Eric
február 6., kora reggel

Február 6.-a van, anyám születésnapja. Kéne neki írnom vagy füstjeleznem, vagy bármi, tudatni kellene vele, hogy nem felejtettem el és gondolok rá. De pillanatnyilag még nincs elég agyam ehhez az egész dologhoz, reggel fél 6 van, a búbánatos ménkű nem ír ilyenkor még levelet. Inkább kitápászkodok az ágyból és kicsit rendbe szedem magamat, magyarul felöltözök valami kényelmes cuccba, arcot mosok és megfésülködök. Egy egyszerű, belebújós, szürke pulóvert, fekete farmert és egy szürke tornacipőt választok, a hajamat lófarokba kötöm, hogy ne álljon szanaszéjjel.
Még égnek a lámpák kint a folyosón mikor kilépek a klubhelyiségből, teljes sötétség borul még a kastélyra. Pont ideális csatangolni egy kicsit és szellőzni, bár azt nem tudom, hogy legális e már kimerészkednem, de mikor okozott bármikor is problémát nekem a szabályszegés? Na igen, semmikor, simán nekiindulok felfedezősdit játszani hajnali 1-kor is, nincsenek nagy gátlásaim a szabályszegéssel kapcsolatban.
Útirányul az erkélyt választom, ott legjobb emlékeim szerint még nem is jártam igazán, de tudom, hogy merre van, sokszor jártam arrafelé, csak soha nem mentem oda. Akkor kalandra fel, Kiva jobbra át, irány a déli szárny első emelete. Minimális utat kell megtennem, vagy csak azért tűnik ennyire rövidnek, mert lélekben még nagyon alszom. Igazából azt se tudom hogy mi a búbánatos francért keltem fel ennyire korán, ilyen erőfeszítéssel futni is lemehettem volna, bár ahhoz most nem érzek túlságosan nagy kedvet. Meg különben is, vége a szezonnak, majd jövőre jobban próbálok figyelni az erőnlétemre.
A folyosó végén meg is lelem a keresett helyet, kinyitom a nagy ajtókat és - mily hihetetlen - senkit nem találok ott. Na, jó is lesz, egy szépség hibája van csak ennek a helynek, és ez abban áll, hogy itt nincs kávé. Anélkül pedig meghaltam, kész, végém van, nincs tovább. Ám úgy látszik, most muszáj lesz kibírnom a magam kis "drogja" nélkül, inkább seggbe rúgást kéne kérnem a kávézás helyett.
Gyönyörű és értelmes eszmefuttatásaim után végül nagyot sóhajtva az egyik fotelhez sétálok és lehuppanok. Pont látom Bagolyfalva kivilágított utcáit, szép látványt nyújt a hely így korán reggel/hajnalban. Bár kicsit talán hűvös van az ücsörgéshez.

Eric
február 6., kora reggel

Az idő idekint egy cseppet sem enyhe, inkább úgy mondanám a saját szavaimmal kifejezve, hogy bazi hideg van, a rajtam lévő szürke pulcsi pedig aligha fog túl nagy védelmet nyújtani a hideg ellen. De természetesen megint nem gondolkodtam előre, szóval kicsit sem tudok már meglepődni magamon, mindig megcsinálom magamnak a gödröt, hogy azután beleessek. Ez az én formám. Körbenézek és aztán felállok, mert találtam egy eszközt, amely képest enyhíteni a problémám súlyosságán, nevezetesen egy nagy pléd. Elveszem a másik fotelból és visszaülök oda, ahol eddig is csücsültem, azt már előmelegítettem magamnak, nem akarom hogy lefagyjon a hátsó felem, még szükségem lehet rá...
Ahogy leteszem maamat a meleg fotelbe, nyílik az ajtó és kilép rajta egy srác. Köszön, de aztán azonnal a korláthoz lép és elkezdi a haját barizgálni. Háhá, ismerős rossz szokás, nekem már szerencsére sikerült valamilyen szinten leszoknom a hajam turkálásáról, bár most, ahogy nézem a fiút, egyre növekszik bennem a kényszer, hogy én is a tulajdon fejszőrömbe túrjak.
~Na, na, nem szabad hülyegyerek.
Rá is csapnék a kézfejemre, kitelik tőlem, de nem akarom megijeszteni szegény gyereket, a végén még sokkot kapna itt nekem. Azt meg egyáltalán nem szeretném, nem rég voltam a gyenguszon a törött lábammal, nincs kedvem visszamenni.
- Szia, nem zavarsz. - próbálok nem egy elmebeteg skizofrén idiótának tűnni, ezért küldök még egy ajándék mosolyt is a srácnak. Na lehet ettől veri ki majd szegényt a víz.
- Csüccs, ha szeretnél velem együtt fagyoskodni ezen a szép téli hajnalon. - magam mellé mutatok a másik fotelra. Amennyiben elfogadja az invitálásomat, örülni fogok, legalább nem egyedül kell töltenem a hajnalomat.

Eric

Jó, úgy látom nem csak nálam van még nagyon reggel, emberünk úgy érzem még nálam is fáradtabb, ami ugyan nehéz, de lehetséges. Az iskola tele van csodabogarakkal, ilyen a varázslóvilág, ezt már kölyökkorom óta tudom, de lehet kicsit túl sok van már belőlük. Eric - mint megtudtam a nevét - szintén eléggé furcsa srácnak tűnik, bár ezt betudom inkább annak, hogy a korai időpont miatt van ennyire lelassulva, és nem azért, mert a fű annyira lefékezte volna. Előítélet mentesen Kivus, csak ügyesen.
- Kiva. Meg Faraday.
Még kezet is nyújtanék, csak mert jófej vagyok, de inkább nem szeretném lefagyasztani a fontos végtagot, szóval maradunk a verbális kommunikálásnál.
- Hát, jó kérdés. Talán csak az álommanók a bolondját járatták velem. - mondom és közben mereven előrefelé tekintek, egyenesen a falura. Zúg a fejem a saját gondolataimtól, túl kicsi bent a hely és túl nagy a népességtömörülés. Némileg elkalandozok, de aztán egy hűsebb szellő gyorsan visszaránt a valóságba.
- Bár úgy nézem te sem vagy valami fitt. Talán felébresztett a kakasszó? - kérdezem egy 32 fogas vigyor keretében. Természetesen a legközelebbi kakas a faluban van és nem csinál akkora ricsajt, hogy azt itt is lehessen hallani. Mindenesetre csupa fül vagyok és várom a választ.