36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2015. november 18. 19:26 | Link

Rendrakós összeröffenés

- Azt a bánatos...
A pletykák a folyosón már elértek. Valamit hallottam, de nem nagyon figyeltem. Éppen nagyon le voltam foglalva a kutatásommal, ugyanis egy kis múlt idézős cikket készültem írni, amihez nem kevés háttérmunka szükségeltetik. Meg aztán most ez az élet nevű társasjáték se pont a szerencselapokat dobálja nekem. Ez pedig szörnyen frusztrál is. Szóval amikor megláttam a kupit, akkor eléggé elment a kedvem a maradástól, a lábaim azonban mégiscsak befelé vittek.
Igyekeztem kikerülni mindent, amit csak lehetett, hogy ne essen más cuccában kár, mert naná, hogy az enyémmel kezdem, és naná, hogy az én asztalom van a legbeljebb. Úgy örököltem meg a tanárrá lett Eridonos Podmaniczkytól, aki valamiért szeretett itt hátul üldögélni. Pedig azt gondolná az ember, hogy az ilyen főnixverziók inkább valahol középen helyezkednek el, hogy középpontban legyenek. Mondjuk a rellonosok is ilyenek, azonban nekem határozottan jó ez a hátsó megoldás, csak nem akkor, amikor tényleg mindenki cucca a földön hever. Nem mintha pont erre számítottunk volna.
Sikeresen letudom a távot, elméletileg egy papír sem sérült meg a lábam alatt. Így érkezek meg a saját asztalomhoz, ami körül ott van az egész tartalma. Először egy kép felé nyúlok. Nem igazán vagyok az az érzelgős fajta, de a betört üveg a szőke lány arcán most pont rosszkor talált meg. Válságban már nem vagyunk, leginkább sehogy sem vagyunk, ami miatt az itteni kinézet is jobban bosszant.
- Ez nem is az enyém.
Állapítom meg szórakozottan az első papírt felemelve. Igyekszem kisilabizálni, hogy kinek az írása, és mivel valami Disney-s, ezért úgy tippelem, hogy ez bizony Nina tulajdona. Nem viszem el neki, ahhoz még elég nagy a kupi, és valószínűleg találok itt még olyan lapokat, melyekhez nincs közöm, így felesleges minden alkalommal végigevickélnem a laptengeren.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. április 22. 22:20 | Link

Nina- A pofavizit
-*péntek délután, órák után-


Büdös nagy kedvvel csatangol végig a déli szárny folyosóján, éppen az utolsón, hogy tiszteletét tegye az Edictum szerkesztőségében. Ő. Írni. Soha. A. Rohadt. Életben. Nem. Fog.
Természetesen már törte az agyát különféle megoldásokon az ügyet illetően (sajnos ez lett a nagy "szoktassuk vissza a környezetbe Mihaelt" projektből), de eddig a legjobbnak a harmadikos levitás kiscsaj, Ignel Sára bizonyult. Majd a lány megírja helyette hónapról hónapra a francos cikkeket, ő pedig megfizeti a szíves szolgáltatást természetben. Tiszta ügy, csak az edictumos degeneráltaknak nem fog róla szólni. Mindenek előtt viszont pofavizitet kell tennie a társfőszerkesztőnél, ugyanis a rendes nagyfejes valamiért nagyon ritkán jár be az irodába. Na mindegy, azt mondják, jó bige a csaj, legalább ennyi kártérítés jusson neki, ha már muszáj többet foglalkoznia a társadalmi élettel, mint szeretne. Majd kiderül, mennyire nyerik el egymás tetszését.
Amint kinyitja az ajtót, egyből megcsapja a benti zsivaj, diákok jönnek-mennek, gesztikulálva magyaráznak egymásnak, és az a francos nyomdagép mi a halál retkes bokájának kell zúgjon és kattogjon és baaahhh! Egyből elmegy még az életkedve is, nem hogy be akarjon lépni, de hát már meglátták, már néhányan odaintettek. Arcán olyan szájzáras mosollyal int vissza, mintha a kivégzőtelepre érkezett volna karácsonyi bál helyett. Szemközt, ahogy előzőleg megkapta a kritikusan rövid eligazítást, ott a főszerkesztő meg a társfőszerkesztő asztala... és, ha minden igaz, valahol itt kellene legyen az a társfőszerkesztő is. Jobb ötlete nem lévén, mivel hogy az említett íróasztalnál senki sincs, a legközelebb mellette elhaladó nő vállára teszi a kezét, hogy megállítsa egy pillanatra.
- Ne haragudj, nem tudod, hol találom Egerszee....gi... Ninát? - Hát ez nehezen jött ki belőle, ugyanis a lány, akivel szembekerült, káprázatosan szép, már-már földöntúli vonzereje van. Nincs rajta semmi különös, na de a kisugárzása az mégis... az mégis... Hát igen, van még remény a férfiaknak!
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. április 22. 22:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. április 22. 22:43 | Link

Mihael

A délutáni órák szoktak a legforgalmasabbak lenni, főleg a cikktervek leadása és kidolgozása végett. Kivételesen én is bent tartózkodom a szerkesztőségben, noha a kastélyba való járkálásom továbbra is büntetni való. Arról volt szó, hogy elmegyek a felügyelőkhöz és kérek engedélyt, de olyannyira röhejesnek találtam az egészet, hogy inkább nem mentem be az irodájukba. Szóval igen, tilosban járkálok, nagyon badass lettem itt hirtelen...
Az előző szám anyagait pakolgatom épp, mivel úgy érzem, többre ma nem futja tőlem. Ez az érzés egyébként igen pocsék, de mit van mit tenni, meg kell elégednem ezzel is, más úgysem csinálja meg helyettem. Közben a szerkesztők is folyamatosan bombáznak kérdésekkel, így elég lassan haladok. Az archívum rendbe rakása félbe maradt a legutóbb, ráadásul amit megcsináltunk, Zétény azt is tönkre tette, így annyit tehettünk, hogy legalább a legújabb anyagokat rendben pakoljuk el. A többi pedig várakozik, hogy szépen összerendezgessem.
Épp egy méretes papírhalommal sétálok át a szobán, mikor valaki a vállamra teszi a kezét. Megtorpanok és felé fordulok, egyenesen ránézek és igen, ez egy Mihael. Csak hallomásból tudom, hogy amnéziás, Michelle pedig azt mondta neki, hogy mi épp... Hát szóval ez egy kacifántos történet, maradjunk ennyiben. Nekem pedig tartanom kell magam ehhez, hiszen nem zavarhatom össze ebben a kényes állapotban. Azt már meg sem jegyzem, mekkora troll ő is, meg Becca is, akik simán etetik őt a legnagyobb hülyeségekkel, mint például, hogy a gyerek Beccától van... No mindegy, nem fagyok le percekig, inkább csak egy pillanatra meglepődöm.
- Szia drágám, minden rendben? - egy kedves, vélabáj nélküli mosolyt küldök felé, miközben egy mellettem elhaladó cikkíró grabancát elkapom, hogy a kezébe nyomjam az iratkupacot, majd az archívum irányába biccentsek. Láthatóan elfoglalt vagyok, nincs helye ellenkezésnek. - Nem tudtam, hogy jössz, akkor úgy végeztem volna - fogalmam sincs, hogyan kéne viszonyulnom hozzá. Mármint, tudom milyen az, amikor értem elhagynak egy másikat, de hogy válás is legyen benne... Gondolom akkor nem mutatkozunk nyilvánosan vagy ilyesmi. Nehéz ügy. Én viszont nyilván halál szerelmes vagyok, meg akkor ő is, ha beáldozza a házasságát. Istenem, miért keveredtem én ebbe bele?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. április 22. 23:13 | Link

A leendőm O_O ?
- Oh, I'll prove you wrong -


Szép. Gyönyörű! Úristen, de szeretné, ha üres lenne a szerkesztőség most! Ráadásul úgy fest, ismeri őt a nő, tökéletes. Most jönne az a rész, hogy lelépnek innen és többet nem jönnek vissza ebbe a tintaszagú, fos helyiségbe hülye sztorikat kitalálni. Nyilván minden hazugság, amit itt megírnak és elmondanak (Mihael sosem szerette az újságírókat), de ha ezek az ajkak ejtenék ki, hol nem zavarná? Mondjuk ki: Nina jackpot a Mihael-féle skálán vélabűbájjal vagy anélkül.
- Öhh... bocs, ismerjük egymást? Te vagy... Nina? - Még a fáradtságot se vette, hogy az állítólagos aráját közelebbről megnézze, legalább fényképről. Ez egyrészt sértő, másrészt egy egészen picit érthető. Egy amnéziás embernek baromi sok, ha előadják neki, hogy most vált el egy másik nőért, de egy harmadik szült neki gyereket. Lefordítva: elvált Szelniczky Míneától, hogy elvegye Egerszegi Ninát, de Becca szült neki. Hatványozottan brazil szappanopera szaga van az egésznek, de sornyi ember bőszen állította, hogy ő meg Mínea, meg Ninával is, meg Beccával is... és végül már nem tudta, mit higgyen, úgy hogy az ötletét is elvetette, hogy jobban utánanézzen Egerszegi Ninának.
- Állítólag be kellene jelentkeznem nála, mert ide száműztek... építeni a társadalmi kötelékeim. - Arca egy látványos, hányós fintorba torzul, csak hogy szemléltesse, mennyi kedve van az egészhez. Azért nagyon érdekelné, ki ez a nő és honnan ismeri, hogy drágámozza. Nem mintha zavarná, ó, dehogy! Ha utána leléphet vele valami csendes helyre, még többet megenged neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. április 22. 23:26 | Link

Akkor a... Pasim asszem xd

A felismerés szikráját sem látom rajta. Ez akár még bánthatna is, de nem veszem magamra. Bár amúgy ildomos lett volna utána nézni, ki az, akiért elhagyta a most már ex-nejét, de végül is, amennyi információ mostanság Mihael nyakába zúdulhat... Nem tudom hibáztatni érte.
- Igen, én vagyok Nina. Alig hiszem el, hogy elfelejtettél - elhúzom a számat, ami igazából úgy is értelmezhető, mennyire nagyon megráz, meg úgyis, hogy felejthetetlen élmény vagyok és ez sértő. Igazából a kettő keveréke, de erről senkinek sem kell tudnia. Annak idején egyébként, mikor valóban először megismerkedtünk, a kapcsolatunk természetéből adódóan simán benne volt a pakliban, hogy rövidebb-hosszabb ideig leragadunk egymás mellett. Persze az idő előrehaladtával rájöttünk, hogy szeretjük ugyan egymást, de Merlin óvjon meg minket attól, hogy normális kapcsolatba kezdjünk, ne adj isten meg is házasodjunk. Úgy értem egymással és nem mással.
- Azért nem lesz itt olyan rossz. Talán minket is ismét összehoz a közös munka - kacéran tekintek végig rajta. Oké, ez genyó dolog, de tudjátok, milyen rég volt utoljára, hogy egy férfival elköltöttem egy... Hosszú estét? Mert én istenemre nem emlékszem. És üthetünk vághatunk engem emiatt, de ha már belekeveredtem ebbe az ügybe, legalább hadd élvezzem ki. Különben sem gondolnám, hogy Mihaelnek ellenére lenne egy kis ez meg az... Roxanne úgyis elhagyta - ami így csúnyán hangzik, de tényleg -, ha emlékeinél lenne se hiszem, hogy kifejezetten tiltakozna. Ráadásul látva, hogyan reagál a jelenlétemre... Mmm, nem, nem hagyom veszni a lehetőséget.
- Bár nem emlékszel, de miattam hagytad el a volt feleségedet. Úgy tudom, hogy Michelle már mesélt neked erről - az ikertestvére említése nyilván nem fogja meglepni, hiszen ő gondoskodik Misiről, Beccával karöltve. Azért van jelenleg épp az a helyzet, ami...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 15. 20:32 | Link

Ismerkedős este, avagy összeröffenünk kicsikét

Többször beszéltük már Jonathannal, hogy nem ártana ha legalább egyszer úgy összeülni a szerkesztőségben, hogy mindannyian itt legyünk, mert esetleg érhetnek meglepetések minket. Mivel tudom, hogy őt érte, én meg gonosz módon megírtam, hát gondolom, hogy nem igazán boldog attól, hogy ilyen módon találkoztak.
A feladatot, hogy egy ilyet szervezzek meg, mint helyettes, megkaptam úgy egy hete, ám az, hogy fejben megvan, nem biztos, hogy gyakorlatban is könnyen megvalósul. Mivel olyanban, hogy díszítés és kézzel készített cuccok totálisan, de nagyon béna vagyok, hát megkértem a Nőszemélyt, hogy segítsen már, mert nem akarok leégni. Én elmondtam neki, hogy mit képzeltem el, ő elmondta, hogy meddig tart a realitás, és hol kezdődik a "Marcell, nem te vagy itt a helyi maffia feje, szóval nyugi" rész. Az elmúlt héten azonban úgy vélem, sikeresek és hatékonyak voltunk.
Az ajtó mellett rögtön névjegykártyák vannak, melyeken az írói álneveink szerepelnek, és melyekre, ha akarjuk, ráírhatjuk a saját nevünket is. Először arra gondoltam, hogy a nevüket is ráírhatnánk, de mivel nekikezdődött a "hány lány van a szerkesztőségben és hogy néznek ki, biztos csinosak és azért csinálom ilyen lelkesen ezt az egészet" rész, hát inkább visszaszívtam, hogy a nevük kerüljön rá, és inkább azt mondtam, nem tudom mennyien vannak. Azt már meg sem említettem, hogy az ételek elkészítésére Linát kértem fel, mert akkor az a "talán" átalakult volna "marha gyorsan takarodj"-ba, és ahhoz most nem volt kedvem, mert Lina nagyon jól főz, és csak attól éhes lettem, hogy elmondta, miket készítene.
Végül az asztalokat átmenetileg kipakoltattam a manókkal, helyette alacsony asztalokat hoztak, amiket középre helyeztünk el. A párnákat a társalgóból szereztük, a fényeket a rellonos lányok szobáit végigjárva kértem kölcsön, amíg Dia Felhővel játszott. Az asztalra a főfogásokat helyeztük, míg az édességeket két oldalra. A névjegykártyák mellett vannak aranyszínű poharak és fekete filcek is, melyekkel szintén alkothatnak az emberek. Minden készen van, a meghívók kimentek, már csak az embereknek kell jönniük.


Kinézet
Ételek
Nassolnivalók
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. március 15. 20:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 17. 17:35 | Link

Ismerkedős est


A Mari esete a van Bergh fiúval megkapta a maga öt perc hírnevét. Most ne időzzünk el azon, milyen furcsa volt a kis navinésnek egy olyan cikket lektorálnia, ahol ő maga került terítékre, pontosabban a pletykarovat könyörtelen hasábjaira, hanem csak maradjunk ennél a kellemesnek ígérkező következménynél, miszerint végre megismerheti a munkatársait. Cserébe találkoznia kell majd a főszerkesztővel is, ami kicsit érdekes lesz a pletykarovat miatt, de hát nem lehet minden tökéletes, szól az ősi mondás.

Ahogy bátortalanul bekukkant az ajtón, van alkalma megfigyelni, hogy sehol senki, cserébe van kaja, szóval ő már panaszkodni nem fog. Beóvakodik a terembe, és közben egyszerre igyekszik láthatatlan lenni, meg azért jelezni, hogy amúgy ő megérkezett, húzzák ki a nevét a névsorból. Nem könnyű megtalálni a helyes arányt; az álmodó nagyon gyakran túlzásba esik a láthatatlan résszel. A kis navinés is erősen hajlamos az ilyesmire; most is csak bátortalanul köszön egy félhangosat - Öhm.. szép jó estét..? - majd keres egy kényelmesnek látszó sarkot, és elfoglalja. Itt is van, meg nem is. Igazi kis navinés a szentem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 17. 23:35 | Link

- ¤ -
T. Szerkesztő Társak
- ¤ -
edictumos összejövetel

Marcira bíztam a kis összejövetel megszervezését. Neki azt mondtam, hogy azért, mert biztosra veszem, hogy nála ez jó kezekben lesz. Az igazság viszont az, hogy egyszerűen csak nem akartam én szervezni. Ha én partyt tartok, az annyiból áll, hogy elmondom pár szolgának, hogy mikor és mit akarok, aztán elvárom, hogy ezt pontosan úgy valósítsák meg, ahogy én azt elképzeltem. De igazából ráadásul inkább eljárni szeretek ilyen eseményekre, semmint házigazdáskodni.
Ahogy belépek a szobába, rögtön egy elismerő bólintással nyugtázom a hangulatot. Megszerzem a névjegykártyámat és úgy döntök, nem fáradok a teljes nevem felírásával. Mármint nem maga a felírás a fáradtság -hiszen ha kétszer ilyen hosszú lenne is végtelen örömmel körmölném le-, hanem az eredmény hiánya. Úgyse jegyzik meg, kiejteni meg végképp nem tudják. Még a Jonathant sem. De az meg úgyis rajta van.
Miközben világoskék, kifogástalan szabású ingemre nyomom a névcédulát, ezzel mágikusan rá is tapasztva azt, körbepillantok és meglátom a két eddigi jelenlévőt.
- Üdv a kedves szerkesztő társaknak - köszöntöm őket. A sarokba húzódott Marinak biccentek egy nagyot. Képemen ugyanaz a mosoly ül, mint ami a folyosón volt látható abban a helyzetben, amely alapjául szolgált annak a bizonyos pletykának. Mindenem a rivalda, szóval amíg egy-egy ilyen szóbeszédben nem kérdőjelezik meg a rangomat vagy a stílusomat, addig nem teszek egyebet, mint lubickolok a tényben, hogy a középpontban vagyok.
Odasétálok főszerkesztő-helyettesemhez és lekezelek vele.
- Kitettél magadért - nézek körbe a szerkesztőségi szobában.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2018. április 7. 16:06 | Link



Innen is sikerült elkésni, állapítja meg csak úgy magának gondolatban, miközben a csuklóján lazán ide-oda szánkázó órát kézfejét néhányszor megrázva igyekszik úgy bírni mozgásra, hogy a számlapot is lássa. Beletörődésének sóhaj formájában ad hangot, amint megpillantja a számokat végre, de a következő pillanatban már el is mosolyodik, ahogy lepillant a rá hatalmas szemeket meresztő babára. A dadus baglya az utolsó pillanatban szédelgett be az ajtón. Először bizonyára neki is csapódott, amilyen állapotban volt, na meg a hangos puffanás is ezzel lehetett összefüggésben, aminek köszönhetően egyáltalán ajtót nyitott. Állítólag valami egészségügyi probléma van a háttérben, de lényegtelen. Pöttömke most ennek eredményeképpen itt van vele, bizonyára mindenki örülni fog neki, hogy megismerheti. A nagyszüleinek valahogy mégsem szívesen passzolja le őt, legyen szó bármelyik oldalról. Igazából az apja felől még mindig csak halogatja azt is, hogy bekopogjon hozzájuk, közölve, hogy khm, khm, bemutatná az unokájukat. Még Leventének sem szólt, habár már most látni, hogy Ronan a haj- meg a szemszínét például határozottan tőle örökölte. Lehet, hogy nem ártana mégiscsak írnia legalább egy levelet, hiszen mindjárt fél éves lesz a kisfiú. A cumin cuppogva bámul körbe éppen egyébként, de abban a pillanatban, ahogy lenyomja a kilincset és benyit a szerkesztőségi szobába, már repül is az a cumi, akkora lendülettel köpi ki és sír fel éktelenül hangosan, torkaszakadtából. Meglehet, hogy az egóját az anyjától sikerült örökölni.
- Nanana... édesem, nyugalom - motyog neki, miközben egy helyben toporogva kezdi ringatni. Táskáját a legközelebbi asztalra teszi, hogy fél kézzel ügyködve kotorja elő a pálcáját, gyűjtse be és tegye ismét bacilusmentessé a cumit, hogy aztán Ronan ismét rácuppanhasson és csend legyen.
- Höh... - szusszan fel, amint ez végre megtörténik, majd körbepillant és némi zavart érez meglepő módon a kisfia helyett is az iménti jelenetért. Még szerencse, hogy legyűrni könnyen sikerül.
- Hát helló. Rég találkoztunk, de a következő lapszámtól már ismét boldogítani fogok mindenkit. Ja és ő meg itt Ronan Murtagh Wallace. Nem volt kire hagynom, úgyhogy... - vonja meg a vállát, szabad kezét kissé megemelve, ő erről aztán nem tehet. Tervezett, csak nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte. - Na mi újság? Meséljetek. Egy örökkévalóságnak tűnt ez a pár hónap, változott valami? Vagy inkább úgy kellene kérdeznem, hogy mi változott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2018. április 8. 15:01 | Link

Ismerkedős est
Ruha

Az eridonos buli után újabb buli következik, egy ismerkedős est. Az Edictum jól működő csapata még nem bulizott együtt és most ezt próbáljuk pótolni. Úgyhogy úgy döntöttem, én is megjelenek és megismerkedek jobban a többiekkel. Ezért felkaptam ezt a ruhát, gyors smink, majd jöttem is. Marci mondta, hogy intézi a kaját meg mindent és pont tökéletes lett minden. Szép a díszítés, a kaják meg istenien néznek ki. Tuti, hogy a főzős csajszi csinálta, Lina, mert csak ő ilyen profi a főzésben. A manók is ügyesek, de nem tudnának ilyet főzni, nem túl kreatívak buliszervezésben. Már itt van Cam, Marci, Jonathan meg lektortársam, Annamari is, szóval végül én is befutottam.
- Sziasztok! Na mi lesz a program? - kérdezem, majd megkeresem a nevem a kártyák közt. A baba sír, de Cam gyorsan elhallgattatja. Engem nem zavar, olyan kis cukik a babák. Ezután Cam kérdezget, én meg Jonathant figyelem, majd ő válaszol. Végülis ő a főszerkesztő meg ő tudja, mikor ment el Cam és mi minden változott. Közben elveszek egy csokis tejet sütivel és eszegetek. Ma még nem sokat ettem, ez jó lesz étvágygerjesztőnek.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2018. április 9. 16:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. április 9. 16:19 | Link

- ¤ -
T. Szerkesztő Társak
- ¤ -
edictumos összejövetel

Háztársamnak szánt dícséretemet egy nyíló ajtó és egy rögvest üvölteni kezdő pólyás hangja követi. Odakapom a fejem és alaposan elfintorodom. Szerencse, hogy most mindenki a baba felé néz, így szerintem pont nem látják őszinte véleménynyilvánításomat. Egy műmosolyt erőltetek az arcomra. Igyekszem jópofát vágni a túlontúl fiatal résztvevőhöz. Így illik.
- Örömmel hallom - bólogatok Camnek, ahogy a visszatérését említi.
- Áh - adom ki a megértés hangját, amikor elmagyarázza, miért lóg rajta a gyerek. Még mosolygok is hozzá, miközben állam megemelem kissé. De az már túlzás lenne, ha nyugtatni kezdeném, hogy persze, semmi baj és hogy jól tette, hogy elhozta. Ezt meghagyom másnak. Addig is szerzek egy aranypoharat, rájegyzem a nevem és töltök magamnak valamit, néhány pálcaintéssel. Hamarosan kezembe lebeg az italom. Közben Nóri is befut. Biccentek üdvözlésül.
- A leadási határidőkön módosítottunk egy keveset. Hamarabbra hoztuk pár nappal. Illetve lett egy új tagunk, Adél. Nem tudom, eljön-e ma. Különben pedig töretlen népszerűségnek örvendünk - emelem derűsen poharam, miután vázoltam az elmúlt idők történéseit röviden. A programmal kapcsolatban ismét csak Marcinak adom meg a válaszadás jogát. Végülis ő szervezett.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 14. 19:03 | Link

Partizunk, mint állat

Az első érkezőre szélesen elmosolyodok, és már oda is ugrok, hogy köszöntsem őt. Szegény, amilyen bizonytalan, én olyan lelkes vagyok, szóval remélem, nem kap instant sokkot tőlem.
- Helló, örülök, hogy eljöttél, Marci vagyok, a főszerkesztő-helyettes. Válassz névjegyet, a kaják tekintetében szabadrablás van. Remélem hamarosan jönnek a többiek is.
Lassan eljön a kezdés időpontja, és tudom, hogy egy buliról illik késni, és valahogy most értem meg, mit is jelent úgy igazán házigazdának lenni. A várakozás idegtépő, de én igyekszem nagyon pozitív maradni.
- Főnök!
Köszöntöm széles mosollyal Jonathant, aki éppen a megfelelő pillanatban érkezik, még mielőtt a negatív gondolataim, mint rossz a dátum, a helyszín, a terep, és ehhez hasonló nyünnyögések elkezdik felemészteni az elmémet. Minden a legnagyobb rendben van. Gyors kézfogás, ezt nagyon csípem amúgy a Rellonban, mert a srácok lekezelnek egymással, semmi integetés, semmi szerencsétlenül állás, hanem gyors, határozott, férfias.
- Vagy, nagyon jól választottam asszonyt.
A nagyobb elemeket valóban én helyeztem el, és a pálcám forgott egész nap, de irányítani a nőszemély irányított, szóval igazából nekem már csak annyi a dolgom, hogy bezsebeljem helyette az elismerést. Valóban, ha Kamilla nem volna, lehet még most is ott szerencsétlenkednék az asztalok felett, vért izzadva, de ő mindent könnyedén vett, és az akadályozók inkább kívül maradtak. Éppen szólnék a felettesemhez, amikor megérkezik egy szőke lány, akit megvallom őszintén nem mindig tudtam eldönteni, hogy valóban lány-e. Aztán terhes lett, és véget értek a kérdések.
- Szabad?
Nem tudom, hogy ki a gyerek apja, valahogy a forrásaim totális zsákutcába vezettek mindig, de vannak pletykák. Azonban én, mint az egyik fő gyártó, tudom, hogy ezeknek nem szabad mindig hitelt adni. Viszont, ha engedi, akkor átveszem tőle, csípem a kisembereket, akkor is, ha teljesen összenyáladzanak. Persze remélem, hogy ebből az átvételből nem következtetik majd azt, hogy én vagyok a gyerek apja, mert akkor tutibiztos, hogy egy szokatlan időjárási jelenség okozza majd a halálomat. Persze figyelek azért a többiekre is.
- Kötetlen leginkább, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást.
Fordulok Nóri felé, hogy válaszoljak neki a feltett kérdésre.
- Még képet is csinálok, amit véletlenül majd elhagyok az iskola több területén, hadd lássák a népek, milyen jó dolog edictumosnak lenni. Aztán tömegével jelentkeznek majd az írók, és onnantól jól meg lesz dolgoztatva mindenki. Mi meg uralkodni fogunk rajtuk. Tetszik a gondolat? Mindig hoznak neked csokit, ha azt kívánsz, vagy főnixtollat Felagund titkos készleteiből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2018. április 15. 09:46 | Link



Rövid, klasszikus fekete ruhában van. A megjelenése makulátlannak mondható, talán csak annyi benne a fura, hogy a kisugárzása valahogy mégsem az az igazi nőies. Sosem volt az, ezért is szerette játszani mindig is a kis játékait, amelyeknek köszönhetően szinte mindenki azt hitte, hogy fiú. Aztán jött Levente egy kocsmában töltött estét követően, és a szerkesztőségben legalábbis már teljességgel egyértelmű, hogy lány (már ha valaki azt nem gondolja, hogy valami természeti csoda vagy netán ufó). Nem zavartatja magát, amikor látja, hogy Jonathan azért nem repes az örömtől, hogy Ronant is elhozta kénytelen-kelletlen, inkább átadja Marcinak, ha már megkérdezi tőle, hogy szabad-e.
- Persze. Szereti az új arcokat, csak vigyázz, a cumiját ne köpje ki, mert úszni fogsz a nyálban - közli, miközben kicsomózza a kendőt, amely eddig a kisembert tartotta, aztán nyom egy puszit a kisfia arcára, és átadja a főszerkesztő-helyettesnek.
- Na ezt örömmel hallom - válaszol máris a főszerkesztőnek, amint végighallgatja azt is, miféle változások történtek, amíg ő otthon próbált napirendre térni a változások fölött. - És csak egy új? Hát mi történik itt? Senki nem megy már újságírás szakra, vagy csak nem akarják itt tölteni a gyakorlatot? Amikor még mestertanonc voltam, annyian voltunk, mint nyáron a legyek, és csak úgy tolongott mindenki, hogy írhasson pár cikket, mert a tanárok mennyire díjazzák már ezt a fajta tevékenységet - kezd rövidebb szónoklatba némi csalódottságnak is hangot adva, hiszen mi történik itt a diákokkal? Ő a mai napig szívesen jár vissza ide, hogy alkosson, még ha nem is származik belőle semmi haszna azon túl, hogy néhány publikációt felmutathat. Ha akarna, biztos találna munkát valami nagyobb lapnál is, de minek? Ott biztos nem lenne ilyen remek társaság, és leginkább ezt hiányolná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. április 15. 19:57 | Link

- ¤ -
T. Szerkesztő Társak
- ¤ -
edictumos összejövetel

Italom a kezemben, kissé felszegett állal hallgatom az eszmecseréjüket, meg figyelem, ahogy háztársam magához ragadja az apró, hivatlan mágust. Mivel neki is úgy kellett elkérnie, így remélem, nem érkezik el majd egy váratlan pillanat, amikor valahogy az én kezembe adják, csak hogy megfogjam egy kicsit.
Nevetek egy keveset az ábrándképen, amit Marci fest fel a közeljövőnket illetően. Majdnem kibukik belőlem, hogy dehát most is uralkodunk ezen a maroknyi szerkesztőn, de végülis megállom. Hiszen ezt igazából csak én teszem és mivel kiváló uralkodó vagyok, ők észre sem veszik, hogy rabigában tartom őket. Legalábbis én ezt így látom. Belekortyolok italomba.
- Nem tudom, én már arra értem ide, hogy mindenki lusta és hasznavehetetlen - közlöm Cameron kérdésére, mikor nekiáll a Bagolykő diákságának aranykorát ecsetelgetni. Aztán nevetek egyet, mintha igazából csak tréfáltam volna. Pedig nem. Teljesen komolyan mondtam.
- Már aki nem edictumos - emelem poharam, hogy tovább szépítsek. Egy ideje kezd elkopni a diplomatikusságom. Idő kérdése és teljesen levetkőzőm. Végülis minek az, ha egyszer apám szerint semmi érzékem a politikához és nem fogom vinni ezekben a körökben semmire? Ahogy már megint ekörül a téma körül kezdenek forogni a gondolataim, gyorsan felhajtom italomat, mintha egy csepp alkohol is lenne benne. Nem érdekes. Megteszi ez most.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. október 8. 23:08 | Link

MARCI
koradélután az ajtó előtt | x

Egy igazán furcsa eset másnapján indulok el az iskolaújság szerkesztőségi szobája felé. Előző éjjeli őrjáratom alkalmával összeakadtam az egyik rellonos mestertanonccal és mindössze pár perc alatt annyi minden történt, hogy még most is csak kanalazom össze az emlékeket. Pedig mindössze abból állt a dolog, hogy benyitottam a társalgóba, ő meg ott ült és iszogatott valamit egy talpas pohárból, amiről nekem az a sanda gyanúm támadt, hogy bor lehet. Szóval mestertanoncsága okán azzal még nem is lett volna probléma, hogy kint lébecol takarodó után, az ital viszont még a felsőbbéveseknek is tiltott a suli területén. Mielőtt viszont erről szót ejthettem volna, sőt, még mielőtt az ezzel kapcsolatos gondolataim jelentősebb formát ölthettek volna a fejemben, a nálam jóval idősebb srác elkezdett beszélni hozzám. És csak beszélt és beszélt. Megnyerően, választékosan és levegőt alig véve. Meg néha feltett egy-egy kérdést és engedett felelni. Végül felhajtotta az utolsó kortyot abból az akármiből, elköszönt és távozott. Hogy mi köze ennek ahhoz, hogy most itt vagyok? Nos az, hogy az Edictumról beszélt nekem és nem is akármit. Ennek okán jöttem.
Odaállok az ajtó elé, bekopogok, majd igazítok oldaltáskámon, miközben várom, hogy szabad-e a bemenet. Remélem, találok itt valakit, akivel egyeztethetem a továbbiakat! Addig is megcsodálom a levelesládát meg folytatom az éjjel elemezgetését magamban. Valamint azon is elmélkedek, jó ötlet-e itt lennem. Majd kiderül.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2018. október 21. 20:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 21. 20:48 | Link

Thomas

Van az a pont az ember életében, amikor minden olyan nyugodt és egyszerű. Tudod, ez az a pont, amikor a következő pillanatban berobban egy atomkatasztrófa. Én ettől mindig nagyon tartok, és általában teljesen jogosan, mert tényleg gyilkos tud lenni. Na már most, nem hiszem, hogy ez az Edictumban lenne, ezért természetesen idemenekülök. A leginkább azt tippelem, hogy otthon lesz valami. Fogalmam sincs, de, ahogy bámulom a falat, azon gondolkozom, hogy mi rosszat tehettem. Igyekszem női szemmel gondolkozni, miközben a teámat kínos lassúsággal kavargatom. Kamilla többnyire türelmes, de ha robban, akkor nagyon nagyot szól, és vannak szavak, amik látom, hogy élből kinyitják a bicskát, mint például Lina neve.
Hihetetlen. Komolyan mondom, hihetetlen. A lánynak fizettem azért, hogy úgy csináljon, mintha a barátnőm lenne, hogy a lány, aki tetszik, féltékeny legyen, és most a lány, aki tetszik, féltékeny a lányra, akinek kvázi ez volt a munkája. Az élet már csak ilyen. Csak nem értem, hogy ez mire jó.
A kopogást némi fáziskéséssel élem meg, és hirtelen pattanok fel, ami számos okból is hülyeség. Tegnap túlfutottam magam, a bokám nem igazán a barátom, ráadásul ma még a hátamat is meghúztam, amikor egy látszatra nem nehéz dobozpárt emeltem fel. Nos, a két évvel ezelőtti Edictumoknak igenis nagy súlya van, de hát kell hely a jövőévieknek, és azért így októberben neki kellett állni az átpakolásnak. Szóval így, mint egy fiatalosnak tűnő nagypapa, aki megjárta a háborút is mászok el az ajtóig, és amikor kinyitom - férfiúi hiúságomból adódóan - igyekszem olyan jól kinézni és olyan egészségesnek tűnni, mint amilyen nem vagyok.
- Hali, segíthetek?
Egy nálamnál alacsonyabb srác, aki lelkesnek tűnik, remélem írni akar, mert bár most nem állunk annyira rosszul, azt se mondhatom, hogy jók vagyunk. Közben persze kinyitom teljesen az ajtót, így ha akar, be is tud jönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. október 21. 21:23 | Link

MARCI
koradélután az ajtó előtt | x

Hallom a közeledő lépteket. Érdeklődőn pillantok az ajtóra és elmosolyodom, amikor a felsőbb éves srác kinyitja. Olyannyira felsőbb évesnek tűnik, hogy talán mestertanonc. Lehet, esetleg pontosan az, akihez legfőképp jöttem.
- Szia! Igen, a nevem Thomas Middleton és Apáthy Marcellt keresem - közlöm vele, beljebb is lépve, ha már így utat engedett nekem.
- Az új főszerkesztő-helyettes vagyok - bólintok derűsen, határozottan. Hiszen én úgy tudom, hogy ez így van. Arról fogalmam sincs, hogy erről az Edictum előttem álló vezetője mit sem tud, így pedig valószínűleg az egész nem is igaz.
- Mármint... legalábbis megpróbálnám, megbírkózom-e a feladattal - teszem hozzá kissé zavartan, hiszen az iménti kijelentésem közben valahogy olyan kellemetlenül éreztem magam. Nem kenyerem ez a túlzott öntudat meg törtetés.
- Jonathan szerint meg fogok - fedem fel tegnapi találkozásom kilétét és ezzel azt, ki az, aki miatt itt vagyok. Aki ideküldött. Aki miatt teljes meggyőződésem, hogy csak így hirtelen én vagyok az iskolaújság új főszerkesztő-helyettese. Igaz, az említett rellonos előszeretettel becsmérelte a saját, közös munkájukat Marcinak és értelmetlennek titulálta néha, a gárda többi tagját meg tehetségtelennek és szerencsétlennek, azonban arról nem tájékoztatott senkit, hogy kilépne.
- Hú - kalandozik el ámuló tekintetem a megkapó hangulatú szobában, miközben igazítok oldaltáskámon. Életemben nem jártam még szerkesztőségben. Szóval itt születnek a cikkek? Innen indulnak az ötletek és öltenek formát a lap hasábjain? Nyílt tekintettel szemlélődöm, kissé el is feledkezve magamról. Mikor erre rájövök, torkot köszörülve, a srácra mosolyogva kapom rá vissza a fejem, várva, vajon a főszerkeszőhöz van-e szerencsém, mint azt képzelem, ha meg nem, tud-e segíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 22. 20:29 | Link

Thomas

- Elég jókor jöttél.
Mutatok végig magamon, amit eléggé bénának érzek, de ám legyen. Nem nagyon megy nekem ez, de igyekszem eléggé magabiztosan kinézni, mint amilyennek egy vezetőnek lennie kell. Amúgy is eléggé ijesztő nekem ez az egész főnök szerep, én nem olyan vagyok, mint Berg, és nem is leszek valószínűleg soha. Mondjuk kérdéses, hogy ez olyan nagy baj-e.
- Bocsi, de ki?
Nézek rá csodálkozva, és érzem, hogy az ajkaim gigalassúsággal csukódnak össze megdöbbenésemben. Mint, amikor Kamilla fogta a gyönyörű barna tincseit, és szinte fehérre festette. Eléggé hűha élmény volt, és azt se nevezném a legjobb napnak, főleg, mivel a szőke lányok nem éppen a gyengéim, és tudom, a barátnőm, nem a kinézete számít, de hát azért kellett pár pillanat.
- Ééés, öhm... bocs a kérdésért, de, Jonathan tudta a neved?
Mert azt kinézem belőle simán, hogy valóban csak úgy lepasszolta a dolgot, Istenem, de mennyire kinézem, annyira ő, komolyan mondom, egyszerűen zseniális. De azért tehet egy nagyon nagy szívességet, főleg, hogy egy látszólag csillámpóni lelkű fiút küld a nyakamra, mondván, hogy ő majd megoldja. Na most akkor vagy ő nézi le ennyire a munkát, vagy engem néz le ennyire. Vagy mind a kettő. Hát én esküszöm beverem a képét annak a ficsúrnak. Csípőre tett kezekkel fordulok felé, mire ő addigra már bent van, és lelkesen néz körbe. Nem szabad rajta levezetnem, hiszen annak idején én is olyan lelkes voltam, mint most ő, függetlenül attól, hogy Berg mit okozott ezzel.
- Szóval, mennyit tudsz az Edictumról, Thomas?
~ És van valami ötleted arra, hogy miként adagolom ezt be a többieknek? ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. október 22. 22:43 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Csodás, szóval ő Apáthy Marcell. Ez már jól indul. Mosolyogva bólintok.
- Az... az új főszerkesztő-helyettes - ismétlem meg kissé hebegve, amikor visszakérdez. Valahol az agyam hátuljában felmerül, hogy nem azért ismételteti meg velem, mert nem érti vagy nem hallotta, hanem mert ledöbben, azonban az udvariasságom és praktikusságom nem engedi, hogy ne feleljek rögtön.
- A nevemet? Hát... - homlokráncolva próbálok visszaemlékezni.
- Tegnap összetalálkoztunk és azt mondta, már akart velem beszélni, mert szeretné átadni a főszerkesztő-helyettességet valakinek és elsősorban rám gondolt, mert... sok minden miatt megfelelek - tárom inkább a rellonos elé, hogyan merült fel ez az egész, viszont az indoklás részét kicsit esetlenül fejezem be, rövidre zárva, hiszen itt pirulnék ropogósra, ha meg kéne ismételnem azt a mézes-mázos dicséret áradatot, amit Jonathan prezentált nekem a prefektusságomtól kezdve a fiatalos lendületemen át a jó kiállásomig.
- Bár nem tudom, honnan ismer és igazából nem feltétlenül vagyok biztos benne, hogy tudja a nevem - teszem ezt hozzá, egyre jobban elbizonytalanodva abban, hogy ez az egész társalgóbeli incidens valóban megtörtént-e, vagy ha meg is történt, nem valami átverés volt-e. Nehezen ismerem fel, ha át akarnak ejteni, bár legalább már lassan annyi kezd kialakul bennem, hogy utólag nekiállok kételkedni. Mondjuk csak kicsit.
Elég az hozzá, kezdem lehelletnyit furán érezni magam a srác tök jogos kérdései nyomán, azonban mielőtt még elfogna bármilyen kétségbeesés, az újabb érdeklődése visszazökkent abba az állapotomba, amivel beléptem ide. Hiszen rendesen átgondoltam én ezt. Amilyen lazán a belga átengedte nekem a helyet, én olyannyira komolyan megfontoltam az ajánlatot és arra jutottam, hogy tényleg megpróbálnám. Igaz, vállaltam már pár dolgot a suliban, azonban az időmbe és főleg az energiámba minden további nélkül belefér még ez is.
- Mióta itt vagyok, elolvastam minden számot. Pár cikket többször is. Tudom, hogy havonta jelenik meg; hogy nagyjából milyen rovatai vannak; hogy elsősorban a tanodáról szól a tanodabelieknek; meg hogy tetszenek benne a rejtvények és én is szívesen csinálnék - mosolyodom el jobban a végére, ahogy már elő is állok azzal, én miket terveznék alkotni esetleg. Észre se veszem, de beszívok egy jó mély levegőt és sóhajjal engedem ki. Nagyon izgulok. De nem gond, szeretek izgulni.
- Az a helyzet, nagy író az nem vagyok. Legalábbis nem próbáltam még. Nincs újságírói tapasztalatom - vallom meg könnyedén a totális hozzá nem értésemet, miközben a suliújság főszerkesztő-helyettesi címére pályázom. Szerencsém, hogy még nem kell állásinterjúkra mennem, mert ott is ezt adnám elő: egy percig se arra törekednék, hogy eladjam magam bármiféle hantázással, hanem őszintén beszámolnék arról, mi az, amit tudni érdemes rólam. Mondjuk van egy sanda gyanúm, hogy ez az évek múltával sem fog változni. Úgyhogy csak annyit remélhetek, hogy van, akinek imponál, hogy nyitott könyv vagyok. Vagy esetünkben újság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 25. 21:47 | Link

Thomas

- Az a barom...
Ezt leginkább magamnak motyogom, miközben a fiú beszél, és a motyogás alatt tényleg motyogást értek, nem akarom egyből letörni a lelkesedését, hiszen ez a helyzet azt jelenti, hogy bármit is lépek, bajban vagyok. Legyünk őszinték, ez a helyzet. Mert hát ha megnézzük. Az biztos, hogy a ficsúr arcát be fogom verni - éljen az állandó testedzés, a fegyelem, meg a sok minden, amit Liam mond -, viszont egyedül maradok. Ha most azt mondom a kiskölyöknek, hogy ne szórakozzon velem, akkor annak el fog terjedni a híre, ha bedobom, mint új arc, kicsinál a saját csapatom. Ha berakom a szerkesztőségbe, onnan meg kiemelek random valakit, akkor neki rossz lesz, és ugyanúgy kicsinálnak a választásomért. Nem is akartam vezető lenni, és most jöttem rá, hogy az a szemét engem is csúnyán átvert, mert nem volt kedve csinálni. Fájdalom. Hirtelen engedem el a szorítást, észre se vettem, hogy mikor hajoltak be az ujjaim, és mikor szorítottam őket ökölbe. De megtettem. A körmöm már a húsomba vájt, így idővel a fájdalmat is megéreztem.
- Szóval. Nem írtál még cikkeket. Értem.
Szuper. Jött valaki, akinek tetszenek a rejtvények, hurrá. Oké, magamban már el is kezdem felépíteni a történetet. Egy: olyan szinten behúzok a Bergnek, hogy nem fog tudni beszélni. Kettő: azt mondom, hogy nagyon régóta kerestük a megfelelő embert. Három: Johnny boy őt választotta. Négy: azért nem belső ember, mert a külső kritika hangjaként fog megjelenni.
Azt persze nem tudom, hogy a kiskölyöknek ezt hogyan adagolom be, de eléggé lelkes, szóval azt mondom, nem olyan vészes a helyzet, maximum kritikus, de majd valahogy kezelem. Az egész életem a problémamegoldásból áll, és ez lesz a következő szint.
- Mondom mi lesz. Az ott az asztalod. Nem nagyon volt használva, mint láthatod. Nyugodtan rendezd be, ahogy szeretnéd, fotók, mütyűrök. Kedden, ebéd után szokott lenni a nagy megbeszélésünk, szóval akkor foglak bemutatni. Te csak bólogass, oké? És csinálj mondjuk addigra egy rejtvényt. Hogy hangzik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. október 26. 00:03 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Összeszorítom a számat és így mosolygok, homlokráncolva. Nem, nem írtam még cikket. Restellve pislogok a főszerkre. Tudom, nem vagyok egy főnyeremény a posztra. Mármint nem tűnök annak és attól, hogy Jonathan szerint alkalmas vagyok -ami ugyebár nem igaz, de ezt nekem nem kell tudni-, attól még Marcinak nem kell, hogy tetszek. Szóval nem haragudnék én akkor sem, ha ajtót mutatna nekem. Megérteném. Ehelyett viszont asztalt mutat. Odakapom a fejem a csodaszép bútordarabra. Legalábbis én csodaszépnek és kényelmesnek látom. Tökéletesnek egy remek cikk megírásához. Ahogy pedig ecsetelgeti, miként lakhatom be, meg hogy bemutat majd kedden a szokásos megbeszélésen, egyre felszabadultabb leszek ismét és mosolyom sajnálkozóból ismét izgatottba fordul. Kicsit összevonom a szemöldököm, de bólogatok, bemutatva, milyen remekül tudok bólogatni. Az egyik kedvencem.
- Egy rejtvényt? Oké. Rendben - bólogatok tovább.
- Hogy szoktátok csinálni? Mármint például milyen pergamenre írtok? Sima pennát használjak? Van valamilyen tartalmi megkötés? - teszem fel gátlástalanul kérdéseimet az alapokról, hiszen mindent jól akarok csinálni. Nem biztos, hogy elsőre menni fog, de mindent megteszek érte. Azt hiszem, elég nagy változás lesz az én személyem és hozzáállásom a háztársáéhoz képest. Lehet, most még húzza rám a száját, tekintve a tapasztalatlanságom és a hozzá talán nem túl közelálló természetemet, a végén azonban megeshet, hálás is lesz Jonathannak, amiért bedobott engem ide a mély tintába. Jó, oké, az túlzás lenne, minden esetre talán idővel úgy érzi majd, jobb ez így. Remélem. Abban egészen biztos lehet, hogy én nem fogom átejteni, sem keresztbe tenni neki sehogyan. Minden törekvésem arra irányul majd, hogy klasszul együtt tudjunk dolgozni és az olvasók kedvében járjunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 26. 18:37 | Link

Kisöcsi

~ Szedd össze magad Marcell, és mosolyogj. ~
Vannak kisebb testvéreim, és őket is túléltem, vagy ők engem, de a lényeg, hogy felnőttek mind a ketten, és viszonylag elkerültek minket a kellemetlen esetek. Viszonylag. Azért persze nem teljesen, de ez egy másik történet. A kissrác meg tényleg lelkes, olyan kistesó fajta, aki az idősebb bátyára akaszkodva igyekszik nagyfiúnak tűnni, és büszke, amiért a tesó haverjai barátkoznak vele. Én egészen jól elvagyok ezekkel az egyedekkel, így a mosolyom is csakhamar átvált természetesbe, hiszen a sok kérdés már-már aranyosnak mondható.
- Használhatsz bármit, ami kényelmesebb, a végén úgyis át van vezetve minden cikk egységes lapra. Van aki például mugli írólapot használ, más a bambuszra esküszik, megint más a legegyszerűbb pergamenre. Van mindenféle a polcokon, ott, igazából ezek ilyen adománypapírok, a szünetben végig szoktam járni a tanszer boltokat, és el szoktam mondani nekik, hogy kik vagyunk és mire kellenek a cuccok. Valamennyit mindenki ad.
Nem ad keveset az iskola a fenntartásunkra, sokat se, de ilyen időkben ez nem is csoda. Sokat spórolok így, hogy legalább az alap dolgok ingyen vannak. Ezért lehet az újság kicsit jobb minőségű, adhatunk olykor ajándékot is hozzá. A karácsonyi ajándékra még rá kell állítanom a lányokat, most jut eszembe. Valami látványosat szeretnék.
- Igazából szabad kezed van. Ha van valamilyen ünnep vagy évszakváltás, akkor inkább ahhoz szokták igazítani a dolgot, de ezen túl semmi. Most november közepe a következő megjelenés, szóval ez inkább ilyen holtidőszak, bármi belefér történet.
Kicsit még a vállam is megrántom, mert tényleg, ilyenkor mindenki azokat a témákat veszi elő, amiket egész évben szeretett volna, és amik tudja, hogy a karácsonyi szám mellett el lennének nyomva.
- Mondott amúgy bármit arról Berg, hogy mi a feladatod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. október 27. 19:59 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Kiváncsi vagyok, hány évesnek hihet a srác. Vagy úgy általában az emberek. Biztos, hogy legalább 1-2 évvel fiatalabbnak, mint amennyi tényleg vagyok. Aztán, ahogy majd az idő telni fog, egyre és egyre fiatalabbnak fognak gondolni. A külsőm se halad olyan ütemben a korommal, mint a többieknek, a lelkem meg aztán végképp nem. Sokan a fél karukat odaadnák ezért, tudom. Akik viszont ilyen alkatok, mint én, azok általában megőrülnek tőle, hogy cukinak meg kisfiúsnak bélyegzik őket. Én nem. Engem nem zavar. Hiszen nincs ezzel semmi baj.
Bólogatok a papírokat illetően és el is pillantok mindig arra, amelyik polcokra mutat, aztán jobban elmosolyodva hallgatom, amit arról mesél, hogyan szerezi be az eszközöket különféle helyekről. Ez baromi klassz. Jófejség a boltosoktól. Szeretem, amikor az emberek segítenek egymáson, akár csak ilyen apró figyelmességekkel.
- Jól van. Értem. Köszi! Kitalálok valamit - hallgatom a tippjeit a rejtvényt illetően, közben kezeimet hol karba fonom, hol zsebre dugom.
- Nos... azt mondta, össze kell fogni a szerkesztőséget, felügyelni a munkát, ötletekkel előállni... - húzom fel vállaimat, miközben felsorolok pár dolgot, ami eszembe jut azokból, amiket Jonathan rám zúdított. Ő persze ezeknél magasztosabb és igazából nagyképűbb kifejezéseket használt, viszont egy részt úgysem tudnám szó szerint felidézni őket, más részt nem is állnának szerintem a nyelvemre.
- De hálás lennék, ha elmondanád, ez egészen pontosan mit takar. Meg hogy mit vársz tőlem - közlöm derűs őszinteséggel, hogy állok elébe az eligazításnak, akár a konkrét parancsoknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. november 3. 16:37 | Link

Kisöcsi

Olyan furcsán keverednek bennem a gondolatok. Egyrészről - és ezt nagyon szégyellem is -, nem tudom elhinni, hogy ez komolyan velem történik, hogy tényleg itt áll, és mondja, hogy Bergh rábízta a dolgokat. Másrészről - és természetesen ezért is szégyellem magam -, nem tudom szerencsétlent komolyan venni, pedig tényleg nagyon igyekszem, és tudom, hogy üdítő a változás, de inkább túl drasztikus. Harmadrészt nagyon szeretném megütni Bergh "magasztos" képét. Tudom, tudom, az agresszió nem vezet sehova, de néha nagyon kellene, és most nem merem azt mondani, hogy nem fogom megtenni.
- Igen, végül is ez. Eléggé jó a csapat, légy nyitott, és őszinte. Ha valamelyik ötletet nem tartod bölcsnek, akkor mondd el, hogy miért nem az. Ne élből elutasíts, inkább világíts rá a hibás pontokra annak érdekében, hogy a másik fél okuljon és ne érezze magát teljesen használhatatlannak.
Magamban teszem csak hozzá, hogy "öcsi", mert ő olyan öcsis nekem. Van sajátom, de azért nem tudok elmenni a dolog mellett, hogy ő is nagyon egy "öcsi kaliberű gyerek". Legyek nyitott, pozitív, meg efféle dolgok. Felnőttesen kellene intéznem az ügyet, pedig valljuk be, amire jelenleg vágyok, hogy hazamenjek, befeküdjek Kamilla mellé, és elnyafogjam neki, hogy az élet mekkora egy szívás. Igen, így aztán remekül meg fogom állni a helyem az iskolán kívül is.
- Egyelőre szerintem csak azt, hogy figyelj. Mondjuk ebben a két-három számban. Dolgozz be, legyél ott, amikor beszélek a többiekkel, figyeld, hogy hogyan intézzük, és vedd fel a ritmust. Ha ez megvan, akkor nem lesz baj, nekem is elég jól sikerült belerázódnom, szerintem neked is menni fog. Én pozitívan állok a dologhoz.
Vagyis állnék, de most még eléggé pipa vagyok, szóval nem tudom őszintén hinni is, hogy igaz. De egy nap, talán ez is összejön majd.
- Viszont, most el kéne ugranom egy kicsit, nem gáz? Ha szeretnél, maradj nyugodtan, ha nem, akkor kedden találkozunk.
Most akkor is meg fogom keresni azt a szerencsecsomagot, és megköszönöm neki, hogy ekkora gyökér, mert valljuk be, egy kisgyerekkel elhitetni, hogy ő itt simán lehet vezető, eléggé szívtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. november 4. 23:51 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Azt hiszem, érzem, hogy nem vesz engem komolyan és hogy talán még nevetségesnek is tart, azonban valahogy hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy így kezeljenek. Kezdeni legalábbis a legtöbben így kezdik. Vannak, akik aztán ennél is maradnak, ám sokan meglátják végül a saját korlátjaik mögül, hogy attól még, mert számomra ilyen vidám és egyszerű a világ, attól még koránt sem vagyok elveszett. Naív és befolyásolható az mondjuk igen. Éppen ezért, amekkora hév és öntudat buzgott bennem Jonathan ajnározása után, most annyira érzem magam egy hivatlan és kéretlen púpnak a főszerk hátán. Azonban ezt nem mutatom ki, mert nem vagyok hajlandó elfogadni a rám kiosztott szerepet. Nem azért jöttem, hogy kolonc legyek, hanem tényleg azért, hogy segítsek. Ezt is fogom tenni. Ehhez viszont legelőször meg kell húzzam magam és követnem kell az utasításokat. Ezekhez igazán értek. Menni fog.
Nyitott és őszinte. Na ez meg a másik fele, ami nem fog gondot okozni. Még ha akarnék se igazán tudnék másmilyen lenni. Viszont attól nem szükséges tartania, hogy bárkit élből elutasítanék vagy hogy én bárkivel úgy beszélnék, hogy utána hasztalannak érezze magát. Mivel az ötletekben és mindenben a jó az, amit meglátok és mivel egy pillanatig sem bírnám senkiről azt feltételezni, hogy haszontalan, így éreztetni sem tudnék ilyesmit velük. Azonban, ahogy nézem, egy ideig nem is kell ilyesmikkel törődjek, hiszen a háttérben kell maradnom. Fiatal arcom őrzi lágy, figyelmes vonásait végig, miközben hallgatom őt, azonban mosolyom és szemeim csillogása halványul egy egészen kicsit. Mert érzem már, hogy engem itt nem vártak. Megfogalmazni nem tudnám azt, ami fojtogat, de nem is akarom. Nem törődöm vele.
- Nem, persze, menj csak! Szerintem elfoglalom az asztalom és ismerkedem a hellyel - biztosítom afelől, hogy nyugodtan magamra hagyhat. Miután elbúcsúsztunk, körbe is járom a helyiséget. Lépésről lépésre tér vissza belém a lelkesedés, ahogy egy egészen új világ tárul ki előttem. Leülök végül az asztalomhoz és mikor végigsimítok a lapján, észreveszem, ahogy a szélén heverő kis névtáblán a Jonathan Gerhard Van den Bergh felirat lassan átformálódik, mígnem Thomas Middletonná alakul. Széles mosollyal szusszanok egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. június 3. 15:51 | Link

Thomas

egy április nap délutánján | o


Teljesen céltalanul bolyongok a kastélyban már egy ideje. Néha benyitok egyes szobákba, hogy aztán egy fejcsóválás vagy ciccegés kíséretében azonnal tovább is álljak. Nem tudom, hogy mit is keresek, de az biztos, hogy nem találom. Valószínűleg társaságot, ha már úgy alakult a délutánom, ahogy. Úgy volt, hogy gyakorlunk elemi mágiát a teraszon, de amikor odaértem csak egy pergamen fogadott az üzenettel, hogy elmarad a beígért móka. Legalábbis nekem most az lett volna, annyira tele vagyok energiával, hogy képtelen vagyok két másodpercig nyugton maradni. Már minden népszerű helyen voltam, sok ismerőssel találkoztam, de csupán integettem nekik. Az invitálásukat elhárítottam, mégse volt kedvem odamenni hozzájuk. Danka edzésen van, talán elmegyek és megnézem őt, végül is megígértem neki, hogy egyszer meglátogatom. Ettől a gondolattól gyorsabban haladok, és immáron célirányosan. A bejárati csarnoknál azonban megtorpanok, amikor elmegy mellettem két elsős.
~ Te írtál Dr. Who-nak az Edictumba? És a saját nevedet használtad álnév helyett? Az egész iskola tudni fogja! ~ szinte sikítva kérdezi egy vörös copfos lány a teljesen elfehéredő társát, nekem pedig beugrik a témától valami. Edictum! Ó, hát persze! Határozottan szórakoztatóbbnak tűnik Thomast meglátogatni egy kviddicsedzés helyett. Az elsősöket teljesen váratlanul éri a hirtelen megfordulásom, és az ahogy csörtetek feléjük. Nyilván fogalmuk sincs, hogy mit akarhat tőlük egy prefi, amikor nem is csináltak semmi rosszat. Szinte érezhető a megkönnyebülésük, amikor megkérdezem, hogy merre van a szerkesztőség. Egy gyorsan elhadart útbaigazítást kapok, amit sűrű bólogatással veszek tudomásul. Megköszönöm és még halkan hozzáteszem, hogy szerintem nem fogják megjelentetni a rendes nevét, ha egyáltalán berakják az újságba a kérdést. Lehet, hogy csak bagolyba kap választ a kérdésére. Láthatólag egy kicsit megnyugszanak a mondókámtól, én pedig már rohanok is tovább a megadott irányba.
A szerkesztőség elé érve azonban megtorpanok. Azt tudom, hogy itt van Thomas, hiszen délelőtt mondta, hogy ide jön. Akkor még úgy volt, hogy nekem is lesz elfoglaltságom. Az addig rendben van, hogy kíváncsi vagyok mégis mi van az ajtó mögött, de mi van akkor, ha zavarom a fiút? Elhessegetem a gondolatot és jó hangosan bekopogok majd várom, hogy beengedjenek. Már ha beengednek. Végül is egy próbát megér.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. június 3. 22:32 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | az asztalomnál | x

Ebéd után még sétáltam egyet a parkban, aztán viszont egyből idejöttem. Találkoztam Cathtel, átbeszéltünk pár dolgot, meg közben Zayday is beugrott, mostmár viszont egyedül vagyok. Kényelmesen üldögélek a székemben és a Bogolyfalvi hírek rovatba készült cikket olvasom át éppen. Egyik kezemben a papír, a másikban meg egy pennát pörgetek és néha megcirógatom vele az arcomat, de aztán mikor a szám környékén teszem ezt, az nagyon birizgáló érzés, úgyhogy fintorogva dörzsölgetem kicsit a helyét.
A kopogtatásra felkapom a fejem és az ajtóra nézek. Biztos nem valamelyik szerkesztőségi tag, ők simán beronthatnának. Akkor viszont ki lehet? Mások nem annyira járnak be ide. Esetleg valaki be akar lépni a csapatba? Vagy egy véleményezni vágyó olvasó az? Na mindjárt kiderül! Lerakom a holmikat, felpattanok és ruganyos léptekkel bandukolok, hogy kinyissam a bejáratot.
- Szia - ragyog fel rögtön amúgy is derűs arcom, ahogy meglátom, ki érkezett. Utána viszont elfintorodom és szememet lehunyva dörzsölgetem meg orrom alatt. A nyavalyás toll! Szipogok párat és fejet rázok, aztán nagyokat pislogva, megint mosolyogva lépek el az útból, hogy befáradhasson a lány.
- Gyere csak! Minek köszönheti az Edictum szerkesztősége a megtisztelő látogatásodat? - érdeklődöm mívesen, természetesen jól eltúlozva a hanglejtést is, illetve úriasan lendítek kezemen, beljebb invitálva a hölgyet. A tágas, világos, mégis kedves és barátságos szobában asztalok hevernek elszórtan, rajtuk írógéppel, pergamenekkel, pennákkal, tintával, papírokkal, könyvekkel. Van egy parafatábla mindenféle hirdetménnyel, üzenettel, cikkötlettel, ihletadóval, meg az Edictum példányok midenfele a falon. Az asztalokon kis névtábla hirdeti, kinek a munkaterületérők van szó. A Thomas Middleton - cinnamon roll feliratú központi helyen található, a szoba legvégében, kiváló rálátással mindenre. Igazából ez a legnagyobb is a bútorok közül, hiszen sok mindennek kell elférnie rajta.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. június 13. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. június 4. 11:25 | Link

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt | o



Várakozás közben szokás szerint babrálok mindennel, amit elérek: először a hajamat csavargatom, majd találok egy sebet a kezemen, ami eléggé zavar ahhoz, hogy teljesen lekössön a piszkálgatása. Összeráncolt homlokkal gondolkodom, hogy egyáltalán mikor és hogy szereztem be ezt a sérülést. Persze nem emlékszem, valahogy nem szoktam észrevenni az ilyen apróságokat, mint egy vágás. Még ha nagyobbacska sem.
- Szia – köszönök vissza hatalmas mosollyal az arcomon. Megkönnyebbülök, hogy tényleg itt találom a fiút, ugyanis már megfordult a fejemben az is, hogy esetleg már elment innen, és akkor teljesen felesleges volt úgy iderohannom. Először úgy tűnik, hogy Thomas örül nekem, de aztán elbizonytalanodom, amikor ő fintorogni kezd meg rázza a fejét. Lehet, hogy mégsem kellett volna idejönnöm? A mosoly lehervad az arcomról és veszek egy nagy levegőt, hogy elhadarjak valami mentegetőzés-félét, de ő már újra mosolyog és beinvitál. Oké, akkor végképp nem értem. Mindenesetre biccentve elfogadom a felettébb udvarias gesztusokat, ahogy beljebb hív. Sőt még fel is csillan a tekintetem és úgy döntök, belemegyek a játékba.
- Köszönöm! Látogatásom célja, hogy elűzzem a csendes magányos délután utánam leselkedő láthatatlan árnyait. Úgy döntöttem, hogy Öné a megtiszteltetés, hogy eme küldetésemben segítséget nyújtson. A szerkesztőségi élet zűrzavara tökéletesen megfelel e célra. Bár úgy látom, elszámítottam magam, és mégsem annyira zajos ez a tevékenység, mint gondoltam. – válaszolom kissé vontatott hangon, lustán körbepillantva a szobában, lebiggyesztett szájjal, mint aki nincs elragadtatva attól, amit lát. Lassan elindulok az asztalok mentén, végighúzom az ujjam rajtuk, mint ha port keresnék – amit persze nem találok. Thomas asztalánál végül megállok, hümmögve felveszem a kis táblát, majd visszateszem és a fiú felé fordulok.
- Nos, kedves uram, kérem árulja el nekem, hogyan fogja teljesíteni a feladatát, hogy fog elszórakoztatni engem? – játszom tovább az elkényeztetett arisztokrata lány szerepét, ám ekkor már vidáman hunyorgok, jelezve, hogy határozottan élvezem ezt a kis műsort.
- Elmaradt a gyakorlati órám és társaságra vágytam. – váltok vissza normális stílusra egy vállvonás kíséretében. Igen, a dolog igazából ennyire egyszerű. Mosolyogva nekidőlök az asztalnak, és újra körbenézek a szobában, ezúttal azonban engedem a valódi érzéseimet látszódni. El vagyok ragadtatva, hát hogy ne lennék?! – Na meg persze kíváncsi is voltam a birodalmadra. Miben sikerült megzavarnom?
Vetek egy kíváncsi pillantást magam mellé az asztalra, de el is kapom gyorsan a tekintetem. Nem vagyok abban biztos, hogy tényleg szabad mindent alaposan megnézni. Hiszen biztos vannak olyan dolgok, amik még nem jelentek meg, mondhatni egyelőre titkosak. Az írógép és a falakat díszítő újságot szemlélése biztonságosabbnak, helyén valóbbnak tűnik. Na meg persze a fiú nézése is.
- Ha zavarok, szólj nyugodtan. Nem akarlak ám hátráltatni a munkában.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. június 5. 21:37 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | az asztalomnál | x

Tetszik, ahogy magára ölti fenkölt stílusomat. Úgy kell rávennem magam, hogy őt hallgatva néha komolyan, amolyan úriasan biccentgessek meg értőn hümmögjek a szavaira, de nem bírok nem beszúrni egy-egy elvigyorodást.
- Töredelmesen bevallom, hercegnő, erre még nincsen határozott tervem, azonban arról biztosíthatom, hogy minden tőlem telhetőt megteszek - rakom kezem mellkasomra, fejet hajtva a hölgy előtt, aztán derűsen figyelem, ahogy szemlélődik, majd kezem lazán zsebre téve hallgatom, minek is köszönhetem ténylegesen a felbukkanását.
- Nagyon örülök, hogy jöttél. Már gondoltam rá, hogy körbevezetlek, csak mindig elfelejtettem - mosolygom sajnálkozón, közben megvakarva kicsit nyakamat, majd megint az orrom alatt dörzsölve. Ilyenkor szokták mondani a magyarok, hogy bosszúsak lesznek. Kezdem érteni, miért.
- Megzavarni semmiben - biztosítom róla Laut, hogy olyat nem tud.
- Éppen az egyik elkészült cikket olvastam át, mielőtt még megkapják a lektorok - sétálok az asztalom mögé, azt a papírt egy kicsit most félretéve.
- Ide teszik a szerkesztők az ötleteiket, vázlataikat - rakom a kezem az asztalom szélén sorakozó, lapos fadobozok első darabjára, amelyen a Cikktervek felirat szerepel - ide a kész művek - mutatok a Kész cikkek tárolóra - és ide meg akkor kerül egy anyag, amikor már mehet a nyomdába - simítok végül a Publikálható nevűre. Ez most éppen üres.
- Teszünk ki mindig a faliújságra javaslatokat meg kéréseket, mik kellenének az újságba, ahova a szerkesztők fel is írják magukat, ha vállalják - sétálok a táblához, felmutatva rá, majd indulok vissza saját munkaterem felé - aztán leadják nekem, nagyjából mire gondoltak, erről én írok valami véleményt nekik, amit az asztalukon hagyok - lépdelek egyik helyről a másikra, a folyamatot magyarázva lendületesen, gesztikulálva - ők elkészítik a cikket, én átolvasom és ha nekem oké úgy, akkor adom tovább a lektoroknak, akik jól átnézik, kijavítják, én ezután még átfutom, aztán kész is. Persze, ha út közben valamiről kiderül, hogy máshogy kéne vagy bármiért még finomítani kell, akkor meg szépen átbeszéljük - fejezem be a kis ismertetőmet, összecsapva tenyereimet és derűsen figyelem a lányt. Várom, mit szól hozzá, van-e valami kérdése. Nem kínálom egyelőre még hellyel, szerintem ahhoz még mindketten túl izgatottak vagyunk és ő amúgy is még nézelődik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. június 7. 18:34 | Link

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt| o



Nem sokon múlik, hogy ne zökkenjek ki a szerepemből, főleg amikor újra Thomas felé fordulok és meglátom a visszafojtott mosolyát. Ám sikerül neki is tovább színészkedni, szavaival csodálkozást váltva ki belőlem. Hercegnő? Ez meglepően jól hangzik. Igen, tudom, hogy csak színdarab az egész, de akkor is, tetszik, az ahogy ezt a szót mondja.
- Efelől szermernyi kétségem sincs. Tudtam, hogy Önre hercegem bizton számíthatok – látszik, hogy nem vagyok színjátszós, eddig bírom ugyanis megállni, hogy ne nevessek fel. Úgyhogy abba is hagyom inkább a bohóckodást és érhetőbben elmondom nagyjából ugyanazt.
- Nem is baj, így legalább meg tudtalak lepni – legyintek egyet arra, hogy eddig még nem jutott el odáig, hogy megmutassa ezt a helyet. Én se jöttem eddig, pedig tehettem volna, bár eszembe se jutott. Érdeklődve nézelődöm tovább a figyelmemet azonban nem kerüli el, hogy megismétli az orrvakarásosdit. Nem vagyok orvos, így nem tudom hogy mi mindenért viszkethet az ember orra, egy dolog van, ami rögtön eszembe jut. Erre rá is kérdezek. – Allergia?
Megfordulok, hogy ne a hátamnak mutogassa a fakkokat, amikbe a különféle stádiumú irományok kerülnek. Aprókat bólogatva hallgatom, ahogy az egész folyamatot végigmondja nekem. Nagyjából hasonlóra gondoltam, talán kicsit kevesebb lépéssel de a lényeg, hogy jó nyomon jártam.
- És mi történik utána? Mármint megy a nyomdába, de az hol van? Oda már írógéppel leírt lapok mennek, vagy nem? És a fotók? Azt hol hívjátok elő? – árasztom el kérdésekkel. Ezt szerintem már megszokta tőlem, folyton tele vagyok kérdésekkel. Mondjuk ezek nem kifejezetten az ő munkamenetéhez tartoznak, de mivel ő a főszerkesztő ezért biztos tudja. Sőt, szerintem akkor is tudná, ha nem ő lenne az.
Nem nagyon zavartatnám magamat, ha le szeretnék ülni hát minden gond nélkül megtenném. De jók a megérzései Thomasnak, még túl sok érdekes dolog van itt ahhoz, hogy nyugton megmaradjak a fenekemen. Az egyik írógéphez sétálok, alaposan megszemlélem, hiszen ilyen a mugliknál is van. Vagyis inkább csak volt, manapság már eléggé ritka. De ezeken a darabokon nem fedezek fel semmi extrát, ami arra utalna, hogy varázslattal működnek. Lehet, hogy nem is? Próbálom elképzelni ezt a helyet akkor, amikor minden asztal mögött ül egy ember, serényen dolgoznak, a hangzavart, és persze Thomast, ahogy az egészet összefogja, figyel mindenre és mindenkire.
- Te ezt nagyon élvezed csinálni – mosolygok rá, ahogy visszafordulok felé a masinától. Ez nem volt kérdés. Szokott beszélni az újsággal kapcsolatos dolgokról, de ez most más. Mert most itt van, a birodalmában.
- Változtattál valamit az újságon, amióta te csinálod?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium