsan átfutott az agyamon, hogy ez most veszett ügy, avagy semmi értelme tovább foglalkozni az egésszel, és inkább bagoly formájában köszöntöm majd a lányt. Már fordultam is volna vissza, amikor valaki elkapott a nyakamnál fogva, és erőteljesen hátrébb húzott. Annyira el voltam foglalva az információkutatással, hogy egyáltalán nem hallottam meg, ahogyan egy ismeretlen halk léptekkel osont felém. Ráadásul ez az alak elkezdett olyan kioktatóan beszélni velem, mintha legalább prefektusi pozíciót töltött volna be az iskolában. Ennek hatására úgy éreztem, hogy majd kiver a víz, nyeltem egy nagyot, és még össze is rezzentem, majd mikor az illető végre elengedett, végre kezdtem kicsit újra megnyugodni. Rögvest hátrébb léptem tőle egy nagyot, közben pedig tartottam vele a szemkontaktust, és próbáltam összpontosítani a mondandójára, illetve kérdésére. Annyira váratlanul ért az egész, hogy hirtelen le sem tudtam reagálni, azt viszont rögtön megállapítottam, hogy ezt az egyént bizony a vad ösztönei vezérlik. Rég láttam valakit ennyire feldúltnak, nem értettem, miért nem tudja szabályozni az érzéseit, hiszen még azt se tudta, mi történt. Egy vadállat módjára viselkedő szerzetre asszociáltam az "ifjú titán" kapcsán, aki nem tudta magát türtőztetni, és erejével akarta a hatalmát fitogtatni. Végignézve rajta tény, hogy jóval erősebb volt nálam, de nem értettem, milyen jogon merte megkérdőjelezni, hogy mit művelek én itt. Azt pedig már pláne ellenezte az agyam, hogy még a barátnőjét is belekeverte a dologba, legyen akárki is az. A fiút vizslatva ráébredtem magamban, hogy ez az ösztönlény bizony nem lehet prefektus, ráadásul még az egyenruháján sem volt ott a kinevezést jelentő jelvény. Próbáltam neki válaszolni valamit, de részben még mindig a sokk hatása alatt álltam, mivel nem szoktam hozzá, hogy ilyen barbár módon bánjanak velem. Azon morfondíroztam, hogy talán jobb lett volna, ha magántanuló leszek, vagy máshova íratnak be a szüleim, de pár mély lélegzetvétel után sikerült úgymond összeszednem magam. Tudtam, hogy a szüleim a javamat akarják, plusz voltak még itt ismerőseim, barátaim, így erre koncentrálva végre újra kommunikációképes állapotba kerültem.
- Először is, illene köszönni - köszörültem meg a torkom, majd körbefont karokkal hátrébb létem még egy lépést, hiszen nem ismerhettem a másik reakcióját, bármit kinéztem belőle. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy muszáj volt megjegyeznem, mivel indít az ember alapesetben találkozáskor. Úgy tűnt, hogy a szülei nem tanították meg köszönni sem. Amennyiben mindenkivel így viselkedett, biztos voltam benne, hogy nem örvendett nagy népszerűségnek.
- A többi kérdésedre nem vagyok köteles válaszolni, mert nyilvánvalóan nem vagy prefektus. Viszont, lásd, kivel van dolgod, valamint, hogy megnyugodj, megkapod a válaszokat - feleltem az illetőnek, miközben megpróbáltam a lehető legmagabiztosabbnak tűnni, legalábbis amennyire a helyzet megengedte. Nem tudtam, hogy melyik kasztba tartozik, azt sem tudtam, honnan jött, de kételkedtem benne, hogy aranyvérű lett volna, és gyorsan leszűrtem, hogy nem kapott megfelelő neveltetést sem. Megjegyeztem magamban, hogy eleve rosszul tette fel a kérdést. Már csak a többesszám miatt is... ha barátságosan, pozitívan közeledett volna, akkor rákérdeztem volna nála, hogy miért, ő is leskelődni akar? Ám, mivel agresszíven lépett fel, ezért sejtettem, hogy csak rám vonatkozik az érdeklődésének tárgya. Persze nem mertem kioktatni a nyelvtani szabályok helyes használatával kapcsolatban a félreértések elkerülése végett, és nem is akartam, hogy még jobban kihozzam belőle az állatot, ezért inkább megtartottam magamnak ezt a gondolatot.
- Nos, az első kérdésedre válaszolva nem leskelődtem, hanem információt gyűjtöttem. Megláttam egy kedves ismerősömet, akivel időnkét váltottam pár szót, és gondoltam köszöntöm. Ám, mivel sokan tartózkodnak a helyiségben, és úgy látom, mindenki rendkívül elfoglalt, úgy döntöttem, hogy inkább tovább állok - magyaráztam a másiknak szép lassan, hogy megértse. A szüleim belém sulykolták, hogy ne hadarjak, mert akkor nem értik az emberek, amit mondok. Egyébként is a megfelelő, érthető kommunikáció az előrelépés egyik kulcsa az életben. Ha nem sikerült volna magam valamelyest lenyugtatnom, akkor bizonyára gyorsabban közöltem volna a mondandómat, de végül tisztán, normális hangnemben sikerült átadnom a kért információt.
- Nem tudom, ki a barátnőd, ugyanis van pár hölgy a szerkesztőségben - utaltam arra, hogy néhány női sziluettet véltem felfedezni a kulcslyukon keresztül. Közben arra is ráeszméltem, hogy a fiúnak nagy valószínűséggel nincs előre megrendezett házassága, vagy előtte még szórakozik kicsit. Hiába, volt, akit a szerelem hamis érzete teljesen magába bolondított, úgy tűnt, ez alól ő sem volt kivétel. Az is szóba jöhetett még, hogy csak baráti kapcsolat volt köztük, de ahhoz túl feldúlt volt, ráadásul birtokos jelzővel illette a kiválasztottját, így ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem.
- Tehetek még érted valamit vagy mehetnék a dolgomra? Szeretném elpakolni a könyveimet, illetve köszönteni Olíviát bagolyban, aztán még lenne pár elintézni valóm. Nem szeretnélek beavatni a további teendőimbe, de szívesen venném, ha az utamra engednél - közöltem a másikkal, és reménykedtem, hogy miután megkapta végre a válaszait, megelégszik velük. Így is jóval többet árultam el neki minden téren, mint szerettem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. április 9. 20:09 | Link

Kristóf

Türelmetlenül vártam, hogy felfedje kilétét a kis kukkoló, és elárulja végre, hogy mégis mit settenkedik Olívia után, hogy mer csak úgy leskelődni utána. A srác viszont legfeljebb egy kicsit tűnt csak megszeppentnek, mert egyből olyan megjegyzéssel indított, amihez kellő bátorság kellett egy ilyen helyzetben. Mit ne mondjak, idegesítőnek tűnt, ki is nyitotta a bicskát a zsebemben. Nem tudtam róla eldönteni, hogy vagy nagyon ostoba, vagy nincs ki mind a négy kereke, de azt, hogy még talpon volt, és nem vertem pofán, annak köszönhette, hogy jóval fiatalabbnak tűnt, ez volt az ő nagy szerencséje. - Na maradj már, ne Te akarj kioktatni itt az illemről, miközben mások után leskelődsz- talán egy kicsit hevesebb voltam, mert az elmúlt időszakban nem volt túl jó viszonyom a lánnyal, s még mindig volt bennem féltékenység, amit nehezen tudtam csak úgy elfojtani magamban. - Öcsi, szórakozol? - hihetetlenül arrogáns egy kisfickó volt ez, meg tudtam volna fejelni, ezért el is kaptam a felsőjénél fogva, és úgy löktem neki a falnak, hogy végre észhez térjen és ne dumáljon nekem félre. Meg akartam ütni, tényleg közel álltam hozzá, újra ökölbe szorítottam a kezem, de a folyosó túlsó végén feltűnt egy tanár, így hátrébb húzódtam, s csak ez volt a szerencséje a kölyöknek. A tanár szerencsére eltűnt, így folytathattuk a beszélgetést. Totál hülyének nézett.
- Olíviát? Mit akarsz Te Olíviától? - megragadva a felsőjét, megint a falnak nyomtam, s el sem engedtem, míg végre nem bökte ki, hogy mit akar a lánytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2021. április 9. 21:32 | Link

Lucas M. Deighton


Küllem


Lucas, I think this is the beginning of a beautiful friendship


Miután az ismeretlen újra elmondta a mondókáját, arra a következtetésre jutottam, hogy bizony nem az éles észjárásáról híres, mivel már egyszer elmagyaráztam neki a dolgokat, most pedig önmagát ismételgette. Úgy tűnt, hogy nem figyelt oda a mondandómra, de az is meglehet, hogy egyszerűen nem értette, mit mondtam neki. Elég kényelmetlen helyzetbe kerültem így, hiszen ennél tisztábban nem is közölhettem volna vele, hogy miért is voltam itt. Ráadásul nagyon feldúlt állapotban volt, tipikusan az az ember volt, aki a másikon tölti ki a mérgét, ezeket az embereket pedig általánosságban nagy ívben kerültem. Persze most nem volt lehetőségem erre, így kénytelen voltam újból elmagyarázni az egész szituációt.
- Mint azt már említettem, nem leskelődni vagyok itt, hanem információt szerezni. Mivel rájöttem, hogy túl sokan tartózkodtak a helyiségben, úgy láttam jobbnak, ha nem köszöntöm most az ismerősömet. Csak felmértem a helyzetet. Mivel a folyosón nem tudtam elcsípni egy köszönés erejéig, így arra jutottam, hogy benézek a kulcslyukon, és ha nagy a tömeg, inkább nem megyek be. Nyilván most nem alkalmas neki, mert mindenki rettentően elfoglaltnak tűnt - magyaráztam továbbra is szép lassan, hogy megértse. Reméltem, hogy így már sikerült kielégítenem a kíváncsiságát, és tovább folytathattam az utamat. Mielőtt válaszolhattam volna a következő kérdésére, hogy eszem ágában sincs szórakozni vele, máris azon kaptam magam, hogy hirtelenjében neki lökött a falnak, amelyhez koppanva a hátamat fájlalva erősen felszisszentem. Még ez sem volt elég neki, így erősen megragadott a felsőmnél fogva, majd ökölbe szorította a kezét. Még az arcom elé sem tudtam emelni a kezeimet, teljesen leblokkoltam félelmemben, ám szerencsémre épp arra járt egy tanár, így a támadómnak vissza kellett fognia magát, és elengedett egy pillanatra. Úgy tűnt, teljesen az eszét vesztette, mivel magával ragadták az indulatai. Legnagyobb pechemre a tanár tovább is ment, így hiába próbáltam volna hátrálni, a másik újra elkapott, és megint a falnak préselt teljes erőbedobással. Egy újabb szisszenés hagyta el ajkaim eltorzult arcomon jelezve, hogy ezzel újból fájdalmat okozott. Ebben a veszélyes helyzetben hirtelen átvillant az agyamon, hogy bizony pont az én kedves ismerősöm az ő barátnője, ennek pedig hangot is adott az illető. Úgy láttam jobbnak, ha teljes magyarázatot adok neki, különben a dühének engedve ki tudja, mire vetemedik még, és a büdös életben sem fog elengedni. Nem akartam, hogy a maradék lelket is kiverje belőlem, így kiböktem végül, hogy mik a szándékaim a lánnyal.
- Olíviát családi partikról ismerem,  a szüleink ugyanis jóban vannak egymással. Mindig váltottam vele pár szót, rendes, jóravaló lány. Mivel megláttam most a folyosón, gondoltam, hogy odaköszönök neki, megkérdezem, hogy van, de már nem volt alkalmam beszélni vele, mert amilyen gyorsan feltűnt, olyan sebesen tovatűnt. Röviden az a tervem vele, hogy köszöntöm,  folytatunk egy kis eszmecserét, aztán mindenki megy a maga útjára. Nyugalom, nem tervezem lecsapni a kezedről, egyrészt jóval idősebb nálam, másrészt nem tartoznak az érdeklődési körömbe a szerelemmel kapcsolatos témák. Teljes mértékben a tanulmányaimra koncentrálok, a jövőbeli házasságom pedig majd a szüleim rendezik - magyaráztam immár izgatottabb, gyorsabb tempóban a másiknak, hogy mire is megy ki a játék. Nem értettem, hogy miért volt ennyire feldúlt, hiszen nem csináltam semmit, ami tilos lenne, ráadásul Olívián kívül számos női ismerősöm, barátnőm volt, akiket sikerült megismernem az elmúlt évek során. Bíztam benne, hogy most már lehiggad a másik, és elenged végre, hiszen teljes magyarázatot adtam neki, ráadásul végig civilizált módon viselkedtem vele. Reméltem, hogy egyszer elnyerem a prefektusi címet, és akkor könnyebben kivédhetem majd az ehhez hasonló helyzeteket. Bár legbelül azt kívántam, hogy ne kerüljek újra ilyen fájdalmas és kellemetlen szituációba.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. április 9. 21:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. április 11. 20:09 | Link

Kristóf

- Nem kell itt a rizsa meg a körmondatok, elég egyszerű volt a kérdésem, nem?- kezdett meglehetősen irritálni a srác, így csak még dühösebb lettem, pedig egyáltalán nem volt ez rám jellemző. Azt hiszem, hogy ez a szakítás talán jobban megviselt, és kész káosz volt bennem, hogy ennyire kihozott a sodromból egy ilyen fiatal kölyök. Ráadásul számomra érthetetlen mód szinte meg sem rezzent, ami vagy azt jelentette, hogy nagyon is bátor és nem tart az öklömtől, vagy egyszerűen csak nem lehet kihozni a sodrából. Bárcsak bennem lett volna ennyi türelem. Tényleg már ott tartottam, hogy megütöm, már készültem erre, ahogy a falhoz préseltem, de ekkor végre már arról beszélt, ami engem is érdekelt, s megtudtam, hogy miért is mászkált Olívia után.
- Komoly, haver? - teljesen ledöbbentett a kis összegzésével, egyrészt megnyugodtam, hogy családi ismerősök, és nem utána koslat, másrészt viszont nem tudtam megérteni, hogy nem érdekelheti a szerelem, meg Olívia.
- Jól van, ez már mindjárt más - bólintottam, s elengedve a ruházatát, kicsit még meg is igazgattam neki, hogy ne tűnjön gyűröttnek. - Bocs, hogy letámadtalak, csak aggódom érte, nem mindenkit vezérel normális szándék - mondtam ezután már barátságosabb hangnemben, szerencsétlen nem érdemelte meg, hogy ennyire letámadjam. Kicsit szégyelltem is magam, s hogy kárpótoljam, a kezem nyújtottam felé. - Lucas, és bocs. Ha kellenek elsős jegyzetek, tudok párat adni - ajánlottam fel engesztelésül.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. április 11. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2021. április 12. 21:36 | Link

Lucas M. Deighton


Küllem


Lucas, I think this is the beginning of a beautiful friendship



Kezdtem komolyan aggódni, hogy a másik nem értette meg a mondandómat másodjára sem, de nem voltam az a feladós típus, így tovább próbálkoztam megértetni magam vele. Természetesen az sem kerülte el a figyelmemet, hogy egyre zabosabbá vált, úgyhogy óvatos fokozatra kapcsoltam, mert nem szerettem volna, hogy sor kerüljön az elmaradt ütés vagy pofon pótlására. Nem értettem, hogy ebben az emberben hogyan tudott felgyülemleni ennyi düh és harag, az pedig végképp nem volt szimpatikus számomra, hogy az indulatait máson, másokon vezette le. Folytattam a magyarázkodást, majd végül úgy tűnt, mintha az illető valamelyest megnyugodott volna, és visszavett az indulatos lendületéből legnagyobb megkönnyebbülésemre. A "haver" szócska hallatán szemöldököm az egekbe szökött meglepődöttségemben, mivel hatalmas változás állt be a fiú viselkedésében. Idáig úgy tűnt, hogy én leszek a prédája, ráadásul elég barbár módon viselkedett velem. Indulatait pedig nem csupán szavakba öntötte, hanem tettei is arról tanúskodtak, hogy valami nagyon nem kóser körülötte. Nem érdekelt a lelki világa, nem is szerettem volna megérteni, hogy miért viselkedett így, viszont rendkívül meglepődtem rajta, hogy egyik pillanatról a másikra így megváltozott a magatartása irányomban.
- A lehető legkomolyabban mondtam. Nem szoktam viccelni. Egyébként meg nem őriztünk együtt libát! - szóltam neki vissza még mindig a hátamat fájlalva. Viszont annak kifejezetten örültem, hogy kezdtek végre lenyugodni a kedélyek, így volt némi remény arra, hogy minél előbb elszabaduljak ebből a rémesen kellemetlen helyzetből. Egy kis idő elteltével végre elengedett, sőt, még az öltözetemet is megigazította, ezt pedig örömmel konstatáltam. Én is rendbe raktam a ruházatomat, hogy ne nézzek ki igénytelenül, majd végighallgatva a bocsánatkérését, tudatosult bennem, hogy Olívia miatt volt olyan zabos. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nagyon féltette a lányt, majd végiggondolva rájöttem, hogy elég furcsa lehetett számára, ahogyan épp a kulcslyukon kukucskáltam a szerkesztőségi szobába. Valamelyest megértettem az aggodalmát, másrészt viszont túlzottan elragadták az indulatai, ez pedig elég sok felesleges feszültséget szült. Reméltem, hogy ha újra összefutok vele, akkor jobban visszafogja magát, igaz, most elmagyaráztam neki többször is, mi a helyzet, és azt is, hogy nincs mitől tartania. Az elsős jegyzetek hallatán hirtelen felcsillant a szemem, és nagyrészt tova is illant a feléje tanúsított negatív érzések garmadája.
- Draskovich Kristóf. Bocsánatkérés elfogadva. Nagyon érdekelnének azok az elsőéves jegyzetek. Mindig arra törekszem, hogy a tanultaknál több információval rendelkezzem, ennek fényében sokat járok a könyvtárba. Viszont, nagyon hálás lennék, ha kölcsön kaphatnám a jegyzeteid, mert egyrészt megkönnyítenék a munkám, másrészt lehet, tartalmaznak olyan új ismereteket, amiknek hasznát vehetném - válaszoltam Lucas-nak viszonozva a kéznyújtást, érdeklődő arcot vágva, immár lelkesen, mintha mi sem történt volna az imént. Azt megtanultam a szüleimtől, hogy ami a javamra válhat, azt bizony el kell fogadni, élni kell a lehetőséggel, mivel az csakis előre vihet az életben.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. április 12. 21:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. április 22. 20:38 | Link

Kristóf

A srácnak még mindig meg volt az a merev stílusa, amit egyelőre nem tudtam hová tenni, de miután kiderült, hogy mennyire nem érdekli őt Olívia, már én sem akartam beverni a képét. Persze, hazudhatott volna akár, de ahogy elnéztem, szerintem igazat mondott nekem, ezért máris megigazgattam rajta az inget, s hátrébb lépve még bocsánatot is kértem tőle, amiért olyan dúvad módon támadtam le. Ez nem volt rám jellemző, általában higgadtan viselkedtem, de mióta szakítottunk, s nem tudtuk megbeszélni a dolgokat, azóta nagyon nem tudtam helyén kezelni az érzéseimet, s előfordult, hogy magával ragadott a hév. Ennek ezen a napon ez a fiatal rellonos itta meg a levét, de úgy döntöttem, hogy majd valahogy kiengesztelem ezért.
- Örvendek, Lucas Deighton - mutatkoztam be, még a kezemet is felé nyújtottam, s ha elfogadta, akkor megráztam az övét amolyan mugli mód.
- Nos akkor valamelyik nap elhozom neked azokat a jegyzeteket, hidd el, a korábbi évekből is lehet tanulni, meg a régebbi oktatók anyagaiból. Ha nem is ugyanaz tanít, legfeljebb kiegészíted majd a tudásod egy-két plusz infóval - mondtam tanácsként, mert eddigi tapasztalataim alapján ez bevált. - Nem kölcsönbe adom, örökre a tiéd lehet. Most lett meg előző félévben a VAv-om, ezért már nem lesz rá szükségem. A neved amúgy nagyon ismerősen cseng, nem valami előkelő család sarja vagy? - olyan hangzása volt a nevének, aztán mivel nem tudtam pontosan, hová is soroljam, gondoltam rákérdezek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2021. május 1. 22:17 | Link

Lucas M. Deighton


Küllem


Lucas, I think this is the beginning of a beautiful friendship


Nem volt könnyű megértenem a másik viselkedését, mert olyan volt, akár egy időzített bomba, amely bármikor felrobbanhat. Miután kitombolta magát, átváltott egy úgymond számomra kellemesebb stílusra, de nem felejtettem ám el az előzményeket, még mélyen bennem élt, amikor a falhoz nyomott, illetve a verbális fenyegetései is megmaradtak bennem mélyen. Nagy meglepettségemre bemutatkozott végül, ám elgondolkodtam rajta, hogy vajon skizofrén-e, mert idáig végig ellenségesen viselkedett velem, aztán átváltott nyugisabb üzemmódba. Igaz, azt is megfejtettem, hogy a lány volt az igazi problémája, de miután rájött, hogy nem érdeklődöm irányába úgy, ahogyan azt ő gondolta, máris stílust váltott irányomban. Illedelmességből viszonoztam a kézfogásást, miközben jól meg is rázta a kezemet, de ettől az apró kellemetlenségtől eltekintve nyugodtabb lettem, mivel véget ért az ellenséges viselkedés a részéről felém irányulva.
- Remek! Nagyon köszönöm! - feleltem neki egy halovány mosollyal, hiszen úgy gondoltam, hogy akár még tanulhatok is valami újdonságot a jegyzetei által. Idáig a viselkedéséből, valamint a megnyilvánulásaiból úgy tűnt, hogy kettőnk közül én vagyok az intelligensebb, de azért adtam neki egy újabb esélyt, hogy bebizonyítsa ennek az ellenkezőjét. Pláne amiatt, hogy tanulásról esett szó...
- Még szép! Hiszen ezt a nevet mindenki nagyon jól ismeri! Úgymond az elsők között szerepelek a ranglétrán, ugyanis a szüleim is nemesi származásúak, és rendkívül jövedelmező kapcsolatokkal rendelkeznek - válaszoltam Lucas-nak kissé megrökönyödve. Furcsa volt azt hallani, hogy nem ismerte a családunk becses nevét, az pedig annál is érdekesebb volt, hogy megkérdőjelezte ezt az egész dolgot. Bizonyára nem volt olyan művelt, hogy tudja, a családunk eleve nemes származású, és, ha vette volna rá a fáradtságot, utána is nézhetett volna ezeknek a fontos információknak. Persze nem tette meg ezt, az pedig rögtön le is rítt róla, hogy nem volt tisztában az itteni dolgokkal, de most felvilágosítottam őt arról, hogy milyen családból származom. Közben pedig reménykedtem benne, hogy ezek után máshogyan fog rám nézni, ha van egy kis sütni valója, ám nem voltam benne biztos, hogy felfogja majd a dolgok lényegét, és simán kinéztem belőle, hogy úgy fog kezelni, mint egy másik átlagos tanulót.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. május 1. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 3. 18:44 | Link

Kristóf

- Nincs mit, majd akkor köszönd, ha tényleg hasznát is tudod venni! - mondtam egy mosollyal, már sokkal barátságosabban, mint ahogyan korábban közelítettem a srác felé. Tulajdonképp egész normálisnak tűnt, és most hogy tudtam, nem akar semmit Olíviától, már nem is piszkálta annyira a csőrömet. Jó, egy kicsit fura volt, olyan karót nyelt arisztokrata forma, de egye-fene, míg nem hajt a barátnőmre. A neve amúgy nagyon ismerősen csengett, tudtam már, hogy hallottam valahol, de jobbnak láttam, ha inkább rákérdezek, ahelyett, hogy tippelgetnék. - Áhá, már értem, szóval te olyan menő családból jöttél, klassz - bólintottam egyet, ennyire azért nem voltam képben az aranyvérű családokkal, de azt már tudtam, hogy ez a Kristóf gyerek is burzsoá. - Na mi van? Úgy nézel rám…nem nagyon ismerem az itteni családokat, sokáig Bostonban éltem - tettem hozzá, mert kicsit azt láttam a fiún, hogy talán zokon vette azt, hogy nem ismerem a családjukat. - Figyelj Kristóf, csevegnék még, de éppen csak erre jártam, és most mennem kell. A jegyzeteket nem felejtem, mondjuk holnap találkozzunk a Fénylő lelkek udvarán, ott odaadom őket ebéd előtt - megvártam, míg leokézza a dolgot, még egyszer elnézést kértem tőle, amiért falhoz passzíroztam, aztán tovább indultam az utamra, mert úgy sejtettem, hogy Olívia jó ideig nem fogja kitenni a lábát a szerkesztőségből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. május 4. 12:18 | Link


Ez így nem igazán járja azért mégsem, gondolták Móricék, ahogy a pletyka szárnyra kapott. Az, hogy honnan indult, már homályba vész, és annyira nem is érdekes, a küldetés fontosabb része most az, hogy a két rellonos észrevétlenül bejuthasson a szerkesztőségbe. Az egyik Móric megáll a folyosón, körbepislog, s falnak szorított fenékkel, oldalazva lépdel, ami bár kissé kényelmetlen, de az ő fejében nagyon is hasonlít a kommandósfilmek főszereplőinek mozgására. Kiemelem, csak az ő fejében. Mindeközben a páros másik fele lábujjhegyen, Tom és Jerry-t idéző aprólékos lépésekkel halad az ajtó felé - természetesen a folyosó másik végéről közeledve. Csak hogy tisztázzuk: ez úgy nézett ki, hogy Móric megállt a sarkon, majd Móric elsétált a folyosó végére, hogy később, amikor megindul a "bevetés", ellenkező irányból jöhessenek. Akkor járt erre bárki is? Nem. Bemehettek volna? Igen. Bementek? Nem. Miért? EZ A SÓBIZNISZ, ne tegyünk fel ennyi keresztkérdést, mert belezavarodnak a gyerekek. Na.
Szóval valahogy ez annak az oka, hogy most az ajtót két oldalról, két különféle módon láthatatlannak szánt - mégis baromira feltűnő módszerrel közelítik meg, amiről, ha bárki rajtakapná őket, rögtön sütne, hogy rosszban sántikálnak, de nem kapja, mert ilyenkor nem járkál már erre senki. Remélhetőleg. Szóval viszonylag egyszerre érnek az ajtó két oldalához, s amíg Móric fülét az ajtóra tapasztja, Móric a kulcslyukon pillant be.
- Tiszta - szól az egyik, - tiszta - kontráz a másik. És hopp, nyomódik a kilincs, enged az ajtó, amit egy utolsó körbepislogás után már bentről tapasztanak be maguk után. Móric felcsapja a villanykapcsolót. - Megőrülté' BRO?! - rikkant rögtön, sarkán megperdülve a másik fiú, és odaugorva lecsapja a kapcsolót. - Hát titkibe vagyunk itt Bro! - mutogat széles karmozdulatokkal. - Tru Bro, tru Bro - bólogat másikuk szánón bánón, és inkább elfordul ő is, hogy ha szemük hozzászokik a sötéthez, elkezdhessék megkeresni amit meg kell találniuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. május 4. 13:20 | Link

M Ó R I C

Sok mindent elnézünk, de azt nem, amit nem. Olyan logika ez, amivel nem lehet vitatkozni, hiszen a Móricok érvelési képessége az egeket verdesi, érted? Nem baj, ha nem igazából, csak fogadd el, hogy sokkal jobbak vagyunk mint te. Ez is azt bizonyítja, hogy tökéletes csendességben közelítjük meg a szerkesztőségi szobát, miközben az egyikünk fejében az a tipikus osonós dal pörög állandóan, míg a másiknak a nindzsás filmekben levő. Nem az, amikor elvernek mindenkit, hanem a másik. Megvan? Remek.
Tökéletes álcát ad a sötét folyosó a dolgoknak, amiket megcselekszünk ma, bár lehet az nem segít sokat, hogy egyik Móricunk villanyt kapcsol, míg a másik kiabál vele, hogy miért teszi? Rendben, ez amolyan Mórocz-féle nindzsázás, amivel még mindig nem tudsz vitába szállni. Bár az alap elképzelésünk az volt, hogy tigrisbukfenccel fogunk megérkezni a szobába, mint az igazi bevetésen lévő igazi Dzsémsz Bondok, de ez már ott felsült, hogy a szobában gyakorolva rúgtunk le mindent mindenhonnan. Így derült ki, hogy nemhogy tigrisbukfencezni nem tudunk, de még a rendes is problémákat okoz. Szóval erről lemondtunk, de a kincs megkaparintásáról aligha. Összeszűkült szemekkel vizslatjuk a dolgokat, majd indulunk meg két különböző irányba, hogy az egyikünk essen át egy széken, a másik meg fejelje meg a falat. De legalább megindultunk.
- Sosem találjuk meg - kezdjük a panaszkodást még az elején, nehogy hiányérzetünk legyen. - De bro, meg kell - válaszolunk valahonnan a fekete lyuk közepéből. - Inkább aszondjad honnan vette ezt valaki - ismét valamelyik csattan valamin, de reméljük, hogy csak egy tenyér egy asztalon. Mondjuk. Nem pedig az arca a polcos szekrény oldalának. - A piacon - reflektál azonnal egyik a másiknak, mintha csak nem lenne egyértelmű. Hát honnan tudjuk? Ezeknek állandóan van valami a tarsolyukban, amin csámcsoghatnak, de hogy éppen rajtunk tegyék? No way! No. Way.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. május 4. 13:48 | Link


Fogalmuk sincs, hogy kinek jutott eszébe egyáltalán olyat állítani, hogy nekik bármi bajuk lenne a... hát izé, szexuális téren, elvégre egyrészt TEREMÉSZETESEN semmi bajuk sincs, makk egészséges tinédzser férfiak, akik annak ellenére is megtartották minden testrészüket, hogy néha kísérleteztek azzal, hogy átférnek-e becsukódó ajtók résein. Szóval még egészségesebbek is, mint kellene lenniük (sokak szerint legalábbis), de amúgy meg tökéletesek (szerintük). - Bro, temiattad terjedt el ez? - ja és igen, a másik ok, amiért nem értik az az, hogy egyikük sem került még olyan helyzetbe, ahol a szóban forgó (illetve nem forgó, mert ilyesmiről beszélni ciki) dolgok kiderülhettek volna. - Nem Bro, esküke nem tom miért történt, de Bro, te hagytál cserben valakit? - Broo, hogy mondhatsz ilyet, hát ismersz minket, kit hagynék én "cserben", Bro? - Hát... Igen fiúk, ettől rejtély a rejtély. A lényeg a lényeg, a galád besúgó már beinfiltrált a szerkesztőségbe, és valahol feljegyzésre került egy meglehetősen kompromittáló (és téves!) információ. Ezt pedig sürgősen ki kell törölniük onnan, mielőtt az végleg romba dönthetné teljes iskolai életüket. Ha kicsit drámaibban akarnánk fogalmazni - márpedig, höh, miért is ne akarnánk -, azt is mondhatnánk, hogy élet-halál kérdéssé vált a fiúk számára, hogy megtalálják a feljegyzéseket.
Móric kihúzza a fiókot, és halkan zizegve kezdi el pörgetni az ott talált mappákat. - Te Bro, miért van ennyi rovat? - zsörtölődik, s igyekszik nem hagyni nyálcseppeket, amikor megtalálja a boszorkánykonyha cikkeihez válogatott fotókat. DNS, DNS-t pedig nem hagyunk a bűn tetthelyén. - Nemtom Bro - hallatszik a szoba másik sarkából, ahol éppen a szemeteskosár tartalma kerül átbogarászásra. A rágópapírok, csokicsomagolások gyorsan külön kupacba kerülnek, elvégre azokban maximum kuponkódok lehetnek, de Mórocz-diszkrimináló infók nem... Bár azt már akkor sem értette senki, hogy miért nézik át a szemetest (hát az már úgyse kerül az újságba), amikor felosztották maguk között a szobát előzetesen. "Nem árthat", valószínűleg ez volt a mondás. - Bro seriously, ne hagyd ott a déenesed sehol plíz. - És ezt hinnéd, hogy ezt a szekrény előtt álló mondaná, de nem, a kukabúvárt játszó Móricnak is éppen ez jut eszébe. Bronnection.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. május 4. 14:59 | Link

M Ó R I C

Szögezzük le, hogyha valakinek olyan hír jut a fülébe, hogy a Mórocz gyerekeknek problémája van az állóképességével - god, muszáj: :legying: - akkor az azzal a lendülettel felejtse is el, mert aljas rágalom! Köszönjük szépen, tökéletesen és kihúzott háttal tudunk állni. Hallatlan mit meg nem engednek maguknak egyesek, mikor rólunk van szó. A cserben hagyás nem opció, hát na! Nézzenek már ránk bakkerka.
- Broi, hallod-e, de ha nem miattunk áll a bál, akko' olyantól jön, akivel beszélünk, nem? - márpedig tényleg nem miattunk. Ki lenne az az elvetemült, aki ilyet terjeszt magáról? Látod? Nem tudsz vitatkozni. Szívesen. - Vóóóó, micsoda logika. Igaz, ami igaz - ezzel a reakcióval sem kerültünk előrébb, szóval a rejtély még mindig rejtély. Igen, mondjuk éppen azért rejtély, mert nem feltétlen jössz rá. De ha nem jössz rá, akkor örökre rejtély marad, az pedig nem poén, tehát rá kellene jönni, hogy ne maradjon rejtély, mert éppenséggel tudni szeretnénk a dolgokat. És akkor már nem lesz rejtély. Tehát ki kell deríteni. Megcáfolhatatlan logikánk van. Túrunk mindent, papír zizeg itt meg ott is, a fiók marad a kezünkben, a szekrényajtó meg csapódik kifele, ahogy feltúrjuk azt is, bár senki nem tudja minek, amikor az előző havi számok egy-egy példánya van benne. Jobb biztosra menni alapon cselekedjük meg ezt is, hogy amint elhangzik a déenes, Móric gyerek tüsszentsen egy akkorát, amit még a másik szárnyban is hallanak.
- Egészségedre bro - hallatszik valahonnan a sötétből, míg a másik bólogat erőteljesen. - Kösz bro. Ennyit a déenesről - vonogatják vállaikat, mert igazából már mindegy. Törölgetni nem fognak elkezdeni, főleg, hogy amúgy sem látnak semmit, ráadásul csak még feltűnőbb, ha kinyalják a helyet. Egyértelmű, hogy bizonyíték lett eltüntetve. Bár így is az lesz. - Bro, kéne B terv arra, ha nem találjuk meg - szól az egyik, míg a másik kezéből csúszik ki egy halom papír, amik szépen csusszannak a földre szanaszét, kezében, ha három papírlap marad, lehet sokat is mondtunk. Aham. Rendben van. - Legalább nem a déenessel lesznek elfoglalva - mondja Móric, hogy Móric röhögjön fel a szekrényből, amibe derékig belemászott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. május 4. 15:34 | Link


Hát jó a szó, jó a szó, ez itt a lényeg pont. Milyen egy jó rejtély? Hát ugye megfejthető! Mik az ismert rejtélyek? Amiknek meglett a megoldása! Persze, vért meg minden guszti dolgot izzadtak érte, de meglett, és pont azért lett wooow, meg hűű meg haaa, mert titok volt, különleges volt, és aztán ezt valaki felül tudta múlni csodálatosan csavaros észjárásával. És hát ha valakiknek van még ilyen csudálatos csavaros észjárásuk, hogy megoldhassák a dolgokat... azok a Móricok. Egyértelműen.
Szóval amíg Móric lábujjhegyen lóg a szekrényből, és a pergamentekercseken hasalva (amiken ugyebár nem kellene hasalni) utoléri a röhögőgörcs, a másik Móric inkább szépen visszarámol minden szemetet a kukába bele, ahová való bizony. - Bro, mit szósz ahhoz, hogy a B terv az az, hogy beszélünk a főszerkivel és megkérjük, hogy ne adja le? - dobja fel Móric. - De Bro, ha azután beszélünk vele, hogy feldúltuk az irodát, nem lesz túl egyértelmű, hogy mi dúltuk fel? - okoz csendszünetet a válasz. Móric engedi magát kicsúszni a szekrényből, pólója felgyűrődik, ahogy lassan előcsordogál. Oldalra fordulva, karja alatt tekint hátra, és pislog kétségbeesetten Móricra. - Broo, ezt miért nem mondtad korábban Broo? - Há' de TE MIÉRT nem mondtad Bro, hogy legyen B tervünk, ha mondtad volna, mondtam volna! - Broo - néznek egymásra fancsali arccal. Kiskutyák kérlelő szemei? Azok ehhez képest kicakkozott képű, menstruálva vicsorgó, sorozatgyilkos zombitrollok!
Ismeritek azt a zenét nem? Azt ami úgy kezdődik, hogy tűű dű dű dűű dű, és úgy hangzik, mintha egy tücsök hegedülne ilyen magas bánatos hangon, és mindig a legördülő könnycseppes videók alá vágják be a mémeken? Na. Ezt próbálja meg utánozni a korábban kukát kutatott Móric, azaz csak próbálná, de sehogy sem akar stimmelni a hang. - Nemjó Bro, nemjónemjó, majd én - vergődik ki a szekrényből Móric, és óvatosan, két lábon megállva, torkot köszörülve megpróbálja ő is a dallamot kicsikarni torkából. Neki se megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. május 4. 15:51 | Link

M Ó R I C

A villanykörtének a fejünk felett általában örülnünk kéne, de adott esetben, mint amiben most is vagyunk, nem örülünk neki. A csudálatos és csavaros észjárás valahol itt bomlik meg, mert leesnek a dolgok, szó szerint is, felkapkodjuk - de már minek? -, visszatesszük, haladgatunk, de hát... még mindig minek, amikor ott volt a terv, aminek az A-nak kellett volna lennie, hogy ne kelljen B? Csordogálunk tovább inkább, mint egy patak, mintha a tervek meg sem születtek volna, mert innen már mindegy. Talán az abc összes betűje sem lesz elég nekünk, hogy valamit kezdeni tudjunk a helyzettel. - De bro amúgy, nem lenne gáz, ha mondjuk a főszerkinek, hogy ne? - hangzik fel a következő kérdés az egyik delikvenstől, mert valami reményfélébe mindig jól esik kapaszkodniuk. És szerencsére a válasz sem várat sokat magára. - Nem hiszem. Mié'? - remek ötlet visszakérdezni. - Há' mer tod, akkor lehet asziszi, hogy van alapja és azért akarjuk, miközben nem, mert alapja sincs, csak egyszerűen nem akarjuk - hangzik fel az egyértelmű és logikus válasz. Mindenekelőtt a hírnév, amiért megküzdöttünk. Nem adjuk könnyen. Egészen addig, amíg nem kezdünk dalolászásba, hogy a falak verjék vissza ugyanolyan csudálatos hangunkat, mint észjárásunkat. Mondjuk tart ez addig, amíg Móricunk megtorpan, ráncolja a szemöldökét, mert a vezérhangya elindult elég erőteljesen, csak még célba nem ért, úgyhogy a pakolászás megy tovább. Egy fiók, két fiók, majd egy harmadik, szekrény, amíg...
- Hallod bro - állunk meg a motoszkálásban, mint hal a darában. - Hallom bro, monnyad - rázza le a kezéről egyik Móric a beazonosíthatatlan anyagot. - Vágod, hogy van bejárásunk ide? Tod... szerkesztjük az újságot - mert ha az egyik Móric csinálja, akkor a másik is, ez így logikus. Minden megáll egy pillanatra, mert bootolni kell az információkat, amik elhangzottnak. És nem csak annak kell bootolni, akinek szólt az infó, hanem annak is, aki kimondta azt. Egy fiók pillanat, majd kettő, majd a szerkesztőség két részéből egyszerre hangzik fel: - BROOOOOOOO - miközben combjukhoz csapkodják kezeiket. Nem elég, hogy a vezérhangya elindult, de még olyat is csapatott a fejünkbe, ami csodával határos. - De ha már itt vagyunk... - dobja be egyik Móric. - True - bólogat másik Móric, hogy visszatérjenek a kereséshez újult erővel. Hogy is volt az az észjárással?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. május 4. 16:27 | Link



Móricék okosak, ki is akart ezzel valaha szembeszállni? Bárki is, most megmondom én annak, tök felesleges! Fe-les-le-ges, úgy bizony. Így hát az észjárás perfekt, a dolgok működnek, és bár az összeesküvés értelmében nem állhatnak oda Olcsihoz, hogy te hé figyi mán, ne hozd már le a cikket rólunk, mert még a végén azt fogja gondolni, hogy igaza van, azért így hátulról próbálják bojkottálni a folyamatokat. És igen, itt megint érzi az egyik Móric, hogy hamarosan áttörés következik, és helyére lesz csavarva egy olyan villanykörte, ami a legnagyobb zsenikben is ki van még égve, de... Nem, nem, bocsi, téves riasztás.
- Hallod bro - hangzik fel újra az ikonikus mondat - hallom bro monnyad - és a válasz sem marad el, bár a sötétben még azt sem lehetne megállapítani, hogy legalább a sorrend maradt-e, vagy most pont az kérdezett, aki az előbb válaszolt. - Bro, nem kapcsolunk lámpát? - jön a kérdés, és bizony, Móric csak azután kezdi el érezni, hogy az a villanykörte mégsem volt téves riasztás bakkerka, amikor száját már elhagyják a hangok. Szavak. Igen, ez már szó, nem csak artikulálatlan üvöltés (spoiler alert: az pár másodperc múlva lesz). - De bro, észrevesznek. - Jön ismét az érv, a nagybetűs, hangoztatott, vitathatatlan érv, ami ellen senkinek nem lehet kifogása, meg kibújója, meg... - de bro, prefik vagyunk, járőrözünk. - Szóóval nem lehet kifogása? Mmmhmm. Móric megvárja, amíg Móricnak is leesik mire gondol, de igazából mivel benne is csak egy érzés fogalmazódott meg először, nagyjából egyszerre esik le mindkettejüknek a helyzet. - Mer ha egyikünk szerkeszt a másik is szerkeszt, és ha egyikünk járőrözik, akkor a másikunk is. - Hangzik el végül összeszedetten, a szót egymásnak adogatják, miközben kezükkel is hadonásznak. Cirkusz. Cirkusz? Cirkusz. Ezt megbeszéltük.
A vezérhagymakarika megtalálja a hangyát, révbe érnek, így mi is révbe érhetünk. Móric feltápászkodik a földről (hiszen éppen jó ötletnek találta megnézni, nem csúszott-e be a szekrény alá pár ínyenc pletyka), poros tenyerét jól odabatátázkodja a combjához, majd rátenyerel a kapcsolóra. Csak hogy aztán artikulálatlanul kajabálva (mondtam, hogy spoiler alert) kuporodjanak le mindketten szemüket védvén a hirtelen jött túl erős fényforrástól. - Brooooooooo te állat! - Css cs cscs, bocs bro - érkezik a szintén fájdalmas riposzt. - Am bro - néz fel Móric hunyorogva - Hm bro? - hallatszik a hang valahonnan két térd közül a guggolásban. - Hogy akartunk egyébként is olvasni vaksötétben? Like, hogy akartunk megtalálni papírfecnit, szavakkal rajta... sötétben? Bro.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. május 4. 17:02 | Link

M Ó R I C

Az a baj, hogyha a vezérhangya elindul, akkor onnantól nincs megállás. Elindul, osztán olyanokat csapat az agyunkba, hogy csak nézőkézünk, hogy ez mégis hogy történhet meg? Igen egyszerűen egyébként, mert az rendben van, hogy a hangya elindul és valamit csinál is, de tudod ki tudja követni, amikor valamikor tök gyorsan halad. Ember legyen a talpán, aki szemmel tudja követni azt, amit ez művészkedik nekünk, nem Móricok. Na. Valahogy így történhet meg, hogy valóban járőrözünk, ami tökre logikus. Szerkesztünk, járőrözünk, kézen állunk, bukfence- nem. Az nem megy. Majdnem annyira nem, mint az éneklés. Majd jön a még nagyobb bumm!, hogy sötétben olvasni igencsak megerőltető lenne, mi meg állunk. Tudod, van az a gif, amikor a csávóka felemeli a mutatóujját, hogy akkor ő most jól megmondja, aztán gondolkodik, még mindig gondolkodik, végül inkább csak csitul és még a mutatóujja is lelankad, hogy akkor mindegy, engedjük el. Pontosan ilyesmi történik meg az összes létező Móric között, miközben ordítva fogadjuk a fotont a szemünkbe. Váratlanul ért mindenkit is, aki a szobában tartózkodik, maradjunk ennyiben.
- Néha elgondolkodom azon, hogy a vezérhangyánk mit csinál szabadidejében - hunyorog Móric. - Nem dolgozik - bólint határozottan másik Móric. - Ja, ebben lehet valami - mozgatjuk magunk felé, majd a másik felé mutatóujjunkat gyorsan, hogy szavaink ujjként is megerősítést kapjanak, mer’ anélkül nem ér semmit. - Szóval akkor kezdjük elölről - vágjuk kezünket csípőre, miközben fejünket csóváljuk, mintha annyira, de annyira megerőltető feladatot kéne teljesítenünk. Végül is amúgy télleg. - Jajajaja, elölről. De bro, most legalább látjuk, érted - és mennyire igazunk van! Ezzel ismét nem tudsz vitatkozni, azt vágod? Ne vágd, hanem szeleteld, mert pontosan élére állított tenyérrel indulunk meg a szekrények és fiókok felé újult erővel, hogy kezdhessük valóban elölről az egészet, mint az okosak. Nesze neked éles logika. Annyira éles, vágja a levegőt csoro! - Ezzel nem tok vitatkozni bro, úgyhogy… tied a kuka - bólint Móric, hogy Móric elhúzott szájjal menjen a kukához és kutassa át ismét, aminek még mindig nincs semmi értelme, de ezt nem kell elmondani nekik, majd rájönnek. Vagy nem. Az eddigiek alapján inkább a vagy nemre szavazol, mi? Hát akkor szégyelld el magad. - Bro hallod - ismét itt vagyunk, csak még könyökkel böködjük oldalba a másikat. - Hallom bro, monnyad - Némmá oda - biccent fejével Móric az egyik asztal felé. - Brooooo, mekkora császár vagy! - hangzik fel Mórictól Móricnak, majd indulunk meg egyszerre a pakk felé, aminek a tetején az E HAVI SZÁM felirat ékeskedik. Ahahahaha! - Ez a dzsekpot bro! - És igen bro! - kezdődjék a kutatási!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 328
Összes hsz: 397
Írta: 2021. október 7. 20:13 | Link

Borcsa


Gőzöm sincs, hogy miért is kerültem be a szerkesztőséghez, azt hiszem az egész úgy kezdődött, hogy sikerült írnom egy jó esszét az egyik órán, a tanárnő meg szólt, hogy szükség lenne egy emberre a szerkesztőségben és megkért, hogy segítsem ki őket. Legalábbis ez volt az a verzió, amit a Tisztelt tanárnő nekem előadott. Az, hogy a főszerkesztőnek mit mondott, hogy beajánlott-e, vagy megkérte őket, hogy foglalkozzanak velem, az más kérdés, igazán nem tudtam a körülményeket. Azt hiszem, hogy egy kicsit ki akart szedni engem az átlagos hétköznapokból, talán látott bennem valamit, vagy szimplán csak nem akarta, hogy elvesszek a süllyesztőben, meg egész nap csak a rock-ot hallgassam, amitől meg estére már betompult a fülem.
Lényeg a lényeg, néhány hete bekerültem a szerkesztők csapatába, el is kezdtem nekik dolgozni, de csak kisebb cikkeim jelentek meg. Most is azért várakoztam Borcsára, hogy megbeszéljük, miről is írjak a következő számban, meg azt hiszem, legutóbb elkövettem valami nagy baklövést, és szerintem le is akart tolni azért, amiért rossz forrásból szedtem az információkat. Éreztem én, hogy vaj van a fülem mögött, azt viszont nem gondoltam volna, hogy majd olyan nagyon kínos lesz a beszélgetés. Amúgy is, nagyon kellemes lány volt ez a Borcsa, tetszett is, csak nem tudtam, hogy hívjam el randizni.
Adrián meg Vince persze már sokszor tömték sok mindennel a fejem, hogy mik a tökéletes csajozós dumák, meg minek örülnek a lányok, de nem voltam biztos abban, hogy nekem tényleg azt kellene tennem. Végül is, elég béna az, ha virággal várnám mondjuk, nem? Éppen ezért csak úgy lazán feldobtam magam az asztalára, s vártam rá lábamat lógatva, belőtt hajjal, mert ezt állítólag csípik a csajok. Virág az nem volt nálam, de egy kis meglepetés még váratott magára.
Utoljára módosította:Szécsi Dominik, 2021. október 7. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium